Hogy mik vannak!!

Ecsém, hát még szólni se nem tudok, hogy mikek nem vannak a világba benne!
Én leírok itt egy sztorit egy víztoronyról, ami tulajdonképpen egész másról szól és inkább szociográfia akar lenni mint mementó egy lerombolt ipari műemléknek, aztán jön valaki és a leírás alapján jól felismeri a víztornyot.
Hát se köpni, se nyelni nem tudok, bizisten.
Tessenek víztornyokat nézegetni, gyönyörűek.

A nap kérdése:

Hány tányér káposztás tésztát tudok megenni?

A hét kérdése:
Hány tányér káposztás tésztát merek megenni?

Őszinteség, civilizáció +- előítéletek

:-) Szépjóestét!
Igaza van Rásnak, szinte 100%-ig igaza van, amikor azt mondja, hogy "Cigányozhatok (lusták, munkakerülők,
piszkosak, hangosak, lopnak), zsidózhatok (ők uralják a világot, lenézik és kizsákmányolják a gójokat), niggerezhetek, szidhatom a beözönlő sárgákat, a szőröstalpú oláhokat, a bamba tótokat, buzizhatok, élcelődhetek nőkön, öregeken, fogyatékosokon, homelesseken. Megtehetem? Meg. Meg is teszem? Nem.
(.....) Nem mondom ki hangosan (nem írom le), mert tudom, hogy ez bántaná, sértené őket, olyasvalamiért (bőrszín, nyelv, kultúra, szexuális beállítottság, társadalmi helyzet), amiről nem tehetnek."

Nem is vitatkozni akarok vele, csak kiegészíteni, mert valamit kifelejtett, amit civilizált ember nem csinál, vagy legalábbis nem kéne csinálnia; mégpedig nem kéne hagynia, hogy az előítéletei, az egyes csoportokkal kapcsolatos rossz tapasztalatai befolyásolják a mindennapjait és a döntéseit.
Mondjak példát?
Mondok.
Útálom az olaszokat, három évig dolgoztam velük, akkor megfogadtam hogy soha többet - de amikor sor került rá, bizony tolmácsoltam, bizony összehasonlítottam az Unicumot a Fernet Brancaval, bizony végighallgattam a "pasta mamma" és a túros csusza összehasonlítását, és bizony tiszta erőből vigyorogtam, mert kellett nekünk amit gyártottak.
Falra mászok az erőszakos hittérítőktől, de amikor úgy hozta a sors, hogy asztalszomszédom lett egy, mégse másztam falra.
Ez tiszta ügy, kár is több példát hozni, akárki jobbat tud nálamnál.

Mit nem csinál még civilizált ember, ha kisebbségekről van szó?
Hát például nem dől be gondolkodás nélkül mindenféle összeesküvéselméleteknek meg parasztvakításoknak.
Nem engedi, hogy nyilvánvaló hülyeségeket hitessenek el vele.
Erre is mondok példát, nemrégiben történt, még friss az élmény.
Van, illetve hát volt itt a környékünkön egy romos gyártelep. Klinkertéglából épülhetett még a múlt század elején, idóközben mindenféle betonokból, hullámbádogokból és könnyűszerkezetes elemekből toldozgatták foldozgatták. Az ablakokat már vagy tíz éve kilopták, de legalábbis kitörték, odabent lehetett látni a rozsdás traverzeket és az élettelenül lógó kábelkötegeket.
Ahogy azonban bontani kezdték ezt az évszázados borzalmat, a terület közepén láthatóvá kezdett válni egy csinos kis torony. Talán víztorony lehetett, vagy valami hasonló. Azt valahogy megkímélte az elmúlt száz év, nem alakították át, nem toldottak hozzá, a száz éves téglák még mindig tartottak és meglehetősen szépek voltak. Nna, gondoltuk, úgyis valami bevásárló központ épül, ha a beruházónak csepp esze van, ezt meghagyja, jó lesz kuriózumnak, ipari műemléknek. Aztán egy reggel szomorúan láttuk, hogy két munkagép nekiesett a kis tornyocskának. Az egyik egy öles vésővel, a másik valami krokodil állkapocshoz hasonló acélpofával tépte, szaggatta a szépen rakott téglákat és a födémekből kilógó, több méteres acélgerendákat. Három napig tartott, mire a két gép lerontotta a formás kis tornyocskát, kicsit megsirattuk minden nap. Utolsó nap éppen belefutottunk valami sisakos-öltönyös emberbe, hát csak megszólítottuk, hogy mondja már, miért rontották le azt a szép kis tornyocskát, akárminek jó lett volna, sörözőnek, bárminek.
- Hát, mondja a komoly üzletember, a tulajdonos is sajnálja, meg akarták tartani, de hát a cigányok kilopták belőle a szerkezeti vasat és meggyengült, le kellett bontani.
Felebarátném rögtön értette, hát igen, a cigányok már csak ilyenenek, lopnak mind, hát ezt a szemétséget, most miattuk kell lebontani ezt a szép kis tornyot.
Hm.
Hm. Hm.
Mondom néki
- Mari, Te ezt elhiszed??
- Hát bizony el, látott már lopós cigányt eleget, azoktól minden kitelik.
- Mari, próbálkozok újra, ne mondd már, hát a saját szemeddel láttad, hogy két óriási gép alig bírta kitépni a falból a vasakat, hát ne mondd már, hogy idejön három cigányember egy kiskocsival meg két fűrésszel és puszta kézzel kilopják a téglák közül!!
- Márpedig ő elhiszi, mert a cigányok azok ilyenek, lopnak mindent, ami mozdítható.
- De Mari, bazmeg, hát pont ez az, hogy a befalazott vas az nem mozdítható, hát már hogy lophatták volna el?? Le akarták bontani, biztos sokba került volna felújítani, vagy ötletük se volt mire lehetne használható. Végülis, megvette, övé, ha le akarja bontani bontsa, de nehogy elhidd már, hogy igaz amit mond!! Három utcányi cigányember nem bírná azokat az ölnyi vasakat kézzel meg kisvésővel kiszaggatni a falból!!
- Hát márpedig ő ezt elhiszi, miért is hazudna, a cigányokat meg ismeri, azok ilyenek.
- Hát bazmeg, a cigányok lehet hogy ilyenek, de Te meg olyan vagy.
Olyan hülye, mint a segg.

Szóval csak mondom; sokan játszanak arra, hogy kicsit megpiszkálják a előítéleteinket meg a rossz tapasztalatainkat és attól kezdve már minden egyszerű, mindent elhiszünk. Még azt is, ami nyilvánvalóan hülyeség. Csak mert annyira nagyon tudjuk hogy kik milyenek és mi telik ki tólük.

Frissítés:

Fotó innen

kisördög

:-) Szépjóestét!
A jelek szerint bármilyen antiszociális vagyok, igazán gonosz azért nem bírok lenni. Néha pedig akarok, bizisten, pár embernek olyan jó lenne jól odapörkölni, de igazán kicseszni valahogy mégse tudok senkivel.
Ma is.
Van a munkahelyemen egy vén despota, fingszagú portás. Meg van sértve, ha tévézés közben merészelek bemenni a fülkéjét takarítani. Elvárná a vén majom, hogy vigyázzban álljak ajtó előtt a porronggyal meg a moppal és csak akkor lépjek be a szentélybe, ha kezdődik a reklám. Amikor ott kezdtem dolgozni azon is rajtakaptam, hogy a fogasra felakasztott kabátom zsebében kutatott. Ezzel el is vágta magát nálam, ettől kezdve nálam ő nem ember. Arról nem beszélve, hogy hétvégente valami iszonyatos tablettásbort nyomat, seggrészegen jól szét is csurgatja. A hűtőt kivül-belül le kell mosnom, olyan, mintha céklával lenne lelocsolva. A padló is csupa folt, a fugából ki sem jön a lila. És ami a legborzasztóbb, hogy ez a lőre a testében színt vált és mire a veséjén keresztül a pisszoárba, illetve a mögötte lévő fehér csempefalra kerül és alatta tócsában összegyűlik, sötétzölddé válik. Egészen sötét méregzöld fröccsenések vannak a falon és a padlón, borzasztó, még látni is szörnyű.
Mindezt csak azért írtam le, hogy világos legyen, útálom a vénembert mint a szart.
Ma jön nekem a lelkem, hogy beszélhetnénk-e, tanács kéne neki. Volt náluk egy porszívó ügynök, pont olyan porszívót kínált mint amit én is használok, vagy legalábbis hasonlót, de ennek még a feje is világít, van benne egy lámpa, hogy lehessen látni a sarkokat is és valami szuper filter is jár hozzá, kiporszívózta a matracot. Halk is, négyszázezer, megvenné a feleségének, ha én azt mondom, hogy megéri.
Nem volt szívem azt mondani neki, hogy vegye meg. Nagy teljesítményű, jól szervizelhető ipari porszívót kap százezer forint körül. Igaz, annak nem világít a feje, de ki az az idióta, aki elhiszi, hogy csak úgy tudja egy ágy alját kiporszívózni, ha világít neki a szívófej? Megsúgom, tökmindegy, hogy lát-e valaki vagy sem, ha elég lassan és módszeresen húzogatja a porszívót, az a porcicákat mindenképpen összeszedi, akár világít, akár nem,
Hát így.
Itt lett volna a lehetőség, hogy kidobassak az öreggel két havi fizetést, de nem vitt rá a lélek. Tudom pedig, hogy vasárnap megint felrobbanok, amikor meglátom, hogy mit művelt a hűtóvel és hogy megint fél órát rotyogtatta a körömpörköltet a mikróban és úgy ráégette a trutymót, hogy ecetes vizet kell benne forralnom, hogy valamennyire elfogadható állapotba hozzam.

BúsuLÓ

Az van, hogy ha bejött volna a számításom, ezen a héten mentem volna utoljára takarítani, december 1-vel le akartam tenni a lantot felmosórongyot.
Hogy a számításom nem jött be, az nem olyan nagy tragédia, a tervek már csak ilyenek; vagy megvalósulnak vagy nem. Ezúttal nem, na bumm.
A tragédia az, hogy ezúttal nincs B tervem.
Halvány lila dunsztom sincs, mihez kezdjek.

Más:
megkaptam az obucmanó jelentését a bilincselés ügyben.
A jelentés megállapítja, hogy a rendőrség jogsértést követett el. Egy belső utastással felülírtak egy magasabb rendű jogszabályt, a rendőrségi törvényt. A törvény értelmében kényszerítő eszközt (bilincset, stb) csak abban az esetben szabad használniuk, ha meg kell törni az ellenállást, vagy szökés, önmagában kártétel vagy hasonló veszély áll fenn. Ehhez képest smafu, hogy ők a belső rendelkezéseikben milyen bilincselési szabályokat írnak elő. Vizsgálati helyiségben (fogdában) sem lett volna szabad elhelyezniük, az is csak egy lehetőség, de mérlegelniük kell, nem kötelező - ergő a cuccaimat elvenni és felleltározni sem lett volna joguk.
Az ombucnmanó ajánlással fog élni a budapesti rendőrkapitány felé, hogy vizsgálják felül az elővezetések jelenlegi gyakorlatát és csak a törvény által előírt esetekben bilincseljenek és fogdásítsanak.
Ez bizonyos fokig győzelem.
Az önkormányzat eljárásában nem találtak kifogásolni valót. Ami önmagában nem lenne baj, ha nem lenne birotokomban a megyei főügyész határozata, amiben megállapítja, hogy mindkét önkormányzat szabálysértési hatósága törvényellenesen járt el, el sem lett volna szabad rendelniük az elővezetésemet.
Hát így állunk, végülis, ha a két levelet összerakom, valahol kiderül az igazságom.
Abba most nem gondolok bele, hogy miféle jogbiztonság az, ahol két csúcsszerv nem tud egységes, vagy legalábbis egymásra valamennyire hasonló döntést hozni.
Részemről az ügy lezárva, már így is túl sok szenvedést okoztam magamnak. Pár napja, mióta megkaptam a levelet, megint csak altatóval tudok aludni és folyton itt van az orromban a fogda hányással kevert szarszaga.
A befizetett büntetésemet meg költsék a magyar államigazgatás koporsójára, téynleg nem bírok mást mondani.
Az a baj, hogy ez a jelentés elkésett, én már gyűlölök mindent és mindenkit és undorodok ettől az egésztől.
Arról nem beszélve, hogy félek is, ez az ajánlás nekem nem biztosíték arra, hogy többet ilyen nem fog előfordulni. Eleve, mi az, hogy a budapesti rendőrkapitány felé?? Mi lesz a többiekkel, vidéken továbbra is szabad talpig bilincsben elővezetni, vagy hogy lesz ez??
Kamu ez az egész, parasztvakítás, az a gyanúm.

Elektra

:-) Szépjóestét!
Hihetetlen brutálisra sikeredett az Operaház Elektrája.
Nekem nagyon tetszik az alapötlet, hogy a rendező abban a fürdőben játszatja a darabot ahol Elektra apját, Agamemnont megölte a felesége és annak szeretője. A cselédek fürdőbéli pletykálása nagyon jól megmutatja azt a helyzetet, amibe a bosszúért lihegő királylány került. Már mindenki régen megbocsátotta a királynőnek a férjgyilkosságot és egyrészt a lelkiismeretük elaltatásában zavarja őket Elektra engesztelhetetlen gyűlölete, másrészt a királynő is fél a lányától és nyilván a személyzeten és a népen tölti ki bosszúságát. Ha a fürdő közönségén, kvázi a népen múlna, ők megszabadulnának a bosszúvágyba belekeseredett, folyton átkozódó, mélyen depresziós és rossz hangulatot árasztó Elektrától. Egyetlen szolgálólány fogja csak pártját, jellemző, hogy néhány jelenettel később ő lesz az istenek engesztelésére bemutatott áldozat.
Elektra kitaszítottságát csak fokozza, hogy húga, Chrysothemis is inkább a megbékélés felé hajlana és a nővérét hibáztatja azért, mert gyakorlatilag anyjuk fogságában kell sínylődniük.

Klytaemnestra is szabadulna már a lányaitól, mert a lemészárolt férjre emlékeztetik, ugyanakkor el sem engedheti őket, mert retteg Elektra bosszújától. A rendezés nagyon jól megmutatja a három nő lelkét és egymáshoz való viszonyukat. Egyébként iszonyú az egész, azok hárman tényleg úgy gyilkolják egymást, hogy a végén már azt vártam, hogy istenkém, jelenjen már meg egy férfi és csapjon szét vagy valami, mert ennyi gyűlölséget és frusztrációt nem lehet kibírni.
Aztán amikor végre megérkezik a várva várt férfi, hát abban sincs sok köszönet. Orestest, a harmadik testvért anyjuk meg akarta öletni, de az valahogy megúszta a merényletet és álruhában lopakodott vissza a palotába, hogy bosszút álljon. Megjelenése nem sok jót sugall, Kovalik rendezésében egy légyszemüveges maffiózó tér vissza. Én tudom, hogy az ókorban természetes volt a testvérházasság, de ebben a modern díszletben és pláne ezekbe a mai ruhákat idéző kosztümökbe öltöztetett szereplőkkel durvább, mint egy gyomorszájba rúgás. Én legalábbis a testvérek kettőse után percekig nem kaptam levegőt.
Nem kevésbé brutális az opera befejezése; maga Orestes takarítja el az útból az immár feleslegessé váló élő lelkiismeretet, Elektrát. A szinpadra helyezett géppisztoly elsül, ráadásul elég nagyot is szól. A pesti operába járók nem nagyon szeretik, ha a rendezők csavarnak egyet a történeten, kíváncsi vagyok, hogy ebből a szempontból milyen lesz a darab fogadtatása. A szereplők jellemét megismerve szerintem logikus a befejezés, az új király nem hagyhatta életben azt, aki egyrészt folyamatosan szembesíthette volna a bűneivel, másrészt, aki esetleg veszélyt is jelenthetett volna a trónjára. Arról nem beszélve, hogy a depresszió és az átélt szenvedések igencsak megcsúnyították a lányt, így ugye kevéssé volt alkalmas a vérfertőző testvérházasságra. Ami persze Szophoklész idejében még nem volt akkora bűn, pláne nem az uralkodók között, ezen csak mostanában botránkozunk meg annyira.

Azért is örülök nagyon a váratlanul az ölembe pottyant mai jegynek, mert így meg tudtam hallgatni az első szereposztást, amiben két vendégművész is fellépett.
Nadine Secunde nem túl szép hangon, de elképesztő intenzitással és hiteles karakterábrázolással énekelte a híresen hanggyilkos címszerepet. A "nem túl szép hang" nem rosszallás, Elektrát szerintem nem is szabad szép hangon énekelni. A lány csúnya és koravén, depressziós, és bár végtelen tiszta és szilárd erkölcsiségű, de csillapíthatatlan bosszúvágyával terhére van környezetének.
Agnes Baltsa Klytaemnestraja elegáns volt és stabil, de Secunde mély drámaisága mellett kissé tétovának tűnt.
Bátori Éva Chrysothemise nekem nagyon tetszett, bár ehhez a szabadulni vágyó, családra áhitozó fiatal nőhöz jobban illett volna egy kevésbé súlyos, törékenyebb hang.
Perencz Béla egészen kiváló Orestest énekelt.
Meg kell egyébként jegyeznem, hogy az Operaház igen kitett magáért, már ami a szereposztást illeti. 3., 4. és 5. szolgálóként olyan énekesnők kaptak pár soros szerepet mint Mester Viktória, Fodor Beatrix és Wierdl Eszter, de a második szereposztásban Schöck Atala nevét is látom. Egy fiatal szolga egyetlen mondatát az a Megyesi Zoltán énekli, aki november elején az Atlantisz császára Harlequinjeként bűvölt el.
Kíváncsian várom a december 15-i előadást amire bérletem van, addig is ajánlom, hogy aki kap jegyet, feltétlenül nézze meg az Elektrát. Az Operaház szinpadán nem nagyon lehet ilyen modern felfogású, ennyire a szereplők jellemére és egymáshoz való viszonyára koncentráló darabot látni.

Elektra haláltáncát Gwyneth Jones énekli:

.

Trallala,

trallala, mostan kaptam emailtet, kimaradt egy jegy, olcsó, pár száz ft, a szinpad nem látszik, de minden hallatszik, mének Elektra premierre.
Mostan csak hallgatni, majd 15-én, amikorra a bérletem szól, látni is fogok.
hehe, jó szórakozást nékem :-))
Youtube, Marton Éva 1989. Bécs

Futás zuhanyozni, el ne késsek.
Soha se nem voltam még operapremieren, trallala, trallala.

Sült tök

készült ebédre. Illetve, vacsorára is az lett volna, mert egy másfél kilós darabot vettem. Három szép nag szelet jött ki belőle, gondoltam egyet megeszek ma ebéd után édesség gyanánt, egy másikat vacsorára, a harmadikat pedig beviszem holnap a munkahelyre. Délután megint koncertre megyek, előtte legyen valami harapnivaló, akkor jobban ellen tudok állni a Zeneakadémia melletti kis cukrászdának.
Ehhez képest a tök hamarabb elkészült mint a pulykacomb a vele sült zöldségekkel. Hát, ha már, üsse kavics, megesszük előbb a tököt. Finom. Sőt, nagyon finom. Na még egy kis darabot a másikból. Hát ezt a fél szeletet én már nem teszem el estére, vacsorára jó lesz a brokkoli, ami most már ugye nem fogy el. Aztán kicsit jöttem mentem, az utolsó szelet tök kezdett kihűlni, én pedig megijedtem, hogy ha megdermed, lehet nem is lesz az már jó, tönkremegy holnapig. A sült tök úgyis langyosan az igazi, melegítve soha többé nem lesz már olyan.
Hát így történt, mindez persze nem mentség, csak magyarázat.

Elkezdődött...

.... a karácsonyi őrület. A sétautunkba eső üres telken hegyekben állnak az összekötözött, hálóba szorított fenyőfák és a pipacspiros, műanyag fenyőcsomagolók. Ez egy lerakat, reggelente nagy teherautókról hajigálják le a fákat és kisebb teherautókra pakolják fel. Jó ötven méterre érződik a finom, gyantás illat.
Nem tudom, hogy karácsonyra mi marad ebből.
Én részemről maradok a pár éve, egy jótékonysági vásárban beszerzett kis textil karácsonyfámnál. Van mécsestartó házikóm, fenyőfám, már vettem egy kis kerámia hóembert és nagyon vágyom egy pici, 4-5 centis kis szánkóra, előtte Rudolffal és rajta a Mikulással. Beparkoltatnám a házikó és a fenyőfa közé, nem röhög, karácsonykor kell egy kis giccs. Fenyőillatnak meg ott van az aromalámpa, majdnem olyan finom mint az igazi fenyőké most, a kivágásuk után néhány nappal.

Tudom, életszerűtlen vagyok, meg rengeteg embernek ad munkát a fák termelése, de akkor is, én nem bírom ezeket az összekötözött ágú, emelet magasan felrakott halmokat.

Vérfertőzés

... és nemi erőszak, ráadásul gyermek ellen, még ráadásabbul értelmi fogyatékos gyermek ellen elkövetett nemi erőszak. [origo]

Néhány mondatot azért kiemelnék, csak hogy tanuljunk belőle:
"A hivatalos tájékoztatásban például szerdán még az szerepelt, hogy a kislány pécsi, de aztán helyi újságírók kiderítették, hogy valójában egy közeli faluban, xxxxxden él a család."
De most úgy őszintén, mekkora lófasz kéne az ilyen újságíró seggébe amitől felfogja, hogy egy 13 éves gyereknek is vannak személyiségi jogai?!! Mi a kurvannyáért nem elégszik meg azzal, hogy a gyerek valahova Pécs környékére való?? Miért kell még azzal is fokozni a tragédiát, hogy tökéletesen beazonosíthatóvá teszik az áldozatot??!!

"A kislányt ugyanis terhessége alatt elvitték egy abban a megyében lévő, a rendőrség által közelebbről meg nem nevezett településre. "Úgy tűnik, hogy a család mindent megtett azért, hogy leplezze a történteket""
Hát igen, a szennyest nem teregetik. Pedig annak a gyereknek apja is van, anyja is van, hát azok csak sejthették, hogy a 12 éves, siketnéma, értelmi fogyatékos kislányuk nem sima szórakozásiból vagy romlottságból esett teherbe. De képesek lettek volna eltitkolni, nyilván, a falu szájától is féltek, hivatalos segítséget sem reméltek. Van még kiket és miről felvilágosítani.

"Az [origo] több olyan xxxxxi lakossal beszélt, akik szerint már az előtt szóbeszéd tárgya volt a faluban a kislány terhessége"
Lásd mint fent: Van még kiket és miről felvilágosítani.

"A helyi önkormányzatnál is tudhattak arról, hogy valami nincs rendben a családnál. Mint az [origo] kérdésére elmondták, ők már a rendőrök intézkedése előtt tettek lépéseket a gyermek védelme érdekében. Azt azonban az önkormányzat nem volt hajlandó elárulni, hogy ez mikor történt, és pontosan mit is jelentettek ezek a lépések."
Hajhaj. Szinte látom a mozdulatot, ahogy hárítják a felelősséget.

"Az önkormányzati tisztviselő kizárólag úgy volt hajlandó megszólalni, ha a nevét nem közöljük, sőt, azt is szerette volna, ha a falu neve se kerül említésre. Sajnálja ugyanis, hogy az alig kétezer lakosú településre egy ilyen ügy miatt irányult a figyelem."
Ahelyett hogy a gyereket sajnálná és sürgősen utána olvasna a témának, hogy legközelebb időben észrevegyék és tenni is tudjanak. A családon belüli erőszaknak, megrontásnak ugyanis van szakirodalma, még ha nem is minden könyvesboltban kapható. Hárítani persze könyebb.

"Az érintett család a főutcán lakik, közvetlenül egy kis gyógyszertár mellett. "
Mondom én, hogy lófasz az újságíró seggébe, ennyi erővel címet is írhatna.

"Ránézésre normálisak, nem züllöttek, magukba zárkóztak - többen is így jellemezték a családot."
Ez a legborzasztóbb, mert a legtöbb erőszakos elkövető ránézésre tényleg teljesen normálisnak néz ki. Jelek persze vannak, csak azokat az ember mindig utólag érti meg:

""Amikor a lányom 15 éves korától elkezdett járni busszal Pécsre, felfigyelt arra, hogy ez az öreg folyton bámulja. Mintha le akarná vetkőztetni a szemével. Így ha meglátta, inkább átment az utca másik oldalára" - mondta az asszony, aki állítja, hogy a lánya már évekkel ezelőtt mesélt neki erről. Akkor nem tartották annyira fontosnak a dolgot, hogy jelentsék bárkinek is, és a nő ma is úgy gondolja, nem volt szó valódi veszélyről."
Ez még a legszörnyűbb, mert az hogy valaki bámul, tényleg nem nevezhető valódi veszélynek. Még akkor se, ha kellemetlen érzetet kelt. Ép érzékű nők persze tudnak különbséget tenni, érzékelik a veszélyt, de egy unoka, akinek szeretni kell a nagypapit, ráadásul siketnéma, be van zárva egy udvarba, hát borzasztó.
Senki, senki se volt, aki megvédje az a gyereket, beleértve a saját apját, anyját, testvéreit.
Tényleg csak azért tettem ide, hogy tanuljunk belőle, szomszédok, pedagógusok, gyermekvédelmisek, had ne mondjam, érintettek is.
Merthogy ezen a területen óriási a látencia, az esetek töredéke derül csak ki.

Húbazmeg!

Vitaindító innen:
"Andi (implikör) 2007. okt. 02. 16:58 | Válasz | #1
Sziasztok csajok!
Sokszor vitatkozunk ezen a csajokkal. Jó-e az ha a pasi megadja neked amire szükséged van anyagi értelemben vagy nem jó-e az? Nekem az a véleményem, hogy jó. Most a számba veszem, hogy miért gondolom így.
1. A férfi történelmileg van úgy hogy az a feladata hogy vadásszon vagy begyűjtcse az anyagi javakat. A nőnek pedig az a feladata hogy a kedvébe járjon testileg lelkileg. Ha a nőt leköti a munkája akkor a férfinak nem tud a kedvébe járni fizikailag és lelkileg sem.
2. Egy férfi legyen pénzes. Túlélőtípusú. Aki nem ilyen férfi az nem adja meg azt a biztonságot, ami egy nőnek szűkséges. Ha pedig pénzes a pasi akkor minek dolgozzon a nő? Ez logikus.

Várom a Ti véleményetekej!!!"
Az 1. pont annyira tetszik, hogy külön is kiemelem:
A férfi történelmileg van úgy hogy az a feladata hogy vadásszon vagy begyűjtcse az anyagi javakat. A nőnek pedig az a feladata hogy a kedvébe járjon testileg lelkileg. Ha a nőt leköti a munkája akkor a férfinak nem tud a kedvébe járni fizikailag és lelkileg sem.

Hát erre most rá kell pihennem.
Szerintem mára ki is kapcsolom az internetet, hát ez aztán már tényleg nem hiányzik.

A nap hét kérdése

A narkolepszia vajh gyógyítható-e?
Mert hogy abban szenvedek, az már szinte egészen biztos.
Vagy -ha szerencsém van-, csak kórosan lusta vagyok.

R.I.P.

Maurice Béjart

Itt van Béjart teljes Mozart Tango-ja.

Talált tárgyak

:-) Szépjóreggelt!!
Ma végre sikerült időben felébrednem, még szürke volt az ég, amikor a szokásos úton elindultunk a Dunára. Deres, borongós reggel, a nyúlós köd beszivárog a gallér alá és a kesztyű meg a kabátujj között felkúszik az ember hónaljáig.
Ronda, nna, és ezt a rondaságot csak még fokozza az erdőszélen leborított sitthalmok, fél vagonnyi pezsgősüveg, törött WC-csésze és a fémalkatrészeitől megfosztott, málló, szarrá rothadó szivacsbetéteit feltáró olcsó kanapé látványa.
A bejáratnál mindig nagyon kell figyelnem a törött üvegekre, így történt, hogy megláttam a kulccsomót. Egy kéttollú kulcs volt legfelül, alatta néhány biztonsági zárba való és messze kinyúlva, a sárban didergősen összehúzódó kulcsoktól számkivetetten elkülönülve a karabíner. Nyilván kiközösítették a többiek, ő lehetett a gyenge, miatta veszett el az egész kulccsomó.
Ilyenkor három dolgot tehet egy becsületes megtaláló. (Mellesleg, egy becstelen is, de ezt most ne részletezzük inkább)
1. zsebre vágja a kulcscsomót.
2. felveszi a sárból és felakasztja valami feltűnő helyre.
3. ott hagyja ahol találta.

Az 1. megoldást azért vetettem el, mert vajmi kevés esélyt láttam arra, hogy szembe jöjjön velem a kulccsomó tulajdonosa. Arra meg, hogy én bemenjek az önkormányzathoz, jegyzőkönyvbe mondjam a történetet, nna, hát arra nem vagyok hajlandó. Mellesleg, annak is igen kevés az esélye, hogy a tulajdonosnak eszébe jusson ilyen helyre is elmenni.
A 2. megoldás elsőre jónak tűnik, de ismervén az emberi természetet mégis inkább azt gondolom, hogy aki elveszített valamit és keresi, az a földet fogja nézni és nem a környező fák törzseit vagy villanyoszlopait.
Maradt tehát a 3. megoldás, hagyni ott, ahol van. Ennél maradtam.

Jöttünk visza az erdőből, amikor látom ám, hogy egy magát horgásznak álcázó középkorú férfiegyed a cipője orrával túrja a parti sódert. Rámnéz, tátog. Horgásznak horgász, de nyilván nem képzeli halnak magát, kivettem hát a fülemből a rádió dugóját és a tőlem telhető, az elmúlt pár évben nem túl sűrűn használt legkedvesebb mosolyommal mondtam neki:
- Elnézést, nem értettem, mit mondott??
- Nem tetszett-e itt látni egy kulccsomót?
- Itt nem, de a bejáratnál igen. Egy kéttolú kulcs volt rajta, meg egy ilyen karabíner - mutattam a derekamra csatolt pórázra.
- Igen, az, tegnap horgásztunk, azt hittem, itt hagytam el, hol tetszett látni.
- Hát én azt így meg nem mondom magának, de éppen hazaindultunk, ha gondolja, arra kerülünk, megmutatom.
Rövid hálálkodás után nekiindultunk. Őnagysága, a Kereksenekű még talált 2-3 gyanús, friss túrást, ahol jóhiszemű, ám jogcím nélkül ott tartózkodó, ezért kilakoltatandó vakondokat sejtett, azt még megvártuk, de azért végül mégiscsak elindultunk. Útközben megbeszéltük, hogy elfeljetette felcsatolni az övtartójára, meg hogy attól félt, az utcában hagyta el, mert akkor a zárat is le kéne cserélni, mert biztos végigpróbálják majd, meg hogy milyen a közbiztonság, láttam-e tegnap is a sztrájkot, mikek történnek. A tüntetést egyetlen mondattal rövidre zártam, én bringával járok mindenhova, tőlem sztrájkolhatnak, én független vagyok sztrájktól, dugótól, parkolóhelytől. Ha az alatt a fél kilométer alatt politizálnom kell, biztos visítva fakadok.
Egyébként nem találtuk meg a kulccsomót, mire visszaértünk, az a háromnegyed óra elég volt arra, hogy valaki megtalálja és eltegye.
Nem tudtam mit mondani, ha sejtem, hogy szembejön velem a tulajdonos, felveszem, de ott a hajnali ködben ez tünt a legkevésbé valószínűnek.
Aztán mi mégis viszafordultunk, Őnagysága, a Kereksenekű minden elképzelhető kommunikációs eszközzel tudatta, hogy ő még nem sétált eleget, egyébként is errefelé jönni szoktunk, hazafelé a másik bejáratot használjuk.
Mellesleg, az sem kevésbé gusztustalan.
Útközben 6 féldecis pálinkásüveget és egy törött ásványvizes üveget szedtem össze. Ha nem szégyellném elvinni, a kisbótba' 30 ft-ot kaphatnék értük. De mivel valahol szégyellem, hogy folyton üvegeket guberálok, így csak besülyesztettem a napi zsákmányt a buszmegállóban lévő kukába.
Ha otthagyom és a kutyám belelép, az nekem bódítással, varrással együtt 8-12.000 ft-omba kerülhet, nem beszélve a lelki teherről.
Hát a kurva anyját mindenkinek, aki miatt idáig züllött ez az ország. Tényleg nem tudok mást mondani, egy elveszített kulccsomó a senki földjéről háromnegyed óra alatt eltűnik, a szemét és a gané meg csak szaporodik.
Japánban kéne élni.

MR2 Petőfi

:-)) Szépjóestét!
Annyi jót hallottam innen-onnan, gondoltam, belehallgatok az új Petőfi rádióba.
Tényleg szinvonalas, változatos, érdekes zenéket adnak, dzsesszt, világzenét, minőségi rap-et, ilyesmit. Fél óra múlva mégis idegesen, nyűgösen tekertem a keresőt és menekültem, szinte pánikban menekültem az adóról.
Hogy miért?
Hát először is, ami a halálom, hogy egyetlen számot nem játszanak teljesen végig, mindegyikre rákevernek valamit. És ami még rosszabb, hogy ez a valami egy erotikusnak szánt, ugynakkor rettentően idegesítő női hang. Szinte orgazmusközeli állapotban lihegi a fülembe, hogy "Nagyon zene...."
Ember, fél óra alatt megfájdult a fejem tőle. Három percenként hallgatni ezt a nyögdécselést, hát az agyamra ment.
Most nem tudom eldönteni, hogy ez tényleg ennyire szar, vagy csak én vagyok dilinyós. Tényleg borzasztó egyébként, az Info rádiót sem bírom hallgatni a digitális tesztoszteronnal felturbózott bikahang miatt. A Klubrádió negédes hangocskán csevegő műsorvezetőnőitől szintén menekülök. A fejhangú, kiabálva telefonáló kollégákról is panaszkodtam már itt eleget, ez utóbbi esetben már odáig jutottam, hogy ha tudom, hogy egy pénztáros ilyen hangon köszön, inkább más sorba állok.
Kedves Petőfi rádió!
Nem lehetne úgy csinálni, hogy negyed órán keresztül tisztán zenét adnak, egymásra keverés nélkül és utána egy normális hang bemondaná, hogy "MR2 Petőfi Rádió" Lehetne még mást is mondani, de csak úgy, természetes hangon, nem kell se lihegés, se nyögdécselés, se kuncogás, se semmi színészkedés. Aztán újabb negyed órán keresztül megint csak zene következne.
Muszáj, tényleg muszáj minden szám után benyomni ezt a vibrátorral macerált ribanchangot?

40%-os férfi

A húgom szakított a pasijával. Azt hittem, hogy Anyu marta el mellőle, nem az a fajta, aki könnyen megbarátkozik a lányai közelébe férkőző férfiakkal. Sőt.
De nem, ezt a pasast a hugi magától dobta ki. Azt mondta, hogy kezdett elszemtelenedni. Bekvártélyozta magát, megrendelte másnap mit főzzön anyu vacsorára, haza azonban nem adott semmit. Magyarul, nem járult hozzá a költségekhez. Nem volt neki miből. Amit nem vontak le tőle, az kellett benzinre, kötelezőre, ami maradt, azt elkunyerálták a gyerekei személyesen. Erre, arra, pólóra, cipőre, mobiltelefonra.
A papa meg ott marad egy vas nélkül, illetve ami marad neki, azt is rosszul osztja be. Lakik az anyjánál pár hónapot, aztán valami nőnél, aztán megint az anyjánál. Nyilván, arrafelé egy nő sem keres olyan jól, hogy sokáig el tudna tartani egy férfit. Igaz, egy férfi sem keres annyit, hogy el tudna tartani egy nőt.
Hát ez bizony ritka gusztustalan egy élethelyzet, és még csak nem is lehet teljesen felelőssé tenni a sorsáért. Nyilván ő is hibás, de nem csak ő. Szerencsétlen flótás, nála még a férfiasság azt jelenti, hogy ő a családfenntartó, elébe teszik az ételt, ráadják a tiszta gatyát. A családfenntartás ugye már nem megy, legalábbis kettőt nem bír el. Beosztani sem tud, főzni se, mosni se, reménykedik hát abbban, hogy talál valami nőt, akinek annyira kell férfi, hogy mindezt megteszi neki és még némi zsebpénzzel is ellátja. Fogalmam sincs, ilyen helyzetben hogy bír magában annyi méltóságot megőrízni ami elég az élethez.
Ugyanakkor teljesen nyilvánvaló, hogy a huginak igaza van, nekem is volt ilyen esetem, úgy kell kidobni, hogy a lába ne érjen a küszöbhöz.
Csak hát valahol mégis borzaszó, az életnek nem erről kéne szólni.

Blogbelterj

:-) Süt a nap, hellóóóóóó!!!

1. Megveszek, ha nem tudom meg, hogy ki és honnan olvas arpa.net-ről. Teljesen szakmai szempontból érdekel, az arpa az még az internet hőskorát jelenti, én azt hittem, nem is létezik már. Nem kell semmi személyes adat, csak hogy melyik kontinensen van, nagy cég, vagy előfizetés, milyen sebességű, hasonlók. Azért is szeretném tudni, mert hátha pont azt a tételt fogom majd ki az államvizsgán. Tessenek elképzelni azt a vizsgabizottságot, akit a legfrissebb adatokkal kápráztatok el :-))

2. A linkajánlóban nyitottam egy Külföld rovatot, érdemes őket olvasgatni. Sőt, ha valaki tud hasonló, jó blogot, örömmel veszem a címet.


Most pedig mé'k gyúrni. Úgy nyomok száz felülést mint a sicc, viszont nem fogyok egy grammot sem. A háj alá szépen rakódik fel az izom, lassan diót lehetne törni a fenekemen.

R.I.P.

Szabó Magda

Hattyúk tava 18+

Húúú, de brutál Hattyúk tavát láttam a Szegedi Kortárs Balettől!!

Juronicséktől mondjuk nem is vártam sem édeskés pipiskedést, sem habkönnyű szórakozást, de álmomban nem hittem volna, hogy Csajkovszkij zenéjében ennyi elfojtott vágy és indulat, ennyi szerencsétlenség van. Nagyon durva, két felvonáson keresztül dől ránk az ödipusz komplexus, az irígység, az elcseszett nevelés, az elfojtott libidó, a birtoklás, a kielégítetlen vágyak, a máshol lenni akarás, nem is tudom, nagyon összetett, nagyon tömény, nagyon felkavaró előadás.
Meg kell néznem mégegyszer, annál is inkább, mert készítettek egy gyermeknek szóló koreográfiát is és én arra is nagyon kíváncsi vagyok.
De ez a mai este, hát ez súlyos volt.
A youtube-on egy Carmina Burana-t találtam velük, de ebből kis fantáziával el lehet képzelni, hogy milyen fajsúlyú lehet a Hattyúk tava.

itt van a teljes Carmina Burana.
Azért legyen itt egy kis klasszikus Hattyúk tava is, hátha valaki arra vágyik: Margot Fonteyn és Rudolf Nurejev táncol.

.

:-) Szépjóestét!
Elég felemás Otellót hallgattam ma este.
Felemás, egyrészt, mert pont az énekesek fele volt jó, vagy legalábbis elviselhető.
És felemás, mert valahogy nagyon hiányzik ebből a darabból valami. Tán a szenvedély, vagy a dráma, vagy valami kis ötlet, ami feldobhatná, nem tudom. Különösen az utolsó jelenet rettenetes. Mintha az egész fojtogatás csak arról szólna, hogy a halott Desdemona haja minél esztétikusabban omoljon alá a selyem ágyneműn. Bizisten, szinte vártam, hogy berohan egy öltöztető és kicsit megigazítja a loknikat mielőtt összemegy a függöny. Az is nagyon visszatetsző, hogy Emilia ugye összesikoltozza a háznépét, Otelló a szemük láttára megöli magát, aztán a jónép szép lassan elszivárog, hogy a végén ottmaradhasson a két egymás felé nyújtozkodó hulla. Értem én, hogy a halálukban magukra maradtak meg minden, de ezt valami más módon kéne megoldani, mert nagyon kiábrándító látni a kifelé settenkedő szereplőket. Tán a világítással kéne inkább játszani, vagy közéjük hullana valami lepel vagy nem tudom, de ez így nagyon snassz, azt a kevéske feszültséget is tönkreteszi, amit az énekeseknek sikerült megteremteni.
EGyébként arról is lezsokhatnának már a rendezők, hogy Otellót gyapjas hajú, fülbevalós négernek maszkírozzák. Annyira nevetséges, amikor a barnára sminkelt arcban világít az énekes kék szeme. De tényleg, ennek a pasinak nem az a legfontosabb jellemzője, hogy néger, hanem sokkal inkább az, hogy egy érzelmi nulla, egy tuskó zsoldos, egy csúcsragadozó, aki vagy birtokol, vagy elpusztít.

Ami az énekeseket illeti, nekem ma a legjobban Fokanov Jágója tetszett. Tokody is nagyon szép, korrekt Desdemonát énekelt és Bándi Otellójában sem sok kivetnivalót lehet találni, hangilag rendben volt. Tán csak a szereplők leglényegét nem éreztem belőlük. Szép áriákat és harmonikus duetteket meg tercetteket énekeltek, de hiányzott a karakterekből a spiritusz. Ezt a nőt mégiscsak annyira szerette az a pasi, hogy inkább megölte mint a másénak tudja, hát valaminek, valami kapocsnak, de legalábbis valami vibrálásnak csak kellene köztük lenni.
Aztán, lehet, hogy ma csak az én vevőkészülékemben volt a hiba, nem tudom.

A nap videóján Tito Gobbi énekli Jágó monológját 1959-ben, Tokióban)

Összehasonlításképpen itt van ugyanaz az ária Sherrill Milnes-szel. Ez se nem semmi, sőt, nagyon is ott van.
És ha már rossz fiúk, nézzük, mitől imádják a nők a gonosz pasikat. Meg hát érdemes kicsit készülni arra a bizonyos áprilisi, szegedi előadásra is, ugyebár. Tehát Daniela Dessi és Jose Cura énekli Desdemona és Otello szerelmi kettősét az I. felvonásból. Tessenek eltekerni cirka 8.00-ig, amikor a leendő feleséggyilkos könyörög, hogy "Un bacio!! Un bacio!" Hát ha van nő, akiről ezt hallva nem esik le a bugyi, bizisten, irígylem a hidegvéréért. Ezen a felvételen az is nagyon jól látszik egyébként, hogy mórunknak nem a féltékenység a legnagyobb baja. Ez a pasi bizony kicsit megzakkant a nagy katonáskodásban és a sok dicsőség begyűjtésében. Desdemona neki nem más, mint a meleg, puha test, ami mellett nem kell gyilkolnia és akin khm, hogy is mondjam csak, szóval akin levezetheti a napi stresszt.

És hogy ne csak a rossz fiúkról legyen szó, legyen itt Desdemona imája is. Kiri Te Kanawa énekel. (mellesleg a jövő héten ő is jön a MüPába, de szerdán, dolgozok, nem tudok elmenni. Manapság már nyilván nincs ilyen gyönyörű a hangja és nem tudná így kitartani az utolsó hangot, de akkor is, kár, nagyon nagy kár hogy nem lehetek ott a koncertjén.)

.

A reklám helye: European Commission - Youth in Action


Más:
Eccséém, aszonták rám, hogy kitartó vagyok. Néha mint egy bulldog.
Én ugyan nem pont így érzem, de attól még kihúztam magam és határozott, ruganyos léptekkel kocogtam ki a piacra és közben vigyorogtam, mint egy birsalma a biliben.
Kitartó, én.
Hát ezen még gondolkodom kicsit.

Mégmás:
a nyomtatóm is bekrepált. Szerintem egyszerűen beleszáradt a festék, de valahogy nincs humorom nyüstölni. Kéne pedig, mert ki kellene nyomtatnom a jegyutalványt az esti Otellóra. A'sszem inkább útbaejtek estére egy nyomtatószalont, mint hogy én most nekiálljak rázogatni, szétszerelni, visszadugni, újraindítani, installálni, vízszintezni.
Ráadásul hiába nem akartam ma gombászni, mégis szembejött vagy háromnegyed kiló téli fülőke és egy maréknyi júdásfüle gomba. Meg egy szép, kúpos, barna döggomba is. Nagyon finom retekillata volt, leszedtem őt is, mert eddig még soha nem találtam. Még szerencse, hogy külön zacskóba raktam, különben a fülőkéimet is kidobta volna a gombász.

Fhúúú.
Kilélegez ... belélegez .... Ki ... Be ...
Egyszer túl kell esni ezen is.
Akkor már jobb most, mint később, fogjuk azt a fehér papírt, egy merész vonallal osszuk két egyenlő részre és írjuk össze, hogy miért is akarok én innen elmenni. Illetve, hogy miért nem kéne innen elmennem. Mert ugye az a serpenyő is eléggé meg van pakolva.

Kezdjük ezzel, ti.: hogy miért kéne itthon maradnom.
Nyilván, ide születtem, ez a hazám, ide kötnek a kulturális gyökereim.
Ez így elég általánosan -és ezzel együtt hamisan- hangzik, szóval részletezzük.
Érzelmi és ehhez hasonló gyökereim nekem már régen nincsenek. Azokat már akkor elszakítottam, amikor érettségi után két nappal elköltöztem otthonról egy másik városba. Hogy miért, azt most hagyjuk, akkor azt láttam az egyetlen jó megoldásnak. Nyilván az is volt az egyetlen jó megoldás.
Még nem voltam 18 se (augusztusi születésű vagyok, éppen hogy nem szalajtottam, én voltam az osztályban a második legfiatalabb. ennyi idősen meg sem kottyan az embernek, ha lakókörnyezetet kell váltania és új barátokat, ismerősöket, patrónusokat, miegyebet szereznie.
10 év múlva onnan is költöztem, az már jóval fájdalmasabb volt, mert ott már terveket álmokat, érett fejjel kötött barátságokat kellett feladni. Azokat a gyökereket már nagyon fájdalmas volt feltépni, csomó minden ott is maradt, csak az elszáradt, csonkolt roncsokat hurcolom magammal tovább.
Azóta saját magam, önhatalmúlag tartom kordában a “gyökereimet”, lehet mondani, hogy cserépben élek. Cserépbe ültettem magam, növögetek a saját korlátaim között és alig várom, hogy valahová kiültethessem magam. Engem bárhova, bármilyen szabad földbe leraknának, az első időkben igazi szabadságnak érezném a változást. Hogy később mi lenne, hát az a jövő titka.
Mindezt csak azért mondom el, hogy világos legyen: a honvágy mint olyan, számomra nem létezik. Ez egyszer már -amikor majdnem két évig dolgoztam külföldön- bebizonyosodott. Soha, egyetlen pillanatra nem jutott az eszembe a hazavágyás. Illetve egyszer, amikor Szolnoknál egy vonatbaleseben meghalt huszonpár ember és azzal sikerült a vezető hírek közé kerülnünk. Akkor egy pillanatra megdermedt a vérem és arra gondoltam, hogy Anyuéknak csak van tán annyi eszük, hogy nem szállnak fel egy olyan vonatra, ami ki fog siklani.
Nem voltak rajta.
De ha rajta is lettek volna, hát nem mindegy az, hogy én közben Ausztráliában vagyok vagy a kisszobában?? Maradjunk annyiban, hogy tökmindegy, az ilyesmit megakadályozni akkor sem lehet, ha folyamatosan egymás mellett vagyunk.

A lehetséges, kínzó honvágy tehát nem ok arra, hogy maradjak.
Akkor mégis mi??
Munkám, pláne teljes szívvel végzett hivatásom ugye nincs, illetve ami van, azt bárhol végezhetném. Ahhoz meg nem kell túl sok ész, hogy az ember belássa, hogy Svédországban jobb takarítónőnek lenni, mint Magyarországon. Sőt, Svédországban titkárnőnek is jobb lenni, mint itt.

Hát igen, az Operaházat nem tudom majd magammal vinni, az hiányozni fog. Meg az Örkény színház is, a Radnóti és a Krétakör is. Ez utóbbinak mondjuk van esélye arra, hogy bárhol a világon fellépjen. Sőt, Operaház is mindenhol van, legfeljebb nem Molnár András énekli Tannhausert és nem Wiedemann Bernadett Gertrudist.
Hát igen, Bánk bán biztos nem lesz máshol, azt vinnem kell magammal DVD-n.
Mi nem lesz még máshol?
Könyvek.
Túl sokat nem olvasok mostanában, de ha mégis, ott az internet, legfeljebb kicsit többe kerül a szállítási költség.
Ez tehát nem akadály.
Mi van még?
A nyelv.
Igen, ez nehéz dió. Mégiscsak a magyar az anyanyelvem, ezen tudom magam a legjobban kifejezni. I mean if I have anything to say, but nowdays it does not happen too often. Ami mondanivalóm van azt leírom a blogon. Amit el akarok olvasni azt elolvasom az interneten, amit pedig meg akarok hallgatni azt meghallgatom .... szintén az interneten.
Szóval ez sem nagyon tart vissza.
Ami visszatart, az a megszokás, a kényelmesre, vagy legalábbis viszonylag komfortosra berendezett életem. A teáskannám, az aromamécsesem, a könyveim, a futonágyam, az évekig vágyott és csak tavalyelőtt megvásárolt tollpaplanom, a pár éve kicserélt, huzatmentes nyílászáróim és hasonlók. Ezeket a dolgokat sajnos nem vihetem magammal, többe kerülne a fuvar, mint bárhol megvásárolni az újakat. Ezt nem kell lebecsülni, én nagyon ragaszkodok a tárgyaimhoz, mindegyiknek külön története van mind a megvásárlásukhoz szükséges pénz összegyűjtésére, mind a feltalálásukra vonatkozóan.

Van még ugye a bizonytalanság, illetve az attól való félelem, mint itthon tartó erő.
Erős kapocs, nem kétséges, nagyon erős – már ha valaki elég hülye ahhoz, hogy itthon biztonságban érezze magát. Merthogy ebben az országban semmi sem biztos.
Részletezzem?
Részletezem.
Itt lehet 15 évig építgetni egy sportkarriert, ha egy antidoppingos ügynök nagy skalpot akar szerezni, akkor megszerzi a miénket, ha elég jóhiszeműek, had ne mondjam, buták vagyunk. Márpedig vagyunk, én is vagyok – úgy értem, jóhiszemű.
Itt még mindig a ZsarátnokVáros-ZsebreVáglak elv érvényesül, had ne részletezzem, mindenki olvas újságot.
Itt a szociális érzékenység abban nyilvánul meg, hogy a munka elvégzésére totálisan alkalmatlan, földbuta, ám kedves ismerős (vagy legalábbis annak bemutatott) embereket tartanak állásokban.
Itt úgy írnak ki pályázatokat, hogy annak csak és kizárólag egyetlen egy pályázó felelhessen meg.
Sorolhatnám még, de minek.


Jöjjön a felsorolás, hogy miért lenne jobb nem itt élni.
Hát ezt röviden és tömören úgy fogalmazhatnám meg, hogy nem akarok egy ilyen helyen megöregedni.
Milyen helyen?
Olyan helyen, ahol ha találok egy szem gombát és le akarok mellé térdepelni előbb körbe kell néznem, nincs-e egy törött villanykörte vagy sörösüveg a gomba mellett. Mert szinte mindig van, szóval akárhol vagyunk, jobb nem letérdepelni a földre, pláne jobb nem leülni.
Nem akarok olyan helyen élni, ahol három hónapig csak a kórház portásával tudok beszélni és amikor végre kapok egy időpontot mellrákszűrésre az január másodikán 9.00 órára szól. Ráadásul csak 11.35-kor kerül rám sor és a több mint két és fél órát egy hullaszállító tepsi mellett ülve kell végigvárakoznom.
Nem akarok olyan országban élni, ahol bármikor bilincsbe verve vihet el a rendőr csak azért, mert nem kaptam meg egy levelet egy önkormányzattól. És ezt még el is lehetne viselni, de ebben az országban nincs senki aki azt mondaná, hogy ojvé, bocsánat, hát ez bizony elkerülte a figyelmünk mind a törvényalkotásnál, mind a kodifikációnál, mind a megszavazásnál. Bocsánat, máris intézkedem, remélem, hogy a jelenlegi országgyűlési ciklus végére, de legkésőbb a következő elejére készen leszünk a módosítási javaslattal. Egyúttal köszönjük, hogy felhívta a figyelmünk az ellentmondásra.
Nem akarok olyan országban sem élni, ahol csak a véletlenen múlik, hogy bármilyen piszlicsáré ügyem aktái tévédoboz méretűre duzzadjanak, és csak a bulvársajtó, vagy az éppen aktuális miniszter közreműködésével intéződjenek el.
Olyan országban sem akarok élni ahol bárki, bármikor, büntetlenül figyelmen kívül hagyhat fontos szabályokat és még elnézést sem kér, amiért a másikat kis híján megölte. Lásd az egy héttel ezelőtti elsőbbség meg nem adási esetem.
Olyan országban sem akarok élni, ahol a napjainkban adócsaláson kapott miniszter ügyeit egy három évvel ezelőtt adócsaláson kapott volt miniszter emlegetheti fel.
Olyan emberek között sem akarok élni akik gondolkodás nélkül elhisznek bármit, ami alátámaszja az előítéleteiket. (Erre majd még máskor hozok konkrét példát)
Olyan országban sem akarok élni, ahol egy kereskedelmi bank minden ellenvetés és állami tiltás nélkül adhat közzé olyan reklámokat, hogy “ne takarékoskodjon feleslegesen....” Hát bazmeg, mijaz, hogy spórolni felesleges??? És hol van ilyenkor az állam - akit azért fizetek, hogy engem megvédjen- hogy engem megvédejen a szélhámostól??? És pláne nem akarok olyan országban élni, ahol az emberek tömegesen, birkanyáj módjára bégetnek, hgoy jaj, de jó, hát ha nem kell, akkor nem spórolok.
Szóval nem akarok ilyen országban megöregedni.

Én persze speciális helyzetben vagyok, mondom, évek óta cserépben élek, engem nem átültetni, hanem kiültetni kell.

Persze, ha máshol is ilyen savas, sittes, törmelékes, terméktelen a talaj mint itt, az más.
Akkor persze akár itthon is maradhatok.

Majd meglátjuk, mindenesetre nyitva tartom a szemem és amint lehet és érdemes, csomagolok.

És a félreértések elkerülése végett: nem a lehetőségeket hiányolom.
Én már nagyon régen, legalább 6-8 éve nem akarom megváltani sem a világot, sem magamat. Nem akarok meggazdagodni, nem akarok karriert csinálni.
Meleg szobát akarok karácsonykor virágzó kaktusszal, a lábam előtt hortyogó kutyát akarok és operabérleteket. Nem kell páholyba, elég a III. emelet is. Nem akarok autót sem, de ha mégis kell vennem, akkor szeretnék hozzá parkolóhelyet is. Azt szeretném, ha a mentő maximum 15 perc alatt kiérne, ha hívom. Azt szeretném, hogy ha eszméletlenül bevisznek egy kórházba, akkor is jó orvost kapjak, ha nincs a zsebemben éppen százezer forint. Merthogy egyébként van egy átlagos biztosításom. Azt akarom, hogy nyugodt, kiszámítható munkahelyem legyen ahol nem kell naponta a más hibája miatt infarktust kapnom. Üsse kavics, nem vagyok maximalista, két hetente egyszer belefér 3-4 túlőra is, csak hogy mutassam, mennyire opportunista vagyok.
De emberek, az opportunizmushoz legalábbis egy bizonyos szintű kiindulási alap kell!!
De ebben az országban nincs se kiindulási szint, sem alap, sem alkulehetőség.
Hát ezért élek én itt évek óta cserépben és most már muszáj beismernem magam előtt, hogy nincs több tápanyagom és fonnyadok. Vagy találok magamnak -ha szabad földet nem, is, de legalább- egy tágabb cserepet, vagy elpusztulok.

Az van, hogy máma 11-től délután 4-ig beteg vagyok.
Nem nagyon, csak egy kicsit.
Nevezhetném lustaságnak is, de mivel egy görcsoldót már bevettem, hát van alibim.
Szóval beteg vagyok és kész.

Meg hülye is, de nagyon és minden kétséget kizáróan.
Az éjjel hazafelé direkt a tecckó felé kerültem, mert lemezeket kellett vennem egy Nürnbergi mesterdalnokokhoz. Meg némi bonbont, szintén egy csereügylet részeként.
Máma pakolnám össze a cuccost és mit látok, na mit??
Sikerült 5 db CD-lemezt beszereznem, DVD helyett.
Affffenébe!!
Estére mehetek vissza, fuldokolni a karácsonyi nyálzenében. Merthogy már elkezdték, nyomják a nyüves merryxmas számokat az égi hangszórókból. Valóságos megkönyebbülés, amikor megkérnek egy takarítót, hogy fáradjon a vegyesiparcikk osztályra.
Ami engem illet, én a jövő héten mindent beszerzek ami az ünnepekre kell és amig ez a őrület véget nem ér, boltba a lábam be nem teszem, az hóttziher!!

:-) Szépjóestét!
A hónap dilemmája:
még a karácsonyi nagy őrület előtt vegyek magamnak végre egy tisztességes, multimédiás, DVD íróval, nagy, min. 19'-es, szélesvásznú képernyővel felszerelt konfigurációt vagy inkább egy laptopot?
A dilemma attól dilemma, hogy hónapok óta rossz a DVD olvasóm és nem tudom nézni az operafilmjeimet. A gépem lassan 6 éves, ezt új perifériákkal felfrissíteni már nem nagyon érdemes. A nagy monitoros, sound-systemes konfiguráció állna a szívemhez a legközelebb, de arra is gondolnom kell, hogy ha a tavasszal tényleg a nyakamba veszem Észak-Európát, akkor jobb minél könyebb csomaggal utazni. Tehát laptop, amire viszont nem igazán vágyom, egyszerűen mivel nem szeretem. Dolgozni nehézkes, filmnézéshez kicsi, pláne operafilmhez plusz hangszóró is kell hozzá. Az egyetlen előnye a mobilitás, az meg engem nem hat meg igazán, valőszínűleg soha abüdös életben nem fogok egy sziklás szakadék szélén internetezni. Költözni viszont azzal könyebb.
Hm???


Aműgy hozzám már megjött a jézuska, méghozzá elég jól felpakolva. Hozott egy jegyet az áprilisi, szegedi Otellóra Jose Curaval a címszerepben és négy jegyet a júniusi Wagner napokra. Mindegyik darabot megnézem, azokat is, amiket tavaly már láttam. A Ring az úgy valamit, ha az ember istenek lánya egyben végighallgatja. A csütörtöki Rajna kincsére helyettest kell fogadnom, Szegedre sem ingyen lesz a leutazás, szóval az én Jézuskám az idén nagyon bőkezű lesz.
A DVD nézést viszont valahogy meg kell oldanom, különben mi a fenének vannak itt a csodásnál cosdásabb lemezek??!

ÁÁáááááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááááááá!!
Rántáskavarás közben nem pattantam azonnal lekapcsolni a rádiót, így aztán sikerült belehallgatnom Jaksity Kata és Tari Annamária beszélgetésébe.
Ez a műsor állítólag nőknek szólna, de ez a két némber fél óra alatt képes rombadönteni mindent, amit a nők valaha építettek - kezdve a szavazati jogtól a váláshoz való jogon át az egyenrangú partnerkapcsolatokig. Ennek a két csácsogó picsának csak két féle nő létezik: a gyermeket nevelő, olvadékony, meleg vacsorát tálaló és állandóan nedves vaginájú anya és a hideg, pengeszájú, törtető, zacskós leves mellé pizzát rendelő karrierpicsa aki fáradtságra hivatkozva még a szexet is megtagadja élete párjától. Már ha van neki olyan, mert ha meg is próbálja, de mindig bebizonyítja, hogy alkalmatlan a házasságban élésre.
A műsorvezető még csak-csak, ő beállította magát egy tökéletesnek gondolt női szerepre és mind a tíz manikűrözött körmével kapaszkodik bele. De egy pszichológus, basszus, hát összesen ennyit sikerült néki elsajátítani az egyetemen??
Emberek, hát ilyen műsort még rántáskavarás közben sem bírok hallgatni.
Két ilyen szervilis majmot, hát komolyan, kinyílik a zsebemben a bicska, hogy ezek véleményformálónak számíthatnak.

A jelek szerint én ma már nem igazán fogok felébredni. Elkövettem pedig mindent; a Duna parton jól megfújattam magam a széllel, tíz perc négykézlábazás és avartúrás után találtam három darab lila pereszkét is. Kivittem őket a piacra a gombaszakértőhöz és ha már ott voltam, a kofaitatóban magamévá tettem egy méregerős kávét is. De semmi hatás, továbbra is úgy érzem magam, mintha egy nagy tál langyos spenótfőzelékben úszkálnék.

Pont olyan a közérzetem, mint a tavasszal, a felmondásom után pár héttel. Akkor is még hetekig pörögtem, zakatolt az agyam, aztán egyszer csak mint akiben lekapcsolták az áramot, vagy három hónapig csak aludtam és egész távolról, homályosan érzékeltem csak a világ dolgait.
Hát most remélem, ilyen sokáig nem fog tartani, de üsse kavics, ezt a hetet rászánom.

Ez a baj az öregedéssel, hogy az ember még ha fel is tudja magát időnként szívni egy-egy nagyobb feladatra, utána sokkal hoszabb időbe kerül a regenerálódás.

Hanem, ma kicsit jobban szétnéztem a piacon és szemem-szám elállt. Nyáron és ősszel nem nagyon eszem húst, minek, amikor annyi rengeteg féle zöldség és gyümölcs van. Azoknak az áringadozásaihoz hozzá vagyok szokva, az nem csak szezononként változik, de a hét egyes napjain is. Hentesnél viszont jobbára csak kutyakaja miatt fordulok meg és ha mégis vettem magamnak valamit, jóformén meg sem néztem az árát. Most viszont teljesen megdöbbentem; a csirkecomb kilója 799 ft, a csontos csirkemell 999, a filézett egyenesen 1399 Ft. Még a pulykanyak is 550, mi történt itt pár hónap alatt?? Nyár közepén még jó 2-300 ft-tal kevesebbet kértek a baromfi kilójáért.
Ennyire nem lehetek lemaradva!

Most viszont alszom egyet ebéd után, mert ha nem, estére nem bírok majd dolgozni.
Mi a fene van velem, hogy ennyire álmos vagyok? Ma még szinte ki sem egyenesedtem, bármelyik pillanatban kész vagyok összegömbölyödni.

Phúúú.
Jóóhóórehhheggelt!
Olyan vagyok, mint egy mosogatórongy.
Tegnap este kikerestem a hangtárból a Csontbrigádot és ledőltem a kanapéra. Szerintem öt percet sem hallgattam, arra ébredtem, hogy valaki finoman és diszkréten, de igen határozottan horkol.
Ejnye, Lujza!! - gondoltam magamban, mert ugyan ki más lehetne.
Befordultam, az egyik kispárnát a bal fülem alá, a másikat a jobb fülem fölé tettem (ebből könnyen kikövetkeztethető, hogy a bal oldalamra fordultam). Az utolsó, meglehetősen homályos és hamar elillanó gondolatom az volt, hogy így bizony nem fogom hallani a rádiójátékot.
Reggel hatkor ébresztett az eb, a bugyi szélét, a melltartót, a zokni gumiját, a nadrág gyűrődéseit és hasonlókat úgy kellett csipesszel kibányászni a bőrömből. Kivittem a kutyát, levetkőztem és visszafeküdtem, csak hogy a piros foltoknak legyen idejük felszívódni és bőrömnek kisimulni.
Most éppen koffeinmentes kávét iszok és rettenetesen bambán nézek ki a fejemből. Már vagy két maréknyi csipát is kimostam a szemből, de valami még mindig nem az igazi. A kutyát persze el kell vinni rendes sétára is, ő mondjuk nem lesz megrövidítve, de mi lesz velem??
Mi lesz, ha rászokok a napi tíz órás alvásokra?!!

Hehe, szar van a palacsintában.
Vagy nincs, még nem tudom.
Előkerestem a tételeket és nem 90 van, hanem csak 43. 23 A és 20 B. A fejléc szerint 2000. január 1-től érvényes. De valami bűzlik, mert határozottan emlékszem, hogy volt a kezemben egy tételsor, amin A, B és C tételek szerepeltek, mindegyikben 30. Ennek inkább személyesen utánajárok, amilyen pechsorozat kísér kiderül, hogy valami archív tételsort töltöttem le. Volt már ilyen, az egyik szigorlatom előtt két nappal jöttem rá, hogy új tételsor van.

Ha tényleg ez marad, akkor az A sorral szerintem rendben leszek, abból egy kettest lehet most rögtön össze tudnék kaparni. A B az már húzósabb, azzal lesz bajom elég. Algoritmusok, SQL, objektumorientált programozás, a hideg kilel, ha csak rágondolok.
Valami olyan technikát kéne kitalálni amivel el tudom húzni az időt annyira, hogy a B-re már csak pár másodpercem maradjon és elégedjenek meg azzal, hogy felmondom a vázlatot.
Nyilván, ha nagyon tudom az A-t, azzal elgyönyörködtethetem a vizsgabizottságot.
Vagy nem, vagy leintenek, hogy látják ez nagyon megy, térjek át a B tételre.
Hm. Hm, hm.
Hogy működhet ez vajon?

Uhh.
Most mit ne mondjak?

Nagyon jó, hogy vége ennek a napnak.
Lapozzunk.

Hinnye, csak most veszem észre, hogy szakad a hó.
Azért kiteregettem, jó széles eresze van a háznak, nem csap be alá se hó, se eső.
Hanem, belekukkantottam a hírportálokba.
Ugyanaz az esemény, egyféle és másféle tálalásban.
Érdekes.
hír I.
hír II.

Azt legalább nem gondolhatjuk, hogy az igazság valahol a kettő között van.
Azt hiszem, estére előveszem az 1984-et, nem árt kissé felfrissíteni a gondolatirányításról és az újbeszélről való ismereteimet.

Viszont, akárhogy húzom az időt, csak el kell indulnom dolgozni.
Bele a szakadó hóesésbe, mit ne mondjak, nem fog jól esni.

Hehe, jelentem, Télapó megérkezett; korán reggel a pocsolyákat hajszálvékony, de egybefüggő jégréteg borította. Beroppantani persze még nem lehet, de jég az, akárki láthatta, aki időben felkelt.

Tegnap este meglepően jó Végzet hatalmát láttam-hallottam, de arról majd estére.
Most más nyomja a bögyömet.
Pontosabban más feküdte meg a bögyömet.
Rövid kis "hétköznapi" párbeszéd, legalábbis bizonyos szituációkban hétköznapinak számít. Igaziból tán meg sem
érdemel egy posztot, de egyszer és mindenkorra meg akarom fogalmazni az univerzális választ az ilyen beszélgetésekben elhangzó kérdésekre.
Nem is kérdésekre, mert ha még azok lennének, nem is bosszantanának annyira.

De legyen itt a párbeszéd.

Résztvevők egy férfi és egy nő, a nő szerepe elsősorban hümmőgésben, tétova bólogatásban és nagyritkán "jé, tényleg?" "miért is?" és hasonló kérdések közbeszúrásában merül ki. Mint a jó riporter, aki hagyja érvényesülni a riportalanyát. Egy ostoba embert nem kell keresztkérdésekkel belehajszolni az önégetésbe, az ilyenek önerőből is le tudják magukat égetni.

- De az is milyen már, hogy manapság már nincsen nő borotva nélkül. Fújj, bazmeg, ott van a borotvája a fogkeféje mellett. És még jó, ha ott van, mert ha nincs, akkor az enyémet használja.
....
- Majdnem mindegyik ribanc, fizessed a vacsoráját, vegyél neki mobiltelefont, fuvarozzad a seggét, de ha csak egy skodád van, már szóba sem állnak veled. Dolgozni az nyista, fél napot a fodrásznál, az igen, az megy nekik.
.....
- Képes azt mondani, hogy ne tegyem a fekete zoknit a fehér bugyijai meg melltartói közé mert nem lehet együtt mosni, hát milyen nő már az ilyen, aki egyből bevág mindent a mosógépbe? Olyan lusta bazmeg, szét se válogatja a cuccost előtte, csak ordít mint a sakál, hát milyen feleség lesz ebből, mondd meg nekem?
.....
- Az ápolatlanságot hát azt nagyon nem szeretem. Ne fesse magát, de legyen gusztusos. A szőrt, azt nagyon útálom. Paraszt az, ugat a hóna alatt a kutya. A lábukat azt még csak-csak, az meglátszik ha szőrös, de a pinájukat már nem mindig. Az pedig nagyon gusztustalan, egy bozontos pina, fújj, a büdös, pisiszagú muffoktól okádok.
(nő) - Leszállópálya se lehet?
- Nem kell szőr, egy szál se, gusztustalan, hányinger, olyan pinát ki nem nyalok, ne is várja el.
....
- Egy nő nekem ne mondja, hogy a saját pénzét arra költi amire akarja! Én keresek jobban, én tartom el, hát elvárom, hogy ne költse a pénzt mindenféle szir-szar kenceficére meg rongyokra.
.....

és így tovább és így tovább, csak azért nem folytatom, mert közben behallatszik, hogy szivattyúz a mosógép, rögtön teregethetek és indulhatok dolgozni.
Válaszolni is csak röviden fogok, matematikai formában, hogy minden hozzá hasonló, egybites agyú megértse:

NO Pinaszőr = Borotva
NO Borotva = Pinaszőr
NO Borotva AND NO Pinaszőr = FALSE

Hát ennyi.
Jah, azért egy jótanács még belefér:
Ha mással próbálkoznál, előtte jól húzd a homlokodba a bézbólsapkát. Hátha úgy nyersz pár nap haladékot mielőtt észreveszik, hogy egy hatalmas fasz van a homlokodra tetoválva.

Uramatyám, 12 órát aludtam egyvégtében. Illetve két részletben, mert hajnalban arra ébredtem, hogy kocog a kutya körme a konyhában. Félálomban magamra vettem valamit és kitámolyogtam vele, de szerintem fel sem ébredtem igazán. Rögtön feküdtem is vissza és a senekem le sem ért az ágyra, a fejem már aludt megint.
A kívánságom nem teljesült, randa, hideg idő van, őszi esővel, nyúlós sárral és gallér alá szivárgó nyirkossággal. Nem baj, így is jó, annál szebben nőnek majd a júdásfülék és a téli fülőkék.
Ezt csak azért mondom, mert nem hagyom a hangulatom elrontani, juszt se!!
A piacon egy jóképű, pirozspozsgás hentestől megtudtam, hogy azért nem lehet tölteni való libanyakbőrt kapni, mert a feldolgozó üzemben zsigerezés közben erre nem ügyelnek és feltépik. Az már így végigrepesztve tölteni nem alkalmas, legfeljebb tepertőt sütnek belőle. Kár pedig, mert a multkori töltött libanyakam szép nem lett ugyan, de jóízű igen. Márton napi libalakoma ürügyén szívesen kipróbáltam volna újra, hátha ezúttal ügyesebb lennék. Így csak egy combot vettem, rozmaringgal fűszerezve akarom megsütni és vele sült birsalmával körítve elfogyasztani.
(A Vámház Csarnokban egyébként tutira lehet tölteni való nyakbőrt venni, de ebben a ronda időben nincs az a csemege, aminek a kedvéért én bebumliznék odáig.)
Most pedig megyek edzeni, és végre, végre, végre, szaunázni. De jól fog az esni ebben a ronda, csontig hatoló nyirkosságban.

:-)))
Diplomamunka leadva, védés és záróvizsga januárban, de még belefér. Egyébként vittem magammal az összes kinyomtatott e-mailt, hogy ha kell, felmegyek a miniszterhez és kiharcolom magamnak a hosszabbítást. Erről a késésről most tényleg nem én tehettem, az augusztusi változat óta egy fél oldalas jövőképet írtam csak hozzá és azokat a bizonyos fejléceket készítettem el. Ha szeptemberben le tudtam volna adni, éppen most vizsgázhatnék.
Mindegy, január is jó lesz, úgyis csak februárban szoktak kezdődni a nyelviskolák, be tudok majd íratkozni franciára. Mert azt azért nem felejtettem ám el!!

Nagy megnyugvás ám ez, és hihetetlen jó érzés kézben tartani egy bekötött diplomamunkát. Valahol mégiscsak az én szellemi termékem. Belelapozásra nagyon szép, az apró kis hibáit rajtam kívül valószínűleg senki sem fogja észrevenni. Én is csak azért, mert az utóbbi két hét alatt akármikor hozzányúltam, mindig szétesett benne valami és minél több mindent javítottam ki, annál több minden állítódott el benne.
Érdekes, hogy bekötve a felépítésén is jobban látszik, hogy logikus, egyenes vonal mentén halad. Ezt képernyőképenként nem érzékeltem, könyv formájában viszont már látszik.
Jobban vagyok, na mit tagadjam. És a januári védés sem olyan nagy katasztrófa, egy hónap ide vagy oda nem számít, és így legalább lesz időm tisztességesen kidolgozni és bevágni azt a nyavalyás 90 tételt.
Nno, ezt még egyelőre hagyjuk, a héten pihenek, mert megérdemlem. Főzök, gombára vadászok, a kutyám lucskos hasát pucolgatom, szombaton opera, A végzet hatalma, és mindjárt szétnézek a neten, holnapra is kéne keresni valami jó színházat.
Azt szeretném csak kérni, hogy ha lehet, a hétvégén még süssön a nap. Hideg lehet, azt nem bánom, csak borús, taknyos idő ne legyen. Imádok az éles őszi napsütésben, a bokáig érő avarban sétálni és most nagy szükségem is lesz rá. És holnap szaunázok is egy nagyot, 8 perc a felső polcon, negyed óra pihenő után újabb 10 perc, de az már csak az alsón.
De jó lesz.

A marhavese a világ legbüdösebb és legagresszívabb étel-alapanyaga. Agresszív, mert úgy beleszívódik a nyers hússal kevert pisiszag a bőrbe, hogy két napig érződik, bármivel mosom.
Nem is nyúlnék hozzá, ha Őnagysága, a Kereksenekű nem szeretné annyira. Szegény már három napja száraztápon tengődik, nem is tudom, mikor volt utoljára ilyen. Ma viszont habzsi-dózsi lesz neki, mire visszaérünk a sétából, megfő a hagymás répás vese gerslivel.
Én viszont két méterről szaglok, rettenetes. Nincs az a szappan,ami ezt leszedné.

:-) Szépjóestét!
Annak örömére, hogy holnapra kész a szakdolgozatom, fél órával ezelőtt kis híján elgázoltak.
A faszikám vagy nem ismerte fel a hegyére állított háromszöget, vagy úgy gondolta, hogy az rá nem vonatkozik, mivel ő a nagyobb. Én meg jöttem rendesen, a fene se szeret sokáig ázni. Az életben nem gondoltam volna, hogy elindul a tábla alól, de megtette volt akkora barom. U-kanyart kellett csinálnom, hogy el ne üssön, 4-5 centi híja volt, hogy a pedálom bele nem állt a fényszórójába. És még akkor a rohadék megy tovább, mint ha mi sem történt volna. Ordítottam, hogy mi az anyja kínját gondol, csak én is későn kapcsoltam, elébe kellett volna állni, hogy legalább nézzen már a szemem közé, vagy nézze meg az a kibaszott táblát, nem dísznek rakták oda.
Ha még egy autós ilyet csinál, esküszöm, bevágom a lakatot a szélvédőjén, aztán húzhatja a nyakát a ganéj!
Az isten verje meg, kis híján elgázol, hát legalább annyit mondana, hogy elnézést, de jó hogy legalább maga figyelt, ha már én ilyen vaksi vagyok vagy valami. De látja, hogy kis híján felfordulok és kikerül, megy tovább, hát a jó kurva édes anyját az ilyen tetűnek.
Bevágni valamit a szélvédőn, hogy tanuljon belőle, ha már a retkes édesanyja vagy az alkoholista apja nem magyarázta el neki, hogy a hegyére állított háromszög azt jelenti, hogy meg kell állni, és ha valaki valamelyik oldalról jön, akkor azt el kell engedni.
Dögölne meg minden ilyen állat, egyszer egy kamionnak ne adja meg az elsőbbséget, majd akkor laposra taposva beleléphet a gázba vagy a pokol üstjében főve nézegetheti a KRESZ-könyvben a táblákat.
Uhh.

Egyébként jól vagyok, minden kész. A jogszabályokat kinyomtattam, kár, hogy a két legnagyobbat szinte teljesen el kellett olvasnom ahhoz, hogy csak az engem érintő 3 oldalnyi paragrafust nyomtassam ki. De megvan az is, a végén persze ez sem lett tökéletes, mert némelyiknél elfelejtettem oldalszámozni. Amelyiknél meg nem, az 1. oldaltól kezdődik, de mellékletbe jó az úgyis, nem volt már erőm előlről kezdeni a szálazást.
Az Alkotmány utcai fénymásoló szalonban tökéletes, roppant barátságos és odafigyelő kiszolgálásban részesültem, nagyon meg vagyok velük elégedve. A lány kérdésére, hogy mennyire sürgős, mondtam, hogy már nem, ez a pár nap már nem számít. Igazság szerint csak nem akartam sürgősségi felárat fizetni, két nap ide vagy oda azután, hogy másfél hónapot vártam a konzulensi véleményre már nem oszt, nem szoroz, viszont pénzkidobásnak érezném.
Erre kiderült, hogy a "nem sürgős" náluk azt jelenti, hogy másnap délelőtt kész, 9 órától mehetek érte. A sürgős már ma este, a 22.00 órai zárás előtt meglett volna. Kicsit tűnődtem azon, hogy ugyan mi a fenét lehet este tízkor csinálni egy bekötött szakdolgozattal, de szerencsére még mielőtt kimondtam volna rájöttem, hogy ha mondjuk egy vidéki főiskolára kéne reggel hatkor elindulnom, akkor azért igen nagyra tudnám értékelni ezt a szolgáltatást. Szóval akinek ilyen gondja van, az nyugodtan menjen hozzájuk. A színes oldalakat is ott nyomtattam, nem olcsó, de gyönyörű. Tényleg nagyon szépek a rajzok, monitoron nem is mutattak ilyen jól, egész meglepődtem.
Pont ezért úgy döntöttem, hogy mindhárom példányt köttetem. Jó lesz ez a dolgozat. Persze lehetett volna jobb is, de első diplomamunkának elmegy :-))

Viszont az ijedtségtől rettenetesen megfájdult a fejem.
De tényleg, hogy lehet valaki ilyen seggfej, hogy nem ad meg egy elsőbbséget? Egy autó nem tudott volna megállni, ott döglött volna meg a kilinccsel a hasában. Így meg én maradtam kis híján ott.
A pozitív hozadéka a dolognak, hogy megnyugodhatok, a reflexeim már elég jók. Az idegeim még mindig rongyosak, de a jelek szerint már kezdek regenerálódni.

Jaja, és ah már az autósokat osztom, akkor is bebaszom a szélvédőjüket, ha megelőznek és rögtön előttem bekanyarodnak jobbra. Ennyire hülyének nem gondolnék senkit, és mégis, ezt hetente kétszer megcsinálják velem. Bazd, meg, de lékelt dinnyénél is ostobább, a bringás nem áll!! Azért mert te előzöd, még ő is halad és ha elébe vágsz a kanyarodásnál, könnyen előfodulhat, hogy az oldaladba száll. Legalább behorpad az anyósülés melletti ajtód, de agyatlan barom, oszt fizetheted a javítást. Ha kis szerencséd van, mert ha nincs, ülhetsz három évet. Rohadj meg. Ott a börtönben rohadj meg, te húgyagyú idióta.

Soha, soha ne legyen i-re végződő nevetek, mert tuti, hogy a legfontosabb és legsürgősebb dokumentumokban fogják y-nal írni.
Egyébként, y-ra végződő nevetek se legyen, mert szerintem náluk is azigazán fontos és sürgős dokumentumokban mindig i-vel írják.
Ez már csak igy működik. Murphy mester nagyon unatkozna, ha nem kéne neki néha megfordulni a sírjában.

De ez csak móka és kacagás ahhoz képest, hogy a kinyomtatott jogszabályok felét bent hagytam a munkahelyemen. Vagy ki sem nyomtattam, majd most kiderül. Még szerencse, hogy a karton papírból maradt még vagy 50 lap. Idegbajt kapnék ugyanis, ha most vennem kéne egy újabb adaggal és netán más színű lenne, mint a már meglévő. A fénymásolópapírok ugyanis szoktak olyan viccet csinálni, hogy picit más színűek és az bekötve nagyon látszik.
Persze csak viccelek, muszáj valahogy elvennem az élét annak, hogy megint kicsesztem magammal és tennem kell egy felesleges kört a városban.
A nagy telefonálgatásban az akkum is lemerült. Egyáltalán nem vagyok egy fontos ember és az ismerőseim is tudják, hogy csak akkor hívjanak ha halálos betegek vagy engem gondolnak annak. Most azonban nagyon nem bánnám, ha zuhanyozás alatt töltene annyit, hogy magammal tudjam vinni.
Egyéként nem lesz rossz rohangálni, gyönyörűen süt a nap és vettem egy új, farmer alá simuló térdmelegítőt, legalább kipróbálom.
És reggel a heti gombaadagom is megszedtem, gyönyörű , sötétszürke laskagombákkal és friss, narancssárga téli fülőkékkel megrakva tértem haza.
Magyaros krumplileves kolbász helyett fülőkével, zöldborsós gombás rizs és valami tésztára való, tejszines gombaragu lesz az elkövetkezendő napok menüje.
Már ha lesz időm főzni, mert ma megint úgy néz ki, hogy csak este tíz felé kerülök legközelebb haza. Ez pedig azzal jár, hogy házon kívül kell ennem.
Hehe, csak azért húzom az időt, hogy a nyavalyás telefonomnak legyen ideje tölteni, és persze, hogy a nevemben ki tudják javítani az y-t i-re és az e-mailnek legyen ideje megérkezni.

Hát aludni ma aztán végképp nem fogok tudni.
Megkaptam a konzulensi véleményt.
Az, hogy dícséri a logikus felépítést, az informatikai tartalmat , a rajzokat meg a külalakot, az egy dolog, az csak gép elé ülés és kitartás meg türelem (és persze konzulensi jóindulat) kérdése.
Hanem, tessenek csak jól odafigyelni erre a mondatra:

"...az ezen dolgozat segítségével kiválasztott informatikai megoldás azon kevesek egyike lesz, ahol a megvalósított program adatmodellje éppen a szükséges adatfeldolgozási folyamatokat fogja leképezni."


Nnaahogyteccik???

Mert nekem rettenetesen.
Ilyet azért már csak nem ír azért, mert kedves akar lenni vagy lelkiismeretfurdalása van az elveszített másfél hónap miatt.
Nem tehetek róla, bőgök mint egy szaros gyerek, abbahagyni sem tudom.

Holnap délelőtt könyvkötő, délután kezdhetem kidolgozni a rühös 90 tételem, mert ilyen véleménnyel a szakdolgozatban nem lesz elég csak a tételcímeket tudni.

:-) Szépjóestét!
Hát ezzel meglennék. Nem tudom hány ősz hajszálat szedtem össze, de néhányat biztosan. Végülis, ezt is ideje lesz már elkezdenem. Mármint az őszülést.

Ebben a tortúrában ma az volt a legborzasztóbb, hogy iszonyű favágó trükkökkel kellett dolgoznom.
De tényleg, én az elegáns megoldások híve vagyok.
Címsor, fejezet, alfejezet, három kattintással ott a tartalomjegyzék, navigálni is könyebb. Ábrajegyzék, lábjegyzet, anyám kínja. De a mindennapi munkában is; dokumentumsablonokkal dolgozok, soha nem vacakolok "mentés másként"-tel meg hasonló, még az őskorból maradt módszerekkel. Szóval használom a szövegszerkesztő minden funkcióját és igen rosszul esett, hogy csak úgy tudtam a tartalomjegyzéket pdf-be konvertálni, hogy az eredeti képernyőképt printscreen-nel lefotóztam, paint-be kimásoltam, a szüksgées részt körbevágtam és a konvertálandó oldalba képként visszamásoltam.
Már a fejezetkre tördeléstől is kiakadtam, de ez ma tényleg oylan volt, mintha Cuppancskát megkértem volna, hogy én kinyomtattam, ő meg legyen szíves, az oldalakra egyenként gépelje rá a fejlécet. És ha már, akkor írógéppel írjon hozzá egy tartalomjegyzéket is. Meg ha már behúzta a papírt az írógépbe, akkor egyenként pöntyögje oda az ábrák alá a számukat is.

Uhh.
Elfáradtam, na.
Most már persze jobban vagyok, a házat is ki kellett takarítani, a kiskutya is beszart a tárgyalóba, szóval volt ami elterelje a figyelmem, de annyira kattog az agyam, hogy nem fogok tudni elaludni.

Egyébként kész vagyok, ki van nyomtatva, csak meg kell várnom a konzulensi lapot, menet közben keresni valahol eg yfénymásoló szalont ahol nyomtatnak színes A3-asat és mehet köttetni.

Jha, a nap kérdése:
leadni két példányt kell, az világos, hogy köttetem.
Hanem, csináljak-e magamnak egy harmadikat, vagy elég ha csak összesporlázom. Vagy még azt se, egy CD-re végülis kiírtam. A technikusi szakdolgozatom az itt van szép sötétkék műbőrben, de azt a szaros munkaverseny feltételrendszert máig is szégyellem, soha, senkinek nem mertem megmutatni. Hát attól félek, ezzel sem leszek másképp.

A helyzet fokozódik!!
Téynelg csak az olvassa el, akit érdekelnek a wöd rejtelmei, mert ami most jön, az csak ínyenceknek, azon belül is erős idegzetűeknek való.

Szóval ki van nyomtatva, színes, szagos, szélesvásznú, örömömben indiántánc meg minden, ami kell.
Rakom össze.
Valami nem stimmel.
Hát a fejezetekre bontás miatt minden fájl újra kezdte az ábrák számozását. Van egy gyönyörű ábrajegyzékem 24-ig, erre a kinyomtatott dolgozatban minden fejezetben előlről kezdődik az ábrák számozása.
Logikus.
nem hagyok én kicseszni magammal, gondolom, kinyomtatom a teljes dolgozatból oldalanként, egyszerűbb, mint egyenként átszámozgtatni az ábrákat.
naná, csak hogy azon meg nincsen fejléc.
Basszamegbasszamegbasszamegbaszameg!!
Most fogok hozzá újra, fájlonként megmondom neki, hogy melyik ábrának hanyas a száma.
Nincs mivel játszanom, ugye.

Jó hír: megvan a 20 Diótörő jegy, december 26. délelőttre, nagyjából egy kupacba. Nem a legjobb hely, de az már az interneten is látszott, hogy nem lesz elegendő j jegy. Így is hálás köszönet Olgának, amiért pár perc alatt átszerervezett midenféle foglalásokat meg viszonteladókat és biztosított nekem 20 nagyjából egy helyre szóló jegyet. Sőt, a 21-diket -hogy én is ott tudjak lenni velük- már kedvezményesen adta.
Hát ezzel megvolnék, nagyon szégyelltem volna magam, ha a végén még sincs jegy, vagy csak három napra elosztva vagy hasonló.

Mégsem akarom ilyen pocsék hangulatban befejezni a napot, megírom hát, hogyan kell luxus tejbegrízt főzni egzotikus módra.
Mert lehet ám, a tejbegríz nem csak holmi pempő, hanem nagyon is ízletes, sőt mutatós édesség készíthető belőle.

Tejberíz Bounty módra (nem Mel Gibsonnal, hanem Marlon Brandóval!!)

Étvágytól függően kell kezelni az adagot, nekem ez a mennyiség általában meg sem kottyan, pár percig még kapirgálom utána a tányért.
Fél deci búzadarát egy csipet sóval és egy evőkanál cukorral két deci tejben felteszek főni. Folyamatosan kell kevergetni és lassú tűzön főzni, különben csomósodik! Amikor felforr, teszek hozzá egy deci kókuszreszeléket és még mindig kis lángon, folyamatosan keverve puhára főzöm a grízt. Amikor kész, összekeverek egy púpozott evőkanál porcukrot egy csapott evőkanál kakaóporral. Minél jobb minőségűvel, és az instant izék erre szerintem nem alkalmasak. A porcukros kakaót egy szitába teszem és felével jó vastagon megszórok két kistányért. A még mindig meleg, sűrűn folyós grízt elosztom a két tányérkán és a tetejét megszórom a maradék kakaós porcukorral. Langyosan érdemes fogyasztani.


Tejbegríz Pina Colada módra

Ugyanúgy kezdődik, mint a Bounty; a tejbegrízbe kókuszreszeléket keverek, úgy főzöm készre. Felbontok egy doboz ananászkonzervet és leszűröm. Ha kockázott, egy-egy evőkanállal beleszórok két kis tálkába vagy fagylaltos pohárba és rámerem a sűrű tejbegrízt. A tetejét lehet néhány ananászkockával díszíteni.
Ha szeletelt ananászt sikerül bontani, akkor lapos kistányérra teszünk 1-2 karikát és úgy merjük rá a szilárduló tejbegrízt, hogy kicsit kilátszódjon alóla.
Ez a változat hidegen finomabb.


(a kép ugyan a Vágy villamosából van és nem a Bountyból, de hölgyolvasóim nyilván megbocsájtják ezt a kis logikai hibát)

És ha már tejbegríz, akkor mondom, hogy kókusz helyett lehet mákot is főzni a tejbegrízbe, úgy is nagyon finom. Ebben az esetben meggy- vagy sárgabarackbefőttet érdemes a tányérka aljára rejteni, vagy valami pikáns lekvárral megcsorgatni.

:-) Szépjóestét!!
Hogy a jóval kezdjem; a Bartók rádió részletekben leadja a Csontbrigádból készült hangjátékot. Ma kezdték, 14.00 órakor. A közvetítés innen letölthető még két hétig. Következő rész holnap, szintén 14.00-kor.

A nap kellemetlen híre (már azon túl persze, hogy fél délutánt játszottam a szakdolgozatom fejezetenkénti fejlécezésével és mégsem tudtam befejezni) az, hogy neten maximum 6 db operajegyet lehet venni egy előadásra. Jól kinézek, éppen azt akartam elkerülni, hogy be kellessen bumliznom a jegyekért. Ráadásul már most jól játszik, hogy maximum 4-5 egymás mellé szóló székből tudom majd csak összrakni a 20-at. Jó móka lesz holnap, reggel be a belvárosba, ráadásul 11-kor nyit a pénztár, addigra már a könyvtárban kéne lennem Óbudán, hogy nyomdakészre tudjam befejezni azt a szart. Ötre mennék dolgozni Alsórákosra, és még ugye közben a kutyát is csak ki kéne vinni. És esőt, sőt havazást jósolnak. Tisztában vagyok vele, hogy rengeteg bűnöm van, de tán nem olyan súlyosak, hogy holnap egész nap végig verjen az eső amig ezt az elég nagy háromszöget végigtekerem. Ugye nem fog?
Fáj a fejem, fáradt vagyok és nyűgös, idegességemben egész nap ettem, a hasam is fáj.
jajj.

Tessékmondani, ha egyszer a wörd felajánlja azt arettenetes okosságot, hogy a fejlécbe be lehet szúrni hivatkozásként a címsort, akkor miért nem csinálja??
Pontosabban miért minden oldalra ugyanazt az első fejezet címét szúrja be, amikor nekem van összesen 6???
Billgécc monnyonle.
Billgécc monnyonle!!
BILLGÉCCC MONNYONLE!!!

Ezt a könyvtárosnőt megfojtom!
Nem lehet kibírni a hangját, annyira fülsértő, irritáló és kellemetlen. Pont abban a hangtartományban van, mint a régi, berregős vekkerek. Ráadásul imád beszélni, egyetlen percre be nem áll a szája, ha nincs tanuló, akkor a kollégákkal édeleg. Millió cafatra cincálja az amúgy sem túl jó kondicióban lévő koncentráló képességem.
Esküszöm, egyszer zárás után megvárom, gumikalapáccsal érzéstelenítem és megműtöm (értsd: elmetszem) a hangszálait.
Milyen banális dolgokon múlik a rokon- vagy ellenszenv. Sőt, így születnek az örök életre szóló gyűlölségek. Ez a nő soha nem ártott nekem, pont ellenkezőleg, igaziból nagyon segítőkész és emiatt még kedvelem is. De megbolondulok, megbolondulok, tényleg megőrülök a hangjától.

Frissítve!!

".... a Szakdolgozat beadható, amennyiben újabb köröket nem kíván vele futni...."

Akar futni a fene. Erről a diplomáról így is úgy is azt fogják feltételezni, hogy összeszoptam magamnak - jobbik esetben. Mert a rosszabbikban azt, hogy pénzért vettem. akkor meg már inkább higyjék azt, hogy kurva vagyok, mint csaló. Eszem ágában sincs tehát köröket futni.


Más:
a hét vicce elég korán, rögtön hétfőn megszületett. Egy internetes portál bosszúból közzé akarja tenni Faubel telefonszámát, amiért az -valóban meglehetősen sportszerűtlenül- ki akarta szorítani Talmácsit. Még szerencse, hogy neki több esze van mint a szurkolóinak és tudta kezelni a helyzetet. Gratula a hidegvéréhez is és a világbajnoki címéhez is.
Egyébként, nagyon jó a sisakja. Nekem is ilyen van, már ha megvan még.


Friisítés!
A hét vicce címért folyó verseny fokozódik, igen erős mezőny jelentkezett be, pedig még csak a piacon voltam.

Ingatlanhirdetés az önkormányzati apróhirdetés tábláról:
"Polgári családi ház kétbeállós garázzsal eladó!"

Kézzel írt felirat a kutyakajás boltban:
"Oral Sexval Sensitiv fogkőtisztító kutyáknak"

Mégmás:
A jelek szerint sikerült elérni, hogy a diplomamunkám iránti undorom a pszichés kimerültség mellé fizikai tüneteket is produkáljon. Semmi mást nem kéne csinálnom, mint a fejezetekre fejlécet írni és pdf-be átkonvertálni, kiírni CD-re és beköttetni. Viszont nem tudok elindulni, mert úgy fáj a fejem, hogy szédülök és hányingerem van. Szélmalomharc ez, nem több.

:-)) Szépjóestét!

Mit érdemel az a bűnös, aki a nagytakarítós hétvége péntekjére és szombatjára is színházat szervez, sőt, még a közönségtalálkozón is ott marad??
Hehe, inkább megmondom; nem fogja magát kialudni, mert a munkahelyéről egyenesen loholt az azt sem tudta hol lévő Nádor terembe (Vakok intézete), éhesen, zsíros hajjal, szappan nélküli zuhanyozás után, kézvédő krémmel bekent arccal, merthogy ilyesmit azt elfelejtett vinni magával. És mivel a színházi büfé szendvicsei mindenre jók, csak arra nem, hogy az éhséget csillapítsák, most voltam kénytelen megenni két tányér gombalevest. Elnehezülve és fáradtan normális blogot írni már képtelen vagyok, viszont tele hassal aludni sem tudok majd.
Pedig a vasárnapom sem lesz könyebb, négy napos szünet után olyan disznóól van bent, hogy majd' sírva fakadtam.

Kétségtelen, hogy tegnapelőtt igen kialakult prekoncepciókkal mentem operába. Stravinszkij három egyfelvonásosát, az A róka, a Mavra és az A Katona meséje című minidarabokat pár napja mutatták be a Tháliában és a darabok szinopszisait olvasva meseszerű, legalábbis látványvilágában gyermekeknek is élvezhető előadásokat vártam. Az más tészta, hogy Sztravinszkij zenéje nem éppen az a könnyen fogyasztható fajta, de eddig még csak a Katonát hallotam a rádióban, a másik kettőről semmit sem tudtam, hátha mégis.
Hát, mégsem.

Az est első darabja, Rókáné és a baromfiudvar kakasainak története akár meg is felelhetett volna a várakozásaimnak. A kakasokat megszemélyesítő két tenorista és két basszista szmokingban van, a szinpad egyik sarkában énekelnek. Alteregóik színes, meglehetősen háromdimenziós jelmezekben kakasnak vannak öltözve. Ha valaki a szivárványszinben tündökló faroktollakról nem ismerné fel nemüket, azoknak segítségképpen egy csapot szereltek a kitömött kosztümök ágyékrészére. A tyúkok hasonló, tarka, tarajos jelmezt viselnek és megkapóan tyúk módra viselkednek; kapirgálnak, csipegetnek, káricsálnak, kotyognak, meglepően jól kidolgozott mozdulatokkal szórakoztatják a nagyérdeműt. Ez is lett egyébként a darab veszte, hogy egyszerre túl sok mindennel akar szórakoztatni, hihetetlen zsúfolt a szinpadkép. A ruházatukban elkülönült énekesek is beszállnak a mókába, végül is csak akkor esik le, hgoy ők nem narrátorok, hanem maguk a kakasok, amikor "pajtára viszik" az alélt tyúkocskákat. Jó kis pitélés lehetett, repkednek a tollak, majd szétesik a tyúkól.
Az csak a baj, hogy közben a nézőnek fogalma sincs, hogy mi is történik a szinpadon. Azt látja, hogy a Kos valami állattal játszik (később kiderült, hogy macska), azt is látjuk, hogy a Rókáné ott sündörög. Arról, hogy a tyúkok és a kakasok mit csináltak, már beszéltem. De az ének, aminek azért valahol mégiscsak szerepe lenne a mesélésben, az eltűnik, pontosabban szinte nyom nélkül felszívódik ebben a szines kavalkádban. Közben még a hátsó díszletfalon is van valami vetítés, de annak a megfigyelésére már nem marad erőm. Egy kritikából tudom csak meg, hogy Chagal képeket vetítettek, de ha agyonütnének sem tudnám megmondani, hogy mit. És ráadául még a vászon fölött is van egy játszóhely, egyelőre azt sem tudom beazonosaítani hogy ott mi történik. A harmadik részben majd leesik, hogy maga az Ördög szemlélődött ott, de az első részben még csak egy színes kis pötty egy nagy, tarka kaleidoszkópban.

A Mavra című kisoperába való átvezetés nagyon jópofa lett. A szereplők elszivárognak, van, aki a zenekari árokban tűnik el, vannak akik közben átfordítják a tyűkólat és ezzel át is van rendezve a szinpad. Én gyanítom, hogy a Mavra inkább valami kispolgári miliőben kéne játszódjon, de fogadjuk el a rendezői koncepciót, végül is szellemes, hogy ugyanazok a tyúkocskák kapirgálnak az udvarházban és (most ismerem fel!) ugyanaz a macska tekereg a háziak lába körül, mint akik az első operában szerepeltek. A játékosnak szánt, ám szerintem kissé ordenáré szexis vonal itt is folytatódik - igaz, ezúttal a nőivarú szereplőkön. Akkora műcsöcsöket raktak mindegyikre, hogy nem lehet rajtuk nem röhögni. Az embereket érintő cselekmény pereg, a cica szegény mindenkinek hízeleg de folyton felrúgják és közben zajlik a baromfiudvar élete is. A szerelmespár randevút beszél meg, a tyúkok tojnak, a szomszédasszony átugrik egy kupica konty alá valóra (azok a kontyok és főkötők, hát azok beszarás jóra sikerültek, sokkal jobban tetszettek, mint a G kosaras cicik), a szakácsnénak öltözött udvarló megjelenik, megméretik és megfelelőnek találtatik. A fiatalok magukra maradnak, majd a szakácsnénak öltözött huszár borotválkozni kezd, az anya hazatoppan és már kész is a botrány, huszár uram félig borotvált orcával, kötőt és fejkendőt hátrahagyva menekül. Ő is a zenekari árokban tűnik el és az alkalmi menyasszonyával, annak anyjával és szomszédasszonyával együtt néz utána a már az első részben feltünt két fiatal is; egy fehér bricseszes lány és egy piros cipős fiú.
A Katona történetébe való átvezetés megint nagyon szellemes, a szereplők egy része ugye ugrik a huszár üldözésére, más részük már átöltözve tér vissza, közben a nagy kavarodásban az utolsó darabot játszó mini zenekar is felköltözik a szinpadra. Szinte észrevétlenül, menetelő katonák lábdobogására vezet át a rendező az utolsó darabba. Tényleg jópofa megoldás, de eddigre én már nem bántam volna, ha van egy szünet. A két első darab több mint egy óra volt, illene kis pihenőt adni a közönségnek - és nem utolsó sorban némi bevételi lehetőséget biztosítani a büféseknek. A rendező mindezen igényekre nincs tekintettel, végül is igaza van, színházba jöttünk, nem pisilni. És ekkor még nem is tudtam, hogy az első két darab imitt-amott kissé ordenáré, ám tüzijátékként sziporkázó humora után mi vár rám a Katona meséjében.
Illetve tudtam, mert a rádióban már hallottam a darabot, egyszer nagyon régen, csak azt nem tudtam, hogy a rendező és a szereplők ilyen mélyen filozofikus és drámai történetet adnak majd elő. Mert a hegedűjét az Ördögnek eladó Katona története is lehetne gyerekmese, ebben a rendezésben azonban inkább görög tragédia lett belőle. Számomra ez a darab a legsikerültebb, a legletisztultabb és ezért a legjobban követhető és élvezhető. Kár, hogy eddigre már kifárasztott az első két darab ötletparádéja. Még azt is elfogadom, hogy a Test Ördöge a maga jól fejlett, harmincakárhány centis erekciójával legyőzi és pokolra juttatja az embert - de legalábbis elválasztja az igazi szerelmétől. Úgy általában nem gondolnám, hogy így lenne, de ennek a történetnek nem lehetett volna más befejezése.

És hogy mi a véleményem az előadókról?
Nos, az a nagy harci helyzet, hogy nincs olyanom, az énekesekről legalábbis nem tudok mit mondani. Az első két rész olyan túlzsúfolt és annyira zajos volt, hogy alig hallottam őket. A szöveget egyáltalán nem lehetett érteni és néha a dallamokat sem érzékeltem. Sztravinszkij nem belcantó operákat írt, de egy kevésbé zajos szinpadi megvalósításnál talán többet érzékeltem volna a zenéből.
Az est többi közreműködője a színlap szerint egy musical szakos osztály volt. Ők alakították a baromfiudvart, a rókát, az ördögöket, görög szavalókórusként és szereplőként ők narrálták a Katonát is. Meg kell mondani, nagyon jól. Minden mozdulat, minden hangsúly nem csak hogy teljesen hiteles volt, de néha egyenesen hátborzongató.

Legyen itt A katona meséjéből az a részlet, amikor még hihetjük, hogy az Ördögöt le lehet győzni. A Katona a varázshegedűjével meggyógytja a Királykisasszonyt és egy pár lesznek. Az Ördög persze jön az adósságát behajtani, de hősünk nem hagyja magát. A történet vége nem heppiend, mert végül mégis csak elviszi magával a Katonát az Ördög (Vidnyánszki rendezésében a test hatalmas, a leghátsó sorokból is igen jól látható fallosszal felszerelt Test Ördöge).

Hihetetlenül gyönyörű napunk van!
A nap hetvenhétágra süt, felragyogtatja a szineket. A nyárfák már teljesen aranysárgák, a vadszőlők mélyvörösek, a fűzfákon imitt-amott még van egy kis ezüst, de már ők is okkeresednek. Ma még a Duna is kék volt, igazi mélykék, ami azért -sajnos- ritkaság. A vadkacsák is felvették a téli ruhájukat, a hímek feje sötétzöld vagy lila, mind gyönyörű. A fűzfák kérgein kezd pörsenni a téli fülőkék narancssárgája, van, amelyiknek már kalapja is nőtt. Azt fogok ebédelni, vegyes gombalevest fülőkéből, gyapjas tintagombából és laskagombából. Kicsit borult a hétvégére tervezett étlap, de csak nem hagyhatom szegény gombákat, hogy magukban sirdogáljanak, mert senki se méltatja őket figyelemre, hát nem?
Ilyenkor még az avar illata is kellemes, nem a rothadást, sokkal inkább valamiféle bágyadt pihenni vágyást lehel fel, amikor az ember bokáig belegázol. Kicsit fülledt, testmeleg kipárolgás ez, olyan mint a hajnali ágy szaga, hívogató, jó lenne belé visszafeküdni.
Szóval szép nap ez a mai, nem hogy az elmúlás és a gyász, de sokkal inkább az életöröm jut az eszembe. A rádióban most ért véget Eszterházy Pál Harmonia Celestis-e. Szép, meditatív barokk zene, éteri dallamokkal, karcsú, égig szárnyaló szoprán szólókkal. Hát erről sem pont az elmúlás jutott az eszembe, sokkal inkább a megnyugvás és a belső béke.

Azért legyen itt egy részlet Verdi Requiemjéből. Luciano Pavarotti és Nicolai Ghiaurov énekel, Claudio Abbado vezényel. A felvétel pont negyven éve, 1967-ben készült.