Brünnhilde szikláján

Valló világ

2007/10/22

:-) Szépjóestét!
Arra, ami most éppen a belvárosban folyik nem tudok, pontosabban nem akarok semmit mondani. Arra sem, amiről most éppen az Operaházban szónokolnak.
Mielőtt mégis belelovalnám magam, 1956. október 23. emlékére legyen itt a forradalom/sajnálatos események/októberi események (a megfelelő rész kinek-kinek ízlése szerint aláhúzandó) zenei szimbóluma, Beethoven Egmont nyitánya.

Tamara Paige (igen, egy nő!) vezényli az SDSCPA Chamber Orchestra-t.

További Egmontok itt.
Különösen az elsőként felbukkanó Charles Latshaw igen figyelemre méltó. Egy elképesztően fiatal karmester és amilyen fiatal, olyan intenzíven fogja a zenészeit és ennek köszönhetően meglepően dús hangokat csal ki a meglepően kicsiny zenekarából. Egmontot általában másfélszer, kétszer ekkora zenekarokkal szoktak játszani, hát ezelőtt a fiatalember előtt le a kalappal.
Tanulhatnánk tőle.

4 Comments:

  • At 11:21 du., Anonymous Névtelen said…

    (A folyik alatt visszalinkelted a postot!)

    Ma olvastam máshol is, hogy az Egmont a forradalom (nem más, törvénybe van iktatva, és punktum!) "zenei szimbóluma". Ez pontosan mit jelent?

     
  • At 11:56 du., Blogger Brünnhilde sziklája said…

    Egmont gróf a XVI. században élt, holland volt, ők akkoriban spanyol gyarmatnak számítottak. Ellenezte az inkviziciót, ami ugye spanyol találmány, ugyanakkor a spanyol király alattvalójának vallotta magát. Amikor a spanyolok leverték a hollandok elszakadási kísérletét, Egmontot is letartóztatták és halálra ítélték. Geothe írt róla egy költeményt, ez ihlette Beethoven zenéjét amit első perctől kezdve a hősiesség és az önfeláldozás muzsikájának ismer a világ.

    Ahogy én régebbi, visszaemlékezős rádióműsorokból hallottam, októberben rengetegszer játszotta a rádió, hogy bátorítsa és önfeláldozásra biztassa az embereket. Innen eredhet, hogy ezt tartják '56 zenéjének. Egyébként tavaly, az 50. évfordulón is ezt adták az Operaházban a külföldi fejeseknek.
    Azokban a napokban egyébként a híreken kívül szinte csak zenét adott a rádió, nyilván, hisz nem voltak műsorkészítők. Ami meg a zenei kínálatot ismeri, az jószerivel csak komolyzenéből állt, némi magyarnótával lazítva, az meg ugye nem nagyon illett az akkori hangulathoz. Szóval teljesen elképzelhetőenk tartom, hogy valóban szinte folymatosan játszották ezt a zenét.
    Az kétségtelen, hogy roppant intenzív, sűrű, robbanékony muzsika, de hát Beethoven a Für Elizen kívül nem nagyon írt édes zenéket.

     
  • At 7:40 du., Blogger phzs said…

    Hi,
    hazajöttem Skóciából és visszaköltöztem az Ecet és olajra.
    http://ecet-es-olaj.freeblog.hu/
    phzs

     
  • At 11:16 du., Blogger Brünnhilde sziklája said…

    :-)) Welcome home!

     

Megjegyzés küldése

<< Home