Fanyalogva

:-) Hasfájós szépjónapot!
:-((

Nna, máma megint úgy jártam, ahogy még soha.
Reggel jókor felkeltem, hagymát pucoltama, paprikát, paradicsomot mostam, szeleteltem, csirkemájat hártyáztam és feleztem, szalonnát metéltem hajszálvékony szeletkékre.
Ilyet azért már csináltam, nem ez a lényeg.
Aztán mindezen hozzávalókat újonnan vásárolt kis fémnyársakra húztam, picit megsóztam, bőven megszórtam majorannával és becsomagoltam alufóliába.
Hát ez is előfordult már velem jópárszor.
Az erdőbe menet megálltam a kisretkesben és vettem egy üveg előhűtött Heinekent.
Ilyen is történt már velem, hajaj, nem is egyszer!!
Hanem, olyan még tényleg soha, hogy kint az erdőben ne tudjam meggyújtani a tüzet és szégyenszemre nyersen haza kellessen hoznom a gondosan előkészitett nyársakat!
Ráadásul még a sört is felbontottam amikor elkezdtem a tüzet rakni, és ugye azt akkor már meg kellett innom, éhomra. Mit ne mondjak, nem esett jól, de mégsem akartam jó Kocsma Julcsa módjára délelőtt tiz órakor egy üveg sörrel a kézben bandukolni hazafelé.
Ha már igy alakult, még időben kimentem a piacra. Nyugtatónak (és detoxikációs célzattal) az útba eső cukrászdában ettem egy mákos rétest. Kutyakaja, leveszöldség, kovászolni való uborka, lecsónak való, miegyéb, de közben hallom ám, hogy lecsó-fesztivál van a piacon. Nosza, gondoltam, hát akkor kóstoljunk lecsót, ennyi gyaloglás és hajolászás után egy mákos rétes mégsem elég reggelire!
Mentem is lecsózni nagy lelkesen, tényleg aranyos dolognak tartom az ilyen főzőversenyeket. Aztán elment a kedvem attól is. Én tudom, hogy az én cukkinis franciás lecsóm eretneknek számit a magyarok istenének a szemében, de azok a lecsók amiket a piacon láttam, borzalmasan néztek ki. Az egy dolog, hogy mindegyiken vastag zsirréteg úszott, de ráadásul minden fajtából kifigyelt valami olcsó kolbászféleség. Virsli, lecsókolbász, ilyesmit meg én ugye akkor sem eszem, ha ingyen van. Sőt, még akkor se, ha netán nekem fizetnének érte. Nézegettem hát a lecsókat és úgy döntöttem, hogy ez nékem nem éri meg hogy előbb sorbaálljak érte, aztán hogy tűző napon, a két tömött szatyorral a lábam között állva falatozzak.
Hazajövök inkább és csinálok magamnak lecsót úgy, ahogy én szeretem;

Hozzávalók:
1 rész vöröshagyma, durvára darbolva
1/2 rész lecsópaprika -lehetőleg a pirosra érett- magozva, szzélesebb csikokra vágva
1/2 rész bogyiszlói paprika, hasonlóan feldolgozva. Aki nem szereti a csipőset, az duplán vegyen a lecsópaprikából
1 rész érett paradicsom. Igényesek hámozhatják is, én csak a csumája zöld részét vágom ki és mérettől függően negyedelem vagy nyolcadolom.
1/2 rész cukkini, mosva, szeletelve, hámozni nem kell!
1/2 rész padlizsán, mosva, szeletelve, hámozni ezt sem kell. Picit besózni, egy órát
állva hagyni majd leöbliteni és kicsavarni viszont igen.
Izlés szerint pici só és olaj.

A padlizsánnal érdemes kezdeni, mert annak kicsit pihenni kell. 2-3 centis kockákra vágom, néhány csipet sóval meghintem és egy szűrőben félreteszem csepegni. Az olajat megforrósitom és beledobom a hagymát. Picit megsózom és fedő alatt párolom. 5-6 perc után hozzáboritom a paprikákat, újabb néhány perc után a paradicsomot. Pár percig ez is rotyog, ekkor jön bele a felkrikázott cukkini és a leöblitett, levétől kicsavart padlizsán. Ezt is fedő alatt párolom pár percet, de ekkor már figyelek, hogy ne maradjon túl leveses a lecsó. Ha nagyon hignak itélem, leveszem a fedőt és kicsit párologtatok a levéből.
Hát ennyi. Én úgy szeretem, ha a zöldségek még nem esnek szét és jó sok, sűrű szaft marad alatta. Ehhez lehet aztán rizst adni vagy sült csirkecombot, esetleg hirtelen sült húsokkal is össze lehet rottyantani, ha valaki mindenáron húst akar. De a legjobb friss bakonyi barna vagy korpás kenyérrel kitunkolni a tányérból.