BúsuLÓ
Az van, hogy ha bejött volna a számításom, ezen a héten mentem volna utoljára takarítani, december 1-vel le akartam tenni a lantot felmosórongyot.
Hogy a számításom nem jött be, az nem olyan nagy tragédia, a tervek már csak ilyenek; vagy megvalósulnak vagy nem. Ezúttal nem, na bumm.
A tragédia az, hogy ezúttal nincs B tervem.
Halvány lila dunsztom sincs, mihez kezdjek.
Más:
megkaptam az obucmanó jelentését a bilincselés ügyben.
A jelentés megállapítja, hogy a rendőrség jogsértést követett el. Egy belső utastással felülírtak egy magasabb rendű jogszabályt, a rendőrségi törvényt. A törvény értelmében kényszerítő eszközt (bilincset, stb) csak abban az esetben szabad használniuk, ha meg kell törni az ellenállást, vagy szökés, önmagában kártétel vagy hasonló veszély áll fenn. Ehhez képest smafu, hogy ők a belső rendelkezéseikben milyen bilincselési szabályokat írnak elő. Vizsgálati helyiségben (fogdában) sem lett volna szabad elhelyezniük, az is csak egy lehetőség, de mérlegelniük kell, nem kötelező - ergő a cuccaimat elvenni és felleltározni sem lett volna joguk.
Az ombucnmanó ajánlással fog élni a budapesti rendőrkapitány felé, hogy vizsgálják felül az elővezetések jelenlegi gyakorlatát és csak a törvény által előírt esetekben bilincseljenek és fogdásítsanak.
Ez bizonyos fokig győzelem.
Az önkormányzat eljárásában nem találtak kifogásolni valót. Ami önmagában nem lenne baj, ha nem lenne birotokomban a megyei főügyész határozata, amiben megállapítja, hogy mindkét önkormányzat szabálysértési hatósága törvényellenesen járt el, el sem lett volna szabad rendelniük az elővezetésemet.
Hát így állunk, végülis, ha a két levelet összerakom, valahol kiderül az igazságom.
Abba most nem gondolok bele, hogy miféle jogbiztonság az, ahol két csúcsszerv nem tud egységes, vagy legalábbis egymásra valamennyire hasonló döntést hozni.
Részemről az ügy lezárva, már így is túl sok szenvedést okoztam magamnak. Pár napja, mióta megkaptam a levelet, megint csak altatóval tudok aludni és folyton itt van az orromban a fogda hányással kevert szarszaga.
A befizetett büntetésemet meg költsék a magyar államigazgatás koporsójára, téynleg nem bírok mást mondani.
Az a baj, hogy ez a jelentés elkésett, én már gyűlölök mindent és mindenkit és undorodok ettől az egésztől.
Arról nem beszélve, hogy félek is, ez az ajánlás nekem nem biztosíték arra, hogy többet ilyen nem fog előfordulni. Eleve, mi az, hogy a budapesti rendőrkapitány felé?? Mi lesz a többiekkel, vidéken továbbra is szabad talpig bilincsben elővezetni, vagy hogy lesz ez??
Kamu ez az egész, parasztvakítás, az a gyanúm.
Hogy a számításom nem jött be, az nem olyan nagy tragédia, a tervek már csak ilyenek; vagy megvalósulnak vagy nem. Ezúttal nem, na bumm.
A tragédia az, hogy ezúttal nincs B tervem.
Halvány lila dunsztom sincs, mihez kezdjek.
Más:
megkaptam az obucmanó jelentését a bilincselés ügyben.
A jelentés megállapítja, hogy a rendőrség jogsértést követett el. Egy belső utastással felülírtak egy magasabb rendű jogszabályt, a rendőrségi törvényt. A törvény értelmében kényszerítő eszközt (bilincset, stb) csak abban az esetben szabad használniuk, ha meg kell törni az ellenállást, vagy szökés, önmagában kártétel vagy hasonló veszély áll fenn. Ehhez képest smafu, hogy ők a belső rendelkezéseikben milyen bilincselési szabályokat írnak elő. Vizsgálati helyiségben (fogdában) sem lett volna szabad elhelyezniük, az is csak egy lehetőség, de mérlegelniük kell, nem kötelező - ergő a cuccaimat elvenni és felleltározni sem lett volna joguk.
Az ombucnmanó ajánlással fog élni a budapesti rendőrkapitány felé, hogy vizsgálják felül az elővezetések jelenlegi gyakorlatát és csak a törvény által előírt esetekben bilincseljenek és fogdásítsanak.
Ez bizonyos fokig győzelem.
Az önkormányzat eljárásában nem találtak kifogásolni valót. Ami önmagában nem lenne baj, ha nem lenne birotokomban a megyei főügyész határozata, amiben megállapítja, hogy mindkét önkormányzat szabálysértési hatósága törvényellenesen járt el, el sem lett volna szabad rendelniük az elővezetésemet.
Hát így állunk, végülis, ha a két levelet összerakom, valahol kiderül az igazságom.
Abba most nem gondolok bele, hogy miféle jogbiztonság az, ahol két csúcsszerv nem tud egységes, vagy legalábbis egymásra valamennyire hasonló döntést hozni.
Részemről az ügy lezárva, már így is túl sok szenvedést okoztam magamnak. Pár napja, mióta megkaptam a levelet, megint csak altatóval tudok aludni és folyton itt van az orromban a fogda hányással kevert szarszaga.
A befizetett büntetésemet meg költsék a magyar államigazgatás koporsójára, téynleg nem bírok mást mondani.
Az a baj, hogy ez a jelentés elkésett, én már gyűlölök mindent és mindenkit és undorodok ettől az egésztől.
Arról nem beszélve, hogy félek is, ez az ajánlás nekem nem biztosíték arra, hogy többet ilyen nem fog előfordulni. Eleve, mi az, hogy a budapesti rendőrkapitány felé?? Mi lesz a többiekkel, vidéken továbbra is szabad talpig bilincsben elővezetni, vagy hogy lesz ez??
Kamu ez az egész, parasztvakítás, az a gyanúm.
11 Comments:
At 11:54 du., Blogica said…
Uhh. Osztom a gyanudat.
At 8:41 de., Névtelen said…
És mégis... jó, hogy végigcsináltad. Tettél valamit ellene.
At 9:22 de., Brünnhilde sziklája said…
Nincs vége.
Akkor lenne vége, ha a közigazgatási törvénybe az ajánlott levél meg az elővezetés közé beszúrnák a kényszerkézbesítést és az útbaindítást. Ha már az önkormányzatnak joga van rendőrrel lenyomozni, hogy ott lakom-e, akkor ugyan tegye már meg, hogy átadatja nekem azt a levelet, amit a postán nem kaptam meg. Ez az egyik. Utána -ha már bizonyítottan megkaptam a levelet- elővezettethet, sőt, a költségeket is rámverheti.
A másik, hogy az ombucmanó nem a budapesti lakosok önkormányzati biztosa, hanem az állampolgári jogok országgyűlési biztosa. Ha valakitől, akkor tőle elvárható, hogy ha felmerül valami probléma, akkor nézzen az adott probléma mögé is és az egész ország joggyakorlatát nézze meg. Az, hogy a BRFK egy belső rendeletre hivatkozott, nem jelenti azt, hogy a megyei rendőrkapitányságok mindnyájan a törvénynek megfelelően járnak el.
Mégis, ki figyeljen az ilyesmire, ha nem az ombucmanó???
Szóval nincs vége, nem tettem semmit, csak magamnak szereztem pár óra extra sorállást a postán. Mondjuk, az ombucmanó legalább sima postai küldeményként küldte a jelentését, szóval azt bedobta a postás és nem kellett a negyven fokra fűtött postán, nagykabátban sorbaállnom egy fél órát.
A harmadik, hogy ha már vizsgálta az önkormánzatok eljárását is, márpedig vizsgálta, hisz megállapította, hgoy helyesen jártak el, akkor ugyan miért nem tűnik fel neki az, amit a megyei főügyész észrevett, tudniillik hogy egy régen lejárt ügyben izmoztak az önkormányzatis Cuppancskák?
Szóval, lenne még itt miért panaszt emelni, de nincs már erőm hozzá, így is útálom ezt az egészet.
Még néhány értelmetlen, logikátlan levél és anarchistának állok, komolyan mondom. Már így is ölni tudnék, olyan indulat van bennem. Felment a vérnyomásom, érzem a halálfélelmet.
At 10:49 de., Blogica said…
Ombucmanonak azert jo lenne felhivni a figyelmet arra, hogy mi a dolga. Ha nem irsz neki megint, nem fog rajonni. M.orszagon baromira hianyzik a valodi akarat a kaosz felszamolasara. Rosszabb pillanataimban ugy tunik, mintha valami osszeeskuves lenne: minel szarabb, minel logikatlanabb, minel nehezebb, annal jobb. Hogy kinek, azt nem tudom megmondani.
Es, hja, az ember eletbeli jo erzesenek nagy reszet adja az, ha felig-meddig (mert teljesen sehol) jogbiztonsagban elhet. De felni nem kell. Nem szabad hagyni, hogy a felelem eluralkodjon es behuzza az ember kezifekjet. Szoval ne hagyd magad, a szo valodi ertelmeben: magadat ne hagyd. Ez nem a valosag, nem maga az elet.
At 11:26 de., Brünnhilde sziklája said…
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
At 11:50 de., Brünnhilde sziklája said…
Nem, én nem kapirgálom a gesztenyét soha többet senkinek, semmiért, még magamért sem. Eszem ágában sincs semmiféle extra terhet magamra venni, van enélkül is éppen elég bajom. Arról nem beszélve, hogy megint a torkomban van az epe, hát ilyen állapotban aztán tényleg nem vagyok tárgyalóképes.
Az ombucmanónak meg állítólag az ország legjobb jogászai dolgoznak, hát most én bizonygassam, hogy tán mégsem?
nem, elég volt.
At 12:04 du., Blogica said…
Jajaja, de akkor ez esetben ki bizonygassa, hogy biztosan nem a legjobb jogaszok dolgoznak nekije?
Annyit sem erne meg neked, hogy a blogodbol kikopizod neki a megfelelo reszeket, boritekba dugod? Lassak mar meg, hogy erzi magat az az ember, akivel szorakazgatnak?
Sztem a masoknak valo meg gesztenyekaparas egyszeruen hozzatartozik az ember dolgahoz, pl. nem is oly reg volt meg rabszolgasag, lanccal, lelovessel, agyonveressel es mindennel. Hogy mi most azert megsem lancon stb., azt a gesztenyet valakik nekunk is kapargattak, pedig nem ismertek minket.
At 4:46 du., Brünnhilde sziklája said…
Én viszont ismerem az utánunk következőket.
Ők azok, akik nem adják meg az elsőbbséget, ők azok, akik a munkahelyükről haazlopják a klotyópapírt és a mosogatótablettát, ők azok, akik az erdőszélen leborítják a sittet, ők azok, akik addig egy ceruzát sem fognak meg, amig legalább két kollégával meg nem beszélték az előző esti sorozatot/éjszakájukat, stb.
Ezen a társadalmon nincs mit jobbítani, ennek már csak drukkolni lehet, hogy minél hamarabb szétessen.
Egyébként tudom, hogy túlzok, de nagyon dühös vagyok, a legszívesebben ordítanék. Most pár napig megint senki ne álljon az utamba mert kikaparom a szemét. Most meg kell ennem vagy két tábla csokit hogy megnyugodjak, majd utána meglátom mit csinálok.
At 5:35 du., Névtelen said…
Együtt dühöngök veled, drága Brünnhilde, ez elképesztő, felháborító, és mindenféle káromkodások jönnének itt... De annyit a helyedben már csak dühből is megtennék, hogy ezt így, ahogy van, akár minden levél nélkül, csak a blogra mutató linkkel az orruk alá dörgölném. Eddig azt hittem, legalább az ombucmanó intézménye valamelyest működik, de hát nem. Szégyelljék magukat, és kapjanak a pofájukba.
k
At 6:59 du., Blogica said…
Hu, egy krajcar sem maradt a zsebemben! :D
Azt hiszem, az utanunk jovoket rossz dobozba raktad: nem ok az ellenseg, sot. :)
At 9:24 du., Brünnhilde sziklája said…
Igazatok van.
Kicsit öszeszedem magam, emésztem a dolgokat (meg azt a tábla keserűcsokit, amit benyomtam) és a hétvégén megírom nekik a levelet.
Nem is levelet, csak e-mailt, mert azt már nem, hogy még postára is menjek!
Megjegyzés küldése
<< Home