:-)) Szépjóestét!

A honlapunkra készült anyagba beírtam egy akkora baromságot, mint ide Lacháza. Tényleg, még mentségem sincs rá, egy középiskolást állampolgári ismeretekből megbuktatnék, ha ilyesmit leírna. Mindegy, felkerült a honlapra, az egyik partner hívott fel, hogy azt bizony jobb lesz kijavítani.
Sűrű bocsánatkérésekkel meg is írtam a webmesterünknek, kértem, hogy korrigálja a hibás anyagot. A srác informatikus létére kivételesen segítőkész, eddig minden változtatási igényünket fél órán belül megcsinálta, kedvelem. Most is rendes volt, mondta, hogy tulajdonképpen meg is csinálhatná, de mi lenne, ha megmutatná a webszerkesztő használatát és akkor én töltögethetném meg reparálgathatnám az anyagainkat.
Ijedtemben majdnem lenyeltem a telefont, de ilyen ajánlatra -pláne ha én vagyok a hunyó- nem lehet nemet mondani, úgyhogy belementem.
Egyébként ki se néztem volna a srácból ennyi diplomáciai és (gyógy)pedagógia érzéket.
Lementem hozzá, kaptam egy félórás gyorstalpaló tanfolyamot, jelszót, jogosultságokat, mindent amit kell.
Az a nagy harci helyzet, hogy a web-szerkesztőnk alig bonyolultabb mint a blogom szerkesztőablaka. Ami pluszban benne van, az meg minden ismerős a wördből. Vannak még mindenféle titokzatos szerkesztőablakocskák, de cikkszerkesztőként mindent meg lehet oldani azzal a 6-8 html-kóddal, amit a blogírásnál is használok. Úgyhogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve, legfőképpen magammal, 10 perc alatt gatyába ráztam az oldalunkat.
Nna, már ezért érdemes volt elkezdeni a blogolást.

Más:
Meghalt Terry Schiavo, a 15 éve súlyos agykárosodást szenvedett, floridai asszony, akinek kegyes halálhoz való joga az elmúlt hetekben keserű viták középpontjában állt az Egyesült Államokban és világszerte. NOL
Én nem mondanám, hogy ez kegyes halál volt. Sőt. Nagyon is kegyetlen.
A kegyes halál esetén ugyanis nem hagyják az embert 15 évig eszméletlenül feküdni, pláne nem úgy, hogy ebből 7 év pereskedéssel telik el. És a kegyes halál nem úgy következik be, hogy valakit két hét alatt éhen- és szomjanhalatnak, hanem pont arról szól, hogy a szenvedést megrövidítendő, fájdalom nélkül, pár másodperc alatt átsegítik a halálba.
Ezt így nem lett volna szabad. Ez egy gyáva döntés volt, nem, mi nem öljük meg, mi csak megvonjuk tőle a táplálékot és így hagyjuk, hogy magától meghaljon.
Ha nem is nézzük, hogy a férj felvett 1 millió dollár kártérítést és csak utána kezdte kérvényezni, hogy vegyék ki a feleségéből a gyomorszondát, szóval, hogyha ezt nem is nézzük, csak feltételezzük, hogy a pasi igazat mond és a felesége valóban nem akart öntudatlanul élni, azt akkor sem feltételezem, hogy heteken keresztül agonizálni és éhenhalni akart volna.
Nyugodjon békében.

:-)) Szépjóestét!
Teljesen össze vagyok esve. Sőt, lottyadva.
nem elég, hogy agyonhajszolom magam, még az óraállítás is rátesz egy lapáttal; nem bírom kiheverni, hogy hirtelen megrövidült az éjszakám és megint szürkületben kell kelnem. Életem egyik leglidércesebb időszaka volt, amikor a Dél-Afrika és Ausztrália közötti 8 napos úton 8 óra időeltolódást kellett "átállítani". Iszonyú volt, az ember bioritmusa teljesen felborul ilyenkor. Na mindegy, majd a hét végén rápihenek kicsit, a jövő héten meg már könyebb lesz.
Nagyon nyomja pedig a bögyömet ez a legújabb bizottságosdi, de fegyelmezem magam, nem merülök bele, nem kezdek utánaolvasni. Talán nem is ér annyit az egész, ez is olyan lufipukkasztás lesz mint az olajbizottság meg a többi volt. Arról nem beszélve, hogy egyre erősödik bennem a gyanú, hogy az ÉS-t megvezették és ez az egész egy előre megírt forgatókönyv alapján zajlik, ahol a forgatókönyvírók előre kiszámították az egyes szereplők reakcióit és most boldogok, hogy mindeneki az elvárásaiknak megfelelően viselkedik.
Nerm, nem merülök bele, fáradt vagyok, aludnom kell.
Mondom: aludnom kell!!
Nna.

Uhhh.
Az egyik ügyintézőnket most sikerült lebeszélnem egy olyan 8 (mondom: nyolc!!!) sor hosszúságú mondatról, amiben 6x (mondom: hatszor!!!!) fordult elő az a szó, hogy kapcsán.
Nna. Azért mégiscsak van értelme a munkámnak.
Most viszont iszom egy kávét és nyugtató helyett teszek bele egy fél csokitojást.

:-) Szépjóestét!

Jelentem, élek! Ippeghogy, de túléltem ezt a mai napot. Már csak ezt a hetet kell, a jövő héttől van a nénim, nem kell minden áldott este dolgoznom.

Szóval Made in Hungária.
Valami könnyű zenésre akartam elvinni a húgom, igaziból egy vidámabb klasszikus balettre (mondjuk a Makrancos Katára) vagy valami nagyon népszerűre (mondjuk a Macskákra), de semmi ilyesmire nem volt jegy, hát így maradt ez a darab.
Nem bántuk meg, nagyon jól szórakoztunk.
A darabon -nem is kicsit- érződik ugyan, hogy nem a történethez írták a zenét, hanem a számokhoz a történetet, de ettől még egész kerekre sikeredett; az Apa és Ricky párbeszédei például kifejezetten jók. Van pár jelenet, ami idegesítően céltalan (az NDK-s csajokkal való éneklés, jajj, az borzasztó rossz, de nagyon kilóg az ifjúgárdistákkal való bunyó is), vagy nem sül el a szinpadra helyezett pisztoly (van egy Marina nevű lány, mondja is neki Röné, hogy "Szeretlek, Te őrült", de nem hangzik el a Csaó, Marina!). Szóval imitt-amott suta, de követhető a történet és élvezhető a darab, már annak, aki szereti ezt a fajta zenét.
Én speciel annak idején imádtam.
Ez az "annak idején", nos, ez egész jópofa értelmet nyert.
A jegyvásárlásnál a hatvanas hölgy jó szórakozást kívánt, amire én azt mondtam, hogy biztos lesz, hisz a fiatalkorom zenéje. Nézett rám a hölgy és mondta, hogy hát hogy lenne, amikor ez az ő fiatalságának a zenéje? Én meg csak nem hagytam magam, több mint húsz évvel vagyok nála fiatalabb, hát ha én a nyolcvanas években voltam húsz éves, akkor ez a nő ne akarjon vitatkozni velem... persze nem így hangzott a párbeszéd, igaziból kellemes csevely volt csak, és amilyen HüPi vagyok, a jegyirodából kifelé jövet döbbentem rá, hogy hát persze, hisz én a Hungária másodvirágzásának voltam fültanúja, az igazi, az első Hungária a hatvanas években volt sztár, Anyukám is tvisztelt az ő zenéjükre.
Ezzel ki is derült az első számú generációs ellentét.
Szóval, kíváncsian vártam az előadást.
Nekem a Hungária már csak divat kérdése volt, hogy ki hogyan szeret öltözni és milyen zenére táncolni. Én nagyon komformista kislány voltam, szerettem volna megfelelni a felnőtt társadalom elvárásainak, szerettem a nagyon nőies, erősen karcsúsított ruhákat is, szerettem (volna) táncolni, pörögni-forogni, hát olyan helyekre jártam, ahol többek között elég sok Hungária is szólt. Aki a nyolcvanas években lázadt, az punknak öltözött és biztosítótűket szúrt a farmerjába. Én nem akartam lázadni, én betagozódni akartam.
kettes számú generációs ellentét.
Tudtam pedig -nem csak olvastam róla, de élő emberek elbeszéléseiből is tudtam-, hogy a hatvanas években mást jelentett a lázadás; a darabból (hála a jelmeztervezőnek), az is kiderül, hogy a felhajtott és kigombolt inggallér is lázadásnak, dögös, fiatalos stílusnak számított. A szerző és a rendező szerint persze a pálmafás ing volt az igazi lázadás, de a jelmeztervezőnek hálistennek több esze volt és ilyen finomságokat is elrejtett.

Arra mondjuk nem kaptam magyarázatot a darabból, hogy a nagy lázadó 20 évvel később miért csinálta meg a Moder Hungáriának nevezett borzadályt, de majd talán egy következő mjüzikelből megtudom: ez véget ért a Ki Mit Tud?-nál.
Hazafelé jövet arról beszélgettünk, hogy ha én most varrnék egy nagyon mélyen kivágott pöttyös ruhát, szűk, karcsúsított derékkal és bő szoknyával, kötnék a nyakamba egy kis cica-kendőt és Duci Juciként tűsarkúban, tupírozott konttyal, a ridikülömet himbálva végigriszálnám magam a városon, az egyes generációhoz tartozó férfiak hogyan reagálnának? A hatvanasok reakcióját nagyjából sejtem, őket nyilván megrohanná a nosztalgia. De mit szólnának a negyvenesek? És mit a húszasok? Kiröhögnének vajon, vagy tetszene nekik?
Nos, itt a harmadik, a megfejtendő generációs ellentét. Már ha van egyáltalán.

A lázadók betagozódásához visszatérve pedig, khm, szóval azt hiszem, hogy mindenkinek az a sorsa: csinál valami újat, izgalmasat, de aztán belelangyosodik a komformizmusba.
Vagy nem?
majd holnap, ha kialudtam magam, továbbgondolom.

:-)) Szépjóestét!

Már nagyon hiányzott a blogolás.
Három napig teljesen gépmentesen éltem, egyrészt, mert annyi programot próbáltam belezsúfolni amennyit csak intellektuálisan -és persze fizikailag is- meg bírtunk emészteni, másrészt nem akartam itt a hugom feje fölött verni a klaviatúrát.
Szombaton megnéztük a Made in Hungáriát, tegnap a Hölgyválaszt, ezekről majd később írok, ha kicsit összeszedem magam.
Most az esztergomi élményeim szeretném megírni.
Először is, számomra óriási élmény volt olyan vonaton utazni, amelyiken nincs hányással és húggyal kevert füstszag, ahol van WC-papír a WC-ben, ahol ki lehet látni az ablakon, és ahol talpig márkás cuccba öltözött, varrot nyakú tinédzserek böngészik a szelektív hulladékgyűjtő cimkéit, hgoy melyikbe dobják a poharat és melyikbe a papírzsebkendőt. Komolyan mondom, hogy pozitív élmény volt, én ugyanis nagyon gyűlölöm a vonat-szagot, ez az egyik oka, amiért olyan nehezen szánom rá magam bármilyen hosszabb utazásra. Hogy gusztustalan is legyek, az már csak hab a tortán, hogy a WC-ben nem fütyül az ember valaga alá a szél, hanem olyan rozsdamentes, négy pontról öblítő, vákummal működő WC-csészék vannak, mint a hajókon is.
Szóval a szímensz vonatnak csillagos ötös, minél hamarabb lecserélni a büdös, hangosan kattogó vonatainkat ilyen szép, hangtalanul suhanó csodákra.
A másik -már korántsem ilyen pozitív- élményem az volt, hgy a Bazilikában kihelyezett perselyekre jól láthatóan, sőt, feltűnően ki van írva, hogy 100 Ft. Ezt inkább nem is kommentálnám, elvégre ateista vagyok és még a jól fejlett empátiámmal sem tudom magam beleképzelni egy adakodzó katolikus hívő helyzetébe.
Megnéztük Melokkó Miklós Szent István szobrát is. Erről majd később.
Nagyon-nagyon jó érzés volt lenézni a Dunán feszülő, gyönyörű, almazöldre festett Mária-Valéria hídra. Tényleg. igaziból azért is találtam ki ezt a kirándulást, mert én még nem láttam a hidat, a húgom még Esztergomot sem, hát akkor gyerünk, nézzük meg. Én még emlékszem a vízből kiemelkedő rozsdás vastömeg reménytelen nyújtózkodására a túlsó part felé. Nagyon jó érzés, hogy -tán az utolsó második világháborúban lerombolt híd- újjáépülhetett.

Át is sétáltunk rajta, a túlparton akartunk ebédelni, de mivel a kutyáinknak nem volt útlevelük, hát nem engedtek át. Mindegy, majd legközelebb.
A hídról visszanéztünk a Bazilikára, és mit mondott az én esztétikailag és művészetileg teljesen képzetlen húgom, na mit?
Hát azt, hogy: "Te, ez a szobor nem nagyon passzol oda. Miért akar ez feltűnőbb lenni, mint a templom?"
Hát, kérem, ehhez nem kell kommentár. Illetve tán csak annyi, hogy akinek megvan a lehetősége hogy hidat építtethet, annak teljesen felesleges szobrokat is emeltetnie, mert míg az egyiknek használ a grandiózusság, addig a másikon csak ront.

Még csak annyit, hogy az ilyen pár napos, megérkezek - zuhanyozok - eszünk valamit - indulunk színházba - beszélgetünk - alszunk pár órát - megyünk kirándulni - hazamegyünk - zuhanyozunk -eszünk valamit - megyünk moziba - kezdjük előlről típusú programokhoz kitűnően bevált az egybesült pecsenye + előkészített salátafélék kombináció. Amig az egyikünk zuhanyozik, a másik leszel két szelet húst, egy serpenyőben felmelegíti, egy nagy tálban összekever minden salátaféléből egy maréknyival, megloccsantja olajjal vagy fűszeres kefirrel és már lehet is enni. Utána, amig a másikunk zuhanyozik, az egyikünk gyorsan elmosogat. De ugyanigy be lehet csapni a husit két kenyér közé, mellé pár szem paradicsomot vagy zöldpaprikát és már lehet is indulni. Szóval háztartásügyileg nagyon flottul mentek a dolgok, ráadásul a sok saláta miatt még az ilyenkor szokásos pár kilót sem szedtük fel.

Most pedig próbálok valamit javítani az alvásátlagomon. Az elmúlt három napban jó, ha 12 órát aludtam, igaz, ebből három óra fincsi, délutáni gömbölyödés volt egy késő éjszakai mozi előtt.

(Egyébként nem igaz, hogy a hugi esztétikailag képzetlen. Varrónő, és nekik bizony tanítanak az arányok fontosságáról és abban a szakmában a jó ízlés is nélkülözhetetlen.)

:-)) Szépjóestét!
HpfhuUúúhh.
Megvagyok. Mindennel megvagyok. A bárányborda fokhagymás tejben ázik (ezt vasárnap tepsiben megsütöm), a malackaraj mustárból, olívaolajból, zúzott fokhagymából, szerecsendióból készült pakolásból szívja magába az illatokat (ez alá öntök egy fél üveg sört és abban megpárolom, majd ropogósra sütöm). De ez még semmi: az összes zöldség és salátaféleség készen van: a spenótot megtisztítottam, összetépkedtem, kevés fokhagymával és sóval olívaolajon megpároltam. A céklákat sós-köményes vízben megfőztem, amikor kihűlt meghámoztam, lereszeltem, majonézzel összekevertem. A fejes saláta felét leveleire szedve megmostam, lecsöpögtettem, konyharuhával még le is szárítotam, szépen sorbarakva, vákumos dobozban várják, hogy egyesüljenek a többi alkotóelemmel. A keményebb salátafélék, a sárgarépa, fekete retek, káposzta tisztítva, reszelve szintén kis dobozkákban várja a sorsát. Csak az uborkát, paradicsomot kell majd szeletelni, minden más elő van készítve, tisztítva, aprítva, bedobozolva. Nem is tudom miket csináltam még.
Ja, egy óriási tál gyümölcssalátát: kivit, banánt, almát, narancsot, grapefruitot (ezt hártyázva, különben keserű!), körtét centis kockákra vágtam, megszórtam egy csipet curryvel (tényleg csak egy csipettel, nagyon kevés kell belőle), cseppentettem rá egy kis mézet és citromlét, zúdítottam hozzá egy üveg megybefőttet és annyi vízzel felöntöttem, hogy ellepje. Kevertem hozzá egy kanál baracklekvárt, hogy a leve pikánsabb és sűrűbb legyen. Darabonként nézve nem tűnt olyan soknak a gyümölcs, de a levesestál csurig van vele. Mondjuk, ahogy a húgom -és persze magam- ismerem, hamar el fog fogyni, a gyümölcssalátánál már csak a madártejet szeretjük jobban. De a gyümölcssalátában mérhetően kevesebb kalória van, úgyhogy madártej szóba sem jött.
Ráadásul, hogy ez a rengeteg minden elférjen a hűtőben, teljesen át kellett rendeznem. Aztán, amilyen HüPi vagyok, ha már annyira rendezkedtem, ki is tisztítottam. Csillog-villog, minden élére van benne rakva, kellemes látvány :-)))
Én viszont az egész délutáni nyüzsgéstől pont úgy érzem magam, mint akit meghámoztak, kiklopfoltak, apró darabokra szaggattak, éles késsel metéltek, megpároltak és a végén, mivel mindezek ellenére is rossz volt, kemény és mócsingos, kiköptek.
Egy rongycsomó vagyok.
Cserébe viszont van két nap, amikor egyáltalán semmit nem kell csinálnom csak benyúlni a hűtőbe, bekapcsolni a sütőt, kikapcsolni a sütőt, keverni egy salátát, elmenni színházba, kirándulni, pletyizni a hugimmal, napozni, udvaroltatni magamnak, délutánonként gömbölyödni egy órácskát, kicsit tán olvasgatni.
Ezt kívánom másoknak is.

:-)) Szépjónapot!!!
Áll a bál a konyhámban. Minden élelmiszer haza van fuvarozva (szerintem jó két hétig nem kell mennem bevásárolni), hatalmas salátafej, füstölt pulykacomb (nekem), füstölt csülök (a hugomnak), nagy kupac spenót, újhagyma, majd' egy méter hosszú póréhagyma, uborka, cékla, paradicsom, jajjnekem, majd megszakadtam mire hazaértem.
És persze legfőképpen tojás.
Úgy szeretem, hogy a sonka (illetve hát már évek óta a füstölt pulykacomb) mellett főzöm meg, felkarikázom, apróra tépkedett salátalevelekre szórom és leöntöm majonézes-tejfölös öntettel.
Egyébként iszonyatos drágaság van a piacon: egy fej saláta (igaz, gyönyörű, akkora mint egy malomkerék) 260 ft, egy csomó újhagyma (vacak, nyamvadt, máskor rá se néznék) 160 ft, a foltos, fonnyadt zöldpaprika darabja 80 ft, két napja még húszasért adták.

De nem is ezért ültem be, hanem azért, hogy megörökítsem a kultúrális fejlődésünknek egy jellegzetes pillanatát:
be kellett ugranom a filléres piac nevű óriásboltba is, ásványvízért. A biztonsági őr az orrom előtt kért meg egy férfit arra, hogy azt a nagy csomag zacskót, amit zsebretett, adja vissza. A pasi kicsit szívta magát, de amikor megfenyegették, hogy hátrakísérik és rendőrt hívnak, előadta a cuccost: egy egész köteg nejlonzacskót, olyat, amit a kiflik mellé szoktak kitenni az önkiszolgáló boltokban. Háborgott, hogy az neki kéne kutyaszart összeszedni, most mivel takarítsa össze a kutyája után a piszkot.....
Végülis, az indok már egész európai, nem?

Uhuhuhuúúúúúúú
Az egyik demo, amit vagy két hónapja csináltam, rossz lett. De nagyon-nagyon rossz, mondhatni szar. De tényleg. Nem miattam, rossz számokat adtak, azzal is rosszul számoltak, a szöveg sem pontosan azt fejezte ki, amit mondani akartak.
Kis híján kitört a botrány, de nem is akármekkora. Olyan futkosás volt itt, hogy ihaj!
Ráadásul kikaptam Mrs Passziánsztól, mert az a négy db pohár, amit tegnap átvittünk a konferenciára, az bizony ottmaradt. Még szerencse, hogy az üveg nem visszaváltható, az eldobható palackért nem kár, még akkor se, ha félig tele van.
Nno, hát ez van.

Van viszont jó hírem is:

Úgy buliznék, elvégre egy éves a blogom, vagymilyaszösz!
De ragad le a szemem .... már alszom is .....

:-)) Szépjónapot!

Nna, túléltem. Igaz, hogy előtte egy órával szóltak a portáról, hogy kéne valaki aki csinálja a regisztrálást, mert azt nem kértünk. 200 embert két összetolt dohányzóasztal mellett beregisztrálni, nem volt semmi. Még szerencse, hogy olyan előrelátó vagyok mint a soroksári aszony, úgyhogy voltak jelenléti ívek nyomtatva. Amikor végre feljutottam a terembe, hát akkor lábon hordtam ki egy enyhébb szívinfarktust.
A vászon lógott, de 10 perccel a kezdés előtt számítógépek sehol. Az asztalon még pohár sem volt, nemhogy víz. Előbb az informatikusokat hívtam, de mire felvették, egy srác már megjelent a gépekkel. Mentségére szól, hogy öt perc alatt összerakta a konfigurációt, minden működött. De honan lesz víz? legalább az előadónak? Gyors telefon, úgyis jön a főnököm megnyitni a gyülevészetet, hát reklámszatyorban hozott négy poharat meg egy üveg ásványvizet.
Nna.
Ha ezt nekem valaki meséli, nem hiszem el!
Ilyen cégnél, mint ez, ilyen nem lehetne hogy megtörténjen.
De megtörténik.

Boldog, boldog,
boldog születésnapot!
Kívánom, hogy legyen még
sok ilyen szép napod!

:-)) Szépjóestét!
Ki vagyok facsarva. Már csak holnap kell dolgozni, meg holnap este, meg holnapután délelőtt. Szóval kettőt alszom, és itt a hétvége. Csak kibírom, nem? Ennél töbet is kibírtm már, hát ez a két nap nem fog ki rajtam.

Máma beugrottam egy drogériába, elfogyott a mosóporom. Először nem értettem, hgoy miért kapar a torkom, miért olyan rossz ízű a szám, de hamar rájöttem: a bolt tömve van húsvéti locsoló kölnivel.
Iszonyatos bűzt árasztanak.
Komolyan mondom, olyan szaguk van, mintha az ember egy WC-illatosítóval inhalálna. Borzadály.

Szóval itt az ideje, hogy a férfi olvasóimat felvilágosítsam a .... khm-khm, szóval ....
Na, tudjátok, itt a tavasz, nyílnak a virágok, ébredezik a természet. Mondjuk van egy virág, meg egy méhecske. A virág gyönyörű, illatos, a harmatos bibéje mágnesként vonzza a méhecskét. Az ráröppen, nyalogatja, szagolgatja, minden zegét-zugát bejárja a kis virágnak és közben .... szóval közben a virágporral megtermékenyíti a mézgás kis bibét, és szóval tudjátok .... a virágban fejlődni kezd a kis magocska ... Ha jó melegben van és nedvességet is kap, akkor új élet fejlődik belőle.
Na, szóval valahogy így kezdődött.
A meleg az jön magától, az eső nem mindig, így hát nedvességről kell az embernek gondoskodnia.
Egyszer, nagyon régen egy hosszú szakállú, bölcs öregember kiatlálta, hgy ha a nőket úgy meglocsolják mint a virágokat, akkor termékenyek lesznek a nők is, a föld is, sok gyerek lesz és bő termés, szóval mindenki boldog lesz.
na, ettől kezdve locsolkodnak a férfiak húsvétkor.
Eleinte friss kútvízzel, vödörből locsolták a lányokat, később jószagú illatszerekkel, rózsavízzel, majd ahogy treltek az évszázadok, egyre rafináltabb illatkompozíciókkal.
Itt kezdett elromlani a dolog, mert amig a víz többé kevésbé ingyen van, addig a szagos víz pénzbe kerül. És ami pénzbe kerül, az áltlában jó üzlet.
Úgyhogy mindenféle emberek elkezdtek jó illatú vizeket gyártni és azt jó pénzért eladták. Mindenki boldog volt: az illatszergyáros jól keresett, a nők élvezték a jó illatot, a lcosolkodó féfiak meg élvezték azt, hogy a nők élveznek. Vagy valami hasonló.
igen ám, de vannak gonosz emberek, akik úgy akarnak sok pénzt keresni, hogy az nekik a lehető legkevesebbe kerüljön. Mit csináltak hát, na mit? Hát elkezdtek mindenféle szírből-szarból kölninek nevezett trutymókat gyártani. A férfiak vették, mert ők úgy vannak megcsinálva, hgoy nem tudnak különbséget tenni a jó és a rossz szagok között. Erre csak a nők képesek. azok viszont nagyon, elkezdték rettenetesen útálni a büdös kölniket és mindent elkövettek, hogy a férfiakat leszokassák a locsolkodásról. Például azzal alázták meg őket, hogy pénzt adtak nekik, kvázi kifizették őket: én termékeny leszek és soha nem hervadok el, ez nekem ennyit ér, tessék, eridj, kérem a következőt!
Hát valahogy így.
nem tehettek mást szegény nők, mert azok a kölnik nem csak büdösek, hanem marnak is, mint a lúg: a bőrön égővörös, hámló foltokat hagynak, a ruhát kifakítják, a szagukat nem lehet kimosni. Az ember hajat mos hétfőn délben, hétfőn este, kedden reggel, kedden este, de még akkor is érzi magán azt a fertelmes bűzt.
De a férfiak még a pénzzel sincsenek eléggé megalázva, sok van köztük, aki még mindig locoslni akar, mert azt hiszi, hogy ezzel a nőnek örök fiatalságot biztosít, aminek ugye minden nő örülne, ha .... ha szaga nem lenne annak a qrva örök ifjúság vizének!!! Szaga???!!! Bűze!!! Olyan bűze, amit egy hétig se moshat ki az ember lánya magából!

Én ugyan ismerek egy pasit aki a húsvéti locsoláshoz a felesége Chanel-ját csórta el, de ő szegény egy hétig a kanapén aludt és kis híján válóperig ment a dolog. Úgyhogy ez -mármint a márkás illatokkal való locsolás- általában nem működik.
Szóval fiúk, mi lenne, ha visszatérnénk a rózsavízhez?
nem viccelek, tök komolyan mondom!
Minden drogériában lehet kapni arcápoláshoz használatos rózsavizet. Általában így is hívják, esetleg rózsa-tonik vagy hasonló. Kétdecis üvegben van, ára párszáz forint, a parfümök töredéke. De az árán kívül van más előnye is: az enyhe rózsaillat kellemes, nem csavarja az ember orrát, nem köhögtet, nem issza be magát hajba, bőrbe, függyönybe, ágyneműbe, párnába ..... Nem kell utána szellőztetni. Mit szellőztetni?? nyitot ablaknál aludni, és még akkor is csavarja az ember orrát a fertelmes, édeskés szag. És ami a legfontosabb, mivel arcápoláshoz tervezték, nem mar, nem csíp, nem éget, nem hámlik utána a bőr, nem fakul ki tőle a ruha.
Lehet locsolni bőven, lehet permetezni, át lehet tölteni csinos kis üvegcsébe, és ha a férfiember előre szól, hogy ez tényleg rózsavíz, akkor a nők nem a hónaljukat fogják odatartani a locoslkodáshoz, mint azt ahogy egyszer már volt szerencsém látni.

De tényleg.
A locsolkodás annyira kedves szokás, ne hagyjuk kihalni csak azért, mert pár faszari vegyigyáros szagosított, tömény sósavat árul locsolókölni néven!

Amit biztosan tudok: rózsavizet lehet kapni a Rosmann-ban és az Avon-nál, a Naturals termékek között.
Esküszöm, hogy egyik illatszerforgalmazónak sem vagyok ügynöke, nem kapok tőlük jutalékot, részvényeiket sem birtoklom.
Egyszerűen csak szeretném, ha örömmel hajthatnám oda a fejem a férfiaknak hogy locsoljanak, öntsenek rám annyit, amennyi jólesik nekik, nem fogok utána viszketni, felhólyagosodni, nem fogom utána kényszeresen, hetekig mosni hajam.
De tényleg: a húsvét az egyik legszebb ünnepünk, hát ne rontsuk el egymásnak: mi nők azzal, hogy morogva visszautasítjuk a locsolást, amitől ugye minden férfi megsértődik és igaza is van. Miért is értené, hisz nem neki viszket, nem neki ég, nem őt köhögteti a szag.

Szóval térjünk visza a rózsavízhez.
Vagy a vödör vízhez, én azt is szívesen veszem.
Még nem akarok elhervadni.

Tarararaaaammmmm!!!!
TarararaAAAaammMMMmm!!!!

VAN TŰZHELYEM!!
Pontosabban már majdnem két hete megvan, de még csak most jutottam oda, hogy be is szereltessem.
Életem első vadiúj tűzhelye, eddig még mindig a lakással járó használt vackaim voltak.
Most éppen rántotta sül rajta, már így is el vagyok késve, de mégiscsak fel kell szentelnem az új tűzhelyem :-))
Pamparararamm-pamm-pamm!

:-) Szélpjónapot!
Tegnap este ájulálos elalvás esete forgott fent. Rám is fért, már kezdek kávémérgezést kapni :-(

Máma jönnek tűzhelyet szerelni, már éppen ideje, mert nagoyn unom a hideg kosztot.

Variációk konzernyitóra, kenyérpirítóra és merülőforralóra:
Rokfort-krém:
5 dekányi kékpenészes sajtot le kell reszelni, kikeverni egy pohár tejföllel vagy joghurttal, belekeverni egy mokkáskanál bazsalikomot és egy gerezd zúzott fokhagymát.
Puha kenyérre vagy pirítósra kenni, de borkorcsolyának is jó, olyankor lehet bele sörretket vagy kenyércsipszet mártogatni.

Tonhal-majonéz, ha nem egyedül alszunk:
Egy doboz tonhalról leöntjük a levét és ugyanannyi mennyiségű majonézzel és egy evőkanál apróra vágott olajbogyóval (feketével vagy zölddel, tökmindegy, legjobb vegyesen) kikeverjük.

Tonhal-majonéz, ha egyedül alszunk:
Egy doboz tonhalról leöntjük a levét és ugyanannyi mennyiségű majonézzel és egy fej apróra vágott lilahagymával kikeverjük.

Tojáskrém:
Egy akkora kislábasban amiben elférnek a tojások és a merülőforraló is elkészítjük a keménytojásokat (legalább 10 percig kell főzni). Hideg vízzel leöblítjük, meghámozzuk, lereszeljük, apróra vágjuk, villával összetörjük, kinek milyen kínzóeszköz a kedvence. Tojásonként egy ugyanakkora darab vajat, mokkáskanálnyi mustárt, kevés őrölt fehérborsot keverünk a kencébe és már mehet is a pirítósra. Lehet díszíteni újhagyma vékony karikára vágott zöldjével (ollóval a legkönnyebb), esetleg céklaszeletkékkel.

Májkrém:
Az elkészült tojáskrémhez keverünk egy kis doboz májkrémet vagy kenőmájast. Jót tesz neki egy csipet majoránna.

Padlizsánkrém:
Mindig ősszel kezdem készíteni, amikor a legolcsóbb az alapanyag: a padlizsánokat megmosom, tűvel megszurkálom, sütőben karamellesre sütöm. Azon forrón jó szorosan lefedem, mert ha így hül ki, könnyen lehet hámozni. Ha már kezelehtő hőmérsékletű, lehúzom a héját, feldarabolom és aprítóval összeturmixolom. Kis dobozokban megy be a fagyasztóba.
Ilyenkor előveszem, kiolvasztom és vagy majonézzel, vagy paradicsompürével, vagy csak olívaolajjal kikeverem és zúzott fokhagymával, reszelt vöröshagymával, borssal, petrezselyemmel, oregánóval, bazsalikommal fűszerezem, bármivel ami éppen otthon van vagy a kezembe akad.

Hanem, ennek most egy időre vége, ma még dolgozom este, holnap is, de pénteken már főzőcskézhetek!!!
nyamm-nyamm.

:-) Szépjóestét.
Uhh.
Nna, vége a napnak.
Máma még tököndöfni sem kellett magam, megtettékmások helyettem.
Úgy indult pedig, hogy egész laza nap lesz, már éppen kezdett furdalni a lelkiismeret, hogy ma milyen keveset kell dolgoznom. Komolyan, még a hétvégi színházjegyet is meg tudtam szervezni, szóval teljesen kéynelmesen indult. Csak aztán jön az egyik kolléganő -aki annak a nyomorult konferenciának a szerződéskötéseit csinálja- hogy úgy hallotta, hogy kéne jegyzőkönyvet vezetnünk a konferencián.
-Jegyzőkönyvet? Minek? Hát egy normális konferenciateremben van hangosítás és hangrögzítés is ....- (A termet Madame Passziánsz szervezte) gondolom én magamban, de jó, ha ez kell, úgyis én leszek az áldozat, mert egyrészt nálunk senki sem tud gyorsírni, másrész gépelni is egyedül én tudok beszédsebességgel (rengeteg elütéssel, de egy jegyzőkönyvnél van idő arra, hogy másnap kijavítgassam.) Szóval hívom az informatikusokat, hogy kéne még egy gép, nem a kivetítőhöz használt laptop, hanem normális gép, rendes klaviatúrával.
-Milyen laptop? Milyen kivetítő?- kérdezi az informatikus fiú.
-Hát az, amit az ótlukok erőforrástáblázatán lefoglaltam, még hívtam is a főnököd, hogy jól csináltam-e és minden világos-e, mondta hogy igen, tökéletes, ért mindent. Nagyon örültünk egymásnak, én annak, hogy ilyen egyszerűen megy, ő meg annak, hogy végre valaki használja is az ótlukot, ha már azt a csomó pénzt kifizetjük érte... bla-bla-bla-
Mit mondott az informatikus, na mit????
Hát azt, hogy külső helyszínre soha, értitek, SOHA nem adnak ki informatikai felszerelést, ha nem a házban van a rendezvény, akkor azt ők.......
Ez volt az a pillanat, amikor kinyílt a zsebemben a bicska és mivel éppen ültem, a hegye bele is fúródott a hasamba. Még levegőhöz sem jutottam, a torkomra fagyott a szó. Üvölteni azt tudtam volna, elküldeni őket a jó büdös szülőcsatornába, hogy annyira nem képesek, hogy küldjenek egy e-mailt, vagy felvegyék a telefont..... Vagy legalább akkor szóljanak, amikor mégegyszer rájuk telefonáltam, hogy van-e USB port a laptopon, vagy lemezezni kell...
De mindegy, ordítani nem akartam, normális hangon szólni nem tudtam, egyszerűen letettem a telefont.
Ezek a szemetek elnézték volna, hogy odajön 250 ember, ott vannak az előadók és nincs kivetítő, nincs számítógép, nincs semmi, ami egy ilyen rendezvény technikai hátterét adja.
És még nincs vége!
Mondom Madame Passziánsznak hogy mi a helyzet. Ő felhívta a termet biztosító céget (hogy kit, azt előttem gondosan titkolja, mondom, hogy a vertikálisan strukturált szervezetekben mindneki az információ visszatartásával biztosítja a saját pozicióját) majd mondta, hogy semmi baj, gyorsan írjak egy levelet, írjam bele hogy mi kell, majd ő átküldi.
És amikor kész lett a levél, akkor mit mondott rá, na mit??
Hát azt, hogy egészítsem már ki legyek szíves azzal, hogy hangosítást is kérünk, mert úgy tudja, hogy az nem jár a teremmel, csak ha külön kérjük.
Mondom: csak-ha-kü-lön-kér-jük!!!
Hát a jóédesanyádat neked is!
De most tényleg: ő intézte a termet, hát akkor ezt nem tudta?
Négyen szervezzük ezt a nyomorult konferenciát, és minden az utolsó pillanatban derül ki.
Mert mindenki csak kiadja az utasítást, de előtte nem gondolkodik.
Mert mindenki féltékenyen ül azon a pirinyó kis információmorzsán, amit csak ő tud, amivel nélkülözhetetlennek tüntetheti fel saját magát.
Mert majdnem mindenki szarik bele abba, hogy ha nem csinál meg valamit, akkor a másik sem tud dolgozni.
Mindezt csak azért írtam le, mert tényleg nem akarok az éjjel arról álmodni, hogy csütörtökön ott ül 250 ember, az előadó torkaszakadtából kiabál mert nincs kihangosító, én meg közben kétségbeesetten rohangálok, hogy legalább délutánra legyen vászon, projektor, mikrofon.
És azt még nem is mondtam, hogy, teljesen magamtól tudom, hogy jelenléti ívet kell előkészítenem, ebédjegyeket kell csinálnom és hasonlók. Már persze csak akkor, ha nem akarok csütörtökön reggel kapkodni, amikor majd valakinek az eszébe jut mindez, és ugye Brünnhilde olyan ügyes az ilyesmiben, pár perc alatt összedobja.... Uhhh!! Sőt, arra sem árt rákérdeznem, hogy Madame Passziánsz rendelt-e legalább ásványvizet, mert ennyi embert azért csak nem kéne szomjanhalatni.

Nna, ez most jólesett. Teljesen lenyugodtam.


Más:

NYILATKOZAT

Alulirott, Brünnhilde (született jó régen, egy tahó kisvárosban), büntetőjogi felelősségem tudatában, teljes háziasszonyi öntudtatom birtokában, nagyon határozottan kijelentem, hogy nem Kuncze Gábor az a politikus, akinek a hangjától benedvesedik a bugyim. Sőt, egyáltalán, semmilyen politikus hangjára nem lucskosodok. Sőt, semmilyen médiaszemélyiség hangja nem tudja kiváltani belőlem a fenti reakciót.
Ez a tény nem akadályoz abban, hogy jó fejnek tartsam Kuncze Gábor urat.
Sőt, abban sem, hogy Kuncze Gábort jobb fejnek tartsam, mint Havas Henriket, akit egyáltalán nem tartok jó fejnek.
Sőt, abban sem, hogy kijelentsem: Kuncze Gábornak sokkal szebb hangja és nyilvánvalóan több esze is van, mint Havas Henriknek. Sőt, meg merem kockáztatni (fogadni persze azért nem mernék rá), hogy még nekem is több eszem van mint a fent említett, meglehetősen tahó és szexista műsorvezetőnek.
Kérem a fentiek szíves tudomásulvételét.

Kelt: Budapest, 2005. március 21.

Brünnhilde s.k.

:-) szépjónapot!
Máma kávészünetben az alábbi e-mailt küldtem el a www.semjentiltakozas.ingyenweb.hu-ra

"Én is szeretném a tiltakozásomat kifejezni, amiért a magyar Országgyűlés Emberi Jogi Bizottságának alelnöke kissebbségeket elítélő megjegyzést engedhet meg magának. Semjén úrnak azt jogát, hogy megvesse a homoszexuálisokat nem tagadom el, de mint ilyen beállítottságú ember, ő alakalmatlan arra, hogy a kissebbség érdekeit védő bizottság alelnöke legyen.
Az lenne a leghelyesebb, ha lemondana és átadná az alelnöki tisztséget
egy olyan személynek, aki valóban fontosnak tartja a kissebbségek érdekvédelmét és nem a társadalomból való kiszorításukat, hanem az érdekeik védelmét, a társadalommal való elfogadottságukat szeretné javítani.
Brünnhilde"
(természetesen a polgári nevemet írtam alá, kicsit hitelesebben hangzik, mint a világ legszebb és legokosabb valkürjének a neve)

Van egyébként ellen aláírásgyűjtés is, ha valaki úgy érzi, itt tiltakozhat a tiltakozás ellen, azaz kifejezheti az egyetértését Semjénnel.

Más:
nna, ez az, amire most nincs időm. menem kell dolgozni :-(

:-) Szépjóreggelt!
Valami hihetetlen gyorsan nő a Duna. Azon a peremen, ami a séta kezdetén még száraz volt, fél óra múlva már átbukott a víz és vékony kis erecskében csordogált bele egy keréknyomba.

:-)) Szépjóestét!
Máma nincsen blog; alvás van. Mégcsak nem is a szépségért alszom, hanem -nagy szavak, de mondhatom, hogy- az életemért. A nénim még mindig beteg, a jövő héten is mindennap két munkahelyen kell dolgoznom.
Mondjuk, ilyenkor nem vasalok, nem takarítok, most még főzni se tudok, mert a múlt héten nem voltam annyit otthon, hogy mertem volna hívni egy szerelőt. Két munkahely között van másfél-két órám hazaérni, kivinni a kutyát, beérni a másodállásba.
Uhh.
ALVÁS!! Most, azonnal!
Hogy is mondta a Lady a Három testőrben? "Akarom hogy aludjam!"
De lehet hogy nem is ő mondta?

:-)) Szépjóestét!!!
Az operaház fantomja pont azt nyújtotta, amit vártam tőle: könnyes csókjelenetek, pompás kosztümök, kis humor, naív horror, délceg pasik kezében szikrázó kardok (mind a kettő gyönyörű termetű, mind a kettő ugyanazt a nőt imádja, aki akár én is lehetnék ... ajhaj, de szép is lenne!), pompás díszletek, fáklyafény, technikai bravúrnak számító áttűnések, temetői fények..... nNa, itt álljunk meg egy szóra.
Illetve, tán inkább be kéne fogni a számat, mert azt hiszem be kell ismernem, hogy velem van a baj.
Dunsztom sincs se a vizuális kultúráról, se a közönségfilmek sikerének a titkáról.
Moziból kifelé jövet ugyanis mondtam a barátnőmnek, hogy az a temetői jelenet szerintem olyan volt, mintha a hátteret egy rajzfilmből emelték volna át. Mit mondott erre a barátnőm, na mit??
Hát azt, hogy neki pont az tetszett a legjobban, olyan sejtelmes volt, borzongató és valóságos. Mondom: va-ló-sá-gos!!
Napüffnekem.
Most erre mit mondjak? Kiesik a kezemből a toll (akarom mondani a klaviatúra), mélyen magamba nézek és rá kell jönnöm, hogy én bizony nagyon botcsinálta műkritikus vagyok.
Most mondjam, hogy ebben a filmben annyit zuhan és forog a kamera, hogy majdnem tengeribeteg lettem bele? Mondjam, hogy a hó nem szokott gőzölögni?
Azt már meg sem merem jegyezni, hogy a dolbidizsital bizony alkalmatlan az operafilmek akusztikájának valósághű visszaadására. Nem tudom ki volt az, aki kitalálta, hogy jó a hallgatónak ha úgy érzi magát mintha a zenekar közepén ülne. Pár tucat operaelőadást végighalgattam és mondhatom, hogy a hallgatónak az a jó, ha a zenekar előtt ül, és mindent maga előtt hall. A Fantomhoz ugyan illik, hogy ugyanabban az áriában hol magam előtt, hol magam mögött, hol jobb oldalon, hol baloldalon hallom (hisz azért fantom, hogy ne tudjam biztosan, hogy hol van), de gyakorlott koncertlátogatóként tudom, hogy a hegedűk és a csellók egymás mögött vannak és nem átlósan!
(nagyon zárójelben jegyzem meg, hogy a Bánk bán filmet az énekesek gyenge szinészi teljesítményén, a túl művésziesre sikeredett kameramozgáson és klipszerű vágáson kívül pont ez tette tönkre: Rost Andrea gyönyörű, fuvolahangú Melindája eltűnt a nagy dobidizsital térhangzásban, hátulról, valahonnan a vászon mögül sipogott csak).
Azért jó kis film volt a Fantom, romantikus, könnyes, majdnem úgy éreztem magam, mint harminc éve, amikor még Jean Maraisért drukkoltam, hogy utasítsa már vissza a királyné, nem fog sokáig bánkódni, majd én megvígasztalom ....
Ilyen is kell, nna.
És most legyen itt Christine virágárus kosztümje, csak hogy még jobban fájjon a szívem, amiért nem lehettem jelmeztervező:

:-)) Szépjónapot!

Tegnap elfelejtettem megköszönteni a kedvenc neveimet viselő férfiakat:
Boldog névnapot kívánok minden kedves Sándor, József és Benedek nevű ismerősömnek és olvasómnak, isten éltesse őket sokáig, fülük nőjön bokáig, túlórázzanak sokat, hordják nekem a meleget. Imádom őket!!


Más:
több mint két hónap után kaptam vissza az indexem, ennyi időbe került, amig a dokumentumkezelés című tárgyból beírták a jegyet. Most is csak 5 percig volt nálam, adtam le, bepöcsételik a szakmai gyakorlatot. Jövő héten újra jönni kell, mert a félév lezáratásához újra ki kell venni és visszaadni. Bánná a fene, de annyira a világ végére kell járnom az indexemmel, hogy már ebbe fáradok bele.

Mégmás:
tegnapelőtt a Katonában jártam, vetem jegyet a Koccanásra és az Ivanovra. Ha már ott voltam, elugrottam a Puskinba .... na mit nézek meg ma este???
Segítek:
romantikára vágyom....
felkavaró érzelmekre ....
szép ruhákra .....

Na??
Még segítsek?

zene ....

Na jó, inkább megmondom: Az Operaház fantomja van ma estére beütemezve.
A helyzet az, hogy nem adok nyolcezer forintot egy színházjegyért. tényleg, négy jegy árát nem fizetem ki azért, mert most éppen divat a mjüzikel. Tizedéért viszont megnézem moziban. Tényleg, nem smucigság ez, hanem csak ... hogy is mondjam csak ... szóval nem szeretek az éppen aktuális divatőrületért fizetni, pláne nem, ha csak a proccosság miatt szorozzák rá a felárat.
Szóval mozi.
Van ám bennem hajlam a romantikára, régen nagyon szerettem a királykisasszonyos - kardozós - lovagos - szerelmes filmeket. Régebben. Mostanában már nem annyira, de majd meglátjuk.

:-) Szépjóestét!

Máma olyan történt velem, ami még soha.

A patikus barátnémtól szoktam kapni kozmetikai mintákat: méregdrága francia arckrémek, lemosók pici zacskóban, díszes prospektusra ragasztva. Az arckrémek egy alkalomra elegendőek.
Nna.
Tegnap este gondoltam, hogy egy olyan nehéz nap után rámfér egy kis segítség, felkentem az egyik mintát. Azonnal el is aludtam.
ha nem teszem, talán észreveszem, hgoy bizsereg, vagy viszket, vagy valami, de aludtam mint a tej.
Reggel mosom az arcom: érdes, durva, mintha nem is az én bőröm lenne.
Nézek a tükörbe .... telyóisten! az arcom, a nyakam, a dekoltázsom egy merő pirosság, tele van apró hólyagokkal. Ahogy hozzáértem, azonnal viszketni, feszülni kezdett.
alaposan lemostam, körömvirágkrémmel bekentem.
Az irodában bolondokháza volt. Egyszerre telefonáltam, kerestem a neten és a saját irataink között valamint írtam alá az átvevőkönyvet. Közben az arcom feszül, ég, hozzáérni nem szabad, vakarni pláne nem, Cuppancs kisasszony cuppogtatta a fogát, áááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁááááááááááá!!!!!!!!!!
Mielőt sikítva fakadtam volna, kirohantam a patikába.
A József Attila utca és a Dorottya utca sarkán álló patika van a legközelebb, hát elrohantam oda. Beálltam a sorba, egy szemüveges fiatalemberhez kerültem. Jobb szerettem volna nőhöz fordulni, ő tán jobban megértené a problémám, de nem sikerült. Lélekben már fel is készültem az apró kis szemvillanásra, hgoy anyukám, félöreg vagy és félkövér, a nadrágod éle is csámpásra van vasalva, hát rajtad már nem sokat csúfít az a kis ragya....
De nem, a fiatalember figyelmesen meghallgatott, eltűnt egy ajtó mögött. Hamar visszatért, volt nála egy pohár víz és egy dobozka. Kivett belőle egy kalcium-ampullát, feltörte, beleöntöte a vízbe és ideadta, hogy igyam meg. Mondta, hogy milyen pezsgőtablettát vegyek, ami a legjobban felszívódik. Ellátott tanáccsal; hogyan tisztítsam a bőröm, mikor vegyek be újabb gyógyszert, mennyit várjak, ha nem múlik mikor menjek orvoshoz, igyak sok folyadékot, stb, stb. Nagyon kedves és megértő volt. Aztán, amin a legjobban meglepődtem, azt mondta, hogy az ampulla ingyen van, azért nem kell fizetni, elsősegélynek számított, csak a pezsgőtablettát számlázza.
Teljesen meghatódtam, meg is nyugodtam.
Az ampulla egyébként hatott, már egy óra múlva csökkent a viszketés. Az érdesség is múlik, a színem a főtt rák vöröséből kezd kismalac-rózsaszínbe fakulni.

Azért érdekes lény az ember: a legkisebb baja ha van, azonnal megszűnik a külvilág. Kit érdekel most Dávid Ibolya palament feloszlató javaslata, vagy Orbán Viktor tokaji üzletelése?
Engem most nem nagyon. Arra tudok csak koncentrálni, hogy semmiféleképpen ne nyúljak az arcomhoz, még öntudatlanul se vakarjam meg, még véletlenül se!!
A hírekben hallom, hogy a fidesz határozottan visszautasítja az Orbánt ért vádakat.
Hm.
Először a szadesz is megvédte Veklert, de a végén mégis le kellett mondania. Szerintem most még az elnökségből is ki fog szorulni.
Azt meg őszintén remélem, hogy az ÉS tudja bizonyítani is azt amit leírt, mert ha nem, akkor annak beláthatatlan következményei lesznek a sajtónkra is, meg a demokráciánkra is.
Most mennem kell dolgozni.
És nem vakarom az arcom.
nem nyúlok az arcomhoz.
nem vakarom.
nem nyúlok .....

:-)) Szépjóestét!
Panaszkodni akartam pedig, cudar fáradt vagyok, de délután olyat hallottam a hírekben, hogy szemem-szám tátva maradt: "oszlassa fel magát az Országgyűlés június 1-jével", mert "Az MSZP és a Fidesz politikai-közéleti ellentétei, a konszenzus és az együttműködés teljes hiánya ellehetetlenít mindenfajta érdemi döntést a Magyar Országgyűlésben, ellehetetleníti azokat a döntéseket, amelyek a nemzeti alapkérdésekről, hazánk fejlődéséről, a szükséges reformokról vagy a kétharmados törvények megalkotásáról szólnak". Mondja Dávid Ibolya ex-igazságügy miniszter.
Bátor.
(Dávid egy kemény politikus, mer kockáztatni. Ez már a Békejobbos kiugrási kisérleténél is megmutatkozott. Nekiveselkedett, gondosan felmérte a politikai környezetet és szép csendesen kisunnyogott a megállapodás mögül, hogy aztán önállóságát domborítva, de mégiscsak a fidesz farvizén küzdje be magát a parlamentbe.)
Most is valami hasonló történik, erőt gyűjt, felszívja magát, izmozik hogy milyen önálló, aztán meg ... Na, mi is fog történni?

Majd holnap megírom. Reggel hat óta talpon vagyok, összesen, ebédidővel együtt sem volt egy órányi pihenőm. Összezuhantam. Black out.

Tarararaaaammmmm!!!!
TarararaAAAaammMMMmm!!!!

Előadó megtalálva!
Ráér!
Szívesen el is jön!
Mundér becsülete megmentve, úgy adtam elő, mintha egy már megtervezett programra akarnánk még ezt pluszba rátenni. (Emiatt hívtuk össze az egész konferenciát, délutánra csak holmi kisegítő programokat szerveztünk, ha már vidékről összetrombitáljuk az embereket.)

A szerződést azért nem én kötöm vele, azt az ügyintéző csinálja.
Hanem, bolha pöcsén legyek pattanás, ha én itt felelősségteljes pozíciót mernék vállalni!

:-)) Szépjóestét!
Csudajót bringáztam!! Langyos a levegő, a nyers földillat éjjel le tudja győzni a benzinszagot, nincs forgalom, szinte az enyém a város. Hamarosan mindenféle rügyek meg virágok illatával is tele lesz a levegő, akkor még jobb lesz éjjel hazafelé bringázni.

Kevésbé derűs dolog ez a cikk. Ha Gyurcsány ünnepi beszéde rossz volt, csöpögően pátoszos, ostobán összerakott, nyálas szóhalmaz, akkor erre a cikkre alig találok megfelelően elítélő jelzőket. Csak néhány: taszító, aljas, kétszínű, rosszindulatú, bicskanyitogatóan szemtelen, kisstílű, tapló. Fel kéne lapoznom egy Demokratát vagy Magyar Nemzetet, hogy a legmegfelelőbb jelzőket kigyűjtsem.

ÁÁÁÁÁÁááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁááááááááá!!!!!!!!!
ááÁÁÁÁÁÁÁááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááááááááááá!!!!
Namégegyszer:
ÁÁÁÁÁÁááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁááááááááá!!!!!!!!!

Uhh.
Vagy két hete kezdtünk szervezni egy konferenciát. Én, mint szellemi segédmunkás, megkaptam a feladatot, hogy írjam meg és küldjem szét a meghívókat, gyüjtsem össze a jelentkezők létszámát, meg ha már annyira benne vagyok, írjak egy levelet dr. Szakértőnek, amiben felkérjük, hogy első napirendi pontként tartson egy előadást.
Mi derül ki máma? Na mi???
Dr. Szakértővel a kutya sem beszélt, fogalma sem volt róla, hogy lesz ez a konferencia, az időpont sem jó neki, egyáltalán nem ér rá aznap. És ez is csak azért derült ki, mert felhívtam a honorárium miatt.
És most én vagyok a hibás, mert miért írtam meg a levelet, mielőtt beszéltem volna vele személyesen.
Uhh, ilyenkor bezzeg nem gépíró vagyok, ilyenkor bezzeg tudnom kéne mindenről, amit az osztály 16 embere csinál, beszél, tárgyal.
A qurrva életbe, mert ha valaki azt mondja, hogy szervezzem meg azt a kibaszott konferenciát, akkor megszervezem! Termestül, előadóstul, résztvevőstül, pogácsástul, ásványvizestül, cakkom-pakk.
De azt mondták, hogy írjak meg két levelet!!! És ők szignálták, meg írták alá, nem én!
Nagy különbség, a rossebbe!
Uhh.

Általános, mindenkinek hasznos tanulságok:
ha valaha cégetek lesz, csak olyat alkalmazzatok, aki el tud küldeni egy e-mailt, aki tud használni egy nyomorult fejléces papírt, tehát nincs szüksége titkárnőnek, adminisztrátornak, gépírónak csúfolt szellemi segédmunkásra.
Felejtsétek el a mélyen hierarchizált szervezeteket. Ha van egy munka, azt adjátok oda egy embernek, és szó se lehet olyasmiről, hogy az egyik szervezi az előadót, a másik a termet, a harmadik meg a résztvevőket. Egy negyedik meg a szállást, hogy a fene enné meg, mind jobban keres mint én.
A horizontális szervezet azért is fontos, mert az ember alapvetően úgy van megkreálva, hogy a lehető legkevesebbet akarjon dolgozni, ezért hajlamos rá, hogy minden munkát továbbpaszoljon. Természetesen egy szinttel lejjeb. Ennek az a vége, hogy a munka érdemi részét a legrosszabbul fizetett és a legrosszabbul képzett ember fogja megcsinálni. És mint ez a mai eset is mutatja, a balhét is ő viszi el, ha valami nem jön össze.
A "legroszabbul képzettet" még megfejeli a "legkevesebb információval ellátott" jelző is, mert az ilyen hierarchikus rendszerek legfőbb jellemzője, hogy a ranglétrán visszafelé haladva csökken a dolgozók informáltsága. A pozició megtartásának legfontosabb eszköze ugyanis az információk hatáskörön belül tartása.

Tanulságok részemre:
sürgősen kell keresnem egy olyan munkát, ahol nem piszlicsáré gépelési munkákkal forgácsolják szét az időmet. Vagy ha igen, akkor azt is kérik számon és nem tesznek felelőssé olyasmiért, amivel nem is bíztak meg.

Elméletileg mától már az új departmenen kellett volna kezdenem, de az új osztálynak se híre, se hamva. Se szoba, se íróasztal, se számítógép, se aláírási jog, se iktatókönyv, se semmi. Pedig mától működnünk kéne.

Most pedig megyek másodállásba.
Legalább bringázok egy jót.

:-)) Szépjóestét!

Alig hiszem, hogy Magyarországon valaha is mondtak ennél rosszabb ünnepi beszédet. A rádióban hallgattam belőle részletet, a leglidércesebb irodalomórákat idézte fel bennem, amikor Borók tanár úr a legbutábbaknak adott instrukciókat, hogy "most egy kicsit halkabban .... ott több szenvedéllyel .... elgondolkozva, képzeld el, hogy most találod ki a szavakat.... "
Uhh, tényleg szörnyű volt a beszéd. Még akkor is, ha közben hallottam a fütyülést és teljesen világos volt, hogy a beszélő némi (némiii???? jó adag) pátosszal akar a füttyögők kedvében járni.
Aztán este -a munkahelyemen, a portásnál- megnéztem a tévén is. Érdekes, ott már nem hangzott olyan idegesítően. Ott már inkább úgy tünt, hogy Gyurcsány figyelt a hallgatóságára és a hangszíne változtatásával akart figyelmet ébreszteni maga iránt. Kicsit professzorosan és természetesen sikertelenül is, de ő figyelt az emberekre, még akkor is, ha azok nem figyeltek rá.
Mondjuk, ez a beszéd tartalmi értékét nem javítja, ennyi ostobaságot régen hordtak össze szónoki emelvényen.

Azért sajnálom, hogy így el lett rontva ez a szép ünnep. Meg azt is sajnálom, hogy az elkövetkezendő 30-40 évben minden miniszterelnök -akit nem Orbán Viktornak hívnak- hasonlóképpen ki lesz fütyülve és így belekényszerítve, hogy hülyeségeket beszéljen és csöpögjön a pátosztól.
Uhh, szép ünnepeknek nézünk elébe :-((

Más:
a tavasz egész biztos itt van.
Máma legyet láttam. Kettőt is. Uhh. Kellett nekem bemenni dolgozni.

Még más:
igaz lehet, hogy a passzív pihenés (magyarul: lustálkodás) csökkenti az intelligenciát. Olyan bambán nézek ki a fejemből, hogy borzasztó, alig bírok az agyamból kicsavarni egy értelmes mondatot. És álmos is vagyok. Nagyon álmos, úgyhogy nem is erőltetem a gondolkodást.

:-)) Szépjóestét!
Attól eltekintve, hogy négy és fél - öt órát gyalogoltam, a mai napot gyakorlatilag a növényi lét határán töltöttem: nyújtózkodtam a nap felé, táplálékot vettem magamhoz, békésen fotoszintetizáltam.
Semmit, de az égvilágon tényleg semmit nem tettem sem a környezetemért, sem a saját szellemi fejlődésemért.
És ez jól van így.

:-)) Szépjóestét!
Megnéztem a Millió dolláros bébit.

Nem is volt olyan rossz, na, megmondom az őszintét, a film jobb mint vártam. Szerelmi szál hálistennek nincs benne, túlzott erőszak se, vér is csak pár csepp, annyi csak, amennyi nélkülözhetetlen a történet meg- és átéléséhez, de ezeken kívül minden benne van, ami egy szép, szívbe markoló filmhez kell. Vannak benne hosszú hallgatások és rövid félmondatok, amik egy életre megpecsételik két ember barátságát. Van benne gondosan homályban tartott konfliktus, ami megakadályozza a főszereplőt abban, hogy teljes szépségében megmutathassa az emberiségnek azt a csodálatos jó szívét. Sőt, az alkotók még tanultak is a művészfilmekből, mert van benne jó sok narráció is. Van még a filmben nagy adag megtörhetetlen akarat, küzdeni tudás. Van benne amerikai álom és csomó szomorúság, mert ugye nem minden álom teljesülhet. Vagy ha igen, nem pont úgy, mint ahogy álmodtuk. Van még benne öreg ember, akinek az álma ugyan félbemaradt, de akinek a régi énéből még egyszer feltámad annyi, amennyi megvédi a gyengét. Még humor is van benne, meg bölcs megértés a minden közösségben meglévő, kabalaként működő "falubolondja" iránt. Szóval csomó jó dolog van a filmben, csak azért, hogy a végén kicsúcsosodjon a történet és az olvadt szívű macsó, miután legyőzte önmagát és megtette azt, ami szerinte -és a néző szerint is- az egyedül helyes cselekedet volt, magányosan, gyönyörű ellenfényben kisétáljon az éjszakába és soha többé ne kerüljön elő. Ebben is fejlődés mutatkozik, mert eddig jobbára a lenyugvó napba sétáltak bele a magányos hősök.
Szóval, ha valaki akar egy szép filmet látni aminek eutanázia a vége, nézze meg a Millió dolláros bébit. Inkább most ezt, mint később a Kétmillió dolláros bébit, vagy a Hárommillió dollárosat, vagy ugyanezt a történetet autóversenyzőre, sebészorvosra, súlyemelőre, operaénekesre, focistára vagy pilótára adaptálva.
A film egyébként profi munka, jók a képek, jók a szinészek, van ritmusa, a történet pereg, az alkotók nem engedik leülni.
Csak mintha már láttam volna valahol, legalábbis részleteket belőle, nem is pont ezekkel a színészekkel, de minden olyan ismerős benne.
(Még rejtély is van a filmben: honnan szedtek ezek fekete bőrű, NDK-s bokszolónőt?? Aki ezt megfejti, eljöhet velem moziba, sőt, még a filmet is ő választhatja ki.)

hahaha!!!Bruhhhaahaha!
A rádióban most nyilatkozza Valami Főgazda, hogy csak holnap reggel nyolckor tud az első konvoj hazaindulni, mert a gazdák egy része otthon van és készül az ünnepre!
na ja.
Könnyű így tüntetni, ha csak oda kell állítani a traktort (mondom: traktort, nem erőgépet, TRAKTORT!!), én meg otthon, a jó melegben tervezgetem, hogy mit és hogy csináljak, ha megjön a pénzem.
A fenébe, hogy mindig megtudok valamit, amit tökéletesen ki tud ábrándítani.

:-)) Lustálkodós-napozós-békekötős-kivonulós szépjónapot!!!
Máma teljes homeosztázis, "lustaság fél egészség" bizisten, szinte szégyellem magam a márciusi ifjak előtt, hogy az ő forradalmi ünnepüket igy átlustálkodom.
Délelőtt egy isteni, forró, csípős csülkös bableves a Rómain. Majd' egy órát ültünk ott a napon, mint a beteg csirkék, a székben elnyúlva pihegtünk. Visszafelé jövet másik félóra az egyik stégen, ringatott a Duna, már éppen a kesztyűmet akartam kispárna helyett a fejem alá tenni, el is aludtam volna. Mire hazaértünk, beborult, úgyhogy mackó módrjára brummogtam egy kicsit, az ajtófélfán megvakartam a hátam, kibújtam a kabátomból és bebújtam az ágyba.
Most ébredtem, olyan szép vagyok, hogy a napra lehet nézni de rám nem :-)))
Ma pedig át akartam ültetni a virágaim, de ebből már csak annyi lesz, hogy elbringázok a tecckóba és megveszem a cserepeket.
Este mozi, a barátnőm rábeszélt a millió dolláros bébire. Szerintem szerelmes Clint Eastwoodba, más okát el nem bírom képzelni, hogy valaki ezt a filmet annyira meg akarja nézni. Azért megpróbálok nyitottan álni a dologhoz, elvégre is nem biztos, hogy minden rossz, ami halivúdban készült. Láttam már én magyar filmet is rosszat, sőt, franciát is.

Más:
a világban, ha nem az én tyúxaros kis életecskémet nézzük, azért zajlik az élet:
A legfontosabb, hogy ma az agrártárca és a demonstráló gazdák képviselői aláírták a megállapodást a kormány parlamenti üléstermében. Komment: naná hogy aláírták, itt a tavasz, kezdődik a munka a földeken. Nagyon sajnálom, hogy ennyire átpolitizálódott ez a demonstráció, mert bizony tényleg kéne egy talpraesett, rámenős gazda-érdekképviselet ebben az országban. De úgy látszik, hogy itt nem a civilek szerveződnek és esetleg később alakulnak át párttá, hanem fordítva: a pártok mintegy kiszervezik a civilkedést, ha jól emlékszem, ezt hívják "outsourcing"-nak.
Mégmás:
szép új honlapja van a fidesznek. Már nem csak a frakció és a polgári szövetség felé van elágazás, hanem az eu-képviselőcsoport is külön oldalt kapott.

:-)) Szépjóestét!
Megnéztem a Krétakör Színház Nézőművészeti Főiskolaját.
:-DD Régen nevettem ennyit. :-DD
Általában elég rosszul viselem, ha valakik valahol egyfolytában röhögtetni akarnak, ezért nem nézek például kabarét vagy halivúdi vígjátékokat.
De ez a darab egész más tészta, valami hihetetlen jó ritmusban összerendezett paródia. Talán csak az utolsó negyedóra volt már túl sok, de az is lehet, hogy addigra elfáradtam. Addig viszont félpercenként visítottam a röhögéstől, tán még fetrengtem is volna, ha lett volna elég hely az ilyesmihez.
Egyébként már az is jellemző, hogy pont az a Krétakör Színház talál ki ilyen címet, aki az előadásaiban a legközelebb engedi a színészekhez a nézőket, sőt, meri összekeverni a szinpadot és a nézőteret.
Megéri megnézni, ezért az előadásért 192 bónuszpont jár :-))))



Nagyon más:
tudja valaki, hogy ki és mikor kezdte a traktorokat erőgépeknek nevezni?
Pár napja egyebet sem olvasok és hallok, minthogy az erőgépek elindulnak, az erőgépek a félpályás útlezárást néhány percre egész pályás ..... bla-bla-bla-bla.
De tök komolyan: egy traktor mióta erőgép??? Sőt, akár ezer traktor is, mióta erőgépek?!
Egyrészt kikérem magamnak, hogy ilyen módon manipuláljanak és/vagy próbáljanak hülyének nézni, másrészt meg az újságírók és a hírszerkesztők ugyan kapjanak már a fejükhöz!


Mégmás:
most három napig úgy fekszem le, hogy előtte nem kell beállítani a vekkert :-))))))
WoOwWWWww!!
halidéj!!!!!!!

:-)) Tavasz van!!
Tényleg!
Ha valakit nem győz meg a kergetőző madarak vagy az életnedvet izzadó fatörzsek, látványa, aki nem vette még észre, hogy a bodza rügyei duzzadnak, esetleg nem jár olyan kertben, ahol a krókuszok éppen most kezdik kidugni a bimbóikat, nos, az urbánusoknak is küld jelet a tavasz: máma láttam egy kabrijót, sötétkéket, messzire hallatszóan bömbölt belőle a zene és egy magát nagyon jóképűnek gondoló pasas könyökölt ki belőle, talpig napszemüvegben. Lassan hajtott, hogy sokan lássák.

Más:
kitaláltam, hogy ha már négynapos ünnep, jöjjön fel a húgom. Szervezek egy kis színházat, természettudományi múzeumot, a szép vonattal elmegyünk Esztergomba, Bazilika, a túlparton eszünk egy knédlit, az idén utóljára iszunk pár bögre forralt bort, ilyesmi.
Nna, hát ember szervez ..... szegény huginak hétfőn dolgoznia kell.
Nagyon szerettem volna pedig egy kis intellektuális élményhez juttatni, de ez most nem jött össze.
Majd húsvétkor.

Más:
este halgattam Ungár Klárát a Klubrádióban (a link a tűsarok.org-ra visz, érdemes elolvasni Sisso írását és Ungár belinkelt ÉS-es írását is).
A beszélgetés alapján a tegnap esti feltételezésem második részét látom beigazolódni: Ungár a politikai karrierjét akarja kicsit megtámogatni.
Így ugyan picit savanyúbb, kicsit keserűbb is, de még mindig az enyém. Nézzük, mit tud kihozni magából.

Nno, hát egy negyed tábla keserűcsoki után már nem is olyan keserves a világ. Holnap egy új nap, majd lesz valahogy. A keserűcsokival vigyázni kell, nem szabad egy egész táblával befalni belőle.

Ráadásul sikerélményem is van: ha már úgyis belebüdösödött a kezem a gumikesztyűbe, lepucoltam a zuhanyfülkéről a vízkövet. Csillog-villog :-))
Jó szívvel merem ajánlani, hogy az esti zuhanyozás után mindenki szerelje le a ronda, elvízkövesedett gégecsövet és a zuhanyrózsát, szépen összegöngyölve tegye bele egy nagyobb tálba és öntse fel annyi 5%-os ecetoldattal, amennyi bőven ellepi. (a séf ecetek 10. illetve 20 százalékosak, tehát kétszeresére vagy négyszeresére kell hígítani. Cirka, nem kell méricskélni.) Reggelre vadiúj, csillogó gégecsöve lesz és az ecet nem károsítja a krómözást, nem úgy, mint a sósavas vízkőoldók.

:-( Szépjóestét!
Ember tervez .... aztán jól pofára esik.
Azt hittem, hogy majd rákötöm a tűzhelyet a flexicsőre (istenkém, csináltam már párszor, villáskulcs kell hozzá, minden alkalommal egy új, 12 ft-ba kerülő spéci tömítőgyűrű meg jó sűrűre vert, fogkrémből készült hab, amivel ellenőrízni lehet hogy szivárog-e) és majd ünnepek után hívok hozzá egy szerelőt, aki lepöcsételi a jótállást.
Hát kérem, akkora dugóval van lezárva a tűzhely jobb oldala -ahova nekem kötni kéne- mint ide Lacháza. Nincs az a tökös csaj, aki csőfogó nélkül le tudná szerelni. A másik oldalon, ott bezzeg egy sima kis műanyag kupak van. A döntés az enyém: ideiglenesen beállítom a tűzhelyet keresztben, vagy hagyom a fenébe és majd a jövő héten beállítja egy szerelő. Merthogy azt az ünnepek alatt aligha kapok, hogy a fene enné meg. Majdnem két hétig főtt étel nélkül azért elég húzós lesz, hacsak nem csinálok az ünnepek alatt egy léböjtkúrát.

Nno, ez is megvan.
Időnként már csak azért érdemes szétszedni egy konyhapultot, mert a töméntelen mennyiségű koszon kívül egy csomó érdekes és értékes dolog is előkerül:
- 1 db kés
- 3 db kiskanál
- a legjobb és már elsiratott zöldséghámozóm
- 1 db zsákvarrótű
- 1 db behívó, tüdőszűrésre, tavalyelőtti
- 1 db karácsonyi képeslap
- 2 db gombostű
- 1 db bicska.

Amúgy azt igérték, hogy dél és öt óra között hozzák. Most hozták, négykor, amiben csak az a baj, hogy rohantam haza és nem vásároltam be. Most pedig anyira szeretnék főzni, póréhagymalevest, pecsenyét velesült krumplival, utána friss, valódi kávét és nem ezt a könnyűszerkezetes nesszizét.
A hozzávalók közül egyedül kávé van itthon, krumpli és egy kis darab márványsajt. Se póréhagyma, se petrezselyem, se pecsenyének való. Kénytelen leszek valami alternatív megoldást kitalálni.
A konyha viszont határozottan szellősebb lett, hogy egy keskenyebb tűzhely van benne. igaz, ezt csak én érzem így, és én is csak pár napig, utána majd megszokom a látványt.

:-)) Szépjóesét!
Két lehetőségem van:
vagy most hozzáfogok és kb. hajnali két órára rendbe szedem a konyhát az új gáztűzhely fogadásához, vagy most lefekszem és hajnalban két óra felé felkelek hogy rendbe szedjem a ko.......
Szerintem most lefekszem.
A hétvégén viszont csak főzni fogok, szépítkezni, kirándulni és színházba menni. Ez most biztos.
Jóéjt :-))

:-)) Szépjóestét!
Csak nem úszom meg, hogy ne beszéljek a közéletet felkavaró "meleghullámról".
De most tényleg; nincs jobb dolgunk, mint embertársaink szekszuális irányultságát boncolgatni?
Jó, Semjén Zsoltnak kevés ennél ostobább mondat csúszott ki a száján (volt pedig neki néhány), de istenkém, hát ő ilyen. A társadalom önvédelmi reflexe persze működik, az értelmiség értelmesebbik fele azonnal tiltakozik. Az már a demokráciánk gyengeségét mutatja, hogy egy ilyen kijelentés után Semjén még mindig a Parlament Emberi Jogi Bizottságának elnöke lehet. Szíve joga homofóbnak lenni, de akkor tán legyen elnöke egy másik szervezetnek, amelyiknek nem dolga a kissebbségben és hátrányos megkülönböztetésben élők érdekeit figyelembevéve tevékenykedni.
A melegek ügye persze "meleg" téma, pillanatok alatt felforralja az indulatokat. Egyébként alig értem, hgoy miért. Annyira kevesen vannak, annyira szűk közösséget alkotnak és ráadásul annyira a hálószobára meg pár mulatóra korlátozódik az ő "másságuk", hogy az átlagember alig találkozik meleggel, ha meg mégis, fogalma sincs róla. Mert miért is lenne? Az emberekről alkotott véleményünket csomó dolog befolyásolja: hogy kivel szeretünk együtt dolgozni és kivel nem, ki tapos a lábunkra a buszon és ki nem, ki enged be a belső sávba és ki nem, ki milyen pontosan méri ki a parizerünket vagy az almánkat. Ezek a dolgok mind-mind befolyásolják az emberekről alkotott véleményünket. na de hogy ki mit csinál a az ágyban? Az legfeljebb csak akkor befolyásol, ha valakivel nagyon jó volt vagy nagyon rossz, de azt meg úgysem tudhatjuk, hisz a melegek nem a heterok közül választanak maguknak partnert.
Ez itt fent kicsit bő lére sikeredett, azt akarom nyökögni, hogy az évi egy melegfelvonuláson kívül alig van alkalom, amikor egy emberrel kifejezetten mint homoszexuálissal találkozunk. Minden más alkalommal fodrász, munkatárs, szomszéd és egyéb minőségében van vele dolgunk, ott meg ugye nem számít a szexus. Szóval nem értem, hogy az emberek miért félnek a melegektől.
Azt meg pláne nem értem, hogy bizonyos emberek miért kapnak epeömlést, ha a melegek házasságát hozza valaki szóba.
A házasság az két ember érzelmi kapcsolatán alapuló, (szerencsés esetben) egy életre szóló, önként vállalt közösség, sőt, szövetség. Az érzelmi mellett gazdasági kapcsolat is fontos, "a család a társadalom legkisebb egysége", sőt, "a fogyasztás helye".
Természetesen az utódnemzés és az utódok felnevelésének a helye is a család, de aki egy icipicit is olvasott már a család kialakulásának történetéről, az tudja, hogy a gyermekeket nem csak páros családban lehet felnevelni. Bizony, a történet úgy kezdődött, hogy az emberek hordákban éltek, a gyermekek származását elsősorban az anyjuk után tartották nyilván, már ha egyáltalán. A gyerekek egy csapatban, általában az idősebb, egyéb munkára már alkalmatlan hordatagok felügyelete alatt nevelkedtek. Csak fokozatosan, a magántulajdon fejlődésével alakult ki az apai leszármazás és a páros család. Az a páros család, aminek köszönhetően a nők még mái napig sem házasságot kötnek hanem férjhez adják őket és amely monogám család intézményének köszönhetően találták fel például az erényövet. De ezt most hagyjuk, nem feminista köröket akarok futni, hanem a család gyermeknevelő funkcióját boncolgatni. Visszatérve a páros családhoz ami gyakran nem is volt páros, mert több generáció élt együtt, a nagycsalád gyermekei bizony együtt nevelkedtek. Mái napig is vannak kulturák és szociológiailag jól megkülönböztethő rétegek, ahol a gyermekek nem egy apa és egy anya, hanem egy csomó nagynéni, nagybácsi, unokatestvér, nagyszülő és egyéb családtag felügyelete alatt nevelkednek. Még az is lehet, hogy nekik van boldogabb gyerekkoruk, de most ebbe se mennék bele.
Visszatérve a melegek házasságára: két ember együttélése, amennyiben érzelmi és anyagi közösséget jelent, jogilag bizony házasság kell hogy legyen. Nagyon sok jogi vonzata van ugyanis a házasságötésnek: a házastársak örökölhetnek egymás után, ha gyermekük van, akkor az egyik házastárs halála után a szülői felügyeleti jogot a másik házastárs gyakorolhatja (najó, ez itt nagyon le van egszerűsítve), sőt, a büntetőjogban is más elbírálás alá esnek a házastársak, például senki nem kötelezhető arra, hogy családtagjára nézve terhelő vallomást tegyen. A bérleti jogokról, üzleti vállalkozásról és válás esetén elkerülhetetlen vagyonmegosztásról már nem is beszélek. Akik együtt élnek, azokat ezek a jogok egyaránt meg kell hogy illessék, tekintet nélkül arra, hogy milyen neműek.
Mert ha nem, akkor bizony diszkriminálunk: különbséget teszünk szeretet és szeretet, összetartozás érzése és összetartozás érzése, örökösödési jog és örökösödési jog között. Ezek a fogalmak ugyanazt jelentik a heteroszexuális vagy a homoszexuális kapcsolatban élők számára egyaránt.
Olyan elcsépelt dolgokkal meg már nem is jövök, hogy az Isten és a törvény előtt minden ember egyenlő. A heterok nem egyenlőbbek! Minden ember egyenlő!
Ez ennyire egyszerű.
Az már más lapra tartozik, hogy a társadalom prüd és sok száz évnyi homofóbia után nem bírja egyszerre lenyelni a melegek házasságának engedélyezését. Én a melegek helyében így, szó szerint nem is követelném. Megelégednék azzal, hogy egy közjegyző előtt kötött szerződésben megkapnám ugyanazokat a jogokat, mint amik a házastársakat megilletik. Egyelőre legyen elég ennyi, majd ha Mancikának a bérszámfejtésből lesz más dolga is, mint azon borzongani, hogy akkor most a buzi Józsi uszályos, fehér menyasszonyi ruhában vagy frakkban esküszik-e, szóval majd pár év múlva újra elő lehet venni a témát és házasságnak nevezni azt, ami most legyen mondjuk életközösségi szerződés. Amibe bizony beletartozik a házastárs gyermeke az örökbefogadásának lehetősége is. Ha meg a házastárs gyeremkét, akkor bizony idegen gyermeket is lehessen örökbefogadni, már ha a pár alkalmas erre. Szeretetteli környezetben, érzelmi és anyagi biztonságban pedig miért ne lenne alkalmas?

De nincs még vége, a helyzet "melegszik".
Nem tudom, hogy Ungár Klára mennyire tudatosan vállalta fel ezt a helyzetet, nem tudom, hogy a társadalom szemének nyitogatásában akar-e segíteni, esetleg csak a politikai karrierjének akar egy kis lendületet adni. Bármelyik lehetséges, az ő személyisége arra is alkalmas, hogy lehántson egy réteget a prüdériánkból, de arra is, a népszerűségi indexét megdobja pár ponttal. igaziból jobb szeretném, ha az első feltevésem lenne igaz. Tényleg óriási ellenállás van a társadalomban, Ungár Klára meg elég szimpatikus ahhoz, hogy ezt a kemény ellenszenvet picit gyengítse. Ráadásul tökös csaj is (bocs, ez itt nem egy morbid hasonlat, magamat is a tökös csajok közé sorolom, mondhatnám úgy is, hogy van vér a pucánkban), nem fakad sírva, ha néhány újságcikkben lebuzizzák.
Szóval, ha ki akar állni, akkor álljon ki, én neki drukkolok.
Hanem, attól a kereskedelmi tévés magatartástól, hogy egy szenzációsnak igérkező riportot egy héttel a sugárzás előtt kiszivárogtatok, hánynom kell. Ungár egy szimpatikus nő, nem tudom ki fogja kérdezni, de egy vadbarommal nyilván nem állna szóba. Szóval, abból a riportból elég sok jó dolog kijöhet....ne, ha a nyavalyás tévé pár százalék nézettségért nem korbácsolná fel az indulatokat már napokkal a műsor előtt. Mire adásba kerül, az összes homofób faszkalap be van izzítva, minden újság tele van a fényképekkel, az internetes fórumokon meg a találgatás, hogy ki lehet a partnere. Előre bemocskolják a riportot.
Tényleg undorító. Ha hagynák lemenni, ha engednék, hogy a riportalany és a riporter értelmes párbeszéde és személyisége adja meg az első élményt, akkor az ügynek is használnának, sőt, egy jól időzített ismétléssel a nézettségüket is megdobhatnák.
De ez a kiszivárogtatós üzletpolitika, ez nagyon gusztustalan.
Pont annyira csesznye, mint Terry Blackfenyegetőzése, hogy listán teszi közé a szerinte meleg politikusok névsorát. Egyrészt, az ellenőrízetlen forrású, szedett-vedett listákkal mostanéban Dunát lehet rekeszteni, másrészt meg, ez közönséges zsarolás. Ahogy nem érdekel Terry Black nemi élete, úgy nem érdekel a képviselőké se. (na jó, van egy, akié érdekelne, de az is a gyakorlatban, nem egy újságcikkből. Az az egy, az nyamm-nyamm, fincsi férfihusi lehet.)

Semjén Zsoltnak viszont tényleg le kéne mondani az Emberi Jogi Bizottság elnökségéről. Maradjon a Parlamentben, de ne legyen azon a poszton ahol most van, mert alkalmatlan rá.

Én meg alkalmatlan vagyok az írásra, sőt, még a helyesírási hibáim kijavítására is. Cirka két percem van arra, hogy elérjek az ágyig és bekússzak a paplan alá. Ha nem, képes leszek a galéria lépcsőjén elaludni.

:-) Szépjóestét!
A barátnőm rájött, hogy szeret velem moziba járni; most azért nyüstöl, hogy egyszer nézzünk meg valami jó vígjátékot is.
HháÁÁáátt.... nézegetem ezt az új Tímár Péter filmet. Most mit mondjak? Mondjam, hogy nincs kedvem olyan filmet megnézni, aminek a plakátján Hernádi Judit tágra nyitja a szemét, Bajor Imre pofát vág, Gálvölgyi meg ájtatoskodva öszeilleszti a két tenyerét? Ha ezt bevallom, akkor azt fogják rám mondani, hogy előítéletes vagyok. Ha még azt is hozzáteszem, hogy Gankszta Zoli bőrmellénykéből kivillanó mellbimbója sem hoz különösebben tűzbe, akkor még olyan is lesz, aki lefrigidtehenez.
És valószínűleg mindenkinek igaza is lesz.
Azért, ha valaki látta a filmet és tetszett neki, írja meg legyen szíves. Egyik legjobb tulajdonságom, hogy le tudom küzdeni az előítéleteim.

Most meló van. Munkakedv az persze nincs, de az engem nem szokott akadályozni a munkavégzésben.

Újabb legendateremtési akció indul, ezúttal egy ex elhárító asszisztálásával. Végül is, vannak elegen, akik a Cijon bölcseinek a jegyzőkönyveiből szerzik az ötleteket, nekik is kell némi emésztenivalót adni. Mindez persze csak arra jó, hogy az ostobább honfitársaink (bocsánat, tényleg bocsánat) rácsapjanak mint tyúk a meleg takonyra. Meg persze arra is jó, hogy addig se a valódi problémákkal foglalkozzunk.
Undorodom.

Ráadásul a cérna is elszakadt ma, de erről majd este.
Kávészünet vége.

:-)) Szépjóestét!
Ma döbbenetes felismerésben volt részem: rá kellett jönnöm, hogy elfelejtettem hatványkitevőkkel számolni. Mire (egy bukás után) jelesre átküzdöttem magam az elektrotechnika vizsgán, teljesen profi módom osztottam-szoroztam megákkal, gigákkal, kilókkal, nanokkal, mikrokkal. Kifejezetten élveztem, hogy milliós meg milliomodos számokat -amiket jószerivel még kimondani sem tudok- úgy szoroztam össze, hogy két-három jegyű számok szorzására meg hatványkitevők összeadására-kivonására egyszerűsítettem.
Most meg, videofájlok méreteit és a tömörítési arányait kellett volna kiszámolni, én meg csak néztem ki a fejemből és belekeveredtem a rengeteg kiloherzbe meg megabájtba. Szerintem egyetlen számítási feladatom se lett jó. Namindegy, legfeljebb UV.
Micsoda pocsékolás ez az emberi aggyal és energiával, hogy beseggeltetnek velünk egy csomó dolgot, amit később nem használunk és el is felejtünk.
A hatványokkal való számítást viszont fel kell elevenítenem, még parasztvakításnak sem utolsó ha az ember fejben tud milliárdokkal számolni. Sőt, egy időben még negáltokkal is tudtam fejben szorozni, az meg aztán, ha valaki fejből löki mondjuk 9900 ft 98%-át, hát azelőtt hasraesnek az emberek. Mire ők bepöntyögik a kalkulátorba, én már ki is mondom, jó móka bezsebelni a hökkent pillantásokat :-)))
Azért remélem sikerült a multimédia vizsga, kár lenne a számításokon annyi pontot veszíteni, hogy ne görbüljön az a jegy.

Más:
Lehet hogy álmos vagyok, vagy másfelé jár az agyam, de nem bírok szabadulni a gondolattól, hogy a akirálynőtmegölninemkellfélneketekjóleszénnemellenzem.

Mégmás:
már vackolódtunk be a terembe, éppen kikapcsolni készültem, amikor csörögött a mobilom. Madame Passziánsz kérdezte a jelszavam, mert keres valamit, ami "az én gépemen van".
De most tényleg. Már egy éve, hogy mindenki mindent a közös tárterületre ment, amit mindnyájan látunk. Pont azért, hogy ha valamit keresni kell, kijavítani, kiegészíteni, újranyomtatni vagy bármi más, akkor ne kellessen jelszavak után rohangálni meg gépeket feltörni. Ezt már mindenki tudja, csak éppen a három titkárnő közül kettő nem. Az egyiknek hétmodulos, a másiknak négymodulos ecédéel vizsgája van. Már ott tartok, hogy nem is a kolléganőkre haragszom, hanem arra a vizsgáztatóra, aki ilyeneknek megadja a végbizonyítványt.

Ennyi mára.
Remélem nem fogok a kettő harmincvalahanyadik hatványaival álmodni.

:-)) Szépjóreggelt!
Mindent meg lehet oldani; amig áram van, minden van.
Előkotortam a fiók mélyéről az albérleti időkből maradt arasznyi kis zseb-merülőforralót és így nesszkávézom, sőt, teázni is tudok. Most nincs időm bővebben kifejteni, legyen elég annyi, hogy nincsenek kellemes élményeim a merülőforralóról, nem is tudom miért tatottam meg. Biztos nem azért, mert még a börtönbe is bevihető.

Lám, lám, miket tud meg az ember, ha egy kicsit túrja az internetet! :-)))

Nno, kinek-kinek jó munkát, kellemes fodrászoltatást, boldog nőnapot!
Nekem meg kávémérgezés-mentes, sikeres vizsganapot és munkaestét!

Uhh.
A felemás cipőben hazajövést túléltem.
Tűzhely nincs. Csütörtökön lesz, pénteken tudják kiszállítani.
Kibírom, bár még egy teát sem tudok főzni. Mondjuk, az az előnye megvan, hgoy legalább tisztességesen ki tudom takarítani a tűzhely helyét. Iszonyú, hogy mi be tud folyni a bútor meg a tűzhely közé, hátul a csempére. Főzni se lesz időm, lebetegedett a nénim, aki segíteni szokott. A héten minden nap másfél műszakot kell lehúznom, azt hiszem, teljesen ki fogok purcanni. Ráadásul holnap multimédia vizsga.
Pár napig lehet csak nyögni járok a blogra, meg magamat sajnálni. Jjjajj.

Más:
érdemes elolvasni Eörsi szempontjából is azt, ami Kolozsvárott történt. Két dolog jár az eszemben: az egyik, hogy tényleg nem lett volna szabad belehajszolni az országot a kettős állampolgárságról szóló népszavazásba. A másik, hogy nem lenne szabad exportálnunk sem a megosztottságunkat, sem a "módszereinket". Jól kinézünk, ha Erdélyben és Kárpátalján is előkerülnek a sípok, paradicsomok, összetépődnek a koszorúk.

Tömzsi, nagyseggű nő, felemás cipőben.

Bizisten.
Van két pár teljesen egyforma fazonú cipőm, az egyik fekete, a másik sötétbarna. Ha nagyritkán jó felépítésű, jó minőségű cipőre akadok, gyakran veszek belőle két vagy akár több párat is.
Illetve, vettem, eddig.
Dunsztom sincs hogy történt, a bal lábamon barna, a jobb lábamon fekete cipő van.
Hogy fogok én így hazamenni??

Tarararaaaammmmmm!!!!!
TarararaaAAaamMMMMMMMMm!!!!!
Megvan a külgazdaságtan vizsgám!!!
Tarararaaaammmmmm!!!!!
TarararaaAAaamMMMMMMMMm!!!!!

Ez lesz az első tankönyv, amit a sikeres vizsga után miszlikbe szaggatok és kidobok. Minden jegzetet, könyvet mindig -hátha kell még valamikor alapon- elteszek, de ezt most úgy kikukázom, mint a szél!

A francba vele!
MEEGVAAANNNNN!!!

:-) Szépjónapot!
Ma hallgattam a VAÚ-t, benne Szegvári Katalin levelét. Már akkor sem tetszett, amikor először hallottam, ostoba vagdalkozásnak éreztem, ami ráadásul hiteltelenné is vált azzal, hogy az emancipált okos újságírónő, akit az akkori rendszer azért mégiscsak a tenyerén hordozott, egyszercsak elsírja a gyámoltalan, egyedülálló fiatalasszony panaszát, közben olyan vaskos otrombaságokat vág egy ember fejéhez, amiket a feleségének a nagyapja követett el. Szóval Szegvári jobban járt volna, ha válaszképpen kikéri az anyagát a levéltárból, beszkenneli és felrakja egy ingyenes honlapra. A mennybe ment volna, ha láthatóvá teszi, hogy tényleg nem mártott be senkit.
Undorodom már ettől az egésztől. Nyilatkozott Kövér is, aki szerint nem szabad a titkosszolgálatokat tönkretennünk azzal, hogy megingatjuk a jelenlegi titkosszolgáknak a CÉG-be vetett bizalmát. Ki lesz az a hülye, aki ügynöknek áll olynakor, amikor egy idióta politikus miatt bármikor lebukhat?
Szóval, a helyzet az, hogy a fidesz nagyon nem akarja, hogy nyilvánosságra kerüljenek a besúgók nevei, azon igyekeznek, hogy összemossák az elhárítást a besúgással. Gusztustalan egy ügy ez, az kétségtelen. Már Martinovicsék óta rakódnak egymásra a különféle korok árulóinak a rétegei és eddig még mindenki megúszta. A nyilasoknak besúgók simán válthattak, súgtak Rákosinak, aztán súgtak Kádárnak. A leszármazottaik meg majd súgnak másoknak. Már vannak erre utaló jelek. Készülnek a listák boltokról, ahol nem ajánlatos vásárolni. Készülnek a szinte térinformatikai pontosságú térképek a szavazási hajlandóságról és a pártszimpátiákról, ebből lehet tudni, hogy hol kell erősíteni a meggyőzőmunkát.
Undormány ez az egész.
Egyébként a VAÚ honlapja nem jön be.

Nna, mennem kell dolgozni. Lehet ezért vagyok ilyen borúlátó?

:-) Szépjóestét!
Nagyon szép filmet láttam, a Belső tengert. Oszkárt nyert, ha nem francia-spanyol film, meg se néztem volna, de a spanyol filmekkel nagyon jó tapasztalataim voltak, így hát ráálltam. Nem egy vidám darab, egy olyan férfiről szól aki fiatalon, egy elvétett fejes miatt nyaktól lefelé lebénult. Igaziból nem is róla szól a film, hanem a körülötte élőkről, azokról, akik kötődnek hozzá, megkedvelik és segítik vagy nem segítik az eutanáziáért folytatott harcában (húú, de rossz mondat ez, de hogy lehet kifejezni, ha valaki el akar érni valamit, amit mások ilyen-olyan indokkal megtagadnak tőle? Egyfajta harc, szelidebb vagy erőszakosabb, de mégiscsak küzdelem.) Gyönyörű a film, három dimenzióban, a jelenben, az emlékekben és az álmokban játszódik. A rendező éppencsak megúszta, hogy egyes képek ne legyenek giccsesek, de hálistennek nem megríkatni, hanem elgondolkodtatni akarja a nézőt. Sikerül neki, nagyon megindító a film.


A mai napot gyakrolatilag végigaludtam. Úgy látszik, vagy dolgozom, vagy kirándulok, vagy alszom. Délután nagyon jólesett gömbölyödni egyet, kitakarítva ugyan nem lett, a tűzhelyet sem szereltem ki, sőt, mégcsak nem is főztem semmi jobbat, de legalább pihent vagyok.
Ja, még olvasgattam is:
M.T. a 168órában majdnem tökéletesen leírta a véleméynem, amit a gazdatüntetésről gondolok. Annyival egészíteném ki, hogy a gazdáknak most kéne abbahagyni, amig végképp nem fordul ellenüök a közvélemény. Nem vitatom el a jogukat a demonstrációtól, sőt, nekem még tetszik is, hogy ilyen összefogásra képesek, de mostmár nagyon kilóg a lóláb. azzal, hogy még március 15-én is a Kossuth téren akarnak lenni, nagoyn kimutatták, hogy igaziból nem is akarnak egyezkedni.
Az ÉS-ben van egy nagyon jó írás arról, hogy a tudatunk melyik kis szegletéből indulnak ki ezek a demonstrációk és hogy miért értünk velük egyet vagy utasítjuk el. A cikk nem konkrétan erről szól, hanem a tulajdonhoz, a gyarapodáshoz, az elosztáshoz és az újraelosztáshoz való viszonyunkról, de a gazdák most éppen ez utóbbiba, az újraelosztásba akarnak beleszólni. "- A szigetként működő jóléti állam logikájába jól illeszkedett a magas adószint, a rohamosan növekvő állami újraelosztás. Ha viszont nincs korlátja az áruk, a tőke és az emberek országok, sőt földrészek közötti áramlásának, akkor a nemzeti kormányok versenyképességi megfontolásból kénytelenek az alacsonyabb adó és alacsonyabb juttatási szint alternatíváját részesíteni előnyben - bármennyire fáj is a szívük az elesettekért, bármennyire indokoltnak, jogosnak vagy ígéretesnek gondolnak is különféle állami finanszírozású programokat."
vagy: "A pénzügyi kategóriákban való gondolkodás csököttsége eredményezte vakságunkat, nevezetesen azt, hogy a gazdasági átalakulást csupán politikai-hatalmi kérdésként fogtuk fel, s azt feltételeztük, hogy a gazdaságpolitika formálói tudják, mit kellene tenni, és csak érdekből, politikai kényszerből nem teszik azt, ami kívánatos lenne. "
A szerzők optimisták: "Szerencsére ma a szükséges műtét súlyosságának mértéke kisebb, mint az 1990-es lett volna. Ma a deficit és az újraelosztás mérséklésének határozott és hihető programja és annak első - nem csupán kreatív könyvelésen és pénzügyi trükkökön alapuló - lépései elindíthatnak a jó úton. A maastrichti szintre (GDP-arányos 3 százalékos deficit) 2-3 év alatt 3-4 százalékos reál növekedéssel, a szabadon eldönthető (diszkrecionális kiadásoktól) osztogatási tételektől való tartózkodással, azaz csupán a kiadási automatizmusok figyelembevételével is el lehet érni. Ha azt mondjuk, hogy az évek óta újratermelődő hiány éves mértéke - a GDP százalékában - mintegy 6 százalékos, akkor aritmetikai értelemben egy kétéves programban "csupán" 3-4 százalékos kiadáscsökkentésről és 1-2 százalékos bevételnövelésről beszélünk. "
Szóval, valahogy ezeket a mondatokat kéne emberi nyelvre lefordítani a gazdáknak (meg a pedagógusoknak, vasutasoknak, közalkalmazottaknak, nyugdíjasoknak, fészekrakóknak, ösztöndíjasoknak, egyszóval mindenkinek, akik várnak valamit az államtól és abban a helyzetben vannak, hogy követelhetnek.)

Nagyon álmos vagyok. Mostmár nem fáradt, hanem álmos. Nagyon álm .... szhsssss... hhssss

Még tíz percig tart a munkanapom(hetem) és elered az orrom vére. Kettőkor vége a munkaidőnek, negyed háromkor jön a főnökasszonyom, hogy meg kéne írni egy levelet.... hát persze, írjuk meg..... mindjárt jön..... háromnegyed háromkor kipirulva szalad, hogy hát ő elnézte az órát, most már inkább ne, menjek haza nyugodtan.
Uhhh.
Istenkém, add, hogy ne legyek főnök, vagy ha mégis leszek, akor add, hogy ne vegyem természetesnek, hogy emberek várnak az utasításaimra. Ámen.

A hó is esik, már reggel óta megállás nélkül szakad, torkig vagyok vele. Nagyon szeretem a telet, nagyon élveztem a kemény, csikorgó hidegeket, jó melegen felöltözve taposni a havat, utána inni egy forró teát, de mostmár elég!
Mondom: ELÉG!!!
Tavaszt akarok, langyos szellőt akarok érezni a meztelen lábszáramon, rügyillatot akarok és azt, hogy a Nap kicsit megpirítsa az orrom hegyét és a trikóból kilátszó vállamat.
Nagyon fáradt vagyok, hisztis, nyűgös, türelmetlen. Próbáltam pedig kirángatni magam ebből a rosszkedvből, de nem sikerült. Kószáltam kicsit, egy szaküzletben sikerült megtalálnom azt a tűzhelyet, amilyenre már nagyon régóta fáj a fogam: keskeny álló gáztűzhely, csak két főzőlyuk van rajta és üvegajtós, világítós sütő. Kerek 15 centivel keskenyebb mint az átlag tűzhelyek, nem kilógni fog a pultból, hanem még keskenyebb is annál. A mintadarab sérült volt, az eladónő meg olyan példánya a HüPinek, hogy kiállításokra lehetne hordani. Van ilyen, de nincs az eladótérben kiállítva.... katalógust sem tudok mutatni..... Ja, hogy meg akarja nézni? Hát akkor ki kell menni a raktárba..... Nem tudok rendelést felvenni, ez miért nem jó?.... Be lehet festeni..... Nem fér fel az autóra, már lezártuk a rendelést.... Másfajta??? Háááát, van fent egy ehhez hasonló, csak üvegajtós, de ezer ft-tal drágább.... ja, hogy az is jó? Háááát, mondhatta volna.... Nem tudom, hogy kinek rendeltük. Lehet csak bemutatódarabnak, ilyenkor már nincs bent a főnökom. Tessék bejönni hétfőn.
Lidérc. Fél órámba került, mire a hülye tyúkból kimasszíroztam, hogy a hétfői rendelésben van egy ilyen tűzhely és ha esetleg addig el nem viszik, akkor megvehetem. Előleg? ugyan, ilyesmi az eszébe sem jut egy kereskedőnek. A legszívesebben bedugtam volna a liba fejét egy sütőbe és rácsaptam volna az ajtót, hogy eltörjön a nyaka. Pont úgy viselkedett, mint akinek megtiltották, hogy eladja azt a nyomorult tűzhelyet. Ráadásul nem is mehetek máshova, kizárólagos forgalmazók, nekem meg kell az a 15 centi a konyhámba!!! Sőt, sürgős is a dolog, a hétvégén lomtalanítás van, most tudom kidobni a régit.

Most lefekszem, és mire felébredek, el fog állni a hóesés, a jómanócskák kitakarítják a lakásom, kiszerelik a régi tűázhelyet, ki is viszik, és egyébként is, mire felébredek, szép leszek megint, üde, friss és harmatos és tele leszek energiával.

(ha hamarabb felébrednék, a gazdákra még azért visszatérek. Kezdik végleg elveszíteni a jóindulatom.)

ÁÁÁÁÁÁááááááááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!
ÁáááááááÁÁÁÁÁááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁááááááááá!!!!!!!!
legyen már vége a hétnek.
léccci-léccci-léécccciiiiiiiiiii!!!!
Jajj.

:-) Szépjónapot!
Szusszanok. Negyedóra, szalámis zsömle hagymával, hogy erősítsem az immunrendszerem. Túl sok időt kell rossz levegőjű helyiségekben töltenem, nem akarnám elkapni az influenzát. Illetve hát nem akarnám, hogy elkapjon az influenza engem.
Ma útba ejtettem a parlament előtti traktorostüntetést is. Éppen csak elsétáltam, beszédfoszlányokat csíptem csak el:
- ... nem csak a buzikat kéne esketni ....
- ... onnan lőttek, annak a háznak a tetejéről ....
- ... éhen pusztulnának, ha mi ....
- ... miért mindig csak a holokauszt ...
Felülbírálom a múltkori beszámolómat, a tenyészcsődöröset. Most olyan képet láttam, hogy egy embert hág a paci, a nagybajúszos, kalapos parasztgazda meg a vasvillára támaszkodva nézi, és mondja: -Bankár úr, szóljon, ha elég lesz a fedezetből!-
Most nem tudom, hogy a múltkor is ezt láttam-e csak félrenéztem, vagy ez egy másik rajz. Akár lehet is, mert mindkettőnek van értelme.
na, mennem kell dolgozni. Nagyon hervatag vagyok, hacsak valami csoda nem fog történni, akkor máma éjfélig sem végzek. Remélem a bringázás felfrissít annyira, hogy ne így legyen. Ha végzek, utána már csak a pénteket kell túlélni és szombaton lehet szépséget ápolni, moziba menni, babgulyást enni a rómain. Most ugyanis nem reggelizni megyünk át, hanem ebédelni. Bár már ott tartanék. Nagyon kimerült vagyok.

ojjoj, rájöttem, hogy belecsöppentem a Nagy Férfi Összeesküvés kellős közepébe!!
Hátkérem, rá kellett jönnöm, hogy ezek a pasasok okosabbak, mint amilyennek látszanak. Kezdik eltanulni a módszereinket: kedveskednek, altatnak, aztán közbe meg jól kihasználnak, rútúl becsapnak bennünket.
Hát én azt hittem, hogy a kollégák kedveskedni akarnak egy kicsit és -legfőképpen- olcsón megúszni a nőnapot: egy szabadnap nem kerül semmibe, a munkával meg úgyis megvárnak bennünket, összegyűjteni a melót és elrendezni egy íróasztalon nem nagy kunszt. Mi meg ugye, másnap kipihenten, tele energiával észre se vesszük, hogy két napi munkát csinálunk.
na, hát ez nem ilyen egyszerű.

Több feltételezésem is van:

No. 1. a kollégák be akarják bizonyítani, hogy a cég nélkülünk, nők nélkül is megy. Frusztrálja őket a jelenlétünk, az, hogy nem csak sokkal szebbek, de ugyanannyival okosabbak is vagyunk mint ők, hogy nélkülünk a cég összedőlne. Önbizalmunk megtörésére egyetlen nap természetesen kevés, de ezek a rafinált pasik pszichológiai eszközökkel jönnek, azt fogják gondolni -és közülönk a butábakkal is elhitetni-, hogy a cég nélkülünk, nők nélkül is életképes. Hogy miránk nincs is igazán szükség, csak tölteléknek vagyunk ott, hogy a cég imidzsét javítsuk. Első lépésként el akarják bennünk ültetni a félelmet, hogy nélkülünk is működik a világ.

No. 2. az első pajzán gondolatom, a kanmuri is jó irányba indult. Ezek a gyalázatosak nem nekünk akarnak egy szabadnapot adni, hanem maguknak akarnak egyet kivenni!! Reggel ugyebár vajaszsemle az aktatáskába, puszi az asszonynak, najó, a rendesebbje még a gyereket is elviszi az iskolába és bemegy dolgozni. Dolgozni?? naja. Ha nincs titkárnő, nincs telefonközpontos, nincs beosztott, nincs büfés, akkor ugyan mit dolgoznának?? Semmit. Hanem ehelyett -oh, borzalom!- olyasmiket fognak csinálni, amit minden normális, a feleség -és ezúttal még a munkatársnők felügyelete alól is kikerült- pasi csinálni szeret: kártyáznak, ki-nevet-a-végént játszanak, horrorfilmeket néznek és kamaszkori szexuális teljesítményük elmesélésével szórakoztatják egymást. Azért a kamaszkorival, mert az olyan régen volt, hogy már a fantáziálásukra is úgy emlékeznek, mint ami megtörtént. Szóval a cég biztonságos falai között, távol minden fegyelmező női tekintettől csapnak egy jó kis kanmurit. Fél ötkor meg szépen összetakarítják a megrágcsált pizzaszéleket és hazasompolyognak az asszonyhoz.

No. 3. meg akarják úszni az otthoni nőnapozást. Mert ugye este hazamegy a feleség, csillog a szeme a várakozástól, mégis, egy évben egyszer van Nőnap, tán még fodrászhoz is beugrott hazafelé jövet, de reggel feltétlenül a szebbik, az orvoshoz járó bugyiját vette fel, mert ugye mégis, Nőnap van, hátha.... Hátha még vacsorázni is elmennének, nem kéne mosogatni se, és esetleg úgy, mint régen, már a kapualjban..... Jön haza a férj, sóhajtozik, hogy milyen fáradt, mennyit kellett dolgozni, mert a hülye főnökök kitalálták, hogy a női alkalmazottaknak ne kellessen bemenni dolgozni. Mert van ez a hülye nőnap, ez is csak arra jó, hogy a férfiakat kihasználják. Egy jó feleség homloka ilyenkor elfelhősödik, maximálisan azonosul az emberével, szidja ő is a főnököt. Leülteti szegény elgyötört emberét, sört tölt neki, vacsorát főz és elalvás előtt megcsókolja a homlokát.

nakérem, Nőtársaim! Tűrjük ezt az ármányt??
Tűrjük, hogy kitúrjanak bennünket az állásunkból?
Tűrjük, hogy ránk bizonyítsák, hogy egy fodrász meg egy séta kedvéért elmulasztjuk a kötelességeinket?
Tűrjük, hogy a züllött gazemberek a mi felügyeletünk nélkül, mindenféle alantas szórakozással töltsék az időt a munkahelyünk megszentelt falai között?
Tűrjük, hogy munkavállalói előnyökért cserébe megfosszanak bennünket a házastársi jogainktól???

Nem! Nem, nem és harmadszor is NEM!
Nem tűrjük! Juszt se!
Igenis a nő a világ közepe, nélkülözhetetlenek vagyunk, nélkülünk megáll az élet, de legalábbis lelassul.

"A belügyminiszter szerdán olyan törvénymódosítási javaslatot kezdeményezett a mentelmi bizottság elnökénél, hogy a közúti ellenőrzésekkor a képviselők mentelmi jogukra hivatkozva ne tagadhassák meg az intézkedést." origo

Navégre!!
Nem is értem, hogy eddig hogy merészelték venni a jogot, hogy megtagadhassák a szondáztatást. A KRESZ pont az a törvény, ahol nincsenek és -fizikai és fiziológiai, tehát 'kemény' törvények miatt- nem is lehetnek egyenlők és egyenlőbbek. Nagyot fogok csalódni, ha netán nem szavazzák meg. Igaz, amilyen ütemben zuhan a politikacsinálók népszerűsége, ezt talán mégsem merik.

megyek tanulni. Multimédiás alkalmazások, kedd délutánra :-((

Szépjóreggelt! :-))
A hír igaz:

Kedves Kolléganőink!

Egy hét múlva, március 8-án NŐNAP!!!

Persze tudjuk (s reméljük Önök is tudják), hogy nekünk minden nap fontosak a nők és ezt nem is kell bizonygatnunk, mégis szeretnénk egy kis ajándékkal kedveskedni minden kolléganőnek március 8-án.

Sokat gondolkodtunk, hogy mi is legyen az, hiszen a virág túl általános ajándék (ráadásul a rózsa szúr is, a tulipán lekonyul, a csokit nem mindenki eheti, kendőt vagy konyharuhát mégsem szeretnénk adni,... szóval nincs jó tárgyi ajándék.

A köszöntés időpontja is kérdéses, mert az összes nődolgozót és a férfiakat csak reggel tudjuk összehívni, hiszen délután mindenki rohan a gyerekért, családhoz, nőnapozni,… de a reggeli ünnepség után dolgozni nagyon hangulatrontó.

Ezért azt találtuk ki, hogy 2005 március 8-án, a NŐNAP alkalmából ÖNÖKNEK ADJUK AZ EGÉSZ NAPOT!

A férfi kollégákkal történt egyeztetés alapján minden feladatot a férfiak vállalnak, mi leszünk a titkárság, a telefonkezelő, az ügyintéző, a témafelelős, a rendelésfelvevő, sőt -bár ez nehéz lesz- még az igazgató aszonyunkat is megpróbáljuk helyettesíteni, így

A HÖLGYEKNEK EZ A NAP SZABADNAP, NEM KELL BEJÖNNI DOLGOZNI!

Mindenkinek kellemes pihenést, kikapcsolódást, sok boldogságot kívánunk - nem csak 8-ára.

Őszintén meg vagyok hatva. Köszönöm szépen!

(Azért a kollégák bevallhatnák, hogy egyszer végre akarnak cisnálni egy jó kis kanmurit odabent :-))) Egészségükre, én -ha nem lenne aznap négy órakor egy vizsgám- elmennék közben fodrászhoz. Ha már Nőnap, akkor szóljon a nőiességről. Sőt, a nőciségről. :-))))

:-) Szépjóestét!

Annyira elfáradtam, hogy még panaszkodni sincs erőm. Teljesen le vagyok nullázva. Máma többek között megírtam életem első sajtóközleményét :-)) Kicsit túrni kellett miatta a netet, pár telefonnal leellenőrízni, meg tudnám szokni.
De nagyon elég volt a mai nap, estére már csak vonszoltam magam. Itt forr pedig bennem még a gazdatüntetés üledéke is, az ügynökbotrány is, de azt hiszem ma kihagyom. Reggel én vagyok a soros madáretetésben, korán kell kelni, nagyon hamar itt lesz a reggel.
A főnökömnek ma volt egy félmondata, olyasmit említett, hogy beszéljük meg, ki lesz bent nőnapon mert az egy másik nap kap egy szabadnapot. Ha ez azt jelenti, amit remélek, leborulok a pasi nagysága előtt.
Kész vagyok, filmszakadás.

:-)) Szépjóesét!
Vagy reggelt, én már aludtam egy verset. Fél kilenc körül, könyvvel a kézben, a kanapén elaludtam. De úgy, hogy még a nyálam is elcsöppent. Fejem alatt a könyv, minden összegyűrődött: a lapok az arcomtól, az arcom a lapoktól, a böröm a ruhámtól, a kanapéhuzat tőlem. A fűtés teljesen fel volt tekerve, mire felébredtem, teljesen kiszáradtam. Megittam majd fél liter narancslét, egyenesen a hűtőből. Kivittem a kutyát, nagyon hideg van odakint, most a narancslé hűt belülről, rámhűlt azt átizzadt ruha kivülről, vacog a fogam, úgy fázom.
Legszívesebben magamra húznám a paplant, de voltam a gazdatüntetésen, ettől az élménytől meg akarok szabadulni.

Jókedvű, jóarcú, jólöltözött fiatalok sodortak ki a kisföldalattiból. A vállukra akasztva, a kezükben korcsolya lóg, hangosan kacagnak, taszigálják egymást, várja őket a jég. Ilyenkor azért kicsit szeretnék megint 16 éves lenni. Csak egy pár napra, nem kéne sokáig, csak egy kicsit megint. A földalattiból kijövet egyenesen tovább a műjég, jobbra a gazdatüntetés és a traktorok.
-Nem való az neked gyerekem, minek az? Annak való az, aki egész nap mereszti a seggit az irodába. Aki rendesen dógozik, annak nincs ideje ilyesmire. Meg ereje se. Inkább azon járjon az eszed, hogy mit segíccsél itthon. Rendes ember nem mutogatja a picsáját a fürdőbe meg nem táncikál este a jégen. Még valami bajod lenne, összetörnéd magad. nem való az néked, gyerekem.-
Szóval a traktorok. Tényleg szépek. És hatalmasak, még egyenként is impozánsan tornyosulnak az ember fölé, így, végtelennek tűnő sorba állítva meg egész lélegzetelállító a látvány. Fényes feketére pucolt, kétméteres átmérőjű gumiabroncsok, csillogó kék, zöld burkolatok, rozsdaette pirosak. Az utóbbi negyven év valamennyi modellje itt van, a házilag bütykölt, két-három másikból összerakott ócska mtz-ktől kezdve a formatervezett, belülről állítólag teljesen digitális newhollanderekig.
-Hildécske, hozzon nekem gyorsan egy hátsó ékszíjat a dzsondír-hez!-
-A számát mondja Pista bácsi, kétezernél több ékszíjunk van raktáronk, a számát!-
-Nahát Hildécske, magácska már két napja itt van, oszt még mindig nem tuggya, melyik a dzsondír? Nem kell ahhoz szám, ott van hátul, az a háromszögletes forma, barna ékszíj kell, a nagyobbik.-

Transzparensek, zászlók. Zászlók, zászlók. Tanszparens:
Vidék + Budapest = Magyarország Milyen igaz. És milyen szép gondolat.
Magyarok, vegyetek magyar teméket! Ez is milyen igaz, és mennyire érdemes lenne megfogadni.
A sor közepe táján érdekes, még a többinél is nagyobb traktor: a sárgára festett lemezburkolaton rozsdacsíkok. Még a legnagyobb newhollandernél is szélesebb legalább egyméterrel, magasabb is, a szögletes vezetőfülkéből az egész hatalmas teret látni lehet. Megkerülöm. Rába Steiger. Az egyetlen Rába az ezer Ghibli, MTZ, Landini, NewHollander, Renault, Jhon Deer és Mercedes között. Igaz, tönkrement a Rába is, még az is lehet, hogy alkatrészt sem lehetne már hozzá kapni. Magyar volt, de nem kellett még a magyaroknak se. Mások jobbat csinálnak, hát azt veszik a gazdák is, ami jobb, szebb, olcsóbb. Ez van.
Transzparens: "Köszönjük Budapest!" Szívesen! Tényleg szívesen, mindenkinek joga van tüntetni, sztrájkolni, ma nekik, holnap nekünk kell a türelem. Tartozunk ennyivel egymásnak, nem? Családok jönnek ide ki kirándulni, a gyerekek csillogó szemmel bámulják a gépeket, alig lehet őket visszatartani, hogy fel ne másszanak. A gyerekeken kívül vannak persze mások is, akik örülnek a traktor-találkozónak: az MTZ-k és Belaruszok ajtórésébe, motorházteteje alá színes szórólap dugva, sokat eldobtak, fújja szél, egyet felveszek: "MTZ és T-25-ös alaktrészek kis- és nagykereskedelme. A legkisebb csavartól a fődarabokig.... cím... telefonszám." Érdemes megjegyezni a címet, ha traktorom lenne, ebben a boltban semmiképpen nem vásárolnék. Nem bírom a pofátlan direkt-marketinget. Remélem, a gazdák se.

Minden második traktoron cédula, kézzel írt tábla: Ez a gép is a banké Sok traktoron még a "tulajdonos" bank neve is szerepel. Óriási, profi transzparens, valami ilyesmi szöveggel: egyezzen ki a kormány a lízingcégekkel, a hiteleket nyújtó bankokkal, kérjen fizetési kedvezményt, türelmi időt, halasztást a gazdák számára.
-Nem tudunk most cipőt venni gyerekem. Még ki se nőtted, még jó az, de pénzünk sincs. Táp kell, mingyá megfial a Kati. Majd eladjuk a kismalacokat, akkor lesz cipő is, kardigány is, meg tégla is a nyári konyhához. Bírjad ki addig, gyerekem.-
-Nem kell az néked kisjányom. Jövőre úgyis kinövöd. Most vegyük meg csak ezt, majd ha nagyjány leszel oszt mán nem nősz tovább, veszünk neked szép kabátot, prémes gallérral. Úgyis kinőnéd jövőre, micsinálnák vele? Kidobnánk? Nem kell mindenből a legdrágább, jegyezd meg gyerekem, mindig csak annyit vegyél, amennyi ippen kell. Majd ha nagyjány leszel, addigra pénzünk is lesz, majd akkor megvesszük. Sose kőccsél többet, mint amennyit érdemes. Apránkint kell szaporodni gyerekem, apránkint, sose kőccsél többet mint ami tényleg kell.-

Bóklászok tovább, olvasgatom a cetliket, cédulákat, transzparenseket. Jókat nevetek, a vaskos vidéki humor mindig felvidít, amig az ember röhögni tud, addig egyébként sincs nagy baj.
"Paraszt! Ne vess Apró magot, mert Gyurcsány lesz belőle!" :-D Ez jó, még akkor is jó, ha alapvetően nem szeretem, ha valakinek a nevéből csinálnak szóviccet. De ez tényleg jó.
"Miniszter úr, gyere ki, ég a világ ideki, kapsz pofont párat, a jó ...... ............! (a kisgazda unokája, ezt írt az óvodában)" Hát igen. A magyar paraszt szókimondó. Amiról úgy gondolja, hogy igaz, azt kimondja. Nem vár másra. Nem keni másra. Amiről úgy gondolja, hogy helyes, azt megteszi, nem csináltatja mással.
A melegedőben faliújság, a cikkek, kiáltványok, zuhanyozásra, éjszakai ottalvásra szóló meghívók mellett itt is humor: csupasz valagú ember áll négykézláb, mögötte egy ló, szemmel láthatóan csődőr, apró cseppek is fröccsennek körülöttük. Szakállas, kalapos, aktatáskás ember nézi a jelenetet, a paci szájából jön ki a buborék: "Bankár úr, szóljon, ha elég a fedezetből" Höhöhö, erre még én is emlékszem: "Fedezze magát a bábolnai tenyészcsődőr!" Nem is a viccel van bajom. Najó, nem is a kalappal. Abból amúgy is van ezer féle: ködvágó, gyerekcsináló, bézbólsapka, usánka, füles kötött, még két vesztern-kalapot is láttam: egy puha feketét, pont olyat mint amilyet én is hoztam Sidneyből meg egy dzsokijuingos magasabb tetejű cowboy-kalapot military színű vászonból. Nemzeti színű pántlika van köré kötve, elől sasos-kardos-koronás címer tartja a szalagot. Visszanyomom magamba a felhorgadó stílusérzékem. Még anyukámtól tanultam, hogy mindenki olyan kalappal köszön, amilyen van neki. Hát neki ilyen van.

Inkább iszom egy bögre forralt bort. Elég olcsó, 150 Ft egy pohárral. Jó forró, jólesően melegíti a markom. A fehér papírpohárban kékes karimát vet a bordó lé. Bodzabogyóval festhették, annak van ilyen kékes-lilás színe. Mondjuk, az legalább természetazonos szinezék, nem árt. Nem úgy, mint a forró léből felpárálló sav. Jól meg van pedig cukrozva, mégis átérződik rajta az idegen szagú savanya. Bűnrossz lőre. Ha magyar szőlősgazda lennék, letagadnám. Sőt, addig verném a palávert, amig az irmagját is ki nem írtanák az ilyen borhamisítóknak. Tán még tüntetnék is, követelném, hogy magyar ember csak magyar bort igyon, olyat, ami nem mentes a tőkétől. Hazaitől vagy nemzetközitől, tökmindegy, de a bornak legyen köze a tőkéhez! A gazdáknak szemmel láthatóan ízlik a lé, de legalábbis nem tiltakoznak. De az is lehet, hogy a zöld szalagos, kokárdás tüntetők jobbat kapnak, maguknak termoszokból töltögetnek, meg hátulról, a teherautóplatókon elhelyezett gulyáságyúkból hozzák az enni- és inni valót.

Elég volt, elfáradtam, felszállok a harmincas buszra. Annyira tele van, hogy még a kezemet sem tudom felemelni, így a fogaimon keresztül szűrve, diszkréten eregetem fel azokat az apró kis büfiket, amikkel a gyomrom tiltakozik az egészségre káros, hígitott élelmiszeripari adalékanyagnak számító forralt vinkó ellen.
Igaz, érdemel-e jobbat egy ilyen kivakarózott paraszt, egy ilyen liberális kisgazda mint én?
naugye hogy nem.