Az van, hogy hulla fáradt vagyok és nem tudom, lesz-e erőm befejezni a mai blogot. Ha szó közben félbemarad az azt jelenti, hogy rábuktm a klaviatúrára és véletlenül pont sikerült megnyomni a "bejegyzés közzététele" gombot. Fárasztó dolog a diplomamunka írás, nem csodálom, hogy másfél állás mellett nem volt hozzá energiám.
De nem erről akarok írni, hanem Mozartról.
A rádió hangtárából szól a mai Cosi fan tutte előadás.
El vagyok képedve.
Soha még igy Mozart operát nem hallottam.
EGyszer tán már írtam is, hogy Mozart a kedvenc zeneszerzőim közé tartozik, de az operáit nem igazán szeretem.
Mert ugye vegyük például a Cosi fan tutte-t.
Egy tűzről pattant szobalány rábeszélésére két krinolinba öltözött szoprán csereberélget két karakter nélküli pasit. Sohase tudjuk éppen kikicsoda, de nem is fontos, mert a történet arra van kihegyezve, hogy minden nő egyforma ribanc. Közben az Operaházban még az is megtörténik, hogy Kincses Veronika térdnadrágban, felleghajtóban és álszakállban, rolleren jön be a szinpadra - gondolom, mindezt a modernség jegyében. A végén persze kikerekedik a szerelmi négyszög, mindenkinek minden meg lesz bocsátva, kettős esküvő, heppiend és cvikipuszi a szobalánynak.
Nem is értem, miért nem az Operettszinházban adják inkább, csak egy kis táncbetétet kéne belerakni oszt pont jó lenne azoknak, akik 10 évente egyszer akarnak művelődni valami szinvonalas szórakoztató darab megtekintésével.

Ehhez képest most a rádióból két megjátszi, átlátszóan butuska nő énekel, akiknek ugyanakkor megvan a magukhoz való eszük. Nem sok, csak annyi, hogy felismerjék a pillanatnyi érdekeiket és ne zavarja őket, ha öt perce még mások voltak azok az érdekek. Mindent meg lehet magyarázni ugyanis, a pasik úgyis hülyék, mindent elhisznek, ha kicsit hízeleg az ember lánya.
Ezek mondjuk el is hiszik, egyrészt, mert el akarják hinni, másrészt, mert maguk sem sokkal különbek a lányoknál, sőt! Kifejezetten szemét kis alakok. Ezeknek még Don Alfonso sem kéne, maguktól is elcsereberélgetnék egymás között a barátnőiket. Aztán jól megmagyaráznák maguknak, hogy csak ők dugták meg a haver nőjét, az nem az övékét. Egyrészt ugye az ő menyasszonya nem olyan, másrészt a haver is rendes.
hahaha.
Szóval le vagyok nyűgözve, én eddig nem tudtam, hogy Mozart ennyire ironikus is tudott lenni és ennyire ismerte az emberi lelket.
Esküdni mernék rá, hogy a fináléban a frissen esketett párok keresztbe mutogattak egymásnak és azon melegében megszervezték a nászájszaka utánra az első pásztorórát.

Az előadás az idei Tavaszi Fesztiválon, a Millenáris Parkban lett felvéve. Nem egy laborminőség, lehet hallani, ahogy az énekesek jönnek-mennek, a közönség kuncog, köhécsel és néha rosszkor, bátortalanul beletapsol egy-egy áriába vagy kettősbe. Cserébe viszont a figurák élnek és a történet eleven, pörgős és valószerű.
Rendezte Kovalik Balázs, szereposztás itt. Amíg éleg bánni fogom, hogy kihagytam.
az előadás innen letölthető, június kedden, 26-án kedden, 19.35-kor kezdődik.
annyira tetszik ez a felfogás, hogy nincs is kedvem a youtube-on keresgélni. bocs.
Aki persze akarja, az itt válogathat.