:-) Szépjóestét! Nagyon kellemes napom volt máma :-)) Délelőtt átadtam a 66.666. látogatómnak járó jutalmat. Cserébe kaptam egy könyvet, amiben régi, nagyon régi tárgyak régészeti leírásai vannak. Köztük egy olyan kard is, amilyen a Nothung lehetett - emlékszünk, ami Siegmund kezében tört ketté és amit a fia, Siegfried, a félelmet nem ismerő hős forrasztott újra egybe. Ezúton is köszönöm szépen :-)
Délután főztem, de erről már írtam.
Este pedig elmentem az Erkel színházba meghallgatni a Zeneakadémia operatagozatosainak vizsgaelőadását. Szégyen, hogy nem találom a neten az előadás szereposztását és a színházban sem kaptunk, így aztán fogalmam sincs, hogy hívták azt a sok szép hangú, fiatal tehetséget akiket ma este hallottam. Nagyon kedves előadás volt, nem csak a friss hangok miatt, hanem mert jópofán, vicces rendezésekben adták elő az operarészleteket. Legjobban Donizetti Szerelmi bájitalának egy jelenete tetszett; úgy volt megrendezve, mintha egy brazil szappanoperát látnánk :-D Nagyon mókás volt, szemtelen és ironikus, kifejezetten élveztem. Szép este volt nagyon. Szerintem néhányukról fogunk még hallani, nagy szinpadokon, nagy szerepek várnak még rájuk. Egy kérdés merült csak fel bennem; miért magyarul énekeltek? Ez már régen nem divat az operajátszásban. Eredeti nyelven, a szinpad felett futó feliratozással adják a darabokat. Nincs ugyanis olyan tökéletes fordítás, ami felérne az eredeti nyelv szövegének dallamával és énekelhetőségével, ritmusával.
Ha már fiatal és ismeretlen tehetségekről volt szó, hát akkor legyen itt egy részlet egy nálunk teljesen ismeretlen énekessel a Szerelmi bájitalból. Nemorínó híres áriáját, az Una furtiva lagrima-t énekli egy török tenor, Bülent Bezdüz. Azt hiszem, mégiscsak fogok én venni egy ilyen kamerás-hangfelvevős szupertelefont, és akkor ezentúl nem kell a youtube-ot túrnom az előadások részleteiért. Be fogom linkelni ide a saját készítésű kalózfelvételeim. Olyat, mint ez is. Érdemes meghallgatni, nagyon szép.
Még több "Una furtiva lagrima" itt (érdemes végigfutni, valóságos gyöngyszemekre lehet bukkanni. Caruso, Pavarotti, Di Stefano, Carrearas, Domingo, mindenki itt van, aki valaha is számított. Meg néhány egész kiváló ázsiai énekes, tényleg nagyszerűek. Hogy miért nem hívogatják őket vendégszerepelni, nem értem. Csak azt a 4-5 tenort futtatják a világban, holott milyen kincsek vannak kiaknázatlanul.
Az a hangulat ami ebből a pár szóból sugárzik annyira kifejező és annyira ismerős, hogy kis híján elfutotta a szemem a könny.
frissítés: Hála Gábornak és Kingának, megvan a vers, amit a szörfölő keresett. Még szívbemarkolóbb, mint amit elképzeltem:
Petri György: Reggeli
Jacques Prévert költeménye nyomán
kávét önt a csészébe tejet önt a kávéba cukrot a tejeskávéba kiissza a tejeskávét anélkül hogy rámnézne anélkül hogy egy szót szólna kimossa a csészéjét amiben a kávéja volt amiben a kávéjához a tej volt amiben a tejeskávéjához a cukor volt rágyújt karikát fúj füstből anélkül hogy rámnézne anélkül hogy egy szót szólna hamut pöccent a hamutartóba kifújja a füstöt hamut pöccent anélkül hogy rámnézne anélkül hogy egy szót szólna kifújja a füstöt és elnyomja a hamutartóban a cigaretta végét esőkabátot vesz mivelhogy esik veszi a kalapját anélkül hogy rámnézne anélkül hogy egy szót szólna megy ki az esőbe az esőkabátjában kalapjában anélkül hogy és anélkül hogy és én a kezembe fogom a halántékomat és sírok
:-) Szépjónapot! Kínai gyömbéres pacalt főzök, úgyhogy azok, akik ebből a szóösszetételből vagy a pacalt, vagy a gyömbérest nem szeretik azok inkább olvassanak helyettem vajszínűt. (azok is, akik mindkét összetevőt utálják, azok meg pláne, akik valami jót akarnak olvasni.)
Szóval pacal Utazásaim során az olaszoknál és a kínaiaknál találkoztam ezzel a (valamikor) kifejezetten szegény emberek által fogyasztott, (valamikor) olcsó étellel. Az olaszoknál kétféle elkészítési módhoz volt szerencsém; az egyik esetben simán, émi sós-ecetes vízben megfőzve ették a tenyérnyi széles darabokra szelt frottírokat. Ezt még én sem bírtam megenni, pláne mivel az olasz konyhát kifejezetten a sokféle zöldfűszer és a sűrű szószok miatt érdemes szeretni. A másik módszernél a mi pörköltünkéhez hasonló keskeny csíkokra szeletelték a pacalt (az is a neve, trippa, azaz csík) és felkockázott krumplival, karikázott sárgarépával és zöldborsóval összekeverve főzték meg, paradicsomszósszal és oregánóval ízesítették. Ez elég ehetős volt, étteremben mondjuk nem rendelném, de a menzán 2-3 hetente meg lehetett enni. De nem olasz pacalt akarok főzni, hanem kínait. Ezzel viszont vendéglőben találkoztam először, hol máshol, mint Sydneyben. Én majdnem minden egzotikumot ott kóstoltam először. Véletlenül történt, menüt kértünk és abban volt egy kis tálkányi, piros szószban úszó pacal. Magyar ízlésnek roppant érdekes, egyrészt, mert a gyömbér miatt édeskés-csípős, másrészt, mert hidegen tálalják. Azóta már itthon is találkoztam vele egy étteremben, azóta néha, egy-két évente az eszembe jut és megfőzöm. Pont mivel hideg, nem igazán fő fogásnak való, inkább előételnek, vagy iszogatás közben, csipegetni. Nagyon csípős, fokhagymás is, szóval inni lehet rá bőven. Színházba menés és szerelmeskedés előtt persze nem javaslom - bár, ez utóbbihoz lehet még jó is, a gyömbér ugyebár afrodiziákumnak számít - már persze ha a jótékony hatását a fokhagyma le nem rontja :-(
Fél kiló csíkozott pacalt enyhén sós-ecetes vízben, kuktában puhára főzök. Nagyon puhára!! Közben egy kis darab gyömbért és három gerezd fokhagymát megtisztítok és finomra reszelek. A gyömbéres-fohagymás péphez adok egy teáskanálnyi csiliport vagy egy-két apróra, de tényleg nagon apróra vágott macskapöcspaprikát. (Nem, erős pista nem jó, ne is tessenek próbálkozni, az ehhez az ételhez túl sós!) Egy szép, nagy, érett paradicsom belsejét kikaparom és a húsát apróra vágom, ez is megy a fűszerekbe. Két kanál finom olívaolaj és ugyanannyi balzsamecet hozzáadásával öntetet keverek az igen csípős és szagos fűszerkeverékből. Amikor a pacal megfőtt, levéből leszűröm, hideg vízzel leöblítem, lecsöpögtetem és ráborítom a fűszeres masszát. Jól átkeverem, kicsit még hűl, mégegyszer átkeverem, lefedem és mehet be a hűtőbe, legalább egy fél napra. Csak erős gyomrúaknak ajánlom. Utólag lehet még némi balzsamecettel ízesíteni.
Rajzokkal együtt kábé 25 oldalnál járok - és néha úgy érzem, hogy menten elered az orrom vére. Mi vár még rám? jajj. Lassan ráadásul a konzulenst is fel kéne hívni, uhh. Viszont muszáj, mert ha nem feltétlenül szükséges, nem akarok potyára dolgozni. Ha netán azt mondja, hogy a folyamatokat ne a klasszikus módszerrel ábrázoljam, akkor dobhatom ki az ablakon az egészet. jajj. Hiányzik ez nekem, úgy őszintén!? Érik a meggy, a cseresznye, a kajszibarack, lehetne befőzni és az idén még uborkát se kovászoltam. Na majd a jövő héten, a hétvégére úgyis hűvösebb időt jósolnak. panasznap vége, mének aludni.
Illetve még előtte a nap bambasága: lehet, hogy ma a szemem láttára törtek fel egy autót. Csomó fiatal srác ácsorgott egy kocsi körül, kigyúrt, elhájasodott, széttetovált kopasz, zselés szépfiú csíkos gecbinadrágban meg hegyes orrú cipőben, izompólós szépfiú, voltak vagy hatan. Egyikük éppen nyitotta a kocsiajtót. Én elmentem közöttük és csak a amikor a sarkon befordultam döbbentem rá, hogy olyan furcsán rezzentek össze amikor közéjük léptem és hogy a srác kezében nem kulcscsomó volt, hanem egy kis svájci bicska vagy valami hasonló. Nagyon bizonytalan érzésem van, kizárt dolognak tartom, hogy ezen a környéken, pontosabban abban a szubkultúrában délután hatkor egy kocsma előtt feltörjenek egy kocsit. Szerintem inkább éppen bemutatót tartottak, vagy továbbképzést. Pocsék érzés ilyesmire rájönni.
:-) Szépjóestét! Hrrrr, gGGrrRRRrrrr, embervért innék! Máma négyszer (4!!) hívtam U város önkormányzatát hogy megkérdezzem, megkapták-e a fellebbezésem. A szokásos duma: "U város önkormányzata üdvözli Önt, ha ismeri a mellék számát, kérem tárcsázza. Ha nem, várjon a kezelőre!" Hát a jó édes anyátokat, azt!! A négy esetből a kezelő egyetlen egyszer jelentkezett, kapcsolt is, csak éppen az ügyintéző nem volt a szobában. Üzenetet hagytam, ő azonban szexuált engem visszahívni. A másik három (3) alkalommal még a telefonközpontosig sem jutottam el, mert az meg székelt felvenni. Nno. Nehogy már megerőltessék megukat a munkában, gondolom, ott sincs légkondi, szenvednek a melegben.
A másik történetem a valló világ rovatba tartozna. Suli után kicsit bóklásztam, kirakatot nézegettem, elnyaltam egy fagyit (a szezonban az elsőt!!!) és hasonlók. Két fiatal lány ment előttem, harsogott a jókedvük, nem lehetett nem hallani. Az alacsonyabbik ünnepelte magát, állást kapott, nem tudom hol, azt még nem hallottam. Csak amit utána mondott: - .... és képzeld, az tetszett nekik, hogy két évet dolgoztam az egyetemi újságnál! - Tényleg? Nem is tudtam! - Nem hát, mert csak két hónapot, de megjelent egy cikkem és azt írtam az önéletrajzba, hogy két évig kultúrális rovatvezető voltam. - Tényleg? Nahát? - Jaj, dehogy, csak akkor azt írtuk a cikk alá; G.M. kultúrális rovatvezető.
Nokéremszépen. Hát ezért nem lesz énbelőlem soha semmi és senki, maradok aki voltam; lúzer. Profi lúzer, hogy pontos legyek. Olyan profi lúzer, aki könnyedén viseli a bukásait.
Most viszont megyek és megfőzöm a szezon első lecsóját; csípősre és szaftosra, én nem szoktam zsírjára sütni. Nincs is mire, mert éppen csak pár csepp megsózott olajon szoktam megpárolni a hagymát, rákarikázom a paprikákat, pár perc után a paradicsomokat és fedő alatt párolom, hogy jó sűrű szaftja maradjon. Ha már ilyen szépen beletörődtem a sorsomba, legalább élvezzem az életből azt, ami jut.
A HVG goldenblog versenyén idén is bekerültem a százas középmezőnybe - a színházas gyűjtésem válogatták be az én-blogok közé. Hogy miért oda, senki ne kérdezze, halvány lila segédfogalmam sincs. Nyilván csak azért, mert miért ne tegyünk be valamit oda, ahol semmi keresnivalója nincs. Mellesleg ez az egyetlen kategória, amibe egyáltalán nem akartam bekerülni. Aki akar, az itt szavazhat - rám ne, ha kérhetem. Almaként útálnám, ha kiköpnének azok, akik körtébe akartak harapni. Azt hiszem, jövőre még a nevezettek közül is töröltetni fogom magam.
Le van ejtve, végül is egy játék, kár, hogy titkosak a játékszabályok. Inkább megyek be a suliba.
Van itt lentebb egy kirohanás a BFZ ügyfélszolgálata ellen, amit ezennel visszavonok. Az irodától egy nagyon korrekt elnézéskérő levelet kaptam, ezzel az ügy le van zárva. Remélem, nem okoztam a szükségesnél nagyobb galibát a sokkterápiámmal.
A tanulságot persze mindenkinek, mindenféle ügyfélszolgálatosoknak, adatbáziskezelőknek, rendszergazdáknak és hasonló foglalkozásúaknak érdemes megjegyezni: törzsadatot, pláne olyan törzsadatot amit a regisztrált felhasználó adott meg nem módosítunk! (hacsak maga az ügyfél nem kéri). Alkalmazásfejlesztőknek és rendszergazdáknak külön is érdemes figyelni rá, hogy kinek és milyen módosítási jogokat adnak és ha igen, a program duplán is kérdezzen rá, hogy biztosan akarják-e. És nem ám csak úgy általában beírni egy kisablakba, hogy akarja-e módosítani és nyomjon OK-t, hanem konkrétan arra kérdezzen rá, hogy az ügyfél kérte-e vagy beleegyezett-e mondjuk a neve vagy címe módosításába. Nno. Észosztás pillanatnyilag felfüggesztve.
Blog-önfény Sok-sok szeretettel köszöntöm a 66.666. olvasómat! (ezzel a számlálóval, mert ezt a számot egysezr már elértem, egy másik statisztikázóval)) Az a kedves olvasó aki ma 12:40:06-kor a dslxxxxxxxx.pool.t-online.hu -ról MSIE 6 Windows XP-vel látogatott az oldalamra, nyert egy tölcsér fagylaltot / korsó sört / fahéjas kapucsínót (a megfelelő rész aláhúzandó). A nyeremény átvételéről e-mailben lehet egyeztetni.
Más: azon tűnődöm, hogy vajon a szakdolgozatírással járó nagyobb szellemi igénybevétel ösztönzi-e a lábkörmeimet gyorsabb növekedésre és a hónaljam az erőteljes borostásodásra, vagy csak mostanában kissé elhanyagolom magam.
Hallgatom a rádiót. Egy régi kedvenc rádiót, amelyik az utóbbi pár évben már nem olyan kedvenc, néhány műsora viszont még mindig jó. És hát ugyebár normális hangú, normálisan beszélő, felkészült műsorvezetői (is) vannak, akiket kedvelek. Előre összevágott anyag megy arról, hogy egy házaspár népszavazási kérelmet nyújtott be a többiztosítós rendszerről. XY nyugdíjas és társadalombiztosítási ügyintézőként dolgozó felesége tette ezt velünk. A rádióban nyilatkozik a férj. A nyilatkozat lényege, hogy bár ő ugyan nem ért a társadalombiztosításhoz, de azt bárki beláthatja, hogy a többiztosítós rendszer rossz. Ennyi. Kicsit még várok, hátha megszólaltatják a feleséget is de nem, a társadalombiztosítási ügyintéző helyett a férj viszi a szót.
De úgy őszintén, most akkor hogy álljam meg, hogy ne káromkodjak??? Hát a fenébe is, hát hogy nem jut eszébe senkinek megkérdezni azt a felet, amelyik valószínűleg konyít is valamit a témához?? Még ha alulról is közelíti az ügyet (ugyebár ügyintézőként a legalsó szinten dolgozik, nyilván egész mást lát, mint aki globálisan felelős egy területért) de akkor is, hát mégiscsak hitelesebben tudna beszélni, mint a férje, aki maga is mondja, hogy nem ért hozzá!!! Uhh. Kilélegez - belélegez - ki... - be .... Kezdem kapiskálni, hogy mit akarnak a feministák és azt kell mondanom, hogy én is az akarok lenni, többet akarok tudni a témából, mert még mindig ott tartunk, hogy az egyik fél közül meg sem hallgatjuk azt a, amelyik valamit konyít a témához csak azért, mert neki még saját neve sincs, csak valami X.Yné-nak hívják.
Az van, hogy hulla fáradt vagyok és nem tudom, lesz-e erőm befejezni a mai blogot. Ha szó közben félbemarad az azt jelenti, hogy rábuktm a klaviatúrára és véletlenül pont sikerült megnyomni a "bejegyzés közzététele" gombot. Fárasztó dolog a diplomamunka írás, nem csodálom, hogy másfél állás mellett nem volt hozzá energiám. De nem erről akarok írni, hanem Mozartról. A rádió hangtárából szól a mai Cosi fan tutte előadás. El vagyok képedve. Soha még igy Mozart operát nem hallottam. EGyszer tán már írtam is, hogy Mozart a kedvenc zeneszerzőim közé tartozik, de az operáit nem igazán szeretem. Mert ugye vegyük például a Cosi fan tutte-t. Egy tűzről pattant szobalány rábeszélésére két krinolinba öltözött szoprán csereberélget két karakter nélküli pasit. Sohase tudjuk éppen kikicsoda, de nem is fontos, mert a történet arra van kihegyezve, hogy minden nő egyforma ribanc. Közben az Operaházban még az is megtörténik, hogy Kincses Veronika térdnadrágban, felleghajtóban és álszakállban, rolleren jön be a szinpadra - gondolom, mindezt a modernség jegyében. A végén persze kikerekedik a szerelmi négyszög, mindenkinek minden meg lesz bocsátva, kettős esküvő, heppiend és cvikipuszi a szobalánynak. Nem is értem, miért nem az Operettszinházban adják inkább, csak egy kis táncbetétet kéne belerakni oszt pont jó lenne azoknak, akik 10 évente egyszer akarnak művelődni valami szinvonalas szórakoztató darab megtekintésével.
Ehhez képest most a rádióból két megjátszi, átlátszóan butuska nő énekel, akiknek ugyanakkor megvan a magukhoz való eszük. Nem sok, csak annyi, hogy felismerjék a pillanatnyi érdekeiket és ne zavarja őket, ha öt perce még mások voltak azok az érdekek. Mindent meg lehet magyarázni ugyanis, a pasik úgyis hülyék, mindent elhisznek, ha kicsit hízeleg az ember lánya. Ezek mondjuk el is hiszik, egyrészt, mert el akarják hinni, másrészt, mert maguk sem sokkal különbek a lányoknál, sőt! Kifejezetten szemét kis alakok. Ezeknek még Don Alfonso sem kéne, maguktól is elcsereberélgetnék egymás között a barátnőiket. Aztán jól megmagyaráznák maguknak, hogy csak ők dugták meg a haver nőjét, az nem az övékét. Egyrészt ugye az ő menyasszonya nem olyan, másrészt a haver is rendes. hahaha. Szóval le vagyok nyűgözve, én eddig nem tudtam, hogy Mozart ennyire ironikus is tudott lenni és ennyire ismerte az emberi lelket. Esküdni mernék rá, hogy a fináléban a frissen esketett párok keresztbe mutogattak egymásnak és azon melegében megszervezték a nászájszaka utánra az első pásztorórát.
Az előadás az idei Tavaszi Fesztiválon, a Millenáris Parkban lett felvéve. Nem egy laborminőség, lehet hallani, ahogy az énekesek jönnek-mennek, a közönség kuncog, köhécsel és néha rosszkor, bátortalanul beletapsol egy-egy áriába vagy kettősbe. Cserébe viszont a figurák élnek és a történet eleven, pörgős és valószerű. Rendezte Kovalik Balázs, szereposztás itt. Amíg éleg bánni fogom, hogy kihagytam. az előadás innen letölthető, június kedden, 26-án kedden, 19.35-kor kezdődik. annyira tetszik ez a felfogás, hogy nincs is kedvem a youtube-on keresgélni. bocs. Aki persze akarja, az itt válogathat.
ÓóóóóóóÓÓÓÓ! Szem fennakad, lélegzet megszakad .... vagy hogy is van. Anyám, szemem szám tátva maradt!! Emberek, a közigazgatásban valami mozdul!! Az ombucmanótól kaptam egy levelet, hog ynyilvántartásba vették a panaszom, iktatószám, 30 napos határidő, stb. És, mondom; ÉS!!! egy kódot, amivel a www.obh.hu oldalon le tudom kérdezni az ügyem állását. hehe, hiszi a piszi, gondoltam én és kipróbáltam. és lőn, rövid anyázás (kisbetűk, nagybetűk és számok váltakoznak a kódban, uhh, ez a halálom) és még rövidebb gondolkodási idő után a következő üzenetet kapom:
Tisztelt Ügyfelünk!
Az Országgyűlési Biztos Hivatalának információs szolgálata köszönti Önt. Tájékoztatjuk, hogy OBH xxxxx/2007 iktatószámú beadványát 2007.06.19. -én/án vettük nyilvántartásba és jelenleg a(z)Közjogi Főosztály szervezeti egységnél foglalkoznak az ügyével.
Az Ön által leírt problémákat
szabálysértési ügy szabálysértési ügy típusú panaszként regisztráltuk.
Jelen tájékoztatónk az ügyintézés aktuális állapotát tükrözi. Az eljárás befejezéséről és annak eredményéről természetesen levélben is értesítjük Önt.
Amennyiben további kérdése van, szíveskedjék hívni az Információs Irodát. cím, telefonszám, e-mail cím. Szeméyles meghallgatáshoz időpontot az alábbi telefonszámon kérhet. Aláírás, pecsét
Hát kérem, se köpni, se nyelni nem tudok a megilletődöttségtől. Illetve hát kedvem támadt titkárnőnek lenni az OBH-nál. Biztos nagyobb rend van ott, mint a régi munkahelyemen volt. Ott biztos nem irattározzák be a számlát és egy ügynek sincs néha 4-4 aktája, jajj, uhh, még gondolni sem akarok rá. Meg aztán hát nagyon szeretném megismerni a rendszerüket, hogy ki iktat, hogy adják át a munkát, milyen útvonalon haladnak az akták, egyáltalán vannak-e, vagy tényleg elektronikusan tárolnak, mert ugyebár már régen lehet olyat is. Egyetlen kis hibát vélek csak felfedezni: ha én e-mailen adtam be a panaszom, nyugodtan lehetne úgy válaszolni rá. Papír- és költségkímélőbb megoldás. De ez már csak kekeckedés, hát az eszem megáll, létezik olyan közigazgatási egység, ahol az ügyfél nem egy fekete dobozba dobja be a levelét, hanem még azt is meg tudja nézni, hogy ki foglalkozik az ügyével ....
hejj, meg is nézem, nem-e kell-e nékik-e titkárnő-e.
Frissítve!!! NNo úgy látszik,megint rossz helyen izmozok. Erre a kis Puncikára vagy kire úgy ráfogtam, mint egy pitbull. De a fenébe is, ha valaki ostoba, az ember legfeljebb kínjában röhög, de ez a Puncika olyan sunyi mint a fing az Operában. Mindenesetre legalább a nevem viszakaptam és igen, genyának és kicsinyesnek lenni jó.
Sértegetések visszavonva!! Elnézést kérek a kemény hangért, elég nehéz belőni, hogy meddig keell elmenni a hatékonyság érdekében. A zenekar ügyfélszolgálata korrekt elnézéskérő levelet írt és azt hiszem, a jövőben nem kell attól tartani, hogy ilyesmit csinálnak.
Tisztelt BFZ! Látom, kijavították a felhasználói nevemet. Csak úgy, fű alatt, nyilván senkinek egy szót sem szólva. Mondjuk, legalább egy bocsánatkérő e-mailt elvártam volna, mert az, amit Önök csináltak az nem csak végtelen ostobaságra utal, de jószerivel bűmncselekménynek is számít. Ostobaság azért, mert attól, hogy Önök még nem láttak egy nevet leírva, az még létezik és anyakönyvezhető és semmiképpen nincs joguk azt megváltoztatni, csak mert úgy gondolják. Bűncselekmény, mert a módosítással Önök az én személyes adataimmal éltek vissza, elég durva módon. Ezek után hogy legyen bizalmam Önökben?? Kérhetném-e az adataim törlését az adatbázisukból arra hivatkozva, hogy méltatlan és hozzá nem értő, a jogaimat tiszteletben nem tartó emberekre nem bízom a személyes adataim?
Brünnhilde
Ui: Már csak azért is értesíthettek volna, mert minden alkalommal (tehát már másodszor) amikor Önök megváltozatják a felhasználói nevemet, én azzal nem tudok belépni a jegymester.hu oldalra. Le kell kérnem a reisztrációs számomat, majd az adatok módosítása rovatban újra megadni a nevemet. Nem túl nagy munka, de elég kellemetlen lehet, ha valaki erre nem jön rá és mondjuk harmadszor is újra kell neki regisztrálni és nem jut hozzá például a régi vásárlásaival kapcsolatos információkhoz vagy nyomtatandó jegyekhez.. Szóval mindenkéépen elvárom a bocsánatkérésüket, mert igen sok kellemetlenséget okoztak nekem és csak az én lélekjelenlétemen múlott, hogy nyagi kárt nem.
Ezt itt csak azért, hogy minél több helyen meglegyen:
"Nem szeretném, ha politikai pártok felcsimpaszkodnának az ügyre, a személyes tragédiámra, már csak azért sem, mert az MDF-nek és a Fidesznek jelentős szerepe van abban, hogy a Pallag László-féle olajbizottság munkáját ellehetetlenítették. Nem adták meg a segítséget ahhoz, hogy a bizottság kiderítse, milyen kapcsolatrendszer állt a rendszerváltás utáni legnagyobb bűncselekménysorozat mögött.
Ebből az álszent szolidaritásból nem kérek, hiszen ez ellen harcolok.
Tehát kifejezetten álszent a Fidesznek a magatartása, és meg kellene nézni azt is, hogy az MDF milyen politikát folytatott annak idején.
Elég csak a fűtőolaj és dízelolaj ártámogatása közti különbségre gondolni, ami lehetővé tette az olajjal való visszaélést. Annak ellenére tette ezt az MDF-kormány, hogy - amint a filmemből kiderül - Bod Péter Ákosnak felhívták a figyelmét annak idején arra, hogy nem jó, ha távolítják egymástól a kétféle olaj árrését.
Továbbá késlekedtek a jövedéki törvénnyel és bizonyos cégeknek halasztott vámfizetési kedvezményt biztosítottak, amivel további több százmilliárdos kárt okoztak a magyar államnak. Hiszen mint tudjuk, a cégek a vámtartozások és a köztartozások elől rutinos jogászok által kimunkált, jogi technikai manőverekkel megkerülték a fizetési kötelezettséget: úgyis mint korlátozott felelősségű társaság, amely a törzstőkéjét messzemenően meghaladó vámtartozást halmozott fel, továbbá hajléktalan vagy nincstelen beltag a betéti társaságoknál. Amikor pedig az olajügyekkel kapcsolatos visszaélések felderítése került napirendre, éppen a Fidesz által vezetett kormányzat volt az, amely megakadályozta a bizottság tisztánlátását azzal, hogy a Polt Péter által vezetett ügyészség többek között késleltette a magyarországi olajtérképek átadását az olajbizottságnak.
Tehát eleve álszentnek tartom, hogy amikor napirendre kerül ez a korrupció, akkor a velejélig korrupt pártok jelentkeznek be elsőnek az ország megmentésére. Van itt elég muníció az MDF-en és Fideszen kívül, például a civil társadalom megerősödésében, mert az emberek értik, hogy miről van szó. A kormánynak is felelőssége, hogy megszabaduljon azoktól a politikusoktól, akiknek a neve elkopott az olajjal kapcsolatos gazdasági bűncselekmények elkövetése során.
Számoljanak el a pártpénzekkel. Minden párt többet költött a kampányra, mint ami járt neki. Éppen ezért feltehető, hogy olyan forrásokból érkezett a pártokhoz a pénz, ami az alvilághoz köthető.
A gazdasági maffia tolja a pártok szekerét. Honnan is lenne ennyi pénz különben? A politikusok magánvagyona miből kezdett el gyarapodni?
Az MSZP felelőssége az, hogy megállítsa ezt a folyamatot.
Én azt tartom kifejezetten méltatlannak, hogy még jelenleg is a nyilvánosságot akarják minden áron magukhoz ragadni bizonyos politikai csoportok, és túl akarják harsogni azt a helyzetet, hogy itt van egy összetört nő, aki egyfolytában azt szorgalmazza, hogy ne mellé beszéljünk, hanem konkrét ügyek feltárását tegyük lehetővé.
Azok az erők kiabálnak leginkább korrupcióról, akik a legkorruptabbak. A nyilvánosság alkotmányos joga a választóknak, aki nem tud mérlegelni, szelektálni, ha nem tudja, hogy a jelölteknek milyen múltjuk van, miben vettek részt, miből gyarapodtak.
Az általános titkosítást semmi nem indokolja, erre több ombudsmani vélemény felhívja a figyelmet, ezért oldja fel a titkosítást a kormány és járuljon hozzá, hogy egy igazi jogállamban élhessünk.
Álszent az a politika, amely a nyilvánosságot eszközként használja, és nem az igazság felderítésére. És az embereket pedig különböző kiragadott üzeneteket akarja manipulálni. Tény, hogy a rendszerváltás óta jelentős gazdasági visszaélések történtek, amelyekben pártszínektől függetlenül benne lehetnek a kormányok, hogy ha nem szorgalmazzák a nyilvánosságot és a demokráciát megcsúfoló titkosítások feloldását. "
:-) Szépjóreggelt! A nap egyáltalán nem indult ilyen vigyorgósan, egyrészt, mert hajnalban sikerült fél liter spenótlevest beborítanom a hűtőszekrénybe, másrészt, nem hagy nyugodni a megvert és megkínozott újságírónő esete. Nekem a délután négy óra a lehető legrosszabb időpont, mert vagy olynakor indulok dolgozni, vagy olyankor indulok hazafelé a munkából. Most úgy fogom csinálni, hogy addigra a János Kórháznál lehessek. Színházi ruhában mert este hétkor Turandot, de majd kitalálok valamit, vgy viszek ruhát és átöltözöm a színházban. Nem vagyok egy tüntetésekre járó fajta, tömegiszonyom is van, ha elsodor a tömeg, pánikba esni is hajlamos vagyok. De most ott kell lenni, kérek mindenkit, aki teheti, szánjon rá a vasárnap délutánjából egy órát, mert olyan nincs, hogy egy oylan tényfeltáró újságírót mint Kármán Irén megkínozzanak. Nem egy paparazziról van szó, akit valami second-hand celebriti orrbavágott, hanem olyan újságíróról, aki bátran, megalkuvások nélkül végezte a munkáját és kereste az igazságot olyan ügyekben, amiket a nyomozati szervektől a bíróságokon át a politikusokig mindenki el akar kenni. Ha valamenyire élhetőnek akarjuk tudni az országunkat, ezt nem lehet hagyni. Ha valamennyire polgárok akarunk maradni, félre kell tenni mindent és tüntetni Kármán Irénért. Mert nem attól vagyunk polgárok és nem attól élünk jólétben, hogy vasárnap színházba mehetünk vagy 150 féle kenyér közül válogathatunk, hanem attól, hogy kimondhatjuk az igazságot, bárkinek is ütközzön az érdekeibe. Ha nem mi, mert nem ismerjük, vagy félünk kimondani, akkor mondhassák ki helyettünk mások. délután négykor találkozzunk a János Kórháznál!
Ferenczi Krisztina: "Holnap délután 4-re szolidaritási tüntetést szervezzünk a János Kórházhoz. Jöjjön az egész magyar sajtó kolléganőnk életéért némán tüntetni és minden jó érzésű civil, akinek fontos a magyar demokrácia." További szolidaritási hozzászólások Kármán Irén blogjában
Nno. :-) Szépjóestét! A tegnapi kihasadt libanyak besorolódott a ronda de finom kategóriába. Még tán nem is elég rá azt mondani, hogy finom, mert nagyon, sőt, nagyon-nagyon finom!! Holnap megyünk kirándulni, éles késsel vékony szeleteket vágtam belőle, néhány szelet zöldpaprika társaságában két szelet kenyér közé fogtam, isteni lesz. Tényleg nagyon jó, leginkább a tanyasi májasként ismert hentesárura hasonlít az íze, csak nem olyan krémes, hanem úgy szeletelhető, mint egy száraz szalámi. Szerintem felkerül a repertoáromba, mert már annyira idegenkedek a felvágottaktól, hogy inkább eszek mindenféle zöldségből készült zakuszkákat, vagy akár szalonnát.
És azt még nem is meséltem el, hogy járt a húgom a 15 fokra állított légkondival meg a roppant magas IQ-jú (kettőjüknek 150) munkatársaival. De ezt már csak holnap, mert fáradt is vagyok, és holnap korán is kelek. Ilyenkor muszáj a kutyákkal hajnalban elindulni, mert később nagyon meleg lesz.
Uhh. Kilélegez .... Belélegez .... ki .... be .... Pedig már megettem két cső főtt kukoricát, de még mindig nem nyugodtam meg teljesen.
Kis magyar abszurdisztán sorozatunk folytatódik, ezúttal egy másik témában. Elképesztő, hogy micsoda ostoba Micikék, Mancikák, Cuppancskák és Passziánszlédik kezében vannak az ügyeink, a személyes adataink, az életünk fontos vagy kevésbé fontos részeit képező dolgaink. Tényleg, még mindig nem kapok levegőt.
Évek óta regisztrálva vagyok az egyik nagy magyar jegyértékesítő portálon. Több mint százezer forintért vásároltam már tőlük színház- és koncertjegyet, bérletet, még soha semmi gond nem volt. Tegnap nem tudtam belépni, nem ismerte fel a rendszer a felhasználónevem. Lekértem az elfelejtett jelszó funkciót és megküldték azt a 8 számjegyű azonosítót amit ugye senki nem jegyez meg. Merthogy az ember agya már csak olyan, hogy a saját nevét jobban meg tudja jegyezni mint számsorokat. Beléptem, és mit láttam meg először, na mit?? Hát basszus, emberek, a felhasználó nevem valaki megváltoztatta! Merthogy énnekem olyan különleges nevem van beírva a személyi igazolványomba, ami egy hosszú, öt szótagú név rövidítése is. De ez a név szerepel a Magyar Utónévkönyvben, engem úgy hívnak, hát szerintem természetes, hogy ezen a néven regisztrálok. Micike, vagy Mancika, vagy Mucika, vagy ki a szar meg úgy gondolta, hogy márpedig ilyen név nincs, ő legalábbis senkit nem ismer akit így hívnának és gondolta, átjavítja. Ezt onnan tudom, hog írtam a jegyirodának és ők válaszoltak hogy látják a módosítást, elnézést is kérnek, de nem ők módosítottak, hanem a Budapesti Fesztiválzenekar irodája. Mellesleg tőlük most először vásároltam bérletet és vettem igénybe egy olyan szolgáltatást, amit még soha; postai kiszállítást. A Mancika meg, aki gondolom kinyomtatja a bérletet és boritékba teszi, úgy gondolta, hogy ilyen név márpedig nincs és kijavította valami hasonlóra. Valami olyanra, amit az ő borsónyi kis agyacskája ismer. Azt hittem, felrobbanok. Először is, a módosítás miatt a rendszer nem fogadta el a régi felhasználónevemet, csak a kód lekérése és a felhasználói név módosítás után tudtam belépni. Másodszor, ugyan ki a jó büdös franc az a Mancika, vagy Mucika, hogy ő jobban akarja tudni nálam, hogy engem hogy hívnak?? És mindez nem elég, istenkém, szörnyülködhet a furcsa neveken kedvére, de atyaúristenként még át is keresztel?? Hát hogy jön ahhoz bárki is, hogy egy regisztrált felhasználó nevét megváltoztassa? Hát mi az isten van ebben az országban?? Itt egy Mancika úgy gondolja, hogy van joga belenyúlni egy adatbázisba?? Egy olyan adatbázisba ráadásul, amin keresztül én súlyos tízezreket költök el?? Mi a lófaszt képzel ez a hülye magáról?? Ki ő?? A keresztanyám? Vagy maga Keresztelő Szent János? Vagy mégis, kicsoda, már azon túl persze, hogy kurva nagy hatalma van egy adatbázis felett? És mit szólna hozzá, ha én azt mondanám, hogy olyan név, hogy Mancika nincs is, viszont ismerek valakit akit Puncikának hívnak, hát én ezentúl inkább ezen a néven leveleznék vele? Mit szólna hozzá, ha ezentúl így szólítnám???
Az eszem megáll, komolyan, ha valaki mástól hallom, nem hiszem el, hogy ilyen megtörténhet.
És még az sem vígasztal, hogy József Attiláról tudom egyedül, hogy az a gazda, akihez kiscselédnek kiadták, Pistának szólította mert szerinte olyan név, hogy Attila nincs is.
Na nem hergelem magam tovább, mert a vége az lesz, hogy a képükbe vágom a bérletet és visszakérem az árát. Egy ízem se kívánja, hogy ahányszor koncertre megyek, mindig azt a nevet lássam.
Akkor hálából(*) a ma kapott CD-jogtárért folytassuk kis operalexikonunkat a Nibelung gyűrűje tetralógia harmadik részével, a Siegfrieddel. Az előző rész, A walkür ott maradt abba, hogy Wotan álmot bocsátott a kitagadott Brünnhildére és a sziklát, ahol a lányt hagyta tűzfallal vette körül. Wotan már tudta, hogy ő a gyűrűt soha vissza nem szerezheti, hát legalább át akarta menteni valaki másra, akit ő alkotott. Siegmund és Sieglinde vérfertőző szerelméből fogant Siegfried, őt szánta Wotan a gyűrű birotkosának és a világ urának. Siegfriedre, az unokájára azonban már nem tudott olyan befolyást gyakorolni mint annak idején Siegmundra, akart hát mellé valakit, akin keresztül irányíthatja. Ez a szerep várt Brünnhildére, a szép és okos valkürre. A lány lázadó szelleme, az, hogy szembe mert szállni az apja utasításával külön is alkalmassá tette arra, hogy egy félelmet nem ismerő hős oldalán új dinasztiát alapítson. Hát ezért kellett a valkürnek mély álomba merülni - valahogy csak ki kellett bekkelni az időt, amig Sieglinde magzata megszületik és felnő. Wotan közben mély depresszióba süllyed és hát nyilván a Fricka által őrzött családi tűzhely sem volt elég vonzó, nem érezte már jól magát Walhallában. Vándorként járta hát a világot és közben azért próbált ezt-azt elrendezni az unokájának. Sieglinde, szíve alatt egyetlen szerelmes éjszakájának gyümölcsével bemenekült a Rajna környéki erdőbe. Ebben az erdőben élt a sárkánnyá változott óriás, Fafner, itt őrízte a nibelungoktól elorzott aranyat és ami még ennél is fontosabb, a láthatlanná tévő ködsisakot és a gyűrűt. Mivel ez utóbbira fájt a foga a gyűrűt létrehozó Alberichnek és a ködsüveget megalkotó Mimenek is, hát ők is az erdőben rendezték be az életüket. A menekülő Sieglinde Mime kunyhójába tévedt, megszülte Siegfriedet és meg is halt azonnal. A szép, izmos kisgyereket Mime nevelgette - nem sok jóra. Igaziból semmire. Az volt a terve, hogy az erős és bátor fiú majd legyőzi Fafnert, elveszi tőle a gyűrűt és Mimének ajándékozza. Itt kezdődik tehát a harmadik rész, azaz a második este, a Siegfried.
I. felvonás Mime kunyhójában . Aörpe éppen próbálja összeforrasztani Nothungot, Siegmund kettétörött kardját. Az istennek sem sikerül, az acél meg van átkozva és csak az forraszthatja újra össze, aki a félelmet nem ismeri. Márpedig Mime ismeri, nagyon is jól ismeri, az ő keze alatt soha nem lesz eggyé a kettétörött kard. Egy félszemű vándor lép a kunyhóba. Mime nem ismeri meg Wotant, a főistent, de rossz sejtései vannak. Ellenszevük buta kis játékba sodorja őket; találós kérdéseket tesznek fel egymásnak, aki nem tud válaszolni, az a fejével fizet. A főisten persze még akkor is főisten, ha időközben kissé züllésnek indult, úgyhogy a játékot Wotan nyeri. Persze nem öli meg Mimét, még nem, még szüksége van rá. A rettegő törpe azonban rájön, hogy nem sok választása van, lépnie kell és minél hamarabb megszerezni a gyűrűt. A harmdik kérdés abból a bizonyos 1976-os bayreuthi produkcióból amiről már annyit áradoztam itt. A vándorló Wotant Donald McIntyre, Mimét Heinz Zednik énekli. A kérdés az, hogy kik élnek az égben, a felhők felett. Érdemes figyelni, ahogy Wotan válaszakor a zenében megjelenik a Walhalla témája. Egyetlen szót sem kell érteni a szövegből, a zene mindent elmond. És a végén, az utolsó pár másodpercben Mime zavarodottságát érzékelteti az a kis dallam, amit legutóbb a Rajna kincsében hallottunk, amikor Wotan és Loge leszállt Nibelunghonba. Akkor hallottuk csilingelni a törpék kalapácsait. Most ugyanez a dallam tér vissza csak más ritmusban és más hangszereken, megrémülve, összezavarodva. Pierre Boulez vezényel.
összehasonlításképpen itt van ugyanaz a részlet egy másik előadásból, a Metropolitanból. James Morris sem rossz Wotan, de McIntyre nekem valahogy jobban hozza a szangvinikus természetű, depreszió felé csúszó, kiégett figurát. Morris még akkor is istent énekel, amikor már régen nem is akar az lenni. A jókedvű Siegfried érkezik, egy medvét hoz magával. Nagyon útálja a nevelőapját, undorodik tőle, megveti, büszke és vad fiú, bivalyerős. A medvét is puszta kézzel vezetgeti és halálra rémíszti vele a nyomorult törpét. Az próbálna neki hízelegni, de Siegfried lelkére nem tud hatni. A fiú valami egész másra vágyik. A szexuális felvilágosítás akkori szinvonalának megfelelően kölykeit szoptató nőstény rókáról beszél, akinek a párja enni hoz. Meg kismadarakról, a nőstény ül a tojásokon, a hím meg hordja az eleséget. Nem érti, hogy ha minden állatnak van párja, akkor ő miért nem ismer egyetlen nőt sem, miért nincs anyja se. Mime eleinte hadovázik, de aztán Siegfried vasmarka csak kiszorítja belőle a lényeget; anyját Sieglindének hívták és belehalt az ő születésébe. A kamasz fiú meg is szeppen kissé, hogy hát ha a nők belehalnak a szülésbe, akkor nem szabad nekik szülni. A kis elérzékenyülés után tovább veszekszenek, a fiú megint összetöri a kardot. Elege van mindenből és undorodik. Elhatározza, hogy maga veszi kézbe a sorsát és egybe kovácsolja apja örökét, aztán itthagyja ezt az erdőt, ezt a rozoga kunyhót, ezt az egész kócerájt és új helyet keres magának. Olyan helyet, ahol fény van és nők vannak. Mime közben ügyesen terelgeti a fiú gondolatait és megígéri neki, hogy ha sikerül a kardot összekovácsolnia, akkor megtanítja félni. Merthogy olyannak, aki a félelmet nem ismeri, nem is érdemes útra kelni, azzal semmi érdekes nem fog történni. Siegfried dolgozni kezd, Mime pedig ráébred, hogy ha Siegfried meg is szerzi a gyűrűt, soha nem fogja nekiadni. Ha nem adja hát nem adja, majd akkor elveszi tőle. Ugyanannál a tűznél, amelynél Siegfried a kard vasát olvasztja, Mime mérges füvekből levest főz. Siegfried sikeres, a Nothung kiállja a próbát; a fiú kettévágja vele az üllőt, amin kovácsolta. Legyen itt a finálé ugyanabból a produkcióból. Siegfriedrt Manfred Yung, Mimét Heinz Zednik énekli. Különösen őt érdemes figyelni. Talán az egyik legnehezebb egy operaénekesnek szánalmas figurát és intrikust énekelni. Zednik egy zseni. Ami Siegfriedet illeti, nos, én teljesen odavagyok attól a nyers erőtől ami ebből a jelenetből árad. Ezt a részt egyébként Molnár András is fantasztikusan szokta énekelni.
II. felvonás Az erdőben, Fafner barlangjánál vagyunk. A kifosztott Alberich el sem mozdul a barlang bejárata mellől, lesi a kedvező pillanatot, amikor visszaszerezhetné a gyűrűt. A vándorló Wotan majdnem keresztül esik rajta. Ráijeszt Alberichre, hogy jön már a félelmet nem ismerő hős és megkaparintja előle a gyűrűt. Egy próbát megérne felébreszteni Fafnert, hátha az információért cserébe magától is odaadja a gyűrűt. Alberich tesz is egy gyenge kísérletet, de Fafner sem bolond, esze ágában sincs odaadni a gyűrűt. Wotannak tulajdonképpen minden mindegy, csak egy kicsit élvezni akarta Alberich félelmét. Nem is időzik, megy tovább, otthagyja az örködő Alberichet. A Nothung erejétől megmámorosodott Siegfried Mime vezetésével nekivág az erdőnek. A törpe egyenesen a sárkány barlangjához vezeti azzal, hogy ha valahol, hát ott biztos megtanul majd félni. Siegfried már nagyon útálja a folyton körötte sertepertélő törpét, elhajtja a fenébe. Heverészik, nézelődik az erdőben, unalmában a madarak énekét akarja utánozni. Manfred Yung, természetesen Bayreuthban.
És még egyszer az erdő zenéje, ezúttal zenekari feldolgozásban: Arturo Toscanini vezényli az NBC Szimfonikus Zenekarát New York-ban, 1948-ban. Nagyon tessenek figyelni a madárdalt utánzó fuvolára, ennek a témának még nagy szerepe lesz a történet folytatásában. Arra nem hívom fel a figyelmet, hogy lehet hallani, amikor a víg kedélyű, könnyű léptű Siegfried belép az erdőbe. Látni még nem látjuk, de halljuk a kürtjét. Olyan finomságokról sem szólok, hogy van egy pillanat amikor a sárkány megmozdul a barlangban és a rémülettől megdermed az erdő és minden, ami benne él.
A sikertelen próbálkozás nem hangolja le hősünket, nem az a fajta, aki feladja. Ha furulyázni nem is tud, de kürtölni igen. előkapja hát a kürtjét és..... Volt már itt ez a részlet, mert imádom, imádom! Annamia Erikkson svéd kürtös zseni fújja Siegfried témáját - a szinpadon általában a függöny mögött, hátul. Remélem, hogy ezzel a videóval azoknak a férfiolvasóimnak is örömöt szerzek, akik nem szeretik a klasszikus zenét. Sőt, szerintem még azoknak is tetszeni fog, akik utálják Wagnert.
Erre persze a sárkány is felébred, rövid küzdelem után Siegfried meg is öli. A haldokló Fafner még megátkozza gyilkosát. Illetve hát megjósolja neki a szörnyű véget, de szerintem inkább átok az és nem jóslat. A kifröccsenő sárkányvér égeti Siegfried ujját, az ajkához kapja. Ahogy a sárkány vérét megízleli csoda történik és érteni kezdi a madarak énekét. Arról dalol a madárka, hogy a barlangban csodatévő sisak és gyűrű van, azt Siegfriednek meg kéne szerezni. A fiú hallgat a kismadárra és visszamegy a barlangba. Közben a bejáratnál összefut a két ellenséggé vált testvér, Mime és Alberich. Parázs kis veszekedés robban ki közöttük, csak a visszatérő Siegfied lépteinek zajára rebbennek szét. Mime kínálgatja Siegfriednek a mérget, de az nem szomjas. Ráadásul a madárka el s énekli neki, hogy mit forral a gonosz törpe. Siegfried, akinek a hócipője már amúgy is tele van a nevelőapjával nem is teketóriázik sokat - önvédelemből ledöfi Mimét. Szabad az útja, nem köti többé semmi, az bántja csak, hogy félni még mindig nem tanult meg. A madárka hangja zavarja meg töprengését; egy szép, alvó leányról énekel, akit csak az ébreszthet fel, ki a félelmet nem ismeri. Hősünknek nincs is más dolga, mint összekapni kincseit; ujjára húzza a gyűrűt, övébe gyűri a ködsüveget, jól megmarkolja a kardját és elindul a madárka után.
III. felvonás Wotan régi szeretőjét, a valkürök anyját, Erdát készül meglátogatni. Érdekes módon Erda, a Föld istennője és a mindent tudás anyja az első részben, a Rajna kincsében még Wotan egyenrangú partnere volt, viszonyuk azonban az utóbbi időkben meglehetősen kihült. Nyilván nem tesz jót egy nő tekintélyének, ha 9 gyereket szül más férjének. Kelletlenül enged Wotan hívó szavának és nem is nagyon tárgyal vele, Brünnhildéhez utasítja mondván, hogy a lány mára már többet tud még nála, a mindent tudás anyjánál is. Wotan megszégyenülten vallja be, hogy Brünnhilde nem él többé az istenek között. Erda ott akarja hagyni, de Wotan még erőszakoskodik vele kicsit. Aztán megunja ezt is, úgysem akar már tőle semmit, csak a büszkesége nem viselte el, hogy a nő szakítson. James Morris ébresztgeti az Erdát éneklő Birgitta Svendent. James Levine vezényel.
Siegfried érkezik, idáig követte az előtte röpködő madárkát. Wotan, bár a gyűrűt neki szánja, egy hirtelen ötlettől vezérelve mégis útját állja. A fiatalember meglehetősen agresszív kismalac, nem nagyon tűri az ilyesmit. Wotannak sem kell némi hangulatváltozásért és dührohamért a szomszédba mennie, szóval pár mondat után egymásnak esnek. A fiatal erő győz, Nothung kettévágja a főisten világot összetartó, szerződésekkel telerótt lándzsáját. Wotan visszavonul, többé nem is látjuk. Szabad az út Brünnhilde sziklája felé. A félelmet tényleg nem ismerő Siegfried baj nélkül áthatol a lángfalon és elbűvölten áll meg az alvó lány mellett. Életében először tapasztalja, hogy torkában dobog a szive, most először érzi szájában a félelem ízét. Feltöri az alvó valkür páncélját és mivel az még mindig nem mozdul, félénken megcsókolja. Brünnhilde felébred, boldogan rácsodálkozik a fényre. Itt jön még egy kis húzd-meg-ereszt-meg játék a két fiatal között, mert azért ne feledjük, hogy Siegfried életében először lát nőt, tiszteletről, udvariasságról, gyöngédségről fogalma sincs. Brünnhilde pedig hiába vívott száz csatát, a valkűrként félig isten és teljesen szüz volt. Aztán Siegfried mégiscsak kapiskálni kezd valamit, gyöngédebb húrokat pendít meg és célt is ér; a lány boldogan omlik a karjába. Ez a ropogósan friss felvétel idén, június 2-án, Berlinben készült. Elizabeth Connell és Stephen Gould énekli a Siegfried szerelmi kettősét. Marek Janowski vezényel. Az, hogy koncertfelvétel, semmit nem von le az értékéből. Ez a jelenet a szinpadon több mint 20 perc, hát nem sok izgalmasat tudnak kitalálni rá a rendezők. Így legalább észre lehet venni olyan csodákat, mint a Siegfriednél visszatérő madárka dallam vagy a kettejük diadalmas szerelmi témája.
folyt.köv.
------------------------------------- (*)hazudok persze, mert nem hálából csinálom, hanem azért, mert ma nagyon elfáradtam és ez a fajta írás és gyűjtögetés, válogatás, zenehallgatás pihentet a legjobban. Nem is tudom; miért nem inkább Wagnerről írok én dilomamunkát? Azt hiszem, nem a megfelelő főiskolára jelentkeztem.
Az van, hogy életem első töltött libanyakával csúfos kudarcot vallottam. Több szakácskönyvben és gasztronómiával foglalkozó oldalon olvastam már receptet, de nem nagyon foglalkoztam vele mivel az alapanyagot, a libanyakbőrt én még nem láttam sehol. Egész libát meg nyilván nem veszek meg, ehetném hetekig.
Mostanában azonban elő-előfordulok a Nagycsarnokban (suliba menet bringával bemegyek a volt munkahelyemig, ott villamosra szállok és már ott is vagyok, átszállás előtt még beugrom a csarnokba némi gyümölcsért és hasonlókért). Szóval bóklászok a pultok között és az egyik baromfisnál mit látok, na mit?? Hát egy kis cédulkát; "libanyak, tölteni" Ejh, hát ezt így lehet kapni? Akkor nosza, kipróbálom. Kértem kettőt és kicsit konzultáltam az eladónővel. A megbeszélés eredményeként a májas töltelék mellett döntöttem. Vettem egy szelet marhahátszínt, 15 deka csirkemájat és két szép nagy gombát. Volt itthon egy száraz zsömlém, azt vízbe beáztattam és kicsavartam. Hozzákevertem a ledarált marhahúst, az apróra vágott májat és a gombákat. Szórtam a masszába két kanál zabkorpát (saját ötlet, minden töltelékbe teszek zabkorpát mert egészséges). Egy nyers tojással összeállítottam a tölteléket, fűszereztem egy kis fej nagyon apróra vágott hagymával, egy csokor apróra vágott petrezselyemmel, egy teáskanál majorannával, egy gerezd zúzott fokhagymával, kevés sóval, mokkáskanál pirospaprikával és őrölt borssal. Jól kikevertem, a megmosott és a toktól megcsipegetett nyakak keskenyebb végét hústűvel összetűztem és a kis zsákocskába beletöltöttem a húsos-májas-gombás masszát. A széles végét is összetűztem, beletettem egy lábosba, öntöttem alá egy ujjnyi vizet, lefedtem az edényt és lassú tűzre feltettem párolódni. Vagy az volt a baj, hogy még kisebbre kellett volna vennem a lángot (nem lehet, akkor emeletes elosztót kell az edény alá tennem) vagy nagyon megtömtem a bőröket, de mire puhára főtt és kezdett volna zsírjára sülni, mind két nyakbőr kihasadt. A töltelék hálistennek nem folyt ki, szépen egyben maradt, csak kilátszik. Most hül. Ami kibuggyant azt megkóstoltam, nagyon finom a májas-majorannás-húsos-gombás töltelék, a bőrből az összes zsír kisült és szép ropogós lett. Csak hát ki van hasadva. na majd legközelebb ügyesebb leszek.
Hát első mérgemben most ez született, de még nem küldtem el, finomításra szorul. Az ahelyzet, hgoy az egész hercehurca alatt most először fújtam gőzt az orrlikamból. Annyira felbosszantott ez a végtelen ostobaság, hogy kis em tudom mondani, mióta felbontottam a elvelet, egyfolytában anyázok. És nem a 3200 ft miatt, azt még ki is fizetném, nyilván én is ludas vagyok abban, hogy nem kaptam meg a hülye ajánlott leveleiket. na de basszák meg, azon a tényen, hogy az eljárást azért szüntették meg, mert nem az a nyomorult balfasz a kutyák tulajdonosa akit a rendőrség feljelentett, én semmit nem tudtam változtatni, akármit is mondhattam volna, tökmindegy volt. Szóval olyan dühös vagyok, mint amilyen nagyon régen voltam utoljára. Basszák meg, havi mit tudom én hány százezezért ilyen analfabéta picsák reszelgetik a körmüket, hát menten eldurran az agyam. Egyébként az is csak most esett le, hogy az egyik rendőr hívta a tulajt, hog "janikám bazmeg, baj van, a kutyáid megharaptak egy hölgyet....." hát naná, ez a megoldás, nem janikámat jelentjük fel, hanem azt a szerencsétlent, aztán mindjárt meg van szüntetve az eljárás. Hát a kurva anyátokat, azt! Szétvet a tehetetlen düh, komolyan, hát ilyen nincs!!
Tisztelt Irodavezető Asszony!
X.Y. szabálysértési ügyében, xxxxxx/2007 számon hozott határozatuk ellen fellebbezek és eljárásuk ellen panaszt kívánok tenni.
Kérem, hogy a határozatukban rám kiszabott 3.200,- Ft elővezetési költség megtérítésétől eltekinteni szíveskedjenek.
Határozatuk indokolásából egyértelműen kiderül, hogy azok a kutyák, amelyek engem 2006.06.24-én megharaptak, nincsenek a felelősségre vont személy birtokában. Ő mintegy csak véletlenül tartózkodott a közelben, a lakóépülettel szomszédos telepen dolgozott. Mivel ezt a tényt a kutyák tulajdonosa is elismerte, nem értem, hogy az ügyben miért volt szükség az én meghallgatásomra. Tanúvallomásommal semmit nem tudtam hozzátenni az ügyhöz, az eljárást Önöknek az én tanúvallomásom nélkül is meg kellett volna szüntetniük vagy visszaadni a rendőrségnek, hogy jelentsék fel a kutyák valódi tulajdonosát és ne egy olyan személyt, akinek semmi köze nem volt az állatokhoz.
Tisztelt Irodavezető Asszony!
Tájékoztatom, hogy elővezettetésem ügyében, amelyet a Kerületi Önkormányzat az Önök kérésére rendelt el, panaszt tettem az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosának Hivatalánál. Úgy érzem, hogy az elővezetés és az azzal járó megaláztatások (bilincselés, fogdásítás, a nálam lévő személyes tárgyaim felleltározása és ideiglenes elvétele) nincsenek arányban az ügy súlyával. Én a hatóság munkáját holmi nagyra nőtt fognyűvő manócskaként nem hátráltatni akartam, csupán nem kaptam meg az idézéseket. Az általam elszenvedett sérelmek mindenképpen aránytalanok ahhoz képest, hogy egyrészt én voltam egy kutyatámadás áldozata, másrészt -ez csak most, az Önök határozatának kézhez vétele után lett igazán világos- az eljárás és az elővezettetésem teljesen fölösleges és értelmetlen volt, ugyanis az Önök eljárása nem a kutyák tulajdonosa ellen irányult és a tanúvallomásom ezen mit sem változtatott.
Kérem, hogy a fentieket mérlegelni szíveskedjen és a határozatát vonja vissza, illetve módosítsa.
Hehe. A helyzet tovább abszurdizálódik. Megkaptam ugyanis Ü. város szabálysértési hatóságának határozatát a kutyatámadás ügyében. idézem.
F.M. (született, anyja neve, U. városi lakos) ellen indított szabálysértési eljárást megszüntetem, mivel a cselekményt nem a felelősségre vont személy követte el. Továbbá kötelezem Brünnhilde (született, anyja neve, stb) elővezetési költségének (kilométerenként 200,- Ft, de legalább 3200 ft) 3200 ft megfizetésére.
Hát most erre mit mondjak?? Mondjam, hogy mindenféle közigazgatási eljárás, idézés és bilincselés nélkül is meg tudtam volna mondnai, hogy engem tényleg nem F.M. U. városi lakos harapott meg?? Most mondjam meg ennek sz ostoba ügyintézőnek, hogy ha már ennyire vizsgálódni akartak, akkor tán a kutyák tulajdonosát kellett volna eljárás alá vonniuk? Az a megállapítás pedig, hogy a fenekemet biztosan a 15 éves, fogatlan fehér kuvasz harapta meg mert az a seb nem vérzett, a combomról viszont nem tudják, mert az vérzett, hát mit ne mondjak, imádom, hogy a glutealisom állapotáról egy hatósági határozatban ilyen bőven szó esik.
Írjam meg nekik, hogy az én adóként befizetett pénzemből őt tök fölöslegesen fizetik? És nem csak őt, hanem szinte minden harmadik hozzá hasonlót, mert erről az ügyről első pillantásra meg lehetett volna állapítani, hogy nem az a szerencsétlen éjjeliőr felel a kutyákért, aki a lakás melletti telepet őrzi, hanem a lakás és a kutyák tulajdonosa.... Ezért kellett engem idézni, megbilincselni, tamponjaimat a rendőrségi fogda szutykos asztalára kiborítani és megszámlálni?? ezért?? Hát fulladjatok bele az aktáitokba!
Nno, hát a jelek szerint mégsem olyan nagy a baj. Mégsem vagyok sem hülye, sem agykárosodott - pedig már tényleg azt hittem. A halláskárosodásom még megvan, még mindig vannak hangszinek amikre összrezzenek, de ennyivel még lehet élni és a jelek szerint tanulni is.
TEgnap elkezdtem írni a diplomamunkám és meglepve tapasztalom, hogy szinte minden itt van a fejemben, a szöveg folyik ki az ujjaimból és 'csak' be kell gépelnem. Meg persze szerkesztenem kell, formába rendezni és mi tagadás, iszonyú redundáns a szöveg, szóval lesz még rajta mit dolgozni amúgy is. Viszont semmit nem felejtettem el, még az ábráimat is látom magam előtt, azokat sem kell újra kitalálni, 'csak' újra meg kell rajzolni. Azért a kedves volt kollégáimmal még nem szívesen futnék össze, igen keresetlen szavakkal adnám a tudtukra, hogy miattuk most jó két hétig csak gépelhetek, meg rajzolhatok, meg vakoskodhatok ezek előtt a szar könyvtári monitorok előtt. De legalább jó volt nekik arra a két percre, amig letilthatták a jelszavam, ennyi öröm járt nekik is, ne tagadjam meg tőlük. A lényeg, hogy semmit nem felejtettem el. Ez mondjuk a bizottságra is jó hatást fog tenni, szóval tényleg nincs vészhelyzet. A blogom viszont egy darabig hanyatlani fog. És hát egy CD-jogtárnak is nagy hasznát tudnám venni. Sőt. Anélkül nem is fogok boldogulni, affeneennémeg!
Ki a csuda gondolta volna, hogy ennyien olvassák a blogomat? Még a végén úgy járok mint a nyuszika, aki körömreszelgetés közben a medvét szidja - hülyeségeket beszélek, oszt' egyszer véletlenül jól rajtakapnak.
:-) Szépjóestét! Nos, jelentem, a hétvégi nagytakarítás túlélve. Ippeghogy, de sikerült. Régen volt már valló világ rovat, hát most legyen.
Lassan 10 éve dolgozom ezen a helyen, hétköznap délután 5-tól, hétvégén 3-4 órától, mikor hogy. Lassan 10 éve nap mint nap látok egy idős férit a szomszéd ház udvarán sétálni. Eleinte járókerettel, mostanában már két mankóval. Minden áldott nap délután 4 és 6 óra között sétál a társasház udvarán, a bejárattól az egyik garázsig vezető járdán. Nekem talán 20 lépés lenne az a távolság, neki 40, de lehet hogy több. Nem számoltam még meg, egyrészt mert egy bokor félig elfedi az útvonalat, másrészt pedig mert iszonyú lassan sétál, nem lenne türelmem megvárni amíg végigér. 10 éve minden áldott nap, négytől hatig, fel-alá, fel-alá, fel-alá. Két bottal. Merthogy mozogni kell, a mozgás az élet, azt abbahagyni nem szabad. Sétálni kell fel és alá, fel és alá a társasház udvarának töredezett járdáján, mert a mozgás az maga élet, akárki tudhatja. A mozgás és a friss levegő. Így aztán ez a bácsi délután négy órakor kitárja az I. emeleti lakása ablakát, odateszi a rádiót az ablakba és jól felhangosítja a "drága-bolgár-urat". Merthogy azt hallgatja, hisz a világ dolgairól is tájékozottnak kell lenni, mert a mozgás az ugyan élet, de tudás nélkül nem ér semmit. Így aztán az udvar harsog a 'drága-bolgár-úrtól', a bácsi meg csoszog a két mankóval fel és alá, fel és alá, két kerek órán keresztül, egészen este hat óráig. Akkor visszaviteti magát a lakásba, lehalkítja a rádiót, beveszi az ablakból és becsukja. Hogy utána mit csinál, nem tudom. Nyilván vacsorázik, vagy vacsoráznak, közben vagy van kivel megbeszélnie a "drága-bolgár-urat" vagy nincs. De hogy a napi sétának meg kell lenni, az egész biztos. Lassan tizedik éve, hogy naponta látom, csak nagy esőben vagy frissen esett hóban nem jön ki, egyébként mindig. Amikor megjelenik néha arra gondolok, hogy bár legalább fele ennyi erőm és önfegyelmem lenne az élethez mint neki van.
Más: nagyon szép volt szombaton Debussy Pelléas és Mélisande című operája. A mű rövid kivonata alapján azt gondolhatnánk, hogy valami kis szerelmi háromszögdarabról van szó amit azért írt a szerző, hogy a kis pásztorjáték bemutatójakor az eladósorban lévő grófkisasszonnyoknak a nagyközönség előtt legyen lehetőségük néhány könycsepp elhullajtásával bemutatni érzékeny lelküket. Hát kérem, ilyesmiről szó se volt szombat este. Valami hihetetlen mély drámát hallhatott az, aki az első szünetben nem hagyta ott az előadást és kivárta a III-IV-V felvonást is. Számomra az volt a dráma csúcspontja, amikor a féltékeny Golaud kisfiát, Yniold-ot arra kényszeríti, hogy meglesse a mostohaanyját. Íjat ígér a gyereknek, az meg tapsikol (a hangjával) és bár már rettenetesen fél, de mondja az apjának, hogy mit lát. Végül persze sírva fakad, mert az őrjöngő férfi túlságosan megszorítja a karját. Valami dermesztő jelenet volt. A pódiumon ott volt a zenekar és az énekesek. Aki éppen énekelt, az felállt, de semmi mást nem csináltak, csak álltak és énekeltek. A kisfiút egy csinos fiatal lány énekelte, piros blúzban, a férjet egy kis termetű, ősz hajú baritonista, rajta fekete ing volt. De úgy énekeltek, hogy a fényesen kivilágított pódium egyszercsak egy félelmetes, árnyékokkal átszőtt éjszakai parkká alakult ahol egy nagy darab férfi tart a nyakában egy kisfiút, aki a kastély egyetlen világos ablakán bámul befelé és közben hangtalanul sír, csak magának, mert hangosan nem mer. Voltak még ilyen pillanatok, több is, ajjaj, de mennyi! Az édes-bús kis háromszögdarabból a fellépő zenészek és énekművészek előadásában a féltékenység és a bizalmatlanság drámája lett. Az apró, de megoldatlan konfliktusok megállíthatatlanul duzzadtak tragédiává. Mindenki, valamennyi szereplő tragédiájává. Lebilincselő volt hallgatni. Debussy igen kifejező zenét írt ehhez a történethez. Nem sok művét ismerem és nagyon meglepett, hogy milyen elementáris erővel ábrázolja a természetet. Nála a patak csobog, a barlangban denevérek röpködnek, az éjszakai erdőt félelmetes árnyékokkal szövi át a lombokon átsejlő holdfény. És soha nem süt a nap. Ezt a történetet végig felhős ég és a tenger felől gomolygó sós köd borítja be.
A filharmonikusok és Kocsis remekelt szombaton este. Egy óriási zenekar volt a pódiumon, nem is értem, hogy tudtak ilyen halkan és finoman játszani. Legalább kétszer annyian voltak a muzsikusok mint két hete a Wagner előadásokon, 4 hárfa, nem is tudom mennyi, talán 6 kürt, ugyanannyi gordon, hogy csak megemlítsek néhányat. És ez a rengeteg hangszer olyan pianisszimóban szólt, hogy egy szitakötő röptét hallani lehetett volna. Elképesztő. Nagyon szép volt. Kocsis Zoltán nagyon érzi a termet is, Debussyt is, a zenészeit is. Azt egyébként megfigyeltem, hogy a múlt heti Wagnerekhez képest a hangvető szárnyak most egész magasan, majdnem a mennyezet alatt voltak és a falakba épített hangdobozokat néhány kivételtől eltekintve becsukták. A Wagnereken pont fordítva volt, ott a hangvetőszárnyat egész mélyre, a II. emelet szintjére süllyesztették, a hangdobozok pedig nyitva voltak. Szóval érdekes terem ez a Nemzeti Hangversenyterem, ugyanúgy kell rajta játszani, mint egy hangszeren.
Aki nem volt ott, vagy az első szünetben otthagyta az előadást, sajnálhatja. Sajnos már az elején is sok volt az üres szék, az első szünet után pedig egész megritkult a közönség. Mondjuk, aki maradt, az nem bánta meg, mert gyönyörű este volt. Ebből azt a tanulságot érdemes levonni, hogy egy 4 órás, 5 felvonásos operát talán mégis érdemes egy kissé szcenirozva előadni. Debussy zenéje bizony szép, de nehéz, és a befogadásához sok embernek szüksége van egy kis vizuális segítségre. Ezen azért érdemes lenne elgondolkodni, mert egy ilyen remekművet -ami ráadásul 44 év óta most először hangzott el itthon- ilyen fantasztikus zenészekkel és énekesekkel kár volt fél ház előtt játszani.
Legyen itt egy jelenet az V. felvonásból. A haldokló Mélisande-t (Colette Alliot-Lugaz) férje, Golaud (José van Dam) még a halálos ágyán is durván, kíméletlenül faggatja, hogy volt-e bűnös viszonya öccsével, Pelléas-sal. A Nagypapa (Roger Soyer) próbálja lehiggasztani a dühöngő férjet, hiába. Vezényel: John Eliot Gardiner.
Nagyon szép volt ma este a Pelléas és Mélisande. Viszont iszonyú fáradt és álmos vagyok (ma ablakpucolós napom is volt, majd' 30 ablak, az azért elég) úgyhogy bővebben csak holnap. Viszont a youtube-on elég sok részlet van fent az operából, érdemes belehallgatni. Jóccaka, mielőtt belebukok a monitorba.
Jó negyedszázados absztinencia után tavaly, egy negyven fokos nyári napon két választási lehetőségem volt; vagy iszok egy pohár frissen csapot Beck's sört, vagy iszok egy pohár kólát. Illetve hát a harmadik esély az volt, hogy menten szomjan halok. A kóla egész biztos szób a sem jöhetett, így aztán maradt a sör - merthogy szomjan halni mégsem akartam. A sörrel kapcsolatos undorom elég régi. Még egyszer, régen, amikor tán még az anyukám is kislány volt, belekortyoltam az akkoriban igen elterjedt Kőbányai Világosba. Maga a sör nem is lett volna rossz, de azok a savanyú áporodott büfik amik utána kínoztak már nagyon nem tetszettek. Az a jellegzetes szag sem, ami a sört négyzetméterre fogysztó ismerőseimet jellemezte. Szóval úgy értem meg a több mint negyven évemet, hogy azt hittem, a sör rosz.
De térjünk vissza a közelmúltra. Az a bizonyos frissen csapolt Beck's magas, karcsú, harmatos pohárban érkezett és a nagy kánikulában szinte egy húzásra lecsorgott a torkomon. Gondoltam, minél hamarabb essek túl rajta. Jóleső, kesernyés íz, a szénsav picit felszaladt az orromba, de az sem kellemetlen, sőt. és hát ami a legjobban meglepett, hogy elmaradtak a várt savanyú, áporodott büfik. A szénsav egy pillanatra még visszaköszönt, de friss volt az is, semmi kellemetlen utóíz.
Hát így történt, hogy megszerettem a sört.
Egy baj van csak, mégpedig az alkohol. Mert az rendben van, hgoy nyáron legurít az ember egy hűvös pohárral, vagy esetleg kettővel. Hízlalani persze hízlal mint minden jó dolog, de az alkohol tényleg nem hiányzik. Egyrészt, nem bírja a szívem, másrészt, tényleg nem szabad naponta inni.
Hát így kötöttem ki az alkoholmentes söröknél. Nem gyakran, mert tényleg rengeteg benne a kalória, de például mint most is, a juhtúrós galuskához, hát szóval elengedhetetlen. Vagy nyársaláshoz, hát olyan nincs, hogy az ember összefüstöli magát és nincs a hátizsákban egy üveg hűvös sör.
Az alkoholmentes sörök között ugyanakkora különbség van, mint a 'rendesek' között. Ez utóbbiak közül a kesernyésebbeket szeretem, Pilsner Urquell, Grösser, Beck's, Zlaty Bazant. Logikus, hogy az alkoholmentesek közül is, ezt tehát érdemes figyelembe venni, amikor valaki olvassa ezt a tesztet. Én soha nem fogok jó pontot adni egy karamelles ízű sörnek ugyanis.
A teszt körülményeiről: 6 féle üveges sört szereztem be, a szupermarketben kapható valamennyi fajtából egyet-egyet. És csak az üvegesekből, mert arra azért elég hamar rájöttem, hogy sörből a legjobb a frissen csapolt, aztán az üveges, és legfeljebb csak kiránduláshoz -hogy össze ne törjön- a dobozos. Az sörök elválasztásához a már említett juhtúrós galuska néhány falatkáját alkalmaztam. A nedüket másfél decis ürméretű, üveg kávéspohárba töltöttem. A gyomrom befogadóképessége miatt egy féléből maximum egy decit tudok ugyanis egyszerre meginni, így a 6 üvegből a végére összeáll egy jó korsónyi. Az üvegpohárban pedig jól megfigyelhető a hab képződése és a sör szine.
No lássuk:
Az értékelésnél a következő szempontokra voltam figyelemmel: HAB; SZÍN; ILLAT; ÍZ; UTÓÍZ és BÜFI (ha van)
Soproni Szűz 0,0% HAB: elefántcsontszínű, nem túl kemény, hamar eltűnik SZÍN: tiszta, áttetsző borostyánárga ILLAT: friss, normál sörszag ÍZ: kellemesen kesernyés UTÓÍZ, BÜFI: az alapíz elég sokáig megmarad a szájban és nem savanyodik meg, büfi nincs. Persze ez még az első pohár, de úgy tűnik, jól fogadja a gyomrom.
Buckler non-alcoholic HAB: sárgásfehér, nem túl kemény SZÍN: áttetsző, borostyánsárga ILLAT: frissen sepert gabonatároló szag ÍZ: édeskés búzacsíra íze van UTÓÍZ, BÜFI: az illatban jelentkező poros gabonaillat még határozottabban jelentkezik az utóízben.
Dreher alkoholmentes HAB: éppencsakhogy van SZÍN: borostyánsárga, áttetsző ILLAT: az édeskés malátaszagot egy elég agresszív keserűség szúrja át ÍZ: kinines, éles keserűség próbálja elfedni az oda nem illő édeskésséget UTÓÍZ, BÜFI: az agresszív kinines íz helyét lassan átveszi valami műmalátás édeskésség. Nem esik jól, egyáltalán nem esik jól.
Arany Ászok alkoholmentes HAB: vékonyka, szürkés SZÍN: nagyon szép, áttetsző borostyánsárga ILLAT: frissen hipózott söröshordó ÍZ: savanykás kesernyés UTÓÍZ, BÜFI: egy csípős sav íze maradt vissza. Erre még egy falat szalonnát is kell enni.
Borsodi Póló Alkoholmentes HAB: fehér, nem túl dús SZÍN: hát ezt a ki is hagyhatnám, mert ez is szép, tiszta ILLAT: normál sörszag, kellemes ÍZ: az illatához képest meglepően édes UTÓÍZ, BÜFI: nem csak hogy édes, egyenesen szacharinos
Schlossgold Bier 0,0% HAB: dús, kőkemény hab, ami azonban ahogy esik össze, ronda cafrangokat hagy a poháron. Nagyon csúnya. SZÍN: Ezt már nem is mondom, gusztusos, tiszta borostyánsárga ILLAT: vizes, híg sörszag, kicsit tán túl karamelles ÍZ: édeskés gabonaíz, mintha inkább árpatea mint sör akarna lenni UTÓÍZ, BÜFI: határozottan melaszos, a sörökre jellemző keserűség csak nyomokban, a második, harmadik szusszanásra jelenik meg és hamar eltűnik, marad az édeskésség.
ÖSSZEGZÉS: hülye vagyok, mert az egyes tulajdonságokat pontozni kellett volna, nem csak szövegesen értékelni. Na majd legközelebb. Ami viszont biztos, hogy így egymás után fogyasztva a legkellemesebbnek és a leginkább valódi sörre emlékeztetőnek a Soproni Szűz tűnik. Ezen azért meglepődtem.
Hát ezt itt lent tényleg csak azért, mert nem adom fel és nem hagyom magam lenyomni meg elkedvetleníteni. Juszt se! Valkür vagyok, csak rossz napom van. Illetve hát volt pár rossz évem. És hát lesz még a mostaninál is rosszabb, úgyhogy most csak örüljek annak, hogy most még viszonylag jobb. Remélem világos.
Tisztelt Rektor Úr!
Tavaly minden vizsgám sikeresen befejeztem, a diplomamunkám megírására és a záróvizsgára való felkészülésre azonban a magánéletemben beállt változások miatt nem volt módom. A diplomamunkatervem már elfogadták, de azt 2007. augusztus 31. előtt befejezni sajnos nem leszek képes.
Kérem Rektor Urat, hogy szíveskedjen részemre engedélyezni, hogy a záróvizsgám 2007. augusztus 31. után is letehessem.
Hát kérem, ezt eldátumoztam. Ez van, így jár az, aki heteken keresztül macskanadrágban jár húgyos piszoárokat lemosni és a napi dátumra csak olyankor figyel, ha színházjegye van. Sallalala, valkür vagyok, csak szar napom van. Pontosabban menstruálok.
Az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosának Hivatala részére
Budapest
Tisztelt Hivatal!
2006. nyarán megtámadott és meg is harapott néhány kutya, de a tulajdonos nem ismerte el a felelősségét. Ennek következtében engem, a kutyatámadás sértettjét 2007. tavaszán 3 órányi rendőrségi fogdában tartózkodás után, megbilincselve vezettek fel a kerületi Önkormányzat Szabálysértési Irodájába.
Egész pontosan 2007. április 11-én reggel 6 órakor két rendőr csöngetett a lakásomon. Felmutattak egy idézést és megkértek, hogy menjek velük. A rendőrkapitányságon a táskám tartalmát -bankkártyáim, személyes higiénés és egyéb dolgaim- felleltározták, mobiltelefonom szétszedették és kikapcsoltatták, engem becsuktak egy zárkába. 10 óra előtt néhány perccel megbilincseltek és elszállítottak, majd 'pórázon', az okmányiroda főbejáratán keresztül felvezettek az Önkormányzat irodájába. Ott az illetékes ügyintézőnek átadtak, udvariasan elköszöntek és távoztak. Itt lett csak világos, hogy engem tanúként kívántak meghallgatni a tavaly elszenvedett kutyatámadás ügyében. Magyarul, engem egy olyan ügyben 'fogdásítottak' és bilincseltek meg, amely ügyben én sértett voltam és a 'bűnöm' mindössze annyi volt, hogy valamilyen oknál fogva nem kaptam meg a Szabálysértési Iroda idézését, így természetesen megjelenni sem tudtam a meghallgatáson.
Ez ellen eljárás ellen, amely engem megalázott, emberi méltóságomban mélységesen megsértett, személyes szabadságomtól valamint önrendelkezésemtől és javaimtól több órára megfosztott panaszt tettem mind a Kerületi Önkormányzat Szabálysértési Irodájánál, mind a Kerületi Rendőrkapitányságon.
Panaszomat mindkét hatóság elutasította arra hivatkozva, hogy ők a jelenleg érvényben lévő jogszabályoknak megfelelően jártak el. Megjegyzem, ebben egy percig nem kételkedtem. Panasszal éltem továbbá országgyűlési képviselőm felé – az ő tanácsára írok most Önöknek.
Hangsúlyozni kívánom, hogy mind az elővezetésemben közreműködő rendőrök, mind az engem meghallgató ügyintéző részéről maximális udvariasságot és kíméletet tapasztaltam, tehát nem személyek, hanem az eljárás elve ellen van kifogásom.
Kifogást emelek az ellen, hogy mindenféle előzetes értesítés nélkül, személyes ügyeim elintézésére (pl. a lakásban bezárva maradt kutyám megsétáltatására) időt nem hagyva beszállítottak a rendőrkapitányságra. Kifogást emelek az ellen, hogy -bár egész idő alatt megőriztem higgadtságom, nyugodtan viselkedtem és együttműködtem a rendőrökkel-, végig kellett szenvednem, hogy személyes dolgaimtól megfosszanak, fogdába csukjanak és legfőképpen hogy megbilincseljenek és így vezessenek fel egy zsúfolt ügyfélfogadó téren keresztül az ügyintézőhöz.
Tisztelt Hivatal!
Kérem, hogy a panaszom kivizsgálni és néhány kérdésem megválaszolni szíveskedjenek.
Szeretném megtudni, hogy egy szabálysértési ügyben tanúként meghallgatandó személyt az önkormányzatnak miért kell ugyanolyan módon elővezettetnie, mint egy bűnözőt? Arányos-e, hogy egy önkormányzati szabálysértési előadó ugyanolyan jogokkal bír és ugyanúgy megfosztathat a szabadságomtól és az önrendelkezéshez való jogomtól, mint egy bíró? Arányos-e, hogy pusztán amiatt, hogy egy idézést nem kaptam meg, így bánjanak velem?
Mivel a Szabálysértési Iroda válasza szerint a velem szemben is alkalmazott eljárást írja elő a jelenleg hatályos jogszabály, van-e mód kezdeményezni ezeknek a jogszabályoknak a módosítását legalább olyan mértékben, hogy ha már mindenképpen a rendőrség közreműködését kell kérniük, az első alkalommal ez kimerüljön annyiban, hogy a rendőr átveteti az idézést és ellenőrzi, hogy az idézettnek szándékában áll megjelenni az Önkormányzat irodájában?
A rendőrségnek miért kell a higgadt, együttműködő és nagy valószínűséggel nem kriminális személlyel szemben ugyanúgy eljárni, mintha bűnöző lenne? Ha már az Önkormányzat kérésére tanúként elő kell hogy vezessenek, miért kell holmijaimtól és telefonomtól megfosztaniuk, miért kell egy zárkába csukniuk és legfőképpen miért kell megbilincselve, pórázon felvezetniük az önkormányzat irodájába? Mivel jelenleg ezt írja elő a rendőrség belső szabályzata, van-e mód arra, hogy ezeken a rendelkezéseken változtassanak és a hatósági ügyekben tanúként elővezetett, együttműködést mutató személyeket ne 'fogdásítsák' és bilincseljék meg?
Válaszukat előre is köszönöm,
üdvözlettel:
Brünnhilde
Budapest, 2007. június 13.
Megjegyzés: és közben a Rádió hangátárból szól az a gyönyörű, gyönyörű Rajna kincse, amivel nem bírok, egyszerűen nem bírok betelni. Minél többször (már vagy negyedszer) hallom, annál több szépséget fedezek fel benne. Még a hibái is tetszenek, mert az élő zene soha nem lehet olyan tökéletes mint egy stúdiófelvétel, viszont ez tényleg élő zene, ott voltam a születésénél. Imádom, ahogy ez a Loge még Wotannak is a torkára forrasztja a szót, fantasztikus ez az énekes. És Alberich sem semmi, szinte éget a hangjából, hogy mennyire megalázták és szegény Mimén áll bosszút. Az meg úgy jajong, hogy a hátam borsódzik tőle. Csodás előadás volt, na, mit ragozzam. Lehet holnap elrohanok és veszek egy CD írót, mert csak egy hétig tölthető le, aztán leveszik a hangtárból. itt van, 2007.06.09. 18.00 óra.
Hehe, tudtam én, hogy nem akarom, tudat alatt nem akarom!
Nem találom a mappát, amibe lefűztem a levelezést. Szőrin szálán eltűnt az egész. Lehet, hogy összefogtam a főiskolai jegyzetekkel és kikukáztam...? Próbálok lemenni alfába és visszaemlékezni rá, hogy mikor láttam utóljára, de nem megy. Ez pedig baj, mert megírni ugyan meg tudom a levelet, de illene beleírni a mindenféle elutasító határozatok iktatószámát, de legalább aláíróját és dátumát. Affenébe :-( Akkor is megírom! majd megkérdezik az önkormányzattól meg a rendőrségtől, hogy miket válaszoltak, hát nem? Szerencsétlenek, hány levelet kell még írniuk miattam? Én is besorolódok majd a sok hülye szülő közé akik már a negyedik gyámhivatalt záratják ki a láthatási eljárásból meg a Margitka nénik közé, akiknek a petrezselymére árnyékot vet a szomszéd eperfája ő meg mindenáron a tanácselnö polgármestertől vár orvoslatot a problémájára.
:-) Szépjóestét! Sikerült ronggyá áznom. De tényleg, nyugodtan indulhatnék egy vizes-póló versenyen. Már persze ha akarnék ilyesmiken indulni. Majd beledöglöttem a munkába, iszonyú nyomott volt a levegő. Mire a hatalmas ipari porszívómat felcígöltem az emeletre a hátamon folyt a víz és nem kaptam levegőt. (Nem panaszkodok, én választottam, csak mondom.) Ehhez képest óriási megkönyebbülés volt amikor eleredt az eső. Szinte élveztem, ahogy a lágy esővíz lemosta a hátamról a sós izzadtságot. Már amennyire lágynak nevezhető a nagyvárosi eső, de ebbe msot inkább nem mennék bele. A lényeg, hogy jólesett, egész felfrissültem. Olyannyira, hogy még arra is érzek erőt magamban, hogy megírjam a levelet az ombucmanónak, még a bilincselős sztorimmal kapcsolatban. Eddig halogattam, egyáltalán nincs kedvem még jobban meghurcoltatni magam, de ennek valahogy mégiscsak a végére kéne járni. Most ott tartok, hogy ha nem lenne kutyám, eladnám a lakást, a cuccaim leredukálnám annyira, hogy elférjen egy bőröndben meg egy hátizsákban és a nyakamba venném a világot. Rohadtul utálok egy ilyen átmeneti országban élni. Illetve hát útálok lúzernek lenni, menekülnék, az csak a baj, hogy nincs hova. A lúzer az mindenhol lúzer, legfelejebb a sok utazástól koszosabb a lába. Nno, depressziós különkiadásunk hallották. Most pedig megírom végre azt a kurva levelet, már két hete halogatom, annyira utálom már ezt az egészet, a legszívesebben sikítanék. Csak szaporítom szerencsétlen hivatalnokok munkáját, az elszenvedett megaláztatásokat csak megfejelem néhány átokkal. Hiányzik ez nekem, úgy őszintén. Dehogy hiányzik, hányni tudnék. Mégis megírom. A vicc az, hogy még címzettje sincs, ugyanis ninc ombucmanónk. Hehe. Mégis megírom, mert ha most nem, akkor soha.
Mára mindenféle jót terveztem. Finom juhtúrót vettem meg mindenféle alkoholmentes sörből egy üveggel, hogy némi juhtúrós sztrapacska elcsipegetése közben leteszteljem, melyik közülük a legjobb. Aztán kicsit napozni is akartam még munkába menet előtt. Ehelyett iszonyatos görcsökben fetrengek, hányingerem van és nem tudom kiverni a fejemből, hogy már azt hittem, túl vagyok ezen az egész szar női léten és kezdhetek végre valami újat, de nem, mégis itt van, ragaszkodik és nem szabadulok tőle. De jó lenne már pedig túl lenni ezen a egészen, rohadtul útálom a haszontalan dolgokat az életben. Nagyon fáj a hasam. Az egyetlen jó dolog az egészben, hogy nem kell az irodában kornyadozni, hanem be tudok sötétíteni és lefeküdni. Estig meg majd csak jobban leszek. Legalábbis remélem, mert dolgozni menni ugyebár muszáj.
És még valamit. Elindult a HVG Goldenblog versenye. Nagyon szépen kérek mindenkit, hogy ezt a blogot ne jelölje! Ez nem arra van, hogy versenyezzen meg összeméressen. Arra ott van a színházas blog, esetleg a konyha, azokat direkt azért hoztam létre és vezetem külön mert érdemesnek tartom arra, hogy -esetleg- szélesebb körben terjedjen.
:-) Szép nap ez a mai!! Visszatért az emberiségbe vetett hitem!! Komolyan! Hogy mitől? Hát kérem, nagy bejelentés következik! Tarararrraaaammmm!! Tarrarraaaarrrraaammm!!
Khm. Khmkhm.
Szóval, a színházas blogomra találó keresőszavakban a "hatalmas fasz" kifejezés az eddig stabil elsőről a 7. (hetedik) helyre esett vissza. Igaz, az "óriási fasz" kifejezés még mindig tartja a 9. helyét, de ez van, végülis elég fontos része az életnek. Illetve hát kéne hogy legyen, de erről majd máskor. Szóval az e havi sorrend, csak a pontot érő helyezések:
I. Van Gogh II. Van Gogh rajzok III. Amelie csodálatos élete IV. Loge V. Rajna kincse VI. Tosca
Azt hiszem, elmondhatom magamról, hogy nem éltem hiába. Vagy legalábis nem blogolok hiába.
A közeljövőben a következő eseményekről várható tudósítás: Pelléas és Mélisande MüPa. Ez van, kezdek rákapni az operák sallangmentesebb, koncertszerű előadására. Sokkal intenzívebb a zenei élmény vagy nem tudom, de tetszenek nagyon. A Filharmonikusok meg, Kocsissal az élen, nos, hm, ünnepi élményt ígér. Rolling Stones jJJeeeeEEEEee! Ajánlom, hogy kössék fel a gatyát mert ennyi pénzt még életemben nem adtam ki koncertjegyért mint most. Ebből az Operában páholyba vehetnék bérletet, 5 előadásra. Viszont azt sem hiszem, hogy az én életemben még egyszer Pestre jönnek - a valkürök pedig elég sokáig élnek, mint az köztudott. Úgyhogy ott leszek, nélkülem el sem kezdik, az biztos! És ha már a neten jártam meg a kártyám is a kezemben volt, gyorsan megajándékoztam magam egy Reiner bérlettel. De csak és kizárólag azért, mert csupa vasárnapi koncertre szól. Mondjuk a fél négyes kezdés elég horrornak tűnik, mert ugyebár akkortájt szoktam kezdeni dolgozni. De majd megoldom, hogy bemenjek délelőtt és a munkahelyről menjek a koncertre. Vagy valami ilyesmi. Ez van, így jár az, aki esténként dolgozik.
:-) Szépjónapot! Kicsit késésben vagyok a pénteki Walkürrel, de jobb később mint soha - ez az este megahtározó volt számomra. In medias res: Soha, soha, soha nem hallottam még olyan Brünnhildét mint Linda Wattson! Végre egy valkür aki ki tudott lépni a klónlétből vagy a harcias széplány szerepéből. Linda Wattson Brünnhildéje gondolkodott, vitatkozott, szembeszállt, kiállt az igazáért és volt szive, hatalmas nagy szive. Szerintem jó pár évig a fülembe fog csengeni az ő kristálytiszta, jókedvű, könnyedén, erőlködés nélkül kiénekelt Hoj-to-jo-ho--ja vagy amikor szembefordult az apjával és rákérdezett, hogy álljon már meg a menet, hát Te akartad, hogy Siegmundot védjem, hát akkor most mi van, most meg büntetsz... és még sorolhatnám, minden hangja tökéletes volt, kontrollált és hibátlanul megformált mind technikailag mind a drámai erejét tekintve. Nagyon boldog vagyok hogy hallhattam és remélem sokszor jön még ide énekelni.
Aztán Németh Judit Frickája. Őt már a csütörtöki Rajna kincse után is egekbe dicsértem, nincs is mit hozzátennem az akkor leírtakhoz. Németh egy született Fricka; kicsinyes követelőzését elképesztő mennyiségű méltóság mögé bújtatja, szép és hajlékony hangjával teljesen elbűvölt.
És hát az est sztárja, az én újabb szívszerelmem, Christian Franz Siegmundja. Csütörtökön Logét énekelt, akkor is írtam róla egy fél oldalt dícséretet mert nagyon tetszett ahogy a sértett, cselszövő, bosszúszomjas, ám mégis jó adag igazságérzettel megáldott félistent alakította. Ehhez képest Siegmund karaktere teljesen más, ő egy szerelembe esett hős, aki balszerencséjére az istenek útjába kerül és pusztulnia kell. Hogy lehet csütörtökön cselszövőt, pénteken meg hőssszerelmest énekelni nem tudom, de Christian Franznak sikerült. Egész elképesztő volt, az I. felvonás híres tavaszi dalát például olyan gyöngéden, finoman énekelte, hogy ha kicsit hosszabb, magam is cseppfolyóssá válok és az erkély résein keresztül lefolyok a zenekari árokba (merthogy oda vettem jegyet, szeretem látni a zenekart is ha operát nézek). Gyönyörű volt, Franz kristálytisztán ráérzett arra, hogy a nehéz sorsú, kiszolgáltatott, megerőszakolt Sieglindét nem lehet nagy hangú ordibálással meghódítani. A Winterstrümert soha, senkitől nem hallottam még ilyen gyöngéden, ilyen odaadó figyelemmel és óvó öleléssel énekelni. És ilyen pianóban persze, a legtöbb tenor szereti kiereszteni a hangját közben. Franz nem, az ő éneke egy gyöngéd, megnyugtató suttogás volt. Imádtam azt is, ahogy Fischer Ádám vette a lapot és azonnal minimumra csavarta a zenekart. Szerintem zenetörténeti eseménynek votlam a tanúja, ennek a dalnak ez az előadásmódja teljesen új és nekem roppant tetszik. Sőt, majdnem mindenkinek tetszett akikkel beszéltem róla, egyetlen valaki ciccegett csak, de persze aki csak a szétvetett lábakkal, nagy hangon ordibáló tenorokat szereti, hát az lehet kicsit csalódott volt. Remélem hogy mihamarabb kiadják ezt az előadást lemezen, mert ha másért nem, ezért a Winterstümerért meg kell venni.
Méltó párja volt Michaela Schuster aki gyönyörű, ijedt és rebbenékeny Sieglindét énekelt, akiből azért a sok szenvedés még nem ölte ki teljesen a kíváncsi és érzéki nőt. A férje iránt érzett undora is ki-kivillant időnként a hangjából. Teszett nagyon.
Walter Fink hatalmas, erőteljes és ijesztú Hunding volt. A valkürök is tökéletesek voltak, valamennyien. Tetszett Thomas Konieczny Wotanja is, de Wattson, Németh és Franz feldícsérése után rá már egyszerűen nem maradtak jelzőim. Illetve ami maradt, azt még fel kell hazsnálnom, hogy Fischer Ádámot dícsérjem vele. Azt már említettem, hogy milyen érzékenyen követi az énekeseit. Persze ez így nyilván nem igaz hisz több tucat próba alatt csiszolhatták össze a produkciót de azt mindenképpen meg kell említeni, hogy példátlan alázatról téve tanúbizonyságot abszolút énekesközpontú előadást vezényelt. És abszolút zenészközpontút is. Többször láttam, ahogy egy-egy szép piano után rákacsintott a zenészre, hogy "szép volt!". Kell is nekik a bátorítás, ezt a darabot még nem birtokolja maradéktalanul a zenekar. Apró gikszerek voltak a csellókkal és a fúvósokkal az első felvonásban. Tényleg nagyon apróságok csak, más teremben nyilván észre sem lehetett volna venni őket, csak a MüPa hanglabori körülményei között hallatszottak. Abban viszont ezer százalékig biztos vagyok, hogy jövőre már a világ legjobb előadásai között fogják jegyezni a Rádiózenekar Walkürjét. Nem is fogom kihagyni a világ semmi kincséért sem, ott leszek, valószínűleg megint az oldalpáholyban, a zenekari árok fölött. Mert tetszik nekem az a hely. Valamennyit nyilván veszítek a szinpadi történésekből de annál sokkal többet nyerek azzal, hogy látom a karmestert és a zenészeket is.
Pár szó még a rendezésről. Bár -néhány részlettől, mondjuk a Brünnhilde sziklájának szánt lépcsőtől eltekintve- szerettem az operaházi Ringet és nagyon sajnálom hogy levették a műsorról, de én már nagyon vártam egy új, egy frissebb rendezést a tetralógiából. Nekem tetszik ez a semleges játéktér és a háttérbe vetített képek egyszerű és egyértelmű szimbolikája. Nagyon szép volt például, ahogy a kitagadott Brünnhildével (nyilván egy ejtőernyőre szerelt kamera felvételeivel) hirtelen az égből a Földre zuhantunk. Én a táncosokat is szerettem, amikor például Hundinggal együtt a kutyái is besomfordálnak és a tűz körül elfeküdve, mégis gyanakodva hallgatják az eltévedt farkasfi, Siegmund történetét, nos, az egészen borzongató volt. Nekem Wotan hollói is tetszettek ahogy lassított felvételen repkedték körbe a kétségbeesett Brünnhildét. Tapasztalatból tudom, hogy ha valaki bajban van, valóban lelassul körülötte az idő. Ez az ábrázolásmód tökéletesen lefedte a lány lelkiállapotát. Ami nem tetszett annyira, az a lovagló valkűrök megjelenítése volt. Az énekesnők mögötti kis emelvényen lófejet tartó táncosok imitálják a lovak mozgását. Sajnos nem jól, azon a koreográfián még kellene kicsit dolgozni. És a jelmezek sem szerencsések, ezek a lányok harchoz vannak öltözve, akadályozná őket a hatalmas tornűr, pláne Brünnhilde uszája lehetett nagyon kényelmetlen. Azon a koreográfián még dolgoznék kicsit. Az árnyékok alkalmazása viszont ismét zseniálisan sikerült. Siegmund farkas énje, vagy a valkürök belovaglása alatt a semmibe hulló testek, nagyon hatásos és mégis egyszerű, letisztult gondolatiságú képek voltak. Az meg, hogy a valkűrök időnként még taszítottak is egyet-egyet néhány halotton, hát az külön tetszett. Én ugyanis a valküröket egyfajta gyilkolásra kifejlesztett klónhadseregnek tartom, akik közül az egyetlen Brünnhilde tudott kiemelkedni és ő is csak azért, mert a szenvedő Siegmund szánalmat tudott ébreszteni a szivében és ezzel emberré vált. Nem Wotan csókjától lett ugyanis Brünnhilde ember, hanem akkor, amikor megígérte Siegmundnak, hogy őt fogja védeni. További képek a rádió honlapján. nem igazán tudom miylen videót tehetnék be ide, mert semmi olyasmit nem találtam eddig, ami illene ehhez az előadáshoz. A Winterstrüme más előadókkal nekem már nem az igazi, még Domingo sem közelíti azt a finom érzékenységet, amit tegnap Christian Franz mutatott. Talán a valkűrök belovaglása, az a hátborzongató verzió, ahogy az Apokalipszis most!-ban hallhatjuk? Hát jó, legyen:
:-) Szépjóestét! Remélem még nem késtem el és Rás meg tudja nézni és hallgatni a videókat még mielőtt vasárnap megy A walkürre.
A walkür a ciklus második darabja - elég hülyén hangzik, hogy a műsorokon úgy szerepel, hogy "Első este". Ez azért van, mert az első darabot, A Rajna kincsét 'előestének' nevezik. Aki úgy gondolja, hogy ebben nincs logika, azt megnyugtatom, hogy a teljes, egész pontosan 886 perces tetralógiában ez az egyetlen, amit első hallásra nehéz felfogni - minden más, ami a szinpadon vagy a zenekarban történik az egyszerű, logikus és magától értetődő. Ahogy az már a remekművekre jellemző.
De pár szóval elmesélném, hogy mi történt azóta, mióta Wotan az Alberichtől elorzott gyűrűvel kifizette az óriásokat (akik közül egyikük azonnal agyon is ütötte a másikat).
Fricka nem hiába féltékeny természetű, rossz útra tért főistenünknek igen nagy a szexuális étvágya. Pár napig maradt csak otthon, a frissen épült plázában majd útra kélt. Először felkereste Erdát, a Föld istennőjét és khm, hogy is mondjam, khm, khm, inkább idézem őt magát: "a mindent tudás anyját kéjre kényszerítette", méghozzá több rendben, folytatólagosan. Erdának nem tudom mennyire tetszett a dolog, de nagyon nem tiltakozhatott mert 9 lányuk született a viszonyból; a 9 walkür, köztük a legszebb és legokosabb, Brünnhilde. A lányok kiképzését maga Wotan vette kézbe, igen harciassá nevelte őket. A walkűrök dolga az volt, hogy a Földön, csatában elhullt hősöket lovuk nyergébe vegyék és felszállítsák Walhallába. Wotan ugyanis saját hadsereget akart létrehozni, egyrészt, hogy megvédjék Alberich bosszújától, másrészt, hogy a sárkánytól visszaszerezzék a gyűrűt. Az ERdával való kaland még mindig nem volt elég neki, ideje is volt bőven, az istenek ugye örökké élnek. Földi bolyongásai során megismerkedett és khm, khm, szóval közelebbi kapcsolatba került egy földi nővel is. A frigy gyümölcse egy ikerpár lett, Siegmund és Sieglinde. Wotan arra szánta Siegmundot, hogy az istenektől független személyiséget nevel belőle azért, hogy önkéntelenül az ő akaratának engedelmeskedve visszaszerezze a gyűrűt. Igaz, azt meg is tarthatta volna, Wotan neki szánta, az egyetlen fia javára lemondott volna a hatalomról. Ők voltak a Waelsungok, a farkasok törzse. Fricka persze tudott ezekről a kis kiruccanásokról, de az ő véleménye eddig a pontig még nem számított. Majd ezután. Most még élte ott fent, a jólétben az istennők kissé unalmas életét; fodrász, sminkes, manikűrös, házi szabó és ékszerész, évente egyszer narancsbőr-kezelés. A Földön sajnos egy kis grimbusz jött közbe, mindent azért Wotan sem kontrollálhat. Egyszer, amig Wotan és Siegmund vadászni voltak, egy törzs megtámadta a házukat. Az asszonyt megölték, Sieglindét pedig magukkal vitték. Később a kislányt eladták Hundingnak, egy vadorzónak (mégse akarom a bunkó faszkalap kifejezést használni) aki nem sokat teketóriázott, asszonyává és cselédjévé tette a boldogtalan nőt. Miután Wotan eleget nevelt a fián, magára hagyta. Esküje miatt közvetlenül nem vehetett ugyanis részt a gyűrű visszaszerzésében. Amit tehetett, megtette; fiát nagy harcosá képezte, akit csatáiban és bolyongásaiban segítettek a walkűrök is.
Itt kezdődik tehát
A Walkür:
I. felvonás Hunding házában vagyunk. A csatából menekülő, fegyverét vesztett Siegmund támolyog be az üres házba és elnyúlik a tűzhely mellett, a kimerültségtől azonnal elalszik. A belépő Sieglinde egy picit gyönyörködik az alvó fiúban, majd amikor az felébred, inni ad neki. A szimpátia kölcsönös, beszélgetni kezdenek, majd Siegmund rádöbben helyzetére és felpattan, nehogy bajt hozzon erre a szép és bánatos nőre. Sieglinde marasztalja, őt annál nagyobb baj nem érti, minthogy Hunding feleségeként kell élnie. Ekkor lép be Hunding. Nincs jókedve, az ifjú vendég sem tetszik neki. Azért persze kíváncsi rá, hogy ki a vendége, beszédre bírja. Neki annyit válaszol csak, hogy Wheawaltnak hívják, de amikor Sieglinde kérdi, elmeséli szomorú sorsát. Balszerencséjére egy régi ellensége házába tévedt. Hunding haragra gerjed, de a vendégjog kötelezi, engedi, hogy náluk töltse az éjszakát. Reggel majd folytatják az előző nap félbemaradt csatát. Aludni térnek, a magára maradt Siegmund kétségbeesve kéri apját, hogy küldjön neki fegyvert, amivel majd megvédheti magát. Sieglinde altatót kever férje italába és kiszökik a vendéghez. Elmondja neki, hogy egyszer, régen itt járt egy félszemű ember, aki az udvaron álló kőrisfa törzsébe bedöfött egy kardot azzal, hogy azt csak a legbátrabb harcos tudja onnan kihúzni. Eddig még senkinek sem sikerült, a lány úgy érzi, hogy ennek a szép és fiatal férfinek szánta az öreg a fegyvert. A szimpátia egyre nő közöttük, A levegő meglangyosodik, szerelemre gyulladnak. (A gyönyörű tavaszi dalt Peter Hofmann énekli Jeannine Altmeyernek Bayreuthban, 1976-ban, Pierre Boulez vezényletével. Előre szólok, hogy ez a felvétel még jó párszor be lesz téve a blogomba, mert imádom, imádom, imádom!)
A testvérek végül persze felismerik egymást, de addigra már késő, a hormonok legyőzték őket. Siegmund kihúzza a fatörzsbe döfött kardot és a szerelmespár kirohan az éjszakába. Itt még nagyon boldogok, egy gyönyörű, mámoros éjszaka vár rájuk. (Legyen itt az I. felvonás fináléja Jessye Normannal és Gary Lakesszel a Metropolitenből. Vezényel James Levin, a felvétel 1990-ben készült)
(És mégegyszer, újra a finálé, csak mert ezt tartom az operairodalom egyik legszenvedélyesebb és legszebb szerelmi jelenetének és teljesen odavagyok érte. Megint Altmeyerrel és Hofmannal. És nem kell hülyeségeket kérdezni, nem, nem unom Peter Hofmannt, sőt!! A legszívesebben kitapétáznám vele a blogomat.)
II. felvonás I. kép Walhallában, vagyunk, Wotan éppen utasítja Brünnhildét, hogy a holnapi csatában Siegmundot védje Hundinggal szemben. Közben azonban kosok vonta fogatán megérkezik Fricka, Brünnhilde még egy kicsit ugratja is az apját, hogy ő inkább férfiakkal verekszik meg, mint a mostohaanyjával vívjon nyelvpárbajt. Anja Silja és Theo Adam énekel 1967-ben, Osakában. Ugye, hogy milyen gyönyörű Brünnhilde! Kicsit várni kell, mert csak a nyitány vége után megy fel a függöny, eleinte azért fekete a képernyő.)
A valkürnek igaza van, Fricka úgy viharzik be, hogy azonnal megfagy körülötte a levegő. Azt kéri férjétől, hogy veszejtse el Siegmundot, mert nem csak hogy elszerette Hunding feleségét, de azok ketten vérfertőző szerelembe is estek. Wotan nyugatná az asszonyt, beszél neki szerelemről és annak elmúlásáról, a boldogsághoz való jogról, de az asszony hajthatatlan. Férje képébe vágja a kis földi kalandjait, hivatkozik erkölcsre és zsarolja, hogy inkább tépje szét, minthogy ő, a házi tűzhelyek őrzője szégyenben maradjon egy felszarvazott férfi előtt, aki hozzá könyörög. Arról, hogy a lányt elrabolták és erőszakkal lett Hunding felesége, szó sem esik. A lényeg, hogy a főisten fattyai szennyfotot jelentenek a házasság szentségében, csak a vér moshatja le a házitúzhely istennőjének becsületén esett foltot. Wotan megtörik, szavát adja, hogy nem védi Siegmundot a csatában. Fricka persze okos annyira hogy tudja, hogy az Brünnhilde dolga lenne. Ezért azt is kiköti, hogy Brünnhilde sem védheti a Waelsungok sarját. Sőt, a kard, Nothung se, Wotannak azt össze kell törnie. Fricka elviharzik, Brünnhilde tér vissza. Döbbenten látja, hogy az apja mennyire megtört és nem érti, hogy miért változatja meg a parancsát; mégis Hundingot kell védenie és Siegmundot hagyni meghalni. Wotan felfedi előtte a titkát és az okos és érzékeny lány hiába vitázik vele, hajthatatlan marad; Siegmundnak pusztulnia kell és ha Brünnhilde nem engedelmeskedik, neki is.
II.kép A Rajna melletti hegyekben vagyunk valahol, még éjszaka van. A szökevényekben hajnalra nyoma sem maradt az éjszaka boldogságának. A kimerült Sieglindén erőt vesz a lelkiismeretfurdalás, őrülten rohan bele az éjszakába, Siegmund utána. Amikor a lány végre összerogy a kimerültségtől, addig nyugtatja, amig elalszik. Brünnhilde jelenik meg, elmondja Siegmundnak hogy ma meg kell halnia és vele kell mennie Walhallába. Siegmund nem ijedős, a lány egyébként is szép és szomorú. Szánalom látszik rajta és készségesen válazsol Siegmund kérdéseire: Walhallában nem lesz egyedül, sok hős van már ott, találkozni fog apjával, a Waelsunggal is. Nem, Sieglinde sajnos nem mehet vele, neki még dolga van a Földön. Siegmund fellázad, ő bizony a szerelme nélkül sehova se megy, Walhalla meg az összes cifraság elmehet a pokolba, ő marad, meg kell védenie a feleségét. Brünnhilde próbálja meggyőzni, hogy ő is vigyázni fog majd rá, de Siegmund nem enged. Ha meg kell halnia meghal, de előtte megöli Sieglindét is és inkább elkárhozik, minthogy Walhallába menjen. Brünnhilde meghatódik ennyi szerelemtől, enged a férfiank és biztosítja, hogy mellé áll és segíti a csatában. Kürtszó harsan, megérkeztek az üldözők, Siegmund elébük rohan mert nem akarja, hogy Sieglinde felébredjen. Ő persze felriad, szörnyű látomások gyötrik, amik mind valóra is válnak. Brünnhilde a küzdők közé veti magát, védené Siegmundot de jön már Wotan is és egyetlen mozdulattal kettétöri Nothungot. A fegyvertelenné vált Siegmundot Hunding ledöfi. Brünnhilde felkapja a kettétört kard darabjait, felnyalábolja a félig ájult Sieglindét és elrohan velük. Wotan utánuk veti magát, de előbb még ledöfi Hundingot. (Siegmund halála ismét Hofmannal és Altmeyerrel, csak mert ennek a jelenetnek tényleg ez a felvétele a legjobb azokból amiket eddig láttam. Wotant Donald McIntyre, Hundingot Matti Salminem énekli. Brünnhilde szerepében Gwynett Jones szedi össze a kettétört Nothungot. Kiváló szereposztás és kiváló rendezés. Tessék figyelni Wotant, ahogy gyászolja a fiát, akit tulajdonképpen ő ölt meg. És a dühét, ahogy az ellenszegülő Brünnhilde után veti magát.)
III. felvonás A valkürök a Rajna melletti hegyen gyülekeznek, már csak Brünnhildére várnak, hogy indulhassanak Walhallába. (James Levin vezényli a Berlini Filharmonikusokat. Koncertfelvétel, csak és kizárólag azért, mert gyönyörű. Tessék használni a fantáziát és elképzelni a csillagok felett vágtató, fényes páncélú, állig felfegyverzett valkűröket a nyergükben egy-egy halott, vérző testű férfival.)
Brünnhilde meg is érkezik, de legnagyobb döbbenetükre nem egy halott férfit, hanem egy élő nőt hoz magával. Könyörög testvéreinek, hogy rejtsék el, de azok elfordulnak tőle. Sieglinde magához tér és kéri, öljék meg, Siegmund után akar menni. Brünnhilde megmondja neki, hogy gyermeket vár, őt még meg kell szülnie. A lányban azonnal fellobban az élnivágyás, most már könyörög, hogy rejtsék el. A hideg szivű valkűrök is meghatódnak és kitalálják, hogy a közeli erdőben jó búvóhelye lesz, mert oda Wotan soha nem megy, mert ott őrzi a rajna kincsét Fafner, a sárkány. Indulás előtt Brünnhilde átadja neki a kard darabjait és a születendő fiút elnevezi Siegfriednek. Sieglinde elmenekül még mielőtt Wotan megérkezne, Brünnhilde pedig elbújik a testvérei háta mögött. A dühöngő Wotan gyávának nevezi, amiért nem vállalja a rá váró büntetést, ezért mégis előjön és szembenéz az apjával. Wotan kitagadja az engedetlen lányt és arra ítéli, hogy földi nőként, egy földi férfi oldalán éljen tovább. Brünnhilde könyörög, mert ennél nagyobb szörnyűség nem történhet égi nővel. De minden iába, szembeszegült az isteni tövényekkel, többé nem alkalmas feladata ellátására. Wotan majd álmot bocsát rá, és aki megtalálja és felébreszti, azé lesz. A letaglózott valkür apja szemére veti, hogy az ő kívánságát teljesítette, nem érdemel büntetést, de Wotan hajthatatlan. Később megtörik dühe, mégiscsak a kedvenc lányáról van szó és enged Brünnhilde kívánságának; megvédi azt a helyet, ahol aludni fog, hogy akárki ne, csak egy nagyon bátor férfi találhasson rá. Wotan Logét, a tűz kitaszított istenét hívja és lángfallal veszi körbe az alvó valkür szikláját. (Ezen az 1990-ben készült szirupos, édeskés felvételen James Morris és Hildegard Behrens énekel egy majdnem szerelmi kettőst a Metropolitanben. Mondom, ezek ketten nem szerelmesek (bár egy csipetnyi ödipusz-komplexus azért előfordulhatna, mert miért ne, de ez a rendezés nem az, ahol ilyesmivel kísérleteznének) hanem apa és lánya, a kitagadás és megbocsátás utáni pillanatokban.)
folyt.köv. jövőre, a legközelebbi Budapesti Wagner Napokon. Vagy még idén nyáron, ha majd Bayreuthból közvetítik a Siegfriedet és Az istenek alkonyát.
