:-) Szépjóestét!
Először is, a nap rejtélye: tessenek ide kattintani, majd a megjelenő oldalon a Man at work című szobor képére (a nyitott csatornafedél alól kikandikáló munkás Bratislava egyik sétálóutcájában látható, imádtam a szobrot, látszik a selma vigyorán, hogy kihasználja a pozicióját és alulról gyönyörködik a nőkben).
Nos?
El nem tudom képzelni, hogy került az én színházas blogom linkje az alá a kép alá. Márpedig határozottan oda vagyok linkelve, ilyesmit elég nehéz véletlenül csinálni.

Más:
a büfésünk isteni vadas mártást tud készíteni, megkértem, hogy mielőtt elmegyek, tanítson meg rá. Ma jött el a nagy nap, délelőtt ellógtam egy órácskára. Hát kérem, érdemes volt, egész fantasztikus dolgokat láttam. Nekem a vadas mártást úgy mondták, hogy levesben főtt zöldséget kell elturmixolni és pirított cukorral, mustárral ízesíteni.
Hát, a jó vadas nem így készül.
Az csak a baj, hogy a "nagyüzemi" módszert láttam, kábé 4 liter mártás készült, szóval a mennyiségeket még el kell osztani kisebb adagokhoz.
Úgy kezdődik, hogy 16 kanál cukrot egy nagy lábasban karamellizálunk, majd amikor már folyékony és barna, ráborítunk kábé 1 kg vékonyan felkarikázott sárgarépát és petrezselyemgyökeret, fele-fele arányban. Rögtön megy rá fél decinyi olaj és 3 kávéskanál só. Ezen a karamellen cirka 8-10 percet pirítjuk a zöldségeket - addig, amig el nem párolog a leve és a petrezselyem- és sárgarépakarikák is egyneműen meg nem barnulnak. Csoda finom illatot áraszt a karamellen párolódó zöldésg, ez a titka a mártásnak, ettől lesz olyan igazi "vadasos". Pirítás után zuttyan rá egy liternyi víz és még néhány percet forraljuk. Ha puha a zöldség, botmixerrel pépesítjük. Közben 10 kanál lisztből megfelelő mennyiségű olajjal zsemle színű rántást készítünk. A zöldségpürét visszatesszük a tűzre, 4-5 babérlevéllel, 4 evőkanál mustárral és egy fél felkarikázott citrommal valamint decinyi citromlével ízesítjük. A szakács közben kóstolgatta, tett még hozzá sót, cukrot, citromlevet, szóval a végére teljesen elbizonytalanodtam a mennyiségeket illetően. Ez mondjuk nem baj, én sem dekázok, én is inkább szemre és ízre főzök. Ha forr a mártás és a rántás is hűlt picit, összekeverjük a kettőt; mégpedig a rántást csorgatjuk vékony sugárban a zöldségpürébe és közben habverővel keverjük, hogy csomós ne legyen.
Ez is nagy meglepetés volt, én a hideg alap - meleg rántás, meleg alap - hideg rántás ökölszabályt tanultam, de most saját szememmel láttam, hogy forró alapot is lehet forró rántással csomó nélkül besűríteni.
Visszatérve a vadasra; 5-10 percig forraljuk a berántott mártást és kész is.
Isteni, mondom, a pasi a világ legjobb vadasát főzi.
Ma azt ebédeltem és holnapra is rendeltem egy adagot. Először is, mert annyira szeretem, másodszor, mert utoljára ehetek belőle, harmadszor pedig, mert a vadas olyan kaja, aminek érni kell egy napot - másnap sokkal, sokkal ízletesebb.
Most már csak azt kéne megtanulnom, hogy kell jó zsemlegombócot csinálni. Valahogy mindig úgy járok, hogy beteszek a lábosba 3 gombócot és minimum 6-ot, de inkább 7-et szedek ki belőle.

Mégmás:
bátorság ide, tökös csajság amoda, ma volt 10 másodpercem, amikor kis híján összeomlottam. Persze a felmondás miatt. Olyan volt, mintha egy kicsit meghaltam volna arra az időre, csomó hülye gondolat tolult fel bennem. Mert azért én mégiscsak csináltam ott valamit, tettem le egy-két dolgot az asztalra és most otthagyom az egészet valaki másnak, egy idegennek, aki nem is biztos, hogy olyan odaadással fog majd dolgozni. Eltünök nyomtalanul, legfeljebb arról fogok majd néha az eszükbe jutni, hogy mennyit hisztiztem. És hát igen, én sem vagyok pótolhatatlan, sőt, még csak meg sem fog zökkenni a szekér, ha én kiesek belőle, megy minden tovább a megszokott úton. Velem meg ki tudja mi lesz, egyelőre még én se, csak játszom, hogy milyen öntudatos vagyok, közben meg szűkölök én is.
Uhh.
Cudar volt, szerencsére nem tartott sokáig, pár másodperc volt az egész.
Aztán mégiscsak abban maradtam magammal, hogy szarban nem maradok még akkor sem, ha már megszoktam, hogy milyen jó langyos.