Phúúú.
Jóóhóórehhheggelt!
Olyan vagyok, mint egy mosogatórongy.
Tegnap este kikerestem a hangtárból a Csontbrigádot és ledőltem a kanapéra. Szerintem öt percet sem hallgattam, arra ébredtem, hogy valaki finoman és diszkréten, de igen határozottan horkol.
Ejnye, Lujza!! - gondoltam magamban, mert ugyan ki más lehetne.
Befordultam, az egyik kispárnát a bal fülem alá, a másikat a jobb fülem fölé tettem (ebből könnyen kikövetkeztethető, hogy a bal oldalamra fordultam). Az utolsó, meglehetősen homályos és hamar elillanó gondolatom az volt, hogy így bizony nem fogom hallani a rádiójátékot.
Reggel hatkor ébresztett az eb, a bugyi szélét, a melltartót, a zokni gumiját, a nadrág gyűrődéseit és hasonlókat úgy kellett csipesszel kibányászni a bőrömből. Kivittem a kutyát, levetkőztem és visszafeküdtem, csak hogy a piros foltoknak legyen idejük felszívódni és bőrömnek kisimulni.
Most éppen koffeinmentes kávét iszok és rettenetesen bambán nézek ki a fejemből. Már vagy két maréknyi csipát is kimostam a szemből, de valami még mindig nem az igazi. A kutyát persze el kell vinni rendes sétára is, ő mondjuk nem lesz megrövidítve, de mi lesz velem??
Mi lesz, ha rászokok a napi tíz órás alvásokra?!!