Hihetetlen,
de nem rúgtak ki. A nyakam rá mertem volna tenni, hogy a szeptembert már nem velem kezdik el. De nem, egyeztettünk pár dolgot és szorosabb határidőket kaptam. Váálaszokat a kérdéseimre egyáltalán nem, de már nem is érdekel. Minél jobban megszenvedek a dolgokkal, annál stabilabb ismereteim lesznek. És hát annál több felesleges, soha többé nem használható ismeretem lesz, ha a végén mégis besokallok.
Egyébként légkondi-ügyileg titkos támogatóim akadtak. Akik eddig egy szót sem szóltak, most elkezdtek nyúlkálni a távirányitó után és nyomogatják rajta a + gombot. Ma az egyik még káromkodott is egyet, hogy ki az a fasz (bocsánat, nem én mondtam, idézek) aki 21 fokra állitja.
Most erre nem tudok mit mondani. Mert vagy ők olyan pondrók, hogy csak sunyitanak addig, amig valaki fel nem vállalja konfliktust és pár ellenség beszerzésével kikaparja nekik a gesztenyét, vagy én vagyok összeférhetetlen.
Gondolkozzon ilyesmin a rosseb.
Éhes vagyok, de nincs kedvem főzni, el kell mennem kenyérért. Holnapra úgyis kell, nyársalni akarok, a Duna parton füstölődni és nézni, ahogy a szalonnáról lecsöppen a zsir. Édesre sült hagymát akarok enni, parázsban sült fóliás krumplit és mindezt le akarom öbliteni egy üveg sörrel. Vagy fröccsel, ezt majd még eldöntöm amig elérek a boltba.
Tegnap este nagyon finomat vacsoráztam. A zöldséges fiók hátsó sarkában találtam két ottfelejtett paradicsomot, éppen a lottyadás előtti utolsó stádiumban. Egy kis serpenyőben felhevitettem két kanál olivaolajat, megpiritottam rajta egy kis fej hagymát és egy gerezd hajszálvékonyra szelt fokhagymát. Rászeleteltem a túlérett paradicsomokat és elég gyors lángon azt is megpiritottam. Picit sóztam, belevagdostam 8-10 szem zöld olajbogyót, fűszereztem egy mokkáskanál oregánóval és pici vizzel felengedve jól összeforraltam. Közben kifőztem egy marék masnitésztát, leszűrtem, beleforgattam a szószba és jó vastagon megszórtam reszelt Pannónia sajttal. Mióta a Trappista minősége úgy leromlott, azt szoktam venni, mert bár kissé édeskésebb mint a trappista, de finom, a minősége és az ára pedig jó arányban van. Szóval egy isteni paradicsomos-olajbogyós tésztát ettem, ritka finomra sikeredett.
Jó érett paradicsomot picit karamellizálni, az az izletes szósz titka.
Egyébként légkondi-ügyileg titkos támogatóim akadtak. Akik eddig egy szót sem szóltak, most elkezdtek nyúlkálni a távirányitó után és nyomogatják rajta a + gombot. Ma az egyik még káromkodott is egyet, hogy ki az a fasz (bocsánat, nem én mondtam, idézek) aki 21 fokra állitja.
Most erre nem tudok mit mondani. Mert vagy ők olyan pondrók, hogy csak sunyitanak addig, amig valaki fel nem vállalja konfliktust és pár ellenség beszerzésével kikaparja nekik a gesztenyét, vagy én vagyok összeférhetetlen.
Gondolkozzon ilyesmin a rosseb.
Éhes vagyok, de nincs kedvem főzni, el kell mennem kenyérért. Holnapra úgyis kell, nyársalni akarok, a Duna parton füstölődni és nézni, ahogy a szalonnáról lecsöppen a zsir. Édesre sült hagymát akarok enni, parázsban sült fóliás krumplit és mindezt le akarom öbliteni egy üveg sörrel. Vagy fröccsel, ezt majd még eldöntöm amig elérek a boltba.
Tegnap este nagyon finomat vacsoráztam. A zöldséges fiók hátsó sarkában találtam két ottfelejtett paradicsomot, éppen a lottyadás előtti utolsó stádiumban. Egy kis serpenyőben felhevitettem két kanál olivaolajat, megpiritottam rajta egy kis fej hagymát és egy gerezd hajszálvékonyra szelt fokhagymát. Rászeleteltem a túlérett paradicsomokat és elég gyors lángon azt is megpiritottam. Picit sóztam, belevagdostam 8-10 szem zöld olajbogyót, fűszereztem egy mokkáskanál oregánóval és pici vizzel felengedve jól összeforraltam. Közben kifőztem egy marék masnitésztát, leszűrtem, beleforgattam a szószba és jó vastagon megszórtam reszelt Pannónia sajttal. Mióta a Trappista minősége úgy leromlott, azt szoktam venni, mert bár kissé édeskésebb mint a trappista, de finom, a minősége és az ára pedig jó arányban van. Szóval egy isteni paradicsomos-olajbogyós tésztát ettem, ritka finomra sikeredett.
Jó érett paradicsomot picit karamellizálni, az az izletes szósz titka.
Címkék: konyha, közerkölcsök, magánbűn, munkakeresés
2 Comments:
At 8:25 du., Névtelen said…
"Mert vagy ők olyan pondrók, hogy csak sunyitanak addig, amig valaki fel nem vállalja konfliktust és pár ellenség beszerzésével kikaparja nekik a gesztenyét, vagy én vagyok összeférhetetlen."
Vagy esetleg nem hallották még a viccet a medve halállistájáról... Szomorú, hogy milyen sokszor áll ez a háttérben.
At 6:29 de., Brünnhilde sziklája said…
Nem, ennyire sajnos nem egyszerű, mert itt nem kihúzni kell, hanem kivésni. Iszonyatos harc indult be a hőszabályozó körül.
Megjegyzés küldése
<< Home