Plecsni

"...nagyon elégedett vagyok azzal a munkával, amit végzel.
Talán alábecsültük a feladat komplexitását, de úgy érzem, hogy kitartásod egy olyan feladatkörre tette poziciódat ami nélkül már nem tudnánk létezni...."

ÁááááÁÁÁÁÁÁÁÁááááááááÁÁÁáááááÁÁÁááááá

ÁáÁÁáÁÁÁááÁÁÁÁáááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁááááááá!!!!!!!
ááÁÁÁÁÁÁÁáááááááááááááááÁÁÁÁáááááááááááááááá!!!!!!!!!!!
Brühühü
hüüppp
HüpP

Hogy a fene enné meg!!
Hetek óta készülök rá, hogy szezonjában, jó olcsón veszek egy kosár padlizsánt, kiveszem a sütőből a rácsot, a hűtőből egy üveg Soproni Szüzet, a fiókból egy doboz gyufát, a másik fiókból egy tekercs alufóliát, egy nagy tálat, egy kis tálat, néhány fagyasztóba való műanyagdobozt, egy hámozókést és a hosszú nyelű csipeszemet, menet közben felmarkolok egy halom hirdetési újságot és mindezen javakkal felszerelkezve kimegyek az erdőbe, rakok egy nagy tüzet, ráteszem a sütőrácsot, a sütőrácsra az alufóliát, az alufólira a padlizsánokat. Sülés közben a hosszú nyelű csipesszel meg-megforgatom, ha körben szenesre égett a héja, a nagy tálba kiszedem, ha kihűlt, a kis tálba belehámozom, az égett héjdarabokat a masszábúl kicsipegetem, majd onnan a finom, füstillatú trutyit bekanalazom a kis műanyag dobozokba, amiket itthon begyömöszölök a fagyasztóba és egész télen lesz finom padlizsánkrémem, amit aztán mindenféle egyéb finomságokkal összekeverek, és vasárnap reggelenként friss piritósra kenve jó étvággyal megeszek.
Uhh.
Szóval mindezt hetek óta tervezem, mert a padlizsán most olcsó, 200 ft körül volt kilója. De hát esőben ugye nem lehet szabadban tüzet rakni, lévén, az eső és a tűz kioltja egymást. Legalábbis az én kis tüzemet biztos kioltja a sűrű őszi eső, szóval csak halogattam, halogattam. Ma aztán végre úgy itéltem meg, hogy száradt annyit az erdő, hogy éghető fát tudjak összeszedni. Kikocogtam hát a piacra, körbenéztem a standokat és majdnem sirva fakadtam; eltünt a picról a padlizsán, szinte egyáltalán nem kapható! Egy helyen volt 250-ért, de az ronda, sebes, foltos, én olyat nem veszek meg, pláne nem elrakni. Két helyen volt gyönörű, méhviaszos, antisztatizáló bútorápolóval fényezett, egyenként selyempapirba csomagolt, de annak meg 600 volt kilója, hát ilyet legfeljebb karácsonyra, vagy első vacsorarandira vesz az istenek lánya, de kilószámra, elrakni semmiképpen.
Hát most itt állok meglőve.



Jah, más:
Mióta ellopták Granét, a céges busszal járok dolgozni és rendszeresen rosszul leszek. A busz gyorsitás közben rángat, kanyarodás közben hol az ablakra kenődök fel, hol a közlekedő folyosóra borulok ki, fékezésnél meg lefejelem az előttem lévő ülés támláját. Nem mindig, de gyakran, és ilyenkor enyhén szédülve, háborgó gyomorral és megviselt idegrendszerrel szállok ki és közben szidom magamban a joy-sticken felnőtt generációt, akinek sem az édes jó anyukája nem tanitotta meg, hogy van némi különbség egy zsák krumpli és egy ember között, sem az édes jó oktatója, hogy máshogy kell vezetni egy buszt, mint egy dodzsemet.
Az egyik sofőrünk egy huszonéves, kigyúrt, agyontetovált, borotvált kopasz macsó, a másik egy nyüzüge, természetes kopasz bácsika. Mindketten a 'slágerrádiót hallgassák'.
Aki helyesen megtippeli, hogy melyik sofőr mögött szoktam rosszul lenni, eljöhet velem biciklit venni.

blogbelterj

Megveszek, ha nem tudom meg, hogy ki olvas Tongából. Nem kellenek személyes adatok, csak annyit irjon meg legyenszives, hogy hogy került oda és hogy talált a blogomra. És ha van kedve, hogy milyen hely az a Tonga. Már persze azon túl, hogy gyönyörű.



Más:
A Bartókon most közvetitik Bayreuthból a Rajna kincsét.
Hm, érdekes. Kicsit mások a tempók, mint amihez szokva vagyok, de tetszik.

Halkés

Nem birom már a nagy polgári idol regényét olvasni, szétnéztem hát kicsit a kedves blogjaimon. Ecet posztjáról jutott eszembe az én eszcájgom története. Az elsőt -és gyakorlatilag az utolsót is- még anyukámtól kaptam, egy születésnapomra, a lengyelpiacon vette. Meglepően jó formájú és tartós villák, halkés, és rettenetesen lapos, éles szélű kanalak voltak benne. Ami a legfuribb, hogy a nyelükön eltérő a mintázat, nem is tudom, hogy adhatták el készletnek. Akkoriban még nem ismertem a halkést. Azt persze tudtam, hogy létezik, de fogalmam sem volt, milyen az. Valami filmben ismertem fel, hogy jé, hát nekem ilyenem van. Nagy büszkeség volt, albérletből albérletbe hurcoltam magammal, mégiscsak micsoda finom dolog már, halkés! Másfajta késem nem lévén azzal ettem mindent, véreshurkától kezdve a krumplistésztán át. Amikor már lakásom lett, de vagy két évig nem volt pénzem felűjtani, akkor is halkéssel szeleteltem a hagymát a serpenyőbe - ami a konyha közepén halomba rakott csempe tetején volt elhelyezve, ideiglenesen. Azért ideiglenesen, mert amikor mosdottam, akkor a lavór volt a csempéken. Fürdőszoba és konyha egyben, ugyanazt azt az egyszinű fehér csempét vettem mind a kettőbe, hát egy kupacban voltak lerakva.
A halkéseim azért még mindig megvannak, sőt, szeretem is őket, de valahogy kikerültek a használatból.
Azóta megtanultam ugyanis, hogy a halat két villával illik enni, a hagymát meg már mással szeletelem.

A nap videóján Roy Orbison

Aki megfejti az öszefüggést a poszt és a zene között, az tud valamit a popkultúráról és rólam - de legalábbis hasonló lóugrásokkal működik az agya, mint az enyém :-)))

Mentés másként

"Elírta a Fővárosi Bíróság bírája, a móri ügyben is eljáró Varga Zoltán a vesztegetésért elítélt Székely Zoltán egykori kisgazda képviselő kegyelmi kérvényét - a fölterjesztésben Székely úgy szerepel, mintha emberölés bűntettében marasztalták volna el." nol.hu
Az ilyen esetek elkerülésére szoktam volt mondani, hogy inkább használjunk dokumentumsablont és ne a "mentés másként"-tet. De úgy látszik, nem csak Madam Passziánsz és Cuppancska nem érti, hogy mire jó az.
Hát erre. Persze az sem ártana, ha az aláírók nem csak aláfirkantanák, hanem aláírás előtt el is olvasnák azt, amit a titkárnőjük a szövegszerkesztőben összeollózgat.

HörrRRrrr!!

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

Kilélegez
Belélegez
ki
be
ki
be
ki.

Nno.

Csak rögzítem a rideg tényeket:
2008. április 4-én az önkormányzat közmunkásai "kigyomlálták" a ház előtti kis virágágyást. Az utolsó szálig mindent kiszaggattak belőle, azokat a csenevész cserjéket is, amiket még ők ültettek, és azokat az évelő virágokat is, amiket mi, a környékben lakók. Az utolsó szálig minden zöldet kiszedtek, kopaszra tarolták a talajt.
4 nap múlva ezt-azt beültettem, emezt-amazt elvetettem. Közben más gerillakertészek is akcióba léptek, valaki(k) mentát és még néhány fűszernövény féleséget ültettek ki az egyik sarokba. A magról vetett sarkantyúka és valami margarétaféleség már kikelt, a többinek még nem látom nyomát. A gyöngyvirág és a három kis bokorba elosztott varjúháj megeredt, már éppen kezdett bokrosodni.

Mondom; kezdett.
Ma, május 7-én reggelre ugyanis ellopták.
Egyszerűen eltűnt, kis gödröcskék mutatják, hogy ott valamikor valami növény volt. Még egy hónapig sem bírta.

Csinálni bármit is, Magyarországon.
Élni bazmeg, Magyarországon.
Hányok.

A rövidlátás diszkrét bája

A Vértes felé menet útközben a barátnőm megkért, hogy nézzem meg a térképen, hol kell lekanyarodni az M1-ről. Szégyen vagy nem, de nem láttam a betűket. Mozgott is az autó, és ugyan csak 1 dioptriás olvasó szemüvegem lenne, ha nálam lett volna, de az már bőven elég ahhoz, hogy a térkép apró betűi összefussanak.
Azért persze csak megtaláltuk, hogy Bicskénél kell lekanyarodni.
Autóztunk tovább, barátnőm elöl a kormánynál, én a hátsó ülésen, a kutyákkal.
Elértünk egy pirinyó kis faluba, vagy tán nem is falu, csak valami útelágazás, Kotlóhegy a neve. Barátnőm fogja a térképet, keresi hogy hol vagyunk, mikor érünk a találkozási ponthoz. Nézi, forgatja, hát itt bizony nincs Kotlóhegy, tán rossz felé kanyarodtunk. Én a hátsó ülésről odapillantok a kormányra terített térképre és már láttam is, mondtam is, hogy dehogynincs, ott van a jobb gyűrűsujjad körme fölött három centivel.
Hehe.
Édes.
Szerintem mégiscsak keresek inkább egy ortopéd orvost, aki vagy fél méterrel megnyújtja a karom. Mégiscsak kényelmesebb, és ráadásul mindig kéznél is lenne, nem úgy, mint a szemüveg.

CriticalMass

Hoppá, máma van a bringás felvonulás!
Hát erről bizony elfeledkeztem.
Nem tudom mentség-e, hogy számomra a bringázás tényleg nem különleges alkalom, pláne nem ünnep, sőt még csak nem is akció, hanem valóban életforma.
Mivel ma délutánra zeneakadémiai bérletem van, estére meg operajegyem, hát mást nem tudok hozzátenni a nagy közös bringásünnephez, minthogy 3/4 6 körül színházba való fekete selyemnadrágban és gyönggyel kivarrott blúzban, tűsarkú cipőben, szépen kisminkelve, bukósisakban és kukásmellényben fogok átkerekezni a Zeneakadmiáról az Operaházba, a kormányon himbálva a kis színházi táskámat.
Az esemény nem érinti a gyülekezési törvényt, ezért nem jelentettem be és az Andrássy út lezárását sem kértem.

Kert-észtelenség

:-) Szépjóestét!
Van itten a sarkon egy forgalom elterelő háromszög. Pár éve még egy légoltalni sziréna is volt rajta, amikor azt leszerelték, akkor cementtéglákkal körberakták és kialakítottak egy kis virágágyást. Dísznövénynek túl sok esélye nincs az aszfaltra telepített pár arasznyi magas földrétegben, ha lenne is kilopnák. Jobbára csak a tarack meg a tyúkhúr termett meg benne, de a szemközti házban lakó idős hölgyekkel azért apránként betelepítettük ezzel-azzal. A sásliliom és varjúhájfélék egyrészt elég jól viselték a sivatagi körülményeket, másrészt alig észrevehető kis semmiségek, nem alkalmasak arra, hogy Kocsma Julcsa meghódításához érdemes lenne letarolni őket. Ápolni persze nem nagyon ápoltuk, szeret a fene törött üvegek, teszkós szatyrokba kötött háztartási szemét és kutyaszarcsomók között virágoskertet gyomlálni. Az a pár tő virág azonban gyökeret vert és ha nem is pompáztak, de szép lasan szaporodtak és a narancssárga virágaikkal még némi enyhülést is adtak a szemnek.
A kerület egy évben egyszer takarít a környéken, általában lomtalanítás után. Felseprik az utcákat, a fák törzseiről levakarják az odafészkelt szárnyasbetéteket, a járdaszegélyek mellől felkaparják a bekomposztálódott avart, kigyomlálják a töredezett járdák réseiben nővő füvet és hát kigyomlálják azt a bizonyos forgalom terelőt is.
Az idén is így volt ez, alapos munkát végeztek, az utolsó szálig kitépkedtek mindent, a földet szép simára gerebjézték.
Bazdmeg, a tyúkhúrral meg a tarackkal együtt mind egy szálig kigyomlálták a virágokat is. Értem én, hogy nem lehet mindenki szakképzett kertész, de a kurva életbe, hát tényleg nincs ezek között egy értelmes ember se, aki legalább megmutatná, hogy ezt tépd ki, ezt hagyd meg?
Szétrobbanok, komolyan, mi a faszért nyúlnak hozzá?? Ültetni nem ültetnek bele semmit, egész évben veri a gaz, mi rakunk bele valamit ami túl is éli és el se lopják, erre kipusztítják azt is.
Apicsábamán, de tényleg!

Ajánlatkérés

Csak mostan tudatosult bennem, hogy a felvételire meg kell tanulnom vagy 20 verset, novellát, mesét, miegyebet.
Na most, ha ez úgy 35 évvel ezelőtt történik, semmi gondom nem lenne, kisujjamból ráznám ki a Tóth Árpád, József Attila, Majakovszkij és mittudoménmilyen verseket. Sőt, még akkor sem görcsölnék, ha csak 20, mert ez esetben is elég lenne némileg frissíteni a memóriámat. Jelenleg ugye az az ábra, hogy nem csak frissteni, de valósággal renoválni is kell a memóriámat. Azt hiszem, megint hozzákezdhetek egy kiadós ginseng kúrához.
Mostanra már ott tartok, hogy még azoknak a verseknek a címeit is elfelejtettem, amiket valaha tudtam. Egyetlen kivétel József Attila De szeretnék gazdag lenni!-je és talán az Ej, mi a kő, Tyúkanyó kend! első versszaka.
Ami biztos, hogy egy Bacher Iván és egy Polcz Alaine novella lesz a csomagban. És ha találok elég rövidet, Janikovszky Éva is. És jó lenne még valami régies, archaikus nyelven írt dolog is, csak az változatosság miatt. Így elsőre ebben a műfajban a Halotti beszéd jut az eszembe, vagy Vámos Apák könyve első fejezeteiből egy pofásabb részlet. Vagy egy Mikes Kelemen levél? Csak egy ilyen kell, a többi kortárs legyen, esetleg XX. század elejéig.
Egyelőre az egész egy nagy-nagy kérdőjel.
Akinek van jó ötlete, kérem, kérem-kérem, ossza meg velem, mert állatira nem szeretnék heteket eltölteni a válogatással. Van ugyanis egyéb pótolni valóm is, mert az elmúlt évtizedekben a lexikális tudásom is teljesen elhalványult. Íróink és költőink életét legfeljebb évszázados pontossággal tudom behatárolni.
És ami a legszebb, hogy két kis báb etüdöt is kell készítenem. Hehe. Nekem. Hehehe. Holnap a nyakamba veszek pár kínai boltot és feltérképezem a hűtőmágnes kínálatot. Azt gondoltam ki, hogy két rövid kis mesét fogok előadni egy rajzolt hátterű papírlapon, a kis figurákat hátulról mágnessel mozgatva. Lévén, hogy életemben nem volt még báb a kezemben :-))
A hülye kérdéseket megelőzendő pedig most szólok: az esélytelenek nyugalmával indulok neki, még ha valami isteni csoda folytán fel is vennének, akkor sem tudnám fizetni a tandíjat. Egyszerűen csak ki akarom próbálni magam, mert miért ne. És ha legközelebb olyan e-mailt kapok neves vagy nevtelen rendezőtől, hogy az internetes észosztásomhoz legyek szíves mellékeljek egy szakmai önéletrajzot is, nos, akkor azt akarom majd neki válaszolni, hogy felvételiztem a színművészetire :-))
hehehe.
Szóval kortárs irodalmat ismerők, lécci-lécci, adjatok jó tippeket, gyorsan.
Kétszer ad, ki gyorsan ad.


Megoldottam.
Nem nagy durranás, Ady, Faludy, József, Arany, Petőfi, Illyés, Pilinszky, Kányádi, Parti-Nagy legrovidebb verseit válogattam össze. Amilyen pofátlan vagyok, még a Mamát is belevettem. A próza már igényesebb; Spíró Csirkefejéből egy részlet, Bacher két írása ami ugyan első ránézésre receptnek tűnik, de hát Bachernél semmi sem arról szól, mint amit első ránézésre gondolnánk. Megint Parti-Nagy, csak most az Ibusárból egy monológ és egy megkapóan rövid Benedek Elek mese.
Már csak meg kell tanulnom.
Hehe.
Jézusom, pont úgy kell ez nékem, mint udvarra a túri vásár!

Az internet bája

Ma délután a következő üzenetet találtam a postaládámban:

"Kedves Brunhilde !
Olvastam a website-dat es lattam a torok tenorista Bulent Bezduz Szerelmi bajital videot nalad.
Most krealtam egy website ot Bulent Bezduz Fan Club ha szertnel tobbet tudni
tagja lenni a fan club -nak orommmel varunk !

http://www.bezduz.com/

Udvzolettel Gabriella from Montreal "

:-)))
Hát ha valamiért, ezért már érdemes volt feltalálni az internetet. Hogy egy kanadai invitáljon egy magyart az olasz operákat éneklő török tenorista honlapjára, hát ez tényleg nagyon aranyos. Tessenek meglátogatni az oldalt, had lássák, hogy érdemes volt bajmolódniuk a fordítógéppel.

Még mindig internetes jegyizélés

Azért történtek máma "normális" dolgok is, amik felforralták az agyvizem.
Íme a végeredmény, első dühömben:


Tisztelt Jegyértékesítő Oldal!
Ma a Pesti Színház egyik előadását néztem meg egy Önöknél vásárolt jeggyel.
A jegy kezelésénél két meglepetés is ért.

Az egyik, hogy a vonalkódos jegyet nem fogadják el, sorba kell állni a pénztárnál és a saját nyomtatású jegy ellenében megkapom az ő nyomtatott jegyüket. Ez zavarna a legkevésbé, már megszoktam az ilyen bürokratikus, ósdi és logikátlan megoldásokat. Legyen a ő bajuk, hogy az információs szupersztráda leállósávjában tötyörögnek és hiába a legmodernebb technika, ragaszkodnak ahhoz, hogy betéphessék a jegy sarkát.

Ami érzékenyebben érintett, az az, hogy a jegy átvételét az aláírásommal kellett igazolni egy olyan nyomtatványon, amin nem csak a rendelési szám és a jegy adatai szerepeltek, de a nevem és a címem is. Nem mintha titok lenne, de nem örülök neki, hogy színházak pénztáraiban olyan személyek kezelik a személyes adataimat, akiknek erre nem adtam meghatalmazást. Amikor regisztráltam az Önök portálján hozzájárultam, hogy Önök kezelhessék az adataimat, de ahhoz nem, hogy jegypénztárosok is megtehessék ugyanezt.

Nem tudom, hogy Önök mennyire készítették fel (illetve mennyire készíthetik fel, hogy egyáltalán elfogadnak-e Önöktől erre vonatkozó tanácsot) az egyes színházakat, de szeretném, ha odahatnának, hogy ha egyszer az interneten keresztül kifizettem és kinyomtattam egy jegyet, akkor azért egyrészt ne kellessen előadás előtt sorba állnom. Másrészt, a színház és a jegypénztárosok ne láthassák a személyes adataimat, különös tekintettel a lakcímemre. Nekik ugyanis semmi közük hozzá.

Válaszukat várom,
üdvözlettel:
brünnhilde

Egy kalandos nap

.... merthogy az volt, mindennek ellenére is az volt.

:-)) Szépjóestét!
Tényleg elképesztő, hogy mik történtek ma velem.
Először is, újraaszfaltozták a Szerencs utcát.
Mivel arrafelé járok dolgozni, naponta végig kellett szenvednem magam a folt hátán kátyú, kátyú hátán horpadás, horpadás hátán hepe, hepe hátán hupa, hupa hátán kátyú úton. Egy lidércnyomás volt, komolyan mondom, különösen esőben, amikor a nagy forgalom miatt a tócsákat kerülgetni nem nagyon érdemes, viszont soha nem tudhatom, hogy a múlt héten még 20 centi mély gödör időközben nem nőtt-e meg annyira, hogy bringástól elnyel. Arról nem beszélve, hogy rázott mint a 380, majd kiesett a kezemből a kormány. Végülis, ha őszint vagyok magamhoz, emiatt az utca miatt cseréltettem ki az első villám teleszkóposra, mert néha úgy éreztem, hogy szétszakad a vállam, annyira kellett kapaszkodni a kormányba.
Mindennek vége, a múlt héten végig le volt zárva a Szerencs utca, ma már tükörsima, vadonatúj aszfaltszőnyeget találtam. Hála és köszönet érte.

Aztán, Alsórákos kertvárosán áttekerve ma találkoztam egy pónival. Egy valódi, élő pónival, úgy vezették pórázon, mint egy kutyát. Még csak 10 hónapos és csődör. Finom, bársonyos nyelvecskéje van és olyan dús, sötétbarna bundája, majdnem olyan, mint a szánhúzó kutyáké. Sőt, még dúsabb és puhább, nagyon jó simogatni. Nem a gazdája sétáltatta, az eszem megáll, vannak emberek, akik pónit tartanak és hozzá külön lovászt. A paci nagyon édes, az uzsonnára vitt répámból megkínáltam és úgy kér, mint egy kutya; a bal mellső lábával, pontosaban patájával kunyerál. Az ajka és a nyelve puha és bársonyos, kicsit még meg is harapdálta a kezem amikor mutattam neki, hogy üres, elfogyott a répa. Azért, ha őszinte vagyok magamhoz, rettenetesen nem szeretnék Pest kertvárosában póni lenni. Még akkor se, ha a saját lovászom visz sétálni.
Remélem hamarosan megunják és leviszik valami lovas tanyára.

Aztán, a nap fénypontja este 9-kor, hazafelé jövet következett be. Piros volt a fénysorompó, KRESZ tisztelő állampolgárként megálltam hát. A másik oldali járdáról meglehetősen kacsázó járással átjött hozzám egy férfi. Innestől megpróbálom szó szerint idézni a párbeszédet, mert annyira abszurd, hogy az elmesélése meghaladja az írói bloggeri képességeimet.
- Csókolom, X.Y. vagyok. Köszönhetek?
- Persze, miért ne!
- Csókolom! Október 18-án voltam 40 éves, tetszik nekem boldog születésnapot kívánni?
- Persze, kedves Y, boldog születésnapot magának!
Kezet nyújt, elfogadom, ugyan mi mást tehetnék.
- Puszi nincs?
- Nincs.
- A nénit hogy hívják?
- Brünnhilde.
- Brünnhilde néni hány éves?
- 44 múltam.
- Mikor múlt Brünnhilde néni 44 éves?
- Augusztus 19-én.
- Kívánhatok boldog születésnapot Brünnhilde néninek?
- Persze, miért ne!
- Boldog születésnapot kívánok!
Kezet nyújt, elfogadom, ugyan mi mást tehetnék.
- Köszönöm szépen!
- Puszi nincs?
- Nincs.
Isteni szerencsém volt, megérkezett a vonat - régen éreztem ekkora megkönnyebbülést.
- Hú de hosszú ez a vonat.
- Igen, ilyenkor mindig egy hosszú vonat jön. Mennem kell, viszontlátásra!
- Viszontlátásra! Puszi nincs?
- Nincs.

Esküszöm, minden szó igaz, így történt, ahogy leírtam!! Nem vagyok én olyan tehetséges, hogy ilyesmit kitaláljak.

Hogy mik vannak!!

Ecsém, hát még szólni se nem tudok, hogy mikek nem vannak a világba benne!
Én leírok itt egy sztorit egy víztoronyról, ami tulajdonképpen egész másról szól és inkább szociográfia akar lenni mint mementó egy lerombolt ipari műemléknek, aztán jön valaki és a leírás alapján jól felismeri a víztornyot.
Hát se köpni, se nyelni nem tudok, bizisten.
Tessenek víztornyokat nézegetni, gyönyörűek.