Hallgatom a rádiót. Egy régi kedvenc rádiót, amelyik az utóbbi pár évben már nem olyan kedvenc, néhány műsora viszont még mindig jó. És hát ugyebár normális hangú, normálisan beszélő, felkészült műsorvezetői (is) vannak, akiket kedvelek.
Előre összevágott anyag megy arról, hogy egy házaspár népszavazási kérelmet nyújtott be a többiztosítós rendszerről. XY nyugdíjas és társadalombiztosítási ügyintézőként dolgozó felesége tette ezt velünk.
A rádióban nyilatkozik a férj. A nyilatkozat lényege, hogy bár ő ugyan nem ért a társadalombiztosításhoz, de azt bárki beláthatja, hogy a többiztosítós rendszer rossz.
Ennyi.
Kicsit még várok, hátha megszólaltatják a feleséget is de nem, a társadalombiztosítási ügyintéző helyett a férj viszi a szót.
De úgy őszintén, most akkor hogy álljam meg, hogy ne káromkodjak???
Hát a fenébe is, hát hogy nem jut eszébe senkinek megkérdezni azt a felet, amelyik valószínűleg konyít is valamit a témához??
Még ha alulról is közelíti az ügyet (ugyebár ügyintézőként a legalsó szinten dolgozik, nyilván egész mást lát, mint aki globálisan felelős egy területért) de akkor is, hát mégiscsak hitelesebben tudna beszélni, mint a férje, aki maga is mondja, hogy nem ért hozzá!!!
Uhh.
Kilélegez - belélegez - ki... - be ....
Kezdem kapiskálni, hogy mit akarnak a feministák és azt kell mondanom, hogy én is az akarok lenni, többet akarok tudni a témából, mert még mindig ott tartunk, hogy az egyik fél közül meg sem hallgatjuk azt a, amelyik valamit konyít a témához csak azért, mert neki még saját neve sincs, csak valami X.Yné-nak hívják.
Előre összevágott anyag megy arról, hogy egy házaspár népszavazási kérelmet nyújtott be a többiztosítós rendszerről. XY nyugdíjas és társadalombiztosítási ügyintézőként dolgozó felesége tette ezt velünk.
A rádióban nyilatkozik a férj. A nyilatkozat lényege, hogy bár ő ugyan nem ért a társadalombiztosításhoz, de azt bárki beláthatja, hogy a többiztosítós rendszer rossz.
Ennyi.
Kicsit még várok, hátha megszólaltatják a feleséget is de nem, a társadalombiztosítási ügyintéző helyett a férj viszi a szót.
De úgy őszintén, most akkor hogy álljam meg, hogy ne káromkodjak???
Hát a fenébe is, hát hogy nem jut eszébe senkinek megkérdezni azt a felet, amelyik valószínűleg konyít is valamit a témához??
Még ha alulról is közelíti az ügyet (ugyebár ügyintézőként a legalsó szinten dolgozik, nyilván egész mást lát, mint aki globálisan felelős egy területért) de akkor is, hát mégiscsak hitelesebben tudna beszélni, mint a férje, aki maga is mondja, hogy nem ért hozzá!!!
Uhh.
Kilélegez - belélegez - ki... - be ....
Kezdem kapiskálni, hogy mit akarnak a feministák és azt kell mondanom, hogy én is az akarok lenni, többet akarok tudni a témából, mert még mindig ott tartunk, hogy az egyik fél közül meg sem hallgatjuk azt a, amelyik valamit konyít a témához csak azért, mert neki még saját neve sincs, csak valami X.Yné-nak hívják.
15 Comments:
At 8:57 de.,
Névtelen said…
naív vagy. nincs olyan házaspár, aki este ül a bablevese mellett és imígyen beszél: te apjuk, szar ez a több biztosítós rendszer, én látom, hisz ott vagyok ugribugri. ejj, te anyjuk, nyújtunk be kérelmet, hogy szavazza le a nép. nem brünnhilde, ilyen nincs. ez a pofádba hazudás a fidesz-kdnp-mpp-jobbik oldalról. minek ehhez az asszony? sőt. ha az asszony ott dolgozik, akkor logikus, hogy még ha baksist is kaptak a bohóckodásért, akkor sem viszi a lélek rá, hogy beszéljen róla. és még arról nem is beszéltünk, hogy simán belefér, hogy vágni kellett az anyagot és a jókezű vágó kivágta.
a feminizmus megér egy külön topicot akár, mert olyan téma. volt a tévében műúsor a férfi feminisáktól. miközben folyamatosan az járt a fejemben, hogy vajon vannak-e maszkulinisták, vagy hogy nevezzem, és annak van-e női tagozata? tudod picit érdekesnek tartom magyarországon a feminizmust, miközben hogy csak egy példát hozzak, lámpással is alig találsz olyan pasit, akihez ítél gyereket a bíróséág váslásnál. szinte csak nőhöz. és, ha a nő megférjül újra, akkor is fizethet a pasi, amíg a gyerek iskolába jár. korrekt? vagy a feministák ez ellen is harcolnak? nem tudok róla...
At 9:48 de.,
Brünnhilde sziklája said…
Zsoltu, én is tudom, hogy nem rántáskavarás közben találták ki, hogy jaj de jó, forduljunk az AB-hoz a több biztosítók miatt, a poszt nem is erről szólt.
Azt akartam mondani, hogy még egy komoly újságíró is természetesnek fogja fel, hogy a férj beszél, az asszony hallgat - holott elméletileg ő ért hozzá jobban. (persze nem valószínű, mert mondom, aki egy szervezet alsó szintjén dolgozik, az soha nem fogja megérteni, hogy az hogyan működik globális szemszögből).
Ezzel lehet csak a javaslat értelmetlenségét akarták érzékeltetni, de egyáltalán nem az jött át, hanem csak hogy egy szerencsétlen vénember makog valamit, amit előtte nyilván jól a szájába rágtak. Lehet hogy a felesége rágta a szájába, de akkor is, egy férj nem az asszony szóvivője, könyörgöm!
és az is lehet, hgoy az asszony tudott volna érdekes dolgokat mondani, vagy legalábbis meggyőzőbben tudta volna előadni, mint a férje.
Ami a gyerekelhelyezési ügyeket illeti, azt hiszem, igen meglepődnél ha tudnád, hogy mennyi konkrét esetet ismerek, amikor neked adok igazat.
Mint ahogy oylan konkrét esetekről is tudok, amikor a lelécelt férj a sokmilliós bevételeiből még a pár ezert forintos gyerektartást sem hajlandó fizetni.
De nem ezzel akarom befejezni,nehogy úgy érezd, hogy ez a trompf.
A férfiak ezen az egy, de ebben téynelg ezen az egetlen egy területen hátrányban vannak.
Igen, sok férfit ismerek (bár még mindig nem eleget), aki alkalmasabb lenne a gyermek nevelésére, mint a feleség.
At 12:27 du.,
Névtelen said…
Szia, Brünnhilde, ezt a saját blogomban akartam megírni, amikor hazajöttünk az Őrségből, de azóta sem írtam meg, pedig gondolok rá... Szóval most ide, ehhez a bejegyzésedhez írom, mert ideillik.
Az egyik kirándulós napunkon elérkeztünk egy faluba. Egy ismerősünk mondta korábban, hogy van ott egy nagyon jó fazekas, keressük meg – így hát megkerestük, vagyis véletlenül rátaláltunk. Ahogy beléptünk az udvarba, azt láttuk, hogy a felesége virágot szed a kertben, de nekünk éppen csak köszönt, ledobta a vágott virágot (!) a földre és beszaladt szólni a férjének. Az kiballagott és megmutatta a portékáit. A feleség nem jött elő a házból, amíg ott voltunk, a frissen vágott virágok ott aszalódtak a napon. A fazekas, amíg nézelődtünk, elmondta, hogy nemrég kapott vmi nagy állami kitüntetést, népművészként. Megmutatta a műhelyét is. Annyira nem volt kedvünk ott időzni, mert nekiállt szépleányozni, meg holvannakavőlegényekezni, és ez elég unalmas (pláne két nőpárnak, ugye). Vettünk tőle egy-két bögrét, mert tényleg szépek voltak, főleg a festésük. Mert hát az alakjuk csak amolyan rendes fülesbögre-alak, de a csíkozásuk, a pöttyözésük vagy a kék-zöld színeik szembetűnően szépek voltak. És akkor megkérdeztem, hogy ő csinálja mindet, + a festést is? Mire közölte, hogy á, „a máz meg a festés női munka”, azt mind a felesége csinálja. Csak néztünk. Ezek a bögrék egészen konkrétan azért szépek, és azért vettünk belőlük egy csomót, mert a festésük olyan, amilyen. Fel is néztünk gyorsan a bekeretezett állami oklevélre – de csak a pasi neve volt rajta. Marasztalt még minket, de mentünk tovább, hogy ne aszalódjanak a virágok, meg ne lássuk ezt az egészet.
Visszamentünk egy másik faluba, ahová korábban bejelentkeztünk vacsorára. Akkor mondta az ottani fogadós, hogy fantasztikus gulyást főz a feleségével délutánra. Amikor visszaértünk, már többen is vacsoráztak ott. De csak a férfiú szolgált fel, és azt mondta, hogy idén nyáron kap a főztjéért népművészet mestere vagy mifene kitüntetést. Egyikünk megkérdezte: nem azt mondta, hogy a feleségével együtt főz, és nem együtt kapják a díjat? Mire ő csak úgy odahorkant: együtt főznek, de csak ő kap díjat, kész. Később a felesége jött ki, amikor fizetni akartunk. Valamit elszámolt, és kevesebb pénzt kért, mint kellett volna. Rögtön rájöttünk, és bementem szólni neki, hogy valamit kihagyott. Ahogy összerezzent, és ahogy aztán többször bocsánatot kért, halkan és sietve, ezért is, meg azért is, mert vettem pár üveg sört és nem volt elég aprója, abból tudtam, hogy bántalmazzák. Lehet, hogy nem veri a férje, elég az is ehhez a viselkedéshez, ehhez az ideges halkgyors serénykedéshez, alulról jövő bocsánatkérő pillogáshoz, ha szóban abuzálnak valakit, de az biztos, hogy felismerem.
Többet nem beszéltünk helybéliekkel (ja, a szállásadóinkkal igen, de ők nem így viselkedtek, egyenrangú párnak tűntek), mert túrázni mentünk, de ez a 2 páros nem megy ki a fejemből. Illetve a díjak, a népművészet mesterei elismerések, amelyeket férfias kézfogással vesznek át ezek a férfiak, férfiaktól :)
At 4:16 du.,
Brünnhilde sziklája said…
Uramisten!
Nem hiába tartja a közmondás, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy nő. Kiegészíteném azzal, hogy néha inkább kuporog.
At 5:10 du.,
Névtelen said…
Zsoltu,
nemtom, te hogy vagy vele, de én nagyon sok "maszkulinista" nőt ismerek :) Lehet, hogy nem nevezik így magukat, nodehát feministának sem mindenki nevezi magát, aki amúgy az egyenlő jogokat pártolja (mármint nők és férfiak egyenlő jogait). És hogy miből ismerszik meg egy jó maszkulinista? Mondjuk: sokat szid nőket; a nőknél magasabbra értékel férfiakat (általánosságban -- mondjuk azt mondja, hogy a férfiak alkalmasabbak politikusnak / nőgyógyásznak / sokmindennek); és segíti egyes férfiak életét azzal, hogy náluk jóval több otthoni munkát végez (házimunka, gyereknevelés), amitől a férfi ugye előnybe kerül a pályáján, jobb lesz a fizetése, több lesz a szabadideje. Az a helyzet, hogy nagyítóval kell keresnem az általam ismert heterosz. párok között olyat, ahol a nő nem maszkulinista / vagyis nem támogat a saját élete jelentős szeletének beáldozásával egy vagy több férfit.
Meg hát az is ott van, hogy ha van egy társadalmi csoport, amely arra jut, hogy őt hátrányok érik, az hadd szervezkedjen már a saját céljaira, nem? Az akármilyen jogvédők általában meghatározzák, hogy ők 1 adott csoport szempontjából mit tartanak hátrányosnak, és kitűzik, hogy ezeket akarják elemezni és megváltoztatni. Mondjuk a cigány jogvédőket is elutasítod, azt mondván, hogy miért nem vmi "vérmagyar" érdekszervezetben dolgoznak?
At 5:13 du.,
Brünnhilde sziklája said…
Zsoltu, bocs, megint a lépcsőházból fordulok vissza ....
Szóval hogy is van ezzel a gyerektartással?
ha a nő férjhez megy, akkor utána az apának nem kéne fizetni??
Miért, attól kezdve nem ő a gyerekei apja? Kapcsolattartás, láthatás, iylesmi nincs? A ballagásra nem hívják meg? karácsonyra nem rajzolnak neki?
persze, tudom, hogy vannak esetek amikor nem, de normális, egészséges, vagy legalábis nem nagoyn sérült lelkű embereknél az apa akkor is apa marad, ha elválnak és a volt felesége újra férjhez megy. Attól még nem vonják meg tőle a szülői jogokat, akinek pedig jogai vannak, kötelességei is legyenek. Nem feleségtartás az a pénz, hanem gyerektartás.
A feleségtől elválhatsz, de a gyerekedtől nem.
Szerintem persze.
Az más dolog, hogy nem szabad egy férfit a gyerektartásal megnyomorítani, de ez is egyéni elbírálás kérdése, lehet bírósághoz fordulni és mérséklést kérni.
De még ha el is fogadom az álláspontod, akkor is ott van, fordítsuk meg.
Szabad-e egy pasinak megcsinálni egy gyereket és otthagyni az asszonynak, hogy csináljon vele amit tud?
Aztán lehet, hgo félreértettelek, akkor bocs.
At 7:01 du.,
Névtelen said…
tudod brünnhilde, el kéne dönteni, hogy a gyerektartás mi is és mi a célja. konkrét ismerőseim, barátaim vannak, akik igen keményen nyögik a gyerektartást, mert nem keresnek jól, miközben az asszonyka új pasija (férje) is kereső és valójában nem szorulnak rá az elvált férj segítségére.
ilyen esetre azt gondolom az lenne a megfelelő, hogy ha a feleségnél vannak a gyerekek és a feleség újból férjez megy, akkor ne legyen kötelező gyerektartás. hidd el, normális ember ettől függetlenül is meg fog tenni mindent a gyerekeiért, főképp, ha azok nem lesznek ellene nevelve.
a megfordított kérdésed marhaság. az ember nem a gyerekekért megy férjhez, választ feleséget és ha megromlik a házassága, ostoba seggfej állat, ha csak a gyerekekre hivatkozva együttmaradnak, mert ez az együttmareadás a leginkább a gyerekeknek árt. tehát nem hogy szabad-e otthagynia, hanem ha az ágy kihűlt, ha az asztal üres, ha azok az érzések, amiknek szeretetté kellett volna oldódniuk/emelkedniük inkább gyűlöletté, közönnyé váltak, akkor el kell válni. mert a gyerekek nem a ti gyerekeitek, csak vendégek - mondja gibran, és azt hiszem, ezt jó lenne sokaknak végiggondolni, akik a gyerekeket használják mellvértnek, vagy indoknak.
a válás nem tragédia. utána válhat azzá. és a gyerektartás ennek néha igen komoly megalapozója.
At 10:14 du.,
Brünnhilde sziklája said…
Zsoltu, benne van a nevében; a gyerektartás a gyermek tartására szolgál.
Nem a feleség szociális helyzetét javítja, nem is az új családét, hanem a férfi saját, vér szerinti gyermekéét, akinek a jólétéért a szülővé válással felelősséget vállalt. Ezt a felelősséget a gyermek nagykorúvá válásáig nem vetheti le (vagy amig a gyermek önálló nem lesz, tehát az egyetemi évek befejezéséig).
Ugyan mi köze egy második férjnek az első gyerekeihez, tán örökbe fogadt őket?
:s mi van, ha netán a második házasság is megszakad?
Azon persze lehet és kell is vitát nyitni, hogy milyen mértékű legyen a gyerektartás, hány éves korig járjon, de a feleség új házassága a gyermek vér szerinti apjának szülői jogait és kötelességeit nem semmisíti meg.
Egy kivétel van, ha az apa lemond a gyerekről és az új férj örökbefogadja. Ez egy elég bonyolult procedúra, a gyakorlatban alig fordul elő.
Ettől kezdve viszont a vér szerinti apának kuss van, olyan, mintha soha nem is lett volna a gyerek apja.
Ez szerinted normális?
Mármint hogy eg férfi ennyire ne vállaljon felelősséget a gyerekéért?
At 10:15 du.,
Brünnhilde sziklája said…
Egyébként jog tartalmazza, hogy a szülőnek a gyermeke tartásáról saját jóléte rovására is gondoskodnia kell, merthogy a gyermek érdeke mindenek felett való.
At 10:25 du.,
Brünnhilde sziklája said…
Ja, és még valamit; a jogot pont azért találták ki, mert az emberek eg része normális és jog nélkül szarik betartani a normákat - péládul ha nem kényszerítik rá, nem gondoskodik a gyerekéről, mert úgy gondolja, hogy mondjuk neki most erre eg pár évig nem telik. Vagy mert éppen egy új nőre költené, aki új gyerekeket akar neki szülni és hasonlók.
Bármiylen furcsa, a gyermeket ugyan a nő hordja ki és szüli meg, a hagyományoknak megfelelően ő is ápolja amig magatehetetlen, de egy gyerek létrehozásához két ember kell; egy férfi és eg nő, apa és anya.
Mindketten kötelesek gondoskodni a germekről és a tartása költségeiből egyformán részt kell vállalniuk.
ha már megcsinálták.
Abban egyébként egetértek, hogy a gyerektartást nem szabad a másik fél megnyomorítására felhasználni. Többek között arra sem, hogy egy válás után az anya egyedül viselje a gyermek tartásának költségeit.
A vele járó munkából még így is jóval nagyobb részt vállal, mint az apa - tisztelet a kivételnek, hálistennek egyre többen vannak, akik tudnak mit kezdeni egy kisgyerekkel és nem csak várják, hogy megnőjön.
At 6:50 de.,
Kinga said…
Teljesen OFF
De jo (en orulok), hogy ott vagy a GB 100-ban (a kategoria kicsit meglepett, de gondolom, mashova nem tudtak - mint tavaly A vajszinu is igy jart. :)
ON
At 8:22 de.,
Brünnhilde sziklája said…
Hol?
Én nem találom magam.
At 9:21 de.,
Névtelen said…
Kedves Brünnhilde, ugyanazt mondod el újra. A gyerektartás szó etimológiai felfejtését én is meg tudom tenni, de ha a jog oldaláról közelíted meg, akkor nem fogod megérteni, miről írok. A gyerektartás névleg szól a gyerekről. Gyakorlatban sok esetben büntetés jellege van, és a gyerek vajmi keveset lát belőle a valóságban.
Másik kérdés: mit kap cserébe az apa, hogy hozzájárul a gyerek tartásához? Láthatást. Ha kapja. és hány és hány módja van, hogy ne láthassa a gyerekeit, mert most fáj a hasa, most kirándul a haverokkal, most a nagyi jött érte, most haragszik rád, most ez, most az. És lássuk be: ha elvárható az apa hozzájárulása a tartáshoz, akkor az is elvárható, hogy amíg a gyerek nem nagykorú, az apa láthassa a kölkit. Mit gondolsz, mennyi és mekkora procedúra, míg egy láthatási kérdésben, probléámával döntés születik, hogy a jogában korlátozzák az apát? Mindehhez képest ha egy hónapig nem fizet és van munkahelye, letiltathatják a pénzt. Függetlenül attól, hogy mi a következménye.
Tudom, ,vannak, akik nem fizetnek, vannak, akik leszarják a gyereküket. De ők a kisebbség. A többség nem a gyereken akarja megtorolni az elbaszott házasságát. Miközben óhatatlan a gyerek manipulálása az anyai környezetben. Nézz körül, mert ez a valóság.
At 10:43 de.,
Brünnhilde sziklája said…
Kinga, megtaláltam, a fenébe, majd hanyattestem.
Mi a radai rossebet keres az a blog az én-blogok között?? Valaki már szóvá is tette, jól le is szarozott.
Hihetetlen, hát minden kis örömöm elrontják valamivel?
Ki volt az az idióta faszkalap, aki az én-blogok közé rakott??
Pont az az egy kategória van, ahol eszem ágában sem lenne indulni.
Basszus, most vesszek össze a HVG-vel is?
At 10:49 de.,
Brünnhilde sziklája said…
Zsoltu, pontosan tudom, hogy egyes láthatási és tartási ügyekben milyen döntések születnek és miylen procedurákon kell keresztülmennie a feleknek. Azoknak az ügyeknek a java része pont azért züllik odáig, mert a kezdeteknél nincs ott egy értelmes és emberszerető gyámos, vagy bíró, aki helyre tudná tenni a dolgokat. Mert hát ugye a gyűlölet és a kapzsi ügyvéd ha összejön, hát azok hatványozzák egymást. Néha jobban járnának az emberek, ha kevésbé jó ügyvédet fogdnának és bár anyagilag kissé rosszabbul jönnének ki a dfologból, de emberek tudnának közben maradni.
Egyébként nem, nem a jog oldaláról közelítem a dolgot. Ősi erkölcsi alapvetés, hogy a gyerekről a szülőknek gondoskodniuk kell.
Az apának is, az anyának is, anygilag, fizikailag, érzelmileg, ki melyik részéhez jut közelebb - bár az ideális nyilván az lenne, hogy egyenlő arányban.
nem vagyunk ideálisak, tökéletlenek vguynk, irigyek, gyűlölködők, kapzsik, bosszúállók.
Aki nem, annaknyilván eszéb sem jut, hogy ne fizessen, hogy elhazudja a láthatást, hogy a másik ellen nevelje a gyerekét.
Aki meg olyan, hát az szív, mert a jog valóban nem túl jó egyedi elbírálásban.
Megjegyzés küldése
<< Home