:-) Szépjóestét!
Hrrrr, gGGrrRRRrrrr, embervért innék!
Máma négyszer (4!!) hívtam U város önkormányzatát hogy megkérdezzem, megkapták-e a fellebbezésem.
A szokásos duma: "U város önkormányzata üdvözli Önt, ha ismeri a mellék számát, kérem tárcsázza. Ha nem, várjon a kezelőre!"
Hát a jó édes anyátokat, azt!!
A négy esetből a kezelő egyetlen egyszer jelentkezett, kapcsolt is, csak éppen az ügyintéző nem volt a szobában. Üzenetet hagytam, ő azonban szexuált engem visszahívni.
A másik három (3) alkalommal még a telefonközpontosig sem jutottam el, mert az meg székelt felvenni.
Nno.
Nehogy már megerőltessék megukat a munkában, gondolom, ott sincs légkondi, szenvednek a melegben.


A másik történetem a valló világ rovatba tartozna.
Suli után kicsit bóklásztam, kirakatot nézegettem, elnyaltam egy fagyit (a szezonban az elsőt!!!) és hasonlók.
Két fiatal lány ment előttem, harsogott a jókedvük, nem lehetett nem hallani.
Az alacsonyabbik ünnepelte magát, állást kapott, nem tudom hol, azt még nem hallottam. Csak amit utána mondott:
- .... és képzeld, az tetszett nekik, hogy két évet dolgoztam az egyetemi újságnál!
- Tényleg? Nem is tudtam!
- Nem hát, mert csak két hónapot, de megjelent egy cikkem és azt írtam az önéletrajzba, hogy két évig kultúrális rovatvezető voltam.
- Tényleg? Nahát?
- Jaj, dehogy, csak akkor azt írtuk a cikk alá; G.M. kultúrális rovatvezető.

Nokéremszépen.
Hát ezért nem lesz énbelőlem soha semmi és senki, maradok aki voltam; lúzer. Profi lúzer, hogy pontos legyek. Olyan profi lúzer, aki könnyedén viseli a bukásait.

Most viszont megyek és megfőzöm a szezon első lecsóját; csípősre és szaftosra, én nem szoktam zsírjára sütni. Nincs is mire, mert éppen csak pár csepp megsózott olajon szoktam megpárolni a hagymát, rákarikázom a paprikákat, pár perc után a paradicsomokat és fedő alatt párolom, hogy jó sűrű szaftja maradjon.
Ha már ilyen szépen beletörődtem a sorsomba, legalább élvezzem az életből azt, ami jut.