Eladott menyasszony - MüPa

Most először láttam a MüPában a gyermekeknek szóló keresztmetszetek sorozat egy darabját, és nagyon tetszett.
Kovalik Balázs kedvesen, egyszerűen, nagyon szórakoztatóan elmeséli a történetet, majd fiatal énekesek előadják a darabból a legfontosabb részleteket. A rendezés jópofa és nagyon kifejező. Ez mondjuk nem csoda, Kovalik tanítványok adnak elő Kovalik rendezéseket, szóval helyén van a dolog, nincsenek üresjáratok és kidolgozatlan jelenetek. Akinek gyereke van és meg akarja ismertetni az opera műfajával, feltétlenül kövesse figyelemmel ezt a sorozatot. Az egész alig több mint egy óra, vicces, változatos, nem erőlteti meg a gyerek figyelmét. A szülőjét sem egyébként, de hát ez családi előadásoknál igazán alapkövetelmény, hogy mindkét korosztály élvezze.

Mivel fiatal énekesek szerepelnek, a műsor nem csak a darabról ad keresztmetszetet, de az énekes utánpótlásról is.
Döbbenetesen vegyes a kép.
Természetesen szép hangú, kiváló szerepformálású, született tehetséget ugyanúgy lehet hallani, mint huszonévesen már tönkrement, lebegő, szirénázó hangot. Ez egészen dermesztő egyébként, én nem tudom, mi történhetett ezekkel a gyerekekkel, de valamit sürgősen csinálni kéne. Hacsak nem akarjuk zeneakadémiai keretek között termelni a pályára alkalmatlan -és ezért valószínűleg élethosszig boldogtalan- énekeseket. Vagy el kell tanácsolni azokat akik nem elég tehetségesek, vagy "csak" nem bírják az iramo, vagy ki kell rúgni azokat a tanárokat, aki ennyire tönkreteszik a tanítványaikat. Mindkét eset lehetséges ugyanis, nem tudom eldönteni, hogy ebben az esetben melyikről van szó. De az ég szerelmére, valamit csináljanak, nem viccelek, életekről van szó! Ha nem elég tehetséges a gyerek, akkor nem szabad hitegetni, ha meg tehetséges, csak tönkretették a hangját, akkor meg a tanárt kell úgy kibaszni az akadémiáról, hogy a lába ne érjen a küszöbhöz.


Más:
ma volt egy Don Carlos is, de ezt most inkább kihagynám, tegnap már eleget fikáztam, a mai még annál is gyengébb volt.
Hanem, hogy én mit futottam ma!!
Háromkor kezdődött az Eladott menyasszony, egy órakor indultam. Fél háromra kényelmesen odaértem. A "kényelmesen" persze nem azt jelenti, hogy ne melegedtem volna ki, naná, szakadt rólam a víz. Vártam pár percet, átöltöztem, a mosdóban elkezdtem sminkelni. Áttörlöm az arcom, kihúzom a szemem, megint gyöngyözik a veriték a homlokomon. Újra megtörlöm, áthúzom rajta a púderecsetet, spirálozom a szempillám, közben nagy, kövér izzadtságcsepp kezd nőni a szemüldökömön. Nno, hagyjuk. előadás után éppen elkapott a délutáni nagy vihar, sikerült majdnem bőrig áznom. Az egyszer már átizzadt bőrra megázni, mit ne mondjak, minden bajom volt. Hazamenni lezuhanyozni és átöltözni persze nincs idő, 6-kor kezdődik a Don Carlos, oda kell érni az operába. A mi gyönyörű, 125 éves Operaházunk II. emeleti páholyának legmélyébe, ahol friss levegő semmi, ami mégis bejön, az a földszintről szivárog fel, legalább harminc fokos és csak annyi oxigén van benne, amit a támlásszékek nézői meghagytak.
Nno, lényeg a lényeg, hogy a II. felvonás közepe felé már erjedtem.
Soha többé nem csinálok ilyet, iszonyú kellemetlenül éreztem magam. Unalmas előadás, háromszor átizzadt és egyszer megázott bőr, hát mit ne mondjak, pocsék érzés volt.