Padlizsánkrém

recepteket kerestem a neten, és ezt találtam:
1997. augusztus 6. – történelmi jelentőségű nap; ekkor döntöttem meg saját rekordomat az egy napra jutó lóról esések szempontjából, és még egy hetes siófoki üdülést is nyertem!
Nem birom abbahagyni az olvasást.

Más:
Máma végre sikerült a végére járnom a születésnapomra kapott marcipánoknak, bonbonoknak, narancsos és csilis keserűcsokiknak és hasonló szörnyűségeknek. Az elmúlt két hónapban leadott négy kilóból hatot visszahiztam, viszont túl vagyok rajta, most egy évig megint nem kell mindenféle fiókokba dugdosnom a finomabbnál finomabb, ennél fogva ellenállhatatlannál ellenállhatatlanabb csokikat. Nem vagyok én fából, hogy ellent tudjak állni ekkora kisértésnek!! Nna, most legalább megszabadultam tőlük egy időre. Ősszel -amikor megjelenik a birsalmasajt- lesz még egy kis visszaesés, de aztán a karácsonyi bejgliszezonig nyugtom lesz.
Jja, aki még nem tudná, annak most mondom: a birsalmasajtot (lehetőleg olyat vegyünk, amiben apróra vágott dió is van) kis szeletkékre vágjuk és olvasztott keserűcsokiba, labilisabb anyagi helyzet esetén tortabevonóba mártogatjuk. A szeletkéket a teflonos palacsintasütőre helyezzük és kihűtjük. Azért abban, mert ahhoz nem ragad oda a csoki, könnyen felfejthető. Finom bonbonok alól kimenekitett mignonos papirkosárkákba helyezzük a szeletkéket, és csinos kis dobozkákban vagy ajándékba adjuk, vagy nem. Inkább nem. Nem azért mert én találtam ki, de tényleg nagyon finom. Copyright!!

Mégmás:
máma kissé cikkcakkban gondolkodom.

Nem birom megállni,

hogy ezt be ne linkeljem. Előre elnézést minden jóhiszemű olvasómtól, de az a történet annyira telitalálat, hogy nem lehet kihagyni. Sőt, a hozzászólások még jobbak.
Most legalább tudom, hogy milyen egy vagány, erkölcsös magyar nő, aki fel meri vállalni a véleményét. Az ilyenre aztán tényleg büszke lehet a pasija.

Hihetetlen,

de nem rúgtak ki. A nyakam rá mertem volna tenni, hogy a szeptembert már nem velem kezdik el. De nem, egyeztettünk pár dolgot és szorosabb határidőket kaptam. Váálaszokat a kérdéseimre egyáltalán nem, de már nem is érdekel. Minél jobban megszenvedek a dolgokkal, annál stabilabb ismereteim lesznek. És hát annál több felesleges, soha többé nem használható ismeretem lesz, ha a végén mégis besokallok.

Egyébként légkondi-ügyileg titkos támogatóim akadtak. Akik eddig egy szót sem szóltak, most elkezdtek nyúlkálni a távirányitó után és nyomogatják rajta a + gombot. Ma az egyik még káromkodott is egyet, hogy ki az a fasz (bocsánat, nem én mondtam, idézek) aki 21 fokra állitja.
Most erre nem tudok mit mondani. Mert vagy ők olyan pondrók, hogy csak sunyitanak addig, amig valaki fel nem vállalja konfliktust és pár ellenség beszerzésével kikaparja nekik a gesztenyét, vagy én vagyok összeférhetetlen.
Gondolkozzon ilyesmin a rosseb.
Éhes vagyok, de nincs kedvem főzni, el kell mennem kenyérért. Holnapra úgyis kell, nyársalni akarok, a Duna parton füstölődni és nézni, ahogy a szalonnáról lecsöppen a zsir. Édesre sült hagymát akarok enni, parázsban sült fóliás krumplit és mindezt le akarom öbliteni egy üveg sörrel. Vagy fröccsel, ezt majd még eldöntöm amig elérek a boltba.

Tegnap este nagyon finomat vacsoráztam. A zöldséges fiók hátsó sarkában találtam két ottfelejtett paradicsomot, éppen a lottyadás előtti utolsó stádiumban. Egy kis serpenyőben felhevitettem két kanál olivaolajat, megpiritottam rajta egy kis fej hagymát és egy gerezd hajszálvékonyra szelt fokhagymát. Rászeleteltem a túlérett paradicsomokat és elég gyors lángon azt is megpiritottam. Picit sóztam, belevagdostam 8-10 szem zöld olajbogyót, fűszereztem egy mokkáskanál oregánóval és pici vizzel felengedve jól összeforraltam. Közben kifőztem egy marék masnitésztát, leszűrtem, beleforgattam a szószba és jó vastagon megszórtam reszelt Pannónia sajttal. Mióta a Trappista minősége úgy leromlott, azt szoktam venni, mert bár kissé édeskésebb mint a trappista, de finom, a minősége és az ára pedig jó arányban van. Szóval egy isteni paradicsomos-olajbogyós tésztát ettem, ritka finomra sikeredett.
Jó érett paradicsomot picit karamellizálni, az az izletes szósz titka.

Multicsapdában

Tényleg, nem szóvicc, fogva vagyok, többszörösen is.
Az egyik ugye a friss allergiám a légkondira. A torkom már akkorára van dagadva mintha mandulám lenne - holott biztosan tudom hogy nincs, négy éves korom óta nincs, ami már majdnem olyan, mintha soha nem is lett volna.
A másik meg ugye, hogy felvettek oda tótumfaktumnak, aki majd rendet rak a projektmenedzserek között, nem engedi elszállni az egyes mérnökcsoportok leterheltségét és ráadásul még mindenféle stsatisztikák gyártásával bebizonyitja, hogy meg kell duplázni a létszámot.
Na most ehhez képest semmilyen, tényleg semmilyen információt nem kapok meg. Amit meg igen, annak a megszerzéséhez saját kis trükköket kell kifejlesztenem. Például, mivel az SAP-t nem lehet terméknevekre keresni csak számokra, az új projektekről meg semmiféle értesitést nem kapok, a következőket teszem, ha biztosan meg akarom tudni, hogy új projektet nyitottak egy témában: megnézem az általam ismert projektszámok közül a legmagasabbat, azt beirom az SAP-ba, majd kivonok belőle 50-et. Ez lesz a minumum. Majd hozzáadok ötvenet, ez lesz a maximális lehetőség. Az SAP-nak kábé 8-10 perc kell, mire egy ilyen lekérdezést lefuttat, viszont a végén, ha mondjuk az utolsó ismert projekt 3547 volt, és a listában szerepel egy 3548-as, akkor azt a számot külön beirom és cirka másfél perc mulva már azt is látom, hogy az illető projektnek mi a neve - ergo meg tudom állapitani, hogy ezt vártam-e. Mindehhez vegyük figyelembe, hogy 8 ország projektjeit figyelem, és ha egy projektmenedzsernek jó napja van, egy nap 20 új projektet is nyithat - hogy aztán másfél hónapig ne nyisson egyet se egyáltalán. Szóval napi 2-3 óra intenziv SAP masszirozással már sinen vagyok, mondhatom.
A másik szép eset ma történt, illetve mindjárt kettő is.
Kezdjük a szakmába illővel.
A főnököm továbbitott nekem egy másfél méter hosszú levélváltást, amiből az derült ki, hogy az egyik projekten átadás után változtatni kellett valamit, de mivel már lezárták, a Lajtától nyugatra élő mérnök nem tudja hova könyvelni az elvégzett munkát.
Nos, megkerestem az itthoni projektmenedzsert.
Ő elküldött a beszerzőhöz, mondván, hogy ilyenkor ők szokták ideiglenese visszanyitni a projektet.
A beszerző elküldött az osztrák projektmenedzserhez. Ez már gyanús volt, mivel a kapott e-mailben ő kérte, hogy intézkedjen a főnököm.
Nem baj, azért a házi csevegőnkn megkérdeztem tőle, hogy van-e joga visszanyitni egy projektet, mert azt gondoltam, hogy nincs. Kiderült, hogy van, csak éppen a főnököm utasitására teheti meg. Viszont megtudtam a projekt lajtán túli számát, mivel mint emlitettem volt, névre nem tudok keresni, és valami hihetetlen logikával a nagy multi úgy számozza az egyes részfeladatokat, hogy azok ne utaljanak egymásra. Az osztrák mérnük AT235 szám alatt tervez, a francia kábelkészitő FR442 szám alatt forraszt, a magyar szerelő HU1568 szám alatt rak össze, a német projektmérnök DE908 szám alatt hangolja mindezt össze. Hát basszák meg, de tényleg!
Szóval itt megint megakadtam, merthogy pont a főnököm utasitott engem, hogy szervezzem le a dolgot. Nyomoztam tovább, hogy mik a feltételei egy ilyen akciónak.
-Cégen belüli rendelés megvan.
-A munkára betervezett pénzösszeget még nem léptük túl, vigan belefér a plusz munka.
-a teljes projekt még nincsen kész, tehát annak sincs oka, hogy a lezárt részfeladatot ne tehessük újra aktivvá.
Igen, de ki??
Minderre a következő válaszokat kaptam:
1. a magyar projektmenedzser, aki az egészért felelős.
2. a beszerző
3. a lajtán túli projektmenedzser, aki a részfeladatért felelős
4. a mérnökök főnöke
5. a projektmenedzserek főnöke.

Ez öt ember, akik között két kört futottam. Igaz, a második körben már egész otthonosan éreztem magam.

De ez még semmi.
Jövő héten jön az egyik partnerünk, foglaljak neki szállodát és taxit.
Na most ez az, amit fél kézzel, becsukott szemmel is három perc alatt elintézek.
A taxi simán ment, ott már tudom, hogy kivel vagyunk szerződésben.
A szállodánál elgondolkodtam, mert bár tudtam, hogy hova, de azt azért sejtettem, hogy nem lehet csak úgy, hűbelebalázs módjára lefoglalni egy szállodai szobát. Mégiscsak tudnom kéne, hogy milyen árkategóriát szoktunk, van-e kedvezményünk és ügyfél azonositónk, ilyesmi.
Megkérdeztem a személyzetist, hogy ki tud segiteni. Mondott egy nevet, aki éppen szabadságon volt tegnap, sebaj, egy napon már semmi sem múlik, majd ma.
Úgy is volt, reggel nála kezdtem, igérte szentül, átküld mindent. Ebédnél megkérdeztem, hogy mikor várhatom az anyagot. Jah, elfelejtette, majd ebéd után. Két órakor irtam neki, küldött is egy linket. Nagy boldogan rákattintok, hát feljön egy oldal hat darab szálloda nevével, mindegyik mellett a szobafoglalás telefonszáma és egy szép kép a hotelről. Ár, kategória, ilyesmi nyista, a telefonszám a recepcióé, náluk nem lehet a cégeknek szobát foglalni, kapcsolnak. Onnan is tovább kapcsoltak, végül a harmadik hölgy nagyon kedvesen elmondta, hogy a cégeink milyen kapcsolatban állnak egymással, milyen szobákat szoktunk foglalni és hogyan szoktunk fizetni. Minderre alig másfél órám ment rá. Ami egyébként nem lenne baj, mert most már ezeket is tudom, sőt, formanyomtatványt is kaptam a szobafogaláshoz, csak éppen nem vagyok benne biztos, hogy nekem mindezt a szállodától kellett megtudnom.
Hát igy állok.
Én akartam, bizisten nagyon akartam ezt a munkát, de ezt azt hiszem, nem fogom sokáig csinálni, ez még rosszabb, mint a minisztérium volt. Ott legalább első perctől kezdve hasznom vették, itt meg még egy nyomorult szobafoglalásra is két nap kell, mert még egy ilyen baromi egyszerű dologhoz is katerpillerrel kell kibányásznom a legalapvetőbb információt is ebből a baszott nagy szervezetből.
Jah, egyébként az egyik legelegánsabb szálloda meghivott egy pohár pezsgőre és hogy tekintsem meg a "házat" belülről is.
Hehe.
Én, meg az ötcsillagos pezsgőzés, uramisten, látom magam, ahogy az arcomon repedezik az idétlen vigyor és hasra esek a másfél centi vastag szőnyegben. Bár, ha belegondolok, ha majd lesz új biciklim, akkor macskanadrágban, kukásmellényben és reggeli harmattól meg parlagfű-pollentől gacsos zetorszandálban odatűzni magam hatodik csillagnak, nos, az nem is lenne olyan rossz móka.

Beütött

a ménkű, basszameg!
Eddig még egész jól viseltem a fejem feletti légkondit, egyrészt vittem be egy meleg vállkendőt, másrészt ha már nagyon nem birtam, felvettem 25-26 fokra.
Ma azonban semmi nem segitett, egyszercsak kiszáradt és vérizű lett a szám, bedugult az orrom, kivörösödött a szemem és megfájdult a fejem. Tettem egy tétova kisérletet, hogy kikapcsoljuk, de az első ellenvetésre feladtam. Fogtam a laptopom és bevonultam a tárgyalóba, magamra húztam az ajtót és kinyitottam az ablakot. Sokkal jobban nem lettem, minden tünet maradt, egyedül a fejfájásom múlt el. Mondjuk, az is valami. Hazafelé jövet a buszon viszont rosszul lettem, kis hiján kidobtam a taccsot. A buszról leszállva vettem egy üveg unikumot, rögtön meg is húztam, már jobban vagyok. Igaz, mióta hazaértem, már vagy háromszor szájon csókoltam a kisgömböcöt.
Most zsibbadok, az orrom és a szemem kamillateával kiöblitettem, a torkom sem kapar annyira.
Hanem a francba, hát ez pont nem hiányzik, hogy mire kezdem magam bedolgozni, addigra bedőljön az egészségem! Most úgy érzem, hogy ha holnap újra be kell ülnöm az alá a hurrikán alá, tiz percnél többet nem fogok kibirni.
na erre iszom még egy kortyot.
Tényleg a fenébe!!

A menü

vlv.hu.

Pótszületésnapot

tartottam. De az is lehet, hogy inkább a hétfőt akartam kiheverni, igy aztán bementem a Harangvirágba és ettem egy szelet tortát. Vékony, diós piskótalapok karamellkrémmel töltve, a torta tetején mandulaforgács. Nem is tudom, mikor ettem utoljára tortát. A nyáron párszor az eszembe jutott, de akkor nem volt pénzem, amikor meg már belefért volna, akkor nem jutott az eszembe.
Ez most nagyon, nagyon jólesett.
Az élet szép, mondtam már?

Visitok a röhögéstől,

de tényleg!
:-DD
A Bartók rádió vasárnap délelőtt 11 órakor kezdődő Gyerekpáholy cimű műsorában éppen a Traviátát ismertetik. Mondom gyerekeknek, a Traviátát!!
Anyám, ilyen szavak: "főnemesek kegyét kereste", "nagyvilági életet élt", "nagy házat vitt", "szive hölgye", beszarás.
"a tiszta érzések eszébe juttatták a szerelmet"
Anyám borogass, hát ennyire álszent módon tán inkább mégse kéne.
Nem irigylem azt a szülőt, akinek ezeket a fogalmakat most meg kell magyaráznia egy nyolcévesnek. Nem létezik, hogy ha valaki leül és rászán másfél órát, ne tudná ezt egyszerűbben, ettől a ragacsos finomkodástól mentesen megfogalmazni.

triplARANY!!

Egek, ez elképesztő, a vizilabdások megint megcsinálták!!
Gratulálok!!
Az egyetlen olyan csapat Magyarországon, akik soha nem nyilatkoznak egymás ellen, soha nem a másikat hibáztatják a vesztes meccsekért, ha valakinek gyengébben megy, akkor ő elismeri, a többiek meg azt emlegetik, hogy bezzeg a múltkor ő vitte a csapatot és igy tovább, és igy tovább. Egyik sem akar vagánykodni, kitűnni, dicsőséget magának kisajátitani, mind aláveti magát a csapat érdekeinek.
Ez az, ami a világ legtetején tartja őket.
Kemény Dénes for president!!

Nektarin

:-) Szépjónapot!
Kis csalódással kezdődött a nap, napozni sem lehet, a reggeli folyadékpótlást biztositó evezős kocsma is zárva volt, belém is kötött valami idióta, de mindegy, az a lényeg, hogy nem volt kedvem a tömeghez, elmolyoltam az időt, későn értem ki a piacra.
Áru persze volt még bőven, egy kiló őszibarack, egy kiló szilva, egy kiló mariska barack, egy kiló nyári alma, bo-bo-bo-borizű, egy kiló nektarin, leveszöldség, padlizsán, sajt, jajj, még uborkát is kéne kovászolni, hagyma is fogyóban, lecsó, legyen-e lecsó, már leszakad a karom, a zöldség és a gyümölcs a legcipelősebb élelmiszer, de hát mikor egyek barackot, ha nem augusztusban, hát nem?
Az uborkáról éppen lemondtam tehát, amikor az egyik asztalnál megláttam egy bácsit, előtte két kis halom nektarinnal. Az egyik óriási, ökölnyi szemekből állt, a másik apróbbakból. Egy-egy gyümölcs alig lehetett nagyobb, mint a másiknak a magja. A szine, hát a szine viszont egészen sötét bordó volt, imitt-amott pici barnás foltokkal, vagy tán inkább sebhelyekkel. Mintha valami megszúrkálta volna, talán légy, vagy valami darázs.... Darázs, ez az, kapnék a fejemhez, ha nem húzná le két megpakolt szatyor a karomat.
- Mennyi ez a kopasz? - torpanok meg.
- 120 kilója, a másik 300... -
- Nem úgy értem, hanem súlyra! Van ez másfél kiló? -
- Hát ott körül lehet, négy kilóval jöttem, ketten vittek belőle. -
- Jó, tessék nekem lemérni. -
Pont annyi volt, már alig fért a szatyor tetejére.
Most pedig itt vagyok, a hasam majd kiszakad és az utolsó szemeket nézegetem. Egyszerűen nem birtam abbahagyni, hármasával, négyesével mostam belőle és faltam be azonnal. Régen ettem ilyen jó barackot. Nem hogy régen, de még az is lehet, hogy soha életemben ilyen finom barackot nem ettem. Nem csak hogy édes, de valami egészen különleges aromája és illata van, mintha sárgadinnyéből, hamvas őszibarackból és muskotályos szőlőből keverték volna.
Nno.
A szinre tessenek figyelni, a szinre és a kis szúrásnyomokra, mert a méhecskék okosabbak mint mi, ők nem esznek meg minden kényszerérlelt szart ami elébük kerül, ki tudják választani a legfinomabb nektárokat.

A puska másik vége

:-) Szépjóestét!
Még nem meséltem, de egy iszonyú rasszista közösségben dolgozom. Naponta röpködnek a tarkónlövési és kitelepitési javaslatok. Jobbára nem szólok, időm sem nagyon van, meg aztán ilyen szinvonalon már nem érdemes beszélgetni vagy érvelni.
Máma nagy felháborodva mondja az egyik srác, hogy azt mondja a hiradó, hogy a a szlovák 15 évesek egyharmada gyűlöli a magyarokat. Hát hogy ez hogy lehet, hogy miért nem a cigányokat, meg egyáltalán. Most először szólaltam meg a témában, egyszerűen nem birtam megállni, hátha sikerül abban a sötét agyféltekében némi homályt fakasztanom.
- Hát ez az, ezért kéne kicsit jobban vigyázni a tarkónlövéssel, nem is kell messze menned, oszt mindjárt a golyószóró csipősebbik végén találod magad. -
Nos, sem szikrát, sem homályt, sem semmi ilyesmit nem sikerült fakasztanom, a kedves kolléga viszont nagy valószinűséggel azóta is azon tűnődik, hogy zsidó vagy cigány vagyok-e. Hétfőre talán eljut odáig, hogy biztosan feminista, esetleg buzi. Igen, ezt a választ találja majd a legelfogadhabbnak, lévén sem csepegő kilincsorrom nincs, sem füstös szemem, viszot szeretek biciklizni. Valami bajomnak tehát biztosan kell lenni, mert egészséges ember ilyet nem mond. Egy multicégnél pláne nem, ugye, ahol indiaiakkal, románokkal, négerekkel és egyéb -szerinte- tarkólövésre érdemes népekkel dolgozunk együtt, szoros napi kapcsolatban.
Mondom én, hogy egy bizonyos szint alatt nem érdemes vitába szállni.
A bennem lakó liberális és önkéntes népművelő meg legfeljebb tarkónlövi magát.

Bánk bán, az ember

a szinházas blogomon.
Bocs, de ez a poszt meg fog jelenni a fesztblog.hu-n is és háromszorozva már kicsit soknak érzem. Eddig olyan természetes volt, hogy az ilyen posztokat átpakolom a spéci blogba is, hogy ez meg sem fordult a fejemben.



Más:
Na most kérek egy kis lelki támogatást, hogy végig tudjam vinni amit kitaláltam. Basszus, elvégre is azért ENGEM vettek fel, mert azt gondolták, hogy a szivósságommal és a rendszerszemléletemmel meg tudom oldani néhány problémájukat. Hát meg is tudom, csak lehet nem úgy, ahogy ők azt elképzelték. Nem fogok húsz megás, többszörösen redundáns ekszcell fájlokat és sokszorosan egymásba ágyazott függvényeket irni, hanem az egészet beinstallálom az SAP-ba. Nem is értem, ehhez miért kellettem én, annyira kézenfekvő, csak kicsit utána kell járni. Hogy hogy fogom a magyar, az angol, az osztrák, a német, a lengyel, a spanyol és a német szabadságnyilvántarásokat és egyéb munkaügyi szabályokat összehangolni, ráadásul mindezt még ráhúzni az erőforrásgazdálkodás ettől teljesen eltérő igényeire, hát azt azért még nem tudom olyan nagyon biztosan. De azért dolgozok multicégnél, hogy a témában illetékes német, spanyol, angol, osztrák meg a rossebb tudja milye szakemberek ellássanak információval.
Csókol anyád, Rozi.

Hm???

Őt még talán meg tudnám venni a következő fizetésből. Ismeri valaki? Érdemes megvenni, vagy inkább várjak még egy hónapot és szánjak rá többet? A Caprine-val tényleg nagyon meg voltam elégedve. Igaz, drága volt, de szervizre azóta nem is kellett költenem. Olcsó bringáknál szinte 2-3 havonta kell centiroztatni, bowdeneket cseréltetni, sebváltót adjusztáltatni, miegyebet javittatni. Granét egy évben egyszer átnézettem, aztán csókolom, legfeljebb egy-egy defekttel kellett szerelőhöz mennem.
Ez a Gepida tetszik, csak az a kár, hogy 26-os.

Bringa nélkül

nem tudom, mi lesz velem. Egyszerűen elveszitem a mozgási szabadságom, reggel rohannom kell a buszhoz, délután rohannom kell a buszhoz, ha bárhova megyek buszjegyet kell venni, hát nem is tudom, előre ráz a hideg.
Feljelentést nem is tettem, több mint négy éves volt a bringa, fogalmam sincs, hol lehet a számlája. Anélkül meg azt mondja a rendőr, hogy bárki állithatja, hogy volt egy biciklije, akár neki is. Mármint az ügyeletes rendőrnek, akivel beszéltem. Volt hát, azon csinálták őt is, azért lett ilyen faszkalap. Egyébként is, esély nincs a megtalálására, aztán meg, ha lezárják az ügyet, megint úgy járok majd, hogy nem kapom meg a levelet oszt' bilincsben megint visznek be, hogy közöljék velem.
A belem kifordul ettől az országtól, komolyan.
Annak a geciládának meg amelyik elkötötte, a keze száradjon le, jobbat most nem tudok. Ő nyilván kapott egy ezrest, én meg most félhavi fizetésemből vehetek egy új bringát. Arról nem beszélve, hogy Grane is jobb sorsot érdemelt volna, mint feldarabolva, illegálisan felvásárolt fémhulladékként csatornarácsokkal és vasúti sinekkel együtt beolvadni.
Nyugodjon békében, életem első jó kerékpárja volt.

Valami nyugatót

kerestem és kicsit eltévedtem a tubuson.
Ráadásul nem hogy lenyugodtam volna, de ettől még idegesebb lettem.
Három kérdésem van:
1. Ki az pedofil gané, aki ezekre a kislányokra ráadta azt a ruhát és betanitotta nekik ezt a koreográfiát?
2. Hogy a faszba került ez alá háborús románc alá ez a gagyi zenei alap?
3. Ha ezzel még ekkora tömegeket lehet vonzani, akkor basszus, mi mégis min csodálkozunk?


+1 Létezik, hogy ezek a kislányok tényleg a saját hangjukon énekelnek?
Mert ha igen, fogunk még róluk hallani.

Ellopták Granét.

A kis naiv

Nem is tudom mit gondoltam, amikor reggel kitaláltam hogy négyezer forinttal kimegyek a piacra zöldséget, kutyakaját, valamint egy kisebb libamájat és zsirnak való libahájat venni.
Basszus. Mintha nem is ebben az országban élnék, mintha a Holdról jöttem volna, vagy még messzebbről, az Androméda csillagkép egyik bolygójáról. Minimum egy kávét meg kellett volna innom indulás előtt, akkor talán nem néztem volna olyan bambán a fejemből a baromfisnál.
Most kimegyek a Lehelre, addig lehet nekem kommentbe beirni, hogy hogyan kell libamájat sütni. Libatepertőt tudok, azt már rengetegszer csináltam, de májat még soha. Márpedig nagyon nem kéne elrontani.

A hét sikerélményei

1. -3 kg
2. '...néha mint egy 20 éves...'
3. a kurva SAP-ban mostanra már majdnem minden olyan funkciót megtaláltam, ami miatt az excellben négyszeresen egymásba ágyazott függvényeket kell irnom. Használni még nem tudom, de a létezéséről már tudok.
4. máma kipucoltam néhány 'pending project-et' és megválaszoltam egy olyan project menedzser kérdését, aki már több mint két éve csinálja ezt a munkát.
5.

Az operairodalom(*) szenvedélybetegei

A mai listára azok a férfiak és nők kerültek fel, akik valamilyen szenvedély rabjai. Vannak közöttük alkoholisták, drog-, szex- és játékfüggők. Ami közös bennük, hogy mindnyájan önpusztitó életet élnek.

A legtöbb opera szövegkönyve elolvasható itt.

Hermann, Csajkovszkij Pikk dáma
Hősünk nem csak játékfüggő, de morfinista is - morfium ugyanis már a XIX. században is volt. Teljesen reménytelen eset, az opera cselekménye idején már az utolsó fázisában van, öt percet nem bir ki kártya vagy anyag nélkül. Vagyonát régen elverte, a szerelmét az öngyilkosságba kergeti, sőt, már gyilkolt is. Nem meglepő, hogy egy rossz lapjárású éjszaka után golyót röpit a saját fejébe.
A Bolsoj szinpadán Grigorii Bolshakov próbálja megtudni a szerencsés lapjárás titkát.


Mannon, Puccini Manon Lescaut, illetve Massanet Manon
Két operaszerzőt is megihletett a csinos vidéki kislány története, akit annyira vonzott az arany és a csillogás, hogy előbb egy gazdag vénember miatt elhagyta szerelmét, majd később visszatért hozzá és elzüllesztette őt is. Mindene a pénz és az ékszer, imádja a könnyű és csillogó életet, hogy a fényúzést fenntarthassák, játszaniuk kell. Manon börtönben, illetve Puccininél száműzetésben végzi, a fiút apja kimenti szorult helyzetéből. A srác őszintén szerelmes, meg akarja szöktetni Manont de már késő, a szégyenbe és lelkiismeretfurdalásba belebetegedett lány a karjai között hal meg.
A részlet Massanet operájából van, Natalie Dessay énekel. A jelenet elején Manon a bátyját ölelte meg. A bátyját, aki a történet elején szabályosan eladja 16 éves húgát az első gazdag szeretőjének.


Don Giovanni, Mozart Don Giovanni
Donunk szexfüggő, hóditásait pontosan fel is jegyzi - csak Spanyolországban 1003 nőt fektetett meg, és tucatnyi országban járt. Furcsa fickó, minden önzősége mellett is van benne valami vonzó. Ha egy nő könnyen adja magát, annak akár egész életre szóló kellemes élményt nyújthat a kis kaland. Ha ellenkezik, hát az baj, mert a Don azt nem tűri, akkor erőszakoskodni kezd. Ha közben megzavarják, akkor gyilkol is. Persze vannak nők, akik repetáznának, de erre esélyük sincs, Don Giovanni elvből nem dugja meg kétszer ugyanazt a nőt. A büntetés persze őt is utóléri. Egy megerőszakolt áldozatának az apját is megöli, és a férfi szobra pokolra taszitja Don Giovannit.
Carlos Alvarez, Ildebrando D'Arcangelo és Franz Josef Selig énekel.


+1, akinek majdnem sikerült abbahagyni
Violetta, Verdi Traviata
A kaméliás hölgy manapság nyilván nem pezsgővel, hanem valami keményebb dologgal érzéstelenitene, hogy el tudja viselni a ronda, hájas kitartóit és rájuk tudjon nevetni a pénzükért. Szervezetét megviseli a züllés, már beteg, amikor a szerelem rátalál. Alfredoért azonnal abbahagyja a szakmát és egy csendes faluba költöznek. Pech, hogy a meglehetősen despota apósjelölt nem tud megbarátkozni a múltjával és van elég rafinált ahhoz, hogy szép diplomatikusan visszavezesse a kurvalétbe. Violetta egész végig azt gondolja, hogy áldozatot hoz a szerelméért, amikor szakit és visszatér a régi mondén életéhez. Végülis, valóban áldozat, az újrakezdett ivás végképp legyengiti a lelkileg is megtört Violettát és hiába kapja vissza Alfredót, hiába kér bocsánatot a papa, a kimerült szervezet feladja a harcot, Violetta egy gyönyörű ária után meghal.
Anna Netrebko és Rolando Villazón énekel. Igy talált egymásra a Kaméliás Hölgy és ifjabb Germont 2006-ban, Salzburgban.





folyt. köv.

----------------------------------------------
(*) pontosabban az operairodalomnak az a keskeny kis szeletkéje, amit én ismerek. Azt az egy-két tucat operát tartalmazza, ami az elmúlt 8-10 évben Pesten műsoron volt, illetve még azt a néhányat, ami megvan videón. Sajnos nagyon kevés, fájdalmasan kevés az, amit ismerek.

Az operairodalom(*) legszemetebb pasijai

Baromi nagy munka lesz, de igen régóta tervezgetem, hogy apránként összeszedem a valaha operává írt legszemetebb nőket és pasikat, a legszexibb és legbrutálisabb jeleneteket és így tovább. Csak hogy bizonyítsam; az opera nem valami magasröptű, fellegek felett lebegő alakokról szóló maszlag, hanem nagyon is húsból és vérből való emberekről szól. Kifejezetten hétköznapi szituációkat dolgoz fel és a zene az a plusz, ami hozzásegíti a hallgatót ahhoz, hogy a szavak mögé lásson. Tudjátok, mint a Dömdödöm. Ezerféleképpen lehet érteni ugyanazt a néhány betűt, ha hangokként figyelünk rájuk. Erre a mai listára azok a férfiak kerültek fel, akik mohóságukkal, hatalom- vagy szexvágyukkkal életeket tettek tönkre- többek között a sajátjukat is. Az operák egy részének szövegkönyve magyarul is olvasható, itt.

Wotan, Wagner A Nibelung gyűrűje
A Ringben Siegmund kivételével minden férfi vagy aljas gazember, vagy ostoba pöcs, de mind között a legszemetebb maga Wotan, a főisten. Minden lehetősége megvolt arra, hogy jobbá tegye a világot, de nem hogy nem használt, de egyenesen mindent és mindenkit tönkretett maga körül. Feketemunkásokkal dolgoztatott akiket még ki sem akart fizetni, lánykereskedelembe bonyolódott, szerződéseket szegett, a végén még a saját gyerekeit is engedte megölni, csak hogy mentse az irháját. A krumplit is megdugná, ha el nem gurulna előle, tizenakárhány zabigyereket hagyott szerteszét a világban. Közben meg egy puhapöcs, akinek otthon kuss a neve. Arról nem beszélve, hogy engem is kitagadott, odadobott egy fajankónak, aki minden pohárba beleiszik, amivel megkinálják. Mindenről, a világ összes bajáról, háborúkról, hazugságról, adóhivatalról, házastársi hűtlenségről, mindenről Wotan tehet.
A videórészleten éppen engedi lemészárolni a saját fiát. És még neki áll feljebb, amikor próbálom védeni szegény srácot.
Sieglindét Jeannine Altmeyer, Siegmundot Peter Hofmann, Hundingot Matti Salminen, Wotant Donald McIntyre énekli. Brünnhildeként Gwyneth Jones rohan be. Vezényel Pierre Boulez, rendezte Patrice Chéreau.


Scarpia, Puccini Tosca
Ő a hatalom- és szexmániás zsarnok mintapéldánya, aki szép nagy darab szar módjára a pöcegödör legtetején úszkál. Hatalmát arra használja fel, hogy a politikai ellenfeleit eltegye láb alól és hagyja magát magát megvesztegetni is. Ráadásul az erőszakos szexet kedveli, abban leli örömét, ha a nő szenved.
Toscával pechje volt, hiába kinozta meg a nő kedvesét, hiába fenyegette meg, hogy megöli a férfit ha nem fekszik le, Tosca fogott egy kést és jól leszúrta.
Katharina Malfitano és Bryn Terfel. Tessék megfigyelni azt a mozdulatot, amikor a tollal megpiszkálja Tosca ágyékát. Már azért a mozdulatért megérdemli, hogy belevágják a kést. A klasszikus rendezések kedvelőinek itt van ugyanez a jelenet Callassal és Gobbival, angol felirattal.


Tonio, Leoncavallo Bajazzók
Tonio tulajdonképpen igen szerencsétlen sorsú fiatalember. Testi fogyatékos, árva is, egy vándorszinész csapat veszi magához, ahol mindenes. Beleszeret Neddába, a főnök feleségébe, aki persze csak nevet rajta. A szerelmi vallomás erőszakoskodásba torkollik, Nedda megvédi magát. Tonio bosszúból elárulja a férjnek, hogy az asszony szeretőt tart. A féltékeny férj leszúrja feleségét. Ez a három együtt, a nemi erőszak, az árulkodás és a gyilkosságra felbújtás már sok, ezt már nem lehet nehéz gyerekkorra, hirtelen felindulásra, szerelemféltésre, miegyébre fogni. Ehhez már született ganénak kell lenni. Ezen még az sem segit, hogy Nedda maga is viktimológiai eset.
Neddát Gina Lollobrigida játsza, énekhangja Onelia Fineschi. Tonio szerepében Tito Gobbi.


Boris Ismailov, Sosztakovics Kisvárosi Lady Macbeth
Boris tata egy igazi despota, aki minden hatalomvágyát a családján és a munkásain éli ki. A fiát olyannyira terror alatt nevelte, hogy a pasi az apja jelenlétében még levegőt sem mer venni, egyetlen önálló gondolata nincs, totálisan függ az apjától. Boriszunk még a menye meddőségét is maga akarná kezelni, folton zaklatja a fiatalasszonyt és éppen be akar menni hozzá, amikor összefut annak szeretőjével. A férfit félholtra korbácsoltatja. Katyerinánál betelik a pohár, megmérgezi apósát.
Szergej, a szerető egyébként csak hajszállal maradt le Borisz tata mögött, de egy operából csak egy szereplőt tudok beválasztani.
A budapesti előadáson Berczelly István, Gregor József és Lukács Gyöngyi énekel.


Steva, Janacek Jenúfa
A jóképű, züllésre hajlamos Steva udvarol és házasságot igér Jenúfának, majd amikor a lány teherbe esik, egyszerűen elhagyja. A kisfiút aztán Jenúfa anyja megöli, ezért be is került a sorozat első részébe, a legszemetebb nők közé.
A videón a seggrészeg Steva érkezik. Roberta Alexander (Jenufa), Mark Baker (Steva), Anja Silja (Kostelnicka) és Philip Langridge (Laca) énekel.


Akik kimaradtak:
Alberich, Wagner A Nibelung gyűrűje
Fentebb már emlitettem, hogy a Ringben szinte egyetlen tisztességes férfi sincs, mind ganéj vagy ostoba. Sokan Alberichet, a Gyűrű létrehozóját teszik felelőssé a bajokért. Ez persze bizonyos fokig igaz is, de amig Wotannak minden képessége és eszköze megvan arra, hogy használjon a világnak, addig Alberichről ugyanez nem mondható el. Egy szerencsélen nyomorultről van szó akit mindenki gúnyol és kihasznál. A sellők jól felizgatják, csak hogy még nagyobbat röhöghessenek rajta. Kétségbeesésében elátkozza a szerelmet, hogy cserébe létrehozhassa a Gyűrűt - amit aztán Wotan rabol el tőle. Nyilván, nem lehet rá azt mondani, hogy jó ember, de őt javarészt a körülmények és a mások gonoszsága elleni önvédelem tette olyanná, amilyenné.
A felvételen éppen Mimét, a testvérét veri agyba főbe.
Thomas Stewart, Peter Schreier, Kelemen Zoltán és Gerhard Stolcze énekel.


Don Carlos, Verdi A végzet hatalma
Don Carlos jelleme igen kétpólusú. Hősünk egy igazi latin, aki soha nem tud megbocsátani, még a saját húgát is megöli, ha bosszúról van szó. Mindemellett rasszista is, testvére udvarlóját csak azért gyűlöli, mert az félig indián származású. Ugyanakkor ez a magatartás abban a történelmi korszakban természetes, sőt, követendő volt, Carlos egy igazi lovag, legalábbis a maga kategóriájában. Mondhatjuk, hogy a neveltetése és a társadalmi osztálya fogja. Kár érte, jobb sorsot érdemelne.
Kálmándi Mihály énekel, itt, Budapesten. Éppen azon vergődik, hogy belenézhet-e sebesült vetélytársa irataiba. A végén nem teszi, de megtalálja húga arcképét, amiből tudja, hogy ismeretlen barátja, aki korábban megmentette az életét még korábbról halálos ellensége. A jelen érdemei nem fedik el a múlt vétkeit, Carlos nem tud megbocsátani.




I. rész: Az operairodalom legordenárébb ribancai
II. rész: Az operairodalom legrosszabb házasságai


folyt. köv.

----------------------------------------------
(*) pontosabban az operairodalomnak az a keskeny kis szeletkéje, amit én ismerek. Azt az egy-két tucat operát tartalmazza, ami az elmúlt 8-10 évben Pesten műsoron volt, illetve még azt a néhányat, ami megvan videón. Sajnos nagyon kevés, fájdalmasan kevés az, amit ismerek.

A nagy kő

koppanása szerintem hazáig hallatszott.
megkaptam a fizetésem.
Phuuu.
Basszameg, de tényleg, milyen dolog már az, hogy előbb elfelejtjük, aztán kicsit elrontjuk, köremilben bocsánatot kérünk, aztán meg itt a hétvége és hopp, negyven alkalmazott egy havi fizetésének négy napi kamatjával lett gazdagabb a cég.
Így meg ez kérem.
Nno, munka van, ha már fizetnek, akkor dolgozni is illik.

téli álom

Az van, hogy szinte csak annyi időre mászok ki a takaró alól amig kiviszem a kutyát és eszek valamit. Na meg amig betöltöm a mosógépet, majd kitergetek, de még a kettő között is gömbölyödök egy verset.
Jajj, de rövidek ezek a hétvégék!

Nosztalgia?

Vagy rögzülés?
Bizisten nem tudom, de hihetetlen élmény egy olyan embert nézni, aki több évtized után megy vissza egy olyan helyre, ahol valamikor gyakran megfordult és ahol jól érezte magát. Már ahogy a kilincset lenyomja, abból lehet látni, hogy hazaért, pedig lehet, hogy azóta ez a mostani már a harmadik kapu. A lépéseiből pontosan meg lehet állapitani, hogy negyven évvel korábban hol volt megsüllyedve a járda. Lehet, hogy az agya már nem is emlékszik a botlásveszélyre, de a lába igen. Azóta már több ezer járdán végigmehetett, nyilván volt közöttük sima, hepehupás, elegáns járólappal kirakott, nyilván olyan is, amelyiken szeret végigmenni. De az a negyven évvel ezelőtti még mindig ott van a lábában, nem tudnak olyan hosszúak lenni a kihagyott évek, hogy az idegei elfelejtsék.
Kedvem támadt végigjárni a régi helyeimet.

HhHHöÖÖÖRrrrrr

még mindig nem ért a számlámra a fizetésem.
Szerintem hamarosan embervért iszom.....

Uramatyám, de jólesett végre egy tisztességesnek mondható blogbejegyzést összehozni!

Az operairodalom(*) legrosszabb házasságai

Baromi nagy munka lesz, de igen régóta tervezgetem, hogy apránként összeszedem a valaha operává írt legszemetebb nőket és pasikat, a legszexibb és legbrutálisabb jeleneteket és így tovább. Csak hogy bizonyítsam; az opera nem valami magasröptű, fellegek felett lebegő alakokról szóló maszlag, hanem nagyon is húsból és vérből való emberekről szól. Kifejezetten hétköznapi szituációkat dolgoz fel és a zene az a plusz, ami hozzásegíti a hallgatót ahhoz, hogy a szavak mögé lásson. Tudjátok, mint a Dömdödöm. Ezerféleképpen lehet érteni ugyanazt a néhány betűt, ha hangokként figyelünk rájuk. Erre a mai listára azok a házaspárok kerültek fel, akik nagy sikerrel tették tönkre nem csak a maguk, de a gyerekeik és gyakran a tágabb környezetük életét is. Rossz házasságot kötni könnyű, jó házasságot tönkretenni még könyebb. Ezzel a közhellyel gondolom, semmi újat nem mondtam.
Az operák egy részének szövegkönyve magyarul is olvasható, itt.


Fricka és Wotan, Wagner A nibelung gyűrűje
Mindkét fél számára terhes, keserű házasság az övék, amit csak a vagyon és az asszony mindent eltakaró köténye tart össze.
Már a kapcsolatuk legelején sejthető volt, hogy a dolognak nem lesz jó vége. Wotan, a nagyravágyó fiatal isten jó macsó módjára kiválasztotta és megszerezte magának a legjobb nőt, hogy ezzel is erősitse a falu bikája imidzsét. Meg hát Fricka csinos volt és kivánatos, és nyilván neki is tetszett a jóképű, nagy jövő előtt álló isten. Az csak az együttélésük folyamán derült ki, hogy teljesen eltérő a jellemük. Fricka amellett, hogy igen hisztis és féltékeny, igazi otthonülő tipus is, akit tökéletesen kielégit, ha a takaritónőinek dirigálhat és nagy társadalmi életet élhet. Bár ez utóbbit csak azért szereti, mert ilyenkor van alkalma szépen felékszerezni magát, mert az aranyat, hát azt mindennél jobban kedveli. Wotan viszont igazi nagymenő, világhóditó tervei vannak és hát a nőket is szereti. Otthonülő asszonykája mellett viszonya van egy földi nővel, akitől egy ikerpár születik és magával Erdával, a Föld istennőjével is kikezd, neki kilenc lányt csinál. Szóval Frickának van oka bőven, hogy nagy veszekedéseket rendezzen. A társadalmi konvenciók persze mindkettőjüket kötik, az istenek köreiben a válóper elképzelhetetlen, igy aztán fogcsikorgatva és gyűlölködve bár, de együtt maradnak.
Ebben a felemás helyzetben bár Wotan tűnik erősebbnek, de mégis Fricka tudja sakkban tartani a férjét; még azt is kizsarolja tőle, hogy a földi nőtől született fiát, Siegmundot engedje egy párbajban lemészárolni.
Doris Soffer énekel:



Az Éj királynője és Sarastro, Mozart, A varázsfuvola
Mire mi a történetbe csöppenünk, addigra a házaspár már külön él és marakszik a közös gyerek, Pamina felügyeleti jogán. Hogy Sarastronak, a Nap Temploma főpapjának milyen szerepe volt a házasság megromlásában, azt sajnos nem tudhatjuk, de eddigre mindenképpen ő a higgadtabb és ő az, aki próbálja kimélni a kislányt. Felesége, az Éj Királynője már minden realitásérzékét elvesztette, annyira gyűlöli a férjét, hogy a lányát nem csak egyszerűen az apja ellen neveli, de még arra is rá akarja venni, hogy ölje meg.
Diana Damrau énekel. Igen, jól tetszenek hallani, ez bizony nem egy csinos koloratúra ária, hanem egy önuralmát vesztett nő hisztérikus sikoltozása. Imádom a nőt, zseniális.


Rosina és Almaviva, Mozart, Figaró házassága
Az ő házasságuk tönkremenése annál is inkább szomorú, mert Rossini jóvoltából -a Seviglai borbélyból- tudhatjuk, hogy a fiatal, hamvas Almaviva gróf (ekkor még ifjú tenorként) milyen nagyon szerelmes volt a szigorúan fogott Rosinába és micsoda kalandokat éltek át, hogy egymáséi lehessenek. A Figaró házassága idején kapcsolatuk már régen megromlott, Almaviva mogorva, a házastársi paplan alá fingó baritonná öregedett és el is hanyagolja a feleségét; most éppen a szobalányt szeretné megkefélni. Rosina még mindig szereti a férjét, és a maga butuska módján próbálkozik is, hogy visszaszerezze. Most még hűséges, bár érett szépasszony létére bőven akad hódolója; az éppen kamaszodó Cherubino például halálosan szerelmes belé (is). Rosina még tartja magát, de a nyakam rá, hogy ha lenne még egy harmadik felvonás, ott már tutira visszacsalná a férjét.
Almaviva gróf erkölcsi prédikációját kedvenc Mozart baritonom, Rodney Gilfry énekli, Susannát, a szobalányt pedig Alison Hagley. A fotelra dobott teritő alól a minden női comb közé bemászni vágyó kamasz, Cherubino kerül elő, csak hogy ne legyen a történet olyan egyszerű.


+1
A Mantuai herceg és hercegné, Verdi, Rigolettó
Ebben az operában a feleséget nem ismerjük, nem is jelenik meg a szinpadon. Nem tudhatjuk, hogy elnyomott, terror alatt tartott áldozatról, vagy egy hideg, a férjével nem törődő nőről van-e szó. Ami biztos, hogy a herceg vigan éli világát, a palotában orgiákat rendez, még az elrabolt Gildát is hazaviteti és otthon, a felesége lakosztályától néhány szobányira erőszakolja meg.
Mario Lanza énekel


I. rész: Az operairodalom legordenárébb ribancai


folyt. köv.

----------------------------------------------
(*) pontosabban az operairodalomnak az a keskeny kis szeletkéje, amit én ismerek. Azt az egy-két tucat operát tartalmazza, ami az elmúlt 8-10 évben Pesten műsoron volt, illetve még azt a néhányat, ami megvan videón. Sajnos nagyon kevés, fájdalmasan kevés az, amit ismerek.

fél hat elmúlt,

indulokhaza.
na nehogy már!!!

A mérhetetlen különbségtelenség

mármint zeneileg is

.

Egy remek nap

Tényleg az volt, semmi olyasmit nem csináltam, aminek bármi haszna lenne.
Tegnap a piacon vettem egy szép nagy szelet, 25 dekás pulykamell szeletet, egy bébicukkinit, egy picurka padlizsánt és egy szelet füstölt szalonnát. Nem holmi főtt császárt meg ilyen fóliás izét, hanem valódi füstölésű, három ujjnyi vastag, sós kenyérszalonnát. Paprika, paradicsom, hagyma ebben az évszakban mindig van itthon. Hurkapálca és alufólia is. A padlizsánt és a cukkinit centis szeletekre vágtam, a pirosra érett, húsos lecsópaprikát pedig kábé akkora darabokra, mint a másik két zöldség. A hagymát és a paradicsomokat csak megfeleztem. A szalonnát hajszálvékony szeletekre metéltem, a fél centi vastag húst pedig tizforintosnyi szeletkékre. Mindezen alkatrészeket teljesen véletlenszerű sorrendben feltűztem egy hurkapálcikára. Pontosabban négy félre, mert a fél pálcikákat lehet jól alufóliába csomagolni. De előtte még a kis nyársakat meghintettem pici sóval, borssal és oregánóval. Az alufóliából akkora darabokat vágtam, hogy néhány kis hajtást tudjak belegyűrni, mielőtt becsomagoltam a nyársakat. Ez azért kell, hogy a hirtelen kifejlődő gőz ne repessze szét a fóliát, mert ha ez megtörténik, a szabad tűzön sütött 'rabblóhús' tele lesz pernyével és meg is ég. Ehhez a finomsághoz elég nagy tüzet kell rakni és megvárni amig leég, majd a becsomagolt nyársakat betemetni parázzsal. Ehhez jó szolgálatot tesz a százforintos boltokban kétszáz forintért beszerezhető hosszú nyelű csipesz. Kábé 10-12 perc alatt kész, de figyelni kell, sok függ a tűztől.
Úgy terveztem, hogy kettőt megeszek ma, kettőt meg holnap beviszek ebédre, de annyira finom lett, hogy nem birtam ellenállni a kisértésnek és délután kerültemben-fordultamban elcsipegettem a másik kettőt is.
Tényleg imádom ezt az ételt, nincs benne két egyforma izű falat. Az egyben sült hagyma a legjobb benne, de az is mindig más. Ha éppen szalonna kerül mellé, akkor jobban megpuhul és átjárja a sós aroma, ha cukkini, akkor édesebb és ropogósabb marad. A mellszeletkék is teljesen más izűek attól függően, hogy paradicsom vagy valami más sült mellette. Itt egy picit több az oregánó, amott a bors, a padlizsánt vagy a paradicsom, vagy a sós szalonna aromája járta át, mondom, minden falat ize más. Ittam hozzá egy doboz jó hideg sört. Van a sarkon egy általam csak Kisretkesnek becézett bolt, nem tartanak benne mást, mint hűtött sört, hűtött üditőt, féldecis lófingatót, kolbászt, parizert, szeletelt kenyeret, vizes zsömlét, mars csokoládét és fél literes tejet. Életemben tán kétszer voltam benne, rettenetesen gyűlölöm az ilyen boltnak álcázott kocsmákat, de ma örültem hogy ilyen is van. Csak beugrottam, bevágtam a sört a hátizsákba, nagyon jó hűvös volt még egy óra múlva is, amikor a tüzet legyezgettem.
Volt is olyan szagom hazafelé jövet, hogy csak azon szurkoltam, nehogy összefussak valami ismerőssel. A nehezen gyulladó tűz és a bokorban pisilés szaga, a pólómra száradt paradicsomfolt, a lábszáramon és a karomon hólyagosodó szúnyogcsipések, a lábujjaim közé száradt dunai sár, a rőzsegyájtésben megcibált konty, hát nem úgy néztem ki, és pláne nem úgy szaglottam, mint egy multinacionális cég friss diplomás munkatársa :-)) Viszont baromi jól éreztem magam, pláne, miután lezuhanyoztam.
Délután megnéztem a Keresztapa2-t, aztán aludtam egy verset, aztán megint megnéztem, mert csak akkor jöttem rá, hogy extraként van a lemezen a rendező kommentárja. Azt meg ugye csak nem hagyom ki, mielőtt visszaadom a filmet.
Hát igy sikerült eltöltenem egy fincsi, evős-ivós, lustázós, gömbölyödős napot.
Kár, hogy mostanában ilyen baromi rövidek a hétvégék.

Kölcsönlemez2

Valahonnan be kell szereznem a 3. részt, mert most már nagyon kiváncsi vagyok, mi lesz egy olyan emberből, aki elébb megtagadja az apja "szakmáját", aztán mégis átveszi a szerepét, sőt, a végén még túl is szárnyalja. Érdekes, hogy a regényt olvastam, de abból jószerivel csak Lucy Mancinire emlékszem. Akkoriban kicsit még nem is értettem, hogy abból a nem túl jól megirt (vagy leforditott??) könyvből hogy lett ekkora világsiker. Vagy csak a film miatt?
Szóval Keresztapa3 kerestetik kölcsön, egy hétvégére, cserébe tudok adni operalemezt, pár balettet, néhány újullámos cseh filmet, esetleg a Titkárnőt, vagy a Presszót, Szinbádot, hasonlókat.

Reszelgetem a körmöm

és közben nézegetem a koncert- és szinházjegyeket árusitó portálokat. Nyilván nem mondok mondok újat avval, hogy minden előadásra -még a méregdrága fesztivál előadásokra is- a legdrágább és a legolcsóbb jegyek fogynak el először, de szinte napok alatt. A későn kapcsolók már "csak" a középkategóriás jegyekből válogathatnak aszerint, hogy mennyit akarnak költeni és/vagy mennyire igénylik a jó rálátást a szinpadra.
Nem, semmi különöset vagy pláne rosszat nem látok ebben.
Sőt, pont ellenkezőleg, teljesen normális és egészséges dolog, azt jelzi, hogy van igény a kulturára azok között is akiknek nem gond az ár és azok között is, akiknek igen. Egyik sem akar lemaradni, az előbbiek csak az előadás cimét nézik a jegypénztárban. Nyilván az utóbbiak is, csak nekik még van egy félmondatuk az árról is. És hát kicsit távolabb ülnek a szinpadtól.
Ennyi, ez mindig is igy volt, szerintem már a régi görögöknél is.

Nno.
És hogy mi értelme volt annak, hogy mindezt leirjam?
Az égvilágon semmi, már persze azon kivül, hogy mostanában elhanyagoltam a blogot, mert az új munkámon kivül más inger nem nagyon ér. Az meg elég unalmas az iráshoz, ráadásul nem is túl szivesen dokumentálom, ahogy atomjaira hullik a reputációm és az önbizalmam. Maradtam volna a kaptafá felmosófánál.