:-) Szépjóestét
Az Origon van egy kis cikk a kopogtató cédulák gyüjtéséről.
Nem mondom, hogy nincs lelkiismeret furdalásom, amiért az idén nem állok be én is önkéntesnek. Amikor a köztársasági elnök meghirdette a választások időpontját, szinte automatikusan ültem le a géphez, hogy küldjek egy e-mailt: itt vagyok, hívjatok, szóljatok ha röpcsizni kell, ha kopogtatni kell, ha plakátot kell ragasztani. Négy éve is csináltam, akkor nagyon fontosnak éreztem, hogy ha már bukni kell, akkor legalább ne érezzem úgy, hogy azért buktunk, mert én lusta voltam besegíteni a kampányolásba. Azért is segítettem, hogy ha veszítünk (akkor egy hagymát nem adtam volna a mostani koalíció győzelméért) hát akkor legyen kivel együtt sírni, megbeszélni, hogy mennyire félek a popolizmustól és a szélsőséggel kacérkodó álszent konzervativizmustól.
Hanem, pár napnyi tépelődés után az idén mégis úgy döntöttem, hogy én ebből kimaradok.
Nem azért, mert a két állásom minden erőm leszívja.
Nem is azért, mert az utolsó négy vizsgám nehezeben megy, mint az azt megelőző 92.
Még csak nem is azért, mert most kevésbé félnék a "a popolizmustól és a szélsőséggel kacérkodó álszent konzervativizmustól".
Sőt, most talán még jobban félek.
Az a baj, hogy már nem tudok olyan feltétlenül hinni abban, hogy az én választott pártomnak feltétlenül mindenben igaza van. Abban sem tudok már hinni, hogy majd ők rendbe teszik a gazdaságot, hogy a 'kiművelt emberfők' majd megteremtik nekünk a szellem szabadságát.
Nem tudok hinni benne, hogy a választott pártom, akinek a programja és a szellemisége hozzám a legközelebb áll, sokkal különb, mint a többi. Nem tudok hinni benne, hogy a választott pártomat csak a közösség iránt érzett felelősség vezeti és hogy a vezetői a saját érdekeiket alá tudják rendelni a közjónak. Sőt, alá tudják rendelni az elveiknek. Sőt, már abban sem hiszek, hogy vannak elveik. Vagy ha vannak is, azokat az elveket már túl sokszor alárendelték a pillanatnyi érdekeknek.
A választott pártom legfeljebb kevésbé demagóg és egy picit tán több humorérzéke van mint a többinek - de semmi több.
Hát, ezért nem bírok én az idén szórólapozni, plakátot ragasztani, kopogtató cédulát gyüjteni.
A cédulkámat még odaadom, szavazok is rájuk, mert kell egy KISZ-titkárnak azt is, de jobban szeretem a lassút, komponálva dzsesszel, vagy összekovácsolva dzsesszel és a dikszilend stílust.

Sajnálom.