Kísérlet

:-) Szépjóestét!
Ma végre megjavították a csöpögő csapot a munkahelyemen. Már nem is csöpögött, hanem vékony sugárban folyt. A szerelő valamiért otthagyta az elvízkövesedett szelepeket. Én meg fogtam, leszereltem róluk a gumi tömítést és a rézalkatrészeket beraktam egy pohár kólába. Holnap reggelre a benne lévő citromsav, foszforsav és egyebek szépen feloldják a vízkövet, olyan lesz a két szelep mint újkorában.
Mindezt egy cetlin meg is írtam nekik.
Kíváncsi leszek a reakciókra - na nem arra, hogy mi történik majd a vízköves szelepekkel az étkezési savfürdőben, hanem arra, hogy az eredményt látva hányan fognak elborzadni attól a löttytől.

Más:
próbálok híreket olvasni meg ilyesmi, de döbbenten tapasztalom magamon, hogy mennyire nem érdekel, hogy mi folyik itt. Semmi, tényleg semmi közöm ehhez a helyhez. Lassan már a nyelvet sem értem. Vagy ha szavakat néha mégis, a mondatokat szinte már sohasem.
Sajnálom. Nem lett volna szabad ennyire próbára tenni az ország és a benne élő emberek iránti felebaráti szeretetem és tűrőképességem. Ahol minden reggel ennyire fel kell készülnöm, hogy el ne hányjam magam, ha kilépek az utcára, hát ott már nem érdemes erőlködni - még az információgyüjtéssel se.