Az álláskeresés rejtett szépségei

Nem mondom meg, hogy melyik napilap kulturális rovatvezetőjétől kaptam ezt az automatikus választ:

"Your message

To: XXX
Subject: xxxxxx
Sent: Thu, 12 Jun 2008 12:10:48 +0200

was deleted without being read on Thu, 12 Jun 2008 15:02:18 +0200"


Nno.
És még nagy csalódás sem ért, mert kábé erre számítottam. Viszont juszt sem hagyom magam, elküldtem mégegyszer ugyanazt, csak egy másik címról, egy kifejezőbbnek gondolt tárgy megjelöléssel, hátha csak szpamnak nézte.

Ami az állásinterjút illeti, hát a mai egész biztatóan alakult. Nem is asszisztens kéne nekik, hanem egy erőforrás nyilvántartó és kezelő. Gyakorlatilag azt kéne naprakészen nyilvántartani, hogy mit csinál a csoporthoz tartozó 30 mérnök. Kinél van egy kis lyuk, ahova bele lehet suvasztani egy pár napos feladatot, kell-e határidőket átütemezni, kijövünk-e az előirányzott pénzből és hasonlók. Jelentéseket, kimutatásokat írni, elkészíteni a főnök prezentációit, néha megszervezni egy-egy tréninget. Mindezt csupa pasi között, jelenleg még kijelölt női mosdó sincs az egyébként vadiúj és patyolattiszta épületben :-))) - ahonnan néhány hónap múlva költöznek, mert bővül a divízió és kinőtték a helyet. Az íróasztalokon alapfelszerelés a PC 19-es TFT monitorral + laptop és fülhallgató. 12-en vannak egy szobában, amig ott voltam, senki nem szólt át az asztalokon, senki sem csevegett, mindenki ült az asztalánál és dolgozott. Vagy volt rajta fülhallgató vagy nem, de a jelek szerint zenét lehet hallgatni és akinek pletykálni valója van, az elintézi kint, vagy cigiszünetben.

Most azon agyalok, hogy melyiket akarnám jobban. Ezt a mait az én képességeimmel és tudásommal 3-4 hónap kőkemény bedolgozás után félkézzel, rutinból tudnám csinálni, viszont csak maradnék ott, ahol voltam, ti. más keze alá dolgoznék - több-kevesebb önállóssággal, de maradnék egy jobbkéz. A légitársaságnál (ha el nem baszarintottam volna pénteken) sokkal többet kéne tanulnom és valamennyire mindig önálló lennék. Beosztott persze az is, de egy csoport egyenrangú tagja és nem a főnök jobbkeze.
Mondjuk, még ha tudnám is, hogy melyiket akarom jobban, akkor sem én fogok dönteni, hanem ahol engem akarnak, oda megyek. Két hét múlva kiderül, hogy kellek-e.
Ez is nagy újdonság egyébként, 10 évvel ezelőtt, amikor utoljára kerestem munkát, nem tartott ilyen sokáig a döntés. Vagy a választás lett ennyivel nehezebb, vagy a HR-esek közben kidolgozták annak a módszerét is, hogy ne hagyják magukat nagyon meghajtani.