:-) Szépjónapot!
Aki tegnap és/vagy ma délelőtt nem ment el kirándulni vagy legalább egy kicsit sétálni, hát az bánhatja.
Ragyogó idő volt, hetvenhét ágra sütött a napocska, szinte melegítette a kabátom. Éreztem, ahogy feltölt energiával. A madárkáink köszönik jól vannak, kövérek, fényes a tolluk, meg sem kottyant nekik a múlt heti hideg - remélem, hasonló jó kondicióban vészelik át azt is, ami most jön. Vastag, szürke felhők gyűltek a hátunk mögött, szinte versenyt futottunk, hogy mi érjünk előbb haza. Sikerült, szerintem még el tudok indulni dolgozni. Hogy hazafelé hogyan tudok jönni, azon ráérek akkor filózni, ha majd belepett a hó :-)

Most készül az oldalas mellé való pirított krumpli, mire befejezem a bloggolást, kész az ebédem, indulhatok másoddolgozóba. A pirított krumpli nagyon egyszerű. A hámozott krumplit 2-3 mm vékony karikákra vágom és beleszórom egy olajjal vékonyan kikent serpenyőbe. Meghintem sóval és teszek rá egy fedőt. Hagyon párolódni pár percet, addig a serpenyő alján lévő krumplikarikák megpirulnak, a felül lévők pedig megpuhulnak. Akkor egy széles kanállal átforgatom és a másik felét is lepirítom. Ennyi.
A sült oldalas egyébként nagyon jól sikerült, puha, ízletes - de most pár hónapig nem eszem ilyesmit. Egy évben két-három alkalommal bőven elég ennyire megterhelni a gyomrom.

Nno, megfordítottam a krumplit, a második pirításig még elmesélem, hogy mi jutott az eszembe erről a bulvárhírről.
A barátnőmnek mesélte a fodrásza, hogy egyik reggel, közvetlenül nyitás után (6-kor nyit) berobbant az üzletbe egy elegáns, kosztümös hölgy, hogy jajj, de jó hogy meglátta ezt a kis üzletet, nem ide jár ugyan, de reggel van egy fontos tárgyalása, ugye megcsinálja a haját, dauerolni és vágni kellene. A fodrász persze megcisnálja, hogyne csinálná, örül a kuncsaftnak, szívét-lelkét beletette abba a dauerba. Amikor fizetésre került a sor, a hölgy kotorászik a táskájában, elsápad, nyúl a zsebeibe, hogy jajj, hát a pénztárcája otthon maradt, nem is tudja, micsoda szégyen, tíz perc múlva visszajön - és már ki is robogott az ajtón. A fodrász persze azóta sem látta viszont - valószínűleg nem is fogja, van Pesten elég fodrász, aki örül, ha új vendég nyit be hozzá. Daueroltatni amúgy is elég kéthavonta.
Az a helyzet, hogy útálok ilyen világban élni.

Nno, megpirult a krumplim, megyek ebédelni és utána dolgozni. A felhőket már aligha előzhetem meg, teljesen beborult, alkonyi sötétségbe borult a város.