Multicsapdában

Tényleg, nem szóvicc, fogva vagyok, többszörösen is.
Az egyik ugye a friss allergiám a légkondira. A torkom már akkorára van dagadva mintha mandulám lenne - holott biztosan tudom hogy nincs, négy éves korom óta nincs, ami már majdnem olyan, mintha soha nem is lett volna.
A másik meg ugye, hogy felvettek oda tótumfaktumnak, aki majd rendet rak a projektmenedzserek között, nem engedi elszállni az egyes mérnökcsoportok leterheltségét és ráadásul még mindenféle stsatisztikák gyártásával bebizonyitja, hogy meg kell duplázni a létszámot.
Na most ehhez képest semmilyen, tényleg semmilyen információt nem kapok meg. Amit meg igen, annak a megszerzéséhez saját kis trükköket kell kifejlesztenem. Például, mivel az SAP-t nem lehet terméknevekre keresni csak számokra, az új projektekről meg semmiféle értesitést nem kapok, a következőket teszem, ha biztosan meg akarom tudni, hogy új projektet nyitottak egy témában: megnézem az általam ismert projektszámok közül a legmagasabbat, azt beirom az SAP-ba, majd kivonok belőle 50-et. Ez lesz a minumum. Majd hozzáadok ötvenet, ez lesz a maximális lehetőség. Az SAP-nak kábé 8-10 perc kell, mire egy ilyen lekérdezést lefuttat, viszont a végén, ha mondjuk az utolsó ismert projekt 3547 volt, és a listában szerepel egy 3548-as, akkor azt a számot külön beirom és cirka másfél perc mulva már azt is látom, hogy az illető projektnek mi a neve - ergo meg tudom állapitani, hogy ezt vártam-e. Mindehhez vegyük figyelembe, hogy 8 ország projektjeit figyelem, és ha egy projektmenedzsernek jó napja van, egy nap 20 új projektet is nyithat - hogy aztán másfél hónapig ne nyisson egyet se egyáltalán. Szóval napi 2-3 óra intenziv SAP masszirozással már sinen vagyok, mondhatom.
A másik szép eset ma történt, illetve mindjárt kettő is.
Kezdjük a szakmába illővel.
A főnököm továbbitott nekem egy másfél méter hosszú levélváltást, amiből az derült ki, hogy az egyik projekten átadás után változtatni kellett valamit, de mivel már lezárták, a Lajtától nyugatra élő mérnök nem tudja hova könyvelni az elvégzett munkát.
Nos, megkerestem az itthoni projektmenedzsert.
Ő elküldött a beszerzőhöz, mondván, hogy ilyenkor ők szokták ideiglenese visszanyitni a projektet.
A beszerző elküldött az osztrák projektmenedzserhez. Ez már gyanús volt, mivel a kapott e-mailben ő kérte, hogy intézkedjen a főnököm.
Nem baj, azért a házi csevegőnkn megkérdeztem tőle, hogy van-e joga visszanyitni egy projektet, mert azt gondoltam, hogy nincs. Kiderült, hogy van, csak éppen a főnököm utasitására teheti meg. Viszont megtudtam a projekt lajtán túli számát, mivel mint emlitettem volt, névre nem tudok keresni, és valami hihetetlen logikával a nagy multi úgy számozza az egyes részfeladatokat, hogy azok ne utaljanak egymásra. Az osztrák mérnük AT235 szám alatt tervez, a francia kábelkészitő FR442 szám alatt forraszt, a magyar szerelő HU1568 szám alatt rak össze, a német projektmérnök DE908 szám alatt hangolja mindezt össze. Hát basszák meg, de tényleg!
Szóval itt megint megakadtam, merthogy pont a főnököm utasitott engem, hogy szervezzem le a dolgot. Nyomoztam tovább, hogy mik a feltételei egy ilyen akciónak.
-Cégen belüli rendelés megvan.
-A munkára betervezett pénzösszeget még nem léptük túl, vigan belefér a plusz munka.
-a teljes projekt még nincsen kész, tehát annak sincs oka, hogy a lezárt részfeladatot ne tehessük újra aktivvá.
Igen, de ki??
Minderre a következő válaszokat kaptam:
1. a magyar projektmenedzser, aki az egészért felelős.
2. a beszerző
3. a lajtán túli projektmenedzser, aki a részfeladatért felelős
4. a mérnökök főnöke
5. a projektmenedzserek főnöke.

Ez öt ember, akik között két kört futottam. Igaz, a második körben már egész otthonosan éreztem magam.

De ez még semmi.
Jövő héten jön az egyik partnerünk, foglaljak neki szállodát és taxit.
Na most ez az, amit fél kézzel, becsukott szemmel is három perc alatt elintézek.
A taxi simán ment, ott már tudom, hogy kivel vagyunk szerződésben.
A szállodánál elgondolkodtam, mert bár tudtam, hogy hova, de azt azért sejtettem, hogy nem lehet csak úgy, hűbelebalázs módjára lefoglalni egy szállodai szobát. Mégiscsak tudnom kéne, hogy milyen árkategóriát szoktunk, van-e kedvezményünk és ügyfél azonositónk, ilyesmi.
Megkérdeztem a személyzetist, hogy ki tud segiteni. Mondott egy nevet, aki éppen szabadságon volt tegnap, sebaj, egy napon már semmi sem múlik, majd ma.
Úgy is volt, reggel nála kezdtem, igérte szentül, átküld mindent. Ebédnél megkérdeztem, hogy mikor várhatom az anyagot. Jah, elfelejtette, majd ebéd után. Két órakor irtam neki, küldött is egy linket. Nagy boldogan rákattintok, hát feljön egy oldal hat darab szálloda nevével, mindegyik mellett a szobafoglalás telefonszáma és egy szép kép a hotelről. Ár, kategória, ilyesmi nyista, a telefonszám a recepcióé, náluk nem lehet a cégeknek szobát foglalni, kapcsolnak. Onnan is tovább kapcsoltak, végül a harmadik hölgy nagyon kedvesen elmondta, hogy a cégeink milyen kapcsolatban állnak egymással, milyen szobákat szoktunk foglalni és hogyan szoktunk fizetni. Minderre alig másfél órám ment rá. Ami egyébként nem lenne baj, mert most már ezeket is tudom, sőt, formanyomtatványt is kaptam a szobafogaláshoz, csak éppen nem vagyok benne biztos, hogy nekem mindezt a szállodától kellett megtudnom.
Hát igy állok.
Én akartam, bizisten nagyon akartam ezt a munkát, de ezt azt hiszem, nem fogom sokáig csinálni, ez még rosszabb, mint a minisztérium volt. Ott legalább első perctől kezdve hasznom vették, itt meg még egy nyomorult szobafoglalásra is két nap kell, mert még egy ilyen baromi egyszerű dologhoz is katerpillerrel kell kibányásznom a legalapvetőbb információt is ebből a baszott nagy szervezetből.
Jah, egyébként az egyik legelegánsabb szálloda meghivott egy pohár pezsgőre és hogy tekintsem meg a "házat" belülről is.
Hehe.
Én, meg az ötcsillagos pezsgőzés, uramisten, látom magam, ahogy az arcomon repedezik az idétlen vigyor és hasra esek a másfél centi vastag szőnyegben. Bár, ha belegondolok, ha majd lesz új biciklim, akkor macskanadrágban, kukásmellényben és reggeli harmattól meg parlagfű-pollentől gacsos zetorszandálban odatűzni magam hatodik csillagnak, nos, az nem is lenne olyan rossz móka.