A puska másik vége

:-) Szépjóestét!
Még nem meséltem, de egy iszonyú rasszista közösségben dolgozom. Naponta röpködnek a tarkónlövési és kitelepitési javaslatok. Jobbára nem szólok, időm sem nagyon van, meg aztán ilyen szinvonalon már nem érdemes beszélgetni vagy érvelni.
Máma nagy felháborodva mondja az egyik srác, hogy azt mondja a hiradó, hogy a a szlovák 15 évesek egyharmada gyűlöli a magyarokat. Hát hogy ez hogy lehet, hogy miért nem a cigányokat, meg egyáltalán. Most először szólaltam meg a témában, egyszerűen nem birtam megállni, hátha sikerül abban a sötét agyféltekében némi homályt fakasztanom.
- Hát ez az, ezért kéne kicsit jobban vigyázni a tarkónlövéssel, nem is kell messze menned, oszt mindjárt a golyószóró csipősebbik végén találod magad. -
Nos, sem szikrát, sem homályt, sem semmi ilyesmit nem sikerült fakasztanom, a kedves kolléga viszont nagy valószinűséggel azóta is azon tűnődik, hogy zsidó vagy cigány vagyok-e. Hétfőre talán eljut odáig, hogy biztosan feminista, esetleg buzi. Igen, ezt a választ találja majd a legelfogadhabbnak, lévén sem csepegő kilincsorrom nincs, sem füstös szemem, viszot szeretek biciklizni. Valami bajomnak tehát biztosan kell lenni, mert egészséges ember ilyet nem mond. Egy multicégnél pláne nem, ugye, ahol indiaiakkal, románokkal, négerekkel és egyéb -szerinte- tarkólövésre érdemes népekkel dolgozunk együtt, szoros napi kapcsolatban.
Mondom én, hogy egy bizonyos szint alatt nem érdemes vitába szállni.
A bennem lakó liberális és önkéntes népművelő meg legfeljebb tarkónlövi magát.