:-) Szépjóestét!
Elég felemás Otellót hallgattam ma este.
Felemás, egyrészt, mert pont az énekesek fele volt jó, vagy legalábbis elviselhető.
És felemás, mert valahogy nagyon hiányzik ebből a darabból valami. Tán a szenvedély, vagy a dráma, vagy valami kis ötlet, ami feldobhatná, nem tudom. Különösen az utolsó jelenet rettenetes. Mintha az egész fojtogatás csak arról szólna, hogy a halott Desdemona haja minél esztétikusabban omoljon alá a selyem ágyneműn. Bizisten, szinte vártam, hogy berohan egy öltöztető és kicsit megigazítja a loknikat mielőtt összemegy a függöny. Az is nagyon visszatetsző, hogy Emilia ugye összesikoltozza a háznépét, Otelló a szemük láttára megöli magát, aztán a jónép szép lassan elszivárog, hogy a végén ottmaradhasson a két egymás felé nyújtozkodó hulla. Értem én, hogy a halálukban magukra maradtak meg minden, de ezt valami más módon kéne megoldani, mert nagyon kiábrándító látni a kifelé settenkedő szereplőket. Tán a világítással kéne inkább játszani, vagy közéjük hullana valami lepel vagy nem tudom, de ez így nagyon snassz, azt a kevéske feszültséget is tönkreteszi, amit az énekeseknek sikerült megteremteni.
EGyébként arról is lezsokhatnának már a rendezők, hogy Otellót gyapjas hajú, fülbevalós négernek maszkírozzák. Annyira nevetséges, amikor a barnára sminkelt arcban világít az énekes kék szeme. De tényleg, ennek a pasinak nem az a legfontosabb jellemzője, hogy néger, hanem sokkal inkább az, hogy egy érzelmi nulla, egy tuskó zsoldos, egy csúcsragadozó, aki vagy birtokol, vagy elpusztít.

Ami az énekeseket illeti, nekem ma a legjobban Fokanov Jágója tetszett. Tokody is nagyon szép, korrekt Desdemonát énekelt és Bándi Otellójában sem sok kivetnivalót lehet találni, hangilag rendben volt. Tán csak a szereplők leglényegét nem éreztem belőlük. Szép áriákat és harmonikus duetteket meg tercetteket énekeltek, de hiányzott a karakterekből a spiritusz. Ezt a nőt mégiscsak annyira szerette az a pasi, hogy inkább megölte mint a másénak tudja, hát valaminek, valami kapocsnak, de legalábbis valami vibrálásnak csak kellene köztük lenni.
Aztán, lehet, hogy ma csak az én vevőkészülékemben volt a hiba, nem tudom.

A nap videóján Tito Gobbi énekli Jágó monológját 1959-ben, Tokióban)

Összehasonlításképpen itt van ugyanaz az ária Sherrill Milnes-szel. Ez se nem semmi, sőt, nagyon is ott van.
És ha már rossz fiúk, nézzük, mitől imádják a nők a gonosz pasikat. Meg hát érdemes kicsit készülni arra a bizonyos áprilisi, szegedi előadásra is, ugyebár. Tehát Daniela Dessi és Jose Cura énekli Desdemona és Otello szerelmi kettősét az I. felvonásból. Tessenek eltekerni cirka 8.00-ig, amikor a leendő feleséggyilkos könyörög, hogy "Un bacio!! Un bacio!" Hát ha van nő, akiről ezt hallva nem esik le a bugyi, bizisten, irígylem a hidegvéréért. Ezen a felvételen az is nagyon jól látszik egyébként, hogy mórunknak nem a féltékenység a legnagyobb baja. Ez a pasi bizony kicsit megzakkant a nagy katonáskodásban és a sok dicsőség begyűjtésében. Desdemona neki nem más, mint a meleg, puha test, ami mellett nem kell gyilkolnia és akin khm, hogy is mondjam csak, szóval akin levezetheti a napi stresszt.

És hogy ne csak a rossz fiúkról legyen szó, legyen itt Desdemona imája is. Kiri Te Kanawa énekel. (mellesleg a jövő héten ő is jön a MüPába, de szerdán, dolgozok, nem tudok elmenni. Manapság már nyilván nincs ilyen gyönyörű a hangja és nem tudná így kitartani az utolsó hangot, de akkor is, kár, nagyon nagy kár hogy nem lehetek ott a koncertjén.)

.