Átmelegedni

Nno, egy hír, aminek a mindenféle elfoglaltságaim miatt már csak a cáfolata jutott el hozzám:
"A budapesti rendőrfőkapitány bűnügyi helyettese lát esélyt arra, hogy mégis megrendezheti a Meleg Méltóság Menetét a Szivárvány Misszió Alapítvány július 5-én." hírszerző.hu

Persze, értem én, a rendőrségnél megint működni kezdett a jó öreg megfelelési kényszer és értékzavar. Vagy inkább értékzavar és megfelelési kényszer.
Mert hát ugyebár egy homofób társadalomban élünk, ezen nincs mit tagadni. Tavaly már elég komoly attrocitások érték a felvonulókat, a rendőrség meg ugye megint nem tudja eldönteni, hogy milyen erőt mutathat egy olyan kisebbség védelmében, akik iránt a nagy többség ellenszenvvel viseltetik.
Értek én mindent és mindenkit. Még azokat is megértem, akik undorodnak a melegektől. Nem akarom őket meggyőzni arról, hogy egyrészt senki sem lesz buzi attól mert lát néhány tollboával díszített pucér férfisegget, másrészt meg, hogy még mindig jobb homoszexuálisnak lenni mint aszexuálisnak vagy beposhadt szexuális életűnek. Akik (mármint a beposhadt, nullához közelítő szexuális életűek) a társadalmunk nagy részét teszik ki. A melegek legalább tudnak szeretni.
Nno, mindegy, nem mászok bele jobban, csak halkan, nagyon halkan megkérdezném a hangosan buzizókat, a társadalom erkölcseit féltőket, az irtózókat, a csendesen undorodókat, szóval a többséget;
Tessenek mondani, nem lehetne ezt a melegfelvonulást úgy felfogni, hogy a melegek meghívnak bennünket, nem melegeket egy jó kis buliba? Nem lehetne úgy tekinteni a dolgot, mintha farsangra mennénk vagy valami vad partira? Dögös zene, ritmus, konfetti, tarka jelmezek, táncoló emberek. Ennyi. Ha a pucérságot vesszük, akkor a riói karnevál sem nem erkölcsösebb, sem nem gusztusosabb. Az is egy buli, ez is egy buli, aki szereti az ilyesfajta szórakozást, az menjen.
Méghozzá minél többen menjenek, mert ha nem, akkor nekem kell mennem, pedig én sajnos tényleg nem szeretem azt a zenét, amit ott nyomni szoktak.