Hétköznapi félelem

Az egyik sarkon, az általános iskola tornatermének a falán ki van téve egy óriásplakát. Nincs rajta semmi különös, 12 egy tucat fehérnemű reklám: szép, karcsú nő fekete csipkével szegett fehér bugyiban és melltartóban, félkönyéken, széles terpeszben hever. Grafikailag egy gagyi, művészileg leginkább a régi egyiptomi festményekre hajaz, már legalábbis annyiban, hogy a modell úgy pózol, hogy minden lényeges testrészéből a legnagyobb felület látszódjon. Egyik melle oldalról, a másik elölről, a dekoltázs felülről, a punci alulról. Egy anatómiai lehetetlenség, dunsztom sincs, hogy csinálják, hogy egy nőnek a lába köze alulról, a melle köze viszont felülről legyen fényképezve.
Na mindegy.
Már a plakát kikerülésének másnapján megjelentek rajta a firkák, a puncira például fekete filctollal ráirták, hogy "PIINNA". A fehér melltartón kis fekete folt mutatja, hogy ha nem mellemelő lenne szilikonnal bélelve, ott látszana a mellbimbó.
Biztos kölykök firkálják össze, végülis igazuk van, ők legalább őszinték, és az anatómiai ismereteik is szemmel láthatólag jobbak, mint a kép készitőié és megrendelőié.
Ma reggel aztán rá kellett jönnöm, hogy nem, nem kölykök firkálják össze a plakátot.
Vittem ki a kutyát, csak a szemem sarkából láttam, hogy egy pasi áll a plakát alatt és cigizik. Középkorú, se nem jól, se nem rosszul öltözött pasi. Egy teljesen érdektelen senki, észre sem vettem volna, ha kicsit gyérebb a forgalom és át tudtunk volna menni a túloldalra. A forgalom azonban nagy volt, várnom kellett, fogni a kutyát, jobbra-balra figyelni, hogy mikor mehetünk át.
Igy esett meg, hogy éppen láttam, amikor a pasi elnyomta a cigarettáját a plakátnő mellbimbóján. Lazán, természetes mozdulattal, éppen szemmagasságban volt neki a fekvő nő bal oldali, felülről fényképezett melle. Nagyot slukkolt, mielőtt kivette a szájából a csikket, kétszer megforgatta a csirizes papiron, és közben oldalra, messzire kifújta a füstöt.
Nem is tudom, miért szerettem volna, ha ez az utolsó lehelete. Minden vágyam az volt, hogy holtan essen össze az az ember ott. Persze nem esett össze, sétált tovább.
Végre nekem ritkultak az autók, át tudtunk menni az úton. Két sarokkal később vettem észre, hogy a kesztyűtlen kezemmel görcsösen markolom a mellemen a kabátot, és rettenetesen fázom.

Zsák a foltját

Ilyen az, amikor a pár ezer szélsőséges vadbarom rátalál a másik oldal párezer szélsőséges vadbarmára - nincs mit egymás szemére vetniük.
Én meg csak abban reménykedek, hogy mi és és a szomszédaink is tudjuk valahogy a helyén kezelni ezt a pár ezer agyhúgyköves idiótát.

Rossz szomszédság török átok, bazmeg, hát tényleg ennyire hülyék vagytok? Meg hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten, arról sem hallottatok még? Meg hogy van vendégjog, amivel nem illik visszaélni? Sőt, hogy a vendég tisztelettel tartozika vendéglátójának?
Erre büszkék lehettek, vendégségbe menni, aztán odaszarni az asztal közepére, aztán még jól meg is sértődni, ha a pofátokat belenyomják a saját mocskotokba.
Kicsit meg kéne emelni már ennek a nagy magyar állatkertnek a keritését, komolyan. És megköszönni, ha a románok is megemelik a sajátjukét.

Az csak a baj, hogy magyar lévén ez az én szégyenem is. Mármint nem az, hogy 9 hónapig tartom a szart magamban, hanem hogy az újpestiek igy viselkedtek Romániában.

Október 1.

A nagy hajtásban közben el is lett felejtve, hogy lejárt a próbaidőm. Pénteken még volt eszemben, hogy bemegyek a főnökhöz és rákérdezek hogy kell-e jönnöm elsején, mert ha igen, akkor inkább nem jönnék, kéne már egy-két nap szabadság. Eddig ugyanis nem vehettem ki, benne volt a szerződésemben. A számat még ki se nyitottam, már kezdte sorolni, hogy miket kell megcsinálnom 20-ra, amikor jön a nagyfőnök. Hát szabadságigénylés elhalasztva, mert az a 20-a bizony 14-e. Akkor megyek ugyanis egy egy hetes tréningre, szóval addigra kész kell lennem.

Legközelebb már csak ma jutott az eszembe, hogy hát bizony elmúlt a fordulónap, véglegsitve vagyok. Vigasztalásképpen be is szabadultam rögtön a kedvenc internetes CD boltomba, ime:
egy Tosca (amilyen pervrz HüPi vagyok, naná, hogy az überbrutális, taszitóan perverz Terfel miatt vágyom erre a lemezre)


egy Mozart Da Ponte trilógia
Ecsém, ilyen katalógus ária van benne:

És igy okitja a 15 éves lányokat Despina a Cosiban (a kotonért külön állami támogatást érdemel az előadás):

Aztn hiszem, hogy Mozartot én már vagy csk lemezről nézek, vagy elmegyek érte Amszterdamba :-))

És becsúszott egy Puritánok is, mert még soha nem láttam, és más is örülni fog neki, ha kölcsönkapja :-))



Más:
nem pont a szexuális zaklató Scarpiáról jut az eszembe, de máma eszméletlen nagyot nőtt a szememben a cégem. Körmélben értesitettek arról, hogy egy férfikollégától megváltak, mert zaklatta az egyik kolléganőt.
Én igy, ennyire konkrétan (név nélkül persze) ilyenről még nem hallottam, Magyarországon legalábbis nem. Határozottan, keményen, igy kell ezt, le a kalappal!

Felgyújtott szivárvány

Nincs kedvem linkeket keresgetni, csak a rádióban hallom, hogy egymás után gyújtják fel a melegbárokat és találkozóhelyeket.

Abba kéne ezt hagyni.
Egyrészt, azok az emberek nem ártanak az égvilágon senkinek sem a melegségükkel, sem a felvonulással. Másrészt viszont a gyújtogatás igenis ártalmas, sőt, veszélyes. Egy ekkora városban, ilyen nagy szárazságban szándékosan tüzet okozni igen komoly bűncselekmény. A gyújtogatás egyébként sem csak sima vagyon elleni bűncselekmény, hanem komoly közveszélyokozás is. Sőt, a nyolc napon túl gyúgyuló testi sértésre és az emberölésre való szándékot is feltételezi. Ártatlan emberek meggyilkolását, akik éppen akkor véletlenül egy szórakozóhelyen üldögélnek vagy akár csak egy szórakozóhely fölötti emeleten van lakásuk.
Ezt érdemes lenne átgondolni, egyáltalán nem kedves és egyáltalán nem tisztelt molotov-koktél dobálók!
Attól a perctől kezdve, hogy betöltitek a benzint az üvegbe, közönséges bűnözők vagytok! Semmivel sem vagytok különbek azoknál, akik önmerényletként felgyújtották a Reistagot vagy megbombázták Kassát. Vagy koncepciós pereket koholtak és kivégeztették a saját elvtársaikat. Pont olyan elvakult, erőszakos gazemberek vagytok, akiknek semmi sem drága ahhoz, hogy a saját véleményüket másokra ráerőszakolhassák.
Amint gyűjtogatni kezdetek, attól a perctől kezdve gyilkosok vagytok, közönséges gyilkosok.

Faszkalapok a világban

:-) Szépjóestét!
A jelek szerint műveltségre, érdeklődési körre, társadalmi státuszra és vagyoni helyzetre tekintet nélkül mindenhol vannak olyan faszkalapok, akiknek az az egyetlen -de legalábbis legkedvesebb- szórakozásuk, hogy ha valahol valakik jól érzik magukat akkor odamenjenek és beszóljanak valami olyasmit, amitől a másiknak elmegy a kedve a beszélgetéstől, sőt, néha még a jelenléttől is.
De tényelg, miért kell ezt csinálni?
Basszus, mit lehet kezdeni egy olyan vadbarommal, aki csakis olyasmiket szól be egy fórumon, amivel megsért valakit, aki éppen jóízűen társalog? Mert ha éppen nekem szól be, azt még elviselem, mert simán kiröhögöm a lelki nyomoroncot. De ha a beszélgetőpartneremnek, akkor mi a francot tudok csinálni? Már azon túl persze, hogy megsavanyodik a szám íze és elmegy a kedvem az egésztől. Ha nem szólok vissza, szégyellem magam amiért nem védtem meg a partnerem, ha meg visszaszólok, szégyellem magam, mert tovább mérgesítem a kínos helyzetet.
Melyik ujjam harapjam?
Az a legszörnyűbb, hogy semmi, se műveltség, se jó nevelés, se jólét, semmi nem védi meg az embert attól, hogy bunkó módra viselkedjen, ha egyszer bunkónak született.
Basszus, még a végén elkezdek hinni a predesztinációban.

Éji kaland Szegeden

:-) Szépjónapot!
Nno, hát úgyis régen volt már a blogon szexuális zaklatásról szó. Azt gondolnám, hogy vagy tíz éve kihíztam azt a kategóriát akinek aggódnia kell a szexuális biztonsága miatt, de szombat éjjel rá kellett döbbennem, hogy mégsem.
Kurvára nem örülök neki.
Éjjel egy körül mentem ki a szegedi vasútállomásra, jött szembe egy fiatalember, kérdezte, hány óra. Semmi veszélyt nem éreztem, egy tiszta és rendezett város központjában voltam, az egyetemi kollégium előtt, és egy szürke kis fiatalember civilizált hangon kérdezett, hát miért ne válaszolnék, hogy háromnegyed egy van. Megköszönte, megfordult, elindult a zebra felé. Aztán -mint aki meggondolta magát- megfordult, és megint kérdezett:
- Bocs, ne haragudj, de a gyönyörű szép cicidet is megfoghatom? -
És már nyúlt is, hozzá is ért a blúzomhoz, de markolni már nem volt ideje, mert úgy vágtam a kezére, hogy a csattanás visszhangot vert. És hangosan, fülsértően sziszegtem, nem ordítottam, hanem sziszegtem, hogy NEMMM!!
Iszonyúan megijedt a pasi, sarkon fordult és elrohant, egy másodperc alatt eltünt a Tisza felé vezető árnyékos kis mellékutcában. Szerintem azt sem hallotta meg, hogy utána szóltam, hogy ha még egyszer meglátom, szétrugom a kis pondró pöcsét. Tényleg nagyon gyorsan felszívódott, még a lépteit sem lehetett hallani.
Egy darabig álltam ott, próbáltam összeszedni magam. Először fel akartam hívni a rendőrséget, aztán elgyávultam, és mégsem. A szatirt nyilvánvalóan sikerült elriasztanom, de olyan gyorsan történt az egész, hogy még személyleírást sem tudtam volna adni róla, legfeljebb annyit, hogy kábé olyan magas volt mint én, és sem alkoholszagot nem éreztem rajta, sem egyéb zavarodottságot. Magyarázkodni sem volt kedvem a rendőröknek, hogy mit keresek éjszaka egy vadidegen városban meg hasonlók. Elgyávultam, otthagytam a szegedi nőknek egy kis gennyláda pöcs szatírt.

Vérfertőzés

... és nemi erőszak, ráadásul gyermek ellen, még ráadásabbul értelmi fogyatékos gyermek ellen elkövetett nemi erőszak. [origo]

Néhány mondatot azért kiemelnék, csak hogy tanuljunk belőle:
"A hivatalos tájékoztatásban például szerdán még az szerepelt, hogy a kislány pécsi, de aztán helyi újságírók kiderítették, hogy valójában egy közeli faluban, xxxxxden él a család."
De most úgy őszintén, mekkora lófasz kéne az ilyen újságíró seggébe amitől felfogja, hogy egy 13 éves gyereknek is vannak személyiségi jogai?!! Mi a kurvannyáért nem elégszik meg azzal, hogy a gyerek valahova Pécs környékére való?? Miért kell még azzal is fokozni a tragédiát, hogy tökéletesen beazonosíthatóvá teszik az áldozatot??!!

"A kislányt ugyanis terhessége alatt elvitték egy abban a megyében lévő, a rendőrség által közelebbről meg nem nevezett településre. "Úgy tűnik, hogy a család mindent megtett azért, hogy leplezze a történteket""
Hát igen, a szennyest nem teregetik. Pedig annak a gyereknek apja is van, anyja is van, hát azok csak sejthették, hogy a 12 éves, siketnéma, értelmi fogyatékos kislányuk nem sima szórakozásiból vagy romlottságból esett teherbe. De képesek lettek volna eltitkolni, nyilván, a falu szájától is féltek, hivatalos segítséget sem reméltek. Van még kiket és miről felvilágosítani.

"Az [origo] több olyan xxxxxi lakossal beszélt, akik szerint már az előtt szóbeszéd tárgya volt a faluban a kislány terhessége"
Lásd mint fent: Van még kiket és miről felvilágosítani.

"A helyi önkormányzatnál is tudhattak arról, hogy valami nincs rendben a családnál. Mint az [origo] kérdésére elmondták, ők már a rendőrök intézkedése előtt tettek lépéseket a gyermek védelme érdekében. Azt azonban az önkormányzat nem volt hajlandó elárulni, hogy ez mikor történt, és pontosan mit is jelentettek ezek a lépések."
Hajhaj. Szinte látom a mozdulatot, ahogy hárítják a felelősséget.

"Az önkormányzati tisztviselő kizárólag úgy volt hajlandó megszólalni, ha a nevét nem közöljük, sőt, azt is szerette volna, ha a falu neve se kerül említésre. Sajnálja ugyanis, hogy az alig kétezer lakosú településre egy ilyen ügy miatt irányult a figyelem."
Ahelyett hogy a gyereket sajnálná és sürgősen utána olvasna a témának, hogy legközelebb időben észrevegyék és tenni is tudjanak. A családon belüli erőszaknak, megrontásnak ugyanis van szakirodalma, még ha nem is minden könyvesboltban kapható. Hárítani persze könyebb.

"Az érintett család a főutcán lakik, közvetlenül egy kis gyógyszertár mellett. "
Mondom én, hogy lófasz az újságíró seggébe, ennyi erővel címet is írhatna.

"Ránézésre normálisak, nem züllöttek, magukba zárkóztak - többen is így jellemezték a családot."
Ez a legborzasztóbb, mert a legtöbb erőszakos elkövető ránézésre tényleg teljesen normálisnak néz ki. Jelek persze vannak, csak azokat az ember mindig utólag érti meg:

""Amikor a lányom 15 éves korától elkezdett járni busszal Pécsre, felfigyelt arra, hogy ez az öreg folyton bámulja. Mintha le akarná vetkőztetni a szemével. Így ha meglátta, inkább átment az utca másik oldalára" - mondta az asszony, aki állítja, hogy a lánya már évekkel ezelőtt mesélt neki erről. Akkor nem tartották annyira fontosnak a dolgot, hogy jelentsék bárkinek is, és a nő ma is úgy gondolja, nem volt szó valódi veszélyről."
Ez még a legszörnyűbb, mert az hogy valaki bámul, tényleg nem nevezhető valódi veszélynek. Még akkor se, ha kellemetlen érzetet kelt. Ép érzékű nők persze tudnak különbséget tenni, érzékelik a veszélyt, de egy unoka, akinek szeretni kell a nagypapit, ráadásul siketnéma, be van zárva egy udvarba, hát borzasztó.
Senki, senki se volt, aki megvédje az a gyereket, beleértve a saját apját, anyját, testvéreit.
Tényleg csak azért tettem ide, hogy tanuljunk belőle, szomszédok, pedagógusok, gyermekvédelmisek, had ne mondjam, érintettek is.
Merthogy ezen a területen óriási a látencia, az esetek töredéke derül csak ki.