:-) Szépjóreggelt!
Nehogy már felhőtlenül élvezni tudjam ezt a két nyomorult nap szabadságom :-(
Reggel kivittem a kutyát megúsztatni, valami fertelmesen büdös olajfolt úszott a vízen. Gondoltam elindulunk folyásiránynak fel, hátha a vasárnapi vihar szabadított el egy hordót vagy ilyesmi, mégse kéne hagyni hogy tönkretegye a Dunát. Egész magasan, fent az átkelő kikötőnél találtam meg a forrást, egy nagy, ócska hajóból folyt a trutyi. A parti hullámtörő kövek között vagy 40 négyzetméteren, pirosan, kocsonyásan habosodott a bűzölgő olajtócsa. Nem is tócsa, vastagon be volt borítva a part is. Azonnal felhívtam a 107-et, adták a vizirendészetet. Elmagyaráztam hogy mit láttam, mondták, kiküldenek egy járőrt.
Ha már olyan messze felmentünk, megreggeliztem, ettem egy pár debrecenit, ittam egy fröccsöt, vettem a kedvenc papagályomnak egy Balaton szeletet. Négy egyforma részre osztottam; negyede a papagálynak, negyede a kutyámnak, negyede a büfébe keveredett új, öt hónapos kis kölyökkutyának, negyede pedig nekem. Ha már én fizetem, legalább egy falat jusson belőle :-)) Bandukoltunk vissza amikor látom ám, hogy szép lassan csorog le egy rendőrségi motoros a laktanya felől. Integetek nekik, odajöttek a mólóhoz, kérdem, megtalálták-e az olajat. Mondják nem. Az eszem megáll, amikor én azt mondom a diszpécsernek, hogy a megyeri kikötő alatt 200 méterrel van az olaj, ezek elmennek a kikötő fölé! Elmagyaráztam nekik személyesen is, meg is találták. Amikor mentünk hazafelé láttam, hogy az üres rendőrmotoros ki van kötve a hajó oldalába. Komolyan vették a dolgukat, fel is mentek a hajóra, remélem megtalálják a lyukat és legalább nem fog tovább folyni a gusztustalan szmötyi, így is több száz liter lehet már a vízben és a parton. Csak azon csodálkozom, hogy a parton ücsörgő horgászoknak nem tünik fel a szag és a szivárványos foltok. A legjobban a kutyám járt(*), hétköznap teljesen vasárnapi hosszúságú sétát kapott és amikor végre elhagytuk a szennyezett részt, úszhatott is egyet. Teljesen kipurcant, amint hazaértünk azonnal elnyúlt. Megkapta a vacsoráját, már hortyog is. Én meg zuhanyozok és megyek a suliba.
Iszonyú büdös volt ez az olaj, még mindig érzem az orromban.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
(*) azért én sem jártam ám nagyon rosszul, igaz hogy a debreceni a rosszabbik, sós-szójás fajtából való volt, de az egyik vízirendőr, hm, nyamm, a bugyi majdnem leesett rólam, olllyannagyon gyönyörű darab férfihús volt. Dús, őszbe csavarodó barna haj, bánatos kutyaszemek, barnára sült babapopsi arcbőr, atlétikus termet egy picit vastagodásnak indult derékkal. Nem nagyon csak annyira, hogy látszódjon, észre szokta venni és meg szokta dicsérni a jó vacsorát és maga is szívesen veszi kezébe a főzőkanalat. Aztán lehet hogy nem így van, csak én képzelem, de mindegy is, a látvány nagyon kellemes volt. Remélem nem lépett bele valami rozsdás szögbe azon az iszonyatosan lepusztult hajón.