mégsem fenékig tejfel

azért az élet ám.
Csak hogy ne legyen nekem olyan nagyon jó, kiderült, hogy az idén csak bábszínház rendezői szak indul. A dramaturgok most első évesek, az majd csak akkor indul újra, ha ők végeztek. Sima színházrendezői meg talán három-négy év múlva.
na majd meglátom.
Pedig ha...., akkor beteríteném a világ koncerttermeit ehhez hasonló, a végletekig letisztult produkciókkal:

Rodney Gilfry, Andrea Silvestrelli, Ildebrando D'Arcangelo, az Angol Barokk Szólistákat és a Monteverdi Kórust Sir Eliot Gardiner vezényli.

Diplomaajándéknak holnap az Operában kedves fiatal basszistám fogja énekelni Timurt. Csak nekem, kizárólag az én kedvemért időzített így :-))))

A hétvégém egyébként hihetetlenül mókásan alakul. Holnap ugye Turandot, szombat délután fél háromkor Blogszínház az Örkényben, rögtön utána este hatkor Tannhauser (az idei utolsó) az Operában. Vasárnap délelőtt egy érdekesnek ígérkező, bár valószínúleg playback Varázsfuvola a Merlinben. Ami még nem lenne baj, sőt, csak nekem közben itt a hónap vége, a vele járó 30 megpucolni való ablakkal és pár száz négyzetméter sáros, pisi-és szarfoltos szőnyeggel. Plusz a két heti nem alvással, fáradt és csipás, táskás szemmel, napi négy kávétól megragyásodott bőrrel, napi 10 óra tanulástól megmacskásodott derékkal, sajgó nyakkal, ujjhujj, jobb, ha nem is folytatom.
A lényeg, hogy túl vagyok rajta, méghozzá elég szép eredménnyel.

Szerintem azért szerveztem magamnak össze ennyi mindenféle programot, hogy ha nem sikerül az államvizsga, akkor ne legyen időm kétségbe esni.
hehe.
Iszonyat, hogy mennyire nem bírom megsaccolni, hogy mit tudok és mit érek.

Roppant érdekes volt a védés egyébként.
Tényleg megéri egyedi témát választani. Egy merő ideggörcs voltam, de még így is észre kellett vennem, hogy nem is védtem a szakdolgozatom, inkább csevegtem róla. Nem azért kérdeztek, hogy belekössenek, hanem azért, mert érdekes volt nekik és még csomó mindenre kíváncsiak voltak, amiket nem írtam bele. Például, hogy oldottam meg, hogy idegenek ne láthassák az adatokat (hálózatfüggetlen géppel, a mentés, hát az cinkes, az ugye így nehezen megoldható, de ez sem volt gond, csak kíváncsiak voltak).
Arról ugye nem beszélve, hogy a nekem járó 20 percből 40 lett, aminek nagy része -a téma egyedisége miatt- nyugodtan elment volna egy szociológia szakos védésének is. Trallalala.

Ahh, mindegy, jó kis kanyar volt, túl vagyok rajta.
amit meg az elmúlt két héten bemagoltam, azt három kis unikum úgy kiseperte a fejemből, mintha soha nem is tudtam volna. Dinamikus memória, kikapcsolás után elveszíti a tartalmát, hogy stílszerű legyek.
hehe.
Tessenek velem örülni.
:-)))))

Február közepén pedig még szintén az ajándékozás jegyében Polgár László lesz a Gvardián. Szintén csak és kizárólag az én kedvemért, hát naná, még szép, hogy!!
Ez ugyan nem A végzet hatalma, hanem a Don Giovanni katalógus áriaja, de szintén Vele. Imádom. Tényleg. :-)))