Október 1.

A nagy hajtásban közben el is lett felejtve, hogy lejárt a próbaidőm. Pénteken még volt eszemben, hogy bemegyek a főnökhöz és rákérdezek hogy kell-e jönnöm elsején, mert ha igen, akkor inkább nem jönnék, kéne már egy-két nap szabadság. Eddig ugyanis nem vehettem ki, benne volt a szerződésemben. A számat még ki se nyitottam, már kezdte sorolni, hogy miket kell megcsinálnom 20-ra, amikor jön a nagyfőnök. Hát szabadságigénylés elhalasztva, mert az a 20-a bizony 14-e. Akkor megyek ugyanis egy egy hetes tréningre, szóval addigra kész kell lennem.

Legközelebb már csak ma jutott az eszembe, hogy hát bizony elmúlt a fordulónap, véglegsitve vagyok. Vigasztalásképpen be is szabadultam rögtön a kedvenc internetes CD boltomba, ime:
egy Tosca (amilyen pervrz HüPi vagyok, naná, hogy az überbrutális, taszitóan perverz Terfel miatt vágyom erre a lemezre)


egy Mozart Da Ponte trilógia
Ecsém, ilyen katalógus ária van benne:

És igy okitja a 15 éves lányokat Despina a Cosiban (a kotonért külön állami támogatást érdemel az előadás):

Aztn hiszem, hogy Mozartot én már vagy csk lemezről nézek, vagy elmegyek érte Amszterdamba :-))

És becsúszott egy Puritánok is, mert még soha nem láttam, és más is örülni fog neki, ha kölcsönkapja :-))



Más:
nem pont a szexuális zaklató Scarpiáról jut az eszembe, de máma eszméletlen nagyot nőtt a szememben a cégem. Körmélben értesitettek arról, hogy egy férfikollégától megváltak, mert zaklatta az egyik kolléganőt.
Én igy, ennyire konkrétan (név nélkül persze) ilyenről még nem hallottam, Magyarországon legalábbis nem. Határozottan, keményen, igy kell ezt, le a kalappal!