Brünnhilde szikláján

Valló világ

2004/10/31

:-) Szépjóestét!

Iszonyú sokat dolgoztam ma, hulla fáradt vagyok.
Most Mihancsik van a Klubrádión, utána jövök. Már ha el nem alszom.
Azon tűnődöm, hogy milyen viselkedés kellett ahhoz, hogy az esténként csak úgy, magának Chopint zongorázó, minden hozzá betérőt azonnal megetető, féltucatnyi gyereket és unokát nevelgető Bacher Iván írót így kihozzák a sodrából.

Tök komolyan kérdem: kinek jó az, hogy pár tucat felhergelt ember minden ünnepséget megzavar? Mire jó az, hogy a közbeszédet pár év alatt a béka seneke alá züllesztették? Mire jó az, hogy a két oldal felváltva nácizza, komcsizza, kunbélázza, szálasizza egymást? Sőt, már a végén keverik is a jelzőket, visszaforgatják egymásra a mocskot? Mire jó az, hogy szándékosan összemossák és/vagy relativizálják a különböző korokban elkövetett történelmi bűnöket?
Annyira, de annyira undorodom.

2004/10/30

Hát lehet így tanulni, amikor a rádióban a Trubadúr megy? Ez az Azucséna, ez ki tudja énekelni, hogy milyen az, amikor valaki a megalázottság miatt, bosszúból lesz gonosz. Egy hideglelés hallgatni. (nem a belinkelt szereposztásban megy)
Ki tudja, hány ilyen kisiklott sorsú ember szaladgál közöttünk? Tele keserúséggel, megalázottsággal, kifosztottan, bosszúra éhesen?
Istenkém, add, hogy én ne essek bele ebbe a csapdába. Add, hogy fel tudjam dolgozni ha becsapnak, ha átejtenek, ha csalódom. Add, hogy ne az ártatlanokon álljak bosszút. Add, hogy ne akarjak bosszút állni. Kérlek!

Lécciiii!


Verdi egy zseniális pasi.
Hülyeségeket írok.
A zenében nincs tökéletes.
A zenében egyszeri és megismételhetetlen tehetségek vannak. Egyéniségek.
A tökéletesség meg le van ejtve.
Minden műfajban.
:-))) Szépjóestét!

Kishíján sikerült elrontanom ezt a ragyogó napot.
Mikor beborult, kitaláltam, hogy -egyrészt mivel szükségem van egy száras bőrcipőre ami már nem szárazcipő de még nem bakancs, és mivel kifogyóban van a sajt, az olasztészta, a graham liszt és egyéb készletem, másrészt pedig kipihenve jobban viselem a bevásárlással járó a megpróbáltatásokat-, felkeresek egy nagybevásárlóközpontot.
No, lényeg a lényeg, hogy megint túlbecsültem a tűrőképességem, már ami a bevásárlást illeti.
Iszonyú, ami ezeken a helyeken van. Még csak október végén járunk, de mire átküzdöttem magam a szaloncukor-, mikulás-, fenyőmintás ágynemű-, fenyőmintás zokni-, fenyőmintás abrosz és törölköző valamint bögrehegyeken, üveggömb stócokon, műfenyőhalmokon és egyéb szarságokon, addigra már szédültem a sok csillámportól. Istenem, el tudtok képzelni egy olyan ajtókoszorút, amin a műfenyő girlandon szárított narancszeletek és fahéjrudacskák vannak, műselyem masnival, lakkozott csipkebogyókkal, műhóval és csillámporral? A mécsestartókról már nem is beszélek, mert azonnal kitör belőlem a liberális felszín alatt lappangó rendpárti. Ezer szerencse, hogy a végtelenített szalagról szóló karácsonyi nyálzenét még nem kapcsolták be. Hálistennek a Bartókon éppen egy Rácz Aladárról szóló műsor ment, vóki-tókin hallgattam. Nem hiszem, hogy valaha fog születni még egy ilyen cimbalom-művész. Csúnya kiejtéssel beszélt szegény, de a muzsikája, az a tökéletes felett áll.
Szóval, graham-kenyeret kaptam, fűszeres camembert kaptam, akciós olasz tésztát kaptam, pannónia sajtot is kaptam, sőt, bőr terepjáró cipőt is kaptam, szárasat, hogy ha a rómain keresztbeteszem a lábam, a felcsúszó nadrág szára alól ne villanjon ki az akciós, mikiegér-mintás zoknim.
Mivel nagyon elfáradtam, megleptem magam egy üveg Unicum Next-tel. Nem rossz, de ha valaki nagyon a kedvembe akar járni, hozza inkább az eredetit. A valódi, piros keresztes kisgömböcnél nincs jobb a világon!

Most muszáj tanulnom egy keveset, a mai napot egyszerűen eltapsoltam.
:-)) Gyönyörű nap, csodaszép nap, gyönyörű!!
Minden csupa harsogó zöld, élénksárga, vörös és rozsdabarna, a Duna fölött könnyű pára lebeg de a nap ezerrel süt, a falevelek egy kicsit elméláznak a levegőben mielőtt lehullanak, a világ ilyenkor csodaszép!
Akiben egy szikrája van az életkedvnek, az fogja a rollerját, görkoriját, bringáját, kutyáját, babakocsiját, kinek mi van, és menjen ki a szabadba! Akárhova, csak ki a házak közül! Bele kell gázolni az avarba és mélyen beszívni azt a tömény élet-illatot ami ilyenkor árad a száraz levelekből.
Imádom ezt a fajta őszt!
Új blog van a neten: Déli Riporter
A szerző bennfentesnek tűnik, de hálistennek nem esik hasra a közéleti szereplők testi közelségétől.
Ha valaki már nagyon unja a vérkomoly politikát, érdemes hozzá bekukkantani. Én jókat derültem :-D

2004/10/29

Nno, jobb ha gyorsan túlesek rajta: mindhárom augusztusi vizsgámon megbuktam, most írták be az utolsó jegyet. És nem azért, mert két napra vállaltam be a három vizsgát, nem.
Hanemhát, hogy egy darabig nem leszek szerelmes, az biztos. Ennyit nem ér. Ennyire nem hagyom magam tönkretenni, még ha aranyból van a bögyörője se!
A francba!
Ilyen szarokból megbukni, mint külkereskedelem meg dokumentumkezelés! A francba!
Egy kezdetektől halálra ítélt kapcsolat miatt szenvedni évekig!

Szabad akarok lenni!

meghasad a szívem.
Feltétlenül nézzétek meg Halász Géza római képeit! Jó lesz, ha főztök előtte egy kapucsínót!
:-)) Szépjóestét!

Hallgatom a rádióban, ahogy a Paprika Terméktanács, a Gyártók, meg a jófene tudja kicsoda még próbál kimosakodni a meglehetősen csípős paprikaléből.
Hát igen. Ez kétszer fog csípni. A második ráadásul nagyon fájdalmas lesz, évekig eltarthat, míg a termelők vissza tudják állítani a most eltapsolt bizalmat.

Nem is tudom miért, de egy régi történet jut az eszembe: a kisvárosban ahol régebben éltem, volt egy néni, aki a piacon tojást árult. Fejkendőben, ráncos derekú, alsószoknyákkal megemelt kékfestő szoknyában, klottkötényben, ahogy az egy parasztnénihez illik aki jófajta, piros héjú, élénksárga tojásokat árul, "amitől olyan lesz a csigatészta, mint a kikirics".
Szóval, ez a néni -egyébként egy vérszívó boszorkány, de ez most nem ide tartozik- az egyik munkatársam nevelőanyja volt, így párszor meglátogattam, láttam a tyúkjait is.
Amíg élek nem felejtem el.
A régi istállóban volt a "tyúkól", mennyezetig értek a ketrecek, éppen olyan magasak voltak, hogy a jószágok elfértek bennük. A kopasz seggű állatok összezsúfolva ácsorogtak, vályuból kapták a tápot. A haltápot, hogy pontos legyek. Egyik alkalommal tisztítás közben az egyik tyúk valahogy kirepült a ketrecből, ki az istállóból, aztán az udvaron megállt, szétnézett, kicsit imbolygott és elfeküdt.
Egyszerűen elájult.
A fejkendős, sokszoknyás parasztnéni tyúkjai soha életükben nem voltak napon, soha nem kapirgáltak, a tojásuk a mérnöki pontossággal kiszámolt és gondosan adagolt színezett táptól volt olyan szép sárga.

Mire akarok kilyukadni?
Hát arra, hogy imázsépítéssel, egy kis hókuszpókusszal, szép nemzetiszínű pántlikákkal, ropogós alsószoknyával vakítanak bennünket.
Pontosabban: élnek vissza a bizalmunkkal.
Még pontosabban: csapnak be bennünket.
És hát a világot is.
:-)) Szépjóreggelt!

:-( Olyan az agyam mint egy méhkas. Mint egy digitalizált méhkas. Zsonganak benne az algoritmusok és a rutinhívások.
Jajszegényfejemnek!

2004/10/28

Olvassatok Csinszkáról! (Onagy Zoltán)
:-) Szépjóestét!

Kicsit nagyon le vagyok amortizálva. Testi-lelki zokni vagyok, csak egy masszázsra vágyom, egy forró zuhanyra és egy bögre teára. Meg az ágyamra. Meg kell elégednem az utóbbi hárommal. Mondjuk, nem rossz arány az se :-)


:-))) Szépjóreggelt!
Ollyyannagyon szép a reggel, ha az ember ráér!
Jó nagy, másfél órás kutyasétáltatás, szedtem egy nagy csokor mindenféle őszi bogyót meg szép színes lombot, gyönyörű csokrom lett.
Reggelire körte sajttal, utána tejszines kávé. Frissen főzött kávé folyékony tejszinnel, nem pedig irodai neszkávé tejporral! Kényelmes zuhany, mindenféle krémek és szépítőszerek, jajj, el vagyok kényeztetve. Ilyenkor valóságos életművésznek érzem magam :-))

Sőt, máma ebédet is fogok főzni! Így mulat egy magyar úrhölgy!

Mivel amúgy sem vagyok túl nagy paprikafogyasztó, currys csirkét fogok csinálni:
Egy fél marék vékonyra csíkozott csirkemellet beledobok a forró inoxlábosba (aki ragaszkodik a hagyományos technikához, az egy kanál forró olajba), rányomok két gerezd fokhagymát és fehéredésig sütöm a húst. Akkor rászeletelek egy banánt, egy hámozott és magozott almát, rászórok két evőkanál kókuszreszeléket és egy teáskanál curryvel meg csipet sóval ízesítem. Lefedem, puhára főzöm. Sűrű, pikáns, szószós étel, rizzsel szoktam adni. A rizst viszont mindig megpirítom egy kanálnyi olajon, egy bögre rizsre két bögre vizet öntök, lefedve, lassú tűzön főzöm és amikor megpuhult, elzárom a lángot, de a rizst szorosan lefedve még hagyom a gőzben puhulni.

Csak az a nyavalyás pascal ne árnyékolná be a napomat :-/

Amúgy ezt a paprika-botrányt nem szabad féllvállról venni, az aflatoxin veszélyes méreg:
"A mikotoxinok mikroszkópos gombák és penészek termelte mérgező anyagok. Számos fajtájuk az ember által is felhasználásra kerül, és közismert, mint a penicillin. Számos káros fajtája azonban évente nagy termésveszteségeket, állati elhullásokat okoz, de gyakran az embert, egészségét is veszélyezteti. A legismertebb katonai célra is használatos mikotoxin a “sárga eső” egyik alkotórésze a trichotecen (T2), amelyet a Fusárium és Stachybotrys fajok termelik. A mikotoxinok kártétele hazánkban is előfordul, de a trópusi klímán az általuk okozott mezőgazdasági (főleg raktározási) veszteség igen jelentős. Az iraki B fegyver programba is bevonásra került egy rendkívül erős, rákkeltő és májkárosító hatású mikotoxin, az aflatoxin, melyet az Aspergillus flavus termel. Az aflatoxin nem is annyira akut toxicitásával, hanem súlyos késő kihatásaival, mutagén és karcinogén képességével tűnik ki. Hatásai alapján nagy a pánikkeltő képessége, így megfelelő lehet biológiai fegyver előállításának céljára."(forrás)
Az ÁNTSZ honlapján érdemes figyelemmel kísérni, hogy mely gyártók paprikái fertőzöttek. És én a piacokon kapható, cimke nélkül árult, akciós kolbászok vásárlását sem javasolnám. Azokról én már régóta sejtem, hgoy a túlzott fűszerezés az egyébként gyenge minőségű alapanyag íztelenségét próbálja elfedni. Most még a fűszer is fertőzött, hát, nem is tudom.
Az osztrákok fagyállóval édesített bora, a dioxinos csirke, az agysorvadásos marhahús, a szalmonellával dúsított csokoládé és eperleves, semmi nem riasztja el a mohókat a minőségrontástól! Csak az a baj, hogy az ilyen ügyek miatt nem csak a konkrét gyártó megy tönkre, hanem egy teljes ágazat megroppan.

2004/10/27

:-)) Szépjóestét!
Délután teljesen elrojtosodtak az idegeim. A kolléganőm jó hangosra tekerte valamelyik idétlen slágerrádiót. Nem elég a gagyi zene, erre jött még a két dudahangú műsorvezető. Dunsztom sincs, hogy a rádiók miért szeretik a férfi műsorvezetők hangját olyan mélyre és öblösre keverni. Biztos a férfiasságukat akarják kiemelni, de nálam valahogy nem jön be. Pedig bolondulok a basszus hangokért, ha Polgár László énekel, úgy érzem, hogy megolvad a bugyimban a gumi. Ha viszont meghallom ezeket az elektronikus tesztoszteronnal felturbózott pasasokat, az olyan, mintha egy valóságos hanglavina, egy óriásira nőtt heregolyó görögne felém és mindjárt agyonnyomna. 10 perc alatt megfájdul tőlük a fejem.
Nem tagadom, a szopránóban vihogó női műsorvezetők is idegesítenek, de ma éppen férfiak fájdították meg a fejem.
Koraeste Csajkovszkijt hallgattam, muszáj volt kiegyengetnem az összegubancolódott idegeimet. :-))

Most két nap szabdság, szombaton vizsgázok. Már ha addig le nem törlöm magam. Ettől a vizsgától most nagyon félek. Az ekszcellben van olyan feladat, hogy négy függvényt kell egymásba ágyazni. Egy lidércnyomás.
"Az MSZP nem adhatja el székházát addig, míg fel nem tárja az alatta rejtőző kazamaták, megsemmisítő börtönök titkait" mondja a hírtévé a miép szájával. Vagy a miép a hírtévé szájával?
Nem tudom.
Az biztos, hogy a médium egyetlen szóval sem említi, hogy a fidesz tegnap megbuktatta a honvédelmi törvényt, pedig már terjed a szlogen: "Szavazz a fideszre, vonulj a seregbe!".

Szépen kérem, lője le valaki a sztárefemet.
Kérem!! Léccilécccilécciiiiiii!!!!
Egész nap ülök a kaszinóban, minden tartalék energiámmal próbálok koncentrálni, és mire elcsendesedne az iroda, a kolléganőm ezzel a két dudahangúval rongyolja az idegeim.
MENJEN MÁR HAZA!!!!!!!!!

2004/10/26

:-)) Szépjóestét!

:-(( Szinte biztos, hogy szombaton meg fogok bukni Pascalból.

Ahogy ma letöltötem az ekszcell mintafeladtot, még lehet hogy abból is. Ne tudjátok meg, micsoda függvényeket kell tudni a vizsgához!
Jjajj!

2004/10/25

Nno.
:-)) Szépjóestét!
Ha róka lennék, máma legalább három bőrt húztak volna le rólam.
Most nyúzom a negyediket, muszáj tanulnom.
191 igen, 146 nem, és 12 tartózkodás arányban az Országgyűlés elutasította a A honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló törvénytervezetet, amely lehetővé tette volna a sorozott katonaság megszüntetését.
Nos, kérem, bár máma pihentetni akartam a hordómat, de azt azért nem bírom megállni, hogy meg ne jegyezzem: aki valaha volt katona, akinek valaha volt a gyereke katona, aki valaha járt kiskatonával és végigszenvedte a szerencsétlennel a 24, 18. akárhány hónapot, akinek egy szerettjét valaha behívhatják, az jól nézze meg a nemmel szavazók és a tartózkodók neveit, és a következő parlamenti választásnál emlékezzen rá!
Ha képes lesz ezek mellé a nevek mellé ikszelni, akkor meg is érdemli!!

Hogy lehet így tönkretenni egy ország közéletét?? Hogy létezik, hogy dacból, keresztbetevésből, sima kibazsásból egy ilyen törvényt visszadobnak??? Honnan veszik ezek az emberek a bátorságot maguknak, hogy bohócot csináljanak a magyar országgyűlésből??
Hogy merészelik??
A francba!
A jó büdös francba!!!

2004/10/24

:-)) Szépjóestét!
Gyönyörű Anyegin megy a Bartók Rádión.
Csodálom, hogy ezt a remekül megírt romantikus fruska - önhitt macsó történetet a modern feldolgozók még nem fedezték fel maguknak. A Rómeó és Júliából vagy a Pygmalionból már isten tudja hány film-, musical és egyéb feldolgozás született, az Anyeginről még nem tudok. Pedig szegény butuska Tatjana és a cinikus Anyegin sztorija minden korban aktuális. Legfeljebb manapság nem levelet írnak a lányok hanem SMS-t, és a szülőktől elhanyagolva nem a dadusuknak panaszkodnak, hanem a tinimagazinok pszichológusainak.
:-)) tényleg ki tudnám fordítani a sarkaiból az Operaházat :-))
Tolja már valaki ide a kissámlit, hogy le tudjak szállni a hordómról!
Most megyek viszsa hallgatni.
A fórumba érdemes benézni, eléggé kikaptam a legutóbbi hozzászólásom miatt. Már féltérden vagyok, de még védem az álláspontom :-))
Jók az ilyen viták, még az is lehet, hogy valami értelmes végeredményre jutunk.
:-)) Én is olyankor találok gombát, amikor nem is keresek.
nem volt nagy zsákmány, három darab csiperke, ebből az egyik a nem fogyasztható sárguló

Megszólalásig, pontosabban megvágásig hasonlít az ehető csiperkére, csak az a különbség, hogy az első kisebb sérülésre citromsárgára vált a szine.

Néha azért elborzadok, hogy micsoda boszorkánykonyhát tudnék én üzemeltetni.
Soha ne vegyetek gombát piac szélén, kosárból. Csak olyantól, aki rendes árúsítóhelyen áll, és a gombára rá van téve a kis cédula, ami mutatja, hogy bevizsgálták a portékát. Saját szedésű gombáról nem is beszélve, azzal az első út mindig a szakértőhöz vezessen!!
Aki ezt a szabályt betartja, az jó kis kalandtúráknak nézhet elébe, gombászni jóóóóó!!!
Gombát enni meg mégjobb!!
Olyan leves fő abból a két darab csiperkéből, de olyan leves, hogy ihaj!!!
Mivel remek, friss, illatos az alapanyag, nem kell nagy fenekét keríteni a dolognak: megtisztínai, vékonyra felszeletelni, kevés dinsztelt hagymán megpárolni, megszórni egy kanálka liszttel és amikor megfőtt, behabarni egy fél pohár tejföllel, megszórni apróra vágott petrezselyemmel és őrölni rá egy kis borsot. Ennyi. Lehetne cifrázni, de minek?
Csak az a kár, hogy mennem kell utána dolgozni :-(
Ezt a hírt vagy három napja hallottam. Nem is hír, Göncz Kinga szociális és egyébügyi miniszter nyilatkozta, hogy "faluba költözhetnek a hajléktalan családok".
Nekem egyből felszaladt a szemöldököm: olyan emberek, akik szociálisan és kultúrálisan is hátrányos helyzetűek, mit fognak kezdeni egy olyan elnéptelenedett faluban, ahol nincs munkalehetőség, nincs infrastruktúra, nincs már iskola se, gyógyszertár se??
Nekünk ez a kormány szolidaritást és esélyt ígért, hát nem gondolhatja komolyan, hogy gettóba telepíti az érdekeiket megvédeni nem tudó hajléktalanokat? Pláne családokat, ahol gyerekek vannak, akiknek az az egyetlen esélyük, hogy iskolába járhatnak, a társaiktól eltanulhatnak ezt-azt, mondjuk viselkedést, szorgalmat, kultúrát, mindazt, amit otthon nincs módjuk megtanulni? Egy hajléktalan faluban mit fognak csinálni? Vagy biztosítanak nekik infrastruktúrát, munkalehetőséget, segítséget a szociális és kultúrális hátrányaik ledolgozására?
Ezt tán Pesten is meg tudnák tenni. Ha akarnák.
De úgy látszik, nem akarják. Egyszerűbb a problémát besöpörni a szőnyeg alá.
Végülis, a középosztálybéli, szemellenzős fővárosi polgár megnyugodhat, az aluljáróit nem fogják elrondítani a hajléktalanok.
Ez a generációja a hajléktalanoknak legalábbis nem. Majd a következő, ha felnőnek azok a gyerekek, akik most lekerülnek valahova az isten háta mögé.
Majd azok, ha pár év múlva visszajönnek.
AKURVAJÓÉLETBE!!! NEM-E LEHETNE-E KICSIT HOSSZABB TÁVON-E, MINT EGYETLEN KORMÁNYZATI CIKLUS GONDOLKODNI-E??? HÁT MÁR MINDEN POLITIKUSNAK ELMEGY AZ ESZE HA DÖNTÉSHOZÓI POZÍCIÓBA KERÜL??

2004/10/23

:-)) Szépjóestét!
Naná hogy lekéstem a fél hetes mozit, fél kilencre kaptam jegyet a Puskinba. Volt majd két órám csámborogni. Elmentem a Corvinhoz letenni a mécsesem, aztán megnéztem Assisi Szent Ferenc magvakból készített szobrát.
Nekem nagyon tetszik ez az alkotás, minden évben meg kéne csinálni, csak nem a Ferenciek terén, hanem mondjuk kint a Margit szigeten, vagy a Városligetben, ott, ahol a legtöbb énekesmadár van. Azt hiszem, Szent Ferenc örülne, ha látná ahogy a szobra fogy.

De láttam még mást is.
Láttam ötvenvalahány éves nőt, égre tupírozott hidrogénszőke hajjal, vastagon púderezve, vörös szájjal, neccharisnyában, miniszoknyában, combközépig érő tűsarkú lakkcsizmába és bokáig érő lakk esőkabátba öltözve.
Láttam a méregdrága porcelánbolt bejárati ajtajának öblébe vackolódott hajléktalant.
A Jégbüfét lehúztam a "hely, ahova érdemes bemenni" listámról.
Láttam egy kis társaságot, ahol a két pattanásos, rossz fogú kamaszfiú azzal szórakozott hogy a gírosz szószával összemázolta a velük lévő, meglehetősen csúnyácska tinilányt, aki ezt hangosan vihorászva tűrte.
Láttam egy fiút, aki fülig pirulva fizette ki az utcai árusnak a celofánba csavart, harmadnapja fonnyadozó rózsát.

Végre csak elkezdődött a film.

Az az igazság, hogy az elmúlt években annyira tele lett a hócipőm a lemenő napba nézős, pajzsra emelős, szervezett iskoláscsoportoknak forgatott történelmi filmekkel, hogy a A temetetlen halottat sem néztem volna meg, ha nem Mészáros Márta a rendezője.
Még nem tudom mennyire jó az, hogy Mészáros Márta nem egy történelmi filmet forgatott, hanem egy drámát egy emberről, akit elkapott és bedarált a történelem. A film maga nem könnyű, hosszú és végig oda kell rá figyelni, tele van remekül megformált monológokkal, csak pillanatokra feltűnő, de nyomot hagyó karakterekkel. Nem is javaslnám a történelemórák színesítésére, mögöttem egy fiatalember annyit fészkelődött, hogy majd kirúgta alólam a széket.
Jó adag érzékenység kell ehhez az alkotáshoz. Nem történelmi ismeret, nem tudnivágyás, hanem az emberi sorsok iránti érdeklődés.
Akiben ez megvan, annak tetszeni fog a film.
Nincs nékem kutya bajom se, csak ki kellett magam aludni.
Mondjuk, elég szép teljesítmény 24 órából 12-őt átszunyálni, de a két hetes átlagom már korántsem néz ki ilyen jól.
moziba? Uránia, fél hét.
:-)) Szépjóreggelt!

Azaz nem is annyira, de ha beismerem, hogy pocsék, borongós hangulatban vagyok, akkor mindjárt négyzetre emelem a saját depresszióm.
Jót sétáltunk pedig, ma a római helyett kicsit gombászni akartam. Megint nem volt szerencsém, csupa olyan gombát találtam, amit nem lehet megenni: ráncos tintagombát, apró kis rétigombákat, szappanszagú pereszkét. Most pedig lenni kéne gyapjas tingagombának és csoportos pereszkének is.

Az előbbiből csak elöregedett, szétfolyt példányokat találtam, a pereszkéző helyemet pedig már két éve feltöltötték, azóta sem sikerült újat felfedeznem.
A gomba-nem-találás ellenére sem indult rosszul a nap hisz jó levegőn voltam, csend vett körül, lehetett hllani ahogy egy-egy levél földet ér. Nem tudom mi történt, de ahogy visszaértünk a városba egyből azt éreztem, hogy én ma nem akarok emberekkel találkozni, nem akarok benyomásokat szerezni. Tudom hogy holnapra megbánom és azt fogom érezni hogy elpocsékoltam a hétvégém, de most csak egy bögre forró teára vágyom és arra, hogy a paplan alatt összegömbölyödhessek.


Máma olyan mondatot hallottam, amit még életemben soha: 'Milyenre daráljam a kávét?'
Eleinte, még a szocializmus idejében az ilyesmi kispolgári allűrnek számíthatott, nem is olyan környezetben nőttem fel, ahol ilyen úrias dolgokra adtak volna. Sőt, nem is lehetett adni az ilyesmire, csak szabványos, tömegfogyasztásra szánt dolgokat lehetett kapni. Később meg, úgy szakadt ránk a fogyasztói társadalom, hogy csak a mennyiség számított. Most kezdhetünk már minőségi változásokat is megengedni magunknak. Vagy most kezd igényünk lenni rá. Már rá se bírok nézni a sárga egyenkrémmel töltött, masszív kockába dermedt krémesekre. Inkább eszem egy évben csak kétszer ilyesmit, fizetek érte 100 helyett 600 ft-ot, de a krém legyen könnyű, laza, olvadós.

De visszatérve a frissen darált kávéra:
péntekenként hazafelé jövet be szoktam ugrani a Lehelre. Én kedvelem azt a helyet. Ott, a külváros és a belváros találkozási vonalán egy nagyon jól használható -a kivitelezési hibák ellenére is- praktikus tér jött létre, megfizethető árakkal, kulturált vásárlási körülményekkel, a többi piacokhoz képest hosszabb nyitvatartással.
Ma valamiért felmentem az emeletre is, biztos azért, mert a nyitás óta nem jártam ott. Na, ott botlottam bele egy kis Kávészaküzlet nevű boltba. Gusztusos, vászonnal bélelt fahordócskákból árulják a világ különböző tájairól származó mindenféle szemes kávékat. Helyben darálják, a vevő kívánsága szerinti finomságúra és szépséges, nagymama-stílusú mintás papírzacskókba csomagolják. Ha nem tudja valaki megmondani milyet akar, akkor kifaggatják arról, hogy milyen kávéfőzője van.
Hát kérem, ez az a csipetnyi plusz, nevezhetjük akár szaktudásnak, akár parasztvakításnak, amitől én mindig meghatódok. Lehet hogy csak sallang, csak szertartás, de én igenis szeretem tudni, hogy melyik teát kell áztatni, melyiket forrázni, melyiknek kell leönteni az első forrázóvizét, melyik kávéfőzőből melyik pörkölésű kávé a legfinomabb.
Ittam is egy kapucsinót, ilyen keményre gőzölt tejhabbal kevés helyen lehet találkozni. Lehet választani hogy fahéjjal vagy kakóval akarom megszórni, fehér cukor, barna cukor, kinek-kinek ízlése vagy kíváncsisága szerint.
Isteni répatortát is ettem, leginkább a mi püspökkenyerünkhöz hasonlít, ízletes, házias sütemény.
Egy baja van a helynek: nincs kitiltva a dohányzás. De ezt is meg lehet oldani, ki kell ülni a piactér fölé belógó teraszra.

Van a Lehel piacon más jópofa dolog is: a rendhagyó épület megihlette a piacosok fantáziáját, az egyik savanyúságos például olajban pácolt, fetasajttal töltött cseresznyepaprikát árul. Egy másik sós, pirított kukoricát, jobb mint a sósmogyoró.
De láttam fehér pöttyös, piros mázas tejeskannát is. :-)) Nem csak dísznek, lehet kapni kimért tejet, olyat, ami sose látott zacskót!
Csak azt sajnálom, hogy a lángosos valami irgalmatlan randa sárga festéket tesz a lángosba, és azt mondja rá, hogy a tojássárgájától olyan kikerics színű a portékája. Úgyhogy lángos helyett inkább fel kell menni az emeletre, és kávézni egyet.

2004/10/22

:-)) Szépjóestét! Vagy szépjóreggelt??
Dunsztom sincs mi van most. Délután úgy elaludtam mint a tej, ruhástul, bekapcsolt rádióval és számítógéppel, a kanapén. Csipásabb vagyok mint egy kosár kismacska, de ez a pihent, ágymeleg érzés, ez mindent megér: takarítatlanságot, elrámolatlanságot, összegyűrt bőrt, zoknisodott agyat.
Azért kicsit idegesít, hogy az augusztus 27-én megírt üzleti informatika vizsgámra még mindig nincs jegy. Aztán meg ha a nagy várakozásban elfelejtem, fizethetek 4000 Ft-ot a jegybeíratásért.
Tudnék pár cifrát mondani.
Már megtanulta, hogy a fájdalom mindig váratlanul támad rá. Tehát mindig várta, mert abban reménykedett, hogyha várja, hogyha számít rá, akkor nem jön. Ha résen volt, ha figyelt, akkor nem fájt. Csak a folytonos készenlétbe néha nagyon elfáradt. Olyankor, ha csak egyetlen pillanatra lazított, akkor az emlékek a legváratlanabb irányból megtámadták, beborították fájdalommal. Megdermesztették a vért az ereiben, megállították a szívét, izzadságcseppekkel borították a halántékát.
Most is. Semmit nem csinált, csak éppen vásárolt. Ráadásul egy nagy, embertelenül nagy bevásárlóközpontban ahol nem lehet elábrándozni, ahol nagyon kell ügyelni nehogy betegyen a kosarába valami ostoba és felesleges dolgot. Végül belefáradt a nagy fényességben válogatni az áruk között, lankadt a figyelme. Erre várt a fájdalom; felébredt, rátámadt és leütötte a lábáról. Pedig nem csinált semmit, csak téblábolt, szeretett volna valami finomat venni. Kinyitotta az egyik hatalmas fagyasztóládát, beletúrt. Tintahalkarika, panírozott hal, apró kagylók, rák. Apró rákok. Shrimp, ahogy az angol mondja. De ebben a zacskóban nem shrimp volt, hanem a picit nagyobb rokona, az adriai scampi. A két rákféle közötti különbséget szavakkal nem tudná leírni, de látni azonnal látta, még a jégkristályoktól homályos műanyagfólián keresztül is felismerte a gyöngyszerű, apró, fekete szemeket, az ízelt, rózsaszín páncélt, a pici ollócskában végződő lábakat, bajusszerű csápokat. A vészjelző azonnal bekapcsolt az agyában, de már késő volt, már a kezében volt a csomag. Nézte rémülten. Az ujjai rádermedtek a fagyos kis csomagra, sütötte a bőrét. Ahogy nézte, a rákocskákból áradó hideg bekúszott a szemébe, onnan lecsorgott, megdermesztette előbb a szívét, aztán az ölét, onnan lefolyt a lábába és odafagyasztotta a talpát a kőre.
-Happy birthday to you, happy birthday to you, happy birthday my Sharky, happy birthday to you!- A fiú szinte beesett az ajtón, messze eltartotta magától a nagy csokor margarétát, a kinyújtott karján meg sorban mindenféle szatyrok lógtak, a csuklójától egészen fel majdnem a hónaljáig.
-Ma isteni vacsorát csapunk, megvendégellek, leitatlak, aztán egész éjjel szeretni foglak.-
-Jól hangzik. Segíthetek? Vagy azt sem szabad az ünnepeltnek?-
-Ezeket tán leszedhetnéd rólam, egész elzsibbadt a karom.- nyújtotta a szatyrokat, de el már nem rámoltak, mert most is, mint általában mindig, először a kanapén kötöttek ki.
Végülis, csak a sorrend változott.
Később, jóval később a scampikat éppen csak megmosta, félretette csöpögni. Addig olívaolajon apróra vágott hagymát fonnyasztott, beletette a rákocskákat, felöntötte egy pohár fehér borral, rázúdított egy doboz hámozott paradicsomot, apróra vágott petrezselyemmel, oregánóval és kevés zúzott fokhagymával fűszerezte, lefedte.
-Agglegénykoszt, a csajok is imádják, gyorsan kész is van, a potenciának is jó.-
-Aha, értem már, világéletedben ilyesmiken éltél? Köret? Vagy egy zellersaláta?-
-Nem kell, csak puha kenyér, lehet mártogatni.-
Nagyon finomra sikerültek azok a rákok. Együtt főzött vacsorákat ritkán lehet elrontani. Hámoztak néhányat, megették, ittak egy pohár bort, ismét hámoztak, azt is megették.
-Mint egy kismalac!- nevetett a lány és átnyúlt az asztalon, hogy letöröljön egy kis paradicsomcsöppet a fiú álláról. Az elkapta a csuklóját.
-Ilyen ragacsos kézzel akarsz hozámnyúlni? Hamm! Bekaplak, ha összepiszkolsz!- és tényleg bekapta, igaz, csak a kisujját, de a lány nem is tudta hogy most az életet szívja ki belőle, vagy éppen fordítva, a kisujján keresztül az életet leheli bele

-Szabad lesz? Odaengedne, kérem?- a középkorú, erősen sminkelt nő olyan vasvillaszemekkel nézett rá, hogy a jég azonnal felolvadt a talpa alatt. A csomósan festett szempillák alól kivillámló tekintet mellbevágta, megemelte és egy lépéssel hátrébb letette.
-Eeelnézést, el..elgondolkodtam.- de a másik nem is figyelt a mentegetőzésre, kivett valamit a fagyasztóból és már el is viharzott.
Mégegyszer lenézett a scampikra, vissza akarta tenni a csomagocskát a fagyasztóba, de az ujjai annyira rádermedtek, hogy a másik kezével meg kellett dörzsölnie, hogy a zsibbadásból életre keltse. Vérzett a kisujja. Annyira szorította a scampikat, hogy a rózsaszín páncél éles széle átvágta előbb a zacskót, aztán a fagyos bőrét is. Betette a csomag rákot a kosarába, egy papírzsebkendővel betekerte a vérző ujját és elindult a pénztár felé.

2004/10/21

Rövid szünet. Phhúúúú.

Annak azért örülök, hogy az újságírók között vannak olyan tökösek, akik nem engednek a szakmai meggyőződésükből.
Legalábbis remélem, hogy nem egy jól megkoreografált PR-színjáték nézői vagyunk.
Rongyokra foszlott az emberek őszinteségébe vetett hitem.
Nem panaszképpen mondom, de egész szép kupac munkát raktak nekem ide. Ez még nem volna baj, ha pihent lennék és derűsebb idő lenne. Vagy legalább a kettő közül valameylik. De így??? Ég a szemem, lóg az eső lába, átnedvesedett a cipőm. Jó kis kávémérgezésnek nézek elébe :-(

2004/10/20

:-)) Szépjóestét!!

Nna, ezen túl lennék.
Tényleg nem bírtam letenni a Száll a kakukkot.

Most még írni sem tudok róla. Ilyen könyvek után egyszerűen szégyellem az én szánalmas kis kapirgálásaimat.
A szinpadi változat a Madách társulat előadásában, november végén megy a Tháliában, a film jelenleg nem megy sehol, de hátha itt felbukkan egyszer. Persze már DVD-n is megjelent, de engem a hideg kilel a gondolatra, hogy egy tévét hozzak be a lakásba.


Azért kétségtelenül vannak annak hátrányai, ha az ember irodalomtanára egy olyan idős, tiszteletreméltő latin-szakos volt, akinek az irodalom véget ért Móricznál. Fejest is, Hemingwayt is, Solohovot is muszájból tanította.
Egyáltalán nem ismerte el a modern irodalmat. Én meg nagyon szerettem a Tanár Urat, így el is hittem minden szavát.

Nno, jövő szombaton viszont pascal vizsga, úgyhogy felköthetem a gatyám, ha nem akarok megbukni!

Bocsánat: minden erőmet össze kell szednem, ha sikeresen akarom venni az akadályt.

Jóéjt! :-)))

2004/10/19

Hihihi, azt igértem hogy nem nagyon blogolok, és erre tessék: teli a képernyő.
Még szerencse, hogy mióta jógázok saját lábúlag is ki tudom vitelezni a valagbarugdalásom!
:-)) Szépjóestét!
Most egy darabig nem nagyon lesz blog (ha meg mégis, akkor nyugodtan tessenek jól valagba rúgni!!).
Jövő szombaton van egy nagyon komoly meg egy félkezes vizsgám. A komoly egy programnyelv :-(((, a félkezes pedig maga az ekszcell :-)))
Ráadásul most kaptam kölcsön a Száll a kakukk fészkére-t és nagyon tetszik. Annyira, hogy szinte képtelen vagyok letenni. Valósággal beszippantott ennek az indiánnak az élete, falom a könyvet. Reggel majdnem fent maradtam a metrón. Nem csak megírva van nagyon jól, de a fordítás is remek. Ez nekem újabban elég nagy bajom, de ezzel a regénnyel semmi gond, imádom a nyelvezetét, színes, szagos, szélesvásznú. Nagyon szeretem, amikor a szereplőket a nyelvükkel is jellemzik, életnagyságban el tudom képzelni azt a kezelés alatt álló úszómestert, aki ilyeneket mond: "...hajtogatnák törülközöket.... Valamit én is csinálhatnák." Az ilyen jól megírt könyvek filmváltozatát általában nem is szeretem megnézni, mindig fakóbb és semmitmondóbb mint amit én elképzelek. Azt hiszem, ez a filmváltozat kivétel. (Tényleg komoly lemaradásaim vannak moziügyileg, a Szálla a kakukk sincs meg.)

Visszatérve, hogy egyre több olyan könyvet olvasok, aminek a fordításától falra mászok. Tényleg így van. Vagy 10 éve vettem először észre, történetesen éppen a Gyökereknél. "Kunta Kinte feltápászkodott a lovára..." GgrRrrrr, rémes, szinte fáj tőle a fülem. Pedig nem is hallom, csak olvasom. Ha valamelyik iskolázatlan ember szájába adná az író se lenne jó, de ez egy cselekmény leírása, hát így egyenesen borzasztó. Szerkesztetlen. Slendrián. Nemtörődöm.

Legutóbbi csalódásom egy Nobel díjra jelölt albán író, Ismail Kadare Az álmok palotája című regénye. A regény bár kicsit Orwell ízű, de nagyon jó, ráadásul úgy bánik az idővel, ahogy én szeretem: bizonytalanul hagy abban, hogy mikor játszódik; hol napjainkban érzem magam, hol a közlépkorban. Pontosabban érezném, de valahogy hamisan szól. Mint egy gyönyörű ária, amit képzetlen énekes ad elő. Egy mondat ébresztett rá, hogy miért érzem rossznak a szöveget. Egy füstös kocsmában, ahol kocsisok múlatják az időt hangzik el a következő: "Ti csak a fővárosi kurtizánok és művészek álmait találjátok elég jónak, azokat szeretitek, pedig tudhatnátok, hogy éppen a mi álmaink az igazán fontos álmok, mert ezeket a birodalom lakosságának többségét kitevő egyszerű alattvalók szolgáltatják be, nem pedig afféle kéjhölgyek meg kikent-kifent ficsúrok!"
Hát kérem! Egy részeg kocsistól elég szép választékosság egy kocsmajulcsát, egy lotyót, egy ribancot kurtizánnak meg kéjhölgynek nevezni! Csak hát amilyen nagyon irodalmi lett a regény nyelve, annyira életszerűtlen és hamis. Ha én részegen handabandázó kocsis lennék, a kikent-kifent helyett is inkább mondanék púderes pofájút.
A bőségesen összetett mondat többi részét nem is elemzem, már a fordító szókincse is bőven elég ahhoz, hogy agyoncsapja a regényt.

Szóval, megyek, mert vár Mr. Serteperte és Mr. McMurphy.

2004/10/18

:-)) Szépjóestét!

A múlt héten elfelejtettem megemlíteni, hogy két jó dolgot is tettem. A másodikat már elfelejtettem, az elsőre is csak azért emlékszem, mert ma az eszembe juttatták.
Összefutottam egy egész jóképű fiatalemberrel, mintha ismerős lett volna, de mostanában valamiért nem nagyon nézegetem a pasikat. Még azokat se, amelyiket érdemes lenne. No, ezen volt mit nézni, és akkorát köszönt, hogy majd orra esett. Csak akkor ismertem meg, a sofőr volt, aki a múlt héten kivitte az egyik főnökasszonyom a főiskolára előadást tartani. Én meg bekérezkedtem az autóba, ki kellett mennem az indexemért. Visszafelé jövet beszédbe elegyedett velem a sofőr (veszély!!!! már nem én kezdek beszélgetni a pasikkal!), sajnálkozott, hogy nem tudta befizetni a tandíjat, félévet kellene halasztania, de abból ugye egész év lesz, nem is tudja, érdemes-e még folytatnia. Ránéztem és megkérdeztem, megvan-e a nyelvvizsgája. Mondta, hogy még az sincs. Még jobban elszontyolodott. Na, éledtem fel, hát akkor halaszt egy évet, összegyűjti a tandijat és közben leteszi a nyelvvizsgát, legalább azon is túl lesz. Gazdasági főiskola? Na, akkor jobban teszi, ha matekból is előre tanul egy kicsit. Harminc-negyven körül már nem kell tragédiát csinálni egy évhalasztásból.
Addig magyaráztam neki, hogy egészen felvidult. Lehetett rajta látni, ahogy működni kezd az agya és nem a hátrányokon búsong, hanem kezdi az előnyeit keresni a dolognak. Amikor elbúcsúztunk, nagyon köszönte a tanácsot.

Én ugyan nem tudom hogy ebben mi volt a tanács, de ha ő annak vette, hát egészségére. Mindenesetre jó érzés, hogy sikerült kicsit kibillentenem a búbánatból.

Ami meg engem illet, valahogy majdcsak feldolgozom, hogy ahelyett hogy kikezdenék vele, anyai jótanácsokkal látom el.
:-)) Szépjóestét!

Ma kaptam ezt az e-mailt. Azért teszem ide ki, mert tőlem még életemben nem kértek ócska lábost és használhatatlan rongyokat vagy száraz kenyeret. Vettem a fáradtságot, felhívtam a mellékelt telefonszámot, ez ezúttal valódi segítségkérő levél:

KEDVES ISMERŐSÖK, BARÁTOK!

Jön a tél és nagyon sok kutyus kell átvészelje menhelyeken, telepeken, sokszor az állatvédők munkája ellenére nagyon nehéz (vagy ahol nincs állatvédő, irtózatos) körülmények között. Ezek az állatok általában alultápláltak, sok helyen éheznek, így a hideget is nehezebben viselik. Segítsetek ezt az emilt minél több ismerősnek elküldeni, egy e-mail puszta továbbításával életet menthetsz, hátha összejön valami! Én Solymáron prółbálkozom a gyűjtéssel, gazdag község, hátha megmozdulnak az emberek, iskolák, stb.

Ha valakinek lenne felajánlása, kérlek az én emilemre csszabo@mail.datanet.hu , vagy
a 30 9 ******- ra jelezzétek - én továbbítom majd több rászoruló menhelynek, vagy emilben schwyz01@hotmail.com- ra Évánál! Ö a gyömrői menhelyen dolgozik, jelezte, hogy nagyon elkél a segítség így oda közvetlenül is eljut az "adományok" egy része.

A szállítást megbeszéljük majd.

KELLENEK:
- edények. Etető, itató. Hogy hogy néz ki, az teljesen mindegy. A legütöttebb-kopottabb is jó. Minél nagyobb, annál jobb. Ez a legfontosabb.
- meg régi fésűk, kefék
- játékok
- szárazkenyér. Utóbbiból nagy mennyiség.
- ajándékozásra, rászorulóknak már nem adható akár szakadt pulóverekre, pokrócokra, rossz ágyneműre, mindenre, amibe bevackolódhatnak a jószágok a hidegben!!!!!!!!!!

Ha átnézitek a téli ruhákat, hátha akad ilyen!!!


"Ja, és munkerő is kellene. Októberben indul a meló - betonozás, falazás. Ezért leginkább fiúk kellenének. Ha volna olyan, aki egy szombatját vagy vasárnapját ilyenre feláldozná. Erre jelentkezni nálam lehet
(schwyz01@hotmail.com- ra Koska Évánál)"

KÖSZÖNET AZ ÁLLATOK NEVÉBEN!

Szabó Csilla



E-mailben fognak válaszolni, én postán küldöm el amim van.

Már meg sem lepődök azon, hogy Orbán Clevelandban tölti október 23-át. Pláne nem, miután tegnap meghallgattam a Vasárnapi Újság vele készült riportját. Tán nem is kommentálnám.

Más: a fejfájásom elmúlt :-))
Nem mondom, hogy szétévet az enregia és a tettvágy, de legalább nem fáj a fejem!

2004/10/17

Iszonyúan fáj a fejem, pedig délután sikerült aludnom egyet és már két aszpirint is bevettem. Belülről izzik a koponyám, minden gondolat kiolvadt belőle. Mára ennyi. remélem holnapra jobban leszek.
Cudarul érzem magam. Nagyon régen éreztem magam fizikailag ennyire rosszul.
A zuhogó esőben átmentünk a rómaira, minden vágyam egy bögre gőzölgő forralt bor volt, és erre be volt zárva a büfé. Éhgyomorra kellett hazakutyagolni, közben a kabátomon átütöütt a víz, előbb a vállamon, aztán a hátamon és a mellemen, később már a derekamon is vizes volt a pulcsi. Mindent facsarni lehet rajtam, már átöltöztem, de még mindig vacogok. Most eszem egy-két tányér forró levest, jó csípősen, aztán visszabújok az ágyba.
Hogy fogok én ilyen állapotban ma délután dolgozni menni??

Nálam nyomorultabbul már csak a rohamrendőrök érezhetik magukat: meccs lesz, már reggel nyolc órakor rakosgatta őket le a busz. Sisakban, plexi pajzzsal, műbőr kabátban, nem irigylem szerencsétleneket.
Ugyanakkor kinyílik a zsebemben a bicska ha arra gondolok, hogy mindezt a nagy felhajtást pár tucat agyament, drukkernek egyáltalán nem nevezhető baromarcú miatt kell csinálni.

2004/10/16

:-)) Szépjóestét!

Olyan komoly lemaradásaim vannak moziügyileg -és olyan kellemes élményeim kapcsolódtak mostanában a magyar filmekhez-, hogy elmentem, és megnéztem végre a Kontrollt. Egy megbízható ízlésű barátnőmnek annak idején, a bemutató környékén tetszett. Én nem nagyon szeretem a pusztán helyzetkomikumokra és a karikatúraszerű karakterekre épülő filmeket, cirka a tizedik poén után elfáradok. Mondjuk, ha kihagyták volna belőle a pudlival a karján, féltucatnyi csöcsibabával metrózgató stricit, talán tetszett volna a film, de így, amikor ezek másodszor is megjelentek, már sikítani tudtam volna. Ez a thrillerbe hajló krimiszál se nagyon jött be nekem, még akkor se, ha alapvetően kedvelem, ha a filmesek az én fantáziámra is bíznak valamit, nem rágják a számba a sztorit. Végülis, nézhető film volt, de a halivúdi változatát gondosan el fogom kerülni, mert ha ezt a thrillerbe hajló, túlpoénkodott életkarikatúrát feltuningolják egy kicsit több vérrel és egy nyálas szerelmi szállal is, akkor már tuti élvezhetetlen lesz.
Az is biztos, hogy többet nem megyek az Európa moziba. A film végén fel akartam keresni a mosdót, de egy makimajom méretű gorilla elállta az utam, és csak 10 Ft lefizetése ellenében engedett be a mellékhelyiségbe. Nem elég, hogy a mozijegy árába bele kéne férni egy WC-használatnak, de hogy ehhez egy ilyen kis mitugrász engedélye kellessen, az túlmegy minden határon.


Más:
sajnos nem találom azt a tesztet, amit délelőtt töltöttem ki, és ami kimutatta, hogy a verbális képességeim meglehetősen gyengék, bővíteni kéne a szókincsemet. hehehe.
Ezt a leégésem nem írtam volna ide, ha reggel, félálomban (én nem vekkerre, hanem rádióra ébredek), nem hallottam volna egy humánpolitikával foglalkozó rádióműsor ismétlését, amiben az éppen aktuális HR szakember adott tanácsokat.
Többek között, egy könyvelni nem szerető könyvelőnek -aki viszont szeretett olvasni- azt javasolta, hogy helyezkedjen el olyan cégnél, amelyik könyvekkel foglalkozik. Mentségemre szolgáljon hogy tényleg félálomban voltam, és nem is nagyon akaródzott felébrednem, lehet hogy valamit félrehallottam. Eléképzelem, hogy egy humán beállítottságú könyvelő mennyivel boldogabban könyveli a papírszámlákat és az írói honoráriumokat, mint mondjuk a csapszegekről vagy lízingekről szóló számlákat.
Mondjuk, ingyen, így a rádióból ez még nem is olyan bosszantó, de belegondolok hogy mi van, ha valaki még fizet is egy ilyen tanácsért? Esetleg súlyos tízezreket, tréningekre jár, és ezt kapja végeredményül? Egy "szakembertől"??
Amit én, a képzetlen, a néha-buta-néha-okos egy kapucsinót iszogatva is javasolni tudnék neki?
Ennek a fajta dilettantizmusnak nem is az a legfőbb veszélye, hogy pár tízezrest kihúz a zsebünkből, hanem az, hogy aki esetleg tényleg bajban van, tényleg tanácsra szorulna, annak egy ilyen baromság végleg elveheti a hitét és / vagy az életkedvét.

Most megyek szépülni. Jóéjszakát! :-))
Úgy tűnik, az mszp nem tűri meg maga között a medencébe pisilőket. Igaz, Zuschlag már majdnem a trambulinról csinálta, amikor azt hitte hogy senkise látja.
Szóval, tisztelt politikus hölgyek és urak, ideje lesz tudomásul venni, hogy csak az menjen politikusnak, aki valóban azokat az értékeket hordozza magában, amiknek a képviseletét vállalja. Mindig, mindenütt van egy kamera. Nem lehet orrot turkálni, a szexis kinézetű munkatársak fenekét tapogatni, baráti társaságban zsidózni, buzizni, szőkenős vicceket mesélni.
Az angolok szerint egy igazi úriember akkor is a szája elé teszi a kezét ásítás közben, ha éjjel, sötétben, egyedül van az ágyában. Merthogy attól úriember, hogy külső kontroll nélkül is úriemberként viselkedik.
Egy politikus meg attól hiteles politikus, hogy az értékeket nem csak hangoztatja, de mélyen magába ágyazva, legbelülről viseli őket.

Pá, Zuschlag úr!
Ne csak pihenni tessék pár évet, hanem mélyen magába nézni és tisztába jönni a saját értékrendjével.
Ha nem sikerül, hát akkor én nem erőltetném. Egy tehetséges fiatalember jó kapcsolatokkal és jó kapocsolatteremtő képességgel meg fogja találni a helyét a világban.

Már csak egy megbízható lakmusz kéne, hogy a többi pisiseket is megláthassuk.
:-)) Szépjóreggelt!
Gyorsan bevallom, hátha megkönnyebbülök: guberáltam.
Három nagy szatyor könyvet hoztam haza. Valaki kirakott egy doboz könyvet a vasúti híd lábához: római, görög, egyiptomi, középkori mitológiai, régészeti, művészettörténeti könyveket a hatvanas, hetvenes évekből.
A büfében, ahol reggelizni szoktunk kértünk pár reklámszatyrot és megosztoztunk a barátnőmmel. Nem mondom hogy ez a hobbim, távol álljon tőlem, de ha az ember éppen nagyon unatkozik és nincs más olvasnivalója, egy ilyenbe -és az útikönyvekbe- mindig bele lehet lapozni.

Igaz, mikor szoktam én unatkozni? És mikor van énnekem szabadidőm?
Éppen tegnap számoltuk ki, még mindig minimum 22 évet kell dolgoznom nyugdíjig.
Még szerencse, hogy a könyvek elállnak.

2004/10/15

:-)) Szépjóestét!

Furcsa nap volt.
Délelőtt nem nagyon volt munka, csak a belső kavarások, aztán hazaindulás előtt két perccel mégiscsak lett, két óra helyett negyed négykor végeztem. Mondjuk, belefér, nem volt muszáj, egyébként is lelkiismeretfurdalásom volt a délelőtti lébecolás miatt. Nem én tehettem róla, így alakult.
Aztán persze rohanás a piacra, onnan haza, aztán vissza, éppen odaértem hatra a Terror Házához. Akkora tömeg volt, hogy a mécsest sem tudtam lerakni. A végét nem tudtuk megvárni mert hétre jegyünk volt a Spinóza házba.
Valami buta nőci próbált beszélgetni Vámos Miklóssal. Vámos sziporkázott, szórakoztató is volt, érdekeset is mondott a nyelvünk szerkezetéről, fejlődéséről, a könyvei születéséről. Még olyan dolgokon is túltette magát, hogy miután elmesélte, hogy van egy kiadásra kész novelláskötete és egy riportkönyve amit csak jövőre akar kiadatni, a nő megkérdezte tőle, hogy a jövőre vonatkozóan mit tartogat a tarsolyában. Meg sem lepődött. Legalábbis nem mutatta. Mesélt. Jó volt.

Utána ettem egy finom maceszgombóc levest, igaz, nem pont ilyet mint amit ez a recept ír, mert az enyémben volt hagyma is. Dehát ahányan, annyifélék vagyunk, miért pont gomócból lenne csak egyféle? Nagyon finom volt, párszor már próbálkoztam vele de eddig még sose sikerült.
(Hát most a netről begyűjtök pár receptet, valamelyik csak öszeáll egyszer! Az összeállást úgy értem, hogy nem málik szét fővés közben. De ez még nem elég, mert puhának is kell lennie! Szóval, a jó gombóc nem olyan egyszerű ám!)
Jó sokat beszélgettünk még, közben, pihenésképpen megnéztem a Rembrandt rézkarcokat.


Kifelé jövet a mécseseket letettük Karl Lutz emlékszobra elé. Csak úgy. Lehet nem pont így lett volna illendő -eddig azt sem tudtam, hogy ki volt, most néztem utána az interneten- de nekem így esett jól.

Most a prospektusból még kivágom a Tékozló fiú című rajzot, kéne neki gyártani valami keretet és kiakasztani, csak úgy emlékeztetőül, hogy én soha nem akarok olyan helyzetbe kerülni, hogy ilyen mély bűnánatot kellessen tartanom.


Tényleg furcsa nap volt, rengeteg benyomás ért, tizedét sem írtam le.
Érdekes volt például, hogy a Terror Háza környékén csupa jókötésű, csontos arcú, szoláriumbarna rendőr volt és ahogy távolodtunk, úgy lettek a rendőrök egyre sápadtabbak, löttyedtebbek, ikszlábúbbak, pattanásosabbak.
Most nem bírok többet írni, beleesek a monitorba :-O

Megyek, alszom egyet, reggelre majd leülepszik ez a sok élmény.
Hihihi, még a végén kiderül, hogy hatalmi ág vagyok :-)))) HVG
:-)) Jóreggelt!
Most jutott az eszembe: mivel a kormányzópártok felszólítottak, hogy mindenki vigyen magával a ma délutáni megemlékezésre egy szál virágot, hát én viszek magammal egy maréknyi teamécsest.
Uff! Én szóltam!

2004/10/14

:-)) Szépjóestét!
Iszonyúan fázom. Siettem haza, leizzadtam a bringán, az örök ribanc kutyám meg összefutott egy jóképű, izmos rottveilerrel és olyan hancúrt csaptak, hogy nem volt szívem szétválasztani őket. Rámhűlt a bőr. Most meg ahelyett, hogy mennék a paplan alá, várom hogy lejárjon a mosógép. Gyapjúprogram, nem fog sokáig tartani.

Azért vagyok ilyen pikírt, mert nagyon elvették a kedvem a holnapi tüntetéstől.
Nem ilyen lovat akartam.
Bekaszlizták Bácsfit pár idióta karlendítés miatt. Az, hogy a hungarizmus számára meg nem téríthető embereket kivégezné már nem is számít. A lényeg, hogy tiltott jelképeket ne alkalmazzon.
Az önkormányzat nem engedélyezte a magyar múltat ébresztgető újnyilasok felvonulását. De ezt is olyan faramuci módon indokolták meg, miszerint az újgeneráció helyfoglalási kérelme hamarabb érkezett. Adtak volna nekik helyet egy utcával odább. Vagy pár órával későbbre. Ezeknek az embereknek látniuk kellene, hogy milyen sokan nem értenek velük egyet. Szembesíteni kellett volna őket virágainkkal, a gyertyáinkkal, a néma tekintetünkkel. Ehelyett a hatalom dobott egy mentőkötelet, egy mondvacsinált okot a betiltásra.
Ez pont olyan álságos megoldás, mint amikor a becsületésvért azért akarták betiltani, mert egy egyesülethez minimum tíz fő kell, azok meg csak nyolcan voltak.
Hát hogy lehet ilyesmibe belekötni, amikor itt történelmi tragédiákról, népírtásról, a demokrácia megdöntési szándékáról van szó? Micsoda gyáva sunyiság ez? És mi lesz, ha jövőre a nyilasok adják be hamarabb a területfoglalási kérelmüket?
Egyszer úgyis szembe kell néznünk a saját szélsőségeinkkel, meg kell tanulnunk bánni velük, sőt, meg kell tanulnunk együtt élni velük és helyükön kezelni őket. Ebben benne van, hogy a megszédíthető fiatalok érezzék azt hogy megvetendő, embertelen eszméket képviselnek. Ez azért fontos, hogy ne legyen kedvük közéjük állni.
Erre tessék, lehet szövögetni a földalattiság romantikáját. Nácinak lenni lázadást jelent majd, a meglévő -és lássuk be, jogos- társadalmi elégedetlenség kifejezésének egy módja lesz zöld ingben masirozgatni. És mindig újabb és újabb trükköket kitalálni, amivel ki lehet játszani a demokrácia jogrendszerét. Mondjuk, túlzott kreativitás nem kell majd hozzá, a mi demokáciánk a zsenge kora ellenére is igen csontritkulásos, bőrhiányos, sőt, komoly egyensúlyzavarokban szenved.

És erre még jön Gergényi, a Vasprefektus maga, és közli, hogy egyenruhások, zöldingesek és egyéb elemek nem vehetnek részt a tüntetésen.
Mondja ezt egy olyan országban, ahol 30 évvel ezelőtt még kicsaphattak valakit az iskolából egy farmernadrág vagy egy hosszú haj miatt. Párszor én is eltűnődtem már azon, hogy ezek a nagyon magyarok melyik tájegységünk népviseletéből stilizálták a martenszbakkancsot és a bomberdzsekit, hogy a zöld ingekről már ne is beszéljek, de az ég szerelmére!!! Nehogy már az öltözéke miatt kaszlizzanak be valakit, 15 évvel a rendszerváltás után!!!
Nagyon késő van, már nem merem felhívni, de Libácskának innen üzenem, hogy azt a csinos, mohazöld kosztümjét holnap fel ne vegye, mert majd nem engedik oda gyertyát gyújtani. Mehetünk a rendőrség elé tüntetni, hogy engedjék ki, nem újnáci, csak a konferencia után nem volt ideje átöltözni!
Mond ekkora baromságot az a rendőrség, aki egy hónapja még nem ismerte fel a nyilaskeresztet!

De még nincs vége.
Azon már nem lepődök meg, hogy a fidesz külön ünnepséget szervez magának. Aki október 23-án nem vesz részt a Parlament ünnepi ülésén, attól én nem várok többet. Az mdf-től sem várok sokkal többet minthogy "nem erő kérdése, hogy melyik tüntetésre hányan jönnek el". A focihoz se ért, akkor a lélektanhoz ugyan miért értene? Na, nem az újnácik lélektanához, hanem a többi ember lelkéhez.
Mindezen már nem lepődök meg, úgy látszik ilyen ellenzéket érdemlünk.

Azért a kormánypártok most lehettek volna csak egy kicsit szemérmesebbek. Ha kijönnek, ha ott vannak, úgyis mindenki látja őket. Ha meg a kongresszusuk megemlékezést tart, akkor pláne értjük őket. De nem kéne lenyúlniuk a megemlékezést. Ezt az Új Generáció találta ki, a PeCsa-nál csatlakoznak a civilek is.
A nyamvadt pártpolitikusok is lehetnének néha civilek, mi a francnak kell mindig mikrofon mögé állniuk?

Még szerencse, hogy lejárt a mosógép, különben mindenkit lemondatnék!

2004/10/13

:-)) Szépjóestét!
Nagyon jó volt az Új Eldorádó. Először is, nagyon szépen van fényképezve. Olyan tájat persze nem nehéz szépen fényképezni. Illetve dehogynem, a táj annyira gyönyörű, annyira vadregényes, hogy centiken múlhat, hogy ne menjen át giccsbe a kép. Kocsis Tibor, a film rendezője, operatőre, producere (gondolom, hogy egyszemélyben hordára, sofőrje, segédmunkása, kameracipelője, vágója és riportere) belül tud maradni ezen a határon, a képek egyszerűek és szépek.
Annak a kísértésnek is ellenáll, hogy ezt a tényleg lélegzetelállító tájat tegye meg főszereplőnek. Nem, itt a táj az, ami: emberek élettere, emberek életének háttere, munkájuk tárgya és gyümölcse.
Az is tetszett még a filmben, hogy -ellentétben egy éppen mostanában látott "dokumentumfilmmel"- nem szájbarágós. Határozott állásfoglalása van az alkotónak, a film minden percén érződik, hogy ellenzi az aranybányát, de nem billogozza meg azokat, akik már elfogadták a tájrombolást. Ugyanolyan emberi portrét fest arról az asszonyról, aki már eladta a házát és hálálkodik a "Gold"-nak amiért fizeti a férje hamvainak exhumálását és újratemetését, mint azokról az emberekről, akik tíz körömmel ragaszkodnak a szülőföldjükhöz. Lehet érezni hogy ez utóbbiakkal szimpatizál, de nem vonja kétségbe az elköltözők emberségét.
Ebben rejlik a történet drámaisága is: egy sok száz év alatt összekovácsolódott közösség, ahol 5 különböző felekezet és legalább ennyi nemzetiség tagjai éltek együtt harmóniában, most kettészakadt. Nem vallási, nem nemzetiségi, még csak nem is nemzedéki ellentétek osztották két táborra Verespatak lakosságát. Idős emberek örvendeznek az új házon és fiatal ember álmodozik arról, hogy ő fogadót szeretne nyitni a Fenyves-tó partján. Annak a Fenyves-tónak a partján, ami fölött pár év múlva 400 méter magasan fog állni a ciános zagy.
Nem, Verespatakon szó sincs nemzedéki ellentétekről.
Itt vannak azok, akik már eladták vagy el fogják adni a házukat és vannak azok, akik maradni akarnak. Akik nem engednek az új ház, a pénz, az arany csábításának. Akik nem hiszik el, hogy csak az aranyból lehet megélni. Akik meg akarják őrizni a falujukat, az öt különböző féle templomot, a házak előtti kislócákat, a túrista-paradicsomnak alkalmas tavacskát, a vadban gazdag erdőket. A gyönyörű tájat, ami lehetővé teszi, hogy fennmardjon egy olyan életforma, ami manapság ugyan eltűnőben van, de ami mégis az ember természetes és fejlődőképes közege.
És ennek a fejlődésnek az ütemét szerintem is rá kéne bízni a tájban élőkre.

Kocsis Tibor honlapja
:-)) Szépjóestét!

Aki nagyon nem tud mit csinálni ma este, az jöjjön moziba, fél nyolcra az Urániába.

A különleges ismertetőjelem ez a csini kis cipő lehet, a fekete :-))) Vadiúj, hazafelé jövet vettem :-)))

Péntekre is van programajánlóm.
:-)) Szépjóreggelt!!

Az este úgy elaludtam, ruhástul, villanyostul, hogy reggelig talán meg sem mozdultam.
Így van ez ha az ember fáradt: se zakuszka, se szeksz, se blog, se szépítő krémek.

Most viszont hideg van és sötét.
Nagyon hideg és nagyon sötét.
GgRrrRRRR!

2004/10/12

:-)) Szépjóestét!!

Én is amilyen HüPi vagyok, tegnap este dohogtam itt ahelyett, hogy örültem volna Esterházy Béke-díjának.
Tudom hogy ígértem mindenféle finomságokat, szekszet, zakuszkát, de iszonyú álmos vagyok. Sokat dolgoztam ma.
Most letusolok, mindenféle krémekkel és olajokkal megtámogatom az éjszakai szépítőkúrám. Az talán felfrissít annyira, hogy legyen kedvem írni.

(Nincs kizárva, hogy nem a zakuszka mellett döntök, most olvasom a HVG-n, hogy hatezer Vilyagra tablettát találtak Ferihegyen a vámosok. :-O
Csak a patikus barátném kellett meginterjúvolnom hogy kiderüljön: manapág Magyarországon fogyasztószerek mellett a sikosító és a vilyagra, valamint a hozzá hasonló pasztillák a legnagyobb haszonnal eladható patikaszerek. Amit a legfizetőképesebb, a 25 - 40 közötti korosztály vásárol.
Már csak azt nem értem, hogyha mindkét oldalról ennyire meg kell támogatni a dolgot, akkor mi a francért ragaszkodunk hozzá annyira?
Vagy ez nem olyan egyszerű?
Most túl álmos vagyok, nem akarok úgy járni mint tegnap, úgyhogy inkább alszom egyet mielőtt felmászok a hordómra.)
Ezért a kirohanásért itt lent megkövetem a rendőröket. Nem azért, mert a fórumon kikaptam, hanem mert közben aludtam rá egyet, és észre kellett vennem, hogy nem ők a hibásak.
Majd este bővebben, most tombol a munkaidő.

2004/10/11

:-))) Szépjóestét!

A mai nap híreiből csak annyi jutott el hozzám, hogy "Tíz napra bezárták Bácsfi Diánát".
Nem pontos kifejezés az, hogy mérges vagyok, de valami hasonlót érzek.
Végre alakul valami, végre az emberek kezdenek tudtára ébredni annak, hogy micsoda veszélyeket rejt magában ha utat engedünk az ilyen népírtó eszméknek, végre alakulna egy ellenállás, az emberek kezdik megtalálni a hangjukat, kezdik kifejezni az ellenérzéseiket, és erre tessék: lecsukják a nemzetvezetőnő-jelöltet és ezzel aztán szépen meg is akadályozzák, hogy az emberek teli torokból hozzák a mindenkori nácik, fajgyűlölők, kirekesztők, Krisztust magyarnak beállítók tudomsára, hogy nem kérünk belőlük.
Nem kérünk a Szálasi-hívőkből, nem kérünk a fajvédőkből, az idegengyűlölőkből, a koponya-átmérőt méricskélőkből, a Horthy és Szálasi éra után nosztalgiázókból.

Végre kimondanánk, erre mit csinál az idióta magyar rendőrség?
Kitalálja, hogy majd ő megteszi helyettünk amit meg kell tenni, majd ő elveszi a Bácsfi követőinek a kedvét, és zutty; mondvacsinált indokkal, "rendzavarásért" bekaszlizza az ingyenreklámra és mártíromságra hajtó Bácsfit.

Az isten rakja a kopaszok közé azt az idióta rendőrt, akinek egy hungarista demonstráció ugyanolyan rendzavarásnak számít, mint amikor valaki részegen sztriptízt rendez az Erzsébet hídon.

Csókolom, kedves rendőr bácsik (és politikus nénik és bácsik), tessenek már észrevenni, hogy felnőttek vagyunk, hogy meg tudjuk magunkat védeni nem csak a cukros bácsiktól/néniktől, de a feltűnési viszketegségben szenvedő fasiszta-palántáktól is!
Kedves Rendőr Bácsik! Tessenek szívesek lenni a dolgukat csinálni, gondoskodni a KRESZ betartatásáról, a közbiztonságról, az autótolvajok és a betörők elfogásáról. Higyjék el, ezért is nagyon hálásak leszünk.
Az ideológiai problémák megoldását pedig tessenek a józan parasztésszel gondolkodó emberekre és a független értelmiségre (pontosabban annak maradékára) hagyni.

UFFF!!


És az ég szerelmére, nagyon kérek mindenkit, hogy ne hagyja magát elaltatni! Azzal, hogy Bácsfi most pár napig priccsen alszik, nem múlik el a veszély. Sőt!
Megindul a mártírgyártás, az álmoralizálás, az áldemokrata diktátorjelölteknek lesz okuk elégedetten veregetni egymás vállát. Lesz okuk kijátszható törvényjavaslatok vitájával lekötni az Országgyűlést, lesz módjuk elterelni a figyelmet a szalonzsidózókról, a cigánygyűlölőkről, a másokat kirekesztőkről.

Na, szóval: ha már elkezdtünk tiltakozni, ellenérzéseket kimondani, vitába szállni, akkor fejezzük is be! Ne hagyjuk, hogy pár bizonytalan rendőr, vagy még rosszabb esetben, néhány bármikor átírható napiparancs döntse el helyettünk, hogy akarunk vagy nem fasisztákat az Andrássy úton.
Aki teheti, menjen ki október 15-én, este 6 órakor a Terror Háza elé a fasizmus ellen tiltakozni. Pártjelvény nélkül, transzparensek nélkül, indulatok nélkül, a jelenelétével tüntessen, képletesen és fizikailag is fordítson hátat a fasizmusnak.

Hordószónoklat vége.


Amúgy is mérges vagyok.
Nem elég, hogy délután egyetlen pillanatra sem hallgatott el a telefon, nem elég, hogy nekem közben két 120 oldalas korrektúrát kellett ellenőríznem, nem elég, hogy iszonyúan elsózták a menzán a rakott cukkinit, nem elég, hogy egész délután fecseltem a vizet és emiatt feszülő hassal kellett mennem jógára, de még az is kiderült, hogy a cég ezentúl nem biztosítja a jóga tanárt.
Magyarul, nem fizeti. Nem azért a havi 2000 Ft-ért amibe ezután nekem kerülni fog, de egy olyan cég aminek az egészség védelme a fő profilja, igazán áldozhatna ennyit a dolgozóiért.

És mindez még mindig nem elég. Hogy egy kicsit jobb kedvre derüljek, el akartam olvasni Onagy Zoltán írását a szeksz egészségvédő hatásairól. Akartam köré rittyenteni egy kis párválasztási kedvcsinálót, de nem találom az írást, a keresés összezavart, nem állnak össze a gondolataim. Úgyhogy olvassatok inkább a zakuszkáról, annak most úgyis szezonja van.
Holnap leírom, hogy én hogy csinálom :-)))

2004/10/10

:-)) Szépjóestét!
Cudarul elfáradtam, ma rengeteget dolgoztam. Közben még a bringám is meg kellett szerelni, két b+ is kiröppent. Az egyik, amikor észrevettem hgoy nem csak az elsőm lapos, hanem a hátsó is, és én csak 1 db tartalékgumit vittem. A második akkor, amikor rájöttem, hogy ezen a bringán olyan passzentos a fék, hogy a felpumpált gumijú kereket nem tudom a helyére installálni, ki kellett engedni a levegőt, amivel nagy izzadva, szuszogva keményre fújtam. Nna, túl voltam rajta, a sikerélmény teljes, a bringa gurul :-))) A hátsót csak felpumpáltam, haza tudtam vele jönni, nem tudom miért engedhetett le. Lehet félt egyedül az iroda udvarán?

Ezt a gyönyörű, mosolytalan Mona Lisát Laan.-tól kaptam:


Nincs összefüggés, de engem mégis kicsit ráhangol ez a kép ÚjFruzsi blogjára.

Az új linkgyüjteményemben, a Néznivalóban Gejza és Laan. mellett van egy új, izgalmas link is, Halász Géza.

Most viszont óriási szükségem van egy E-vitaminnal, avokádó olajjal és uborkakivonattal megtámogatott, legalább 7 órás éjszakai szépítőkúrára.
A pénteki Terminál kapcsán akartam pedig írni a szekszről, de már képtelen vagyok irányítani a gondolataim, azt hiszem, ma éjjel sem fogok birkákat számolgatni.

2004/10/09

:-)) Szép nap. Jó nap. Jó néha kicsit gyereknek lenni. Felelőtlennek, gondtalannak, figyelmesnek, szeleburdinak.

És isteni vacsorát csináltam:
egy csirkemellet felcsíkoztam, kis fej hagymát, gerezd fokhagymát apróra vágva pár csepp olajon megpároltam. Ezen fehéredésig sütöttem a husit, ráöntöttem egy pohárnyi fagyasztott zöldborsót és egy felkockázott bébicukkinit. Amíg puhult, egy pohár tejfölt simára kevertem 10 dkg reszelt márványsajttal, fél csokor apróra vágott petrezselyemmel, kávéskanál szárított bazsalikommal. Egy kávéskanálnyi keményítőt feloldottam egy deci vízben, összekevertem a sajtos-fűszeres tejföllel, majd amikor megpuhult a husi, rázúdítottam és öszerottyantotam. Közben egy pohár rizst megmostam, megpirítottam egy evőkanál olajon, felengedtem két pohár vízzel, és takaréklángon, fedő alatt pároltam vagy negyedórát, aztán lefedve hagytam. Kicsit túlfőtt, de van ez így.
A sóval nagyon csínján kell bánni, mert a márványsajt nagyon sós!

Vendéglőkben ettem már hasonlót, gondolom, valahogy így csinálhatták. Igaz, abban se zöldborsó, se cukkini nem volt, hanem a sajtszószos húst rizibizivel tálalták. De az én rizibizimben mindig megráncosodik a zöldborsú, úgyhogy hanyagolni szoktam. Cukkini meg volt otthon, holnap nem lesz főzés -sőt, még a jövő héten se nagyon-, nem hagyhattam tönkremenni.

Most ágyikó, mert holnap elég sok meló vár rám.
Az én koromban már kőkeményen meg kell fizetni a laza napokért.
Nno, hát szépjóestét! :-)))

A Terminált igen röviden le lehet zárni: egy amerikai film, amiből kiderül, hogy az amerikaiak jók és barátságosak.Sőt, a barátaikért még áldozatokra is hajlandóak, képesek egy felmosófával megállítani egy repülőgépet. Még önkritikákat is meg mernek tengedni maguknak, miszerint amerika egy olyan ország, ahonnan kecskének való gyógyszert ki lehet vinni, de embernek valót nem, de ahol még a főgonosz szíve is meglágyul néha. Sőt, még a bürokrácia is enged időnként. Azt, hogy az amerikai nők hogy bírják ki saját magukat nem tudom, de én biztos belehalnék, ha minden pasiba bele kéne szeretnem aki megértően bólogat amikor elsírom neki, hogy alapvetően minden pasi egy disznó. Azt sem tudom, hogy az emberek hogy bírnak naponta megnézni egy-egy ilyen lila takonnyal bevont filmet, de hát én sokmindent nem értek, úgyhogy ez a fogyatékosságom már fel sem tűnik a többi közt. Én most egy jódarabig megleszek amerikai film nélkül.

2004/10/08

Máma este Terminál. Majd jövök :-))

2004/10/07

:-))) Hátszépjóestét!

Iszonyú pocsék véget ért a nap, lapos első gumival értem be a másodállásomba, busszal kellett hazajönnöm. Bringához öltöztem, sztreccsnadrág, póló, kord ing, majd belémfagyott a lélek, ráadásul jó sokat kellett várni. És bevásárolni sem tudtam beugrani, gyalog elég messze van a tecckó, fáradt is vagyok. Holnap pedig vendégem jön, semmi olyasmi nincs itthon amivel ki lehetne húzni három napig vásárlás nélkül. Holnap délutánra kell mindent bezsúfolnom.

Jó hír-e, hogy Demszky lemond az Eu parlamenti mandátumáról? Annyiból jó, hogy az egyik kedvencem, Mohácsi Viktória kapja a mandátumát. Ez tehát nagyon jó.
A másik oldalon viszont ott van, hogy Demszky marad a nyakunkon. Azért mostmár tényleg ideje lenne váltani a fővárosban, sok már belőle, itt már nem válságmenedzselésre és folyamatos harcokra van szükség, hanem kreativitásra, szívósságra és projektmenedzselésre. Pontosabban, először egy jövőképre, aztán annak a menedzselésére. Demszky már nagyon rágörcsölt a saját ideáira, talán a sérelmeiért is itt-ott elégtételt akar venni.
Jót tett volna neki egy olyan új kihívás, mint az EU parlament. Szép visszavonulási lehetőség lett volna. Sőt, amilyen hiperaktiv személyiség, biztosra veszem hogy az ottani tevékenységével használni is tudott volna Budapestnek, az országnak.
Az is igaz, hogy ha a gerincességét akarta bizonyítani a lemondással, akkor jól számított. Magyarországon nem nagyon szoktak emberek poziciókról lemondani, ezt sokan a javára fogják írni. Én is, emberileg mindenképpen.
De az a nagy harci helyzet, hogy 2006-ban én már nem akarok rá szavazni. A szadesz jelöltjére akarok szavazni, de nem Demszkyre.
Tudom hogy azért maradt itthon, hogy a fővárost el ne veszítsék a liberálisok, Demszky húzónév, eddig még mindig nyert.
De most nem fog.

Húúú, nagyon fáradt vagyok, szétfutottak a gondolataim. Laposkúszás az ágyikóig.

2004/10/06

No, nézzük a mai sikerélményeket, fordított időrendi sorrendben:

1. a mosóprogram félúton jár, és még nincs tócsa a mosógép alatt :-)))))

2. létrahurcibálással, két ablakpárnynyi muskátli le- és visszapakolásával, függő növénytartók, fali növénytartók, kaktusztálak, kagylógyüjtemény és egyéb kacatok rámolásával együtt is alig több mint félóra alatt megpucoltam két hatalmas, 2 x 1,1 méteres ablakot és egy talpig üveg bejárati ajtót. (Ez nem teljesen az én érdemem, örök hála annak aki feltalálta a thermoplan ablakot és a szilikongumis ablaklehúzót.) Szóval, minden csili-vili, hanem moziba elfelejtettem elmenni. Holnap pedig másodmeló lesz, hétvégén meg vendégem van.

3. ma olyan nyugis nap volt, hogy végső formába tudtam önteni a filozófia dolgozatom. Magyarul: megszerkesztettem, címsorokat és tartalomjegyzéket, irodalomjegyzéket csináltam hozzá és kinyomtattam.

4. mivel tényleg nyugis nap volt, az egyik pénzügyes csajt bevezettem a CD-jogtár rejtelmeibe. ÉN!! Röhej. De tényleg tudtam neki hasznos dolgokat tanítani :-)))) Azt hiszik, hogy én micsoda egy PC-guru vagyok, pedig hát, sajnos, a tudásom erősen közelít a nullához.


Más:
ma a metrón hazafelé jövet belecsöppentem egy nagycsaládba. Egy igazi nagycsaládba, nyolc apró gyermeke volt a nőnek. A legidősebb se lehetett még 10 éves, a legkisebb csecsemő volt. A három legnagyobb fiú, a többi kislány, a szőke és a vörös minden árnyalatában. A két legkisebb még kocsiban. Maszatosan, talpig turka-butikban, nagyon aranyosak voltak, az egyik három év körüli kislány kivételével. Az ő kis pofija teljesen el volt torzulva, mindenre és mindenkire ráütött akit / amit elért: a testvérei lábát, arcát, a gyerekkkocsikat, az ülést, az ablakot, az anyja combjait. Ha belemerült a hisztibe, ököllel vágott a bátyja arcába, aztán ledobta magát a földre. Az asszony, egy fáradt arcú, csontsovány kis nő elég durva hangon osztogatta a gyereket, ilyeneket mondott: "ne koszold már össze a kezed, mer' pofánváglak!" "Lerúgom a fejed, ha nem hagyod abba!" "Fogjad mán be a pofádat!"
Szóval, elég vegyes érzelmekkel néztem őket. Azt próbáltam elképzelni, hogy ez a leamortizált, idegbeteg kis nő hogy fog nyolc gyerekkel, ebből két babakocsival leszállni a metróról. Próbáltam megfogalmazni, hogy milyen szavakkal ajánljam fel a segítségem, de nem volt rá szükség:
az asszony fogta a sportkocsit a másféléves forma karonülővel, a legnagyobb fiúcska kézen fogta a két kis totyogót, a legkisebb, talán hét éves fiú tolta a csecsemő kocsiját, a középső, nyolcévesforma kis vasgyúró pedig jó nagy, cuppanós csókokat nyomott a hároméves hisztizsák szutykos kis képére, megcsiklandozta a hasát, aztán felkapta a kislányt és szaladt vele a többiek után.
Három remek kis emberpalánta. Nagyon tetszettek nem csak nekem, de láttam, sokan rajtuk felejtették a tekintetüket. A mosolygós tekintetüket.
Kéne ennek az asszonynak segíteni. Na nem a babakocsit tolni, hanem hogy ne legyen olyan nyúzott és ideges.
:-))

Megvan az első karcagi születésű Nobel-díjas!!! Sok szeretettel gratulálok!

"A 67 esztendős Avram Hershko (középen) Magyarországon, Karcagon született 1937-ben és 1950-ben vándorolt ki Izraelbe." (Index)
Ezt itt lent visszaszívtam.
A klubosok kezdik megtalálni a humorérzéküket :-))
Ezt csak azok olvasák el, akik kellő humorral tudják szemlélni a mai magyar közéletet.
A Klubrádió fórumán arról folyik komoly vita, hogy illendő volt-e Gyurcsánytól a Terror háza előtti rövid megemlékezés után elnyalni egy fagyit.


Én ezen a fórumon "nőttem fel", a szívem hasad meg, hogy ott is idáig züllött a vitakultúra.
Máma jó kis tapasztalatokat szerezhettem a magyar szolgáltatóipar kereskedelempolitikájáról.

Történetesen kiszereltem a mosógépem szűrőjét, és mivel visszaszerelés után kicsit szivárog, akartam bele venni egy új tömítőgumit. Olyasmi mint egy gömbölyű befőttesgumi, nem nagy dolog.

Gondoltam én.

Merthogy a közeli alkatrészboltban, ahova néha jobb meggyőződésem ellenére is be kell mennem, a pasi azt mondta hogy nincs, csak szűrővel együtt. Rendelni kell, pár hét, 4-5000 Ft. (A mosógép magyar gyártmány, patrióta vagyok, ha még nem mondtam volna.)
Mondom neki, hogy nekem csak a gumigyűrű kéne, a szűrőnek semmi baja. De nem hagyta magát meggyőzni. Ráadásul a zöldes arcú, leginkább egy túlérett, a tányér szélén aszalódó ecetes uborkára hasonlító ember elég flegma is volt. Bicskanyitogatóan flegma, hogy pontos legyek.

Na, pár hónapja hasonló esetem volt vele, csak akkor a gáztűzhelyemre vettem gombokat, darabonként 350 Ft-ért. Tudjátok, azt a műanyag gombot, amivel szabályozni lehet a lángot. Vissza kellett vinnem, mert lötyögtek. A pasi akkor is elég kedvetlen volt volt, a szememre hányta, hogy miért nem kértem rugót is a gombokhoz. Milyen rugót? Hát egy 3 X 6 miliméteres, enyhén rozsdásodó kis fémlapocskát, amit bele kell tolni a gomb hornyába. Darabonként 85 Ft-ért adta a kis vackokat, még egy zacskóba se tette bele, úgy kellett a pénztárcámból összekotorászni a körömnél kisebb vackokat.
Akkor kellett volna a szemére hánynom, hogy:
1. szakember létére mi a büdös francért nem ajánlotta nekem első ottjártamkor a rugóit?
2. Hogy van bőr a pofáján 85 Ft-ot elkérni egy fél négyzetcentiméteres rozsdás vasdarabért? Ami ráadásul járna az alkatrészhez? Amiről blokkot meg se próbált adni, a pénztárgéphez közel se ment, a 340 Ft-ot egyenesen a zsebébe süllyesztette?

Most sem hánytam a szemére, hogy hogy van bőr a pofáján egy párforintos gumitömítést egy többezer forintos szűrő eladásához kötni. De hogy többet nem megyek be abba a boltba az biztos, mert nem tartom kizártnak, hogy harmadik alkalommal a gallérjánál fogva kikapom a flegma kis macskapöcst a pult mögül és belevágom a kirakatba.

Na, jól kimérgeskedtem magam!
Most pedig megyek, és egy lyukas gumikesztyűből szépen kivágom a tömítést. Ha vékony lesz, akkor van még biciglibelsőm is. Ha az se lesz jó, a másodállásom közel van az elektroluksz boltjához, végső esetben oda is bemehetek.
Hát kérem, szóhoz se jutok.
Azt értem, hogy Gyurcsány címlapfiúként akarja kicsit megdobni a népszerűségi indexét és hol ingujjban mosolyogva, hol futóbajnokként, hol csókkirályként fényképezteti magát, de ő csúnya is, okos is, hát van ehhez jogalapja, legalábbis most még nem árt neki.
Nade a kormányszóvivőséghez talán kicsit több talentum kéne mint bulvásműsorok vezetéséhez!
Gál J. államtitkári kinevezése se volt szerencsés húzás, de ettől most kezdem kétségbevonni Gyurcsány tisztánlátátását.
Arról nem beszélve, hogy hideglelést kapok a Batiz féle nyálas szépfiúcskáktól. Olyannyira, hogy még a fényképét sem vagyok hajlandó idelinkelni.
Uff!
Aulich Lajos,
Damjanich Lajos,
Dessewffy Arisztid,
Kiss Ernő,
Knézich Károly,
Lahner György,
Lázár Vilmos,
Leiningen-Westerburg Károly,
Nagy-Sándor József,
Poeltenberg Jenő,
Schweidel József
Török Ignác,
Vécsey Károly.

2004/10/05

Kezdenek bennünket hozzászoktatni a gondolathoz, pontosabban elhinteni a köztudatban, hogy Bárándy köztársasági elnök lesz. De legalábbis jelölt. Mondjuk, tőlem nem idegen a gondolat, Bárándy nem csak a jog, de a szellem és a kultúra embere is. Csuda tudja miért, de egy köztársasági elnöktől én elsősorban azt várnám, hogy a szellem, a humanizmus és a derű legyen rá jellemző.
:-)) Jól elfáradtam ma.
Délután kettőig egyetlen szabad percem se volt, utána szusszanhattam egy kicsit, nem beszélve az új főnököket bemutató értekezletről.
Nincs ezzel semmi baj, a hiba megint az én készülékemben van.
Anyiszor kérték már a közreműködésem, a segítségem, a megértésem, a lelkesedésem, a pozitiv hozzáállásom, a mittudoménmicsodám egy munkahely működtetéséhez, hogy én már semmi ilyen megnyilvánulás őszinteségében nem hiszek. Ez is egy kör, amit le kell futniuk, ki kell pipálniuk.
Kár pedig hogy ilyen -már majdnem cinikus, de mindenféleképpen lelkesedés nélküli- lettem. Másmilyennek indultam én, nem is tudom, hogy hol és mikor veszítettem el a bizalmam. Lehet, hogy el se veszítettem, csak lekopott rólam? Ez nem igaz, nem máz volt, nekem tényleg fontos volt, hogy jól érezzem magam a munkahelyemen és teljes erőbedobással dolgozzak. Aztán most itt vagyok. A kötelességtudatom még úgy-ahogy működik, de a lelkesedés? A jobbító szándék? Már nyomokban sincs meg bennem.

A másodállásomban is elég lehangoló kép fogadott. Ezek a finom kultúremberek úgy le tudnak amortizálni egy épületet, hogy az hihetetlen. A tej beleöntve az evőeszközös fiókba, a kávéfőző lefröcskölve pörköltszafttal, a hűtő ragad a narancslétől, a törölköző csücske belelóg a mosogatóba, ami természetesen dugig van kávésbögrékkel, piszkos tányérokkal és szutykos áztatóvízzel. A mosogatógép üres, ugyan miért is pakolnának bele, még összepiszkítják a fogantyúját?! A mikrót már nem is említem, ki kell súrolnom, ha valamit melegíteni akarok benne. Mint egy disznóól, úgy hagyják a munkahelyüket.

undorodom.
Hihihi, a fidesznek elég értelmesen elmagyarázták, hogy nem konzervatív párt.

Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy ezt mikor veszik észre -na nem a szavazók, mert azok tán sose, hanem- az Európai Néppártban?


Más:
máma kaptunk két új főnököt. Az egyik azt akarta eljátszani, hogy ő legalább úgy meg van illetődve mint mi, a másik pedig arról akart meggyőzni, hogy micsoda remek üzletet csináltunk mi vele, meg a summa cum laude diplomáival (és a cuki, jávorpalis bajuszkájával).
Na, majd kiderül hogy beborul-e. Azért szeretném ha az egyik tényleg meg lett volna illetődve, a másiknak meg nem ingyen adták volna a scl diplomákat. De a legjobban azt szeretném, ha tényleg jó főnök lenne belőlük.

Most mennem kell dolgozni. :-(
Viszem a számlám is! :-))))
Tessenek megnézni! Ne csak a honlapot, a filmet is!!
:-))
Kicsit tovább tartott az ágyneművarrás mint azt eredetileg gondoltam, válogatni kellett a színeket, méricskélni, keresgélni, de nagyon szép lett. Pontosabban bohókás, tarka-barka ágynemű lett, mindenféle méretű és formájú párnahuzatokkal, nagyon jó minőségű, erős pamutból. Nem az a bevásárlóközponti, akciós katalógusban hirdetett leheletvékony, átlátszó vászonimitáció, hanem vastag, súlyos, kreppelt pamut. Az anyag pont annyiba került mint egy kész garnitúra, de az élettartama legalább négyszer olyan hosszú lesz. Én szeretem a tartós dolgokat.

Ma jógán egyensúlygyakorlatokat is csináltunk, meg kellett fogni a sarkunkat, felemelni a lábat minél magasabbra és húzni az arcunk felé. Egész a vállamig fel tudom emelni a lábam, de az még semmi, egyáltalán nem billegtem. Azt mondta a jógaoktató, hogy azért, mert kipihent és nyugodt vagyok, ilyenkor jobb az egyensúlyérzék.
Ez biztos is hogy így van, két hete még nem tudtam megcsinálni ezt a gyakorlatot.
Úgyhogy ezentúl ez lesz a limit: meg tudok-e állni fél lábon, a másik lábam a nyakamig felemelve és feszítve. Ha igen, akkor rendben van, ha nem, akkor pár nap lassítást be kell iktatni.

Most viszont paplan alá velem, pillanatokon belül itt van a reggel.

2004/10/04

:-)) Szépjóestét!!

Hálistennek nyugis napom volt. Reggel félve mentem be, de szerencsére nyugalom volt, csak azokat a statisztikákat kellett megcsinálnom amikkel megvártak.

Ezt a karikatúrát a mai népszabi hozta, nagyon megtetszett

Majd még leszek, de muszáj varrnom egy ágyneműgarnitúrát, már úgy elrongyosodtam, hogy szégyellek teregetni. (na jó, ez túlzás; nagyon jópofa, tarka kis anyagot láttam meg egy kirakatban és ilyenkor nem bírok a kreativitásommal)

Programajánló:
Snétberger a Zeneakadémián

2004/10/03

:-)) Szépjóestét!


:-((
Kellemesen telt, bögyös szőkésbarna alkalmi kapcsolat céljából leinformálható mosógépszerelővel megismerkedne. Minőségi munka esetén tartósabb kapcsolat is kialakítható.
"Villanyszerelő is lehet" jeligére a kiadóba.


Csak még azt nem tudom, hogy melyik rovatba adjam fel.

Ráadásul holnap reggel már mennem kell dolgozni. Egy ízem se kívánja, hogy megint abban az ablaktalan lyukban hallgassam, ahogy mindig legalább három ember próbálja egymást túlkiabálni.

:-)) Szépjónapot!
Tegnap kicsit kimaradtam. Na nem 'úgy', hanem csak bepótoltam az elmaradt nagytakarítást. Szekrényrámolás, pókhálózás (hogy mennyi sarok van egy ilyen kicsi lakásban!!!!) a galériákat is rendbe tettem, vízkőtelenítés, téli cuccok frissítő mosása, ilyesmi. Úgy ájultam el, hogy még a villany is égve maradt. Éjjel kettőkor arra ébredtem, hogy valaki a nevemen szólított. Teljes csend volt pedig, a kutya sem észlelt semmit, nyugodtan szuszoszogott, és én mégis tisztán hallottam a nevem. Jó alvó vagyok pedig, de most úgy elkezdett kalimpálni a szívem, hogy nem tudtam visszaaludni. Még mindig itt van bennem a rémület, nem tudom ki hívhatott. Valami azt súgja, hogy valakinek szüksége lett volna rám.

Délelőtt megint kimentünk a rómaira, és mit tudtam meg, na mit? jaj, nagyon izgatott lettem tőle.
A vízi tűzoltóság felújít egy állóhajót és ott rendeznek be egy diszpécserközpontot, 24 órás ügyelettel. De hogy én mennyire szeretnék ott egy állást!
Bizisten, takarítanék, diszpécserkednék, mosogatnék, bármit megcsinálnék, csak a jó levegőn, a csendben dolgozhassak. Vagy képeztessem át magam tűzoltónak? Annyit azért megpróbálok kideríteni, hogy van-e szükségük titkárnőre vagy női diszpécserre. Hátha.

2004/10/01

Ragaszkodva a p0rnó0ldal imidzshez:


Gyönyörű ez a szobor.
Tizenhat évesen még elpirul az ember lánya ha ilyet lát, sose mondták neki, magától meg honnan tudná, hogy a szerelem olyan művészet, amibe az akrobatika is belefér?
Magától kell rájönnie, elég sok szenvedésen és gyönyörön kell keresztülmennie ahhoz, hogy megértse.
Kell ehhez a megértéshez olyan férfi, aki a kezét a derékról lecsúsztatva egyből kétmarokra kapja a fenekét csak azért, hogy pár perc múlva azt dünnyögje - Neked semmi se elég? Mivan, fehérmájú vagy? -
Kell a megértéshez, hogy néha rászóljanak: -"maradj nyugodtan, csak én mozdulok"-
Kell a megértéshez, hogy az ember lánya megtanulja: ilyenkor nem magát kell szégyellnie, nem magát kell hibáztatnia, hanem fogni kell a bugyiját, fogni kell egy veder vizet, nyakonönteni a tenyészcsődör-imitátort és bevágni az ajtót maga mögött.

Aztán kell a megértéshez egy másfajta, egy sokkal ritkábban fellelhető férfi, aki egy meghitt pillanatban, akár mosogatás közben hátulról átöleli és belecsókol a nyakába. Úgy átöleli és úgy belecsókol, hogy a másfélszer két méteres kis konyha hirtelen kitágul, a kemény mozaik megpuhul és azt sem veszik észre, hogy félig a mosogató alá szorultak, félig meg kilógnak a közlekedőbe.

Ha ez megvolt, az ember lánya már kapiskál valamit a szerelem művészetéből.
Ha meg is ismétlődik, akkor már joggal művésznek érezheti magát. Akrobatának, aki bármit meg tud csinálni.

Ha pedig az ember lánya igazán szerencsés, akkor soha nem kell átélnie a keserű felismerést, hogy mégsem művész volt, még csak nem is akrobata, hanem csak simán: bohóc.
Vagy hogy szebben mondjam: szerelmi szórakoztató művész.

Ez persze nem Rodin hibája.
:-)) Szépjóestét!

Hehe, legalább van honnan feltápászkodni. Ezt persze csak a kincstári optimizmusom mondatja velem, ebben az országban tán soha többé nem lesznek már olyan békés idők, amikor az emberek nem harapják el egymás torkát a politika miatt.
lemondó, kesernyés sóhaj

Más:
Ma már teljesen "normálisan" ebédeltem: szerzetesek eledelét csináltam. Mindenféle zöldséget, zöldbabot, zöldborsót, konzerv bambuszrügyet, szárított gombát, sárgarépaszeletkéket, pritaminszeletkéket, egy zacskó kínai uborkát (lehet kapni a kínai piacokon) összerotyogtattam, nyakon öntöttem egy kis szójaszósszal és már kész is volt.
Holnap roston sült, vajas-citromos-fokhagymás rozmaringos halat fogok ebédelni zöldbabkörettel. Az egyik kedvenc ételem: a megtisztított halak hasát ki kell tömni rozmaringgal és egy rostsütő serpenyőben, olaj nélkül guszta, barna csíkokat sütni bele. Aztán át kell tenni egy tepsibe, megszórni apróra vágott fokhagymával, vajdarabkákkal, nagyon kevés, a mérgétől megfosztott és apróra darált chilivel, rátenni pár szelet citromot, rácsavarni még egy kis citromlét vagy aláloccsantani egy kevés száraz fehérbort és betolni a sütőbe. Párolt zöldbab, cukkini, héjában sült krumpli, krumplipüré vagy vegyes, görögös típusú saláta illik hozzá a legjobban.

Egy 10 napos böjt után csak óvatosan lehet visszatérni a vegyes táplálkozásra, de minden rendben ment, tökéletesen jól vagyok. Az energiaszintem is kezd visszatérni.
Nagyon megérte végigcsinálni, a bőröm teljesen kitisztult (az arcom kicsit összement, de a bőr még rugalmas, feszes, ojvééé!), az izületeim rugalmasabbak lettek, nem kattognak, a fejem kitisztult. Sikerült kiszállnom abból az iszonyatos pörgésből amiben a nyáron voltam.
Nem sikerült viszont tanulni, nagytakarítást megcsinálni. Ez utóbbi még pótolható, bár a fene se szeret ilyesmit csinálni a hétvégén.
Amiben viszont biztos vagyok, hogy most egy rövid ideig megint iszonyatosan sok munka lesz odabent. és amitől nagyon félek, hogy elég hektikus, zavart hangulat is. De kipihent vagyok, fitt és erős, mint egy bivaly. Legalábbis remélem.
:-)) Szépjóreggelt!
Az a banner ott a jobb felső sarokban nem azt jelenti ám, hogy egyetértenék a Népszavával abban, hogy tiltsák be, törvénnyel tegyék lehetetlenné a tetszhalálból ébredező Magyar Múlt Csoport tüntetését. Azt pláne nem jelenti, hogy ennek a mérlegelését szeretném ha a rendőrségre bíznánk. Még csak a szakértőként beidézett történészekkel megtámogatott független magyar bíróságokra se.

Azt jelenti, ami rá van rajzolva:
nem akarok fasizmust.

Elítélem az eszméit, nem értek vele egyet, megvetem ezeket a tanokat. Azt szeretném, ha minél kevesebb embert fertőznének meg.

Hanem hát erről nem törvényt kell hozni, hanem tenni: ismeretterjesztéssel, társadalmi vitával, civil ellendemonstrációkkal csökkenteni a bácsfik (és hatvannégyvármegyék, becsületésvérek, lelkiismeretlenségnyolvannyolcak és egyéb szervezetek) merítési lehetőségét.

Egyébként tisztában vagyok vele, hogy egy idealista liba vagyok, de muszáj bíznom abban, hogy az emberek felnőttek, és nincs szükségük se rendőrbácsira, se atyáskodó politikusokra, se vaskos törvénykönyvekre.