Pozitív negatív hozadék
:-) Szépjónapot!
Ma rajtam teljesen kívülálló okok miatt megvontam a Budapesti Wagner-napok mérlegét. Szó szerint, az üzemorvosnál fel kellett rá állnom és majdnem hanyatt estem; négy kilót fogytam.
Ez csak részben köszönhető az ilyenkor alkalmazott, speciálisan erre az eseményre kifejlesztett, zöldséglevesből, pirítósból és joghurtból, valamint 1-2 pohár sörből vagy tonikból álló ún. Wagner-diétámnak. Eddig még ugyanis soha, egyetlen Ring alatt sem fogytam négy kilót.
Ezt a kellemes meglepetést szerintem annak köszönhetem, hogy a négy nap alatt (plusz a szerdai Krétakörös Nibelung lakópark) a másfél órás Újpest-MüPa utat sikerült 58 percre leszorítanom.
Nno.
Kéne még vagy három ilyen alkalom, és egész jól lennék.
Más:
mint mondottam volt, üzemorvosnál jártam. Jó móka, már eleve úgy kezdődik, hogy a kezembe nyomnak egy három milliméter széles, alig tíz centi hosszú kis lakmuszcsíkot, hogy pisiljek rá.
Basszus.
De most tényleg.
A fériaknak nyilván egyszerűbb, nekik könyebb célozni, na de én, mi a francot csináljak én???? A mosdóban papír nincs, tán nem is volt soha, a klotyóra ráülni nem lehet. Megfeszített farizmokkal beterpeszt az istenek lánya a klotyó fölé. Nem megy, a nadrág összefogja a bokámat, nem elég széles a terpesz. Leveszem a nadrágot, csak úgy, a szandálon keresztül. Persze a bugyit is. Újabb terpesztés, rogyaszt, megfeszít, megtart, záróizmokra koncentrál. Kicsit előre kell hajolni és megpróbálni benézni a lábam közé, hogy a megfelelő helyre, a sugár alá tarthassam a lakmuszt. A testhelyzet módosításától persze megváltozik a vékonyka kis folyadéksugár iránya is. Ez így nem jó, csapot elzárni, spórolni kell, ilyen kánikulában nem könnyű megvárni, amig összegyűlik a mintavételhez elegendő anyag. Akkor előbb beillesztem a papírt a résbe, hátha úgy. Hát úgyse. Akkor találomra célzok, valami majdcsak lesz. Hát az lett, hogy végül csuklóig lepisáltam magam. Viszont a WC-t nem, a bokámat se, ez azért az én koromban egész szép teljesítmény. Még rövid néhány másodpercnyi széles terpeszben való rázogatás, csak úgy cseppmentesítés céljából -mert papír ugye nem volt, amivel megtörölközhettem volna- aztán már lehetett is öltözni. Bugyit, nadrágot vissza, csak úgy, a szandálon keresztül.
A fene enné meg azt, aki ezt a lakmuszos szart kitalálta.
Az orvosi vizsgálat egyébként annyiból állt, hogy az orvos az ajtóból ránézett alakmuszra és mondta, hogy dobjam ki. Megkérdezte, van-e valamilyen panaszom ami hátráltat a munkavégzésben. Nincs. Van-e allergiám, nincs. Megmérte a vérnyomásom (rendben, sikerült megszabadulnom a magas vérnyomástól, csak vissza ne jöjjön!), felállított a mérlegre, ráírta a nevem egy papírra és bekarikázta, hogy "Alkalmas".
Ezt mondjuk pisilés nélkül is meg tudtam volna neki mondani.
Ma rajtam teljesen kívülálló okok miatt megvontam a Budapesti Wagner-napok mérlegét. Szó szerint, az üzemorvosnál fel kellett rá állnom és majdnem hanyatt estem; négy kilót fogytam.
Ez csak részben köszönhető az ilyenkor alkalmazott, speciálisan erre az eseményre kifejlesztett, zöldséglevesből, pirítósból és joghurtból, valamint 1-2 pohár sörből vagy tonikból álló ún. Wagner-diétámnak. Eddig még ugyanis soha, egyetlen Ring alatt sem fogytam négy kilót.
Ezt a kellemes meglepetést szerintem annak köszönhetem, hogy a négy nap alatt (plusz a szerdai Krétakörös Nibelung lakópark) a másfél órás Újpest-MüPa utat sikerült 58 percre leszorítanom.
Nno.
Kéne még vagy három ilyen alkalom, és egész jól lennék.
Más:
mint mondottam volt, üzemorvosnál jártam. Jó móka, már eleve úgy kezdődik, hogy a kezembe nyomnak egy három milliméter széles, alig tíz centi hosszú kis lakmuszcsíkot, hogy pisiljek rá.
Basszus.
De most tényleg.
A fériaknak nyilván egyszerűbb, nekik könyebb célozni, na de én, mi a francot csináljak én???? A mosdóban papír nincs, tán nem is volt soha, a klotyóra ráülni nem lehet. Megfeszített farizmokkal beterpeszt az istenek lánya a klotyó fölé. Nem megy, a nadrág összefogja a bokámat, nem elég széles a terpesz. Leveszem a nadrágot, csak úgy, a szandálon keresztül. Persze a bugyit is. Újabb terpesztés, rogyaszt, megfeszít, megtart, záróizmokra koncentrál. Kicsit előre kell hajolni és megpróbálni benézni a lábam közé, hogy a megfelelő helyre, a sugár alá tarthassam a lakmuszt. A testhelyzet módosításától persze megváltozik a vékonyka kis folyadéksugár iránya is. Ez így nem jó, csapot elzárni, spórolni kell, ilyen kánikulában nem könnyű megvárni, amig összegyűlik a mintavételhez elegendő anyag. Akkor előbb beillesztem a papírt a résbe, hátha úgy. Hát úgyse. Akkor találomra célzok, valami majdcsak lesz. Hát az lett, hogy végül csuklóig lepisáltam magam. Viszont a WC-t nem, a bokámat se, ez azért az én koromban egész szép teljesítmény. Még rövid néhány másodpercnyi széles terpeszben való rázogatás, csak úgy cseppmentesítés céljából -mert papír ugye nem volt, amivel megtörölközhettem volna- aztán már lehetett is öltözni. Bugyit, nadrágot vissza, csak úgy, a szandálon keresztül.
A fene enné meg azt, aki ezt a lakmuszos szart kitalálta.
Az orvosi vizsgálat egyébként annyiból állt, hogy az orvos az ajtóból ránézett alakmuszra és mondta, hogy dobjam ki. Megkérdezte, van-e valamilyen panaszom ami hátráltat a munkavégzésben. Nincs. Van-e allergiám, nincs. Megmérte a vérnyomásom (rendben, sikerült megszabadulnom a magas vérnyomástól, csak vissza ne jöjjön!), felállított a mérlegre, ráírta a nevem egy papírra és bekarikázta, hogy "Alkalmas".
Ezt mondjuk pisilés nélkül is meg tudtam volna neki mondani.
Címkék: HüPi, munkakeresés
1 Comments:
At 2:12 de., Névtelen said…
Haliho, reg nem olvastalak, most potoltam.
Oriasi gratula az allashoz, de ne dolgozd tul magad, a penzukert eletet-nyugalmat adni nem igazsag!
A kovetkezo pisileshez vigyel papirpoharat. Micsoda dolog, hogy nem adnak...
Minden jot, sot, meg jobbakat!
Blogica
Megjegyzés küldése
<< Home