Új időknek új szavai

Úgy adódott, hogy a piacon kellett sajtot vennem. Általában csak zöldséget és húst vásárolok a piacon, a tejesek higiéniai feltételei nem túl szimpatikusak ott, de ma siettem. Az árusító kislány fürge, kedves, még a szombat délelőtti csúcsforgalomban is mosolyog. Jó, tegyünk egy próbát vele.

- Jónapot kívánok! Van valami kemény, reszelhető sovány sajtjuk?
- Sovááány?? (nagy, kerek szemek)
- Tudja, zsírszegény.
- Jah, light sajtunk az van, óvári és tolna, melyikből tetszik kérni?

A tolnaiból kértem :-)
De anyám, hogy ma Magyarországon egy kofa ne ismerje a sovány szót, csak a light-ot?
Szerintem a kofa szót sem ismeri már senki.
Na mindegy, eddig is marslakónak éreztem magam.

A sajt egyébként a csirkemellel töltött padlizsán tetejére kell, mert már kicsit unom a roston sült csirkemellet párolt gombával/brokkolival/karfiollal/cukkinivel/sárgarépával/zöldbabbal/padlizsánnal/paprikával/kelbimbóval/tökkel.

Életszakaszok

Tegnap hangverseny előtt beültem valahová egy kávéra. Két középkorú pasi ült mellettem, az öltönyös-nyakkendős pénzügyi tanácsadó fajta, vastag brifkók kicsapva az asztalra, legalább 8-10 hitelkártya lóg ki mindegyikből. A férfiak maguk a jól táplált, jól öltözött, jól borotvált, ápolt fajtából valóak, valahol 40 körül. Sugárzik róluk a megállapodottság, erejük teljében van mind a kettő, akiknek "bejött az élet".
Beszélgetnek.
A hitelpiacról, a lakáspiacról, a választásokról. Megfontolt, érett vélemények, ezek már nem is középkorúak, ezek már öregek, kiégettek és cinikusak.
Aztán témát váltanak, a nyáron érettségi találkozó.
A 22-ik.
Basszus, ezek '92-ben érettségiztek!
10 évvel fiatalabbak nálam.
Nézem magam a kirakatüveg tükrében, lehet, hogy már én is középkorú vagyok?
Rosszabb napjaimon nyilván annak látszom.
De akkor miért hiányzik belőlem ez a fajta megállapodottság, kiegyensúlyozottság, miért nem érzem azt, hogy "kész vagyok, mindent elértem az életben"?