Tudat alatt vezér ... vagymilyaszösz

Hetek óta figyelem magamon azt, hogy hogy viselkedek séta közben, társaságban.

Az utóbbi tíz évben már leszoktam arról, hogy szóval tartsak egy társaságot. Illetve hát eleinte szokatni kellett magam, aztán egyszercsak már nem is kellett figyelnem, ment magától.
Elhallgattam, úgy el tudok lenni 3-4 ember között, hogy legfeljebb csak hümmögök.
Mostanában új dologra figyeltem fel.
Ha hárman vagy többen sétálunk, mindig középen találom magam. Tökmindegy, hogy milyen az ivararány, valahogy mindig én kerülök középre és a többiek az én két oldalamról, rajtam keresztül beszélgetnek egymással. Én persze nem akarok központi figura lenni, ha észreveszem magam, szép lassan elkezdek manőverezni. Lemaradok, behívom a kutyát, orrot fújok. Legjobb, ha pocsolyás helyen vagyunk, mert akkor úgyis libasorba kell rendeződni és utána simán beállhatok a többiek bal vagy jobb oldalára. Férfiakat azért szeretem valahogy a bal oldalamon tartani, a nőknek meg, mivel nálam -ha csak pár évvel is, de- idősebbek, hát tiszteletből próbálok nekik balról maradni. De aztán eltelik pár perc, lehet be is kapcsolódok a csevelybe, és ismét azon kapom magam, hogy megint én vagyok középen. Fogalmam sincs, miért van ez. Ma megszámoltam, nem egészen egy óra alatt háromszor manővereztem ki magam középről, csak azért, hogy pár perc múlva megint ugyanott legyek.
Nem véletlen hát, hogy dunsztom sincs mihez kezdjek magammal. Jó nagy katyvasz lehet a fejemben.