Péklapát

Uhh.
Van élő ember, aki egy ilyen ajánló alapján egy programra venne jegyet?
PR akciónak is teljesen felesleges, mert
- ha érdekli a dolog, már úgyis régen tud róla
- ha nem érdekli a dolog, akkor ettől biztos nem lesz kíváncsi
- még ha kíváncsi is lesz, úgysem kap már jegyet.
Akkor meg minek pocsékolni a tárhelyet?

Ui.: a péklapát nekem jár, amiért ilynekor mindig állati nagyképű gondolataim támadnak. Egyébként is csak az irígység beszél belőlem.


Más:
Ebédre tócsni volt uborkamártással. A mártás a tavalyról megmaradt utolsó előtti üveg kovászos uborkából készült és soha még ilyen jól nem sikerült. Ebben nagy szerepe van annak, hogy kissé megcsusszant a kezemben a kapros üveg és kábé háromszor annyi kapor zúdult ki belőle mint amit szándékomban állt beletenni. De nem is baj, az is tavalyi, fogyjon csak, kell a hely a frissnek.


Uborkamártás:
8-10 db kicsi savanyú uborka. A legjobb a kovászos, esetleg a sós, de szükség esetén csemege uborka is megfelel.
4-5 evőkanál olaj
2 evőkanál liszt
1 gerezd fokhagyma
kapor ízlés szerint, frissből egy csokor, szárítottból egy-két kanálnyi
víz, vagy húsleves a felöntéshez, kábé 3-4 deci
sóval csinján, az uborka sós
késhegynyi őrölt fehér bors

Az uborkákat vékony laskára kell vágni vagy lereszelni, az fokhagymagerezdet elpasszírozni vagy hajszálvékonyra szeletelni. Közben az olajból és a lisztből világos rántást készítek, amikor már kezd szinesedni, rádobom az uborkát és a fokhagymát. Elkeverem, hogy a rántás egyenletesen vonja be a zöldséget, akkor biztos nem lesz csomós. Apránként felengedem vízzel vagy húslevessel. Mindig csak egy kevéssel és egyfolytában kevergetem, amig fel nem rottyan. Akkor újabb öntet víz, egészen addig, amig kellő sűrűségű nem lesz. Hozzádobom a borsot és a kaprot, és még összerottyantom. ha kell, utána sózom. A legjobb valami hirtelen sült hús mellé adni, de én ma tócsnival ettem, azzal is nagyon finom volt.

Eladott menyasszony - MüPa

Most először láttam a MüPában a gyermekeknek szóló keresztmetszetek sorozat egy darabját, és nagyon tetszett.
Kovalik Balázs kedvesen, egyszerűen, nagyon szórakoztatóan elmeséli a történetet, majd fiatal énekesek előadják a darabból a legfontosabb részleteket. A rendezés jópofa és nagyon kifejező. Ez mondjuk nem csoda, Kovalik tanítványok adnak elő Kovalik rendezéseket, szóval helyén van a dolog, nincsenek üresjáratok és kidolgozatlan jelenetek. Akinek gyereke van és meg akarja ismertetni az opera műfajával, feltétlenül kövesse figyelemmel ezt a sorozatot. Az egész alig több mint egy óra, vicces, változatos, nem erőlteti meg a gyerek figyelmét. A szülőjét sem egyébként, de hát ez családi előadásoknál igazán alapkövetelmény, hogy mindkét korosztály élvezze.

Mivel fiatal énekesek szerepelnek, a műsor nem csak a darabról ad keresztmetszetet, de az énekes utánpótlásról is.
Döbbenetesen vegyes a kép.
Természetesen szép hangú, kiváló szerepformálású, született tehetséget ugyanúgy lehet hallani, mint huszonévesen már tönkrement, lebegő, szirénázó hangot. Ez egészen dermesztő egyébként, én nem tudom, mi történhetett ezekkel a gyerekekkel, de valamit sürgősen csinálni kéne. Hacsak nem akarjuk zeneakadémiai keretek között termelni a pályára alkalmatlan -és ezért valószínűleg élethosszig boldogtalan- énekeseket. Vagy el kell tanácsolni azokat akik nem elég tehetségesek, vagy "csak" nem bírják az iramo, vagy ki kell rúgni azokat a tanárokat, aki ennyire tönkreteszik a tanítványaikat. Mindkét eset lehetséges ugyanis, nem tudom eldönteni, hogy ebben az esetben melyikről van szó. De az ég szerelmére, valamit csináljanak, nem viccelek, életekről van szó! Ha nem elég tehetséges a gyerek, akkor nem szabad hitegetni, ha meg tehetséges, csak tönkretették a hangját, akkor meg a tanárt kell úgy kibaszni az akadémiáról, hogy a lába ne érjen a küszöbhöz.


Más:
ma volt egy Don Carlos is, de ezt most inkább kihagynám, tegnap már eleget fikáztam, a mai még annál is gyengébb volt.
Hanem, hogy én mit futottam ma!!
Háromkor kezdődött az Eladott menyasszony, egy órakor indultam. Fél háromra kényelmesen odaértem. A "kényelmesen" persze nem azt jelenti, hogy ne melegedtem volna ki, naná, szakadt rólam a víz. Vártam pár percet, átöltöztem, a mosdóban elkezdtem sminkelni. Áttörlöm az arcom, kihúzom a szemem, megint gyöngyözik a veriték a homlokomon. Újra megtörlöm, áthúzom rajta a púderecsetet, spirálozom a szempillám, közben nagy, kövér izzadtságcsepp kezd nőni a szemüldökömön. Nno, hagyjuk. előadás után éppen elkapott a délutáni nagy vihar, sikerült majdnem bőrig áznom. Az egyszer már átizzadt bőrra megázni, mit ne mondjak, minden bajom volt. Hazamenni lezuhanyozni és átöltözni persze nincs idő, 6-kor kezdődik a Don Carlos, oda kell érni az operába. A mi gyönyörű, 125 éves Operaházunk II. emeleti páholyának legmélyébe, ahol friss levegő semmi, ami mégis bejön, az a földszintről szivárog fel, legalább harminc fokos és csak annyi oxigén van benne, amit a támlásszékek nézői meghagytak.
Nno, lényeg a lényeg, hogy a II. felvonás közepe felé már erjedtem.
Soha többé nem csinálok ilyet, iszonyú kellemetlenül éreztem magam. Unalmas előadás, háromszor átizzadt és egyszer megázott bőr, hát mit ne mondjak, pocsék érzés volt.