Sírós, zajos, zűrös, ragacsos, undok egy nap volt.
Reggel ültem a metrón, előttem állt egy nagyon csinos, de tényleg nagyon-nagyon csinos negyvenes nő. Az tűnt fel, hogy folyton felfelé nézett. Szegény, nyelte a könnyeit, uralkodott magán, de valami nagyon rághatta hogy reggel nyolckor úgy neki volt keseredve. Iszonyú késztetést éreztem hogy adjak neki egy papírzsepit és megsimogassam a karját, amolyan "fel a fejjel, lesz ez még máshogy se" módon, de láttam rajta, hogy a legkisebb emberi gesztustól is azonnal elsírta volna magát. Akkor meg ugye a mostani lelkiállapotomban én is biztos rázendítek. Szép látvány lettünk volna a reggeli csúcsforgalomban, két bőgőmasina a szétmázolt szempillaspiráljával. Úgyhogy hagytam, szenvedjen magában, én is néztem felfelé, jól elvoltunk.

Aztán valahogy csak vége lett a napnak, nem sok időm volt érzelgősködni. Hétfő lévén ráhúztam egy órát, vártam a jógára. Az legalább jó volt, magamra figyeltem, belülre, az izmaim feszülésére és az imitt-amott jelentkező kis fájdalmakra, amikre ha még jobban odafigyeltem, akkor egyszercsak elmúltak. Jólesett.
Érdekes, amennyire falra tudok mászni a mindenféle okkult dolgoktól meg a keleti és egyéb "egzotikus" kultúrákból morzsánként "importált" csoda-módszerektől, annyira hiszek az ember belső energiájában. Lehet hogy ehhez tényleg nem kell más mint bizonyos testhelyzetek felvételével a mirigyeinket a megfelelő hormonok termelésére ösztönözni? Aligha elég. De segít, ha másban nem abban, hogy utána pihentebb vagyok. És nem fáj a hátam se. Ami ugye mindig jó, pláne ha az ember éppen pofára esik, nem nyilallik még a dereka is ráadásul.

Aranyos volt tegnap Andrassew, arról írt, hogy a fiát megtanítja horgászni, mert ezzel bizonyos fokig megtanítja túlélni is.
Hát, ha túlélni nem is, de pihenni, kikapcsolódni biztos. Gyakran az is elég lenne, erre akár én is példa lehetnék; csak az elmúlt nyaram amilyen iszonyú volt, az élettől is elment a kedvem a végére, hagytam magam mindenféle hülyeségekbe belehajszolni.
Persze, én a fiamat nem elsősorban horgászni tanítanám meg. Sokkal inkább arra, hogy minden javítható: játékmackó, bicigli, mosógép, elromlott szerelem, megmérgezett életerő. Ha azt megtanulja egy emberpalánta, hogy az elromlott dolgokat nem eldobni kell hanem megreparálni, már túlélőképes lesz.
Felnőttként ezt már nem nagyon lehet elsajátítani. Sajnos.

Ja, és a túléléshez a legfontosabb lecke, Papp Lacival szólva: nyolcnál mindig fel kell állni.
Lehet kicsit lihegni, törölgetni az orrunkat, sajnálni meg sajnáltatni magunkat, de nyolcnál fel kell állni.

Egy.

300. bejegyzésnek(!!) ideteszem a kedvenc olimpiai képem, aztán témát váltok.

MEGVAAAaaaAANN!!
Gratulálok!
A Petőfin hallgattam a meccset, 7 : 7-nél akkorát visítottam, hogy a portásbácsi felszaladt az emeletre, azt hitte leestem a székről vagy ilyesmi. Úgyhogy a nyolcadik, a győztes gólt már láttam a tévében.
Jól rámijesztettek a fiúk, de minden jó ha vége jó, nagyon örülök a sikerüknek.
Drukkoltam én a többieknek is, bár nem tagadom, hogy a csekélyke szabadidőmet esztétikai szempontok alapján osztom be, azért szenteltem különös figyelmet a vízilabdásoknak. Más szempontjaim is vannak persze, de az maradjon titok.

A meccs után voltam olyan hülye, hogy áttekerjek a Kossuthra, bár ne tettem volna.
A Mi időnk betelefonálóinak sikerült kisütniük, hogy a pisibotrány egy különleges magyarellenes összeesküvés eredménye. Nem beszélve az idegenszívű sportvezetés szándékos vagy szándékolatlan, de mindenképpen súlyos kártételéről. Az rögzítőre vett üzeneteket hallgattam csak, az utolsó negyedórában. Aki van elég mazochista az keresse ki, 19 óra előtt hangzott el.
Visszatérve a pisibotrányra: kedden még én is aláírtam az internetes petíciót. El nem tudtam képzelni, hogy egy sportoló mindenféle mahinációkkal egy idegen ember vizeletét fogadja be a testébe azért, hogy ezzel kijátssza a doppingellenőrzést. Egyébként ebbe az ügybe is sikerült belekeverni a politikát.
Szégyen. Gusztustalan. Sportszerűtlen.
Nem csak a doppingolás, de az is, hogy idegen emberek tartják a sportoló fütyijét mintaadás közben. Nem is képzelem el, mit csinálnak a női versenyzők esetében. Azt hiszem, egy ultrahangos készülék alkalmazása sok megaláztatástól menthetné meg a sportolókat. Tényleg ne nyerjen olyan, akit a kémia és -ezek szerint- az inplantátumok juttatnak el a győzelemig, de a sportoló embert vérig alázni sem szabad.

Még szerencse, hogy vannak bőven, akik tiszta eszközökkel tudtak nyerni.
Sok szeretettel gratulálok nekik!

- Shall I come over? -
- No. -


Meg kellett vénülnöm, hogy rájöjjek: enyire egyszerű.

Annyira fáj, hogy még leírni sem bírom. Ha legalább alkoholista lennék, most jól leszopnám magam. Az talán segítene, egy hétig ki se józanodni. Vagy tán soha többet az életbe. A francba.

WoOwWw!
A blogom felkerült a pornóoldalak listájára!


Úgyhogy gyorsan teszek be néhány képet, nehogy csalódást okozzak az idetévedőknek!



Sőt, ezentúl rendszeresen fogtok itt ehhez hasonló szexis képeket találni!
Nem csak nőkről, férfiakról is! Csak aztán bírja a statisztikázóm számlálni a látogatottságom :-)))

Gyurcsányt megválasztotta miniszterelnökjelöltnek az MSZP.
Medgyessy még kavart egyet a dramaturgián.
Az ellenzék üdvözli, hogy Medgyessy még visszavágott.
Hanem, ha nem válnak valóra az álmaik és mégsem Orbánt kéri fel az államelnök a kormányalakításra, ítt pár héten belül megint hídlezárások lesznek.
Bár ne lenne igazam.

Ez itt ugyan a fidesz.hu, de szerintem érdemes elolvasni annak, aki szeretne valami humort találni a pillanatnyi magyar belpolitikában. Hogy pontos legyek: tényleg röhejes.

Retró a köbön. Nagyon, nagyon szórakoztató! :-))

Ma olyat csináltam, amit már vagy két hónapja nem: munkába menet Bolgár Györgyöt hallgattam a Klubrádióban. Pontosabban nem is őt, hanem a hallgatókat.
Teljesen megdöbbentem azon, hogy szinte minden betelefonáló Gyurcsányt szeretné miniszterelnöknek. Ez még önmagában nem akkora baj, ebben a kényszerhelyzetben (vagy éppen hirtelen jött megújulási lehetőségben) én is őt tartanám a legjobb megoldásnak.
Ott van a bibi, hogy miért választanák Gyurcsányt.
Nos, a legtöbben azért, mert egyedül őt tartják képesnek arra, hogy a saját eszközeivel legyőzze Orbánt.
Mind a kettő fiatal, éles eszű, jó megjelenésű, határozott, mind a kettőnek felvágták a nyelvét.
Ez mind igaz.
Csakhogy.
A hallgatók szerint, ha Gyurcsányt támadják a vagyona miatt, ő majd visza tud vágni azzal, hogy Orbán viszont politikai hatalomból gazdagodott meg.
A takarékoskodásokat Gyurcsány el tudná adni azzal, hogy Orbánék bezzeg még a nyugdíjakat is megnyirbálták.
A korrupciós ügyekre is meg tudna Gyurcsány válaszolni, hisz olyanok voltak bőven az Orbán-kormánynak is.
És így tovább.
Félreértések elkerülése végett: ez mind igaz.
De!
Hát nekem az nem perspektíva, hogy a szardobálást szardobálással viszonozzam. Még akkor se, ha nagyobb darab szart vagyok képes messzebbre dobni mint az ellenlábasom.
Sőt, még akkor se, ha elegánsan felöltözve teszem és közben -logopédusok sok éves munkájának köszönhetően- hibátlan kiejtéssel szidom a másik fél qrvannyát.

Én azt szeretném, ha végre olyan miniszterelnökünk (sőt, az mszp-nek és a szadesznek olyan vezetése) lenne, aki hűvös fölénnyel és kis humorral kezeli az ellenzék hepciáskodását és arra fordítja az energiáit, hogy megcsinálja azokat a reformokat amiket meg kell csinálni. Gatyába rázná az egészségügyet, megépítené végre azokat a nyomorult autópályákat, kidolgozná a módszerét a vidéki ipar és a mezőgazdaság feltámasztásának, elérné, hogy minden cigánygyerek leérettségizzen és munkát kapjon.
ennyi.
Ezeket az eredményeket aztán kedvesen, értelmesen, egyszerű szavakkal ismertetné velünk.

A fidesz handabandázóinak esélyük se lenne a demagóg peticiójára többszázezer aláírást összegyűjteni. A mindenkori Orbánok, Kövérek, Rogánok elől elfogyna a hallgatóság.
Az ellenzéknek is fel kéne kötni a gatyát, és normális, higgadt politizálásba kezdeni, mert a demagógiájával éhen veszne.

De nem, az elmúlt két és fél év mérge beszívódott az emberekbe, a fidesz elérte célját: mindenki vakhittel kapaszkodik abba a politikai oldalba, ahol ott ragadt, és már csak az számít, hogy a túloldalon lévőket minél jobban bemocskolják.

Azt hiszem, mégis előszedem a nyelvleckéimet, ideje felfrissíteni a kiejtésem.

:-) Szépjóestét!
Cudar egy nap volt. Hosszú, fárasztó, fájdalmas.

Fárasztó volt, a helyettes titkárnővel voltam együtt, szétzizegte, szétcsámcsogta, szétmotyogta, szétsztárFMezte, széttelefonálta a napomat. És ráadásul a harmincöt fokban is folyton becsukja az ablakot, mert fázik(!!). A délutáni melóra úgy kifolyt belőlem az erő, hogy a szokásos fél 9 helyett negyed 10-re végeztem.

Fájdalmas nap is volt.
Még nem tudom eldönteni hogy egy végtelen erkölcsi magasságokba emelkedett tragika vagy egy szimpla fapicsa vagyok, de ha ennyire nem tudom eldönteni, akkor valószínűleg egyik sem.
Olyan egyszerű lenne pedig eljátszani a hetérát, a doromboló nősténytigrist, még egyszer oltárt emeltetni magamnak, aztán azzal a jóleső tudattal levonulni a színről hogy "na, most megtudta mit veszített! Na, most biztos ő is szenved!", de hát képtelen vagyok rá.
Marad a megbocsátani képtelen, rideg fapicsa-szerep.

Tarararaaamm!
Logisztika: megfelelt.
Többet nem tudok, mert a másik lehetőség a nem felelt meg. De ez MEGFELELT!!
Juhhééééééééééé!!!!!!!

Sőt, a kemény-fiúk veretlenül benn vannak a 4 között.
nakérem, ennyi jó hírhez mit nekem egy kormányválság?

Amúgy ma már volt a főnököm és kiderült, hogy ő bizony dolgozott Kiss Péterrel. Azt mondta, hogy az a pasi csak látszatra olyan tejbefőtt, nagyon is kemény. Nagyon is tud nemet mondani, nem lehet befűzni meg meghatni.
Majd kiderül. Vagy beborul.
Nagyon nem szeretem, hogy most minden egy párton függ. Pláne egy ilyen párton, mint a szocik.

Na, mindegy, nekem tanulni kell.

Hihihi, amilyen jó kis hordószónok vagyok, tán meg is pályázhatnám az új kormányfő mellé a szóivői állást :-))

Na tsók, tényleg muszáj tanulnom.

:-)) Szépjóestét!
Mégse hagyom, hogy nélkülem oldódjon meg a kormányválság, folyton belekotyogok.
Most a Hócipőn

Egy Gyurcsány-drukkernek válaszoltam:
"Nem az a lényeg, hogy valaki ellen esélye legyen. Mondjuk, kétségtelenül fontos, hogy ne hagyja magát zsákutcákba kergetni csak azért, mert az ellenzék naponta kétszer tart sajtótájékoztatót. De ami még fontosabb, hogy jelenleg talán Gyurcsány az egyetlen, aki tud nemet mondani. Nemet mondani a mindenféle lobbiknak, kiéheztetett ágazatoknak, a le- és elkötelezetteknek. Tőle várom, hogy felállít egy 3-4 pontból álló prioritáslistát és azt kőkeményen betartja, nem hagyja magát eltéríteni sem az ellenzéki kritizálástól, sem a szakszervezetektől, sem az érdekcsoportoktól.

Szerintem a legfontosabbak:
1. A vidéki munkanélküliség csökkentése (az infrastruktúra javításával, adókedvezményekkel, bármivel, dolgozzák ki a szakemberek)
2. Az esélyegyenlőség javítása, beleértve a vidéken élőket, a szegényeket, a mozgássérülteket. Nem pénzadományokra gondolok hanem az oktatásra, ösztöndíjakra, szociális szolgáltatásokra.
3. Eu-s pénzek lehívásához önerő megteremtése.
4. Az állam szerepének csökkentése az önkormányzatok erősítésével, a szubszidiaritás elősegítésével. (Magában foglalhatja a megyerendszer leépítését, vagy radikális átalakítását)
5. Az egészségügy finanszirozásának rendbetétele.

Lehet hogy vannak ennél fontosabb dolgok, de olyan miniszterelnök kell, aki képes egy ilyen prioritás-sort felállítani és tartani is tudja magát hozzá.
Még akkor is, ha az ellenzék fejreáll, még akkor is, ha a kamarák, a szakszervezetek, a jegybank, az ügyészség, mindenki keresztbe próbál tenni. És mindenkinek a kezére csap, aki a húsos fazék felé nyúlkál."

Most viszont húzok tanulni.

Ja, még valamit: szép, hosszú őszünk lesz, anyukámnál virágzik az orgona!

:-)) Szépjóestét!

A nagy harci helyzet az, hogy nekem csütörtökön Dokumentumkezelés- és csoportmunka szoftverekből, pénteken 14.00 órakor Üzleti informatikából, 17.00-kor pedig Külkereskedelemből vannak vizsgáim.

Kénytelen leszek hagyni, hogy a kormányválság nélkülem oldódjon meg.
A szavazatom már leadtam, többet nem tehetek.
Medgyessyt emberileg nagyon sajnálom, normális körülmények között ő egy szimpatikus kormányfő lett volna.
Kár, hogy nem sikerült az árokbetemetése. Erről nem ő tehet.
Lehet hogy nem volt szándékában a lemondás és túljátszmázta magát, de mindenképpen jó, hogy átengedi a terepet. Lehet hamarabb meg kellett volna tennie, de az idő mostanra érett meg a lemondására.
Ha a szocik lesznek olyan idióták hogy választanak helyette egy másik töketlen, szürke eminens-tanulót, az már tényleg nem Medgyessy Péter hibája lesz.
Majd meglátjuk.

Nekem sajnos van vagy 1200 oldalam csütörtökig.

Tegnap este nagyon jó volt a koncert.
VIP meghívóm volt, ott ültem a zongorával szemben, az alsó rakparton. Kérdezgettem a szomszédaimat, hogy ők mi alapján kapták a meghívót, egyetlen közös pontot találtam: mindnyájunknak volt opera-bérletünk. Mást el sem tudok képzelni.

Szóval, a koncert: nem hiába hirdették az óriás fazioli zongorát, az egész estét a valóban impozáns hangszer határozta meg. Csupa közismert, áradó, virtuóz, csillogó, érzelmes, grandiózus muzsika volt műsoron. A művész nyilván biztosra akart menni és a hangszer hangterjedelméhez választotta a zenék érzelmi skáláját. Nincs ezzel semmi gond, nagy tömegekhez szólt, köztük olyanokhoz is, akik egyébként egyáltalán nem hallgatnak klasszikus zenét.
Az estét elsősorban Liszt Ferenc előtti tisztelgésnek szánták, vele indult és vele végződött a koncert. Erre utalt az is, hogy Bogányi nem az előadóművészektől megszokott frakkot viselte, hanem egy olyan kabátot amilyet Liszt is hordott:

Bogányi kedvence Chopin lehet, nem csak a műsorba illesztette be néhány mazurkáját és egy polonézét, de a ráadásdarabok is tőle voltak.
Az est fénypontja -számomra- mégis Bartók Este a székelyeknél című műve volt. Nagyon, nagyon szép zene, meditatív előadásmód, háttérben a Duna, a természetesség érzete, de legalábbis illúziója egy díszkivilágított nagyvárosban. Giccs is lehetne, de Bartók annyira egyszerű, annyi "elhasználatlan energia" van benne, annyira a gyökereinkről szól a darab és Bogányi annyira tiszteletben tartja a művet, hogy még a kivilágított Parlamentet is elbírta a zene.

Csak a hangosítással volt megint egy kis gond, a zongora nem csak méreteiben, de hangjában is hatalmas, nagy távolságban is tisztán élvezhető. Csak hát a nagy távolságban már ott voltak a monstrum hangszórók is, néhány tizedmásodpercnyi késéssel.
Szabad térben tartott óriáskoncertek hátránya. Ez egyáltalán nem akadályozta meg az embereket abban, hogy még a pesti oldalon is megtöltsék a rakpartot és a túloldalról élvezzék a koncertet, sőt, az operabérletes vájtfülűeket sem akadályozta abban, hogy gyönyörködjenek a zenében.
Szép volt, jó ötlet ez az Örömkoncert, remélem, ez már hagyomány marad.
Annyi de annyi tehetséges zenészünk van, szükségük van ilyen monstre megmutatkozási lehetőségekre is. Ötletekben sincs hiány, szerintem száz évre előre meg lehetne állapítani olyan programot, amiben mindíg van valami meglepetés. Tavaly sokszáz énekes, az idén egyetlen zongora. De nagyon jópofa és élvezetes esemény volt mind a kettő.
Szóval, csak ne tessenek abbahagyni.

(Azért kibújik belőlem a rosszmáj is: az est háziasszonya, egyik híres szinésznőnk nem merte bevállalni, hogy élőben olvassa fel az összekötő szövegeket. Elég furcsa volt, amikor a kivetítőn szélesen mosolyogva ejtett ki olyan szavakat mint: sopen, zene, kút.
Arról nem beszélve, hogy első számú sminkszabály: kivágott ruhához a dekoltázsunkat is alapozni kell. Pláne tévéközvetítéshez, ahol a piros sokkal erősebb. Lángvörös haj, sápadtra púderezett, erőteljesen kontúrozott, pirosított arc és alatta egy piros-barnára égett nyak és váll. Úgy nézett ki a kivetítőn, mintha álarcot viselne.)

Bocsánatot kérek, nagyon lapos, nagyon profán, nagyon szakállas, de reggel óta nem bírok szabadulni ettől a vicctől:

Egy férfi bemegy az anyakönyv-vezetőhöz és bejelentei, hogy nevet szeretne változtatni.
- Hogy hívják? - kérdi az anyakönyvvezető.
- Húgyozó József kérem szépen, ugye megérti, hogy nevet akarok változtatni?
- Természetesen, és mi legyen az új neve? - bólogat a hivatalnok.
- Húgyozó Pál! - vágja ki büszkén a delikvens.

Szóval, tegnap voltam 40 (negyven!!!) éves.
A regényekben meg a filmekben -sőt, barátnőim, ismerőseim többsége szerint is- most nekem kétségbe kéne esnem.
Megijednem az öregedéstől, vizsgálgatni a ráncaim a tükörben, beszabadulni egy illatszerboltba és a fél fizetésem otthagyni ránctalanítóra meg miegyébre. Gyorsan bepasizni, még utoljára, még amíg érdemes.
Mostohaanyám szerint lassan ki kéne selejteznem a barackszínű meg a világoszöld ruháimat és beszerezni néhány bordó és sötétkék darabot. Persze legeslegfőképpen már régen férjhez kellet volna mennem. Még az se lenne baj, ha már elváltam volna, csak mentem volna férjhez.
A szomszéd kis tini szerint aki olyan öreg meg olyan kövér mint én, annak tán jobb is ha meghal.
A tini anyja szerint az ilyen redves kurvákat mint én minimum ki kéne tiltani a városból, de legalábbis tíz év pelenkamosásra ítélni.
Sorolhatnám még, de minek?

Merthogy én egyiket sem érzem.
Serm a kétségbeesést, sem az irígységet, sem a félelmet, semmit sem érzek.
Ez is olyan nap mint a többi, a következő évem is olyan lesz mint a többi. (bár remélem, hogy jobb)
Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy az ijedelmen én már vagy 7 - 8 éve túl vagyok.
A harmincas fordulómat azért nem vettem észre, mert akkoriban nagyon boldog voltam. Nagyon-nagyon szerelemes. Azelőtt se, azóta se, de akkor nagyon.
Szóval cirka 33 évesen egy reggeli fésülködés közben láttam valamit megcsillanni a választékomban. A világosbarna hajamban az első ősz hajszálat találtam meg.
Azonnal kitéptem.
Kétségbeesetten vizsgáltam magam, hogy van-e több. Volt még egy. Azt már nem téptem ki, nincs olyan sok hajam. Néztem az arcom, a mellem, de semmi különös elváltozást nem találtam magamon.
Soha életemben olyan jól nem néztem ki, mint harminchárom évesen. Sima volt a bőröm, hamvas és feszes. Mit nekem két ősz hajszál, mikor szemmel láthatóan nem azok vetnek véget a nőiességemnek?
Azóta persze romlott a helyzet, de nem az idő múlása miatt.
Simán csak boldogtalan vagyok, és a boldogtalanság csúnyít. Kövérít is, de az arcvonásokat is eltorzítja.
De ennek semmi köze az idő múlásához.
Ha a testemhez tartozó szőrszálak nem határolják be a nőiességem, akkor évszámok miért tennék? Sőt, miért engedném, hogy évszámok uralkodjanak rajtam?
Illetve mégis, a nőiesség kezdetét kijelölik, de a végpontját nem.
A kezdőpontot, azt persze meg kell adni.

Vagy huszonhét éve kezdődött:
ültem a lavórban, mosakodtam. A hasam alatt egy sötét kis pihét vettem észre, le akartam pöckölni, de nem sikerült. Két ujjal megfogtam hogy levegyem, de nem tudtam. Oda volt nőve! A hasam alá, egy szőrszál!
Nagyon megijedtem. Merthogy a felnőtt nőknek mindnek szőrös ott. Attól szőrös, hogy felnőttek.
Én meg nagyon nem akartam felnőni.
A felnőttek olyan hamar megöregszenek és gyorsan meg is halnak. Egyebet se csinálnak mint dolgoznak. Reggel a gyárban, délután a kertben, este meg a szomszédnak, cserébe, hogy kölcsönadja a kistraktorát.
Egyébként is, a felnőtt nők stukáznak és udvarlójuk is van. Uvarlójuk! Pfuj!
Hogy nekem az a csesznye vígferi, vagy az a nagyonhülye antalbinyu udvaroljon? Booáááá!
Nem, akkor inkább sose növök fel!
Fogtam egy ollót és NYISSZ! azt az első szőrszálat tövig kivágtam. Egy kis darab bőrt is vele.

Aztán persze mégis felnőttem, udvarlóm is lett, hálistennek se nem vígferi se nem antalbinyu. Illetve nem csak olyanok.
De hát valahogy el kellett kezdeni a nővé válást, ha már egyszer annak születtem.

Szóval, a kezdőpontot meg kell határozni, de a végpontot nem.
Ha én engedtem volna a nyomásnak, akkor az első pihe és az első ősz hajszál közötti alig 20 'jó' év jutott volna.
Kicsit kevés.
Se évszám, se ősz hajszál, se ránc nem vet véget a nőiességnek.
Csak a boldogtalanság, de az meglepően hamar.

Az életem haszna és értelmessége -eddig- közelít a nullához.
Semmit, de az égvilágon semmit nem tettem még le az asztalra.
Az hogy dolgozom, -sőt, néha nagyon hasznos munkákat végeztem- semmit nem jelent. Az se, hogy csomó ember jól érezte magát velem, az se, hogy néha tudtam másoknak segíteni.

Valami egész másban kéne megtalálnom a létem értelmét.
Pár éve feladtam a keresést, de mostanában mintha újra kezdeném.
Remélem, megtalálom, mielőtt még végleg megöregszem.
Illetve, ha sikerül megtalálnom, utána akár meg is öregedhetek.

Najó.
Én az eddigi életemben most először vagyok negyven éves, hát nem hagyom, hogy egy nyavalyás kormányválság tönkretegye a szülinapomat.
Megpróbálok úgy tenni, mintha normális közélet lenne Magyarországon.
A saláta már kész van, a többi hálistennek nem az én dolgom.
Most szépnek kell lennem, este koncert, ajándékbontogatás, másegyéb.
kikapcs :-))

Medgyessy felajánlotta a lemondását (Klubrádió, élő sajtótájékoztató)

vizilabda: Magyarország - Egyesült Államok 7 : 5

HAJRÁÁááÁÁ!!

WoOw!
Mégsem én vagyok tyúkeszű!!!!

"Az első prioritás az esélyegyenlőség növelése, az életeséllyel kapcsolatos gazságtalanságok csökkentése. Az esélyegyenlőség javítása nagyon erős koordinációt igényel. Ezért az esélyegyenlőségi miniszter feladata és kompetenciája nőni fog. A szociális természetű, az esélyeket javító területek átkerülnek hozzá, és felügyeleti jogköre is szélesedik" MSZP

Azért így már jobban alszom!

:-)) Szépjóestét!
Most nem tudom eldönteni, hogy délután jót írtam-e.
Ugyanis rádióban hallgattam Medgyessy kormányátalakításról(?) szóló bejelentését és úgy értelmeztem, hogy az esélyegyenlőség javítása érdekében bizonyos ügyeket az esélyegyenlőségi miniszterhez (Göncz Kinga) helyez.
Na, most ennek írásos nyoma nincs.
Két eset lehetséges: vagy én értettem félre, vagy a többi változás elemzése miatt erre a mondatra senki más nem figyelt fel.
Kizárt dolog, hogy más ne vette volna észre.
Úgyhogy én tévedhettem.

Kár pedig, ma volt egy kis sikerélményem, csináltam egy tesztet a rendszerező - intelligenciámról.
Az eredményem: 47.
Az átlagos női eredmény: 27.
Az átlagos férfieredmény: 32.

Én semmit nem bánok, csak az ádámcsutkám nehogy nőni kezdjen!

(itt van a figyelonet.hu-n, úgy indult, hogy mennyire férfias vagy nőies az Ön agya, a rendszerező-intelligencia volt -talán- a harmadik lépcsőfok)

Más:
ezt a cikket a törökbálinti robbanásról a friss HVG-ben olvassátok el, nagyon jellemző példáját írja le az uram-bátyámkodásnak, a rendeletek semmibevételének és kijátszásának.

Egeret szültek a hegyek. HVG
Sőt, döglött egereket.

Ki a fenének jutott az eszébe lecserélni Gyurcsányt Baráthra?
Sőt, Burányt Szekeresre? SZE-KE-RES-RE???!!!

Dugig vagyunk öreg, kipróbált káderekkel, akik még akár jók is lehetnek, de ők meg tele vannak barátokkal, elkötelezetekkel, lekötelezettekkel, csupa-csupa kielégítetlen ambíció, akiknek mindnek hivatalt kell teremteni, csupa-csupa kiéhezett test akiknek tornacsarnokot kell építeni, csupa-csupa kiéhezett vállalkozás, akiknek megrendeléseket kell feladni.
Az szadesz meg minek kapaszkodik egy olyan gazdasági miniszterbe, akinek az orra előtt kartellbe tudott tömörülni az összes útépítő cég és le tudták vajazni egymás között a pályázatokat?
Göncz Kinga meg tárca nélküli miniszterként kapja meg a szociális ügyeket? Jó kis móka lesz, nem irígylem.
Hogy a rosseb egye meg az összes tutyi-mutyi, gyáva politikust!

:-)) Szépjóestét!

Kb. fél éve ma először fordul elő, hogy nincs kedvem blogolni.

Mindenesetre, győztek a pólósaink és úgy tűnik, hogy egy új úszócsillagunk is születőben van.
Gratulálok! :-))

Eörsi István író, az SZDSZ Országos Tanácsának tagja és a párt egyik alapítója vasárnap közölte, hogy kilépett a Szabad Demokraták Szövetségéből, és erről levélben értesítette Kuncze Gábor pártelnököt.
NOL

:-))) Woow, jó kis délelőttöm volt. Az istenke tartsa meg a főnököm jó szokását, hogy ma nem engedett dolgozni menni!
Reggel kimentünk a Rómaira reggelizni, aztán onnan szedrezni. Szedtem vagy másfél kiló mézédes, nagyszemű, feketéslila szedret, nem beszélve arról, amit megettem. Nagyon finom gyümölcs, megéri a szenvedést.
Merthogy meg kell érte szenvedni, az kétségtelen. Ez is egy olyan csapda, amibe minden évben újra és újra beleesek: mindíg azt hiszem, hogy most majd ügyesebb leszek és megúszom karmolások nélkül.
Nos, az idén se sikerült. A szedernek hatalmas, horgas tüskéi vannak, majdnem olyan, mintha egy macska karmolna össze. Egy tenyérnyi ép bőrfelület nincs rajtam, átszúr a nadrágon, még a cipőtalpon is. Ahol mégse karmolt össze, ott a csalán csípett meg.
Visszafelé jövet megebédeltünk a Rómain, mégegyszer megúsztattam a kutyámat. Szegényke úgy elfáradt, hogy eldőlt mint egy zsák, még az sem érdekli, hogy most főzöm a vacsoráját. Ritkán sikerül úgy összekészítenem valamit, hogy nem kunyerál, ma ezen ritka alkalmak egyike volt :-))
Már túl vagyok egy hideg zuhanyon, mindenféle gyógyszappanok meg hűsítő krémek felkencézésén, de még mindíg ég a bőrőm. A vállam kicsit meg is kapta a nap, megint nyomot hagyott rajta a trikó pántja, pedig azt nagyon nem szeretem.
Kezd leragadni a szemem, úgyhogy megajándékozom magam egy kiadós, szépítő, délutáni alvással.
Ma legfeljebb azon vagyok hajlandó gondolkodni, hogy az E-vitaminos vagy a teafaolajos arcpakolásból tegyek fel.

Wekler ügyei miatt otthagyta az SZDSZ-t Eörsi István
Index

Most mit mondjak?
Létezik olyan párt -még ha embrionális formában is- amiben érdemes lenne egy kicsit tevékenykedni?

:-)) Szépjóestét!

Délután munka közben előbb a Kossuthot hallgattam (nagyon kellemes kis műsor volt a halasi csipkevarrókról), aztán a Petőfin a pólósaink meccsét (azt a szerb hőst, aki Molnárt kiütötte -ha eljön az ideje- személyesen fogom Walhallába felvinni, de hogy sok méhsert nem fog kortyolgatni, arról kezeskedem!), aztán megint a Kossuthot.
Ígértek egy megemlékezést Fekete Istvánról. Kár volt odatekernem. Az író Chicagoban élő fiával volt egy beszélgetés, egész jól indult, élveztem, de a vége felé olyan fordulatot vett, amitől nagyon besokalltam a közrádióra.
Azt mondja az a Chicagoban élő ember, hogy nem lépett be a szakszervezetekbe, mert ő mindentől undorodik, ami baloldali. Többek között a szakszervezetektől is.
Szíve joga. Még lehet, hogy oka is van rá. Végülis, miért pont neki ne lenne oka, hát nem? 40 év a messzi Chicagóban biztos jót tesz az ember nemzeti öntudatának, hát még igaza is lehet, tán valóban undorító a baloldal eszmeisége.

Hanem az ég szerelmére, milyen szerkesztő az olyan, aki egy ilyen dumát lead, mint Fekete Istvánra való megemlékezést? Az író újratemetésének alkalmából? A közszolgálati rádióban?

Hát kérem, én itt, most, kijelentem; ez a bányászbéka alól kipislogó szerkesztő nem érte el a célját. Továbbra is szeretem Fekete Istvánt. Sőt.
Nem adom, a világ semmi kincséért sem adom a Tüskevár írója iránt érzett szeretetemet.
És nem adom Kokót se, Egérkét se, még Szörényit se. NEM ADOM! Sőt, még Schmitt Pált is tisztelem a bajnoki címéért.
A szerkesztő úr meg elmehet a sóhivatalba.
A béka seneke alatt van a jobboldali újságírás, komolyan mondom, undorító.

Szépjónapot!

A húgomnak még mindig nincs állása. Most levittem neki 15 garnitúra önéletrajzot. Remélem elég lesz.

Azért furcsa egy dolog ez a munkaerőpiac.
A munkaügyi központ például kötött egy szerződést a húgommal, miszerint ő havonta legalább egy álláshelyet megnéz, ennek fejében ők kifizetik neki a helyi (!!!) közlekedési költséget. Egy 2500 lelkes faluban, ahol annyi a helyi közlekedés, hogy a távolsági busz nem csak a falu központjában áll meg, hanem a két végén is. Naponta három ilyen járat van. Mondjuk, ezt a fajta helyi közlekedést nem nagy megerőltetés kifizetni, pláne mivel minden egyes jegy mellé áfás számlát is kell kérni.
A munkáltatók is megérdemelnének néhány hónap állás nélkül levést, talán egy picit több empátia szorulna beléjük.
Mert ugye a delikvens rábukkan egy hirdetésre, felhívja -az általában mobil- számot, elmondja -mert részletesen kifaggatják- hogy hol lakik, hány éves, milyen messziről járna be, stb. Minimum 600 Ft egy ilyen hívás, de csak ha saját hálózaton belül van. Másnap felül a buszra, kifizet a jegyért 300 és 800 Ft közötti összeget.
Oldalanként 25 Ft-ért lemásoltatja az önéletrajzát (a húgomnak a bizonyítványokkal együtt ez 6 oldal, azaz 150 Ft), eltesz egy igazolványképet is (darabonként 200 Ft). Ezeket, a 350 Ft értékű iratot és fényképet soha többé nem látja, mert nem küldik neki vissza.
Szívélyesen elbeszélget a személyzetissel, és bár tegnap -a telefonba- már említette neki, hogy kb 40 km-ről járna be, a személyzetis homloka a hír hallatán váratlanul elfelhősödik. Abban maradnak, hogy holnap hívja vissza.
Másnap újabb telefonhívás, ez már rövidebb, mert csak annyit mondanak, hogy egy hét múlva telefonáljon újra. Akkor végre kinyögik, hogy már felvettek egy helybelit, annak nem kell utiköltséget fizetni. (De az is lehet hogy a másik jelentkező fiatalabb, tapasztaltabb, csinosabb, kevesebbet kér vagy képzettebb, de mindez tökmindegy, mert mindig csak azt mondják, hogy helybelit vettek fel.)
Holott ezt már az első telefonhívásnál is megmondhatnák neki, de nem, hagyták hogy költségekbe verje magát, fénymásoltasson, fényképezkedjen, buszjegyet vegyen.
Még azt sem teszik meg, hogy az önéletrajzát visszaküldjék neki.

Mindezek a próbálkozások a munkanélkülinek belekerültek cirka 1000 - 2000 Ft-jába, néha többe is. És aki el akar helyezkedni, az nem havonta egyszer próbálkozik, hanem hetente három-négy helyen is jár.
Amiért cserébe a munkaügyi központ fizeti neki a nem létező helyi közlekedés költségét.

A havi jelentkezéseknél a munkaügyi központos automatikusan rögzíti a jelentkezés tényét, kitölti a kitöltenivalót, aláírja az aláírnivalót és lepecsételi a lepecsételni valót. Amikor a munkanélküli megkérdezi, hogy az adatbázisukban van-e neki való munka, rettenetesen meglepődik, hogy hát azt ő honnan tudhatná. Hát onnan, hogy megnézné a számítógépben, lenne szíves.
Akarja azt a kedves munkanélküli?
Akarja hát, azért van itt! Sőt, nem akarja -volt gyerekszobája-, hanem nagyon szépen kéri.
Na, akkor az ügyintéző nagy kelletlenül zongorázik valamit a billentyűzeten, de a legritkább esetben tud valamit javasolni. Még erre is nagyon szépen és nagyon diplomatikusan kellett megkérni, hát a munkanélküli nem erőszakoskodik tovább, hátha legközelebb még pecsételni sem lesz kedve. Vagy aláírni. Vagy egyáltalán, bemenni a munkahelyére.
Ami ugye neki -mármint az ügyintézőnek- van, akinek -általában a munkanélkülinek, de manapság sose lehet tudni- meg nincs, az keressen magának.
Könnyen megteheti, hisz még a helyi közlekedési költséget is kifzetik neki, persze csak ha nem felejt el áfás számlát kérni a jegyről.

Most el kell mennem, este nem leszek.
Addig is olvasgassatok svéd történelmet és legfőképpen, elsőlegjobban: Olimpiát!
Viszlát holnapig! :-))

(A svéd oldalt Zsolttól kaptam, érdemes belelapozni, nagyon szórakoztató olvasmány. )

Khm, khm, tényleg nem azért a húsz fillérért, de ami jár az jár:
nagyon ügyes vagyok! :-))
Beállítottam a tegnap összerakott fenyőpolcot, de elszámítottam magam mert szét kellett miatta szednem a számítógépet is. Darabjaira. Úgy néztem ki, mint egy otthonkába öltözött, egyszemélyes női Laokoon-csoport, majd megfojtott az a rengeteg kábel.
Viszont sikerült mindent visszadugnom az eredeti helyére, kicsit bontottam is a drótok tupírján, most valahogy simábbak. Csak a monitor áll kicsit más szögben, picit talán közelebb is került, mindenesetre szokatlan. De majd megszokom! :-)))
Tarararaaaammm!!!

Jóreggelt!

Sikítozhatok én itt normális magyar közélet után, de ha az egész világ megőrült, akkor miért pont mi lennénk normálisak?
Olimpia, első nap 08:11 perc: Nem hajlandó izraelivel verekedni a világbajnok cselgáncsozó Index

Azt a cikket már ki sem keresem amiben az USA bejelenti, hogy felrúgva a hagyományokat, nem szünteti be a harcokat Irakban az Olimpia idejére.

Romboljunk, romboljunk, vannak még szép és ép dolgaink.
Igaz, ha így haladunk, már nem sokáig.

Hallgatom a híreket;
Kovács magyarázza, hogy jó EU-biztos lesz. (Már miért ne lenne az? micsoda pihent agyú ember az, akinek ezt eszébe jut kétségbevonni?)
Demszky magyarázza a vagyonbevallását. (Neki nem az a legnagyobb baja, hogy Horvátországban felújított egy tanyát.)
Weklert nem rúgta valagon a szadesz. (Öreg hiba volt nem kirúgni, legalább egy százalékot veszített a szadesz, de lehet többet. Gyávák. Opportunisták. Hülyék.)

Kifordul a gyomrom.
KÖVETELEM VISSZA A POLITIKAI UBORKASZEZONT!!
Igenis, jogom van ahhoz, hogy nyáron csak kulturális fesztiválokról és bőrápolási tanácsokról halljak/olvassak. Esetleg, üsse kavics, néhány sztárunk magánélete vagy a hamisított vilyagra is belefér, de csak ha már nem találok új grillrecepteket.

A qrvaéletbe, hát sose lesz már ebben az országban normális közélet?!!!

:-)) Szépjóestét!
Visszatérve az óriásplakát kiállkításra. Hálistennek ismét bebizonyosodott, hogy a nevezőknek -és talán a társadalmunknak is- van társadalomkritikája, önkritikája, érzékeny a környezeti problámákra és sem a politikai, sem a kereskedelmi demagógiától nem hagyja magát befűzni. Sőt, ami a legfontosabb, még mindíg van humorérzéke. Hálistennek, még mindig ki tudjuk röhögni magunkat. Ez nagyon, de tényleg nagyon-nagyon jó. A tavalyi felhozatal nekem ugyan jobban tetszett, de az idén is érdemes kimenni.
A 'kedvenc' mondatom -amin a legnagyobbat nevettem- így kiragadva iszonyú lapos, de a szövegkörnyezetben már inkább katartikus. Direkt nem írom ide a szöveg többi részét, tessék találgatni, és legfőképpen, tessék kimenni. Szóval:
".... és a reggeli merevedés is már csak a hátamban van ...."


Más; most rinyálás következik, nem muszáj elolvasni, már én is únom magam:
fogalmam sincs mi van velem, mindjárt véget ér a szabadságom és nemhogy frissebb lennék, de egyre kábább és álmosabb vagyok. Lehet mondani, hogy egész nap ágymeleg állapotban kóválygok, ásítozok, erőlködök hogy nyitva tudjam tartani a szemem. Se nem csináltam egy tisztességesebb takarítást, se nem tanultam, se nem szórakoztam magam hülyére, csak bambulok ki a fejemből; ennyi erővel krumplibogár is lehetnék. Bábállapotban :-((
Csak remélni merem, hogy közben "töltődnek a telepeim".
Sose fárasszátok ki magatokat ennyire. Ha nagyon ki vagytok merülve, ízetlenné válik az élet. Én pedig már tudom, már sokszor voltam így, és mégis újra és újra elkövetem ugyanazokat a hibákat. Jól szét kéne rúgni a valagam!

Uramatyám!
Keresni akartam pár képet az óriásplakát kiállításról, beírtam, hogy www.arc.hu, és mit találtam? Egy olyan gagyi pletykaoldalt, amit még csak be se linkelek ide. Hát Gesztiéknek hogy nincs annyi eszük, hogy levédjék az egyik legnagyszerűbb alkotásuk a címét?

Zzsuppssssz!

Fejest ugrottam az állampolgári öntudatba.
Elindítottam a névváltoztatás iránti kérelmem. 20 éve fontolgatom, de az adminisztrációs bonyodalmak miatt mindig visszariadtam, holott jogom van hozzá, hogy úgy hívassam magam ahogy az nekem a legjobban tetszik. A választott keresztnevem hálistennek -bár elég ritka, de- anyakönyvezhető, így másfél hónap múlva már nem kell gáncsoskodó munkatársaknak meg ostoba szomszédoknak magyarázkodnom, hogy miért az a nevem ami. Azért, mert nekem az tetszik. Pont.

Utána beugrottam tüdőszűrésre is, ott derült ki, hogy a nagy iratrakosgatás közben otthon felejtettem a TB-kártyám. A szűrést azért megcsinálták -majdnem úgy, mint amikor a teheneket hajtják a vágóhídra, és mindegyik kap a farára egy hatósági billogot-, de a nőgyógyászhoz már nem mertem így elmenni, majd hétfőn. Jaj, de pocsékul fog kezdődni a jövő hét!

Délután megnézzük a plakátkiállítást, majd beszámolok. A tavalyi anyagban volt néhány nagyon jó, biztos hogy az idén is érdemes kimenni.

:-)) Szépjóestét!

:-O Ilyen álmos vagyok, sőt, még annál is jobban. Majd reggel írok, most még azon sem bírok tűnődni, hogy a primposta mitől egyirányúsította magát: én tudok levelet küldeni, de nem kapom meg azokat, amiket nekem írnak, pedig van hely a postafiókban. Majd holnap utánanézek. Most alvás van, mély, egészséges, szépítő alvás.
Jóéjt! :-O

:-)) Szépjónapot!
Csudijót barkácsoltam délelőtt, szuper-kreativ, molto-intelligente, ügyi-bügyi kis nőcskének érzem magam!
Összeraktam egy svéd gyártmányú dohányzóasztalt, egy takaros kis fenyőpolcot, meg a gyár -szerintem- legfrappánsabb termékét, egy fellépőhokedlit:

Jó kis darab, pláne nekem, nem csak a konyhaszekrényem magas, de a könyvespolcomra is nyújtozkodni kell. Szeretem a többfunkciós bútorokat, hacsak nem ágyról van szó. Az legyen csak ágy, jó széles és kényelmes, alvásra és hancúrozásra való és semmiféleképpen ne kellessen minden este átszerelni.
Egy barátnőm szerint egy párkapcsolatot semmi sem tud úgy elrontani, mint a kinyitható kanapéágy és a hálószobában tartott fregoli.
Csak az a baj, hogy ezeket a dolgokat a helyére is kell rakni, ami felfordulással, átrendezéssel, és mint olyan, elkerülhetetlen nagytakarítással jár. Ajjjajj.

Más:
névre szóló meghívót kaptam a Miniszterelnöki Hivataltól a szülinapi bulimra :-))
Aki szereti Lisztet, Chopint és Bartókot, az hívja fel a 441-3533-as számot és jelentkezzen be 19-én este 9 órára Bogányi Gergely koncertjére, a Battyhányi téren lesz.
Annyira klappol a dolog, hogy még felháborodni sem tudtam a kéretlen meghívón, holott általában nem szeretem ha mindenféle szervezetektől kapok leveleket.

Nna, most a vakáció kicsit felfüggesztve, mennem kell dolgozójóba.

:-)) Szépjóestét!

Ritkaronda véget ért ez a mai nap.
Jól indult pedig. Kilenckor keltem, narancslé, kávé, masszázs, arcpakolás, délre vánszorogtam be a munkahelyemre. Azonnal el is mentem ebédelni, csak nem fogom magam megerőltetni! :-)))
Egy óra felé beültem az egyik szabadságon lévő kolléganő szobájába, és este hatra meg is írtam mind a 12 munkaköri leírást. Nem volt pedig könnyű, eddig folyóírással voltak a követelmények, nekem kellett szétszálaznom a szakmai követelményeket az emberi tulajdonságoktól és a személyiség-vonásoktól, a vezetői feladatokat a napi feladatoktól és hasonlók. Ha mindig így dolgozhatnék, csendben, tempósan, belemerülve, még lehet élvezném is.
A főnököm nagyon-nagyon rendes volt, mondta, hogy a mai napot ki ne írassam szabadságra és hétfőn nyugodtan maradjak otthon csúsztatni.

Ott romlott el a nap, hogy kimentem a korába, Anyukámnak akartam venni egy átfolyós vízmeletgítőt. Nos, ismételten meg kell állapítanom, hogy ezek a bevásárlómonstrumok a hatalmas parkoló, a bő áruválaszték és a mindenféle akciók ellenére is szarnak a vásárló fejére.
Hiába van ugyanis arborétumokat is megszégyenítő növényzet (a buszra várakozás közben, unalmamban - kínomban 6 különböző féle fenyőfát számoltam össze, a cserjékről nem is beszélve), ha az útbaigazító táblák vagy hiányoznak, vagy elfedik őket a rikító reklámok.
A főbejárat és az üzletbejárat pont az ellentétes végében van az épületnek, az embernek végig kell tolni a kocsit a butiksoron, a pizzasoron, a fagylaltosbódék és bizsustandok között. Kész agyrém, pláne ha valaki siet.
Arról nem beszélve, hogy órákig kell vadászni egy eladóra, ha végre elcsípünk is egyet, az sem tud semmit a kínált termékről.
Semmi másnak nem néznek, mint fogyasztógépnek: bedobják a reklámot, mi meg automatikusan vásárolni kezdünk.

Az a baj, hogy amit én keresek, azt még csak egy építőipari szakkiállításon láttam: kisméretű, elektromos, átfolyós vízmelegítő. A méregdrága szauna-zuhany kombikabinokhoz is ilyen van, de nekem egy univerzálisabb és kevésbé formatervezett fajta kéne. Itt a korában most van egy török gyártmányú, de valami iszonyatos gyenge, ingó-bingó tákolmány, nem mertem megvenni.
Sajnos Anyukámék fürdőszobáját úgy elrontották, hogy az már elbaszásnak minősül.
A kontár, faszkalap villanyszerelő, a vízszerelővel egyetértésben, ragaszkodott ahhoz, hogy a bojlert a kád fölé kell tenni. Merthogy az a szokás. Csakhogy ez egy 2,40-es belmagasságú, gerendás mennyezetű parasztház, ha valaki feláll a kádban, be is üti a fejét a bojlerbe. A kád is kis ülőkád, még azt sem lehet megtenni hogy a másik végében állsz fel. Még szerencse, hogy van külön zuhanyfülke, mert a kádat legfeljebb csak guggolva lehet használni, de még ki-belépni is csak óvatosan, fejet lehajtva lehet.
Szóval, ide akartam én egy kisméretű, átfolyós vízmelegítőt, olyasmit mint ez, ami el tud látni egy kis kétszemélyes háztartást fürdő- és mosogatóvízzel. (Ez sajna éppen nincs raktáron)

Ilyesmit árulnak a korában is, csak valami névtelen, gagyi terméket, amit nem merek megvenni.
Az igazi baj az az, hogy anyukámnak ez lenne élete első, saját fürdőszobája. Neki még soha nem volt fürdőkádja, egész életében lavórban és munkahelyi, betontálcás zuhanyozókban mosakodott. Most végre készen lenne a szép bézs-csempés, kádas-zuhanyozós fürdőszobájuk és nem tudják megoldani benne a melegvízellátást.

A belét ki tudnám taposni annak a két kontárnak, komolyan mondom, cafatokra tudnám szaggatni őket. De minimum bevonnám az iparengedélyüket, különösen a villanyszerelőjét.

:-)) Szépjóestét!

Tegnap nem voltam netközelben, azért nem írtam.
Reggel hazamentünk Anyukámhoz. Kicsit beszélgettünk, ebéd után (erről majd később) kicsit ledőltünk pihenni és beszélgetni. Mármint akartunk beszélgetni.
Állítólag még horkoltam is :-)))
Szégyen nem szégyen, déltől este hatig moccanás nélkül aludtam.
Aztán beszélgettünk, vacsoráztunk, kivittük a blökit a Zagyva partra, megnéztük a falu új parkját, beszélgettünk, éjfél felé aludtam el, reggel nyolcig. A vége az lett, hogy a sok fekvéstől úgy elmerevedett a hátam, hogy reggel jó egy órát kellett jógáznom, hogy fájdalom nélkül fel tudjak kelni. Viszont jelentősen pótoltam a restanciám. Délután már itthon kellett lennem, várt a másodállásom. Azt is túléltem.

Visszatérve az ebédre: én már évek óta azt hittem hogy nem szeretem a sült kolbászt és -hurkát. Mire megsütöm, löttyedt-ráncos virsli lesz belőlük, a levesben valósággal elolvadnak, viszont ujnyi vastag zsírrétegbe fojtják az ízeket, egyébként is, olyan sósak, hogy az már élvezhetetlen. Nem beszélve a csontszilánkokról és a bármilyen szuper fogkrémmel karbantartott fogaknak is ellenálló mócsingokról.
BbBrrrRrrr.... Már jó ideje nem szerettem a sültkolbászt.

Tegnap jöttem rá, hogy dehogynem!
Anyuék találtak Szolnokon egy kis vágóhídat, illetve annak a szaküzletét. Nakérem, az a kolbász amit ott lehet kapni, az kolbász. Sőt, KOLBÁSZ!
Tömör, enyhén fűszerezett, nem csattan szét és éppencsak annyi zsír olvad ki belőle, ami megfényesíti az alászeletelt krumplit. Nincs benne se mócsing se porcogó, egyszerűen isteni! Pláne kovászos uborkával, utána egy negyed dinnye, ajjajjaj.
Legalább két kilót híztam, szerencsére egy darabig nem lesz módom ilyesmit enni, mert Anyuék is Szolnokról hozzák, ami ugye nem mindennapos úticéljuk.
A hurkát pedig maguk csinálják, nincs benne szalonna, rizses-májas, nagyon finom. Még a majoranna se hiányzik belőle, pedig azt szeretem, de Anyu nem használ. De jó az anélkül is.
Évek óta nem vettem már ilyesmit, ha húsra éhezem, sütök egy darab malachúst vagy csirkemellet.

Más: Anyukám tényleg úgy rakja ki a számítógépen a puzzlet mint egy nagykamasz, aki egész életében mással se játszott. Nagyon élvezi. Irtó aranyos. És már 20 kilót fogyott, egész könnyedén mozog, még a biciglire is fel tud ülni, ami pedig már évek óta nem ment neki.
Most megyek aludni, holnap rengeteg szaladgálni valóm lesz. Be kell mennem a munkahelyemre (megirni azokat a nyavalyás munkaköri leírásokat, amikben 3 hét alatt, többszöri hozzáfogásra is csak pár sort tudtam írni), rengeteg vásárolni valóm is lesz: Anyuéknak akarok venni egy könyvespolcot, egy elektromos, átfolyós vízmelegítőt. Ráadásul tüdőszűrésre és rákszűrésre is el kell mennem. Mondom: EL KELL!! iszonyúan útálom ha turkálnak bennem, de ezt muszáj! Ha nem is minden évben, de két évente legalább. Muszáj!

:-)) Szépjóestét!

Azt hiszem, vonatkalauznak kéne mennem.

Ma kitaláltuk, hogy Aquincumból az esztergomi vonattal jövünk haza. Az hagyján, hogy nincs kitéve egy menetrend és egy órát kellett várnunk (azalatt gyalog is hazaértünk volna), de ami a vonaton történt, az bicskanyitogató.
Jött a kalauz, mondom, -két felnőtt és egy kutyajegyet kérek- és nyújtottam a 200 Ft-ot. Elvette, visszaadott egy ötvenest, és kérdezte -Jó lesz így?- Mivel éppen befutottunk az állomásra, mondtam, -Jó.- Jegyet nem is próbált meg adni, nekem meg már nem volt időm kérni.
Amikor már leszálltunk, akkor mondta a húgom, hogy annak a házaspárnak, aki velünk együtt szállt fel és le, csak 60 Ft-ot kellett fizetni, jegyet nekik sem adott, pedig akkor még lett volna rá idő.
Ez kérem, az Aquincum-felső és az Újpest állomások közötti két és fél perces menetidő alatt 210 Ft zsebpénz, adómentesen, a fizetésén felül. Nem rossz órabér. Naponta 5-6 ilyen kör, és megvan a sörre való. Lebukás nem fenyeget, mert ellenőr úgysem jön, ha meg mégis, hogy bizonyítom be, hogy én fizettem a jegyért? Sehogy. Nem hinném hogy létezik olyan útitárs, aki bevállalná a tanúskodást.
Pályát tévesztettem.
Végülis, csak az első néhány alkalommal kellemetlen, az ember fia kicsit szégyenkezik, fél a lebukástól, de ahogy egyre jobban belejön, ezek a negatívumok eltűnnek. Marad a szép summát kitevő, adómentes bevétel.
Ehhez képest még attól is szégyenkeztem kicsit, hogy tegnap beálltam a fél családba ideiglenes anyukának, hogy kedvezményes jeggyel mehessenek be.
Legközelebb már én is gyakorlottabb leszek.

:-)) Szépjóestét!

Kicsit belehaltam a mai napba, úgy lábilag legalábbis. Reggel héttől éjfélig szinte megállás nélkül talpaltunk, lépcsőztünk, macskaköveken bukdácsoltunk.
Iszonyú fáradt vagyok, de ez most nagyon jó. Pláne mivel egy nagy lavór sós vízben áznak a piskótalábacskáim.
De jó dolog is szabadságon lenni!!
Legalább az egyik állásomból :-/
Holnap szedrezni megyünk, utána római, délután meló. Azt hiszem, nem fogom túlzásba vinni, csak éppen annyit fogok dolgozni, amennyit feltétlenül muszáj.
És hétfőn reggel legalább kilencig aludni fogok. Bezonyám!
Jóéjt! :-)))

:-)) Szépjóestét!

Éppen csak életjelet adok, egész nap az állatkertben voltunk, csak vacsorázni jöttünk haza és megyünk tovább Lánchidazni.
Most nem mesélem el a nehéz gyerekkorom, de a lényeg, hogy egyikünk sem volt az állatkertben. Én mióta itt lakom igen, de a húgom még soha, és most megint majdnem gyereknek éreztem magam. Néha-néha, egy-egy percre.
Eleve a bejutás mókás volt, sorállás közben hárman röhencséltünk, hogy kéne még szervezni 7 embert, és váltanánk csoportjegyet. Egy apuka a három kislányával állt előttünk, elnevette magát, mondta, hogy ők már csatlakoznak, mert nincs itt a felesége, így nem kaphatnak családi jegyet. Mondtam, azon ne múljon, örökbefogadom én a kislányokat, szép család leszünk. Így is volt, megváltottuk a családi jegyet, kifizettem a részem, és elköszöntünk. Jót vihogtunk, helyesek voltak.
Nagyon szép a kert, bár még mindig sok olyan kifutó van, amit igen szűknek érzek.
Szépen felújítottak mindent, csak a személyzet maradt a régi.
A Pálmaházban maga Szörnyella de Frász adja ki a belépőt, csak azóta megőszült. Isten bűnömül ne vegye hogy ilyesmit mondok, de egy ritka undok boszorkány ül a kasszában.
Az egyik büfében egy család kért három giroszt és üditőket, az üditőket megkapták, a giroszokat pedig fél óra alatt, egyenként adogatták ki, hangosan szólongatva a tulajdonosokat. Igen tuskó vendéglátós lehet akinek nincs annyi esze, hogy egy asztaltársaságnak egyszerre adja ki az ételét.
A toronyba is fel akartunk menni, egy fiatalember angolul kérdezte, hogy lehetséges-e. Egy valódi, borzasra tupírozott, téglapirosra rúzsozott vasorrú bába dugta ki a fejét a kisablakon, és szépen tagolt angolsággal közölte:
-No, áj vud lájk tu gó tu toalet!-
Mielőtt becsapta a kisablakot még én is rákérdeztem, hogy fel lehet-e menni, velem is közölte, igaz, az én esetemben bővített mondatot használt:
-Nem, egy negyedórája el akarok menni WC-re, jöjjenek vissza 10 perc múlva!-
Nem mentünk vissza.
Ezektől eltekintve tényleg nagyon élveztem a napot, nemrég született kis vidra, estefelé már ők is előmerészkedtek, sőt, a jegesmedve is megmutatta magát.

Na, indulás esete van, majd jövök! :-))

HURRÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!! SZABADSÁGON VAGYOK!!!!

:-)) Szépjóestét!


Mondtam már hogy vége a hétnek??


Az innovatív család újabb híre: anyukám imád számítógéppel dominózni, kártyázni, szerzett a húgom valami puzzle-féleséget is. Hatvan éves, bekapcsolja, kikeresi, próbálgatja, rájön hogy hogyan kell vele játszani, majd ha elfáradt, kikapcsolja. Egyedül a dupla kattintás nem megy neki, de rájött (mondom: RÁJÖTT!!!), hogy egérrel kijelöli az ikont, és enterrel érvényesíti.
Nakérem! Hol találhatok olyan 486-oson futtatható egyszerű logikai játékokat, vagy keresztrejtvényt, amivel anyukám elszórakozhatna?
A keresztrejtvény különösen jó lenne, mert az a másik hobbija.

Hehe, mégis működött, most jelent meg, a kétszer megírt hozzászólás 9 példányban, minden próbálkozásra :-/. Nem győztem törölni.
Nna, ez van.
Munkára fel!

:-)) Szépjónapot!
Az éjjel nem működött a blogspot, a Fórumba írtam, csak most tudom idemásolni.
Amúgy, tényleg nagyon kilehetek, reggel elaludtam. Emlékszem pedig hogy valahol, nagyon messze, talán a harmadik szomszédban vagy Rijekában, esetleg az Antarktiszon csörgött egy vekker, újra csörgött, nagyon erőszakosan, de valaghogy iszonyú messze volt tőlem.
Reggel nyolckor ébredtem. Még egy kis pirosítót sem mertem feltenni, az csak még jobban kiemelné a karikás szemem meg a hullasápadtságom.
Ez van.
Holnapra szebb leszek.
És most a tegnapi jegyzet, haspókoknak :-))

:-)) Szépjóestét!

Nincs az a kifacsart citrom, amiből pár cseppet ne lehetne még kicsavarni.
A másodállásból jövet beugrottam a teckóba sajtért, felvágottért, ilyesmiért.
Holnap ugyanis jön a hugom. Ő azt hiszi hogy egész hétvégén dolgozni fogunk, nem tudja, hogy két héttel ezelőtt mindent megcsináltam.
Hihihi.
Azt fogom neki mondani, hogy útfelbontás miatt nem tudunk a megszokott busszal menni, többet kell utazni. Amig kiviszem a kutyát, megcsináltatom vele a szendvicseket és a salátát, csak éppen nem munka közben fogjuk megenni, hanem az állatkertben. Nagyon régóta szeretné már megnézni, hát most itt az alkalom.
Aztán vagy Közlekedési Múzeum, vagy plakátkiállítás, majd eldől. Estére Lánchíd, sikló, Vár.

Vettem negyven deka Anikó sajtot, centis kockákra vágtam, jó bőven megszórtam provance fűszerkeverékkel. Egy gerezd zúzott fokhagymát kikevertem egy deci csípős olajjal (sima olívaolaj, csak vagy három hónapja ázik benne pár száraz, tűvel megszurkált macskapöcs-paprika). Ezt a fűszeres sajtot leglább három napig érlelni kell a hűtőben, naponta kétsze megforgatni. ha marad belőle (minden forgatásnál bekapok pár kockát), isteni vacsora lesz szombaton, pirítóssal és pardicsommal.
A maradék fűszeres olaj pedig pont jó lesz a vasárnapi paradicsomsalátára.
vettem gyönyörű cukkinit is, pénteken félcentis szeletekre vágom, a bordázott aljú öntöttvas serpenyőmben mind a két oldalát megsütöm úgy, hogy a bordák guszta kis kockákat süssenek bele. Holnap reggel kiszaladok a piacra és veszek csirkemellet. Felszeletelem, bekenem egy kanál olívaolaj, mokkacukornyi mustár, csipet curry és frissen őrölt bors keverékével. Teszek rá egy ágacska a rozmaringot és feltekerem, fóliába csomagolom. Estére kiveszem belőle a rozmaringot és megsütöm a cukkini mellé.

Volt egy ízetlen sárgadinnyém, azt felkockáztam, hozzávagdostam pár túlérett szilvát, néhány éretlen sárgabarackot és túl kemény nektarint. Leheletnyi curryt szórtam rá, pár kanál mézet, egy citrom levét és megloccsantottam vörös borral. Ezekből az ízetlen gyümölcsökből holnapra olyan, de olyan finom gyümölcssaláta lesz, hogy ihaj.

őszintén bevallom, legalább olyan fontos most magamnak ez a hétége, mint amennyire szeretném meglepni a húgomat.
Nagyon, de tényleg nagyon fáradt vagyok.
Jó lesz egy laza hétvégén kicsit túristát játszani itthon, könnyű kis kajákat összedobni, beszélgetni, sétálgatni.
Rettenetesen kivagyok.

:-)) Szépjóestét!

Úgy látszik, nincs az a kifacsart citrom, amiből pár cseppet még ne lehetne kipréselni.
Holnap délután jön a húgom, esti meló után még beszaladtam a teckóba sajtért, felvágottért, korpás kenyérért.
Hihihi, jó kis móka lesz.
A csajszi azt hiszi, hogy nekem jön segÍteni és hogy egész hétvégén dolgozni fogunk.
Nem tudja, hogy én két hete hétvégén mindent megcsináltam, miénk lesz a péntek délután, szombat egész nap, vasárnap délig.
Szombaton szépen elindulunk, majd azt mondom neki hogy útfelbontás miatt nem tudunk a busszal menni, metróval kell kerülni. Megcsináltatom vele a szendvicseket meg a salátát, mindent, amit szoktunk vinni egy ilyen hétvégi melóhoz, csak a meglepetés az lesz, hogy az állatkertben fogjuk megenni. Nagyon régóta szeretné már megnézni, hát most kolbászolunk egyet. Utána a Közlekedési Múzeumra gondoltam, de addigra nyitva lesz a plakátkiállítás is, valószínűleg inkább azt nézzük meg. Majd eldől.

A teckóban vettem negyed kiló Anikó sajtot, most centis kis kockákra vágom, jó bőven megszórom provance-i fűszerkeverékkel, másfél deci csípős olajat (olívaolaj, pár hónapja ázik benne néhány tűvel megszurkált egérpöcspaprika) kikeverek egy gerezd zúzott fokhagymával, és meglocsolom vele a felkockázott sajtot. Naponta kétszer óvatosan átkeverem, ha marad belőle (nem biztos, minden átkeverésnél bekapok pár kockát) szombat estére pont ideális vacsora lesz, friss kenyérrel vagy pirítóssal és paradicsommal. A fűszeres olaj, amiben érik, pont jó lesz a vasárnapi salátára.

Egyszerű dolgokat fogok főzni, csodaszép cukkiniket vettem, félcentis szeletekre vágom, és roston szép kockásra sütöm. (van egy csúcsszuper öntöttvas serpenyőm, aminek bordázott az alja, azt hívom grillnek, tudja valaki hogy hívják?) Holnap korán kimegyek a piacra, veszek csirkemellet, szeletekre vágom, és a szeleteket bekenem evőkanálnyi olívaolaj, mokkáskanálnyi mustár, pár csepp vörösbor és késhegynyi curry megy egy kis frissen őrölt bors keverékével. Fóliába csavarom, estére pont megérik, szép kockásra meg lehet sütni a cukkini mellé.

Szombat este kimegyünk a Lánchídra, kürtőskalácsot szeretnék desszertnek a fűszeres sajt után, meg idegenvezetőt akarok játszani a hugi mellett. A siklóval felviszem a várba, szóval jó kis meglepetés-hétvége van betervezve.
Hogy őszinte legyek, legalább annyira szervezem magamnak, mint neki.
Iszonyú fáradt vagyok. De tényleg.
Jó lesz egy kicsit túristának lenni, itthon.

:-)) Jóestét!

Reggel a Klubrádióban arról beszélgettek, hogy a nők másfélszer annyi időt töltenek a házimunkával mint a férfiak. Jó kis vita alakult ki, a férfiak védték a mundért, valaki még a tankolást is házimunkának számította be. Hálistennek ismerek pasikat akik sütnek főznek, elrámolnak nem csak maguk után, de úgy általában is, a háztartásban szükséges munkák közül elvállalnak és lelkiismeretesen meg is csinálnak néhányat. Minden megbecsülésem az ilyen pasiké, akinek ebből a fajtából jutott, vigyázzon rá nagyon.

Most szöszmötölés közben szintén szólt a rádió, az egyik ingatlanpiaccal kapcsolatos műsort ismételték, benne egy beszélgetés arról, hogy a lakásfelújításnál milyen szempontok szerint tervezzük meg a konyhánkat.
A szakértő első visszakérdezése az volt, hogy "Attól is függ, hányan főznek benne."
Mire a riporternő -aki pedig a jobbak közül való- mit válaszolt?? Na mit??????
"Hogyhogy hányan? Hát manapság nem sokan tarthatnak személyzetet, természetesen egyedül."
Ha nem ismétlés, felkapom a telefont és leteremtem azt a HüPi-t.
Aztán a HüPi-t visszaszívtam, mert sajnos jellemző reakció volt. A nők többségének eszébe sem jut, hogy a párját vagy a gyerekét maga mellé vegye, és ketten főzzenek. Vagy hárman, vagy ahányan éppen otthon vannak.

Most nincs időm bővebben kifejteni, aki még nem próbálta hogy főzőcskézés közben milyen jót lehet beszélgetni, milyen gyorsan elszalad az idő és az ember nemhogy fáradtabb lesz, de szinte feltöltődik, hát az próbálja ki. Ha máshogy nem, lessen meg olyan családokat, ahol ez működik.

És legfőképpen: ha lakást veszünk vagy felújítunk, gondoljunk arra hogy abban a konyhában két-három ember is dolgozhat.

Arra meg gondolni se merek, milyen beszélgetés lett volna, ha valamelyik búgó hangú, vihorászós szépségkirálynőből vedlett riporter-liba kérdez.

Szépjóestét!

Egy kis unikumot kérnék. Sőt, mindjárt kettőt.

Ezt a hírtévés beszélgetést érdemes figyelemmel kísérni. A fidesz és a radikalizmus viszonyáról szól, remélem, nem fog félresiklani a vita.

Bárándy 'hálistennek marad. Ennek azért örülök, mert azt jelzi, hogy talán lehetséges normális szakmai munkát végezni. A sorkatonaságot -még ha faramuci módon, a fidesz gáncsoskodását kerülgetve is- már sikerült eltörölni, az igazságügyi reformank ezek szerint van esélye, hátha sikerülne elkezdeni valamit az egészségügyben és a közigazgatásban is. Hátha.

Ja, és tévedtem, nem Gergényi idejében volt a galiba a demonstrációk engedélyezése körül.
Igaz, a Megyessy háza előtti tüntetés betiltásával már neki sikerült megbénítani a környék forgalmát. A kender-tüntetést, a hídlezárásra való megemlékezést is ő kezelte félre.
Mindenesetre, nem irígylem. Lesz munkája bőven, éppen most menekült az állomány egy része előnyugdíjba, szaporodnak a rendőri túlkapások, a polgári körök is demonstrációkat igértek, szóval, lesz baja elég.

:-)) Szépjóestét!

A kicsavart mosogatórongy hozzám képest üde és hamvas.
Már régóta bosszantott, hogy szépen 'írógépelt', de automatikus feldolgozásra alkalmatlan címlistákat örököltem, de mivel csak egyes leveleket kellett írnom, hagytam, ha nekik úgy a jó, nem akarom én megváltani a világot.
Most azonban vagy 700 kiadványt kellett elpostáznom több mint 200 címre, hangyapaszúlynit megijedtem a félmázsányi papírtól meg boritéktól.
Átdolgoztam a címlistáinkat (illetve azokat, amikre most szükségem volt), pár kattintással körlevelet lehet írni, boritékot címezni, cimkét írni. Egész nap ezzel molyoltam, de sikerült mindent megcsinálnom, a kézbesítő kislány halálra rémült amikor meglátta a nagy halom postázandót. Tegnap már elvitt egy adagot, ma kétszer fordult, holnapra is maradt két bevásárlókocsira való.
Már a végén csak a gyűlölet és az undor hajtott, minél hamarabb túl akartam lenni rajta mert nagyon útálom az ilyen szellemi rabszolgamunkákat.

Ráadásul bejött az egyik fiatal kolléganőm és kerek-perec rákérdezett: "Miért nem keresel egy olyan állást, ami kielégítené a szellemi kapacitásod?"
A kérdésével nem csinált jókedvet, sajnos igaza van.
Pár napja a Fórumon is kaptam hasonló kérdést, akkor nem reagáltam rá mert elhumorizálni nem akartam, a komoly válaszhoz meg idő kell.

Éppen mostanában, éppen a blog segítségével ébredtem rá, hogy mennyire nem történik velem semmi, mennyire céltalanul nyüzsgök az engem körülvevő nagy semmiben.
És még abban sem vagyok biztos, hogy az üresség körülöttem van és nem bennem.
De persze ez nem csak az állásom (illetve állásaim) miatt tűnik így. Valóban szellemi és érzelmi űrben élek. Céltalanul, de az is lehet, hogy öncélúan. Már ha elfogadjuk, hogy a létezés célja a lét maga.
Nem valami kellemes érzés szembesülni önmagam ürességével.

Úgyhogy mostanában el fogok gondolkozni azon, hogy valóban üres vagyok-e, vannak-e szellemi és érzelmi igényeim, céljaim, ha vannak, mik azok és hogy teljesíthetném ki, ha pedig nincsenek, akkor mivel kéne töltekezni, illetve mit kéne kitűzni.
Ki fogok lépni ebből a bio-automata létből.

:-)) Szépjóestét!

Medgyessy és Kovács szerint nincs kormányválság HVG.

(És az események hírtévé-fórumlakók féle kommentárja.)

Én meg inkább nem mondok semmit.
:-((

Arról nem beszélve, hogy ha az a Gergényi lesz az országos főkapitány aki nem tud különbséget tenni pár tucat tibetet támogató idealista, párezer háborúellenes tüntető és pár száz náci menetelése között -hogy a többi melléfogását ne is említsem-, akkor itt tényleg baj van.

Attól vagyok a legjobban kétségbeesve, hogy most nem bízom Gyurcsány őszinteségében. Játszmázik, keveri a lapokat. Az meg egy tehetséges politikustól mindig gyanús. Sajnos abban sem bízok, hogy Gyurcsány és Hiller megférne egy csárdában.
Addig töketlenkednek, hogy csinálnak egy politikai vákumot, ami majd szépen a miniszterelnöki székbe szippantja Orbánt.
Nem bánnám, ha valaki meg tudna győzni az ellenkezőjéről.

Hoppá!!
Medgyessy felmentette Gáljét.

:-))) Szépjóestét!

Gyönyörű Istenek alkonyát közvetítenek a Bartókon. Csodaszép. Ráadásul ebben is van két magyar, Bayreuthban vezényli Fischer Ádám és Németj Judit énekli az egyik Nornát :-)))
Az egyik narrációnál szaladt csak fel a szemöldököm. Azt mondta a narrátor, hogy Gutrune teljesen ártatlan szereplő.
Na, hát erről tudnék mesélni: arról ugyan fogalma sem volt a lotyónak, hogy az istenek és félistenek játszmájába csöppent bele, de mivel ráviszketett a micsodája a ropogós húsú ésjóképű Siegfriedre -akinek ugye köztudottan Brünnhilde a felesége, mégha balkézről is-, belenyugodott abba, hogy ha másképpen nem tudja megszerezni magának a hapsit, hát akkor itassanak vele feledést hozó italt. És miután a méreg hatására Siegfried mindent, fogadalmat, szerelmet, hűséget, szóval tényleg mindent feledett, hát naná, hogy viszonozta az egyébként tényleg csinos Gutrune rajongását.

Na, ezt utálom az operarendezőkben: hajlamosak arra, hogy mindent vagy a jó és a rossz harcaként, vagy az elkerülhetetlen végzetként ábrázoljanak.
Holott dehogyis!

Éppen abban rejlik Wagner dramaturgiai nagysága (merthogy a Ringnek nem csak a zenéjét, de a librettóját is ő írta), hogy bele merte írni: a dolgok nem végzetszerűen következnek be, hanem kisebb-nagyobb, apró, vagy csak annak tűnő emberi piszkosságok, hanyagságok, gennyességek egymásrarakódásának következményeként üt be a krach.

Maradjunk a Ring tetralógiánál: eleve úgy kezdődik, hogy a főistennek, Wotannak -aki pont a szerződésekért, az adott szó szentségéért felel- nincs kedve kifizetni a megrendelt munkát (az óriásokkal felépíttette palotáját, Walhallát). Hát mit csinál? Felajánlja az óriásoknak unokahúgát, a szép Freiát abban bízva, hogy a ravasz tanácsosa, Loge majdcsak kitalál valamit és a pénz is megmarad, a lányt se kell odaadni, a palota is felépül.
Innen indul az egész, erre rakódik rá az összes többi emberi-isteni gennyesség.
Vegyük csak Wotan feleségét, a valkűrök mostohaanyját, Frickát: egy hiú, féltékeny némber, akit a külsőségeken kívül semmi sem érdekel. Szerinte a feleség dolga a tűrés, ha megszökik a durva, erőszakos férjétől, akkor bűnhődnie kell. Na nem a nőnek, neki vissza kéne menni a férjéhez agyonveretni magát, hanem a "csábítójának", Siegmundnak kell meghalni. De ha aranyra, szép ruhára kerül a szó, akkor Fricka nagysám minjárt feledi a tisztességet, csak arra tud gondolni, hogy mivel szépítse magát.
De a többi sem sokkal különb.
A kacér sellők szárazkurvát játszanak Alberichhel, aztán csodálkoznak, ha a boldogtalan kivetkőzik magából. Gutrunéról már beszéltem, de a bátyja, Gunther sem sokkal különb, az is elfogadja, hogy Siegfried szerezze meg neki Brünnhildét, akinek egyébként a bokájáig sem ér fel, nemhogy feleségül vehesse.

Tán pont a főgonosz Alberich az egyetlen, akinek a mentségére fel lehet hozni valamit: csúfnak született -amiről nem tehet- és taszító külseje miatt egész életében alázták, mindenki megveti, kineveti, rúg egyet rajta. Hát kínjában elátkozza a szerelmet és elrabolja az aranyat, hogy ha már boldog nem lehet, legalább gazdag és hatalmas legyen.

Szóval, így épülnek egymásra a szószegések, az önzések, a szemétségek, ezekből fejlődik ki a végső tragédia, amiben -legyünk őszinték- Brünnhilde sem teljesen ártatlan. Valóban vérig alázták, meggyalázták, Siegfried simán lepasszolta egy másik nő kedvéért. De erre nem azt csinálja, amire pedig alkalmas lenne -ti. hogy simán kikaparja a hűtlen szerető szemét, visszaveszi tőle amit méltatlanul kapott és egy jól irányzott seggberúgással visszairányatja oda, ahonnan jött: a kovácsműhelybe- hanem elárulja Siegfried gyenge pontját Alberich fiának, Hagennek, aki aztán meg is öli az egyébként kissé suttyó és rendkivül öntelt hőst.

Na, hát ezeket a dolgokat -a szemkikaparás és a seggberúgás kivételével- Wagner mind-mind beleírta a Ringbe, a rendezők -meg sajnos a nézők is- mégis a végzetszerűt, az elkerülhetetlent szeretik belelátni a zenedrámába.
Holott egy fenét: a cselekmény 4 teljes estén -15 felvonáson- keresztül mutatja, hogy milyen gyengék, milyen gyarlók, milyen aljasak vagyunk mi, emberek.

Na, lennék én csak rendező vagy dramaturg, kifordítanám a sarkaiból az Operaházat!

:-)) Szépjónapot!

Régen estem ekkorát pofára.
A fejem rá mertem volna tenni, hogy egy hét eső után hatalmas boszorkánykörökben terem a szegfűgomba.
Egyetlen darabot sem találtunk. Semmit. Csiperkét se, pedig a csiperkézős helyeket is bejártuk. Szégyenszemre üres kosárral kellett hazatérni, pár szem szedret találtunk csak, az is savanyú még.
Mindenesetre öt órát gyalogoltunk, fizikailag totálisan le vagyok amortizálva. Mondjuk, volt mire, tegnap 12 órát aludtam, kicsit töltöttem a telepeim.
De hogy egyetlen darab gombát ne találjunk? rejtély.
Reggeli után (11-re értünk oda, éhesek voltunk mint a vett-malac) kiültünk egy stégre. Van egy fészekaljnyi kiskacsa, négy pelyhes kis csőrike. Már tegnap is etettük őket a stégről, ma már egész közel jöttek. Apró darabokra kell tépni a kenyérbelet, szinte futnak a víz tetején, iszonyú mohók. Most értettem meg a közmondást: "Nyeli, mint kacsa a nokedlit." Tényleg úgy nyelik.
Újszülött kiskecskéket is láttam. Egész fiatal, pár napos kis kecskegidák, két fehér és két fekete, az egyiknek hófehér kis csillag van a homlokán. Nagyon jópofák voltak, mert két óriási bak éppen most próbálja eldönteni, hogy melyikőjük legyen a király a kecske-udvarban, a két remegő lábú kis gidácska meg a nagyokat próbálta utánozni, összetámasztották a homlokukat, de persze szarvacskájuk sincs még, lecsúsztak egymásról, az egyik még fel is bucskázott.
Ha gyerek van a családban, vigyétek ki megnézni, pár káposztalevéllel oda lehet csalogatni őket a kerítéshez, még simogatni is engedik magukat.

Most mennem kell dolgozni, ma még leszek.
Azért látszik ám rajtam, hogy 48 órát pihentem, egész ki vagyok vasalva :-))