A jó gazdi

A vénséges vén, már több mint 15 éves szánhúzó kutya kinyúlva feküdt a szépen ápolt gyepen. Kutyának is nagyon öreg volt már, nagytestű északi fajtának meg aztán pláne. Nagy adag multivitaminok, zöldkagylókivonat, glűkozamin, gyulladáscsökkentők tartják életben. A gerince meszes, a medencéje csontritkulásos, már négy éve süket, meglátszik rajta a kor nagyon. Felállni alig bír, néha nem is sikerül, olyankor a mellső lábain támaszkodva vonszolja a farát. Az idegek gyulladása miatt a hátsó fertálya érzéketlen, a székletét és vizeletét nem hogy tartani nem tudja, de észre sem veszi, amikor kicsorog belőle.
Most alszik, álmában mozog a bajsza, meg-megrádnul a lába. Biztos egy végtelen, fehéren szikrázó hómezőről álmodik. Látni soha nem látott még egyet sem, de a sok évszázados tenyésztés alatt kifinomodott idegrendszerével érzi, hogy valahol lennie kell valami ilyesminek. Tán vágyik is oda, de az is lehet, hogy nem. Tulajdonképpen jó neki itt ebben a kertben, mindene megvan, a szibériai végtelen hómezők meg hogy is hiányozhatnának neki, amikor soha nem látta még azokat, hát nem?
Az is lehet persze, hogy nem álmodik semmit, csak amúgy vén kutya módjára alszik a gyenge téli napsütésben.

A gazdija kinéz az ablakon, felpattan, kirohan.
- Jajj kis buta, hát miért a szőnyeg mellé fekszel, felfázol, gyere, gyere, idehozom neked hogy ráfekhess, fel ne fázz nekem, kis butus. -
És alányúl, emeli, húzza a szőnyeg felé, hengeríti. A kutya felsír, a hátára hengeredik, aztán vissza a hasára. Próbál felállni, nem sikerül, visszaesik. A gazdája alányúl, ketten végre felemelik az érzéketlen, félig béna hátsót.
Áll a vén kutya, szeme behunyva, a bal hátsó lába remeg, a jobb meg-megbicsaklik. A gazdája meg húzkodja alá a szőnyeget. Mellégyűri, emeli azegyik mellső lábát, alátolja a szőnyeget, aztán a másikat, aztán a hátsókat is, egyenként. Áll a kutya a szőnyegen, farka behúzva, a bal hátsó lába egyre jobban remeg, a szeme még mindig behunyva. A gazdája megsimogatja, meglapogatja az oldalát, elégedett.
- Jól van kis buta, most már lefekhetsz, mennyivel jobb lesz itt a szőnyegen, fel ne fázz nekem, bocikám.