:-) Szépjónapot!
Kínai gyömbéres pacalt főzök, úgyhogy azok, akik ebből a szóösszetételből vagy a pacalt, vagy a gyömbérest nem szeretik azok inkább olvassanak helyettem vajszínűt. (azok is, akik mindkét összetevőt utálják, azok meg pláne, akik valami jót akarnak olvasni.)

Szóval pacal
Utazásaim során az olaszoknál és a kínaiaknál találkoztam ezzel a (valamikor) kifejezetten szegény emberek által fogyasztott, (valamikor) olcsó étellel.
Az olaszoknál kétféle elkészítési módhoz volt szerencsém; az egyik esetben simán, émi sós-ecetes vízben megfőzve ették a tenyérnyi széles darabokra szelt frottírokat. Ezt még én sem bírtam megenni, pláne mivel az olasz konyhát kifejezetten a sokféle zöldfűszer és a sűrű szószok miatt érdemes szeretni. A másik módszernél a mi pörköltünkéhez hasonló keskeny csíkokra szeletelték a pacalt (az is a neve, trippa, azaz csík) és felkockázott krumplival, karikázott sárgarépával és zöldborsóval összekeverve főzték meg, paradicsomszósszal és oregánóval ízesítették. Ez elég ehetős volt, étteremben mondjuk nem rendelném, de a menzán 2-3 hetente meg lehetett enni.
De nem olasz pacalt akarok főzni, hanem kínait.
Ezzel viszont vendéglőben találkoztam először, hol máshol, mint Sydneyben. Én majdnem minden egzotikumot ott kóstoltam először. Véletlenül történt, menüt kértünk és abban volt egy kis tálkányi, piros szószban úszó pacal.
Magyar ízlésnek roppant érdekes, egyrészt, mert a gyömbér miatt édeskés-csípős, másrészt, mert hidegen tálalják.
Azóta már itthon is találkoztam vele egy étteremben, azóta néha, egy-két évente az eszembe jut és megfőzöm.
Pont mivel hideg, nem igazán fő fogásnak való, inkább előételnek, vagy iszogatás közben, csipegetni. Nagyon csípős, fokhagymás is, szóval inni lehet rá bőven. Színházba menés és szerelmeskedés előtt persze nem javaslom - bár, ez utóbbihoz lehet még jó is, a gyömbér ugyebár afrodiziákumnak számít - már persze ha a jótékony hatását a fokhagyma le nem rontja :-(

Fél kiló csíkozott pacalt enyhén sós-ecetes vízben, kuktában puhára főzök. Nagyon puhára!! Közben egy kis darab gyömbért és három gerezd fokhagymát megtisztítok és finomra reszelek. A gyömbéres-fohagymás péphez adok egy teáskanálnyi csiliport vagy egy-két apróra, de tényleg nagon apróra vágott macskapöcspaprikát. (Nem, erős pista nem jó, ne is tessenek próbálkozni, az ehhez az ételhez túl sós!) Egy szép, nagy, érett paradicsom belsejét kikaparom és a húsát apróra vágom, ez is megy a fűszerekbe. Két kanál finom olívaolaj és ugyanannyi balzsamecet hozzáadásával öntetet keverek az igen csípős és szagos fűszerkeverékből. Amikor a pacal megfőtt, levéből leszűröm, hideg vízzel leöblítem, lecsöpögtetem és ráborítom a fűszeres masszát. Jól átkeverem, kicsit még hűl, mégegyszer átkeverem, lefedem és mehet be a hűtőbe, legalább egy fél napra.
Csak erős gyomrúaknak ajánlom. Utólag lehet még némi balzsamecettel ízesíteni.