Márkaépítés

:-) Szépjóreggelt!
Nna, hát máma reggel rendesen felbüffent bennem a kofakultúra.
Úgy kezdődött, hogy a hét elején elfogyott a zabkorpa. Teszkóban nem találtam, gondoltam, megnézem a piaci ábécében.
Volt is nekik, kilós kieszerelés, valami hihetetlen magas áron, 1400 ft-ért. Mivel nem volt nálam az okulárém, megkerestem egy eladót, hogy jól látom-e.
- Megnézné az árat? Tényleg ennyi?
- Igen, 1400 ft, kilós kiszerelés.
- Mióta lett ez ilyen drága?
- Ez norbis, tetszik tudni, az ápdét, azért kerül ennyibe.
- Aha, hát ezt tényleg nem vettem észre, köszönöm!

Hát norbiédesfiam, toll a füledbe!
Vagy hogy a nyitó mondatomnál maradjak, inkább mégis úgy fejezném ki magam, hogy lófasz a seggedbe!
Hát hülyének nézel Te engem??
Basszus, hazafelé jövet a kis gyógynövény-szaküzletben (aki járatos a kereskedelemben, az tudja, hogy ezeknek a pirinyó boltoknak jóval magasabb az árrése, mint a közérthálózatoké) 230 ft-ért vettem 1/4 kilós zabkorpát. 920 ft/kg egységáron, norbikámédes!
Nna.
UhHh.



A zabkorpát egyébként majdnem minden ételbe használom, ami liszttel és grízzel készül. Galuskába, tejbegrízbe, levesek és főzelékek habarásához, palacsintába, császármorzsába, grízgaluskába, mártásokba, szinte mindenbe teszek egy keveset. Az arány úgy alakul, hogy mondjuk 5-6 kanál lisztből vagy grízből 1 kanál a zabkorpa. Búzakorpa is jó lenne, de a zabkorpa szebb az ételben, mert hófehér. Nagyon egészséges, rendben tartja az emésztőrendszert.

És máma vettem a piacon sütővajat. Még sosem láttam ilyesmit, kérdeztem is a nénit, hogy mitől sütő és mennyire vaj. Teljesen vaj, értsd, hogy tejből készült, csak nincs kidolgozva, kikeverve, ezért kemény, nem kenhető. Annyi baj legyen, a császármorzsához úgysem kell kenegetni, pont jó lesz az ebédhez.

Császármorzsa
1 tojást felütök, csipet sóval és három decinyi tejjel kissé felverem. Megy bele egy kanál zabkorpa (határozottan nem norbiápdét!!) és annyi gríz, hogy egy jó sűrű palacsintatésztát kapjak. Sajnos szemre szoktam dolgozni, dunsztom sincs, mennyi gríz kerül bele. Szórok még hozzá egy fél marék mazsolát és egy citrom héját párszor áthúzom a reszelőn, csak éppen hogy egy leheletnyi illatot adjon a masszának. Leülök megírni a blogot, kicsit molyolok még a konyhában, hogy legalább egy órát pihenjen. Aztán fogom az öntöttvas serpenyőt, teszek bele egy szeletke (kábé 2-3 deka) vajat, felforrósítom és amikor serceg, belezuttyantom a tejes-grízes masszát. Eddigre -ha eleget pihent- a gríz megpuhul és már szinte csak pirulnia kell. Amikor az alja lesült, fakanállal átforgatom. Mindig felkapirgálom ami odasült, közben a masszát vagdosom is a kanállal, hogy tényleg császármorzsa kinézete legyen. Mindig hagyni kell egy kicsit odapirulni, akkor lesz finom. Három-négy lepirítás, átforgatás és aprítás után kész is a császármorzsa, lehet tányérba rakni, tetejét porcukorral megszórni vagy mézzel megcsorgatni és valami pikáns lekvárral tálalni. A kamrában éppen egy őszibarack-sárgadinnye dzsem volt a legközelebbi, hát így ma azzal eszem.

(érdemes tudni, hogy már nem kifogástalan frissességű, sőt, akár savanyú tej is jó. Sőt, savnyú tejjel még finomabb is. Komolyan mondom, nagymamámtól tanultam, ha nekem nem is, de neki el lehet hinni. Feltéve persze, ha tényleg tejről van szó és nem valami reggeli italnak nevezett izéről)