Don Carlos

:-)) Szépjóestét!
Csak címszavakban a ma esti előadásról.
Az est legszebbje egyértelműen Sümegi Eszter Erzsébete volt. Édesjóistenem, tényleg nem tudom máshogy kifejezni. Olyan jó, annyira nagyon jó egy olyan szopránt hallani, aki az alsó és felső régiókban is egyaránt uralja a hangját és aki nem sikítja, hanem kiénekli a magasságokat. A figura is megvan neki, az érzelmek is, nagyon élveztem az alakítását. Brava, brava, brava!!
Páncél Éva Ebolija sajnos egyáltalán nem tetszett. A művésznőnek ma este nagyon erőltetetten szóltak a magasságai, egy-két dolgot mintha el is mismásolt volna. Ebben nem vagyok ezer százalékig biztos, régen hallottam ugyanis a darabot, nem emlékszem minden hangra. De az biztos, hogy a ma esti Eboli után erős hiányérzet maradt bennem.
Kiss B. Attila Don Carlosa az én ízlésemhez túl egzaltált, túlságosan lúzer. Ebben persze benne van az is, hogy én ismerem a történelmi hátteret és tudom, hogy a Carlos figurájához modellül szolgáló Don Juan -aki egyébként II. Fülöp balkézről való gyermeke volt- bizony nagyon is határozott és tehetséges fiatalember volt - amig az apja meg nem mérgeztette. Szóval én Don Carlossal mint figurával nem vagyok kibékülve, és az én elképzelésemet ugyebár legfeljebb csak én tudnám leénekelni - már persze, ha tudnék énekelni, és legfőképpen, ha tenor lennék. Még szerencse, hogy nem vagyok :-))
Anatolij Fokanov Posája a II. felvonásra melegedett bele a szerepbe, onnantól hozta a tőle megszokott, magas szinvonalat.
Cserhalmi Ferenc Fülöpje öreg és beteg. Ami a rendező elképzeléseinek akár meg is felelhet, de hallani kellemesebb lenne egy középkorú, élete és hatalma -és persze hangja- teljében lévő Fülöpöt.
A többieket most inkább hagyjuk. Pontosabban még annyit, hogy a jó operaház arról (is) ismerszik meg, hogy kis, akár egymondatos szerepeket is jó hangok énekelnek benne. Nos, a Magyar Állami Operaház sajnos bizony messze áll a jótól.
A nap videóján Karita Mattila énekli Erzsébet áriáját 1996-ban, a Théâtre du Châtelet-ben. Vezéynel Antonio Pappano:
.