:-) Szépjóestét!
Hát akkor ma legyen itt egy valódi napló arról, hogy mit csináltam ma:

5.00 - 5.30 ébredés, vakarózás, csipátlanítás, nyujtózkodás, két nagy pohár grape-fruit lé ivás mert a sok folyadék jót tesz a bőrnek, öltözködés

5.30 - 6.30 kutyasétáltatás, levegőzés, nyújtózkodás, Dunában való gyönyörködés

6.30 - 7.00 kávéfőzés, zuhanyozás hideg vízzel, mert az jót tesz a bőrnek, kávéivás, fogmosás, öltözködés, tükör előtt pofákat vágás, fésülködés. Smineklésre nincs idő, azt majd odabenn. Sarokról visszafordulás mert az SSADM könyv otthon maradt, metrón tanulás elhatározása.

7.00 - 8.10 gyalogolás metróhoz, metrón sms írása arról, hogy ha már ennyi vizsgálatot, akkor el kell menni a vastagbél tükrözésre is, nem fáj, egy ismerősömnek legalábbis nem fájt, az orvos címét elküldhetem. Magamban szégyenkezés a hazudozás miatt mert igenis fáj, mindenkinek fáj, de ha már ott van valaki akkor meg van vizsgálva, ha meg nem megy el, akkor nincsen megvizsgálva és a vastagbélrák gyilkos betegség. Átszállás, loholás a partner irodájáig, tárgyalásra utolsó pillanatban beesés de előtte még automatából kávé vásárlása.

8.10 - 10.00 tesztelés, adatszerkezetek elemzése, dicsekedés matekszigorlattal, lekérdezések módosítása, program újrafuttatása, elégedett sóhaj, partnerekkel együtt indulás főhadiszállásra.

10.00 - 11.00 főnök késik, ásványvízkínálás, idő kitöltése bájcsevellyel, barátnőtől pár szem keksz kunyerálása mert a gyomrom hangos korgása visszhangzik az irodában. Kávéivás.

11.00 - 12.45 program bemutatása, problémák felvetése, tök_fölöslegesen_kínlódtunk érzés elnyomása, aztán mégse_lesz_az_olyan_rossz érzés felébredése, közben mozgássérült partner helyett parkolóórához kirohanás, vadidegen autó vadidegen kulccsal való kinyitása és új parkolócédula behelyezése.

12.45 - 13.10 ebédelés. Görög hagymás marha barnamártásban szegfűszeggel és mazsolával bolondítva. Gombóc kéne hozzá, zsemlegombóc, de itt nincs csak csavart tészta. Így is jó, de ha végzek ezzel az őrülettel, akkor zsemlegombócot fogok főzni vadas mártással. Egy szelet máktorta is, isteni, liszt helyett darált mákkal sütött piskóta áfonya lekvárral és vanilia krémmel kenve, nyam-nyam, ilyen pillanatokért érdemes élni érzés felismerése ma először. Az érzés kitart a kapucsinó végig.

13.10 - 14.30 dolgozás, hivatali levelek és e-mailek megválaszolása, irattárban való turkálás.

14.30 - 14.45 barátnőnek való nyafogás hogy milyen fáradt vagyok, könyörgés hogy hagyhassam ki az angolt és mehessek haza mert tanulnom kell és egyébként is most nem tudok egyik témáról a másikra váltani. Pár perc ácsorgás a főnök ajtaja előtt de foglalt, elkérezkedés nem fog menni, sóhajtozva angolra vissza, barátnő némi szelíd farbarúgással kitessékel az ajtón.

14.45 - 15.15 útközben butikba beesés, egyetlen megfelelő méretű drapp nadrág árudömpingből való kiemelése, felpróbálása, kifizetése. Ajtóból visszafordulás, hogy az a blúz a kirakatban színre pont jó lenne. Próbálás, kisebb méret kérése, fizetés, távozás. Sarokról viszafordulás mert az SSADM tankönyv a butikban maradt.

15.15 - 15.45 metrón utazás, második megállótól van ülőhely. Diszkrét nyak- és vállkörzés, intimtorna. összeszorít, tízig számol, ellazít, tízig számol, összeszorít, tízig számol, ellazít, tízig számol.

15.45 - 16.15 kutyasétáltatás, kutyaetetés, öltözködés.

16.15 - 17.10 mukahelyre bebringázás, útközben pár percre megállás egy eperfánál. Ágak lehúzása, az érett, mézédes gyümölcsök behabzsolása, mégis érdemes élni érzés másodszori felismerése.

17.10 - 17.30 másodmunkahelyre megérkezés, öltözködés, kávéfőzés, ájulási roham leküzdése, kávé kiöntése a mosogatóba. Egy bögre kakaó készítése, megivása.

17.30 - 21.20 dolgozás. Közben kis bosszankodás mert a zsebrádióban kimerült az elem és nem tudom hallgatni a kedvenc rádióműsorom. Dolgozás közben legalább másfél liter víz megivása és folyamatos pisilni járás, mert az irodában nem volt alkalmam inni, utazáshoz sem nagyon lehet, a folyadék viszont kell ahhoz, hogy a bőröm feszes maradjon.

21.20 - 22.00 hazabringázás, hársfaillat mély beszívása, szép az élet érzés harmadszori felismerése.

22.00 - 22.05 mosógép beindítása szigoruan csak gyapjúprogramra és szigoruan csak 300-as centrifugával hogy ne gyűrődjenek a ruhák és akkor nem kell annyit vasalni.

22.05 - 22.25 kutyasétáltatás.

22.25 - 22.30 fagyasztóból csirkefarhát és marhatüdő előbányászása, sárgarépa tisztítása, reszelése, hagyma darabolása, gersli, só, víz, kukta lezárása. Kutyának muszáj főzni mert allergiás a tápra.

22.30 - 23.00 zuhanyozás hideg-meleg váltásban mert az jót tesz a bőrnek, fogmosás, arckrémezés (vitaminos, jó vastagon) lavór vízbe gyöngyvirág illatú só beleszórása. Lavór be a számítógépasztal alá, hírportálok és kedvenc blogok olvasása közben a langyos vízben lábujjakat szétfeszíteni, tízig számolni, ellazítani, tízig számolni, lábujjakat begörbíteni, igen, pont mintha ökölbe akarnám szorítani a talpam, tízig elszámolni, ellazítani, lábujjakat szétfeszíteni, tízig elszáháhááá sszsssssss .......
PsszzííííííÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍííííííííííí .... he, mivan, holvagyok, a nyavalyás kukta, konyhába kicsoszogás, gáztűzhely elzárása, mosógép csekkolása, még legalább egy fél óra.

23.00 - kb 23.30 lavór víz kiöntése, blogírás. Ha lejárt, mosógép kirámolása, nadrágok élbe fogása és lapos csipesszel való kilógatása hogy kevesebbet kellessen vasalni, blúzok kirázogatása és vállfára húzogatása azért, hogy kevesebbet kellessen vasalni.

23.30 - ágyba bevackolás, párna hát mögé tűrése, SSADM könyv kinyitása és felhúzott térdekre fektetése. Tanulás. Vagy legalábbis úgy tevés mintha tanulás lenne, lassú bealvás, könyv összegyűrése, majd valamikor hajnali kettő felé felriadás és villany eloltása. Előtte még egy pohár víz megivása mert a sok folyadék kell a szép bőrhöz. Ébresztőora lecsekkolása, hogy be van-e állítva 5 órára.

:-))))
Nem kell ám megijedni a mai jegyzetektől, jól vagyok, tele életerővel és ha kell, elhordom a Gellért-hegyet. No nem egyszerre, hanem módszeresen, apránként :-))))
Ti meg legalább tudjátok, hogyyan gondolkodik egy nem feminista -viszont roppant karrierista és kétségkívül tetőtől-talpig- NŐ.
Mondom: NŐ!
Naazé'!
:-))
Most pedig lefekszem aludni és éjfélkor felkelek hogy elkezdjek készüni a hétfői SSADM vizsgámra.

Ha meg ezen az időszakon túl leszek, kipihenem magam és kiengedem magamból az évek óta kusshadni parancsolt nőt.
Sőt, NŐT!
Csupa nagybetűvel!!!
ReEssSSSZZZzzkeSSSSEteEEEEEKKKKKkkkk!!!

Még mindig nincs vége a gyónásnak :-(
SSADM-ből (rednszerejlesztés módszertana) kiírtak egy vizsgát jövő hétfőre. Az utolsót az idén, tényleg az utolsót, nem hagyhatom ki!!!
És a Delphi tanár urat sem hagyhatom cserben, nagyon rendes volt, igazolta a multkori hiányzásom. Szerdán vizsgázom nála.
Gyakorlatból.
Elméletből csütörtökön.
Ez három vizsga négy nap alatt.
De aztán tényleg vége.

és ez még nem minden.
A munkatársaim rosszalják, hogy túl sokat vagyok szabadságon.
Milyen jótanácsot kaptam erre, na milyet???
Hát hogy ne vegyek ki szabadságot, hanem menjek be reggel, mutogassam magam körbe, mindenhova köszönjek be aztán húzódjak félre, tanuljak, délben meg csendben lépjek le és húzzak el vizsgázni.
Én barom, én HüPi meg azt kézeltem, hgoy milyen becsületes dolgo az, ha a vizsgáim előtt szabadságot veszek ki.
A SAJÁT, MUNKA TÖRVÉNYKÖNYVE ÁLTAL BIZTOSÍTOTT SZABADSÁGOM!!
Nem tanulmányi szabdságot veszek ki, nem megyek el táppénzre, nem csúsztatok, nem, dehogyis!!
Simán csak felélem a nyaralásra és pihenésre türvényileg biztosított szabadságom azért, hogy továbbképezzem magam és végre a képességeimnek megfelelő munkát -és persze fizetést- kapjak. Nem várok támogatást, nem sunnyogok, nem kaparok olyan előnyökért ami másoknak nem jár, nem, dehogyis!
A vizsgáim előtt kiveszek pár nap szabadságot.
Vannak, akik ezt nehezményezik.
Dögöljenek meg.

Nno.
bocs az előbbi kirohanásért. Mindig kifordulok magamból, ha képmutatással és álszentséggel találkozom.
Egyébként is roszul vagyok. Gyenge is vagyok és még pocsék napom is volt.
Először is, máma lerohantuk Cuppancs Kisasszonyt. Át kellett nézni az irattárat, tőle ezt egy hónapon belül nem várhattuk, szegényke tényleg nagyon lassú és buta is. Mindegy, bementünk hozzá négyen, talán fél óra alatt végeztünk. Hanem ez alatt a fél óra alatt én keresztre voltam feszítve, négybe voltam vágva, ki voltam belezve, bélpoklos lettem és rákos, a dögkeselyűk vájták ki a szemem és a csuda tudja még hány halálnemmel haltam. Nem mintha Cuppancskám véleménye bármit is számítana, de az ő gyűlölete is gyűlölet, nekem jut abból elég nélküle is.

Aztán kikaptam azért is, mert aláírtam a tűsarok.org tiltakozását egy MANCS-ban megjelent cikk ellen. merthogy feminista vagyok és a feministák mind buták, ráadásul nincs hüvelyi orgazmusuk.
Nincs a nagy büdüs lófaszt, azt nincs!

Hanem rettenetesen tele van a hócipőm azzal, hogy mindenféle sarlatánok és üzletaszonyok meg akarják nekem mondani hogy hány kiló legyek ha ideális nő akarok lenni, milyen könyveket olvassak ha ideális nő akarok lenni, milyen technikával szopjak ha ideális nő akarok lenni, hány gyerekem legyen ha ideális nő akarok lenni, milyen karriert építsek ha ideális nő akarok lenni, mit vegyek fel ha ideális nő akarok lenni és legfőképpen hány orgazmusom legyen és hol ha ideális nő akarok lenni.
Hát jelentem, nem akarok ideális nő lenni!!
Mindezek mellett borotválom a hónaljam, nem szőrös a lábam, nem lóg a mellem (igaz, jó nagy seggem van), nem vagyok leszbikus és nem vagyok feminista se csak nagyon-nagyon utálom ha reklámízű cikkekben akarják nekem bebizonyítani, hogy nem vagyok igazi nő ha nem igazodom az általuk elképzelt sztenderdhez. Mert ha egy férfi állít ilyen sztenderdeket, akkor nincs gond, nem fekszem le vele és slussz. De ha egy nő mond és/vagy ír baromságokat, hát akkor ugyan legyen már jogom tiltakozni!!! A francba!!!
Igenis igazi nő vagyok, még ha nem is vagyok ideális.
És akinek ez nem tetszik, az kinyalhatja.
(A helyzet az, hogy pont azok szokták kinyalni, akinek ez a fajta -megengedem, néha túl temperamentumos- hozzáállás tetszik. Én meg viszonzom. Nno, ezt is kimondtam.)

Aki meg hülye és szexista és még pénz is kap ezért, annak meg igenis meg fogom mondani hogy szemétláda.

:-) Szépjóestét!
Az Apró-Gyurcsány bizottság ma meghallgatta a kormányfőt. nol.hu
A Klubrádióban éppen most nyilatkozik Répássy Róbert arról, hogy a Sárazsadány Kft. vezetőjének -szerinte- miért nem kellett megjelenni az Orbán család vagyonosodását vizsgáló bizottság előtt. Szerinte azért nem, mert a parlamenti bizottságokról szóló törvény előírja, hogy a bizottsággal önkéntes alapon lehet csak együttműködni és a múlt heti bírósági határozat bebizonyította, hogy a bizottság összehívását kiváltó ÉS cikkben megjelölt időpontban nem tartott közgyűlést a Kft, tehát nem szükséges együttműködniük a parlamenti bizottsággal.
Uhh. huuu.
Kilélegez .... belélegez ... ki ... be ... és inkább nem kommentálom - nem vagyok olyan állapotban, hogy hordószónoklatot mernék tartani. Egyébként is van itt lejjebb néhány eszmefuttatás arról, hogy mi a véleményem a jogot kifacsarókról. Különben is, milyen alapon kritizálnám én a fidesz jogállamhoz való viszonyát, heee??? Hisz a jogállam létrehozásában a fidesz szerepe elvitathatlan, nélkülük nem olyan lett volna a rendszerváltás, valószínűleg később is lett volna, szóval elengedhetetlen érdemeik vannak. Lehet mondani, hogy nekik (is) köszönhetjük a rendszerváltást. Az övék (is) a demokrácia. Mondhatni, résztulajdonosok benne.
ami pedig az enyém -még ha részben is- az a tulajdonom, és ha a tulajdonom, tulajdonosi jogaim vannak fölötte. Élvezem a javait, húzom hasznait, rendelkezem fölötte. Tehát, ha akarom összetöröm, ha akarom megsemmisítem, ha akarom seggbebaszom, ha akarom leköpöm, ha akarom tönkreteszem, bármit teszek vele ha akarom. Ami az enyém, amit én hoztam létre, azzal bármit teszek, ha akarom. Ha akarom!
És a fidesz úgy látszik, akarja.

:-) Szépjóreggelt!
Még jó is, hogy ez a szerdai dolog közbejött; nem vettem észre, pontosabban nem hittem el, hogy ennyire kivagyok. Tényleg, úgy érzem magam -és úgy is nézek ki- mint az őszi légy. Csak kóválygok, a lábam alig birom felemelni, úgy csoszogok mint valami vénasszony. Még a vállam is beroskadt, a szemem alá meg mély, lilás fekete karikák nőttek.
Szerintem ez a feleslegesen kivett szabadnap (feleslegesen, hisz holnap már nem tudok vizsgázni, nincs hely, így tanulni sem érdemes) pont arra való, hogy én most visszabujjak az ágyba és gömbölyödjek egyet. Még napozni sem merek kimenni, a nap is kiszívja az energiáimat.

Tegnap este panaszkodtam a barátnőmnek (pont annak, aki Pozsony után úgy megdícsérte a pihent arcom) arról, hogy milyen fáradtnak érzem magam. Kicsit krákogott, aztán megkérdezte, hogy hány éves is vagyok én mindehhez. Mármint két munkahelyhez, vizsgákhoz, első diplomához, matekszigorlathoz, ehhez az örökös időhiányhoz és beszorítottsághoz.
Hát igen, van a csajnak némi igazsága, mindezeket nem 41 évesen kéne csinálni.
Illetve, ennyi idősen már nem ilyesmit kéne csinálni.
Úgyhogy vagy későn érő típus vagyok, vagy csak nem volt eddig szerencsém, vagy rettenetesen elcsesztem az életem.
majd ha felébredtem, végiggondolom.
Amit az elmúlt 20 évben rontottam el, azt úgysem lehet egy délelőtt megreparálni. Már alszom is......

Hehehe :-((
Azt hittem én, hogy majd tudok kicsit dolgozni - takarítani, vasalni, szépítő arcpakolást feltenni, sarkamról bőrkeményedést lereszelni, ilyesmi.
Hát egy nagy túróst!
Szerintem nekem agysorvadásom van -a memóriazavaraim erre utalnak- de legalábbis idegösszeroppanásom.
Ugye holnapra jobban leszek???
Lécci!! Lécci-lécci!

Nno.
Istenek lánya tervez, ember végez.

Szerdán be kell mennem dolgozni. Igaz, csak egy órára (mondjuk, ismerem én az ilyen egy órácskákat), de tényleg nem vagyok olyan állapotban, hogy 10-re be tudnék ülni tárgyalni, aztán kettőre gyakorlati vizsgára, négyre meg elméletire. Nem nyafogás, legalábbis tényleg próbálok nem nyavalyogni, de érzem hogy teljesen ki vagyok merülve, egyáltalán nem bírom már a gyűrődést.
Szerencsére még le tudtam iratkozni.
Tanulás felfüggesztve - lehet, hogy még jobban is járok - feltéve persze, ha jövő hétfőn lesz hely. Mert ha nem, akkor Delphiből legközelebb már csak szeptemberben tudok vizsgázni.

Nna, erről ennyit, megyek haza - legalább még megpróbálok kicsit takarítani. Meg vasalni, hónapok óta pulcsikban járok mert a vasalás és a piperetakarítás az, amire az elmúlt pár hónapban végképp nem volt erőm.


Más:
lazításképpen a freeblogon feltámasztottam a rég tetszhalott blogomat, amit annak idején csak azért csináltam, hogy le ne nyúlja valaki a nickem.
Nos, jelentem, ha a hvg goldenblogjának tematikus blog kell, akkor tőlem megkapja. Elkezdtem kigyüjteni azokat a jegyzeteket, amik a színházi, zenei, film és egyéb élményeimmel kapcsolatosak.
Kíváncsi vagyok rá, hogy így egyben hogy néznek ki, érdemes-e őket külön gyűjteni, örömöt okoz-e ha visszaolvasom és kicsit (stilisztikailag) kipofozgatom őket.
Annyi hasznom már van, hogy elmúlt tőle a fejfájásom. Persze az is lehet, hogy a nyitott ablak teszi, de kicsit jobban vagyok.
Egyébként is, bosszankodjon a fene.

Nnno, hát ezzel is megvónék :-(
Van az úgy, hogy az UV még rosszabbul sikerül, mint az eredeti. Egy hangyapaszulynyival sem értem jobban az anyagot, csak most a butaságom és a kimerültségem még egy iskola felújítással -és az azzal együtt járó tömény festékszaggal és másfél órás folyamatos fúrással és kopácsolással- lett súlyosbítva.
Mindegy, leadtam a vizsgalapot és ugyanazzal a mozdulattal felmarkoltam egy UV-csekket. Nem én voltam az egyetlen, csak az a baj, hogy ezt már legközelebb csak szeptemberben tudom ....
hagyjuk.
A fejem annyira fáj, hogy majd szét hasad; rosszul tűröm a festékszagot. Ráadásul maradnom kéne Delphit gyakorolni szerdára.
Szép kilátások :-(


Rettenetes, hogy mennyire nem vagyok a magolásra beállítva. Tanulnom persze egész életemben kellett, de azok valahogy adódtak maguktól. Eleinte, még az ántivilágban volt egy elképzelésem arról, hogy én majd valamit elérek a ruhaiparban.
Mire elértem volna a célom, mire "nevem" lett, addigra tönkrement a magyar textilipar. Egy darabig persze még próbálkoztam GMK-kban (emlékszik még erre a vállalkozási formára valaki???), bedolgozás, emlékszem, hegyekben álltak a pufidzsekik az albérletben. Harminc dzseki -alkatrészekben- tökéletesen meg tud tölteni egy szoba - konyhás lakást, anyira, hgoy ott még leülni sem lehet, nincs egy négyzetcentiméternyi üres hely.
Mindegy, ezt is meg lehet útálni.
A kilencvenes évek elején megtanultam sört csapolni, 20 koktélospoharat egy tálcán kivinni, szőnyegből vörösbor foltját kitisztítani, linóleum padlóra csúszásmentesítőt felkenni, hamutálcát úgy kicserélni, hogy a vendég pofája ne legyen tele hamuval, WC-t pucolni, megtanultam elviselni azt is, ha a főnök csöcsörészős kedvében volt. Kétség nem fér hozzá, ezt is nagyon meg lehet útálni.
Jó, akkor tanuljak egy keveset az irodáról, tanuljak szövegszerkeszteni, tanuljak meg angolul, tanuljak üzletkötést, tanuljak marketinget és ha már úgyis benne vagyok, akkor tanuljak piackutatást és pszichológiát is - úgy teljes. Ha már tudok angolul, fordítsak (és persze tanuljak) a vegyiparról, a lemezmegmunkálásról, a vámügyintézésről és a rosseb tudja miről még.
Mindezekről életemben nem kellett papírt bemutatnom.

Ha munkát kerestem, ideadtak egy ruhát, varrjam meg.
Később ideadtak egy levelet, fordítsam le.
Olyan is volt, hogy beültettek egy asztal mögé, tárgyaljam le.

Én meg megvarrtam, lefordítottam, letárgyaltam - soha nem voltam két hétnél tovább munka nélkül.

Most meg itt ülök és nem tudok levizsgázni egy nyomorult tantárgyból - pedig életemben most először fontos lenne, hogy papírt kapjak arról, amit tudok.

Nno, hát önsajnálatból bőven elég ennyi.
Csak tudnám, hogy a francba múlassam el a fejfájásom, hogy legalább holnaputánra valamennyire jobb formában legyek?

atomjaira hullott az agyam.

:-) Szépjónapot!

Ollllyannnagyon kellemes délelőttöm volt.
Kimentünk a Palotai szigetre, jó nagyot gyalogoltunk hozzá. Ettünk debrecenit, ittam egy fröccsöt, hazafelé jövet pedig desszert gyanánt letámadtuk a környék legjobb eperfáját. nem csak hogy óriási, mézédes gyümölcsöket terem, de még mászni sem kell; pont ráhajlik az árvízvédelmi töltésre, szinte a szánkba lógnak a hatalmas, muskotályillatú eprek. Úgy belaktam, hogy félreáll a hasam :-))

és mi a vége egy ilyen kellemes délelőttnek, na mi?
Hát mennem kell dolgozni, az.
hogy a fene enné meg!
Most lehetne pedig szépülni egy órácskát, vagy szamócalekvárt főzni, vagy csak úgy olvasgatni pár oldalt (ami nem tankönyv!!!) és utána a könyvvel a hasamon gömbölyödni egyet.

ez van.
sajnálom magam.

Más:
virágba borult a fehér leanderem is; olyan, mint egy menyasszony. Az idén nagyon szépek a leanderek, pedig a sok tanulástól nagyon elhanyagoltam a virágaim.

A héten viszont elindulok és veszek magamnak egy digitális fényképezőgépet. Már nagyon unom, hogy ha van valami szépem amit meg szeretnék mutatni, akkor a netről kell valami hasonló képet csórnom. Annyi mindent megtanultam már, hát a fotózás sem lehet túl nagy ördöngősség.

:-)) Szépjóestét!

Huhuhúúú, még mindig nem tértem teljesen magamhoz.
A Nibelung Lakóparkkal a Krétakör Színház nemhogy feszegeti, de egyenesen szétrúgja a színház kereteit. Térey János a wagneri Ring vázára írt egy shakespear-i nyelvezetű drámát. Illetve hát egy, leginkább a Dallas-hoz hasonló szappanoperát. Egy drámai szappanoperát, amiben káromkodnak és reppelnek és amiben az istenek és törpék világába beszüremkednek a XXI. század hírei.
Szóval Térey darabja különösebb tiszteletkörök nélkül, a klasszikus, verses dráma formájában .....

Hagyjuk.
Olyan összetett érzésekkel jöttem ki a színházból (színházból???? a Sziklakórház bugyraiból s nem ki, hanem inkább fel), szóval annyira élveztem a darab abszurd humorát, a színészek intim közelségű játékát és azt, hogy engem, a nézőt is a színház részévé tettek, amit most, így elsőre nem tudok megfogalmazni.
Majd holnap.

Programajánló: Múzeumok éjszakája .... ha már én kimaradok belőle :-(((
Van egy jegyem a Sziklakórházba, a Nibelunk lakóparkra, de utána jönni kell haza tanulni :-((

Jótanács:
negyvenen felül (de szerintem már a harmincon felül se) NE tanuljatok olyasmit, amiben nem dolgoztok.
Tök komolyan mondom: egy ápolónő mehet orvosira, egy titkárnő mehet államigazgatásira, de ne erőltessetek olyasmit, ami nem kapcsolódik a munkátokhoz.
rosszul vagyok, rögtön kapok egy sikítórohamot.
És nem csak a túl sok magolás miatt, hanem azért is, mert az egésznek semmi értelme sincs azon túl, hogy papírom lesz róla.
A papír meg semmi - már ahhoz képest, amit eddig tanultam az életről.

Abbahagyom, mert menten sírógörcsöt kapok.

:-) Szépjóreggelt!

Ki mondta tegnap azt a baromságot, hogy ki vagyok pihenve??
Ahhoz képest este 11-től reggel 8-ig aludtam mélyen, mozdulatlanul, mint a tej - és még ugyanennyit rá tudnék aludni, lelkiismeretfurdalás nélkül.

Más:
Az ítélőtábla döntése szerint Orbán mégsem vehetett részt taggyűléseken. nol.hu

UhhHHhhuuu.
Kilélegez .... beléle....
Basszák meg, hát a jognak és az erkölcsnek nem kéne legalább köszönőviszonyban lenni egymással?
Uhh.

Hagyjuk.
Még vásárolnom is kell, takarítanom is kéne, holnap múzeumok éjszakája, színházba is megyek, hétfőn meg UV-m van objektumorientált programozásból.
Fogok én itt a rossebbe a fidesz pofátlanságáról elmélkedni! Kicsavarják a jogot hát kicsavarják, na bumm, akkor mi van. Csak nem hülyék az emberek, ezt a lólábat már nem lehet nem észrevenni.

Jjajjjj, hagyom a fenébe, inkább megyek a piacra.

:-)) Szépjóestét!

Tegnap reggel elutaztunk Pozsonyba, tapasztalatcserére. Munkaügy, de hálistennek nem kellett magunkat agyondolgozni, volt két délutánunk és egy teljes esténk szétnézni. Kellemes város, a teljes belváros sétálónegyednek van meghagyva. Kedves, szűk utcácskák, szépen felújított házakkal, műemlékkel, tiri-tarkára festett műanyagtehenekkel és amerre lépünk, a járdákra kitelepült kocsmákkal és kávézókkal. Amit nagyon jó volt látni, hogy ezeket a helyeket nem a turisták töltik meg (mint a mi Váci utcánkat), hanem a helyiek. Mi is egy ilyen járdára épített kocsmában kötöttünk ki némi beherovka és sör magunkba döntése céljából. A beherovkát én pusztítottam, sajna nem szeretem a sört. Jól esett (volna) rá egy knédli - ha jó lett volna. A knédli finom volt, a lávakövön sütött husi is omlós, vajpuha, hanem olyan vadsavanyú káposztára ültették őket, ami minden ízt elnyomott - életemben nem ettem még ilyen durván savanyú párolt káposztát. A kedvünket mondjuk nem tudta elrontani, röhögtünk nagyokat, kicsit tán be is csíptünk. Nagyon biztos nem, mert ma reggel tiszta fejjel tudtam dolgozni és ma este a barátnőm összecsapta a két kezét, hogy milyen jól nézek ki, milyen pihent az arcom - ezt aligha mondta volna, ha másnapos vagyok - ami még életemben nem voltam.
Szép város Pozsony, nagyokat csavarogtunk, megnéztük a várat, megcsodáltuk a jópofa műanyagtehenekeet,

és az óvárosba rengeteg humort csempésző szobrokat. Van egy lesi-fényképész szobor aki a sarok mögül, óriási teleobjektívvel fotóz valamit. Az én kedvencem a csatornából előbújó "Man at work" című alkotás, imádtam azt a parázna vigyort az arcán, pont mintha a nők szoknyája alá kukucskálna be.
Nagyon tetszik, hogy egy komoly, több évszázados óvárosba is be mernek csempészni ilyen nagyon modern, nagyon humoros dolgokat; az emberek megállnak, fényképezkednek, tapogatják a szobrokat.
A legnagyobb élményem a várhoz kötődik: éppen valami kulturális fesztivál zajlik a városban, a várudvarban egy szimfonikus zenakar próbált. Életemben nem voltam még nagyzenekari próbán - és életemben nem láttam még szimfonikus zenakart farmerben, bermudában és sortban. Tényleg komolyan meglepődtem, én azt hittem, hogy a karmesterek és a zenészek frakkban születnek, frakkban élik az életüket, más ruhájuk tán nincs is - sőt, fenekük sincs, minek az, úgyis takarja a frakk szárnya. Háát, ehhez képest ... khm, khm, ennek a karmesternek roppant okos szabású, kellemesen gömbölyded feneke volt ... khm, khm. Bachot játszottak, előbb csak a főbb motivumokat, a karmester magyarázta hogy mit akar, lekopogta a zenészeket, újrajátszották, nagyon érdekes volt, szinte részese lehettem a muzsika megszületésének. Aztán szerencsére lejátszották az egész darabot egyben, mi leültünk a lépcsőre és úgy hallgattuk - el is feledkeztem arról, hogy ez nem koncert, a végén tapsolni kezdtem. Nagyon szép előadás volt, farmerben, klottgatyában még sokkal jobban tetszett, mintha estélyi ruhában lettek volna, olyan volt, mintha csak összefutottunk volna, és ha már ott vagyok, hát játszanak nekem valamit..... köszönet érte.

Kicsit nagyon HüPi vagyok.
Mit vettem szuvenirnek, na mit??
Hát egy cserép törpe gránátalmát - 150 korona volt, itthon 3-4 ezer ft, igaz, az nagyobb, majdnem fél méteres fácska, az enyém csak alig 15 centis - de majd megnő :-))) Nagyon szép virág ám a gránátalma, igaz, itt nem elég hosszú a nyár, beérni nem tudnak a gyümölcsök.


A többit majd holnap - olyan jólesően álmos vagyok.

Hohóóóó, ha velem nem is, de másokkal azért történnek jó dolgok:
Megvan a 100 legjobb magyar blog!
Csak a címeket futottam át és nem azért a húsz fillérért, de ami jár, az jár: van közöttük jó pár, amit én is ajánlok itt oldalt. Hiába, no, az ízlésem mindig is jó volt.
Gratulálok a kedvenceimnek!
A többieket majd átböngészem, ha kicsit több időm (és energiám) lesz.

:-) Szépjóestét!
Az a nagy harci helyzet, hogy ma semmi olyasmi nem történt velem vagy körülöttem -már azon kívül persze, hogy mind a két munkahelyemen hullára melóztam magam- amiről írni lehetne.
Egy pocsékba ment nap.
De tényleg, hát nem borzasztó?
Nem ettem vagy ittam egy jóízűt, nem sétáltam egy hatalmasat, nem szerelmeskedtem, nem beszélgettem, nem olvastam egy szép sort, semmi olyasmi nem történt, ami miatt erre a napra érdemes lenne visszaemlékezni.
Hacsak az nem, hogy a sárga leanderem olyan hirtelen virágba borult, hogy fel kellett kötni az ágait: a hatalmas, vajsárga virágfürtök egyszerűen lehúzzák az ágakat. Tavaly a rózsaszín volt ilyen gyönyörű, ő most úgy látszik pihen, mert szegényesebben virágzik.
De a sárga!!!! Csodaszép! Nagyon sajnálom, hogy még mindig nem vettem fényképezőgépet (diplomaajándéknak szánom magamnak) és nem tudom idetenni a képét. Csórtam egy képet Bálint gazdától:

de az enyém ennél sokkal-sokkal gyönyörűbb, talán csak Görögországban láttam még leandert ennyire dús virágban.

:-)) Szépjóestét!
Kitöltöttem.
Ha rajtam múlna, a parlamentben 55 % liberális, 22 % konzervatív és 23 % szocialista képviselő ülne.
Azt mondjuk nem mutatja ki a teszt, hogy ha rajtam múlna, a jelenlegi képviselőkből -pártállásra tekintet nélkül- egyetlen egy sem jutna be a parlamentbe. Arról sem szól a fáma, hogy ebből az 55-ből hány százalék ballib és hány százalék a konzervatív liberális. Arról pláne nincs szó, hogy mi van, ha netán alakul egy zöld párt Magyarországon? Jó, tudom, arra igen kevés esély van hogy egy igazi, valódi zöld párt induljon a választásokon, de mi van, ha netán mégis?
Egyébként meg vagyok elégedve az eredményemmel, értékrendemet tekintve szerintem teljesen helyén vagyok, akár államelnöknek is jelöltethettem volna magam; valamennyi politikai irányzattól el tudom fogadni a jót és a különböző szemléletmódokat jól ki tudom balanszérozni.
De az is lehet, hogy csak simán opportunista vagyok és demagóg.

Más:
máma valóságos kistérségi szakértővé képeztem át magam. Három istentelen nagy ekszcell táblázatból -a jogtár segítségével- kellett egyetlen, kistérségek szerint csoportosított anyagot csinálnom. Amikor megláttam a fájlokat, azt hittem hogy három napig ezen fogok kotlani, de nem - csend volt, hagytak dolgozni, délutánra kész is lettem. Mindig meglepődöm azon, hogy megfelelően nyugodt külső körülmények esetény milyen jól bírom a monoton munkát.
De az is lehet, hogy kipusztult belőlem a kreativitás.

Mégmás:
napok óta kísért egy jelenet a Jadviga párnájaból.
Egy szlovák népszokás lehet, hogy az asszonyok egy éjjel összegyűlnek és seprűn lovagolva, rikoltozva, szinte transzba esve kikiáltják annak a férfinak a nevét, akit a magukénak akarnak. Elég durva jelenet volt, Jadviga aznap éjjel jószerivel lepasszolta a férjét a kiscselédnek, Ankucinak, de most nem ez a lényeg.
Az fogott meg, ahogy az asszonyok egyszer egy évben, egymás között minden gátlást levetnek, letépik magukról a bugyit, seprűre pattannak és kiengedik magukból a nőstényállatot. Valami hihetetlen mély, ősi ösztönből fakadhat ez, úgy villyogtak mint a vércsék. Elrikoltozzák maguktól azt a férfit aki méltatlan, vagy csak már nincs és visongva követelik az újat - a férfit akire vágynak.
Az én valkür-vérem úgy fellobbant hogy attól féltem, felgyújtom a mozit.
Tényleg ezt kéne tenni. A bugyival együtt ledobni ezt a ránkkérgesedett mázat amit a nevelés úgy ad ránk, mint az erkölcs, a hűség, a női büszkeség szép ruháját. Csakhát ez a női lélek szép ruhája nem más, mint egy örökös viseletben elbüdösödött, átizzadt, elszalonásodott kényszerzubbony, ami gúzsba köti bennünk a nőiességet. Egy páncél, ami bezárja és nem engedi megmutatni a bennünk lakó nőstényt, az ösztönlényt. Vagy ösztön-nőt, ha úgy jobban tetszik.
Legalább egy évben egyszer le kéne magunkról szaggatni a bugyit, seprűre ülni és addig sikoltozni, kiabálni, amig az összes gyáva és érdemtelen férfi emléke elhagy minket ijedtében. Széttépni őket miszlikbe, kiseprűzni az életünkből és nem lenni többé jó kislányok, engedelmes kislányok, rendes kislányok, hanem csak azok, amik vagyunk: istenek lányai, akik a vérükben hordják a nőiességet és nem engednek semmiféle rájuk kényszerített társadalmi elvárásnak, nem tűrnek piszkos kis játszmákat, hűtlenkedéseket, napi elárulásokat.

:-) Szépjóestét!
Azt hiszem, most egy ideig nem vágyom moziba. Tegnap a Jadviga után még megnéztük az Állítsátok meg Terézanyut! (most legyen elég annyi, hogy a Jadvigát igen, a Terézanyut nem jelölném a legjobb 100-ba. De még a legjobb 10.000-be se), ma meg A tolmácsot. A szokásos "szuperügynök megmenti a nőt, megmenti a világot..." típusú film jó sok pirotechnikával és feszültségteremtő, szédítő vágásokkal. Illetve itt most a nő is meg akarta menteni a világot és a forgatókönyvírók megkíméltek bennünket attól, hogy a két főhős lefeküdjön egymással. Mondjuk, cserébe le kellett nyelnünk a frissen megözvegyült szuperügynök iszonyú nyálas és erőltetett sztoriját. Szóval hagyjuk. Egy pozitívum, hogy Sean Penn most nagyon jóképű -hogy ne mondjam kifejezetten dögös- volt, de ez kevés a több mint két órás film élvezhetővé tételéhez.


Más:
annyira tudok undorodni attól a disznóóltól ami vasárnaponként a másodmunkahelyemen fogad, hogy az elmondhatatlan. Torkig vagyok, torkig.

Mégmás:
mostmár biztos, hogy tényleg megvan a matekszigorlatom: az ETR-ren átkerült a teljesített tárgyak közé :-)))
TarararaaaaaaaaMMMMMmmmmmmm!!!!!

:-) Szépjónapot!
kutyasétáltatás ürügyén gyalogoltunk több mint 10 kilométert, bepusziltam egy pár főtt debrecenit (érdekes, én soha nem tudok jó debrecenit venni, de ebben a kocsmában ez nagyon finom), ittam egy kis unikumot, szedtem egy hatalmas csokor vadvirágot és mindebbe úgy belefáradtam, hogy rögtön elalszom. Ez most nem az a tegnapi, idegbajos fáradtság, hanem jóleső, ha most elalszom, pihenten fogok ébredni.

Már meg van rendelve a jegy a Jadviga párnájara. Azért jó ez a moziünnep, mert most leadnak egy csomó olyan filmet is, ami már nem megy a mozikban.
Érzem, ahogy ülve gömbölyödök össze, úgyhogy azt hiszem feladom a küzdelmet és megadom magam az álomnak.

:-) Szépjóestét!
Kicsit hosszúra nyúlt a mai nap - a maratoni tanulások után máma csaptam egy maratoni mozizást. Nem így terveztem, csak így jött össze. Böngésztem a mozi.hu-t, fél ötkor kezdődött az Urániában az Az ügynök élete (82 perc), ezt meg akartam nézni. Negyedórával később viszont a Frida (118 perc), hááát, ha már úgyis ott voltam, és ráadásul húsz perccel a Galaxis útikalauz stopposoknak (110 perc) előtt ért véget, csak át kellett sétálni a Puskinba.
Szóval, lényeg a lényeg, egyhuztomban megnéztem három filmet (310 perc), az egyik szünetben ittam egy kapucsínót, a másikban meg jártam egyet a két mozi között. 5 óra 10 perc, végülis egy Wagner opera is kábé ilyen hosszú - és egy átlag magyar ennyit néz tévét. Naponta! nem is tudom, hgoy bírják, én egész belefáradtam.

Mégsem a filmekről írok ma.
Hogy miért?
Ennek 3 (három) oka van.

Máma ennyiszer hoztak ki a sodromból.

Először:
Anyukám már csütörtökön hazajöhetett volna a kórházból - már ha a kórház el nem felejtett volna mentőt hívni. Maradt péntekig. Ma is várta a mentőt. 10 óra ... dél .... 2 óra ..... 4 óra ..... a nővérke csak türelemre intette - azt is csak félvállról, érthető, sok dolga volt. Fél hétkor (18 óra 30-kor, a kurva életbe, 18.30-kor!!!!) egy ismerős látogató vitte haza anyut autóval. Még szerencse, hogy öszefutottak, akkor már esély sem volt mentőre, a betegszállító olyankor már nem jár.
Hát csak annyit kívánok annak az adminisztrátornak, aki elfelejtette megrendelni, annak a diszpécsernek aki nem adta tovább a rendelést, annak az akárkinek, akinek a lelkén szárad ez az egész elbaszott egészségügyi ellátás, hogy ő is várjon legyengülve, szédelizve két napot egy kibaszott mentőre!
De még inkább várjon a halottaskocsira. Őszintén kívánom, mindnyájan jobban járnánk.
Bocs.

Másodszor:
A Rákóczi úton gyalog mentem egyik moziból a másikba, át kellett kelnem a tulsó oldalra; hat sáv. A zöld lámpával együtt felvillant egy másik lámpa is, előbb 10, aztán 9, aztán 8 volt a kijelzőjén. Nagyon, tényleg nagyon lassan esett el a tantusz: ezek rászámolnak a gyalogosokra.
Bazdmeg, ezek ránkszámolnak!!
Van 10 másodpercünk, hogy átérjünk egy 6 (hat!) sávos úton. Jó, tudom én, hogy vannak, akik 10 sec alatt futják a 100 métert, de a kurva életbe, azoknak is van édesanyjuk aki lassabban mozog! Vagy gyerekekük, aki ahhoz már nehéz, hogy felvegyük, de annyira meg nem gyors, hogy 10 másodperc alatt át lehessen érni vele. Vagy éppen ők maguk is szenvedhetnek sportbalesetet, sántikálva nagyon megváltoznak ám a dimenziók! Ha fáj, még a klotyó is messze van, nemhogy egy hatsávos út túloldalán a járda!
Egyáltalán: ki volt az az eszement, hígagyú barom, aki ezt kitalálta??? Mert nyilván sehol nem adnak több időt az átkelésre, de ezt még így bele is villogtatni a pofánkba, hogy 10 másodperced van bazd meg, ha azon belül nem teljesíted a távot, akkor jobb is, ha már az elején lefekszel egy hetes busz alá, legalább kevesebbet szenvedsz.
Van ezeknek eszük? Rokonuk, ismerősük, aki gyalog jár? Merthogy aki ilyet kitalál, hát az soha nem jár gyalog, abban biztos vagyok.
De most komolyan: ez a város embereknek épült, nem autóknak. Értem én, hogy fejlődés meg motorizáció meg minden, de az ég szerelmére: a Földet nem robbanómotorok működtetik és nem hátsókerék meghajtással kering a pályáján. Ebben a városban úgy építenek négy emeletes házakat, hogy kiöntik az udvart betonnal és felfestik a parkolóhelyeket. Egy zárt körudvarban, egyenesen betűz a nap, nyáron olyan, mint egy nagy grillsütő. Biztos nagyon kellemes, a tojást meg a pácolt csirkecombot csak rá kell ütni a motorháztetőre, pár perc múlva kész az ebéd. Mászóka a gyerekeknek?
Pár fa, hogy legyen egy kis árnyék? ugyan már, kell a hely az autóknak. Az, hogy a növényzet hiánya miatt a lakásokban 40 fok van, hogy az autók telefüstölik a zárt udvart, az mellékes, az autójáért mindenki vállal ennyi áldozatot. Ja. Télen beteszi a lakásba, ő maga meg inkább kint alszik az udvaron, mi?
Hülyék. Sőt, ostoba, hígagyú barmok, tán még a farkuk is dízel-meghajtású. Egy lóerős dízel. Pontosabban egy ökörerős dízel
Nekünk, embereknek, Homo Sapienseknek vissza kéne venni a városunkat a Humanoid Ottocusoktól meg Dieselocosuktól.
De legalábbis kikérni magunknak, hogy még a zebrán való átkelést is az idővel való versenyfutássá züllesszék.

A harmadik:
jöttem haza, a metróban nagy kiabálást hallottam. Egy tömzsi fekete srácot fogott körbe vagy hat rendőr meg két-három jegyellenőr. A srác kiabált, hogy nem jegy, két gyerek otthon, egyedül, hagyják őt, nem jegy, az a bajuk hogy fekete, két gyerek a lakásban, elmegy metró, menni kell, nincs jegy. Magyarul kiabált, már jó ideje tarthatott a cirkusz, jó kis tömeg volt, a rendőrök arcán is látszott a tehetetlenség miatti indulat. Én bérlettel járok, de a kutya miatt mindig van jegyem is. Odamentem, átfúrtam magam a rendőr-koszorún, nyújtottam neki egyet.
-menj fel, lyukaszd ki. Tessék.-
Láttam a szemén hogy értette, rámnézett, aztán a kezemben a jegyre, egy pillanatra elhallgatott, de nem nyúlt érte. Kiabált tovább, hogy nem, ő nem jegy, gyerekek otthon, két metró elment, nem jegy, hagyják őt, néger, nem szeretik itt, nem jegy. Próbáltam mondani hogy vegye el, az övé, menjen vissza és lyukassza ki, még el is éri a következő metrót - de nem vette el, a rendőrök pedig lassan összezártak, kivül kerültem a körből és az egyik még mondta is hogy menjek onnan. Mivel nem vette el a jegyet, elmentem, mást nem nagyon tehettem. A metró is jött, én beszálltam, de nem néztem hátra, nem tudom, hogy őt engedték-e felszállni.
Egyébként én sem szeretem a bliccelőket -nekem is kevesebbet kéne fizetni, ha mindenki becsületes lenne- de most valahogy jobban örültem volna, ha az az ember kiveszi a kezemből a jegyet és felmegy kilyukasztani. Valószínűleg a rendőröknek és a jegyellenőröknek is jobb lett volna ha így oldódik meg az ügy. Kár, hogy a srác már annyira bepörgött, hogy nem tudott vagy nem akart kiszállni a ringlispílből.
Ez van.

Szar egy világ ez, az biztos.

:-) Szépjóestét!

Ma 47 éve, hogy kivégezték Nagy Imrét és társait - és 16, hogy újratemették őket.
A Klubrádióban egy nagyon jó műsor volt ez alkalomból, a hallgatók mesélték el a '88-as és '89-es élményeiket. Aki nem hallotta, az vasárnap délután 4-től 6-ig tapadjon rá a rádióra, különösen az első óra volt nagyn tanulságos. Orbán Viktort évek óta most először hallottam normális hangon (értsd: nem paposan) beszélni.

Most más nincs, máma az utolsó csepp erőmet is kivette a munka - egyetlen perc megállásom nem volt az irodában, aztán angol, utána másodállás. Ki vagyok facsarva.

jóéjs.............

-Jónapot kívánok! Delphi Tanár urat keresem!-
-Jónapot! Tessék, az vagyok.-
-Üdvözlöm Tanár Úr! ma délután négykor kéne vizsgáznom delphi gyakorlatból, azt szeretném kérni, hogy elhalaszthassam két héttel.-
-Miért?-
-Tudja ...khm ... szóval kicsit későn kezdtem készülni a vizsgára és ebből a tárgyból nem akarok kettessel éppenhogy átcsúszni....-
(hosszú, elég hosszú csend...)
-Értem. Ez elég dícséretes. Akkor mikor is tudna jönni vizsgázni?-
-Két hét múlva, a legközelebbire.-
-Rendben, várom. Viszonthallásra.-
-Ööööö Köszönöm szépen. Viszonthallásra.-

Nno, hát valahogy így kell intézni a dolgokat :-)))
Elképesztő, milyen pimaszul rámenős tudok lenni :-)))
Egyébként nem loptam a napot, délután -bár majd összeestem a hőségben és kábé úgy mozogtam, mint egy nyugdíjas csiga- de bementem a suliba és gyakorolgattam. Pakolászgattam a gombokat meg csekk-bokszokat, tényleg zseniális dolog ez a delphi.
Még a végén alkalmazásfejlesztő leszek?

Este megnéztük a Tangó és tulipánt. Kedves kis film, nincs benne semmi különös, egy aranyos kis vígjáték. Elsősorban Bruno Ganz miatt akartam megnézni, Hitlerként nagyon jól játszott, kíváncsi voltam rá másféle szerepben is. Jó volt - bár kétségtelen, hogy ez a szerep nem igényelt olyan kvalitásokat mint Hitleré.
De tényleg bájos, derűs film, egy csinos, negyvenes háziaszonyról szól, aki egy kiránduláson lemarad a buszról - és úgy megcsömörlik a folyton zsörtölődő és a telefonban ordibáló férjétől, hogy gondolja kivesz egy kis szabadságot és elutazik Velencébe. Velence elég sok ember számára az álmok városa, hát egy filmet is ki kell használni turistacsalogatónak - gondolnánk. De nem, annyit látunk csak az Adria Királynőjéből amennyi a történet megértéséhez kell (a Szent Márk teret például a főszereplő napszemüvegében tükröződve). A sztori jobbára a benszülöttek -vagy odasodródottak- lakásában, boltjaiban, a málló vakolatú, penészes falú, csőrepedéses Velencében játszódik és azok a fura figurák adják össze, akikkel Rosalda megismerkedik: egy frusztrált , szingli masszőrnő, a B.G. alakította kesernyés-fanyar, különös, tartózkodó nyelven beszélő pincér meg az ő unokája, az unoka mamája, továbbá egy kétballábas vízvezeték szerelő aki magándetektívet játszik és az én kedvencem, az anarchista vén kertész, aki kizavarja az olyan vevőt a boltjából amelyik nem érti meg, hogy minden alkalomra másféle virágot illik vinni.
Hálistennek az érzelgősséget is inkább némi öniróniával és olaszos temperamentummal váltják ki - persze van a filmben romantika, de nem idegesítő mennyiségben. Tényleg inkább a defektes, de mégis nagyon szerethető és életszagú karakterek körül forog a történet - hálistennek.
Nagyon kedves az egész, pont arra való, hogy egy matekszigorlatot kipihenjen az ember lánya.


A jegy mellé kaptunk egy kupon-füzetet a moziünnepre, úgyhogy péntekre már meg is vettem a jegyet a Galaxis útikalauz stopposoknakra - 320 Ft-ért. 10 ilyen kupon van a füzetkében, szombaton délután és este is moziba megyünk, de vasárnap is korán végzek a másodállásban és este még megnézünk valamit.
Remélem, hogy az Útikalauzból nem valami gyalogkakukkos - palacsintasütővel püfölős - helyzetkomikumos - szirupos - csókolózós - fára (akarommondani kisbolygóra) feltekeredős halivúdi vackot csináltak.

:-) Szépjóreggelt!
Reggel a Duna fölött láttunk egy jégmadarat. Alacsonyan, a víz fölött pár centivel repült és a valóságban nem ilyen tompa kék, hanem egészen ragyogó, élénk királykék, kis türkizes csillogással.
Ritka szép madár.


Más:
hallom a hírekben, hogy a szadesz (a fidesz persze bólogat hozzá) javasolja a képviselők számának 200-250 főre való csökkentését.
Hm. Hmhm.
Nem pocsékolom az időmet azzal, hogy linkeket keresgetek. Ez a javaslat hol innen, hol onnan, de minden választás előtt felmerül - csak azért, hogy a választások után feledésbe merüljön, majd négy év múlva ismét előrukkoljon vele valamelyik párt.
De most tényleg!
Nem jobb lenne őszintének lenni egymáshoz, rászánni egy kis pénzt és azt mondani, hogy aki egyszer országgyűlési képviselő volt, az ha legközelebb kiesik, nyugdíjba mehet? Még mindig kevesebbe kerülne az adófizetőnek, mint ezt a rengeteg opportunista, hatalmi harcokban korrumpálódott és erodálódott vakondot képviselőt bent tartni a parlamentben?

:-) Szépjóestét!
A tegnap esti egy órás gömbölyödésből majd' 12 órányi mély, mozdulatlan alvás lett - kábé mint akit letaglóztak.
Délelőtt és délután persze tanultam és rájöttem, hogy a Delphi azon kevés tantárgyak közé tartozik, amelyek miatt egyáltalán érdemes volt beíratkozni erre a főiskolára. Kár, hogy hagytam magam megvezetni a kritikán alulian pocsék előadásokkal, erre hamarabb is rájöhettem volna. Ez a tantárgy többet ér annál, minthogy két napnyi rohamtanulással valahogy átcsusszanjak a vizsgán és harmadnapra már ne is emlékezzek semmire.
Úgyhogy holnap -mivel a vizsgát lemondani már nem tudom- lehajtott fejjel, szép alázatosan besunnyogok megbukni, az 5000 ft-os UV csekket pedig betudom az életiskola tandíjának - bár ez utóbbit szívesen behajtanám a tanáron.

Jó hír:
anyukám ma este azzal fogadta a hugimat, hogy nincs-e nála valami maradék kaja, mert éhes :-))
Nagy megkönnyebbülés, első jele a gyógyulásnak - még akkor is, ha pont az evést kéne neki nagyon visszafogni.
Lényeg a lényeg, csütörtökön hazangedik.
Ennek mondjuk elsősorban a hugom szempontjából örülök, lehetett hallani a hangján hogy mennyire megkönnyebbült attól, hogy anyu rmagára talált. Merthogy a baj nem jár egyedül, most a hugim következik; a tegnapi gyomortükrözésen mindenféle gyulladásokat és fekélyeket találtak nála - az orvos biztatja, hogy egy antibiotikumos kúrával még rendbejöhet.
Remélem igen, bár szerintem pont a gyerekkorban beszedett rengeteg antibiotikum tette tönkre az emésztő- és az immunrendszerét - anyu tömte gyógyszerrel ha kellett, ha nem, ha 37 fokos hőemelkedése volt már antibiotikumot íratott neki. Persze mindig erősebbet. Bár ne lenne igazam és segítene rajta a kúra. Ők ketten annyira össze vannak nőve, hogy ha az egyikőjük egy picit is kibillen, a másik vele együtt esik el. Mint ahogy most is: az egyiknek vakbélgyulladás, a másiknak gyomorfekély.
Nno, erről majd máskor, bővebben.

Most nyomás tanulni.

:-) Szépjóestét!
Háát, az a nagy harci helyzet, hogy már én is unom saját magam: szerdán gyakorlati vizsga Delphiből. Ez egy negyedik generációs programozási nyelv - most fogom a könyvet először kinyitni. Az előadás valami iszonyat volt, a tanár nekünk hátat fordítva olvasta a vászonra vetített fóliát. Ez volt az első eset, amikor elátkoztam a modern technikát. Micsoda baromság az, hogy a tanár nem magyaráz, hanem felolvas valamit, amit én is látok?

Próbálok nem panaszkodni, próbálom nem sajnáltatni magam - én választottam.
De már nagyon unom!
ÚÚÚÚúúúúgy unooOOóóóóÓÓÓmMMmm!!! :-(
Jajjj.
jajjjjjjjjjjjjjjjjjjjj!!

(egyébként egy dologra jó volt ez a "felolvasós" tanítási módszer; egy életre megtanultam, hogy egy prezentációra nem szabad mindent felírni, hanem csak egy vázlatot, az előadás gerincét, esetleg pár grafikont.
Az okos a más hülyeségéből is tanul. És én okos vagyok :-))) Bezonyám! Elvégre is matekból le tudtam szigorlatozni, úgyhogy nagyon buta nem lehetek.)

Más:
megittam egy pohár vörösbort (2002-es bikavér, egész jó) és elrágcsáltam hozzá egy darabka pannónia sajtot.
Most csinálok egy halászlét (kockából, fagyasztott halból, pfujjj, de vészhelyzet van) aztán gömbölyödök egy órácskát mielőtt kávé üzemmódra kapcsolok - 48 órás maratoni tanulás következik. Ami nem lenne olyan nagy baj, ha a múlt héten nem élveztem volna végig egy 96 órás maratoni tanulást - egy három hetes intenzív bemelegítéssel.
Nna, mindegy.
Én bírom a gyűrődést.
Mondom: BÍ-ROM A GYŰ-RŐ-DÉST!!!
Nnna'azééé'!!!

Mégmás:
Nem tudom, említettem-e már:
SIKERÜLT A MATEK SZIGORLATOM!!!!
TarararaaaaaaammmMMMMMmmm!!!
TarararaaAAAAAaammmMMMmMMMmmmmmm!!!

Nagyonmás:
Gyurcsány miniszterelnök még?
na nem mintha nagyon érdekelne, de azért egy kicsit mégis...

:-) Sszépjóreggelt!
:-( A jelek szerint a túlterheltségtől kisült az agyam; itt ülök a munkahelyemen és nem jut, az istennek sem jut az eszembe a telefonos kódom. Öt számjegy és itt nézek bambán, képtelen vagyok rá visszaemlékezni.
Mondjuk, egy matekszigorlat után azárt kijárt volna egy jó kirándulás, egy könnyű film, egy kis magamnak való udvaroltatás de legalább egy könnyed rötyögés a barátnőkkel. Ehelyett szépen, fegyelmezetten tegnap is bementem dolgozni, ma itt vagyok és már szinte fáj, hogy nem bír az eszembe jutni az a nyavalyás kód.

:-)) Szépjóestét!
Jól elfáradtam.
meglátogattam anyukámat.
A kórház kivülről nagyon jópofa; parkos, van benne régi épület és új, modern szárny is. A legfeltünőbb, hogy az új épület minden ablaka felső sarkában van egy fecskefészek. Némelyiknek mind a két sarkában - a betegek az ágyból nézhetik, ahogy a fecskék jönnek-mennek, hordják az eleséget, szurkolhatnak a fiókák első szárnypróbálgatásaihoz. Nemrégen volt egy kis gyász, egy fészket levert a vihar. A hátsó udvar egy hatalmas, napos rét. Estefelé mindig megjelenik egy gólya, úgy néztem, tücsközni jár oda. Kényesen lépeget a hosszú lábain, néha lehajol és hullámzó nyakkal felcsippent valamit. Olyan kecses és elegáns mint egy felékszerezett dáma, aki vasárnap délután beugrik a zserbobobóba egy gesztenye pürére :-))

hanem, több jó nincs is abban a kórházban.
A sebészeti kórteremben fürtökben csüngenek a pókhálók, a szalagfüggönyök színét már felismerni sem lehet, olyan porosak. Mi a fenéért kell egy kórterembe olyan függönyt feltenni, amit nem lehet két perc alatt levenni és kimosni? Vagy kivülre szerelni, mondjuk redőnyt? Rejtély.
Hiába van modern armatúra szerelve az ágyak fölé, a nővérhívó gombja az ágytól jó nyolcvan centire van. Képzeljétek el, frissen műtve nyújtózkodni utána.
Kapaszkodónak egy gurtni van az ágy végéhez kötve - az erre kiképzett kampó árván meredezik az ágy fölött.
A fürdőszobákban a csapok és a szaniterek teljesen el vannak vízkövesedve, a padlóra ellenben -saját szememmel láttam- töményen locsolja a sósavat a takarítónő - úgy is néz ki. Szét van marva a kő, szinte porlik.
A gyönyörű kertben nincsenek padok. Nem is értem, a betegeknek is kellene sétálni, levegőzni, de nem lehet, mert le se lehet kint ülni.
A büfés beteszi a melegszendvicset a sütőbe, kiszalad, összesöpri a csikkeket, visszaszalad, kikapja a szendvicset ... kezet még véletlenül sem mos közben.
És még mindig rejtély, hogy egy betegtől miért kell egy délelőtt háromszor vért venni: egyszer a felvételnél, aztán a belgyógyászaton (vesegyulladásra is gondoltak), aztán mégegyszer, a sebészeten.
Tényleg nem értem. Ugyanaz a kórház, hát ha megcsinálnak egy vérvizsgálatot a belgyógyászaton, azt nem fogadja el a sebészet? Vagy miért? És egyáltalán, mennyibe kerül egy vérvétel? Nem hinném, hogy ilyen jól menne a kórházaknak, hogy három laboráns, három fecskendő, három pipetta, három teszt, három sterilizálás, három mittodoménmicsoda. Ezt egy kicsit át kéne gondolni az egészségügyben - én legalábbis hiszek a sűrű fillér elvében. Ez nem csak a bevételek oldalán működik, de a kiadásoknál is.

A nap vicce:
Anyukám nyögve, szuszogva fordul, a hálóingje közben felcsúszik, simogatja a csípőjén lefelé.
-Hilde, .e.a.anád a segemet?-
Kicsit meglepődtem de jó gyerek vagyok, szeretem is anyukámat, most sajnáltam is nagyon, biztos nem ér el a keze odáig...
-Hol?-
-Hogyhogy hol? Hát az alsó fertályamon.-
Megkerülöm az ágyat, begörbített ujjakkal vakarni kezdem a seggét. Amikor gyerekek voltunk azt szerette, ha a hátát vakartuk. Hát most a seggét, istenkém, ő is öregszik.
Úgy fordult meg, mint akit a bolha csípett meg:
-Nem azt mondtam hogy vakard meg, azt mondtam, hogy takard be! Kinn a bulám, aki benéz az ajtón, pont belelát! Húzd kicsit lejjebb a hálóinget, nem érem el...-
Eddigre a húgomból már kibukott a nevetés. A szomszéd ágy felől is valami kuncogás féleséget hallottam, a szemköztiben meg aprókat göcögött a néni. Én is elröhögtem magam. Anyukám is, tartotta szegény a hasát, feszülhetett a sebe nagyon, de azért abba nem hagyta volna, nevettünk nagyon.
Szerintem ezt még egy jó darabig emlegetni fogják, tényleg nem mindegy hogy vakard meg vagy takard be.
De én nem csak a sűrű fillérben hiszek, hanem a nevetés gyógyító erejében is.

Más:
Ez meg ez most egyáltalán nem érdekel. Majd holnap.

MEGVAN A MATEK SZIGORLATOM!!!!!!


Tényleg megvan!

Fanfár és virágeső azért nincs, mert anyira ki vagyok merülve, hogy még örülni sem tudok.
igazság szerint még fel sem fogtam - ráadásul az indexem sem volt nálam (beíratás alatt van és nem lett kész) úgyhogy még ott sem tudom elolvasni, hogy tényleg megvan.

az írásbeli -ahogy azt előre sejtettem- nagyon rosszul sikerült. Ezek az emeletes statisztikai törtek nekem nagyon nem mennek, de azért kegyelemből engedtek szigorlatozni.
Már ez siker, bár megmondta a tanár, ha rossz lesz a szigorlatom, akkor ezt a vizsgát is ismételnem kell.
Belementem, rényleg tanultam és bár felkészültnek nem éreztem magam, de bíztam a memóriámban - és a szerencsémben.
Nos, ez utóbbi elhagyott - kifogtam a legkevésbé kívánt tételeket:
A tétel: primitív függvények, integrálási szaáblyok, alapintegrálok, parciális integrálás, integrálás helyettesítéssel.
B tétel: feltételes valószínűség, szorzási szabály, Bayes tétel, események függetlensége.
Pont azok, amiket annyira nem tudtam, hogy -kényszerből- szó szerint bevágtam őket.
Olyan is volt a teljesítményem: írtam mint a gép és olvastam mint a gép. Mintha az agyamban lenne egy elmosódott és hiányos fénymásolat, én meg szótagolva, akadozva felolvasnám.
Nagyon rosszul nem csinálhattam, mert a tanár bólogatott, kezdett partnerként kezelni.
Annyira, hogy belekérdezett.

Sajnálom, hogy csalódást kellett neki okoznom. Már vagy 15-en vizsgáztak előttem, mindenkié kettes volt - az enyém is az lett.
Az a helyzet, hogy ha olyan tételt fogok ki amit értek is, abból -ennyi segítség és jóindulat mellett- simán vizsgáztam volna jelesre. Vizuális típus vagyok, azok a dolgok amiket táblázatba lehet rendezni és mindenféle titokzatos sorminták (algoritmusok) alapján keresztbe-kasul szorozni, osztani, azok mennek - illetve mentek volna, de nem olyat adtak.

Szóval, lényeg a lényeg: nem fogom a szerencsére, nem fogom a hidegfrontra, nem kenem a tanárra: bele kell nyugodnom, hogy a buta-de-szorgalmas emberek halmazába tartozom. Nem olyan rossz besorolás az.

Holnap majd nyilván örülni is tudok majd, csak most nagyon fáradt vagyok és kiégett.

Add, hogy a boole-algebrát vagy a a mátrixokat húzzam ki.
Kérlek!
Esetleg a halmazelméletet, vagy a vektorokat, de a peremeloszlásokkal is jól elleszek.
Kérlek!
Semmiféleképpen ne a határértékeket, a deriválást, az integrálást és az ebből kinövő rémségeket.
Kérlek!

nyugszik a beteg.
Semmi baj, minden rendben lesz.
nyugszik a beteg.
belélegez .... kilélegez .... be ..... ki .....


Azért van annak egy meghatározhatatlan bája, hogy egy június közepi vizsgára melegen kell felöltözni.
istenkém, pár nap múlva milyen jókat fogok én ezen röhögni!
De most??? :-(((((
jéggé vagyok dermedve, és nem a hidegtől.
ráadásul ömlik az eső, bringázásról szó sem lehet.
Szurkoljatok!!!

nyugszik a beteg.
Semmi baj, minden rendben lesz.
nyugszik a beteg.
belélegez .... kilélegez .... be ..... ki ..

Hurrá!
Benyelte az ótépé a kártyámat.
Az még nem lenne baj, én vagyok a hülye, nem vettem észre hogy lejárt.
De hogy a kiírt segélyszámon miért egy automata veszi fel, az rejtély.
De most tényleg, a cégimázst is javítaná, ha a segélyszámoknál egy élő ügyintéző venné fel. Az egyébként is hisztériás ügyfél nem az ótépé anyukájával kezdené a mondanivalóját. Mi a francért kell nekem végighallgatni, hogy for-inglis-menjü-press-éjt!? Ha netán valaki angolul akar velük beszélni, annyit mindenki tud mondani, hogy moment-plíz és tovább kapcsolja.
Nna, füstölgés vége.
Egyébként mire hazaértem, rendesen lehúltem; a szokásos koreográfia, munkába menet és munkából jövet is bőrig áztam. Egész felfrissített :-))
Komolyan, ilyenkor hazaérek, forró vízzel lecsapatom magam, a törölközővel pirosra dörzsölöm a bőröm, iszom egy forró teát és valósággal újjászületek.

Más:

"Az együttműködési dokumentumot, amely szerint a Fidesz és a Nemzeti Fórum valamennyi egyéni választókerületben, valamennyi területi listán, illetve az országos listán együtt állít jelöltet, Orbán Viktor és Lezsák Sándor írta alá." fidezs
Uhh.
Kilélegez ... belélegez ... kilélegez ... be.................... ki ....
Ezek kérem nem vakondok.
A vakond egy aranyos, selymes bundájú kis állat, nem tehet arról, hogy a föld alatt él, így van ugyanis teremtve. Része a Föld faunájának, az a dolga, hogy lazítsa a talajt és ezzel biztosítsa a szellőzést.


Azok a pártok, akik ezt a megállapodást -egy ilyen gusztustalan cirkusz után már másnap- aláírták, ezek nem vakondok. Mégcsak nem is görények, mert a görény is egy kedves állat és hasznos tagja a táplálkozási láncnak - a faunában nélkülözhetetlen.
Akik ezt a megállapodást aláírták, azok csúcsragadozók. Kicsit furcsa állatfaj, mert a ragadozók általában a gerincesek közül kerülnek ki, de hát istenkém, ők ilyennek születtek - végülis nem tehetnek róla. Részei a természetnek. Nem tehetnek arról, hogy a csúcson maradás van beléjük programozva. Nem tehetnek róla, hogy a vérszíváson kívül semmi máshoz nem értenek.
Mi tehetünk róla, hogy az ilyen pofánkba hazudó, sima szavú, takonygerincű embereket megtűrjük a parlamentben.

Nno.
Borzasztó, hogy az ilyen sunyiságok hogy ki tudnak hozni a sodromból.
Teljesen elképesztett az a cinizmus, hogy egy előre megírt forgatókönyv alapján átszavaznak, rákenik az emdéefre, falnak vezetik a szocikat (na jó, ők megérdemelték) majd másnap vigyorogva bejelentik hogy bocsika, csak játék volt, igaziból mi csináltuk, ezzel akartuk megünnepelni az eljegyzésünket.
Pfuj.
Elmondjam hogy mit akartak?
Hát egyetlen övön aluli ütéssel akarták szétverni a koalíciót (rendben, tudom, hagyják magukat szétverni, meg is érdemlik) és tönkretenni az emdéefet. Az, hogy közben az ő jelöltjük futott be, az már csak hab a tortán. Bónusz.

Ezt akartuk?
Hogy vigyorgó képviselők fotóztassák magukat a szavazólapjaikkal, csak egy emlékfotóért, pont mintha turisták lennének a parlamentben? Sőt, turisták a demokráciában?
Ezek nem vakondok, ezek valódi "mole"-ok.
Rombolni mentek oda és spionkodni.

Egyébként kíváncsi vagyok, hogy a választások után hány hónappal fogja a fidesz kicsinálni a megvakondosodott nemzeti fórumosokat. Merthogy sokáig nem hagyják őket a parlamentben pöffeszkedni, abban biztos vagyok - hacsak a fórumosok nem tudnak valami nagyon durvát fideszék vezérkaráról.


Uhh.
Megyek tanulni.

Ti meg inkább nézegessetek valódi Kisvakondot. (a naptárra kell kattintani)

Ez is Kisvakond. :-))

:-) Szépjónapot!
Blogolás helyett komplex számok, mátrix adjungáltja, Cramer módszer, De-Morgan szabály, deriválás, parciális integrálás, határérték és minoráns (vagy majoráns??) sorok vannak.
E néhány utóbbitól ments meg Uram, engem! Kérlek!
Ja, és kávémérgezés is van.
Ebédre meg sóba-vízbe főtt krumpli és száraz pirítós van.
Cukor viszont nincs, tejszin se, kimozdulni meg nem vagyok hajlandó itthonról.
ihatom a kávét mézzel.
szép kilátások.

:-) Szépjóestét!
Jó ez a blogolás, az előbb jól kiordítottam a feszültségem.
Ha tehetetlen vagyok mindig csúnyán beszélek.
De csak ha tehetetlen vagyok, ha bármilyen döntési és/vagy cselekvési lehetőségem van, akkor soha.

Olvasom, hogy Sólyom László lett az elnök.
tulajdonképpen örülök neki, csak valahogy az ár .... az a hacacáré, amit a Parlamentben műveltek, túl magas ár egy Sándor Palotáért. Délután még azt is hallottam (pár napja már olvastam erről célzásokat, de azok nem voltak ennyire konkrétak), hogy a szocik 10 millió Ft-ért akartak mdf-es szavazatot vásárolni.
Nem feljelentést tesz a fidesz, nem, dehogyis, csak úgy nyilatkozik a sajtónak. Aztán ez a nemszavazós mizéria, ez gyomorforgató volt. A szavazólap mutogatás meg egyenesen a demokrácia szembeköpése.
A koalíció húzd-meg-ereszd-meg!-jét már emlegetni sincs kedvem, annyira alantas játszma volt.
Azt is olvasom -szalagcímben- hogy politológusok koalíciós válságot jósolnak.
Hm. Ehhez mondjuk nem kell politológia szakra járni.
A cikket nem olvasom el, torkig vagyok az egésszel.

A négy matekkönyvből még csak az elsővel végeztem. A másodikat akár kézbe se vegyem, az teljesen reménytelen. A harmadikból három hete vizsgáztam négyesre, de már alig emlékszem valamire. A negyedikből ugyebár múlt héten buktam.

Kivagyok, mint a liba.

Azért Sólyom Lászlónak gratulálok.
Igaziból én nem bánom, hogy konzervatív beállítottságú. Ha nem akar koronát úsztatni, ha tiszteletben tartja az egyén szabadáságát, ha nem dobál vissza törvényeket csak puszta szívatásból, ha néha rászól a teljesen elkurvult pártjainkra, pláne ha kicsit felfrissíti a Duna-körös múltját, akkor én már meg leszek vele elégedve.
Őszintén remélem, hogy jobb és tisztességesebb elnök lesz, mint amilyen módon megválasztották.

Most viszont sipirc tanulni, éppen a kombinatorikánál járok. Pedig már ebből is vizsgáztam egyszer, a valószínűség számításhoz is kellett, de valahogy olyan idegen, mintha most először hallanék ilyesmiről.

Cudarul érzem magam.
Le kéne mondani a vizsgákat és inkább meglátogatni anyut.
Emberibb lenne, mint a hülye telefon.

Anyukámat most hozták ki a műtőből; perforált vakbélgyulladás.
Tegnap este az ügyeletes orvos még egy görcsoldót adott neki, reggel már lázas volt, a húgom kiveszekedett belőlük egy mentőt.
Háromszor (a kurva életbe!! HÁROMSZOR!!!!!!) vettek tőle vért a kórházban. Betegszállító sehol. Belgyógyászat, ultrahang, a rosseb tudja micsoda. 20 éves nővérke ordít vele mint az állat, hogy ha kórházba jön, akkor előtte hogy merészel inni? Miért iszik, hülye hisztipicsa, mert valamivel be kell vennie a gyógyszereit, azért.
Agyrém, reggel héttől ment a kálvária, este kilenckor került műtőbe.
Mindezt persze a húgom mesélte, én csak délután kaptam egy sms-t.
Ez a nyomorult ország meg olyan, hogy ha valahova csak átszálással lehet eljutni, akkor oda már délután hat órakor nem lehet elindulni, mert ottragadsz valahol félúton egy buszpályaudvaron - nincs csatlakozás.
Anyun ugyan úgysem tudok segíteni, őt beszippantotta az egészségügy az egyik ajtón, majd valamilyen állapotban kiköpi egy másikon, hogy közben mi történik vele, arra semmilyen befolyással nem lehet lenni. A hugi már béleli a borítékokat, de ez is csak a saját megnyugtatásunkra szolgál, semmivel sem fog jobb elbánást kapni; ezt már abból tudni lehet, ahogy a nővér ráförmed, amikor megmozdul az infúzió alatt.
A huginak viszont jó lenne, ha nem lenne egyedül; szegény egyedül szenvedte végig a napot, ő várt két órát a mentőre, ő hurcibálta a fájdalomtól kétrét görnyedt anyut keresztül-kasul egy vidéki, toldozott-foldozott kórház labirintusán. Ő nem vágta pofán a kelletlen ügyeletes orvost és ő nem cibálta meg a hisztis nővérkét.
A főorvos műtötte anyut, ma ő volt ügyeletes. Amikor hívtam, már egy újabb műtéten volt, este tízkor meg még az aggódó hozzátartozókat (mármint engem) nyugtatgatta, minden rendben van, alszik a néni, a vérnyomása is jó, csak hamarabb kellett volna bemennie és sajnos a testsúlya és a vérnyomás-problámái miatt hosszabb a gyógyulás, legalább egy hétig bent kell feküdnie. Rendes volt a doki, türelmes, megnyugtató.

De akármilyen rendesnek hangzott az orvos, akármilyen sikeres volt a műtét, a kérdések mégis itt vannak: egy krízishelyzetben lévő, mozgásképtelen beteg mellé miért nem adnak egy beteghordót? Eleve, miért kell megvárni amig mozgásképtelen lesz, előtte látta az ügyeletes orvos, látszott rajta hogy nem babcsuszpájztól van roszul. De legeslegfőképpen: egyetlen kórházon belül miért kell valakitől egy délelőtt háromszor vért venni???
Miért nem tudják azt a kibaszott leletet odaadni neki, hogy ne kellessen teljesen összeszurkálni műtét -és ami vele jár, az infúziók- előtt??

"Megbízunk képviselőinkben" - jelentette ki, és utalt arra, hogy hétfő este még olyan dontés született, miszerint meg kellene bizonyosodni afelől, miként szavaznak a Fidesz képviselői. Az MTI értesülései szerint Sólyom László, a Fidesz államfőjelöltje a szavazás jog szerinti titkossága miatt aggályának adott hangot a szavazatok ellenőrzésével kapcsolatban, és világossá tette a Fidesz számára, hogy nem kíván államfő lenni, ha ellenőrzik, ki milyen szavazatot adott le. hvg

Bár így lenne!
Mármint hogy Sólyom rádörrent a fideszre. Nem a fidesz miatt, hanem amiatt, mert akkor mégiscsak van valamennyi tartás abban az emberben, aki az Alkotmányunk egyik megalkotója és aki az elkövetkezendő 5 évben a köztársaság elnöke lesz.

A fidesz egyébként -Lezsákék hathatós segítségével- tényleg jól behúzta a csőbe a szocikat. Csesznye egy banda, tegnap halkan, sunyítva, mint a hetes buszon elengedett fokhagymás fing, átszavaztak Szilire, most meg nagy hacacáréval sajtónak, egymásnak, fűnek-fának mutogatják a szavazólapjukat és bizonygatják, hogy ők micsoda gerincesek, állják a szavukat, Sólyomra szavaznak.
Nyugodtan felköphetnének és aláállhatnának.

:-) Szépjóestét!
Illetve hát csúnyát, mert ha megbukok matekból, arról ez a nyavalyás elnökválasztási mizéria tehet - rajtam kívül, természetesen.
De egyszerűen égnek áll a hajam.
Már az sem nagyon tetszett, hogy a szadesz bejelentette hogy nem szavaz, de valahol érthető hogy teljesen nem akartak behódolni a szociknak, az ellenzéki jelöltre meg mégse szavaznának.
Na de ez??!!!!
"Ki akartuk ugrasztani a nyulat a bokorból, nyúl helyett azonban vakondok másztak elő" - mondta Áder János.
Hm. Hm, hm.
Most megtudták, hogy 5-6 mdf-es átszavazott. Illetve lehet, hogy több, mert ugye a szocik is átszavazhattak.
és akkor mi van?
Megérte ez a tudás, hogy a saját jelöltjüket megalázzák?
Megérte ez a tudás, hogy nevetségessé tegyék a demokrácia legfontosabb vívmányát, a titkos szavazást?
Megérte ez a tudás, hogy egy fontos stratégiai döntést, az elnökválasztást pitiáner taktikává züllesszenek le?
Vagy a fideszék már most akarják tudatni Sólyommal, hogy a kezükben van, csakis rajtuk múlik a megválasztása?
a rossebb tudja, szerintem még fideszék se.
De tényleg, a politikai elitnek meg kéne tanulni különbséget tenni a taktika és a stratégia között. Egy államelnök, még ha ún. "gyenge elnök" is, az egyik legfontosabb közjogi méltóság: erkölcsisége követendő példa, véleménye számít, tekintélye van. Ezt az értéket nem szabadna kitenni a taktikázásnak.
A "háború", azaz egy ország fejlődési irányának kijelölése stratégia; ezt a fejlődési irányt képviseli -egy akármilyen világnézetű vagy politikai bállítottságú- államelnök.
A "csata", a napi politikai purparlék, az apró törvényhozási vagy költségvetési taktikázások nem keverendők össze a stratégiával!!
Bánja a rosseb, hogy a fidesz mit csinál magával, hogyan rombolja a saját tekintélyét!
De az elnöki intézménytől és azon keresztül a demokrácia tekintélyétől el a kézzel, takonypócok!

Ha én lennék Sólyom László, most visszautasítanám a fidesz jelölését.
Ha én lennék Szili Katalin, most visszautasítanám a szocik jelölését.
Ha én lennék a Parlament, most feloszlatnám önmagam.
Ha én lennék az ország, a következő választáson egyetlen képviselőre sem szavaznék, aki az elmúlt 4 ciklusban tagja volt a Parlamentnek.

Vagy lehet, hogy a fidesz nem biztos a saját képviselőiben és nem merték bevállalni a kockázatot, hogy egyes képviselők esetleg kihasználják a titkos szavazást és megszívatják az anyapártjukat?

Ezt a hihetetlen, vérfagyasztó cinizmust!
Most hallom a rádióban, hgoy a fidesz egyszerűen nem szavazott az államfő választás első fordulójában.
Abban ugye biztosak, hogy nem lesz 2/3-ad, hát akkor gondolják, megbizonyosodnak róla, hogy a szocik között hány átszavazó van.
Szép.
Csak ebben az a baj, hogy az államfő nem olyan, mint egy jegy az indexben, amiről soha senki nem fogja megnézni, hogy hanyas volt.
A köztársaság elnökénél bizony számít, hogy milyen eredménnyel lett megválasztva.
internet kikapcs.
Rádió kikapcs.
haőket nem érdekli, akkor én ugyan mi a francért rágjam a körmöm azon, hogy lesz-e és ha lesz, ki lesz a köztársaság elnöke?
Akárki lesz is, a két nagy politikai párt a markában fogja tartani.

Több mint két és fél órát álltam sorba az Opera pénztárában a jövő évi bérletekért. Ez -bár elég fárasztó volt- még nem olyan nagy tragédia, közben átnéztem a matematikai logikát és a gráfokat, de semmi normálisat nem kaptam.
Ez volt az első nap, de már minden középkategóriás bérlet elfogyott. Vannak a 3-4000 ft-os kakasülők és a 60000-res (hatvanezer!!!) páholyok meg egyéb proccos helyek.
Wagner még csak-csak, azt akár egy oszlop mögött, becsukott szemmel is lehet élvezni, de balettet nézni a III. emelet 5. sorából, hát, mit ne mondjak. A balettre ráadásul barátnők is jönnek, de már nem is kaptam három helset egymás mellé.
Nno, majd megbékélek, ezen már nem húzom fel magam.

Egyébként rájöttem, hogy velem -pontosabban az én ízlésemmel- van a baj: sorállás közben előttem végig a modern opera-rendezéseket szidták, különös tekintettel arra a Lohengrin előadásra, amitől én úgy el voltam ragadtatva. A véleményem persze változatlan: a wagneri kérdésfelvetések a becsületről, a hűségről, a bátorságról, szerelemről, az adott szóról minden korban ugyanazt jelentik - az embereknek el kéne tudni vonatkoztatni a mitológiától vagy éppen a középkortól és nem a puccos jelmezekből megérteni egy történetet. De úgy látszik, hogy én gondolom rosszul, legalábbis erős kisebbégben vagyok a véleményemmel.

De most megyek tanulni, mert a logika meg a gráfok csak két tételt tesznek ki a 44-ből.
Bármelyiket szívesen kihúznám, de erre csak 2/44-ed az esélyem, az meg édes kevés.

:-) Szépjóestét!
:-( Tele van a hócipőm magammal.
Egyszerűen nem értem, hogy miért kell nekem mindig, egész életemben állandóan napi minimum 12 órát dolgozni. Nem vagyok munkamániás, tényleg nem, nagyon jól fel tudnám használni a szabadidőmet: évek óta gyűlnek az elolvasni való könyvek, a kötni való fonalak, a megvarrni való ruhaanyagok, a megnézni való filmek, sőt, még az elcsábítandó pasik listája is folymatosan bővül. Nem beszélve a halogatott vizsgákról és a megírandó emlékekről.
Tényleg nem tudom, miért nem hagyom ott a francba a másodállásom.
Illetve tudom, hogy miért: a nyolcvanas-kilencvenes években annyi szar munkahelyem volt és annyira rosszul fizetettek, hogy csak és kizárólag akkor érzem magam biztonságban, ha legalább két helyről kapok pénzt.
Csak már nagyon kimerültem, halálosan fáradt vagyok, torkig vagyok, ebbe csak tönkremenni lehet.

Még valamit:
Ma (illetve már tegnap) két nagyon szomorú évfordulóra is emlékezünk.

85 éve írták alá a trianoni "békeszerződést".
Azt az iszonyúan elhibázott békediktátumot, amit máig nem tudtunk feldolgozni, amihez még olyan linket sem találtam, amit objektívnek lehetne nevezni - és ezért egyiket sem linkeltem ide.
Tisztában vagyok vele, hogy a jövő nem a nemzetállamoké, de akkor is: a határok nélküli világ, a gazdasági- és kultúrális közösségen alapuló "regionális államok", vagy inkább regionális önkormányzatok kialakulása egy igen hosszú történelmi folyamat, amit rossz irányban befolyásolnak a bármiféle trianoni szerződések. Ugyanakkor nem bírom kimondani, hogy Vesszen Trianon!, mert ilyet csak olyan emberek mondanak, akikkel én messze nem vagyok egy platformon.
Alig várom, hogy Kolozsvárra vagy Újvidékre ne kellessen útlevél - és örülök annak, hogy ez már határrevízió nélkül is, belátható időn belül lehetséges lesz.

A másik igen fontos történelmi esemény 16 éve történt, Kínában, a Tienanmen téren.
Erre tisztán emlékszem a híradókból: a fiatalemberekre, akiket a tankok széttapostak. Az újságcikkekre, amikben arról írtak, hogy a tankokban ülő kiskatonákat tán gyógyszerekkel vagy kábítószerrel tettek képessé arra, hogy embertársaikat legázolják.
Jól jegyezzétek meg: csak egy diktatúra képes arra, hogy az embereket gyilkolásra bírja.
Mondhatjuk-e, hogy az a hatalom, amelyik az embereket gyilkolásra bírja az diktatúra?
Szerintem igen.
úgyhogy soha többé Tienanmen teret!
Sehol a világon.

:-) Szépjóestét!
:-( nagyon fáj a fejem.
Délután dolgoztam, és nekem olyan másodállásom van, ahol remek a szociális ellátás: ingyen van a kávé, van hűtött vizet adagoló automata és van légkondi is. 18 fokra álíltva.
az a helyzet, hogy szétfagytam és a hideg huzat kifujta a fejemből az agyvelőt. Ráadásul járkálós nap volt, kimentem, bejöttem, kimentem, bejöttem, minden alkalommal 15 fok hőmérséklet-különbséget kellett tolerálnom.
Front is van, legalábbis azt jósolták.
Fáj a fejem.

Este megnéztük a Testvéred feleségét... című dán filmet.
Egyértelmúűen művészfilmnek nyilvánították, csak a Puskinban és a Művészben megy.
Nekem nagyon tetszett - de ehhez tudni kell, hogy én szeretem a lassú ritmusú filmdrámákat és szeretem, ha egy filmes alkotó váratlan eszközöket alkalmaz.
Itt például az tünt fel a legjobban, hogy az egyes (érzelmes vagy agresszív) jeleneteket nem kísérte sem szirupos gitárzene, sem bugyborékolós szintetizátorhangok, sem üstdobszóló: a két főhős csókjelenetét, a gyilkosságot, a legfontosabb dramaturgiai fordulópontokat mély csend festette alá.
Fájdalmasan mély, szinte fülsértő csend.
A film egyébként arról szól, hogy egyetlen, fel nem dogozható hiba (itt egy háborúban, kényszer hatására elkövetett gyilkosság) hogyan teszi tönkre egy ember és a hozzá tartozók életét. Meg arról, hogy egy olyan gyerek, akiben nem bíznak, akinek "bezzeg..." testvére van, hogyan lesz potenciális bűnöző és ha egy szikrányi kis bizalmat érez, hogyan lesz belőle stabil, szerethető ember. Sokmindenről szól a film, írnék még többet is, de nagyon fáj a fejem.
Majd holnap.

huhuuúú, a mai nap a pénzköltés jegyében telt.
Munkából jövet útba ejtettem a Szent István teret. Első megálló egy Libra pavilon: Bacher Hogyan kell bánni a nőkkel?-je, Coelho The devil and Miss Prym-je (angolul) és itt akadtam rá a nap fogására is. Benyúltam egy könyvkupac alá, megfogtam egy könyvet és mi akadt a kezembe, na mi??
Hát Marquez 100 év magánya, angolul!! Bezonyám!!
A három könyvön mindjárt megtakarítottam 740 Ft-ot.
Bóklásztam tovább, itt is belelapoztam valamibe, ott is. Az egyik kiadónál matematikusok és fizikusok művei és életrajzai voltak kiterítve, onnan nagyon gyorsan továbbálltam.
Polcz Alaine Főzzünk örömmel!-je lapozgatása közben felváltva röhögtem és csorgott a nyálam - 380 Ft megtakarítás a kedvezményen és még ajándékot is kaptam, egy tenyérnyi kis könyvecskét a Fluxus jelenségről. Dunsztom sincs mi az, de majd kiderül - ha valaha lesz időm elolvasni.
Az egyik antikvárium pavilonjánál is az ösztöneimre bíztam magam: Berend Miklósné aranyozott vászonba kötött, 1937-es regénye: Vippári a csavargó asszony. Itt nyílt ki:
Az aggastyán elkomorulva nézte az árnyékot. -jaj... jajj... Ha reám ismer...- vacogott Vippári. Eszelős félelemben kapkodott a tálalószekrény előtt. Az árnyék gonoszul hintázott. A fekete liliomok füzértáncát járta. Vippári lopva apórsára sandított. A főtanácsos rideg szájjal merengett maga elé. Szemét állhatatosan az árnyékra függesztette." Már ez a rövid bekezdés megért 800 Ft-ot, a könyv -az egyetlen "minőségi", vászonkötésű darabként- a hátizsákban landolt a többi mellett.
Eddigre már forrt az agyam. Tavaly is nyavalyogtam azon, hogy a Szt. István tér nagyon el van izélve. Hiába gyönyörű, hiába lenne kedvem rászólni a vasalt sarkú cipőben kopogókra, hogy ehhez a csodaszép márványburkolathoz vászonpapucsot kéne húzniuk mint a múzeumban; ha egyszer olyan a tér, mint egy katlan. Pontosabban, mint egy tepsi. Sehol egy tenyérnyi árnyék, a nap felforrósítja a köveket, az ember 10 perc alatt izzadni, újabb negyedóra múlva pirulni kezd mint egy nyársra húzott ökör. Még forog is, ahogy cikk-cakkban kóvályog a pavilonok között.
Úgy elképzelem pedig, hogy nagy dézsákból pergolákra futtatott klematiszok és tearózsák árnyékában lehet kicsit ücsörögni és olvasgatni, elnyalni egy fagyit ... ilyesmiről szó sincs. Egy városközpontban ne ücsörögni tessenek hanem szájat tátani és fényképezőgépet kattogtatni. Slussz. Ilyen marhaságot, hogy ő hűsölni akar egy dísz téren! Menjen a botanikus kertbe, ha rózsákat meg klemaizéket akar látni. Nna.
Szóval eddigre már nagyon mehetnékem volt, elég ebből ennyi, a Vörösmarthy térre majd kimegyek holnap. Vagy holnap se, mert holnap dolgozom. Mindegy, innen el, nem bírom tovább, egy fagyit akarok, de itt csak proccos, turistáknak fenntartot -és árazott- helyek vannak. A Móra sátránál azért még megálltam pár percre, Janikovszky Éva Ráadás-a és Felnőtteknek írtam-ja nehezítette a hátizsákom - pedig még kedvezményt sem adtak.
De ezzel végeztem.
Szerettem volna pedig még valami Varró Dánielt és Grecsó Krisztián Isten hozott-ját, de elég volt ennyi, még a karácsonyi Apák könyve és Gyűrűk ura is olvasatlanul van az ágy mellett, el innen, el, mert mindjárt csepegni kezd a zsírom.
A metró felé menet vettem magamnak egy jégkrémet - a szivecskés jégrémgyártó "Piros gyümölcsös" termékét. Kábé olyan íze van, mint amikor hajmosás közben csöng a telefon és nekem beszéd közben a számba csorog a gyümölcsssavval dúsított samponhab. Na jó, a fagyi édes volt és legalább hideg.

Mivel még tartott az összesen 1120 Ft könyvnapi megtakarításból, a Lehelen vettem fél kiló epret. Már megmostam, most pihen a hűtőben. Letusolok, belső szépítőszerként megeszem az epret, külső szépítésként rápakolok az arcomra pár szelet uborkát és ledőlök kicsit. Nincs kizárva, hogy úgy maradok. Mire felébredek, olyan szép leszek, hogy a Napra lehet majd nézni, de rám nem :-)))

más:
a klubrádión éppen arról beszélnek, hogy egy szoci képviselő megzsarolt egy fideszes képviselőt, hogy Szili Katalinra szavazzon.
De az is lehet, hogy a fideszes zsarolta meg a szocit.
MOST tekerek át a Bartókra.
le van szarva a politika, könyvhét van, vettem egy csomó remek könyvet, fél kiló eper várja hogy megegyem, egy hét múlva szigorlatozok matematikából, hát nehogy már ilyen baromságokkal rongáljam az idegeim!

:-) Szépjóestét!
Eléggé ki vagyok merülve. Össze vagyok lottyadva, hogy pontos legyek.
A héten még minden este programom volt. Vagy el voltam, vagy dolgoztam - ez így vizsgaidőszakban elég durva.
Tegnap az Odry szinpadon voltam, a koreográfus osztály vizsgaelőadását néztem meg.
(már a jegy története is nagyon érdekes: szombaton az Operában szóba elegyedtem a székszomszédommal. Egy hihetetlen figura, évtizedekre visszamenőleg minden opera- és színházi előadásról tud valami érdekeset. Lényeg a lényeg, kaptam tőle egy tiszteletjegyet a vizsgaelőadásra.)
Négy koreográfus vizsgadarabját láttam.
Eleinte az volt az érzésem, hogy a koreográfusokat egyetlen dolog vezette: minél elvontabb, minél meghökkentőbb produkciókat akartak létrehozni és megtagadni az anyaműfajt, a klasszikus balettet. Rendben van, én jó közönség vagyok, tettem amit vártak tőlem: hökkentem, néha kuncogtam és nem akartam mindenáron megfejteni, hogy mit látok. Türelmes is vagyok, szívesen kivárom amig egy művész beérik és vagy megtalálja a saját mondanivalóját és ehhez a saját eszközeit, vagy belenyugszik, hogy mások gondolatainak tolmácsolója lesz - mármint olyan másoknak, akiknek vannak gondolataik. Nekik még nincsenek, csak a látványelemekre törekednek.
Ez volt az első részben.
A második rész első darabjában Ladányi Andrea a saját koreográfiáját táncolta. Valami elképesztő kifejező erő van abban a nőben. Alig hiszem, hogy saját magán kívül akad táncos aki le tudná táncolni az koreográfiáját. Amellett, hogy a végtelenségig kihasználja a saját fizikai adottságait, valami megfoghatatlan erő, egyfajta költészet sugárzik a testéből. El voltam bűvölve. Az utolsó darabban is ő táncolt (egy férfi partnerrel), erőteljesen, durván, bele a pofámba. Lebilincselő tehetség, aki belefut valahol, feltétlenül nézzen Ladányi Andreát.
Amit még érdemes megemlíteni, hogy a szocreál-óborzadály stílusban épített Odry szinpad ruhatárában szép akkurátusan, egymás mellé állítva állt egy tucatnyi bringa :-)) Nem tudom, hogy az 50 ft-os ruhatári díjat ki kellett-e fizetni, de azt hiszem, gyakrabban kéne oda járnom :-))

Más:
délután a metrón leült mellém egy kellemesen dundi, diszkréten sminkelt és fodrászolt, 50 körüli hölgy csinos, kékvirágos selyem kétrészesben. Kicsit fészkelődött, aztán a táskájából elővett egy horgászújságot és belemerült egy tetőtöl-talpig militariba öltözött, marcona pasi horgászkalandjaiba. Pár sort tunkoltam a cikkből, a fickó kétszer egymás után fogott ki egy órási pontyot - krimibe illő izgalmak árán.

Most pedig alvás, gyorsan, tegnaptól reggel nyolcra kéne járnom. Ez azt jelenti, hogy ötkor kelnem kell. Azt nem mondanám, hogy a végkimerülés határán vagyok, de hogy nagoyn fáradt vagyok, az biztos.

:-(
Hiába a mantrák, hiába a vudu-varázslás, hiába a távszuggesztió.
Matek-4-ből UV.
Mondjuk, az egyik példa tökéletes lett, a másiknál meg egy kapitális félreértést csináltam, éppenhogy lemaradtam a kettesről.
Ennek köszönhetően a tanár azt mondta, ha gondolom, akkor menjek oda jövő pénteken, gyorsan megírom a matek-4-et, ők azonnal kijavítják és ha sikerül, mehetek szigorlatozni.
Most nem tudom, hogy ez protekciónak számít-e vagy direkt kitolásnak.
Egyáltalán, van olyan ember, akit nem Einstennek vagy Erdős Pálnak hívnak, aki képes -ép elmével- túlélni egyetlen délután, gyors egymásutánban egy matematikai statisztika vizsgát meg egy szigorlatot?

Azért köszönöm a szurkolást, valamennyit használt, mert még mindig emberibb a saját baromságom miatt lemaradni a kettesről mint teljesen hülyének és reménytelen esetnek lenni. Ez a dupla vizsgára invitálás végülis úgy hangzott, mintha nem hülye lennék, hanem csak balfék.