Uramatyám, 12 órát aludtam egyvégtében. Illetve két részletben, mert hajnalban arra ébredtem, hogy kocog a kutya körme a konyhában. Félálomban magamra vettem valamit és kitámolyogtam vele, de szerintem fel sem ébredtem igazán. Rögtön feküdtem is vissza és a senekem le sem ért az ágyra, a fejem már aludt megint.
A kívánságom nem teljesült, randa, hideg idő van, őszi esővel, nyúlós sárral és gallér alá szivárgó nyirkossággal. Nem baj, így is jó, annál szebben nőnek majd a júdásfülék és a téli fülőkék.
Ezt csak azért mondom, mert nem hagyom a hangulatom elrontani, juszt se!!
A piacon egy jóképű, pirozspozsgás hentestől megtudtam, hogy azért nem lehet tölteni való libanyakbőrt kapni, mert a feldolgozó üzemben zsigerezés közben erre nem ügyelnek és feltépik. Az már így végigrepesztve tölteni nem alkalmas, legfeljebb tepertőt sütnek belőle. Kár pedig, mert a multkori töltött libanyakam szép nem lett ugyan, de jóízű igen. Márton napi libalakoma ürügyén szívesen kipróbáltam volna újra, hátha ezúttal ügyesebb lennék. Így csak egy combot vettem, rozmaringgal fűszerezve akarom megsütni és vele sült birsalmával körítve elfogyasztani.
(A Vámház Csarnokban egyébként tutira lehet tölteni való nyakbőrt venni, de ebben a ronda időben nincs az a csemege, aminek a kedvéért én bebumliznék odáig.)
Most pedig megyek edzeni, és végre, végre, végre, szaunázni. De jól fog az esni ebben a ronda, csontig hatoló nyirkosságban.