Konyhatündér

:-) Szépjóestét!
Régen írtam itt olyat, hogy piszokul elfáradtam, de ma ez történt.
Ma 21 üveg meggybefőtt leszárazta és megmosta magát, a hozzávaló üvegek is megmosódtak, a szirup kimérődött megfőtt, a meggy bemászott az üvegbe és végül a legnagyobb, csak kocsonyafőzéshez és befőzéshez használt óriáslábasomban hetesével kidunsztolkódott.
Közben valahogy két kiló uborka is megmosódott, ötliteres üvegbe szép katonásan bemasírozott, némi fokhagymával, egy csípős paprika csumájával és két köteg kaporral megfűszereződött, forró sós vízzel felöntődött és amikor langyosra hűlt, egy szelet valódi kovászos kenyér csücskével megkoronázódott. Három nap múlva olyan kovászos uborkám lesz, de olyan, hogy nem győzök majd eleget enni belőle!
A nap végére olyan lettem én is mint a meggyem; mintha három menetben egymás után gőzben dunsztoltak volna. Ekkora barmot mint én, ilyen hőségben befőzni!!
Igaz, nem rajtam múlik, most érik a meggy. Milyen szép is volna, ha januárban lenne a szezonja! Akkor meg sem kottyanna, ha egész nap megy a tűzhely.

Főztem is, a töltött karalábélevelek istenien sikerültek. 8 szép nagy, kéttenyérnyi levelem volt, enyhén ecetes cukros vízben 2-3 percig blansíroztam őket. Egy fél bögre (kb másfél deci) megmosott rizst egy bögre (tehát kábé 3 deci, nagyon fáradt nem lehetek, ha szorozni még tudok!) vízben egy kínai csigaleves kockával félpuhára főztem. Azért csigalevessel, mert az van itthon egy régebbi ázsiai piaci portyámról és a végére akartam járni. A töltött karalábélevél amúgy is kísérletnek indult, hát akkor legyen teljes egészében az. Szóval a rizst félpuhára főztem, majd amikor kihűlt, belekevertem egy tojást és egy-egy finomra reszelt sárgarépát és cukkinit. Mivel tejfölös szószban akartam megfőzni, gondoltam, tárkonnyal fűszerezem, az passzol a tejfölhöz. Szórtam még bele pici törtött borsot is, jól összekevertem. A blansírozástől megpuhult és kemény főerétől megfosztott karalábélevelet kiterítettem, fél kanálnyi tölteléket tettem a közepébe, a végeit behajtottam és összegöngyöltem. A töltelékeket kis lábaskába állítottam, szorosan egymás mellé, hogy ki ne bomoljanak. Annyi vizet öntöttem rájuk, hogy pont ellepje őket, majd beleborítottam egy kis pohár tejfölt az edénybe. Lassú tűzön, kábé fél óráig főztem. A töltelék sok lett egyébként, alig felét használtam el a karalábélevelekhez. Ezért fogtam egy hatalmas csillagtököt (pattiszont) és levágtam a tetejét. A közepét kanállal kivájtam, megtöltöttem a rizses-répás-cukkinis-tárkonyos anyaggal és visszatettem rá a kalapját. Még mindig maradt töltelék, ezért két húsos paprikát is kicsumáztam és megtöltöttem. A pattiszont és a paprikákat egy tepsibe raktam, a tetejüket kevés olajjal megkentem, öntöttem alájuk egy ujjnyi vizet és betoltam a sütőbe. Ha már befőzéssel kínozom magam, fél órányi sütő meg sem kottyan, hát nem? A pattiszonhoz kapros cukkinimártást készítettem, a paprikákhoz pedig majd holnap paradicsommártást. Előbb tehát a kapros mártás: kevés olajon egy teáskanál lisztet zsemleszínűre pirítottam és hozzáreszeltem egy hámozatlan cukkinit meg egy dundi gerezd fokhagymát. Ebbe is tettem egyet a kínai leveskockákból, had fogyjon. Ollóval belevagdostam egy csokor zsenge kaprot, jól átkevertem, majd felengedtem annyi tejjel, amennyi ellepte a zöldséget. Felforraltam, később kellett még egy kis vizet öntenem alá, mert túl sűrű lett a szósz. Amikor a cukkini megpuhult, belemerítettem a botmixert és a processzus végére egy nagyon gusztusos, sima, világoszöld színű mártást kaptam. Igen étvágygerjesztően nézett ki a hófehér pattiszon mellett, aminek a közepébe sárga csíkokat festett a töltelékbe reszelt sárgarépa.
Ez volt ma, mondhatni, tököt ettem tökkel. Kabak-nap, hogy egészen precíz legyek.
Holnap a paradicsommártás jóval egyszerűbb lesz. Szintén úgy kezdődik, hogy kanálnyi olajon kiskanálnyi lisztet pirítok, majd amikor zsemleszínű, nemes egyszerűséggel felöntöm 2-3 deci paradicsomlével. Esetleg vagdosok bele némi zellerlevelet. Fűszerezésnek pici cukor, jól összeforralom és amikor kész, beleteszem a töltött paprikákat. De inkább csak azért, hogy átmelegedjenek, nincs ugyanis mikróm. (Nem is lesz soha.)
Közben azért találtam még a hűtőben egy fél kilónyi ízetlen cseresznyét. Kimagoztam. Ha már elől volt a botmixer, kicsit megdolgoztam. Vettem reggel csemegének egy nagy doboz ribizlit, azt lepaszíroztam. Hozzámagoztam még pár marék meggyet, azt is turmixoltam és most egy kis lábaskában szuszorog a liternyi vegyes lekvár. Az ilyen lekvárt szeretem a legjobban, ami többféle gyümölcsből készül. Recept sajnos nincs, mindig ami adja magát. Ha például olcsó a kivi, abból is szoktam, nyári almával vagy körtével, vagy mindkettővel vegyesen. Vagy sárgadinnyét őszibarackkal, vagy apró szemű fosatószilvával; ahogy jön és amennyi jön. Vagy húsz éve főzök lekvárt, nem hiszem, hogy valaha is sikerült két egyformát alkotnom. Attól tartok, hogy nem fogok generációkon át kincsként őrzött recepteket az unokáimra hagyományozni. Abból főzök, ami van, és annyiból, amennyi van. Ha kevés, ezzel-azzal szaporítomHa sok lett és marad, másnap kiegészítem valamivel. Ha nem sózom el és nem kozmálom oda, akkor azért egészen ehetős dolgokat is össze tudok hozni ezzel a módszerrel. Az csak a baj, hogy ezek a kísérleteim nem reprodukálhatóak.


Más:
a meggyet egyébként kvázi ajándékba kaptam egy barátnőmtől. Egyszerűen kifizette helyettem, mondván, tudja, hogy szűkében vagyok a készpénznek. Egészen meghatódtam. Én is ilyen vagyok amúgy, az egy egyik barátnőmnek a kutykaját vittem hátizsákszámra, amikor rosszul állt a szénája, a másikat a befőttjeimmel meg a tányérkocsonyáimmal boldogítottam. Szóval ezek a dolgok valahogy tényleg körbejárnak. Adni persze jóval könyebb, mint elfogadni, de ideje ezt is megtanulnom.
Nincs egyéként baj, a hitelkeretem még mindig kimeríthetetlennek tűnik, de hát a piacon nem lehet hitelkártyával fizetni. Ahol meg igen, ott nem veszek meggyet.
Augusztusban viszont felszabadulnak a lekötéseim, el lehet kezdeni összeszámolni, hogy hány sörrel, csokival, fagyival, palacsintával és miegyébbel lógok ide-oda, ennek-annak.

Estére Santana zenél, de nekem most nincs erőm arra, hogy a Városligetben összetiportassam magamat.