Nektarin

:-) Szépjónapot!
Kis csalódással kezdődött a nap, napozni sem lehet, a reggeli folyadékpótlást biztositó evezős kocsma is zárva volt, belém is kötött valami idióta, de mindegy, az a lényeg, hogy nem volt kedvem a tömeghez, elmolyoltam az időt, későn értem ki a piacra.
Áru persze volt még bőven, egy kiló őszibarack, egy kiló szilva, egy kiló mariska barack, egy kiló nyári alma, bo-bo-bo-borizű, egy kiló nektarin, leveszöldség, padlizsán, sajt, jajj, még uborkát is kéne kovászolni, hagyma is fogyóban, lecsó, legyen-e lecsó, már leszakad a karom, a zöldség és a gyümölcs a legcipelősebb élelmiszer, de hát mikor egyek barackot, ha nem augusztusban, hát nem?
Az uborkáról éppen lemondtam tehát, amikor az egyik asztalnál megláttam egy bácsit, előtte két kis halom nektarinnal. Az egyik óriási, ökölnyi szemekből állt, a másik apróbbakból. Egy-egy gyümölcs alig lehetett nagyobb, mint a másiknak a magja. A szine, hát a szine viszont egészen sötét bordó volt, imitt-amott pici barnás foltokkal, vagy tán inkább sebhelyekkel. Mintha valami megszúrkálta volna, talán légy, vagy valami darázs.... Darázs, ez az, kapnék a fejemhez, ha nem húzná le két megpakolt szatyor a karomat.
- Mennyi ez a kopasz? - torpanok meg.
- 120 kilója, a másik 300... -
- Nem úgy értem, hanem súlyra! Van ez másfél kiló? -
- Hát ott körül lehet, négy kilóval jöttem, ketten vittek belőle. -
- Jó, tessék nekem lemérni. -
Pont annyi volt, már alig fért a szatyor tetejére.
Most pedig itt vagyok, a hasam majd kiszakad és az utolsó szemeket nézegetem. Egyszerűen nem birtam abbahagyni, hármasával, négyesével mostam belőle és faltam be azonnal. Régen ettem ilyen jó barackot. Nem hogy régen, de még az is lehet, hogy soha életemben ilyen finom barackot nem ettem. Nem csak hogy édes, de valami egészen különleges aromája és illata van, mintha sárgadinnyéből, hamvas őszibarackból és muskotályos szőlőből keverték volna.
Nno.
A szinre tessenek figyelni, a szinre és a kis szúrásnyomokra, mert a méhecskék okosabbak mint mi, ők nem esznek meg minden kényszerérlelt szart ami elébük kerül, ki tudják választani a legfinomabb nektárokat.