Egy nehéz nap délutánja

Hát basszus, máma (és tegnap este) minden összeesküdött ellenem.
Ömlesztve, mert rosszul vagyok.
Azt hiszem, végre megtalaláltam a kijáratot a projektmendzser-projektasszisztens-mérnök-csoportvezető-irodavezető bűvös ötszögből. Eddig csak kérdezgettem, hogy ki tudna segiteni ennek vagy annak a problémának a megoldásában, és mindenki továbbküldött. Ma fogtam magam és irtam egy e-mailt az irodavezetőnek, hogy itt a szükséges két megrendelő ellenjegezve, legyen szives és intézkedjen, jelöljön ki valakit a projekt inditására.
Az csak a baj, hogy az irodavezető gyakorlatilag a főnököm, vagy legalábbis annak a helyettese - illetve hát, egy ilyen mátrixos szervezetben ezt soha nem lehet tudni, legalábbis nekem még nem sikerült rájönnöm, hogy igaziból ki is adhat ki egy utasitást valakinek arra, hogy egy feladatot elvégezzen.
Nekem a felvételnél azt modnták, hogy a határozottságom és a pitbulltermészetem kell nekik, hát most tessék, itt van, ők akarták, ráfogtam, most már akkor sem engedem el, ha eltörik az állkapcsom.
Mindenesetre holnap kiderül, hogy ilyesmire gondoltak-e. Én mondjuk nem, de már úgyis mindegy. Én már tudom, hogy ha tisztességesen dolgoznának azok, akiknek ez bele van irva a munkaköri leirásába, énrám nem lenne szükség egyáltalán. Na jó, legfeljebb valami Cuppancska félére, akinek annyi dolga lenne, hogy a tetűlassú SAP-ból letöltögesse az adatokat a főnöknek. Itt nem az a baj, hogy tervezni kell az emberi erőforrást, hanem az, hogy túlteng a szorgalmi gyengeforrás.
Nna, még a humorom is szar.

Aztán, tegnap munkaidő vége előtt öt perccel hivott a főnököm, hogy az a lengyel kollégánk akinek pénteken szerveztem le az itt tartózkodását, lekéste a gépet. Nosza, újraszervezni taxit, szállodának szólni, hogy a szobát tartsák fenn. Ez semmi.
Közben küldtem neki taxicsekket a szállodába, hogy ne a saját pénzével kellessen fizetni. Üzenet a szállodába, SMS a kollégának, hogy ne fizessen, hivja ki a recepcióst, stb, stb. Reggel az egyik kolléga behozza, fél nyolckor várja szálló előtt, fél kilenckor megbeszélés az egyik kollégával, kilenckor egy másikkal, tizenegykor egy harmadikkal, egy órakor megint, kettőkor ismét, kézről kézre fogják adni.
Na most ehhez képest a taxicsekket nem adták le a szálloda portáján, gondolta az illető, majd reggel, amikor hozza befelé. Csak hogy nem vele jött, hanem talált valami ismerőst. Fél kilences megbeszélés lekésve. Aki viszont kilenctől tizenegyig akarta, az fél tizre végzett. Akkor besuvasztjuk azt is, ami reggel elmaradt. Akkor közben kiderült, hogy igaziból nem is a mi vendégünk, nem fizethetünk neki ebédet. Bizisten, a percre pontosan leszervezett és visszaigazolt meghivókkal megtámogatott programot kétszer szerveztem át. A netes konferenciameghivásokkal, lemondásokkal és módositásokkal együtt legalább húsz-harminc e-mailt irtam. Csak tudnám mi a fasznak, amikor az egész annyiból állt, hogy egyik iróasztaltól átsétált a másik iróasztalhoz, délután meg lesétált a a műhelybe és ment sorba a munkaállomások között.
Nem kell ám érteni, hogy mi történt, én sem értettem, csak kapkodtam a fejem és sodródtam az eseményekkel.

Mindeközben háromszor kellett ma újratelepittetnem az ekszcellt mert összeakadt a levelezővel és minden mentésnél vagy e-mail küldésnél lefagytak. Ezt jó multihoz méltóan távgyógyitással, Indiából próbálták megoldani, aminek eredményeképpen több mint három és fél órát lógtam a telefonon. A végén már közöltem, hogy amig az újabb verzió felmászik, én elmennék öt percre, mert összepisilem magam. Ezt mondjuk nem igy mondtam, de szerintem értette a srác és nincs kizárva, hogy addig ő is kirohant és könnyitett magán. Viszont tudja, hogy van nálunk egy Balaton.
Este fél hétre sikerült egy működő számitógépet kapnom, még akkor fogtam hozzá az e-mailjeim olvasásához, szortirozásához, megválaszolásához.
Sikitok.
Basszus, most már kivánom, hogy rúgjanak ki, ezt én nem akarom, ráadásul közben a velem szemben lévő légkondi 25, a hátam mögötti viszont 16 fokra van állitva.
Bassza meg, inkább visszamegyek takaritónőnek, de ezt nem, ilyen napot mégegyet nem és nem, nemmmmmmm fogok végigcsinálni!!!!

Azt viszont elhatároztam, hogy a lengyel srác telefonszámát megteszem a lottón. Országkóddal, kettes csoportositásban tökéletes tipp, szerintem nyerni fogok vele.

Idegbaj ellen: