Jó kérdés

Az előző poszthoz érkezett egy komment:
"A kérdés, hogy ilyen felvezető után tudod-e tárgyilagosan olvasni W.A-et. Mármint a véleményed kialakításában mennyit számít majd, hogy Kinga úgy lehúzta, meg általában bizonyos körökben kígyót békát mondanak rá?"

Fogalmam sincs, mennyire vagyok képes elfogulatlan lenni.
Próbálok, tényleg nagyon próbálok, de egyre gyakrabban nem sikerül.
Ma is.
Operaház, Carmen szünete, II. emeleti folyosó. Két férfi bocskaiban, gomblyukba fűzött nemzeti színű szalaggal (had ne mondjam, kokárdával) szellőzködik a szünetben.
Nem tehetek róla, összeszorult a gyomrom.
Pedig hát .....
Pedig hát varrónő vagyok, valamikor a divat is érdekelt és igazán őszinte véleményem az, hogy a bocskai az egyik legszebb ünnepi férfiviselet és ráadásul az úriszabászat -mint szakma- csúcsa. Egy bálban vagy egy vőlegényen is szívesebben látok ilyesmit, mint azokat a mostanában divatos gagyi, műselyem spanyol öveket vagy selyemgallérral szmokinggá turbózott zakókat. Bálozáshoz, színházhoz, mindenféle reprezentációs eseményhez is kiválóan megfelel, gyakorlatilag minden olyan nagykorú férfi, aki ilyen helyekre jár, tarthatna a szekrényében egy jó minőségű bocskait.
Tényleg így gondolom, egy jól szabott, szépen megvarrt bocskai szerintem sokkal elegánsabb mint egy szmoking vagy egy frakk, de legalábbis azokkal egy kategóriába esik.
Illetve hát, kéne, hogy essen.
Nem normális dolog az, hogy én az operában zavarba jövök és lesütöm a szemem, ha egy bocskait viselő férfi sétál el előttem.
És még jó, ha csak zavarba jövök és nem kezdek el félni.
Nagyon nehéz, szinte lehetetlen manapság tárgyilagosnak és elfogulatlannak lenni. Persze próbálok, tényleg próbálok, de nem biztos, hogy mindig sikerül.
És ez nem az én hibám.
Igaz, nem is a bocskaié.