A jelek szerint én ma már nem igazán fogok felébredni. Elkövettem pedig mindent; a Duna parton jól megfújattam magam a széllel, tíz perc négykézlábazás és avartúrás után találtam három darab lila pereszkét is. Kivittem őket a piacra a gombaszakértőhöz és ha már ott voltam, a kofaitatóban magamévá tettem egy méregerős kávét is. De semmi hatás, továbbra is úgy érzem magam, mintha egy nagy tál langyos spenótfőzelékben úszkálnék.

Pont olyan a közérzetem, mint a tavasszal, a felmondásom után pár héttel. Akkor is még hetekig pörögtem, zakatolt az agyam, aztán egyszer csak mint akiben lekapcsolták az áramot, vagy három hónapig csak aludtam és egész távolról, homályosan érzékeltem csak a világ dolgait.
Hát most remélem, ilyen sokáig nem fog tartani, de üsse kavics, ezt a hetet rászánom.

Ez a baj az öregedéssel, hogy az ember még ha fel is tudja magát időnként szívni egy-egy nagyobb feladatra, utána sokkal hoszabb időbe kerül a regenerálódás.

Hanem, ma kicsit jobban szétnéztem a piacon és szemem-szám elállt. Nyáron és ősszel nem nagyon eszem húst, minek, amikor annyi rengeteg féle zöldség és gyümölcs van. Azoknak az áringadozásaihoz hozzá vagyok szokva, az nem csak szezononként változik, de a hét egyes napjain is. Hentesnél viszont jobbára csak kutyakaja miatt fordulok meg és ha mégis vettem magamnak valamit, jóformén meg sem néztem az árát. Most viszont teljesen megdöbbentem; a csirkecomb kilója 799 ft, a csontos csirkemell 999, a filézett egyenesen 1399 Ft. Még a pulykanyak is 550, mi történt itt pár hónap alatt?? Nyár közepén még jó 2-300 ft-tal kevesebbet kértek a baromfi kilójáért.
Ennyire nem lehetek lemaradva!

Most viszont alszom egyet ebéd után, mert ha nem, estére nem bírok majd dolgozni.
Mi a fene van velem, hogy ennyire álmos vagyok? Ma még szinte ki sem egyenesedtem, bármelyik pillanatban kész vagyok összegömbölyödni.