2010/05/29
2008/05/29
Péklapát
Uhh.
Van élő ember, aki egy ilyen ajánló alapján egy programra venne jegyet?
PR akciónak is teljesen felesleges, mert
- ha érdekli a dolog, már úgyis régen tud róla
- ha nem érdekli a dolog, akkor ettől biztos nem lesz kíváncsi
- még ha kíváncsi is lesz, úgysem kap már jegyet.
Akkor meg minek pocsékolni a tárhelyet?
Ui.: a péklapát nekem jár, amiért ilynekor mindig állati nagyképű gondolataim támadnak. Egyébként is csak az irígység beszél belőlem.
Más:
Ebédre tócsni volt uborkamártással. A mártás a tavalyról megmaradt utolsó előtti üveg kovászos uborkából készült és soha még ilyen jól nem sikerült. Ebben nagy szerepe van annak, hogy kissé megcsusszant a kezemben a kapros üveg és kábé háromszor annyi kapor zúdult ki belőle mint amit szándékomban állt beletenni. De nem is baj, az is tavalyi, fogyjon csak, kell a hely a frissnek.
Uborkamártás:
8-10 db kicsi savanyú uborka. A legjobb a kovászos, esetleg a sós, de szükség esetén csemege uborka is megfelel.
4-5 evőkanál olaj
2 evőkanál liszt
1 gerezd fokhagyma
kapor ízlés szerint, frissből egy csokor, szárítottból egy-két kanálnyi
víz, vagy húsleves a felöntéshez, kábé 3-4 deci
sóval csinján, az uborka sós
késhegynyi őrölt fehér bors
Az uborkákat vékony laskára kell vágni vagy lereszelni, az fokhagymagerezdet elpasszírozni vagy hajszálvékonyra szeletelni. Közben az olajból és a lisztből világos rántást készítek, amikor már kezd szinesedni, rádobom az uborkát és a fokhagymát. Elkeverem, hogy a rántás egyenletesen vonja be a zöldséget, akkor biztos nem lesz csomós. Apránként felengedem vízzel vagy húslevessel. Mindig csak egy kevéssel és egyfolytában kevergetem, amig fel nem rottyan. Akkor újabb öntet víz, egészen addig, amig kellő sűrűségű nem lesz. Hozzádobom a borsot és a kaprot, és még összerottyantom. ha kell, utána sózom. A legjobb valami hirtelen sült hús mellé adni, de én ma tócsnival ettem, azzal is nagyon finom volt.
Van élő ember, aki egy ilyen ajánló alapján egy programra venne jegyet?
PR akciónak is teljesen felesleges, mert
- ha érdekli a dolog, már úgyis régen tud róla
- ha nem érdekli a dolog, akkor ettől biztos nem lesz kíváncsi
- még ha kíváncsi is lesz, úgysem kap már jegyet.
Akkor meg minek pocsékolni a tárhelyet?
Ui.: a péklapát nekem jár, amiért ilynekor mindig állati nagyképű gondolataim támadnak. Egyébként is csak az irígység beszél belőlem.
Más:
Ebédre tócsni volt uborkamártással. A mártás a tavalyról megmaradt utolsó előtti üveg kovászos uborkából készült és soha még ilyen jól nem sikerült. Ebben nagy szerepe van annak, hogy kissé megcsusszant a kezemben a kapros üveg és kábé háromszor annyi kapor zúdult ki belőle mint amit szándékomban állt beletenni. De nem is baj, az is tavalyi, fogyjon csak, kell a hely a frissnek.
Uborkamártás:
8-10 db kicsi savanyú uborka. A legjobb a kovászos, esetleg a sós, de szükség esetén csemege uborka is megfelel.
4-5 evőkanál olaj
2 evőkanál liszt
1 gerezd fokhagyma
kapor ízlés szerint, frissből egy csokor, szárítottból egy-két kanálnyi
víz, vagy húsleves a felöntéshez, kábé 3-4 deci
sóval csinján, az uborka sós
késhegynyi őrölt fehér bors
Az uborkákat vékony laskára kell vágni vagy lereszelni, az fokhagymagerezdet elpasszírozni vagy hajszálvékonyra szeletelni. Közben az olajból és a lisztből világos rántást készítek, amikor már kezd szinesedni, rádobom az uborkát és a fokhagymát. Elkeverem, hogy a rántás egyenletesen vonja be a zöldséget, akkor biztos nem lesz csomós. Apránként felengedem vízzel vagy húslevessel. Mindig csak egy kevéssel és egyfolytában kevergetem, amig fel nem rottyan. Akkor újabb öntet víz, egészen addig, amig kellő sűrűségű nem lesz. Hozzádobom a borsot és a kaprot, és még összerottyantom. ha kell, utána sózom. A legjobb valami hirtelen sült hús mellé adni, de én ma tócsnival ettem, azzal is nagyon finom volt.
2008/05/19
Bacher-est - Spinoza
Régen voltam már legkedvesebb mai íróm felolvasóestjén, hiányzott is nagyon.
A szokásos felállás, Gyabronka József olvas, Bacher Iván zongorázik. Ezúttal kicsit Gyabronka is zenélt, a novellákba épített régi csasztuskákat énekelte és gitárral kísérte magát. Elképesztő a közönség reakciója, pillanatok alatt bekapcsolódik a Commandante Che Guevara dallamába, aztán, ahogy előjönnek az emlékek, a szövegébe is. Hiába, no, vannak dolgok, amik örökre rögzülnek az emberek memóriájában. Nem véletlen, hogy a zene a leghatékonyabb propagandaeszköz.
Az írások pont olyanok most is, mint ami miatt Bachert annyira megszerettem. Vagy egy édes, mosolyogtató kamaszkori szerelem történetét elmesélő novella utolsó előtti mondatába rejti bele az öklöt, ami keményen gyomron vágja a nézőt, de annyira, hogy könnybe lábad a szeme. Vagy pont fordítva, elkomolyít, elkeserít, de csak azért, hogy végül leírjon két szót, amitől a hallgató (vagy olvasó) azt érzi, hogy élni azért mégis csak érdemes, még akkor is, ha néha kicsit fáj.
Jó volt nagyon, imádom az írásait hallgatni.
Előadás előtt kaptam egy pohár frissen csapolt, hűvös Aranyfácánt és ketten megettünk egy adag hummuszt is. Finom volt az is, pont passzolt a sörhöz, remekül éreztem magam.
Sőt, még egy dedikálásra is szert tettem és két kicsit szúrós, ámde roppant szakállas puszit is kaptam.
Szóval az élet tényleg szép. Vagy legalábbis lesz még szép.
.
A szokásos felállás, Gyabronka József olvas, Bacher Iván zongorázik. Ezúttal kicsit Gyabronka is zenélt, a novellákba épített régi csasztuskákat énekelte és gitárral kísérte magát. Elképesztő a közönség reakciója, pillanatok alatt bekapcsolódik a Commandante Che Guevara dallamába, aztán, ahogy előjönnek az emlékek, a szövegébe is. Hiába, no, vannak dolgok, amik örökre rögzülnek az emberek memóriájában. Nem véletlen, hogy a zene a leghatékonyabb propagandaeszköz.
Az írások pont olyanok most is, mint ami miatt Bachert annyira megszerettem. Vagy egy édes, mosolyogtató kamaszkori szerelem történetét elmesélő novella utolsó előtti mondatába rejti bele az öklöt, ami keményen gyomron vágja a nézőt, de annyira, hogy könnybe lábad a szeme. Vagy pont fordítva, elkomolyít, elkeserít, de csak azért, hogy végül leírjon két szót, amitől a hallgató (vagy olvasó) azt érzi, hogy élni azért mégis csak érdemes, még akkor is, ha néha kicsit fáj.
Jó volt nagyon, imádom az írásait hallgatni.
Előadás előtt kaptam egy pohár frissen csapolt, hűvös Aranyfácánt és ketten megettünk egy adag hummuszt is. Finom volt az is, pont passzolt a sörhöz, remekül éreztem magam.
Sőt, még egy dedikálásra is szert tettem és két kicsit szúrós, ámde roppant szakállas puszit is kaptam.
Szóval az élet tényleg szép. Vagy legalábbis lesz még szép.
.
2008/04/19
Don Giovanni II. felvonás
Leporelló kissé besokallt attól, hogy gazdája kis híján őt dobta oda bűnbaknak, ezért csomagol, fel akar mondani. Don Giovanninak azonban megvan az eszköze (4 aranya) arra, hogy szolgáját maradásra bírja. A következő hódításhoz szüksége van rá ugyanis.
A Joseph Losey rendezte filmben Ruggero Raimondi és José van Dam énekel. Lorin Maazel vezényel. Vigyázat, a klipben meztelen nő is látható! :-)))
Mivel Zerlina már többé-kevésbé megvolt, Donna Annáról pedig pillanatnyilag lemondott, úgy dönt, hogy új nő után néz, mégpedig Donna Elvira szobalányát szemelte ki magának. Azt tervezi, hogy ruhát cserélnek, Leporelló elcsalja Donna Elvirát, ő meg közben besurran a szobalányhoz. Illetve hát, előtte ad neki egy szerenádot, hátha így erőszak nélkül is meghódíthatja a lányt. Mondjuk, én tutira lecsöppennék az ablakból, ha valaki így énekelne alatta:
Simon Keenlyside az Opera Portugalban tartott koncertjén, ezúttal igen jó hangi állapotban.
A bimbózó idillt Masetto és néhány felfegyverzett parasztember zavarja meg. Don Giovannit keresik, életre, halálra. Hősünknek szerencséje van, mert ugye emlékszünk, Leporellót a saját ruhájában Donna Elvirára ugrasztotta, ő pedig most éppen szolgának van öltözve. Felülteti hát Masettoékat, a fegyvereseket mindenféle indokkal szanaszét küldi, és amikor egyedül marad Masettoval, jól elpáholja. A fájdalmasan nyögdécselő férfira a felesége, Zerlina talál rá és beígér neki egy olyan gyógymódot, amitől a kék foltjai ugyan nem múlnak el azonnal, de utána jóval derűsebben szemléli majd a világot.
A felvételen Linet Saul énekel az Ankara Opera előadásán. Hogy mi történik a szemérmesen leereszkedő lepedő mögött, kinek-kinek a fantáziájára bízom.
Közben Leporelló sem unatkozik, az istennek sem bír megszabadulni Donna Elvirától, aki valósággal kivirágzott a reménytől, hogy hűtlen kedvese visszatér hozzá. Leporelló nagy bajban van, el is tévedt a sötétben, ráadásul közben megjelenik Donna Anna és Don Ottavio is. Szegény fickó sehogy sem tudja maga felé fordítani Donna Anna figyelmét, a beszélgetést Leporello akaratlanul is kihallgatja. Közben magához tér a fiatal házaspár is. Négyen már lefogják, és Donna Elvira hiába könyörög, Don Ottavio elindul rendőrért. Naná, hogy a hülyéje otthagyja Donna Annát, viseljék gondját a többiek. Leporello nem tehet mást, leleplezi magát és bevádolja gazdáját. Szegény Donna Elvira teljesen összeomlik az újabb megaláztatástól, Leporello mentegetőzik, elénekelnek egy gyönyörű szextettet, közben Leporello végre talál egy nyitott ajtót és elmenekül.
Ismét egy koncertfelvétel, de csak azért, mert imádom Bryn Terfelt mint Leporellót. Donna Elvirát Kiri te Kanawa énekli egy MET béli koncerten. Partnereik René Fleming, Hey-Kiung Hong, továbbá Mr Robins és Mr Hadley
Az egyedül maradt Donna Elvira sírva vallja be magának, hogy nem tud szabadulni Don Giovanni emlékétől, minden gazembersége ellenére is szereti. Kedvenc felvételemen Cecilia Bartoli énekel. A gyönyörű koloratúrákra (hajlításokra) tessenek figyelni. Csodaszép.
Hajnal felé a menekülő Leporelló a temetőben összefut gazdájával, akinek végül mégiscsak sikerült megcsípni valami nőcskét. Annyi szar van csak a palacsintában, hogy a lány Leporellónak gondolta és amikor felismerte, hogy tévedett, sikítozni kezdett és elmenekült. Don Giovanni nem nagyon bánkódik utána, az újabb bejegyzés már megvan, a strigulát be lehet húzni. Leporelló viszont ideges, nem kicsit, nagyon, mert könnyen lehet, hogy az új bejegyzés a felesége. A kedélyes társalgást egy földöntúli hang szakítja meg. Mintha a Commendatore szobra beszélne, hiszik is meg nem is, a jó hangulatban lévő Don Giovanni a halálra rémült Leporellóval meghívatja a szobrot aznap estére vacsorára.
Ismét Cambridge, az egyetemi szinpad. Nekem még ahangi hiányosságaival együtt is tetszik ez a produkció. Don Giovanni Ashley Riches, Leporello Ed de Minckwitz, Il Commendatore Andy Tipple, vezényel Mark Austin.
A másik szál is tovább gubancolódik, Don Ottavio nagyon szeretné végre nyugvópontra juttatni a kapcsolatukat, de Donna Anna húzódozik. Valószínűleg nem meri neki megmondani, hogy halálosan unja. Egyébként sem lenne okos gondolat végleg kidobni, a fiú rendes, szerelmes, jól kezelhető, akár egy életen keresztül lehet vele játszmázni, soha nem fog fellázadni. Ló helyett szamárként megfelel, de azért nem szabad feladni a reményt, hátha beesik egy Don Giovanni kaliberű pasas. Addig meg szegény Don Ottavio egye csak a tartalékok száraz, savanyú kenyerét.
Joan Sutherland és John Brecknock, New York, 1978
Don Giovanni vacsorához készülődik. Legbelül szerintem érzi a bajt, de nem lenne az, aki, ha mutatná. Kedélyesen ugratja Leporellót. Éhezteti szolgáját, amikor az ellop egy combot a tálból, kis híján meg is veri. Imádom azt a kis zenei tréfát, amit itt Mozart csinált; a vacsora kísérőzenéjeként beillesztett egy részletet a Figaró házasságából, arra mondja Leporelló, hogy hát ő ezt már kurvára unja. A kitörni készülő kanmurit Donna Elvira érkezése akasztja meg. Rosszat sejt, azért jött, hogy jobb belátásra bírja Don Giovannit. Ismét csalódnia kell, szerelme sokadszor, immár utoljára porig alázza. A távozó Donna Elvira sikoltása jelzi, hogy a különös vendég elindult Don Giovanni háza felé.
A Peter Sellars rendezte igen izgalmas előadásból választottam ki a jelenetet. Donna Elvirát Lorainne Hunt, Don Giovannit Eugene Perry, Leporellot Herbert Perry énekli. Igen, a rendező nem csak hogy térben és időben is áthelyezte a történetet, de tett bele még egy extra csavart; Leporello és Don Giovanni lelki rokonságát úgy emelte ki, hogy egy testvérpárral énekeltette a két szerepet.
A véget már nem lehet megállítani, a Commendatore belép a házba és visszaadja a meghívást. Arra kéri Don Giovannit, hogy kézfogással nyugtázza a meghívást. Don Giovanni kezet is nyújt, ezzel sorsa megpecsételődött. A Commendatore kézfogásával a halált közvetítte. Don Giovannit elnyeli a pokol. Ebben a jelenetben sokkal több van, mint amit itt leírtam. A zenéből ki lehet olvasni a teljes érzelmi skálát, amin a szereplők keresztülmennek. Don Giovannit nem könnyű megijeszteni, Leporelló az asztal alatt imádkozik, a Commendatorét nem érdekli semmi ami földi, ő csak bosszút állni és/vagy igazságot tenni jött. Nem csak ennek az operának, de tán az egész operairodalomnak is ez a legdrámaibb jelenete.
Mivel ez a darab drámai csúcspontja, több változatot is idelinkelek. Először legyen itt egy részlet az Amadeus című filmből. Mozart korában így játszhatták ezt a jelenetet.
Másodjára legyen itt az én kedvenc verzióm. Ez egy félig szcenirozott koncertszerű előadás, ahol az énekesek frakkban-estélyi ruhában énekelnek és szinpadtechnika híján minimális mozgásokkal jelzik az eseményeket. Na most mindezzel együtt is ezt a felvételt tartom a jelenet legkifejezőbb és legdrámaibb feldolgozásának. Rodney Gilfry, Andrea Silvestrelli és Ildebrando D'Arcangelo énekel. A Monteverdi Kórust és az Angol Barokk Szólistákat Sir Elliot Gardiner vezényli. Itt mondom el azt is, hogy miért tartom én Gilfryt a legjobb Don Giovanninak; a halálsikolya miatt. A legtöbb Don hördül egyet, esetleg kiált, meghal oszt jóvan. Gilfry viszont igen magas hangon egy éleset sikolt, és ezzel azt a képzetet kelti, hogy valamitől rettenetesen megijedt. Ettől az egyetlen hangtól én, a megrögzött ateista elhiszem, hogy létezik a pokol és Don Giovanni már látja, hogy mi vár rá, utolsó sikolya ennek a rémületnek az üzenete. Sárm, gúny, pökhendiség, az megy a többi Donnak is. Ez a velőt rázó, csontig hatoló sikoly egyedül csak neki, itt meg lehet róla győződni.
A következő Commendatore jelenet a Sellars produkcióból van, ismét a Perry fivérek és James Patterson mint Commendatore. Sellarsnál a Commendatore már oszlásnak indult hullája jelenik meg, de ettől (és a felszálló koporsótól) eltekintve ez a legjobb feldolgozások között van. Arról nem beszélve, hogy ez az egyetlen, ahol Don Giovanni tényleg meztelenül száll pokolra, ahogy azt Mozart is elképzelte.
A darabnak még nincs vége, a többi szereplő élete immár Don Giovanni nélkül folyik tovább. Donna Anna továbbra is takarékon tartja a Don Ottavióval való kapcsolatát, Donna Elvira kijelenti, hogy zárdába vonul. Leporellónak új gazda után kell nézni. A legjobban tán Zerlina és Masetto jött ki a buliból; ők bizony egymásra találtak, Zerlina megtanulta becsülni emberét, még az is lehet, hogy ők boldogok lesznek.
Hazaértünk, a záró szextett legyen itt a most futó Don Giovanni premierjéből, 2003-ból. González Mónika, Herczenik Anna, Bátori Éva, Kovácsházi István, Massányi Viktor és Ionel Pantea énekel. Ebben a rendezésben a záró szextett egy kvázi temetési beszédként hangzik el, a szereplők fekete estélyiben, a zárt függöny előtt éneklik.
Itt a vége, fuss el véle.
És ha már a magyar rendezés, akkor pár szót még arról is.
Nekem egy-két apróságtól eltekintve nagyon tetszik Kesselyák Gergely rendezése. Jól megfogta, hogy a nők, de különösen Donna Elvira minden gondolata Don Giovanni körül forog. Ezt egyfajta testen kívüli élményként érzékelteti is, ha Don Giovanniról van szó, a nők egész lassan, mintegy álomban köröznek a Don házát jelképező díszletelem körül. Egyetlen alkalommal esik túlzásba a rendezés, amikor az első felvonásban Donna Elvira és Don Giovanni először találkoznak. Akkor a testen kívüliségből egyszerre fizikai valóság lesz és Donna Elvira saját farkát kergető kutyaként, futólépésben köröz Don Giovanni körül. Ez inkább komikus mint kifejező. De nagyon szép például a katalógus ária kidolgozása, Masetto és Zerlina egymásra találása is kedves, vicces jelenet. Borzasztóan tetszik a bacchanália jelenet is, a szanaszét kefélgető párokkal.
Ami kicsit furcsa, az a csúcspont, a Commendatore jelenet, amikor Don Giovanni alászáll a pokolba. Na most, nálunk az a katarzis, hogy nincs katarzis. Nincs semmiféle dráma, a Commendatore ugyanolyan ruhába van öltözve mint Don Giovanni és Leporello, és hármasban szép kedélyesen megbeszélik a dolgokat. Totál az az üzenet, hogy minden férfi egyforma, a Commendatore is legfeljebb csak az öregséggel erkölcsösödött meg, fiatalnak éppen olyan kujon lehetett, mint Don Giovanni. Illetve hát persze nem minden férfi disznó, de az öt szereplőből három. A másik kettő meg ugye Don Ottavio, a póttartalékos puhapöcs és Masetto, aki még azt is megbocsájtja, ha az esküvőjén csalják meg. Zárójelben jegyzem meg, hogy a nők sem sokkal különbek, csak ők nem szerepelnek ebben a jelenetben. De remélem, hogy az eddigiekből kiderült, hogy mind a három csaj elég defektes. Talán Zerlinát kivéve, ő az egyetlen, aki tanult a történtekből, és ha csak valami érszűkület impotenssé nem teszi, boldog lesz majd Masettojával.
Mégmás:
ha már Don Giovanni, leszek olyan pofátlan, hogy közzé tegyek egy listát azokról a felvételekről, amelyekre vágyom. Az egyik egy tévéfilm, az az érdekessége, hogy mind a címszerepet, mind Leporellot Dmitry Hvorostovsky énekli benne. Itt van az imdb adatlapja, itt pedig egy részlet belőle.
A másik felvétel amire nagyon vágyom, a fent belinkelt Concertgebauw-os koncert 1994-ből. Ez az, amit Gardiner vezényel, Gilfry, Silvestrelli és D'Arcangelo énekel benne. Ez a koncert megjelent CD-n, de én a videot szeretném. Párszor leadták mindenféle tévék, hátha valaki felvette.
A többi vágyam teljesíthető, mind a Sellars féle rendezés, mind az összes többi kapható lemezen, legfeljebb spórolni kell rá. Ez a kettő nem azonban nem, akinek megvan, kérem, szóljon!
Aki pedig teheti, menjen ez az operába, nézze meg a darabot, egész biztos jól fog szórakozni.
A Joseph Losey rendezte filmben Ruggero Raimondi és José van Dam énekel. Lorin Maazel vezényel. Vigyázat, a klipben meztelen nő is látható! :-)))
Mivel Zerlina már többé-kevésbé megvolt, Donna Annáról pedig pillanatnyilag lemondott, úgy dönt, hogy új nő után néz, mégpedig Donna Elvira szobalányát szemelte ki magának. Azt tervezi, hogy ruhát cserélnek, Leporelló elcsalja Donna Elvirát, ő meg közben besurran a szobalányhoz. Illetve hát, előtte ad neki egy szerenádot, hátha így erőszak nélkül is meghódíthatja a lányt. Mondjuk, én tutira lecsöppennék az ablakból, ha valaki így énekelne alatta:
Simon Keenlyside az Opera Portugalban tartott koncertjén, ezúttal igen jó hangi állapotban.
A bimbózó idillt Masetto és néhány felfegyverzett parasztember zavarja meg. Don Giovannit keresik, életre, halálra. Hősünknek szerencséje van, mert ugye emlékszünk, Leporellót a saját ruhájában Donna Elvirára ugrasztotta, ő pedig most éppen szolgának van öltözve. Felülteti hát Masettoékat, a fegyvereseket mindenféle indokkal szanaszét küldi, és amikor egyedül marad Masettoval, jól elpáholja. A fájdalmasan nyögdécselő férfira a felesége, Zerlina talál rá és beígér neki egy olyan gyógymódot, amitől a kék foltjai ugyan nem múlnak el azonnal, de utána jóval derűsebben szemléli majd a világot.
A felvételen Linet Saul énekel az Ankara Opera előadásán. Hogy mi történik a szemérmesen leereszkedő lepedő mögött, kinek-kinek a fantáziájára bízom.
Közben Leporelló sem unatkozik, az istennek sem bír megszabadulni Donna Elvirától, aki valósággal kivirágzott a reménytől, hogy hűtlen kedvese visszatér hozzá. Leporelló nagy bajban van, el is tévedt a sötétben, ráadásul közben megjelenik Donna Anna és Don Ottavio is. Szegény fickó sehogy sem tudja maga felé fordítani Donna Anna figyelmét, a beszélgetést Leporello akaratlanul is kihallgatja. Közben magához tér a fiatal házaspár is. Négyen már lefogják, és Donna Elvira hiába könyörög, Don Ottavio elindul rendőrért. Naná, hogy a hülyéje otthagyja Donna Annát, viseljék gondját a többiek. Leporello nem tehet mást, leleplezi magát és bevádolja gazdáját. Szegény Donna Elvira teljesen összeomlik az újabb megaláztatástól, Leporello mentegetőzik, elénekelnek egy gyönyörű szextettet, közben Leporello végre talál egy nyitott ajtót és elmenekül.
Ismét egy koncertfelvétel, de csak azért, mert imádom Bryn Terfelt mint Leporellót. Donna Elvirát Kiri te Kanawa énekli egy MET béli koncerten. Partnereik René Fleming, Hey-Kiung Hong, továbbá Mr Robins és Mr Hadley
Az egyedül maradt Donna Elvira sírva vallja be magának, hogy nem tud szabadulni Don Giovanni emlékétől, minden gazembersége ellenére is szereti. Kedvenc felvételemen Cecilia Bartoli énekel. A gyönyörű koloratúrákra (hajlításokra) tessenek figyelni. Csodaszép.
Hajnal felé a menekülő Leporelló a temetőben összefut gazdájával, akinek végül mégiscsak sikerült megcsípni valami nőcskét. Annyi szar van csak a palacsintában, hogy a lány Leporellónak gondolta és amikor felismerte, hogy tévedett, sikítozni kezdett és elmenekült. Don Giovanni nem nagyon bánkódik utána, az újabb bejegyzés már megvan, a strigulát be lehet húzni. Leporelló viszont ideges, nem kicsit, nagyon, mert könnyen lehet, hogy az új bejegyzés a felesége. A kedélyes társalgást egy földöntúli hang szakítja meg. Mintha a Commendatore szobra beszélne, hiszik is meg nem is, a jó hangulatban lévő Don Giovanni a halálra rémült Leporellóval meghívatja a szobrot aznap estére vacsorára.
Ismét Cambridge, az egyetemi szinpad. Nekem még ahangi hiányosságaival együtt is tetszik ez a produkció. Don Giovanni Ashley Riches, Leporello Ed de Minckwitz, Il Commendatore Andy Tipple, vezényel Mark Austin.
A másik szál is tovább gubancolódik, Don Ottavio nagyon szeretné végre nyugvópontra juttatni a kapcsolatukat, de Donna Anna húzódozik. Valószínűleg nem meri neki megmondani, hogy halálosan unja. Egyébként sem lenne okos gondolat végleg kidobni, a fiú rendes, szerelmes, jól kezelhető, akár egy életen keresztül lehet vele játszmázni, soha nem fog fellázadni. Ló helyett szamárként megfelel, de azért nem szabad feladni a reményt, hátha beesik egy Don Giovanni kaliberű pasas. Addig meg szegény Don Ottavio egye csak a tartalékok száraz, savanyú kenyerét.
Joan Sutherland és John Brecknock, New York, 1978
Don Giovanni vacsorához készülődik. Legbelül szerintem érzi a bajt, de nem lenne az, aki, ha mutatná. Kedélyesen ugratja Leporellót. Éhezteti szolgáját, amikor az ellop egy combot a tálból, kis híján meg is veri. Imádom azt a kis zenei tréfát, amit itt Mozart csinált; a vacsora kísérőzenéjeként beillesztett egy részletet a Figaró házasságából, arra mondja Leporelló, hogy hát ő ezt már kurvára unja. A kitörni készülő kanmurit Donna Elvira érkezése akasztja meg. Rosszat sejt, azért jött, hogy jobb belátásra bírja Don Giovannit. Ismét csalódnia kell, szerelme sokadszor, immár utoljára porig alázza. A távozó Donna Elvira sikoltása jelzi, hogy a különös vendég elindult Don Giovanni háza felé.
A Peter Sellars rendezte igen izgalmas előadásból választottam ki a jelenetet. Donna Elvirát Lorainne Hunt, Don Giovannit Eugene Perry, Leporellot Herbert Perry énekli. Igen, a rendező nem csak hogy térben és időben is áthelyezte a történetet, de tett bele még egy extra csavart; Leporello és Don Giovanni lelki rokonságát úgy emelte ki, hogy egy testvérpárral énekeltette a két szerepet.
A véget már nem lehet megállítani, a Commendatore belép a házba és visszaadja a meghívást. Arra kéri Don Giovannit, hogy kézfogással nyugtázza a meghívást. Don Giovanni kezet is nyújt, ezzel sorsa megpecsételődött. A Commendatore kézfogásával a halált közvetítte. Don Giovannit elnyeli a pokol. Ebben a jelenetben sokkal több van, mint amit itt leírtam. A zenéből ki lehet olvasni a teljes érzelmi skálát, amin a szereplők keresztülmennek. Don Giovannit nem könnyű megijeszteni, Leporelló az asztal alatt imádkozik, a Commendatorét nem érdekli semmi ami földi, ő csak bosszút állni és/vagy igazságot tenni jött. Nem csak ennek az operának, de tán az egész operairodalomnak is ez a legdrámaibb jelenete.
Mivel ez a darab drámai csúcspontja, több változatot is idelinkelek. Először legyen itt egy részlet az Amadeus című filmből. Mozart korában így játszhatták ezt a jelenetet.
Másodjára legyen itt az én kedvenc verzióm. Ez egy félig szcenirozott koncertszerű előadás, ahol az énekesek frakkban-estélyi ruhában énekelnek és szinpadtechnika híján minimális mozgásokkal jelzik az eseményeket. Na most mindezzel együtt is ezt a felvételt tartom a jelenet legkifejezőbb és legdrámaibb feldolgozásának. Rodney Gilfry, Andrea Silvestrelli és Ildebrando D'Arcangelo énekel. A Monteverdi Kórust és az Angol Barokk Szólistákat Sir Elliot Gardiner vezényli. Itt mondom el azt is, hogy miért tartom én Gilfryt a legjobb Don Giovanninak; a halálsikolya miatt. A legtöbb Don hördül egyet, esetleg kiált, meghal oszt jóvan. Gilfry viszont igen magas hangon egy éleset sikolt, és ezzel azt a képzetet kelti, hogy valamitől rettenetesen megijedt. Ettől az egyetlen hangtól én, a megrögzött ateista elhiszem, hogy létezik a pokol és Don Giovanni már látja, hogy mi vár rá, utolsó sikolya ennek a rémületnek az üzenete. Sárm, gúny, pökhendiség, az megy a többi Donnak is. Ez a velőt rázó, csontig hatoló sikoly egyedül csak neki, itt meg lehet róla győződni.
A következő Commendatore jelenet a Sellars produkcióból van, ismét a Perry fivérek és James Patterson mint Commendatore. Sellarsnál a Commendatore már oszlásnak indult hullája jelenik meg, de ettől (és a felszálló koporsótól) eltekintve ez a legjobb feldolgozások között van. Arról nem beszélve, hogy ez az egyetlen, ahol Don Giovanni tényleg meztelenül száll pokolra, ahogy azt Mozart is elképzelte.
A darabnak még nincs vége, a többi szereplő élete immár Don Giovanni nélkül folyik tovább. Donna Anna továbbra is takarékon tartja a Don Ottavióval való kapcsolatát, Donna Elvira kijelenti, hogy zárdába vonul. Leporellónak új gazda után kell nézni. A legjobban tán Zerlina és Masetto jött ki a buliból; ők bizony egymásra találtak, Zerlina megtanulta becsülni emberét, még az is lehet, hogy ők boldogok lesznek.
Hazaértünk, a záró szextett legyen itt a most futó Don Giovanni premierjéből, 2003-ból. González Mónika, Herczenik Anna, Bátori Éva, Kovácsházi István, Massányi Viktor és Ionel Pantea énekel. Ebben a rendezésben a záró szextett egy kvázi temetési beszédként hangzik el, a szereplők fekete estélyiben, a zárt függöny előtt éneklik.
Itt a vége, fuss el véle.
És ha már a magyar rendezés, akkor pár szót még arról is.
Nekem egy-két apróságtól eltekintve nagyon tetszik Kesselyák Gergely rendezése. Jól megfogta, hogy a nők, de különösen Donna Elvira minden gondolata Don Giovanni körül forog. Ezt egyfajta testen kívüli élményként érzékelteti is, ha Don Giovanniról van szó, a nők egész lassan, mintegy álomban köröznek a Don házát jelképező díszletelem körül. Egyetlen alkalommal esik túlzásba a rendezés, amikor az első felvonásban Donna Elvira és Don Giovanni először találkoznak. Akkor a testen kívüliségből egyszerre fizikai valóság lesz és Donna Elvira saját farkát kergető kutyaként, futólépésben köröz Don Giovanni körül. Ez inkább komikus mint kifejező. De nagyon szép például a katalógus ária kidolgozása, Masetto és Zerlina egymásra találása is kedves, vicces jelenet. Borzasztóan tetszik a bacchanália jelenet is, a szanaszét kefélgető párokkal.
Ami kicsit furcsa, az a csúcspont, a Commendatore jelenet, amikor Don Giovanni alászáll a pokolba. Na most, nálunk az a katarzis, hogy nincs katarzis. Nincs semmiféle dráma, a Commendatore ugyanolyan ruhába van öltözve mint Don Giovanni és Leporello, és hármasban szép kedélyesen megbeszélik a dolgokat. Totál az az üzenet, hogy minden férfi egyforma, a Commendatore is legfeljebb csak az öregséggel erkölcsösödött meg, fiatalnak éppen olyan kujon lehetett, mint Don Giovanni. Illetve hát persze nem minden férfi disznó, de az öt szereplőből három. A másik kettő meg ugye Don Ottavio, a póttartalékos puhapöcs és Masetto, aki még azt is megbocsájtja, ha az esküvőjén csalják meg. Zárójelben jegyzem meg, hogy a nők sem sokkal különbek, csak ők nem szerepelnek ebben a jelenetben. De remélem, hogy az eddigiekből kiderült, hogy mind a három csaj elég defektes. Talán Zerlinát kivéve, ő az egyetlen, aki tanult a történtekből, és ha csak valami érszűkület impotenssé nem teszi, boldog lesz majd Masettojával.
Mégmás:
ha már Don Giovanni, leszek olyan pofátlan, hogy közzé tegyek egy listát azokról a felvételekről, amelyekre vágyom. Az egyik egy tévéfilm, az az érdekessége, hogy mind a címszerepet, mind Leporellot Dmitry Hvorostovsky énekli benne. Itt van az imdb adatlapja, itt pedig egy részlet belőle.
A másik felvétel amire nagyon vágyom, a fent belinkelt Concertgebauw-os koncert 1994-ből. Ez az, amit Gardiner vezényel, Gilfry, Silvestrelli és D'Arcangelo énekel benne. Ez a koncert megjelent CD-n, de én a videot szeretném. Párszor leadták mindenféle tévék, hátha valaki felvette.
A többi vágyam teljesíthető, mind a Sellars féle rendezés, mind az összes többi kapható lemezen, legfeljebb spórolni kell rá. Ez a kettő nem azonban nem, akinek megvan, kérem, szóljon!
Aki pedig teheti, menjen ez az operába, nézze meg a darabot, egész biztos jól fog szórakozni.
Don Giovanni - ajánló
Mivel az Operaház éppen most ad egy sorozatot Mozart remekművéből, hát gondoltam, jót fog tenni, ha elmesélem a darab történetét. (Itt persze tisztességesen is le van írva, ha valakinek az én szövegem túl erős vagy szemtelen vagy tiszteletlen lenne)
Itt el lehet olvasni a librettót is.
Mivel a darab elég bonyolult, előbb vegyük sorra a szereplőket:
Don Giovanni, bariton: ráérő lovag, csinos külsővel és sok szabadidővel, amit szeret szó szerint elbaszni. Minden útjába kerülő nőt megdug, tekintet nélkül annak korára, családi állapotára és társadalmi állására, sőt, szépségére. Hóditásairól katalógust vezet, vagy ha úgy tetszik, blogot ír.
Leporelló, basszus: Don Giovanni szolgája. Legfontosabb feladata a már említett katalógus naprakészen tartása. Időnként kisegíti urát, ha az szorult helyzetbe kerül. Arról nem szól a fáma, hogy szokta-e megvígasztalni a gazdája által hátrahagyott nőket, én gyanítom, hogy igen. Vagy ha nem, akkor a hódítások dokumentálásában leli örömét. A fene gondolná, hogy Mozart ennyire a jövőbe látott, hogy képes volt megalkotni a virtuális szexfüggő alakját.
Donna Anna, szoprán: előkelő úrhölgy, a Commendatore (Kormányzó) lánya. A férfiakhoz való viszonya elég furcsa, kissé apakomlexusos személyiség, ugyanakkor imádja, illetve arról álmodozik, ha egy férfi, akinek a neve Don-nal kezdődik és Giovannival végződik egyszer leteperi.
Donna Elvira, szoprán: Don Giovanni régebben elcsábította, majd elhagyta. Azon ritka nők egyike, akik képtelenek tudomásul venni, ha kidobja őket egy férfi, ezért bosszút esküszik és Don Giovanni nyomába ered.
Commendatore, basszus: a Kormányzó, Donna Anna apja. A darab elején meghal, de később visszatér. Igen erőteljes személyiség, aki erkölcsi fennsőbbsége magaslatából szemléli a világot.
Don Ottavio, tenor: Donna Anna vőlegénye. Egy döntés- és cselekvésképtelen, valódi puhapöcs, aki ugyanakkor teljesen bele van esve Donna Annába. Amúgy jó fiú lenne, de annyira alkalmazkodni akar választottjához és olyan gyáva, hogy választottja idegbajt kap tőle.
Zerlina, szoprán: csinos, jóvérű parasztlány, éppen az esküvőjére készül. A férfiak terén lehet némi tapasztalata, de legalábbis megérzi, hogy ki a férfi és ki csak gondolja magát annak.
Masetto, basszbariton: Zerlina vőlegénye, egy nem túl okos parasztlegény, ráadásul roppant féltékeny. Viszont hallgat az okos szóra, lehet vele bánni.
I. felvonás
Don Giovanni Donna Anna szobájában ügyködik, Leporelló pedig kint őrködik. Hogy a szobában mi történik, arról többféle rendezői elképzelés létezik. A legelfogadottabb felfogás szerint Don Giovanni erőszakoskodik Donna Annával, aki segítségért kiált, majd amikor a támadó szökni próbál, visszatartja. A kiabálásra megjelenik a Commendatore és lánya védelmére kel. A párbajban Don Giovanni megöli a kormányzót.
A nyitányt és az első jelenetet kezdjük az én szívszerelmemmel, Polgár Lászlóval. Nincs nála jobb Leporelló, ezt tessék nyugodtan elhinni. A Zürichi Operaház zenekarát Nicolas Harnancourt vezényli. Egyébként első Don Giovanninak nekem ez a DVD van meg, imádom.
A gyilkosság bemutatásához egy olyan rendezést választottam, ami szerint Donna Anna benne volt a hancúrban, csak valamin öszevesztek. Sőt, e szerint a rendezés szerint Leporellónk is bele-belenyalhatott a mézesbödönbe, valószínű, hogy a nő épp a csereberét nehezményezi. Ez már rendezői elrugaszkodás, szerintem (és Leporelló szövege szerint is) hősünk bizony besurranó tolvajként próbált szerelmet lopni. Don Giovannit Thomas Hampson énekli (meglehetősen gyengén), Leporellót Ildebrando D'Argangelo (csodásan), Donna Annát Christine Schäfer, a Commendatorét Kurt Moll. Vezényel Daniel Harding, a felvétel Salzburgban készült, ha jól tévedek, 2006-ban. Mivel lesz még belőle részlet, itt lehet többet megtudni a felvételről.
A gyilkossá vált Don Giovanni és szolgája meglóg a helyszínről. Donna Anna időközben riasztja Don Ottaviót, vele és néhány szolgával tér vissza, azonban már csak apja holttestét találja.
Legyen itt egy részlet a magyar előadásból, González Mónika és Kovácsházi István énekel.
A gyilkosság nem nagyon terhelte meg Don Giovanni lelkiismeretét, éli tovább az életét. Éppen egy magányos fiatal nőt környékez meg, aki dühöngve panaszolja, hogy elhagyta a szeretője. Lovagunk csak későn veszi észre, hogy a nő Donna Elvira, aki már szerepel a listán, tehát semmi tennivalója nincs vele, hisz ahogy kétszer nem léphet ugyanabba a folyóba, ugyanúgy kétszer nem dughatja meg ugyanazt a nőt.
Cecilia Bartoli énekli Donna Elvira első áriáját. Don Giovanni a Donok Donja, Rodney Gilfry, Leporelló pedig ki más lenne, mint az én imádott Polgár Lászlóm.
Donunk szabadulna a kínos helyzetből, Donna Elvirát Leporellóra bízza, hogy "szórakoztassa" és meséljen el neki mindent. Leporelló be is számol Donna Elvirának Don Giovanni összes eddigi hódításáról.
A világhíres katalógus áriához azért választotam ezt az amsterdami felvételt, mert ez az egyetlen, ami Leporellót a nagyon valószínű ferde, de legalábbis erősen fejletlen szexuális beállítottságúnak ábrázolja. José Fardilha énekel, remekül. És van még itt egy igen érdekes katalógus ária Ildebrando D'Arcangeloval, Salzburgból. Imádom ezt a pasit (is).
És mivel a jóbol soha nem elég, belinkelek még egy egyetemi előadást Cambridgeből, ami zeneileg meglepően rendben van, a rendezés meg pont olyan, ahogy én a jelenetet elképzelem. Leporello komolyan veszi feladatát, nem csak szavakkal, de kézrátétellel is próbálja vígasztalni Elvirát. Szegény nő, nem elég hogy elhagyták, még pofátlanul le is passzolják. Leporello Ed de Minckwitz, Donna Elvira Katy Watson, vezényel Mark Austin. Ilyen friss gondolatok kellenének az operajátszásba, bezonyám! Csak gratulálni tudok! És persze irígykedni.
A Don és szolgája menekülés közben egy lakodalomban köt ki. Nőfaló lovagunknak igen megtetszik a menyasszony, így aztán elősegítendő a hódítást (és lerázandó a vőlegényt) az egész násznépet meghívja magához. Amig Leporelló gardírozza a vendégeket -és legfőképpen leköti Masettót- a vőlegényt, addig Don Giovanni majdnem célt is ér Zerlinánál. A betoppanó Donna Elvira akadályozza meg, hogy Zerlina az esküvője napján megcsalja a férjét.
Ki más, mint Rodney Gilfry, Liliana Nikiteanu és az isteni Cecilia Bartoli. Vezényel Nicolas Harnancourt, 2001. Zürich.
Ennek az áriának rengeteg változata van fent a youtube-on, kiválasztottam néhányat, csak azért, hogy látszódjon, milyen sokat számít a rendezés. Először legyen itt az egyik legaszexuálisabb, Thomas Alennel és Rost Andreával. Rejtély, hogy tudták így elrontani, hisz hangilag Allen az egyik legjobb Don, ráadásul jóképű pasi is. Rost pedig igen szép és érzékeny Zerlina. Az egész jelenet mégis inkább hasonlít egy halottsiratáshoz, mint egy csábításhoz. Jóval erotikusabb a MET egyik produkciója Bryn Terfellel és Hei-Kyung Honggal. Ez a ló túlsó oldala, és nyilván nem kell magyaráznom, hogy Terfel miatt linkeltem be - bár ő inkább Leporellónak való, még a hangja is mélyebb, mint amilyennek én a Donét elképzelem. És legyen még itt egy koncertfelvétel is, a szexi Dmitry Hvorostovsky és René Flemming énekel. Hvorostovsky a másik Don, akinek nem tudnék ellenállni én se. Koncert után a közönségszolgálaton át lehet venni a széksorok között felejtett bugyikat.
A történet persze nem áll meg, a megfutamított Don Giovanni belebotlik Donna Annába és Don Ottavióba. A síró hölgy a lovag segítségét kéri apja felkutatásához, közben befut Donna Elvira is, aki figyelmezteti a jegyespárt, hogy egy veszélyes nőcsábásszal barátkoznak éppen. Don Giovanni úgy próbálja menteni a helyzetet, hogy azt állítja, a nő őrült. Hisznek is neki meg nem is, végül Donna Anna a hangjáról felismeri éjszakai látogatóját, aki megölte apját.
Isabel Rey csodálkozik rá az első számú kedvenc Donomra, Rodney Gilfryre. Ez a pasi, hát ez igen, őmiatta nemhogy Szegedre, de az óceán túlsó felére is képes lennék elutazni, hogy élőben hallhassam.
Donna Anna rögtön elmeséli Don Ottaviónak, hogy mi történt azon a rettenetes éjszakán. Puhapöcsünk csak annak örül, hogy menyasszonya puncija végül mégis érintetlen maradt. Én persze nem fognám meg ezért az orromat, de persze Donna Anna helyében sem merném bevallani, hogy egy jót hancúrkodtam, csak valami közbejött. Azért megesketi Don Ottaviót, hogy megbosszulja a Kormányzó halálát. Don Ottavió meg is ígér mindent, szegénykém tényleg szerelmes Donna Annába, meg is vallja neki.
Újra egy részlet a magyar előadásból, Kovácsházi István énekel, nagyon-nagyon jól. Kovácsházi egy remek lirai tenor, minél több Mozartot és Donizettit kéne vele énekeltetni.
Közben Don Giovanni és Leporelló tovább szervezi, hogy lehetne befejezni Zerlina meghódítását. Rendeznek egy óriási partit és úgy tervezik, hogy amig a többiek mulatnak, addig Donunk magáévá teszi Zerlinát, és még akiket csak lehet. Úgy egy tucatnyival kívánja növelni a listáját.
Egy másik kedves baritonom, Simon Keenlyside, bár ezúttal nincs valami jó formában - attól még persze szexi. Leporellóként Bryn Terfel vigyorog, mint akit baszni visznek, a Ferrara Operház zenekarát pedig Claudio Abbado vezényli 1997-ben.
De van még itt egy jó tucat bordal, köztük az én kedvencem is.
Közben Zerlina rájött, hogy Don Giovanni aligha fogja feleségül venni, ezért megpróbál visszakérezkedni Masettóhoz. Az, amilyen muja, vissza is fogadja. Zerlinát Huguette Tourangeau énekli.
Békülésüket a betoppanó Don Giovanni zavarja meg, aki megint Zerlina körül kezd forgolódni. Közben befut az álarcot viselő hármas, Donna Anna, Donna Elvira és Don Ottavio is. Leporelló őket is meghívja a buliba. Pontosabban orgiába, ezt a magyar rendezés nagyon szépen megmutatja. A buli pörgését kihasználva Don Giovanni tánc közben hátra vezeti Zerlinát, ahol aztán .... A lány sikoltozására félbeszakad a buli, Don Giovanni Leporellót vádolja az erőszakkal, de a többiek átlátnak a szitán, pisztolyt fognak hősünkre, aki csak nehezen tud elmenekülni.
Ismét Amsterdam, néhány részletében nagyon tetszik nékem ez a rendezés, bár komoly hibája, hogy eddigre szerintem Zerlina már nem nagyon akar Don Giovannival hetyegni. Az első felvonás fináléja viszont jól van megcsinálva, nagyon jellemző, ahogy egymásnak adogatják a pisztolyt. Nyugi, Don Giovannit nem lövik le, még hátra van egy felvonás, ez itt csak valami rendezői túlkapás. Don Giovanni -- Pietro Spagnoli, Leporello -- José Fardilha, Donna Anna -- Myrtò Papatanasiu, Donna Elvira -- Charlotte Margiono, Don Ottavio -- Marcel Reijans, Zerlina -- Cora Burggraaf, Masetto -- Roberto Accurso.
II. felvonás
Három óra van, muszáj lefeküdnöm, majd reggel folytatom.
Basszus, éjfél előtt pár perccel ültem le, a fene gondolta volna, hogy ilyen sokáig fog ez tartani
Itt el lehet olvasni a librettót is.
Mivel a darab elég bonyolult, előbb vegyük sorra a szereplőket:
Don Giovanni, bariton: ráérő lovag, csinos külsővel és sok szabadidővel, amit szeret szó szerint elbaszni. Minden útjába kerülő nőt megdug, tekintet nélkül annak korára, családi állapotára és társadalmi állására, sőt, szépségére. Hóditásairól katalógust vezet, vagy ha úgy tetszik, blogot ír.
Leporelló, basszus: Don Giovanni szolgája. Legfontosabb feladata a már említett katalógus naprakészen tartása. Időnként kisegíti urát, ha az szorult helyzetbe kerül. Arról nem szól a fáma, hogy szokta-e megvígasztalni a gazdája által hátrahagyott nőket, én gyanítom, hogy igen. Vagy ha nem, akkor a hódítások dokumentálásában leli örömét. A fene gondolná, hogy Mozart ennyire a jövőbe látott, hogy képes volt megalkotni a virtuális szexfüggő alakját.
Donna Anna, szoprán: előkelő úrhölgy, a Commendatore (Kormányzó) lánya. A férfiakhoz való viszonya elég furcsa, kissé apakomlexusos személyiség, ugyanakkor imádja, illetve arról álmodozik, ha egy férfi, akinek a neve Don-nal kezdődik és Giovannival végződik egyszer leteperi.
Donna Elvira, szoprán: Don Giovanni régebben elcsábította, majd elhagyta. Azon ritka nők egyike, akik képtelenek tudomásul venni, ha kidobja őket egy férfi, ezért bosszút esküszik és Don Giovanni nyomába ered.
Commendatore, basszus: a Kormányzó, Donna Anna apja. A darab elején meghal, de később visszatér. Igen erőteljes személyiség, aki erkölcsi fennsőbbsége magaslatából szemléli a világot.
Don Ottavio, tenor: Donna Anna vőlegénye. Egy döntés- és cselekvésképtelen, valódi puhapöcs, aki ugyanakkor teljesen bele van esve Donna Annába. Amúgy jó fiú lenne, de annyira alkalmazkodni akar választottjához és olyan gyáva, hogy választottja idegbajt kap tőle.
Zerlina, szoprán: csinos, jóvérű parasztlány, éppen az esküvőjére készül. A férfiak terén lehet némi tapasztalata, de legalábbis megérzi, hogy ki a férfi és ki csak gondolja magát annak.
Masetto, basszbariton: Zerlina vőlegénye, egy nem túl okos parasztlegény, ráadásul roppant féltékeny. Viszont hallgat az okos szóra, lehet vele bánni.
I. felvonás
Don Giovanni Donna Anna szobájában ügyködik, Leporelló pedig kint őrködik. Hogy a szobában mi történik, arról többféle rendezői elképzelés létezik. A legelfogadottabb felfogás szerint Don Giovanni erőszakoskodik Donna Annával, aki segítségért kiált, majd amikor a támadó szökni próbál, visszatartja. A kiabálásra megjelenik a Commendatore és lánya védelmére kel. A párbajban Don Giovanni megöli a kormányzót.
A nyitányt és az első jelenetet kezdjük az én szívszerelmemmel, Polgár Lászlóval. Nincs nála jobb Leporelló, ezt tessék nyugodtan elhinni. A Zürichi Operaház zenekarát Nicolas Harnancourt vezényli. Egyébként első Don Giovanninak nekem ez a DVD van meg, imádom.
A gyilkosság bemutatásához egy olyan rendezést választottam, ami szerint Donna Anna benne volt a hancúrban, csak valamin öszevesztek. Sőt, e szerint a rendezés szerint Leporellónk is bele-belenyalhatott a mézesbödönbe, valószínű, hogy a nő épp a csereberét nehezményezi. Ez már rendezői elrugaszkodás, szerintem (és Leporelló szövege szerint is) hősünk bizony besurranó tolvajként próbált szerelmet lopni. Don Giovannit Thomas Hampson énekli (meglehetősen gyengén), Leporellót Ildebrando D'Argangelo (csodásan), Donna Annát Christine Schäfer, a Commendatorét Kurt Moll. Vezényel Daniel Harding, a felvétel Salzburgban készült, ha jól tévedek, 2006-ban. Mivel lesz még belőle részlet, itt lehet többet megtudni a felvételről.
A gyilkossá vált Don Giovanni és szolgája meglóg a helyszínről. Donna Anna időközben riasztja Don Ottaviót, vele és néhány szolgával tér vissza, azonban már csak apja holttestét találja.
Legyen itt egy részlet a magyar előadásból, González Mónika és Kovácsházi István énekel.
A gyilkosság nem nagyon terhelte meg Don Giovanni lelkiismeretét, éli tovább az életét. Éppen egy magányos fiatal nőt környékez meg, aki dühöngve panaszolja, hogy elhagyta a szeretője. Lovagunk csak későn veszi észre, hogy a nő Donna Elvira, aki már szerepel a listán, tehát semmi tennivalója nincs vele, hisz ahogy kétszer nem léphet ugyanabba a folyóba, ugyanúgy kétszer nem dughatja meg ugyanazt a nőt.
Cecilia Bartoli énekli Donna Elvira első áriáját. Don Giovanni a Donok Donja, Rodney Gilfry, Leporelló pedig ki más lenne, mint az én imádott Polgár Lászlóm.
Donunk szabadulna a kínos helyzetből, Donna Elvirát Leporellóra bízza, hogy "szórakoztassa" és meséljen el neki mindent. Leporelló be is számol Donna Elvirának Don Giovanni összes eddigi hódításáról.
A világhíres katalógus áriához azért választotam ezt az amsterdami felvételt, mert ez az egyetlen, ami Leporellót a nagyon valószínű ferde, de legalábbis erősen fejletlen szexuális beállítottságúnak ábrázolja. José Fardilha énekel, remekül. És van még itt egy igen érdekes katalógus ária Ildebrando D'Arcangeloval, Salzburgból. Imádom ezt a pasit (is).
És mivel a jóbol soha nem elég, belinkelek még egy egyetemi előadást Cambridgeből, ami zeneileg meglepően rendben van, a rendezés meg pont olyan, ahogy én a jelenetet elképzelem. Leporello komolyan veszi feladatát, nem csak szavakkal, de kézrátétellel is próbálja vígasztalni Elvirát. Szegény nő, nem elég hogy elhagyták, még pofátlanul le is passzolják. Leporello Ed de Minckwitz, Donna Elvira Katy Watson, vezényel Mark Austin. Ilyen friss gondolatok kellenének az operajátszásba, bezonyám! Csak gratulálni tudok! És persze irígykedni.
A Don és szolgája menekülés közben egy lakodalomban köt ki. Nőfaló lovagunknak igen megtetszik a menyasszony, így aztán elősegítendő a hódítást (és lerázandó a vőlegényt) az egész násznépet meghívja magához. Amig Leporelló gardírozza a vendégeket -és legfőképpen leköti Masettót- a vőlegényt, addig Don Giovanni majdnem célt is ér Zerlinánál. A betoppanó Donna Elvira akadályozza meg, hogy Zerlina az esküvője napján megcsalja a férjét.
Ki más, mint Rodney Gilfry, Liliana Nikiteanu és az isteni Cecilia Bartoli. Vezényel Nicolas Harnancourt, 2001. Zürich.
Ennek az áriának rengeteg változata van fent a youtube-on, kiválasztottam néhányat, csak azért, hogy látszódjon, milyen sokat számít a rendezés. Először legyen itt az egyik legaszexuálisabb, Thomas Alennel és Rost Andreával. Rejtély, hogy tudták így elrontani, hisz hangilag Allen az egyik legjobb Don, ráadásul jóképű pasi is. Rost pedig igen szép és érzékeny Zerlina. Az egész jelenet mégis inkább hasonlít egy halottsiratáshoz, mint egy csábításhoz. Jóval erotikusabb a MET egyik produkciója Bryn Terfellel és Hei-Kyung Honggal. Ez a ló túlsó oldala, és nyilván nem kell magyaráznom, hogy Terfel miatt linkeltem be - bár ő inkább Leporellónak való, még a hangja is mélyebb, mint amilyennek én a Donét elképzelem. És legyen még itt egy koncertfelvétel is, a szexi Dmitry Hvorostovsky és René Flemming énekel. Hvorostovsky a másik Don, akinek nem tudnék ellenállni én se. Koncert után a közönségszolgálaton át lehet venni a széksorok között felejtett bugyikat.
A történet persze nem áll meg, a megfutamított Don Giovanni belebotlik Donna Annába és Don Ottavióba. A síró hölgy a lovag segítségét kéri apja felkutatásához, közben befut Donna Elvira is, aki figyelmezteti a jegyespárt, hogy egy veszélyes nőcsábásszal barátkoznak éppen. Don Giovanni úgy próbálja menteni a helyzetet, hogy azt állítja, a nő őrült. Hisznek is neki meg nem is, végül Donna Anna a hangjáról felismeri éjszakai látogatóját, aki megölte apját.
Isabel Rey csodálkozik rá az első számú kedvenc Donomra, Rodney Gilfryre. Ez a pasi, hát ez igen, őmiatta nemhogy Szegedre, de az óceán túlsó felére is képes lennék elutazni, hogy élőben hallhassam.
Donna Anna rögtön elmeséli Don Ottaviónak, hogy mi történt azon a rettenetes éjszakán. Puhapöcsünk csak annak örül, hogy menyasszonya puncija végül mégis érintetlen maradt. Én persze nem fognám meg ezért az orromat, de persze Donna Anna helyében sem merném bevallani, hogy egy jót hancúrkodtam, csak valami közbejött. Azért megesketi Don Ottaviót, hogy megbosszulja a Kormányzó halálát. Don Ottavió meg is ígér mindent, szegénykém tényleg szerelmes Donna Annába, meg is vallja neki.
Újra egy részlet a magyar előadásból, Kovácsházi István énekel, nagyon-nagyon jól. Kovácsházi egy remek lirai tenor, minél több Mozartot és Donizettit kéne vele énekeltetni.
Közben Don Giovanni és Leporelló tovább szervezi, hogy lehetne befejezni Zerlina meghódítását. Rendeznek egy óriási partit és úgy tervezik, hogy amig a többiek mulatnak, addig Donunk magáévá teszi Zerlinát, és még akiket csak lehet. Úgy egy tucatnyival kívánja növelni a listáját.
Egy másik kedves baritonom, Simon Keenlyside, bár ezúttal nincs valami jó formában - attól még persze szexi. Leporellóként Bryn Terfel vigyorog, mint akit baszni visznek, a Ferrara Operház zenekarát pedig Claudio Abbado vezényli 1997-ben.
De van még itt egy jó tucat bordal, köztük az én kedvencem is.
Közben Zerlina rájött, hogy Don Giovanni aligha fogja feleségül venni, ezért megpróbál visszakérezkedni Masettóhoz. Az, amilyen muja, vissza is fogadja. Zerlinát Huguette Tourangeau énekli.
Békülésüket a betoppanó Don Giovanni zavarja meg, aki megint Zerlina körül kezd forgolódni. Közben befut az álarcot viselő hármas, Donna Anna, Donna Elvira és Don Ottavio is. Leporelló őket is meghívja a buliba. Pontosabban orgiába, ezt a magyar rendezés nagyon szépen megmutatja. A buli pörgését kihasználva Don Giovanni tánc közben hátra vezeti Zerlinát, ahol aztán .... A lány sikoltozására félbeszakad a buli, Don Giovanni Leporellót vádolja az erőszakkal, de a többiek átlátnak a szitán, pisztolyt fognak hősünkre, aki csak nehezen tud elmenekülni.
Ismét Amsterdam, néhány részletében nagyon tetszik nékem ez a rendezés, bár komoly hibája, hogy eddigre szerintem Zerlina már nem nagyon akar Don Giovannival hetyegni. Az első felvonás fináléja viszont jól van megcsinálva, nagyon jellemző, ahogy egymásnak adogatják a pisztolyt. Nyugi, Don Giovannit nem lövik le, még hátra van egy felvonás, ez itt csak valami rendezői túlkapás. Don Giovanni -- Pietro Spagnoli, Leporello -- José Fardilha, Donna Anna -- Myrtò Papatanasiu, Donna Elvira -- Charlotte Margiono, Don Ottavio -- Marcel Reijans, Zerlina -- Cora Burggraaf, Masetto -- Roberto Accurso.
II. felvonás
Három óra van, muszáj lefeküdnöm, majd reggel folytatom.
Basszus, éjfél előtt pár perccel ültem le, a fene gondolta volna, hogy ilyen sokáig fog ez tartani
2008/04/09
Szerelmi bájital
Egész jól szórakoztam ma a Thália Színház Szerelmi bájital előadásán.
Zeneileg nagyon rendben volt a produkció, már ha eltekintünk attól, hogy a Thália akusztikája nem igazán alkalmas operához. De ez van az Erkel helyett, szegény ember vízzel főz, azt is jól elbassza. Mert kérdem én, kinek jó az, hogy abban a pirinyó színházban félházzal megy egy olyan darab, ami simán megtölthetné a kétezer férőhelyes Erkelt vagy Operaházat is? A kérdés költői, a megválaszolásához politizálnom kéne, ahhoz meg mostanában nem nagyon van kedvem.
Szóval zeneileg rendben volt a Bájital, Oberfrank Péter keze alatt kedvesen, játékosan szólt a darab.
A női főszerepet éneklő Kertesi Ingrid egyik kedvencem, szépen énekelt nagyon. Nemorinő szerepében Kovácsházi István adta a muja, lúzer hősszerelmest - egészen elbűvölt a hangja is, a játéka is.
Ma Szüle Tamás is tetszett, Dulcamara valahogy jobban feküdt neki mint a multkori Don Pasquale.
Sárkány Kázmér Belcoréja is jó volt, bár a figurát én nem pont így képzelem, de ez is egy felfogás ahogy ő csinálta. Nekem ő ma túl katonás volt, túl szigorú. Én Belcorét sármosabbnak gondolnám, olyannak, aki nem bemasirozik a nők lába közé, hanem bedumálja magát.
Hehe, el is jutottunk a kedvenc vesszőparipámhoz, a rendezéshez.
Eddig azt gondoltam, hogy a műsoron lévő darabok közül ebből a szempontból a Nabucco a legkínosabb.
Nos, nem, a Szerelmi bájital még annál is gagyibb.
Vannak benne vitatható ötletek, amik azonban tényleg szórakoztatóak. Ilyen például a bringával érkező Belcore, vagy a csodadoktor léghajója. Ezek létjogosultságát lehet vitatni, de jópofák, viccesek, beleférnek egy vígoperába.
Ami azonban egyáltalán nem fér bele, az a magyar és az olasz zászlókkal való machinálás. Tényleg agyrém, hogy a lehető legidétlenebb helyzetekben jön elő a zászló. Először a már előbb említett bicigli küllői közé fűzve, másodszor meg a csodadoktornak hoznak be egy olasz zászlót kivülről. Megcsóválja a fejét, letépi a trikolórt és visszaköti, ezúttal már úgy, hogy a magyar szineket adja ki. Hogy ez a gesztus hogy került bele egy ilyen történetbe, hát ha agyoncsapnak sem tudom megérteni.
Aztán itt van megint a balettkar. Értem én, hogy ez egy mozgalmas rendezés, de a fenébe is, amikor azon a köpésnyi kis szinpadon ott tolong a teljes énekkar, akkor mi a francnak még nyolc táncost is bezsúfolni? Szegények még a karjukat sem merik kinyújtani mert félő, hogy orrbavágnak egy kóristát. Arról nem is beszélve, hogy mit keres a tánckar az "esküvői" asztalon? Ez a Hair-ben nagyon jópofa volt, de itt igazán semmi poén nincs sem abban, ahogy a táncművészetisek sétálgatnak az abroszon, sem abban, ahogy Belcore raplizik.
Van aztán olyasmi is, ami a darab tökéletes félreértelmezését mutatja. Mint a fent említett "esküvői" asztal is. Az idézőjel nem véletlen, ugyanis a kézfogó az nem esküvőt jelent, hanem eljegyzést, tehát meglehetős ostobaság Adinát menyasszonyi ruhába öltöztetni.
De az sem volt sokkal jobb ötlet, hogy a II. felvonásban összecsődült lánykórus hálóingben beszéli meg, hogy Nemorino örökölt és most már jó partinak számít. Mindez a városka főterén törétnik, először nem is értettem, hogy élő csajokról van szó vagy kísértetekről. Az is növeli a zavart, hogy a hírharang Gianetta viszont rendesen fel van öltözve.
Azt már nem is elemezgetem, hogy a messzi fölről, léghajóval érkezőt Dulcamara csodagyógyszerét a falusi asszonyok kosárban hozzák be osztogatják szét saját maguk között. Basszus, hát ez aztán mán döfi, tényleg, nem kellett volna egy kicsit jobban átgondolni, hogy akkor most ki kicsoda a darabban, honnan jön, hová megy és mit hoz magával?
Nemorino kockás alsógatyája is megnevettetett egyszer, amikor beöltöztették katonának, de másodszor, amikor a megvadult, talpig hálóingbe öltöztetett férjvadászok húzták le róla, nos, akkor már inkább kínos volt a látvány.
Ejh, de jó is lenne, ha inkább azt a Bájital rendezést tartanák repertoáron, amiből a tavalyi operavizsgán láttam egy részletet! Az egy brazil szappanopera hangulatában volt megrendezve, nagyon kedves és szórakoztató előadás volt.
Na, de had fejezzem be pozitívummal.
Nagyon aranyos jelenet, imádtam, amikor a bánatos Nemorino krumplit pucolt :-)) Tényleg nagon mókás, ráadásul Kovácsházi olyan profin, vékony kis forgácsokban hámozta a krumplit, hogy azonnal megfőzött magának. Nem nagyon szoktam tenorokra, pláne lírai tenorokra gerjedni, de neki úgy állt a kezében az a hámozókés, hogy én azonnal beleszerettem. Ami azért nagy szó, tekintetbe véve, hogy ilyesmi velem csak basszbaritontól lefelé szokott előfordulni.
A nap videóján legyen itt Dulcamara és Adina kettőse a II. felvonásból. Adinának rosszul esik, hogy a bájitaltól magabiztossá vált Nemorino már rá sem néz, és bánatát megvallja a csodadoktornak. Az neki is ajánlgatja a csodaszert, de a lány átlát a szitán és közli, hogy őneki bizony semmi szüksége ilyesmire, van őneki két szép szeme, édes kis pofija és minden egyéb kelléke, hogy visszacsábítsa magához a szerelmét. Ahogy elnézem, az eszközei hatékonyságát mindjárt le is teszteli Dulcamarán.
Ennek a felvételnek az az egy baja van, hogy a szexbomba Ildebrando D'Arcangelo túl fiatal és túl csinos a vén szélhámos szerepéhez. Partnere, Anna Netrebko viszont tökéletes és gyönyörű Adina.
.
Zeneileg nagyon rendben volt a produkció, már ha eltekintünk attól, hogy a Thália akusztikája nem igazán alkalmas operához. De ez van az Erkel helyett, szegény ember vízzel főz, azt is jól elbassza. Mert kérdem én, kinek jó az, hogy abban a pirinyó színházban félházzal megy egy olyan darab, ami simán megtölthetné a kétezer férőhelyes Erkelt vagy Operaházat is? A kérdés költői, a megválaszolásához politizálnom kéne, ahhoz meg mostanában nem nagyon van kedvem.
Szóval zeneileg rendben volt a Bájital, Oberfrank Péter keze alatt kedvesen, játékosan szólt a darab.
A női főszerepet éneklő Kertesi Ingrid egyik kedvencem, szépen énekelt nagyon. Nemorinő szerepében Kovácsházi István adta a muja, lúzer hősszerelmest - egészen elbűvölt a hangja is, a játéka is.
Ma Szüle Tamás is tetszett, Dulcamara valahogy jobban feküdt neki mint a multkori Don Pasquale.
Sárkány Kázmér Belcoréja is jó volt, bár a figurát én nem pont így képzelem, de ez is egy felfogás ahogy ő csinálta. Nekem ő ma túl katonás volt, túl szigorú. Én Belcorét sármosabbnak gondolnám, olyannak, aki nem bemasirozik a nők lába közé, hanem bedumálja magát.
Hehe, el is jutottunk a kedvenc vesszőparipámhoz, a rendezéshez.
Eddig azt gondoltam, hogy a műsoron lévő darabok közül ebből a szempontból a Nabucco a legkínosabb.
Nos, nem, a Szerelmi bájital még annál is gagyibb.
Vannak benne vitatható ötletek, amik azonban tényleg szórakoztatóak. Ilyen például a bringával érkező Belcore, vagy a csodadoktor léghajója. Ezek létjogosultságát lehet vitatni, de jópofák, viccesek, beleférnek egy vígoperába.
Ami azonban egyáltalán nem fér bele, az a magyar és az olasz zászlókkal való machinálás. Tényleg agyrém, hogy a lehető legidétlenebb helyzetekben jön elő a zászló. Először a már előbb említett bicigli küllői közé fűzve, másodszor meg a csodadoktornak hoznak be egy olasz zászlót kivülről. Megcsóválja a fejét, letépi a trikolórt és visszaköti, ezúttal már úgy, hogy a magyar szineket adja ki. Hogy ez a gesztus hogy került bele egy ilyen történetbe, hát ha agyoncsapnak sem tudom megérteni.
Aztán itt van megint a balettkar. Értem én, hogy ez egy mozgalmas rendezés, de a fenébe is, amikor azon a köpésnyi kis szinpadon ott tolong a teljes énekkar, akkor mi a francnak még nyolc táncost is bezsúfolni? Szegények még a karjukat sem merik kinyújtani mert félő, hogy orrbavágnak egy kóristát. Arról nem is beszélve, hogy mit keres a tánckar az "esküvői" asztalon? Ez a Hair-ben nagyon jópofa volt, de itt igazán semmi poén nincs sem abban, ahogy a táncművészetisek sétálgatnak az abroszon, sem abban, ahogy Belcore raplizik.
Van aztán olyasmi is, ami a darab tökéletes félreértelmezését mutatja. Mint a fent említett "esküvői" asztal is. Az idézőjel nem véletlen, ugyanis a kézfogó az nem esküvőt jelent, hanem eljegyzést, tehát meglehetős ostobaság Adinát menyasszonyi ruhába öltöztetni.
De az sem volt sokkal jobb ötlet, hogy a II. felvonásban összecsődült lánykórus hálóingben beszéli meg, hogy Nemorino örökölt és most már jó partinak számít. Mindez a városka főterén törétnik, először nem is értettem, hogy élő csajokról van szó vagy kísértetekről. Az is növeli a zavart, hogy a hírharang Gianetta viszont rendesen fel van öltözve.
Azt már nem is elemezgetem, hogy a messzi fölről, léghajóval érkezőt Dulcamara csodagyógyszerét a falusi asszonyok kosárban hozzák be osztogatják szét saját maguk között. Basszus, hát ez aztán mán döfi, tényleg, nem kellett volna egy kicsit jobban átgondolni, hogy akkor most ki kicsoda a darabban, honnan jön, hová megy és mit hoz magával?
Nemorino kockás alsógatyája is megnevettetett egyszer, amikor beöltöztették katonának, de másodszor, amikor a megvadult, talpig hálóingbe öltöztetett férjvadászok húzták le róla, nos, akkor már inkább kínos volt a látvány.
Ejh, de jó is lenne, ha inkább azt a Bájital rendezést tartanák repertoáron, amiből a tavalyi operavizsgán láttam egy részletet! Az egy brazil szappanopera hangulatában volt megrendezve, nagyon kedves és szórakoztató előadás volt.
Na, de had fejezzem be pozitívummal.
Nagyon aranyos jelenet, imádtam, amikor a bánatos Nemorino krumplit pucolt :-)) Tényleg nagon mókás, ráadásul Kovácsházi olyan profin, vékony kis forgácsokban hámozta a krumplit, hogy azonnal megfőzött magának. Nem nagyon szoktam tenorokra, pláne lírai tenorokra gerjedni, de neki úgy állt a kezében az a hámozókés, hogy én azonnal beleszerettem. Ami azért nagy szó, tekintetbe véve, hogy ilyesmi velem csak basszbaritontól lefelé szokott előfordulni.
A nap videóján legyen itt Dulcamara és Adina kettőse a II. felvonásból. Adinának rosszul esik, hogy a bájitaltól magabiztossá vált Nemorino már rá sem néz, és bánatát megvallja a csodadoktornak. Az neki is ajánlgatja a csodaszert, de a lány átlát a szitán és közli, hogy őneki bizony semmi szüksége ilyesmire, van őneki két szép szeme, édes kis pofija és minden egyéb kelléke, hogy visszacsábítsa magához a szerelmét. Ahogy elnézem, az eszközei hatékonyságát mindjárt le is teszteli Dulcamarán.
Ennek a felvételnek az az egy baja van, hogy a szexbomba Ildebrando D'Arcangelo túl fiatal és túl csinos a vén szélhámos szerepéhez. Partnere, Anna Netrebko viszont tökéletes és gyönyörű Adina.
.
2008/04/03
Meghívó
info Kingától
Jegyrendelés: másikszínház[kukac]poli.hu
Tavaly a Gézagyereket csinálták meg, zseniálisan, nekem nagyon tetszett.
2008/03/19
Az internet bája
Ma délután a következő üzenetet találtam a postaládámban:
"Kedves Brunhilde !
Olvastam a website-dat es lattam a torok tenorista Bulent Bezduz Szerelmi bajital videot nalad.
Most krealtam egy website ot Bulent Bezduz Fan Club ha szertnel tobbet tudni
tagja lenni a fan club -nak orommmel varunk !
http://www.bezduz.com/
Udvzolettel Gabriella from Montreal "
:-)))
Hát ha valamiért, ezért már érdemes volt feltalálni az internetet. Hogy egy kanadai invitáljon egy magyart az olasz operákat éneklő török tenorista honlapjára, hát ez tényleg nagyon aranyos. Tessenek meglátogatni az oldalt, had lássák, hogy érdemes volt bajmolódniuk a fordítógéppel.
"Kedves Brunhilde !
Olvastam a website-dat es lattam a torok tenorista Bulent Bezduz Szerelmi bajital videot nalad.
Most krealtam egy website ot Bulent Bezduz Fan Club ha szertnel tobbet tudni
tagja lenni a fan club -nak orommmel varunk !
http://www.bezduz.com/
Udvzolettel Gabriella from Montreal "
:-)))
Hát ha valamiért, ezért már érdemes volt feltalálni az internetet. Hogy egy kanadai invitáljon egy magyart az olasz operákat éneklő török tenorista honlapjára, hát ez tényleg nagyon aranyos. Tessenek meglátogatni az oldalt, had lássák, hogy érdemes volt bajmolódniuk a fordítógéppel.
Címkék: ajánló, hogymikvannak
2008/02/25
Az öreg hölgy látogatása
Amikor olvastam, hogy Ladányi Andrea, a modern tánc talán legjobb hazai képviselője játssza Dürenmatt tragikus komédiájának női főszerepét a József Attila színházban, én bizony -másokkal ellentétben- meg sem nagyon lepődtem. Ladányi Andreát láttam már táncolni, bizton állítom, hogy a legkifejezőbb testű táncosunk. A másodperc tört része alatt tud alakot váltani, az előbb még vágytól égő fiatal nő volt, aztán fúriává változik, majd zokogó húscsomóvá. Akinek ilyen képességei vannak, arról simán el tudtam képzelni, hogy prózai darabban is megállja a helyét.
Arra már inkább felszaladt a szemöldököm, hogy a férfi főszerepet viszont a színház főrendezője, Méhes László játssza. Hm. Hmhm. Végülis, nem magát rendezi, Zsótér meg csak tudja, mit csinál, hát nézzük meg, mi született ott az Árpád híd pesti lábánál.
A darabról semmit nem tudtam, ezelőtt soha nem láttam, készülni sem volt időm. A szinopszis alapján -ha nem Ladányiról lett volna szó- azt gondoltam volna, hogy valami keserédes vígjátékot fogok látni, így azonban inkább nem gondoltam semmire, minek, ahol egy balettáncos prózai főszerepet játszik és egy rendező a partnere -akit egy másik rendező irányít-, szóval ilyen darabról én látatlanban ne gondoljak semmit.
És milyen jól tettem! Így attól a pillanattól kezdve, ahogy felment a függöny, odaadhattam magam a játéknak.
A díszlet tarka, boltív tán vagy inkább bicebóca láb, nem is tudom, nem is fontos. A nyitókép a legatyásodott falusiakkal (szó szerint le vannak gatyásodva, fehérneműben indítanak) és a vasúti sineket jelképező kötélhágcsóval nagyon tetszik. A hangosítás csapnivaló, a magas hangok torzulnak - de ebből ugye le kell vonni az én operalátogatói elvárásaimat és megszokásaimat, szóval lehet, hogy nem is volt az olyan rossz. A szöveg viszont nem mindig érthető, kár, első perctől kezdve érzem, hogy ezzel veszítek. A zene furcsa, zaklatott, de hát milyen legyen ott, ahol évekkel ezelőtt bezárt a Wágner-művek, ahol nincs munka, ahol a polgármester az ellenzékkel egyeztetve maga jelöli ki az utódját, ahol mindenki hitelben vásárol, a következő segélyig. Ahol a városból évtizedekkel ezelőtt elszármazott, időközben meggazdagodott öreg hölgytől várják, hogy nosztalgiából juttat nekik némi adományt, tesz egy alapítványt vagy valami hasonló. Az öreg hölgy meg is érkezik, hozza is a várva várt felajánlást; fizet egy milliárdot annak, aki megöli azt a férfit, aki annak idején teherbe ejtette, megtagadta és aki miatt elhagyta a várost. Hát ez mondjuk elég erős felütés, de a falu viszonylag hamar magára talál az első meglepetésből és elegánsan leüti a magas labdát. Olyannyira elegánsan, hogy még lelkifurdalásuknak sem kell lenni, amiért teljesítik az öreg hölgy kívánságát. A frissen elkövetett bűnt megbocsáthatóvá, sőt, egyenesen el nem követetté teszi egy régebben elkövetett bűn. Az pedig, hogy melyik volt a súlyosabb, nem is kérdés; az amelyik előbb volt, hisz az váltotta ki a többit. Annak kell hát bűnhődni, aki először vétkezett. Az meg senkit sem érdekel, hogy ezzel semmit nem tesznek jóvá.
Számomra is érthetetlen, mivel fogott meg az előadás, de megfogott, működik a dolog.
Ladányi Andrea zseniális. Attól a másodperctől kezdve, ahogy a szinpad szélén állva lassan ráfókuszál a reflektor, a néző nem tudja róla levenni a szemét. Nem kellemes a látvány, rideg, frigid, árad belőle a megvetés. Nem csak a megvásárolandó polgármestert, a korrupt rendőrt, a meghasonlott értelmiségit és a hitetlen papot nézi le, de tán még a nézőt is. Vagy nem, egyszerűen csak olyan erős a kisugárzása, hogy még az erkélyre is jut belőle. Mondom, hogy a legkifejezőbb testű táncosunk, csak egyet lép, kézfogásra nyújtja a kezét és pontosan lehet tudni, hogy mit fog mondani az előtte álló embernek. A hangja is száraz, érzelemmentes és lenéző, nem egy kifejezett színészi hang, de ehhez a karakterhez pont ez kell. Egy ilyen nő soha nem engedheti meg magának, hogy a hangja elárulja az érzelmeit - már azon túl persze, hogy aki előtte áll, az egy pondró.
Méhes László
Zsótér zseniálisan vezeti a szinészeit. Nem csak a főszereplőket, de mindenkit. A város vezetői, értelmiségei, Ill családja magától értetődő természetességgel alakul át individumból a történetet kommentáló görög kórussá - muzical stílusban, természetesen. Vagy a fene tudja, görög szavalókórus zenei kísérettel, hogy hívják azt?
A darab szövege is nagyon tetszik, friss fordítás, nem mentes a mai életünkkel kapcsolatos áthallásoktól sem. De z is így van rendjén, a színház egyik legfontosabb dolga, hogy megszűrje és csak a lényegre koncentrálva felmutassa nekünk napjainkat.
Nagyon jó az előadás, tetszik nekem ez a furcsa, fordított sztriptíz - egy kisváros lakói előbb félig meztelenül, de a magukra erőltetett arcnélküliségben láthatóak, aztán pedig egyformán ízléstelenül felöltözve, ám lecsupaszítot arcvonásokkal, individumként állnak a néző előtt. Szinte nem is szinészkednek pedig, és mégis.
Címkék: ajánló
2007/12/01
Egyfelé ....
.... járt az agyunk a héten Bacher Ivánnal nol.hu
Persze nem mondok vele újat, hogy megint ő a frappánsabb.
Persze nem mondok vele újat, hogy megint ő a frappánsabb.
Címkék: ajánló, közerkölcsök, valló_világ
