Kutyafáradt fáradtkutya

:-) Szépjóestét!
Ritka szép napom volt.
REggel elindultunk a Vértesbe, a főszervező azt mondta, hogy egy 2-3 órás sétaút. na most ebből az let, hogy 9-kor indultunk és délután 5-kor értünk vissza a kocsihoz. Közben persze reggeliztünk, ebédeltünk, egy vendéglőben ittunk egy förtelmes, porból készült kapucsínót és még el is tévedtünk. Szedtünk egy nagy kosár gombát. Van benne minden, rengeteg fattyú- és cseh kucsmagomba, óriási ízletes kucsmagombák, vagy három kiló prisztic, pár darab barna csészegomba és májusi pereszke. Képeket most nincs erőm linkelni, a minimum hat órás kemény hegyi gyaloglásban nagyon kellemesen elfáradtam. A kutya azonnal kinyúlt, úgy aludt el, hogy a tátott szájában ott maradt a félig megrágott csont. Mindnyájan rettenetesen élveztük, senki sem nyafogott, senkinek nem törte fel a lábát a cipő, senki nem pánikolt amikor elveszítettük a sárga jelzést. Ha valaki gombát talált, az is örült, aki egyébként nem szereti és a végén azért ő is elkért mindenből 1-1 darabot, hogy otthon megmutassa.
Gyönyörű helyeken jártunk, most csupa virág az erdő. Egyik helyen valami kutyatejféle sárgállik, aztán ugyanez a növény, csak lila árvacslánnal vegyesen, aztán valami égszinkék bojtocska féleség borít be egy domboldalt, mohos sziklák, gyönyörű. Különösen a vége felé volt egy ihletett félóra. Egy meredek kaptató után elég hosszan a hegygerincen vezetett az ösvény. Alul virágszőnyeg, hatalmas, karcsú, szürkés szálfák, felül a smaragd tavaszi lomb, afölött meg az azúrkék ég. A fák koronáján átszűrődött a a Nap és a fényfoltokban felragyogtak a színek. A sötétszürke fatörzsek ezüstösen csillogtak, a sárga, hófehér és lila virágok felragyogtak, a zöld leveleken pedig úgy játszott a napsugár, mint a tenger hullámain. Tán még a madarak is gregoriánt énekeltek, lélegzetelállító élmény volt. Körbe voltunk zárva fákkal, és mégis végtelennek éreztem a teret, mert a fák törzse mögött, szemmagasságban is átsejlett az ég. Nem lehet elmondani, nincsenek rá szavak, hogy milyen ihletett negyedórát töltöttem ott a hegygerincen.
Arról nem beszélve, hogy a jó kis zihálós kaptatók végén éreztem, ahogy a tüdőmből ürül ki a mocsok. Az út végére úgy éreztem, hogy a légjárataim és a bőröm pórusai majdnem olyan tiszták, mint a friss tavaszi levelek.
Csodálatos volt.

Két kis falucskán mentünk keresztül.
Az egyikben gyönyörűen helyreállított, sváb parasztházak vannak, a legrégebbi felirat 1742 volt. Hatalmas, ápolt kertek, virágtenger, de talán minden harmadik vagy negyedik házban laknak, a többi nyaraló.
A másik egy csiricsáré kis falucska, az is szép. Hatalmas, vadonatúj, erkélyes, ballusztrádos, stukkós, három-négy szintes, kastélynak is beillő házakkal. Ott mondjuk pezsgett az élet, úszómedence, saját játszótér, tényleg minden nagyon szép volt.
Hát nem tudom.
Azért jó, hogy vannak helyek, ahol így is lehet élni.

A reklám helye:
Kábé 6 órát gyalogoltunk, a nemrégiben fél áron vásárolt zetorszandálom ismét kitűnőre vizsgázott. Vastag talpa van, amin nem érződnek át a kövek, mégis nagyon rugalmas, jól tapad, még a nedves agyagon sem csúszik. A képen nem látszik, de a bőrszíjak alatt gumírozott bélés van, ami miatt alkalmazkodik a láb formájához és ráadásul engedi mozogni a lábcsontokat. Remekül tartja a lábfejem, és az orrán lévő bumszli is nagyon jól jön, mert pár gyökérben azért ma is megbotlottam, meg sem kottyant. Más szandálban még a körmöm is ottmaradna. Szóval nagyon jó vásár volt, aki szeret kirándulni, annak jó szívvel javaslom, mert megéri. Hat órás hegyi gyaloglás után sem a talpam, sem a bokám nem fáj, sőt, még a térdem sem, ami pedig nekem a leggyengébb pontom. Homokos és kavicsos utakra persze nem alkalmas, de erdőbe tökéletes. Ma egyszer kellett megállnom, hogy valami ágdarabkát kivegyek a talpam alól.
Jól elfáradtam, paplan alá velem, már gömbölyödök is össze.