:-))) Szépjóestét!


Iszonyú rombolást végzett tegnap este a vihar. Hajnalban alig bírtam bebringázni, a lakótelepen ahol keresztül szoktam hajtani nem csak gallyak és lesodort muskátlicserepek, de kandeláberek, egész fatörzsek feküdtek az úton keresztbe. Ma estére is vihart jósol a rádió, a kutyusomnak már beadtam egy nyugtatót, hátha nem retteg majd annyira.

Ma csendes napunk volt. Olyan csendes, hogy ránéztem a kolléganőmre, és megkérdeztem, mit szólna, ha a kávéfőzőt az előttem lévő asztalkáról átpakolnánk a hűtőre, én meg előbbre tolhatnám az asztalom. Rettenetesen be voltam ugyanis szorítva a sarokba, semmi levegő, a széket nem tudtam hátratolni mert nekiment a szekrénynek. Arról nem beszélve, ha valakinek kellet egy boríték, nekem fel kellett állnom, hogy ki tudjuk nyitni az iratszekrényt. Jó hatvan centit nyertem, egész kényelmes kis sarokmunkahelyem lett. Az asztalom még mindig pici, de megígérték hogy kapok egy fiókos szekrénykét. Mert hogy az sincs, a fogkefém meg a teásdobozom is az iratszekrényben tartom. Mindenesetre kicsit jobban érzem magam.

Délután jó kis szaftos pletykát hallottam. Nem szoktam az ilyesmire odafigyelni, de ez nagyon megfogott: egy középkorú pasi hadakozik az apaság ellen, mondván, hogy a hölgy szexuálisan zaklatta őt, és egyébként is, a zaklatás eredményeként fogant újszülött károsan hatna a jelenlegi házasságából származó nagykorú gyermekei lelkére.
Hmm.
Nem tudom, volt-e már közületek valaki szexuálisan zaklatva. Nos én sajnos voltam, és mondhatom, a világ legpocsékabb érzése. Megalázó, az ember tele van undorral. Vérmérséklettől függően lehet reagálni, én speciel szét tudnám tépni, kerékbetörni, összeszurkálni, élve eltemetni, saját kezemmel megfojtani a gusztustalanul törleszkedő, nyomulós pasikat. Ugyanakkor el tudom képzelni hogy van nő, aki máshogy reagál, kétségbeesik, megundorodik a férfiaktól vagy magától. Egyet biztos nem akar: ismételten kitenni magát a zaklatásnak.

Naív nem vagyok, tudom én, hogy a férfiakat is lehet zaklatni. Én is nemegyszer riszáltam a farom, rengettem a csöcseim, ráztam a hajam. Hanem, ha a pasi nem akarta, hát bizony nem volt lehetőségem a teherbe esésre.
A metrón hazafelé próbáltam elképzelni, milyen az, amikor egy nő zaklat egy pasit, olyan eredménnyel, hogy a hosszas és sűrűn ismétlődő zaklatás eredményeképpen teherbe is esik.
Nos, én mondjuk szívesen zaklatnám Szécsi Zolit vagy Sumák Pullait. Hmm, esetleg, hogy ne tartsanak pedofilnak, mondjuk a Kásás papát vagy Kemény doktort. Vagy -hogy ne csak sportolókról legyen szó- azt a piszok jóképű, ötvenes, magas, barna és nagyon magas polcon lévő pasit, akinek a házakhoz ugyan semmi ízlése nincs, de attól még.... szóval szívesen zaklatnám.

És ugye itten jövök rá, hogy hasad a tudatom.
Merthogy szexuálisan zaklatni csak olyan pasit akarnék, aki tetszik nekem. Vagy mert szép, vagy mert más egyebe, az intellektusa, a humora, a szexuális kultúrája tetszik. Zaklatva lenni viszont pocsék érzés, tehát azt, aki tetszik nekem, nem akarom elriasztani magamtól. Mármint attól, hogy folyamatosan és sűrűn ismétlődően zaklathassam, ami ugye elengedhetetlen egyrészt a teherbe eséshez, másrészt meg zaklatni úgy a jó, ha gyakran csináljuk. Meg ugye azt sem szeretném, ha zaklatásom után a pasi felnégyelne, megtaposna, kiontaná a belem, mint ahogy én tudnám csinálni azzal, aki engem zaklat.

Naszóval, ez valahogy nem működik. Elméletben legalábbis. Mármint amennyit én a dolog elméletéről tudok.

De ha van köztetek olyan pasas, akit már kényszerítettek olyan helyzetbe (ismétlődően, ez fontos!!), hogy egy nő teherbe essen tőle, ő azért legyen szíves és írjon a fórumba.
Mindenesetre addig nem öregszem meg, amíg ki nem próbálom, hogy lehet egy férfit zaklatni.