ki vagyok merülve,

de nagyon.
Valahogy a munka is összejött, az üres lakásba hazajönni sem igazán szeretek. Ma is mire észrevettem, nyolc elmúlt, és én még dolgoztam. A múlt héten végig egy amerikai csávót molesztáltam. Multiéknál az a divat, hogy mindenki mindenféle processzeket meg templéteket szül. Én teljesen el vagyok képedve, hogy milyen iszonyat bonyolult dolgokat képesek kitalálni arra, hogy két alkalmazást összekössenek egymással. Hihetetlen, nem arra törekszenek, hogy kiválasszák, hogy két bérszámfejtő vagy raktári rendszer közül melyik a jobb, hanem ha éppen úgy alakul, hogy felvásárolják egymást, egyesülnek, mit tudom én, akkor a két- háromféle bérszámfejtést meg miegyebet PÁRHUZAMOSAN viszik.
Aztán persze csodálkoznak, hogy nem konzisztensek az adatok, és mindenféle cifrábbnál cifrább riportokat kreálnak, excelbe importálnak, makróznak, mikróznak, és máris ott tartunk, hogy információs társadalom ide vagy oda, a szabadságos tömb meg a bérkarton hatékonyabb, és kevesebb adminsztrátort igényel, mint a plasztikkártyák meg leolvasók, műholdas kapcsolattal.
Nem viccelek, az egész múlt hetem egy ilyen idióta, agyonmakrózott exceltáblával ment el, meg a roppant elégedett megalkotójával.
Aztán ha az ember este kilenckor ér haza, naná, hogy kell még kis idő, hogy lecsengjen.
Éjjel 1, 2 óra, mire el tudok aludni.