Nagy ijedtség,

kicsi baj.
Szerencsére.
NNo.
Basszameg.
Elgázoltak.
A járdára festett kerékpárúton, egy üzlet vevőparkolójából jött ki egy autó és oldalról elcsapott. Ő se volt gyors, én is kifelé manővereztem, nagy baj nem történt, eldőltem és a mély átlépőjű női bringa nyerge és kormánya közé betérdepeltem. Rendesen, négykézlábra, ha nincs rajtam kesztyű és vitorlavászon hosszúnadrág, nem sok bőr maradt volna a tenyeremen és a térdemen. Így van egy puklim a bal lábszáramon és a jobb achilleszemen egy araszni, felületi kis karcolás. A bringa első kereke szétment, a pasi elvitt egy szervízbe és kifizette a javítást.
Ennyi.
Illetve hát ennél sokkal színesebb, de most képtelen vagyok többet írni, minden belső szervem remeg, muszáj pihennem egyet indulás előtt.
Majd holnap dühöngök kicsit azon, hogy hova raknak kerékpárutakat, miért nem biztonságosak a kihajtók, miért nem tesznek ki tükröt és hasonlók.
Most lefekszem, mert ha nem, elájulok.