Hatások és ellenhatások(k)

:-) Szépjónapot!
Reggel mesélem a kutyasétáltatós barátnőmnek, hogy a Zorbát hallgatva kedvet kaptam újra táncházba járni. Erre felcsillan a szeme, hogy nahát, tényleg, ők is elmehetnének, a férje úgyis szeret táncolni, de neki a latin meg a roki nem nagyon megy, a körtáncokkal viszont elboldogul.
Nno.
Hát már megérte locsognom.
Piros pont beírva.

Mellé sajnos egy fekete is rögtön.

Jövök a piacról, egy furgon ráparkolt a járdára, de úgy, hogy egy ember is csak oldalazva tudjon elmenni mellette. Jön velem szemben egy leharcolt, kora hatvanasnak kinéző késő negyvenes nő. Tavalyi dauer, házilag hidrogénezett haj, hasadozott körömlakk fekete gyászkerettel, tükör nélkül felkent pink színű rúzs, nikotintól sárga ujjak. Ez utóbbit nem értem, mert amig láttam, nem fogta meg a cigarettát, végig a szájában volt, akkor is, amikor beszélt.
Én a szokásos kutyasétáltatós macskanadrágban és gacsos zetorszandálban, némi csirkefarháttal és egy szép nagy fej karfiollal felszerelkezve hamar felmértem, hogy pont egyszerre fogunk a furgonhoz érni. Azt már mondtam, hogy szűk volt a hely, félreálltam hát. Mégiscsak ő az idősebb, vagy legalábbis annak gondoltam. Vagy ha nem, akkor se kerül semmibe megvárnom amig elmegy. Őnaccsága is felmérhette a helyzetet, mert fejét felvetve és csípőjét oldal irányban erőteljesen himbálva, határozott léptekkel elhaladt előttem úgy, hogy még rám sem nézett.
Végülis, hagyhattam volna szó nélkül, de nem álltam meg, elég éles hangon utána szóltam:
- Szívesen!
Mint akibe belecsíptek, úgy fordult hátra.
- Miért, kért rá valaki, bazdmeg?
- Nem kért, anyádat megbaszod, csak gondoltam, hogy ha már nekem nem is, de neked legalább volt gyerekszobád. De úgy látszik, elittad bazdmeg azt is, nem csak a fogaidat. Rühös kurva!

Hát így.

Egyébként naponta van ilyen esetem, a multkor például egy kismamát engedtem be a másfél mázsás lengőajtón, az is ugyanigy felvetette a fejét és egy szó nélkül vonult be, mint valami primadonna. Neki mondjuk nem szóltam semmit, aznap reggel Bachert olvastam. De nem csak fiatalok, idősebbek is szokták azt gondolni, hogy nekik jár a szabad út meg az ajtónyitás. Hát nem jár, ezúton közlöm, hogy nem kötelező udvariasnak lennem nekem sem!
Értem én, hogy az emberek a testbeszédből azt mérik le, hogy pillanatnyilag fölényben vannak velem szemben, de basszus, hát odabólintani valami köszönöm féleséget mégiscsak lehetne!! És a reakcióból ítélve ráadásul még tudja is, hogy illene, és mégsem.
Vagy én vagyok megint hülye?

Jah, és a kurva anyját annak is, aki képes így ráparkolni a járdára!
Ezért pedig be sem írom magamnak a fekete pontot, mert ez abszolut jogos anyázás.